Miután szabadon ki tudott jutni a rajongói köréből Hablaty az erdőbe indult azzal az indokkal, hogy fel kell készülnie a holnapra és ahhoz egyedül kell lenni egy ideig. Gyorsan közeledett a medence felé, ahol Fogatlan már várta őt. Nem sokkal később Astrid is megjelent a medence átjárójában, akit Fogatlan boldogan üdvözölt.
- Mi történt, Hablaty? - kérdezte a lány.- Elmondtam neki mindent. - mondta a fiú, mire Fogatlan érdeklődve kapta a tekintetét rá. - Tudom, pajti, de senki se tudja, hogy merre vagy. Rajtunk kívül. - nézett Astridra Hablaty.
- És holnap mit fogsz csinálni? - kérdezte Astrid.
- Kiállok és megmutatom mindenkinek mire jöttem rá. - mondta Hablaty.
- Ezt gondoltam. - mondta szem forgatva a lány. - De mi van, ha valami baj lesz? Mondjuk apád közbe avatkozik?
- Remélem nem fog, de ha igen, akkor csak azt tudom remélni, hogy nem siet a segítségemre és akkor nem is lesz baja. Bár apa tudja már, de.... Inkább hagyjuk ezt. - húzta el a száját a fiú.
- Mit mondtál neki? Ki vele Hablaty! - emelete az öklét Astrid.
- Oh, csak a fejéhez vágtam, hogy nem is gondol Hibbantra és az itt élőkre, hisz akkor nem folytatná ezt a fölösleges háborút, a saját bosszúja miatt, ami miatt a sziget is haldoklik és rám egy ilyet akar hagyni, de én már most változtatni akarok ezen és még hasonlók. - vakarta a tarkóját meg a fiú. - Kicsit ki keltem magamból. Anyát is felhoztam, ami elég kényes téma a családban és ezen mind ketten kiakadtunk.
- Veszekedtetek már megint. - mondta Astrid mosolyogva. Végtére is nem Haddockok lennének, ha nem veszekednének, naponta háromszor vagy többször.
- Nem értem őt. Apa szerint van egy hely messze innen, ahol csak sárkányok élnek és én megtalálhatom, de ezt kétlem. - mondta Hablaty. - De van egy olyan érzésem, hogy ezt azért mondta el nekem, mert abban bízott, hogy olyan leszek, mint ő. Aki csak sárkányokat fog ölni, de nem vagyok olyan, mint ő, sose voltam és sose leszek olyan.
- Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de te sokkal jobb vagy, Hablaty. Sokkal jobb vagy, mint ezen a szigeten bárki más. - mondta Astrid eleinte bátortalanul, de őszintén. - Lehet én látom ezt csak így, de remek vezére leszel Hibbantnak, egy nap.
- Persze, ha megélem azt a napot. - mondta a fiú.
Erre a kijelentésre Fogatlan felkapta a fejét és a fiút méregette, majd egy morgással sétált el mellette megcsapva Hablatyot a farkával.
- Ezt vehetjük, "ha egy rajtam múlik, akkor biztosan-nak". - mosolyodott el Astrid.
- Igen. Vehetjük annak. - mondta Hablaty. - Mivel ígértem neked egy kört. Velünk jössz?
- Működik? - kérdezte a lány.
- Igen. - mondta mosolyogva a fiú.
- Te tényleg egy ezermester vagy, Hablaty. - mondta Astrid.
- Csak sokat tanultam Bélhangostól. - vont vállat szerényen Hablaty.
Astrid elmosolyodott és csendben maradt. Tudja jól, hogy a fiú sose fényezi magát, Hablaty nem olyan, mint Takonypóc. Ezt pedig örömmel látja be. Örül annak, hogy megismerte a fiú legjobb oldalát és az eddig mondottakat mind őszintén mondta a fiúnak. Sose gondolta volna Astrid, de Hablaty pont az az ember, akire az életét rá merné bízni, hisz Hablaty sokkal jobb és megbízhatóbb ember, mint azt valaha képzelte volna. Valahogy tudja a lány, hogy Hablaty sose árulná el őket, annak ellenére se, hogy a jobbján egy sárkány áll és nem is akár milyen sárkány. A lány megfigyelte az elmúlt napokban, amióta tud Hablaty szárnyas barátjáról, hogy a fiú a kiképzésen rájuk "támadó" sárkányok felé is bizalommal fordul és próbálja azokat a sárkányokat óvni a sérülésektől, a saját érdekükben is. A falujukban élő emberek ezeket mind olyan trükköknek vélik, amikkel könnyen letudják győzni a sárkányokat, de a fiú ezt nem fogja semmi ilyenre használni. Mindketten tudják, hogy időbe fog telni, mire a szigeten élők elfogják fogadni a sárkányokat, de béke lesz a szigeten, ami majd Hablatynak és Fogatlannak lesz köszönhető.
