"Nosztalgiáztam"

Visszaolvasgattam a régi komenteket és még most is meghatódok egyes emberek hozzá szólásain. Mikor kis taknyosként neki kezdtem 0 írói tapasztalattal és egyebekkel nem hittem, hogy valaha is ilyen visszajelzéseket fogok kapni. Úgy indult az egész, hogy lesz, ami lesz. Vagy lesz olyan, aki néha be kukkant vagy sem. Vicces, hogy így vissza nézegetve az egyes fejezeteknél 1000 fölötti nézettség van, pedig alig számítottam 10-20 emberre, akik egy kiskölyök teljesen értelmetlen zagyvaságát el akarják olvasni. Jesszusom már lassan 5 éve, hogy fogtam magam felvettem a bátorzsákomat és írni kezdtem miközben néztem az 1. részt. Betegesen elkezdtem ennek örömére írni és olvasni. Amit nem bánok, hisz ma is írok és olvasok is. Ez a kettő dolog, igazán remek hobbi lett nekem és soha az életben nem is hagynám abba. Lehet, hogy más nem HTTYD irományokban utazok, de akkor is elkezdtem ezt, ráéreztem az ízére és most ott tartok, hogy nem telik el nap, hogy az 5 sztorimba, amiket mostanság irkálok 1-2 sort ne írjak. Belém rögződött ez az egész írás-dolog. De szeretem, lefoglal és ez mindegy is.

Szóval vissza olvasgattam a hozzáoszlásokat és olyan cuki dolgokat írtatok nekem.

Itt kérek bocsánatot mindenkitől, amiért nem írtam vissza, de esküszöm elolvastam mindenki hozzászólását és ha lehetett meg is fogadtam a tanácsokat. Volt hogy nem látszott, de próbálkoztam. 

És most ide néhány számomra megható hozzászólást bevágok ide↓↓↓↓↓↓↓↓

Annyi, de annyi szeretet és kedvesség áradt belőletek és tudom, hogy most is így lenne ha írnék, vagyis ha itt írnék. Ne értsetek félre. Imádom még mindig az egész sztorit. Ennek köszönthettem a két kedvenc hobbimat, de kiöregedtem már ebből. Felnőtt vagyok, papíron érett is vagyok és komolyabb témák felé evezgetek. Beléptem a nagy betűs életbe (nem mintha 16 éves korom óta nem dolgoznék meg hasonló szarságok) és változok. Valahogy már ennek az írása nem fog meg, de nagyon szívesen leülök még most is megnézni a sorozatot vagy a filmeket. Végtére is 2014 óta most más 5 éve kivett egy hatalmas darabot az életemben és sok szempontból ennek a blognak lehetek hálás. 

Például: 

1. Megtanultam helyesen írni és mondjuk úgy normálisan fogalmazni is. 
2. Két olyan hobbira találtam rá, amit szeretek és lehet nincs már rá nagyon időm, de erre a két dologra mindig szentelek egy picike időt. 
3. Megtanultam azt is, hogy egy gyerekeknek szóló mese nem mindig csak a gyerekeknek szól. 

Elhihetitek nekem, hogy hatalmasat dobban a szívem most is, miközben olvastam az évekkel ezelőtti hozzászólásokat, hogy valakik az én idióta hablatyolásom miatt kezdtek el írni. Ez olyan jól esik még most is. Lehet el telt 1-2 év, de ez annyira nagy szó. Nekem legalább is az. Végtére is egy 0 szintű cuccból ti csináltatok valamit, amit nagyon köszönök.

A blogra visszatérve úgy érzem már nem lesznek részek, egyikből se. Se az alap sztoriból, se abból, amit tavaly kezdtem el. Tavaly úgy gondoltam, hogy tudok még alkotni nektek, de most belegondolva ez nem így van. Szóval részek nem nagyon lesznek, de talán időről időre bedobok valami baromságot valami ehhez hasonlót és hálálkodok. 

Tényleg nagyon, nagyon köszönöm nektek ezt az 5 évet. Az állandó olvasóimnak, az ide tévedt olvasóimnak és mindenkinek aki csak rátalált a blogomra. Hálás vagyok, mert a kis agyszüleményemmel eltudtalak szórakoztatni titeket és annak is nagyon örülök, hogy az engem követő generációkat egy ilyen egyszerű dologgal olvasásra bírtam. Nem mondom azt, hogy valami értelmeset olvastatok, mert az én írásom minden csak nem értelmes, de legalább olvastak. Tisztelet a kivételnek, de a mai generáció nem épp egy remek generáció. Nem akarok ebbe belemenni, inkább hálálkodok tovább.

Vissza egy pillanatra a hozzászólásokhoz volt aki felhozta nekem, hogy nem-e adom ki ezt könyvben. Ezt nem, de remek ötletet adott arra, hogy mi lenne ha könyvet írnék. Gondolkozok rajta, de se saját világ elképzelésem se egyebek, amik egy fata kis könyvhöz kellene. De van még 60 évem arra, hogy ez sikerüljön. Szóval... 

Szóval, lehet, hogy időnként felpakolok egy-egy valamit, de nem tudom. Max hálálkodni fogok 10-20 soron keresztül mint most. Látok olyan oldalakat, amiknek az írói csak úgy felszívódtak pedig voltak olyanok, amiket én is imádtam, de vége lett. Valahogy nekem nem olyan könnyű elengedi ezt a világot még. Talán még ragaszkodni akarok egy kicsit a gyerekkoromhoz a szürke mindennapokban, de ezzel semmi baj nincs.

KÖSZÖNÖK NEKTEK MINDENT!!!!!!!!!!!!!!