Épp lefele indultam, hogy a műhelyben tényleg elvégezzem az utolsó simításokat a másolaton mikor apába botlottam.
- Apa, beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Hablaty? - kérdezte.
- Lehet, hogy amit mondok, azt veszélyesnek és őrültségnek fogod tartani, de szerintem tudnod kellene róla.- mondtam.
- Mondd csak, fiam. - mondta.
- Emlékszel, hogy beszéltem arról, hogy Thyrát ki kell szabadítanom és a napokban meg is fogom tenni. Cserét ajánlott Viggo és én elfogadtam. Thyra a Sárkány Szemért cserébe. - mondtam.
- Hablaty. Ugye rosszul hallottam? - kérdezte apa.
- Nem. De nem az.... igazi... Szemet adom át neki. - mondtam.
- Hogy? - jött az újabb értelmes kérdés.
- A napokban Klausszal a Szem másolatán dolgoztunk. - mondtam. - Annyi időre elég, hogy Thyra biztonságban eltűnjön onnan és én is.
- Ez egy remek terv, fiam. - mondta. - De nem mehetsz egyedül.
- Nem akartam, csak nem tudom ki legyen aki velem jön. - mondtam. - Takonypócon agyaltam, de nem tudom.
- Jó döntés lenne fiam. - mondta. - Menj mond el a többieknek is. Hogy tudjanak róla.
- Rendben. - mondtam és kiléptem az ajtón.
Elindultam a suliba Fogatlannal az oldalamon, aki úgy viselkedett, mintha pár napja nem halt volna ki a faja nagy része. Bár kölyök kora óta eggyel se találkozott, szóval ez teljesen mindegy. Most már láttam benne, hogy a kedve is visszatért. A suliba érve mindenki ott volt, kivéve Takonypóc, ami mondjuk a javamra válik, mivel ő fog velem jönni és élethű alakítást várok tőle.
- Hablaty. - köszönt Astrid és öleléssel.
- Szia. - köszöntem halkan.
- Hát te? - kérdezte.
- Mondanom kell valamit. - mondtam.
- Mit? - kérdezte Hal.
- Valami fontosat. - válaszoltam.
- Akkor várjuk meg Takony...
- Nem. - mondtam. - Ő most nem tudhat erről.
- Miért? - kérdezték egyszerre mind.
- Mert velem jön. - válaszoltam.
- Veled? Hova? - kérdezte Astrid.
- Átadjuk Viggonak a Sárkány Szemet. - mondtam.
Mindenki egyszerre kezdett el velem kiabálni. Remek. Meg se hallgatnak, de máris sült bolond vagyok.
- Teljesen megőrültél Hablaty? - kérdezte végül Astrid.
- Nem. - mondtam. - Ki kell szabadítanom Thyrát. Megígértem a bátyának.
- De visszaadnád annak a kezébe? Hogy levadássza az összes sárkányt? - kérdezte Hal.
- Nem. - mondtam. - De nem hagytátok, hogy végig mondjam.
- Akkor mondd. - szólt rám Astrid.
- Klausszal a másolatán dolgoztunk eddig a Szemnek.És azt fogom odaadni Viggonak. Annyi időre éppen tartani fogja a látszatot, hogy eltűnjünk onnan. - mondtam.
- De miért nem mondod el Takonypócnak, ha magaddal viszed? - kérdezte Fafej.
- Igazi reakcióra van szükségem tőle, mikor odaadom Viggonak a Szemet. - válaszoltam.
- De ebben biztos vagy? - kérdezte Hal.
- Ebben az esetben épp úgy gondolkoztam, mint Viggo. - mondtam. - Ugyan ezt tenné. Csak én ennyivel túl jártam az eszén.
- Nem lesz ebből háború? - kérdezte Astrid.
- Az király lenne. - szólt közbe Kőfej.
- Nem. Viggo nem annyira ostoba, hogy egy olyan sziget ellen induljon, mint Hibbant, főleg, hogy a Szem nálam van és bármi ellen tudunk védekezni, amit ránk küld. És ne feledjük Fogatlant. - mondtam.
- Pedig egy háború sokkal nagyobb buli lenne. - morogta Fafej.