- Jössz? - kérdezte Hablaty Fogatlan nyergéből Astrid felé nyújtva a kezét.
A lánynak fel se tűnt, hogy ennyire elmerült a gondolataiban. Csak bólintott, majd felült Hablaty mögé.
- Kapaszkodj. - szólt hátra Hablaty.
A lány a fiú derekába kapaszkodott, majd érezte, ahogy Fogatlan elrugaszkodik a földtől és a szél a hajába kap. Visszapillantott a medence egyre távolodó medrére, majd a közeledő ég felé pillantott. Astrid sose tartotta magát olyannak, akit hamar le lehet venni a lábáról, de a számára eddig ismeretlen táj és színek teljesen elvarázsolták. Sose látta ennyire különlegesnek a naplementét, mint sárkányháton repülve. Be kell ismernie magának, hogy rettegne ha nem Hablaty mögött kellene ülnie egy sárkányon. A fiú nyugodtsága ő rá is át ragad és nem esik pánikba, hogy méterekre van alatta a föld, sőt jelen esetben csak a vizet látja mindenhol. Astrid figyelmét mégse az alattuk húzódó óceán látványa foglalta le, hanem a felettük elnyúló ég, ahol lustán úsztak el a narancssárgás, rózsaszínes, lilás felhők, melyeket a lemenő nap tett ennyire csodássá. A lány egyik gyerekkori álma az volt, hogy meg fog egy felhőt, bár akkor ez tényleg csak álomnak tűnt neki, de most akár valóra is válhat, hisz centikre van tőlük egy rakat felhő. Astrid fél kézzel elengedte Hablaty derekát, majd óvatosan nyúlt a felhők közé. Először fura érzés volt számára, bár igaz a repülés is teljesen új, de a felhők érzése az ujjai között megfogalmazhatatlan volt a számára. Mosolyogva és boldogan emelte a kezét újra és újra a színes felhők közé. Hablaty megengedett magának egy mosoly, miszerint a lány számára örömet tudott szerezni. Percekkel később a lány átkarolta Hablaty derekát, majd a felhők fölé emelkedtek Fogatlannal, ahol mindkettőjük számára lélegzet elállító látványt keltett a sarki fények leginkább zöldes árnyalata, ami uralta a fekete, csillagokkal itt-ott tűzdelt békés egét. Mindkettőjük számára szinte hihetetlen, hogy ezt néhány felhő miatt a Hibbanton élők nem láthatják, csak órákkal később. Mikor legközelebb a felhők alá szálltak már a szigetet is a béke és a nyugalom esti órái járták át. Akárcsak Astridot Hablatyot is melegséggel töltötte el az, hogy Hibbant ennyire békés. A tudat, hogy a népe e percben békésen járja a falu kis utcáit és semmire nincs gondjuk a közeledő telet leszámítva mosolygásra késztette. Mindig ilyennek szeretné látni a szigetet és nem csak az esti órákba. A mosoly az arcára dermedt egy pillanatra, mikor is Astrid karjainak szorítása egy picit erősebb lett a derekán, majd a lány a vállára hajtotta a fejét és úgy figyelte tovább a nyugodt, csillagos eget.
- Ez tényleg lenyűgöző, Hablaty. - mondta halkan a lány.
- Igen, az. - mosolyodott el a fiú és tovább figyelte a faluja békességét.
Amikor átveszi az apja helyét törekedni fog arra, hogy a szigeten mindig, mindig ugyan ilyen béké legyen, mint amit most lát. Még ilyen magasból is.
- Lassan vissza kell mennünk. - mondta a lány kissé szomorkás hangon.
- Tudom. - válaszolta a fiú, majd Fogatlannal ereszkedni kezdtek a medence irányába.
