Igen, igen rövid lett, de több nem teltel az ihletemből, bocsi😁😁
Szokásomhoz híven reggel a nappal együtt keltem. Takonypóc és a sárkányok még bőven aludtak. Mondjuk ezt megértem hisz ki az a hülye rajtam kívül persze, aki ilyenkor felkel. Kisétáltam a szirthez és figyeltem, hogy mikor érkezik meg Viggo a kíséretével. Idő közben Fogatlan és Takonypóc is felébredt. Takonypóc csámcsogva jött oda mellém.
- Mit nézünk? - kérdezte.
- Azt az embert, akivel lebonyolítjuk a cserét. - mondtam.
- És elmondod végre, hogy ki az? És mi is a csere ajánlatod? - kérdezte.
- Viggo jön. - mondtam.
- Aki miatt kevesebb, mint 10 éjfúria van a vilgon? - kérdezte.
- Igen. - mondtam. - De Thyrát ki kell szabadítanom a kezei közül. Megígértem a bátyának.
- És tartani is akarod a szavad. - mondta.
- Eddig sose szegtem meg a szavamat. - mondtam.
- Ha te mondod. - mondta.
Két perccel később csámcsogva állt tovább. Csak ne csámcsogna. Annyival jobb lenne. Vagy egy óra telt el mire ismerős hajót láttam meg közeledni.
- Takonypóc, itt vanak. - mondtam.
Visszajött mellém, ahogy Fogatlan is megjelent mellettem és morogni kezdett.
- Semmi baj, pajti. Ha minden jól megy hamar elhúzunk innen mind a hárman. - mondtam.
- Nagyon remélem, hogy így lesz. - mondta Takony.
Tovább figyeltem az érkező hajót, majd azt is, ahogy Viggo Thyrávalé és Villámmal együtt elindult felénk. Nem tudom, hogy tudja, hogy mi itt vagyunk már, de nekem teljesen mindegy. Alig 10 perccel később Viggoval álltunk szembe. De nem vágytam arra, hogy újra lássam a képét, de az élet nem kívánságműsor, sajnos. Gondolhattam volna, hogy a levakarhatatlan testvér pár fog jönni. Annyira kiszámíthatóak mindketten. Mintha egymás nyakára nőttek volna.
- Viggo. - biccentettem.
- Sajnálatos, hogy nem tudtad megmenteni az éjfúriákat a kipusztulástól. - mondta.
- Azzal te csak ne foglalkozz. Ez legyen az én bajom. - mondtam.
Thyra szemében fájdalom futott át. Neki igazából az éjfúriák többet jelenthettek, mint nekem. De minden rosszban van valai jó. Példál, ha nem hagytam volna el Hibbantot, de akkor sose tudom meg a sorsom és azt se tudnám, hogy Odin örököse vagyok, valamit anya se lenne velünk. Attól, hogy néhány éjfúria marad a vilgon nem tartok. Talán ez után sokalta erősebb faj lesz belülök, hisz eddig is sok mindent kibírtak, akkor ezután is képesek lesznek. Nem féltem őket. Végtére is Odin teretette őket és, ahogy Fogatlant ismerem biztos, hogy a többi éjfúria is olyan temperatummal rendelkezik, mint ő. Csak annyi a különbség, hogy Fogatlan az alfa, de erről em kell mindenkinek tudnia.
- Sokára jött a válaszod az ajnánlatott illetően. - mondta.
- Át kellett gondolnom a dolgokat. - mondtam.
- Hát persze egy ilyen döntést meghozni nehéz lehet. - mondta. - De mond azt, hogy nem volt egységes ajánlat.
- Ez attól függ kinek a szemszögéből nézük. - mondtam.
- Igaz. - mondta.
- És elhoztad? - kérdezte.
- Talán. - mondtam.
- Ne játszadoz Hablaty. Ebből csak te jösz ki rosszul és a barátaid. - mondta.
- Jó rendben itt van. - mondtam. - Fogatlan.
Fogatlan beugrott elém és Viggora kezdett el figyelni. Kiszedtem az állszemet a szütyőmből és felnéztem.
- És most add át. - mondta.
- Előbb engedd el. - mondtam.
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy alkudozzunk, Hablaty Haddock. - mondta.
- Szerintem meg igen. Egyetlen szavamba kerül és Fogatlan elsüllyeszti a tengerben, még pedig úgy, hogy sose találja meg senki. Így a tied se lehet és az enyém se. - mondtam.
- Ahhoz még neked is túl értékes. - mondta.
- Fogatlan. - emeltem fel az állszemet.
Fogatlan a szájába vette az állszemet és a szirt felé indult. Thyra arcán láttam a meglepettséget, majd a értetlenséget, végül a dühöt. Takonypóc meg gondolom csak le van döbbenve, mint Viggo, bár ő már kezd dühös lenni. Intett a testvérének aki eloldozta Thyrát és Villámot. Nagy szemekkel nézett rám, de intettem neki, hogy menjen. Felült Villámra és elrepült. Lesz mit megmagyaráznom neki.
- Ha annyira akarod előbb enged el őket. - figyelmeztettem újra.
- Pajti. - szóltam Fogatlanra.
Visszajött hozzám és a kezembe adta az állszemet. Megnéztem utoljára, majd Viggo felé indultam.
elengeded őket. Most. - mondtam.
- Ügyes csel, Hablaty, de legyen. Már megtette amit kellett. - mondta.
- Hablaty, te megőrültél? - kérdete Takonypóc.
- Nem teljesen. - megálltam és Viggo felé hajítottam az állszemet. - Sárkányra, Takonypóc!
- Öröm veled alkudozni, Hablaty. - mondta Viggo és elsétált.
- Jobb ha eltűnünk innen. - mondtam. - Pajti.
Alig ültünk fel a sárkányra, de Viggo már támadást indított ellenünk. Ennyire gyorsan nem eshetett le neki a dolog. Vagy igen?