- Nem lenne az. - mondtam, a műlábamra meredve. - Nem az.
Astridnak ez fel is tűnt és a vállamra tette a kezét.
- Ne szóljatok erről Takonypócnak. - mondtam. - Ha ők akarnak - mutattam az ikrekre - nyugodtan leütheted őket. - néztem Astridra a végére.
- Oké. - mondta.
Meghallottuk Takonypóc rikoltozását mire más témát akartam felhozni. Bár Astrid megelőzött.
- Hogy megy Klaus tanítása? - kérdezte.
- Nem annyira jól, mint hittem. - mondtam, miközben hallottam leszállni egy nehéz testet.
- Valamiből kimaradtunk? - kérdezte Kampó fejét megpaskolva.
- De nem is arról volt szó az előbb. - mondta Fa.
- Szerintem lemaradtunk valahol tesó. - mondta Kő.
Valahogy mindig is okosabbnak éreztem Kőfejet, de nem mindig eléggé. De most aszem egy kicsit kisegített.
- Nem halad valami jól. - mondta fintorogva.
- Hát persze, hisz nem a legjobbtól tanul. - mondta.
- Várj mi? Most magadra gondolsz? - kérdeztem.
- Ez nem volt vicces, Haddock. - mondta.
- De ez volt. - mondta Astrid.
- Kettő az egy ellen. - vontam vállat, majd elindultam ki, mint akinek semmi dolga. - Viszont a segítségedre lenne szükségem valamiben Takonypóc. - fordultam vissza. - Ebben csak rád számíthatok.
- Miben? - kérdezte.
- Alkonyatkor a Nagyterem előtt találkozunk sárkányokkal útra készen. - mondtam.
- De miért? - kérdezte.
Elindultam vissza a műhelyhez, hogy tényleg befejezem a másolatot. Csak tényleg legyen időnk kellő távolságra eltűnni onnan. Utána jöjjön aminek jönnie kell. Alkonyat előtt mentem haza összeszedni néhány dolgot. Vagyis egy kis szütyőt a Szemnek és vizet.
- Menjünk, pajti. - mondtam.
Lent anyával találkoztam, aggódva nézett rám.
- Nem lesz baj, anya. Holnap után reggel már itt is leszünk. Ígérem. Karcolás mentesen. - mondtam.
- Akkor is vigyázz magadra. - mondta.
- Persze. - mondtam. - Akkor majd jövök.
Kiléptem az ajtón, ahol Klaus Fogatlant simogatta.
- Legyen szerencséd, Hablaty. - mondta. - És ne nyírjátok ki egymást Takonypóccal.
- Nem volt a terveim között. - mondtam. - Mindketten visszajövünk, sértetlenül.
- Nagyon is remélem. - mondta Astrid.
- Ismerhetnél. Mindig visszajöttem. - mondtam.
- Ja, de nem sértetlenül. - szólt közbe Klaus a hátam mögül.
- Kösz. - mondtam.
- Ebben igaza van. - mondta Astrid. - Csak vigyázz magadra és Takonypócra is.
- Meglesz. Ne aggódj. - mondtam. - Két nap és itt vagyunk.
- Oké. - mondta és elindult.
- Búcsúcsókot nem kapok? - kérdeztem utána indulva.
- Két nap és itt vagy. - mondta. - Szinte el se mentél.
- Tényleg? Ezt biztos, hogy te mondtad? - kérdeztem.
- Nem. - mondta.
- Ez esetben, gyere csak ide. - magamhoz rántottam és megcsókoltam.
Csak egy pillanat volt, de nekem mégis a megváltást és a szerencsét hozta.
- Így már minden jobb lesz. - mondta. - És most mehetsz vacsorázni.
- Megyek is főnök. - mondta.
Takonypóc a lépcsősor alján várt egy szütyővel a kezében. Gondolom kaját hoz magával, ami nem is baj. Astrid biccentett egyet, majd felsietett. Mintha az új lánnyal, azzal a Tatiaval ment volna be. Astrid Hofferson barátkozik idegenekkel ez furcsa, de új és jó. Azt hiszem.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- De hova? - kérdezte.