Astrid kissé csalódottan sóhajtott, de meg is értette. Egy felől Hablaty miatt, hisz a fiú holnap állja ki élete egyik legnagyobb próbáját. Bizonyítania kell egy olyan dolgot az apja és a népe előtt, amiben soha senki se hitt. Más felől Fogatlan miatt is, hisz ő is hosszú idő után repült ekkorát és súly is van szegény sárkányon, amihez még szoknia kell. Amint landoltak a medencében Astrid lepattan Fogatlan hátáról, majd megsimogatta a sárkány fejét, amit dorombolva fogadott.
- Ez elképesztő volt, Hablaty. Köszönöm. - mondta lány, majd a füle mögé tűrt egy tincset.
- Megígértem és állom a szavamat, mindig. - mondta a fiú.
- Igen, erre már rájöhettem volna. - mondta lány.
Egy percig csak álltak egymás mellett és a gondolataikba merültek. Astrid hirtelen emelte fel az öklét és ütött bele Hablaty vállába, amihez a fiú odakapott és értetlenül nézett a lányra.
- Ezt most miért? - kérdezte a fiú kissé ingerülten.
Nem értette a lányt. Végtére is az alig 5 perce látottakat biztos nem látta a lány még, meg hát először repült Astrid is sárkányon, vagyis egy éjfúrián. Mégis mintha valami hülyeséget csinált volna és megüti őt. Teljesen érthetetlen a lány reakciója a számára.
- Ezt azért, mert mindennek ellenére butaságot csinálsz. - mondta a lány.
- Most melyikre gondolsz? - forgatta meg a szemeit a fiú.
- A holnapi napra. - mondta Astrid.
- Muszáj végig csinálnom, Astrid. - mondta a fiú. - Fogatlan miatt.
- Te tényleg sokkal jobb ember vagy, mint mi, Hablaty. - mondta a lány. - Sose gondolsz magadra, csak is másokra, főleg rá.
- A legjobb barátom. - simogatta meg a hozzádörgölőző sárkány fejét.
Astrid csak elmosolyodott a fura pároson, majd zavartan kapta el a tekintetét mikor a fiú újra rá nézett. Zavartan túrt a hajába, majd simított egy szőke tincset a füle mögé és nézett a fiúra. Egy pillanat múlva újra felemelte a kezét, amit a fiú is látott és védekezően emelete a kezeit fel, a lány a mellényét ragadta meg, majd rántotta magához és nyomott egy apró puszit Hablaty arcára. Rögtön utána hátra lépett párat, majd a fiúra pillantott zavartan, aki még le volt sokkolódva a történtek miatt.
- Ezt meg minden egyébért. - mosolyodott el a lány, majd az átjáró felé futott.
Hablaty sose gondolta volna, hogy Astrid Hofferson valaha azt fogja tenni, amit néhány perce tett. Legalább is vele. A szőke lány égő arccal és zavartan futott végig az erdőn egészen a faluig. Nem hitte volna, hogy ezt fogja csinálni és talán egy kicsit rossznak is érzi magát emiatt. Fél, hogy remény ébresztett a fiúban, hogy a vonzalmát viszonozza. Bár kit akar becsapni ez a Hablaty ezerszer jobban tetszik neki, mint a régi. Azzal, hogy megismerte a fiú hatalmas és odaadó szívét és abban a szívben rejlő végtelen szeretett nem csak a hibbanti lakosokra terjed ki, hanem a sárkányokra is, nagyon tetszik Astridnak. Bár tudja jól, hogy a fiút az érzelmei irányítják ezek után, de mellette akar állni, mint barát. Csak a házuk előtt állt meg és nézett vissza az égre, ahol nem is olyan rég még átrepült a fiúval. Abban teljesen biztos, hogy legyen bármi a holnapi nap vége ő ki fog állni Hablaty és Fogatlan mellette, még akkor is, ha azzal a családja ki is tagadja, de valahogy tudja, hogy sokkal jobb, hogy ha a nagyobb jót szolgálja. És a fiúnak is igaza van abban, hogy a szigetnek és az embereknek is változniuk kell, ami nem lesz egyszerű, végtére is a legmakacsabb vikingekről van szó és nem nagyon szeretik a nem megszokott dolgokat.