- Egy cserére. - mondtam.
- Kivel? - jött az újabb kérdés.
- Egyenlőre ennyit elég tudnod. - mondtam. . Északnak megyünk holnap délre ott kell lenünk a Vadkan-szigeten.
- Minek? - kérdezte, de azért felült Kampóra.
- Ott lesz a csere. - mondtam és elindultunk a magasba Fogatlannal.
Utánunk Kampó és Takonypóc.
- Szóval egy csere az amit le kell bonyolítanod a segítségemmel? - kérdezte.
- Olyasmi. - mondtam.
- Bárkit vihetnél magaddal miért én? - kérdezte.
- Mondanám, hogy erőfixoktatás, de nem. - mondtam. - Akikkel találkozunk még apám se lenne a legjobb választás. Nekem ravaszságra van szükségem.
- Ravasznak tartasz? - kérdezte.
- Mikor, hogy. - válaszoltam. - Ismered Kampót, de ők nem és ez a hasznunkra lehet. Bár nem hiszem, hogy mi a csere után nagyon is érdekelni fogjuk őket, de így is hamar el kell húznunk onnan.
- Nem tetszik mikor így beszélsz. - mondta. - De benne vagyok.
- Remek. - mondtam.
Az út egy részében, jó részében csendben repültünk. Belegondolva ez mégis csak nagy dolog, főleg ha sikerül is átvágni Viggot. Bár ezzel lehet, hogy vérdíjat tűzök a fejünkre, de Thyra fontos. Nem tehet arról amit tett, én is meg tettem volna. A családom és Hibbant a mindenem. Nem akarnám elveszíteni, mint Thyra. Ők tényleg elvesztettek mindent. A falujuk egyenlő a földdel és kezdhetnek mindent elölről. Remélem ilyen nem lesz Hibbanton.
- Hablaty. - szólalt meg Takonypóc.
- Igen? - kérdeztem rá nézve.
- Igen? - erről meg is feledkeztem a napokban.
- Azt komolyan mondtam. És...
- Megbocsájtottam neked, Takonypóc, csak eddig nem jutotta el addig, hogy megmondjam. - mondtam.
- Tényleg? - kérdezte.
- Igen. - mondtam. - Egy csapatban vagyunk és kár az ellenségeskedés.
- Ja, ahogy mondod. - mondta.
- Vannak és lesznek nagyobb gondjaink, mint az, hogy egymással vizázzunk. - mondtam.
- Például? - kérdezte.
- Viggo. A mostani húzásom elég rossz lesz, legalább is magamra nézve. De ez most lényegtelen. - mondtam.
- Várj, várj, várj, várjunk csak, te most komolyan ahhoz a vadászhoz akarsz menni. Minek? - kérdezte.
- Ha elmondanám visszafordulnál. - mondtam. - De lesznek nagyobb bajaink is, mint Viggo vagy Dagur.
- Ki? - kérdezte.
- Drago. - válaszoltam.
- Az aki miatt féllábú lettél? - jött a kérdés.
- Igen. - válaszoltam. - Legyőztünk, de bosszúra vágyik és akkor van miért aggódnunk. Ha visszatér és vissza fog én leszek a célpontja és Hibbant.
- Mindig is tudtam, hogy nem tudsz nyugton maradni, de ennyire. - mondta.
- Ehhez már hozzá kellett volna már szoknotok. - mondtam.
Az út további része csendben telt. Igazából magam se tudom, hogy ezt eltudtam volna képzelni. Takonypóc segítségével verek át valakit. Főleg ha az a valaki Viggo. De mindent el kell kezdeni valahol. A sikeres munkához csapatban kell dolgozni. Még az éjszaka odaértünk a szigetre így tábort vertünk ott és készültünk egy kis pihenésre. Mielőtt Fogatlannak dőltem volna, aki rám nézett és tudtam mit akar, így Takonypócra néztem.
- Sosincs ellenemre ha valakivel el lehet bánni. - mondta.
- Pihenjetek. -mondtam.
Neki dőltem Fogatlannak és az égre néztem. Magamban fohászkodtam az istenekhez, hogy most az egyszer segítsenek és járjunk sikerrel.
