Hablaty új élete 2. fejezet

Elindultam a sárkány keresésére. Az erdőben és mindenhol kerestem, de egyszerűen sehol se találtam.

Már meguntam azt, hogy az égvilágon mindenhol kerestem, de sehol se találtam. Már annyira dühös voltam, hogy ki adtam magamból a mérget.
- Az istenek nem kedvelnek. Mások a kupájukat veszítik el vagy a késüket, de én bezzeg egy egész sárkányt elveszitek. - mondtam miközben egy utamba kerülő ágat löktem félre, de az vissza csapódva fejbe vágott. - Áúhhh.. - monda, majd felnéztem a fára, hogy ez az ág miért log be az utamba.
Az ág teljes le volt törve. Onnan a földben folytatódott egy hosszú vonalban egy becsapódás nyoma. Csak az Éjfúria hagyhatott amikor becsapódott. Elindultam a mélyedésben a végéhez érve láttam meg a sárkányt megijedtem ezért egy föld kupac mögé bújtam és onnan lestem rá a földön fekvő sárkányra.

Amilyen gyorsan csak tudtam elővettem a tőrömet és közelebb mentem a sárkányhoz. Nem hittem a szememnek amikkor láttam, hogy a csapdám működött. Ott hevert előttem a földön megkötözve.

Nem tudtam felfogni, hogy sikerült lelőnöm a sárkányt. Nekem az életben egyszer valami sikerült. Közelebb mentem a sárkányhoz És hangosan megszólaltam. 

- Hűha, hát ez sikerült. Ó megcsináltam. Ettől minden helyre jön.Ez az legyőztem ezt a fenevadat. - mondtam miközben a lábamat a sárkány lábára raktam, de azt a sárkány lelökte magáról. Majdnem elestem, de megtartottam valahogy magamat. Ránéztem a sárkány fejére és a szeme nyitva volt, amit rám meresztett. 

Vissza néztem rá, majd elkezdtem hozzá beszélni.
- Most megöllek te sárkány, utána kivágom a szíved és elviszem apámnak. - mondtam neki. Nem voltam benne biztos, hogy érti mit mondok neki, de nem is nagyon érdekelt. Felemeltem a tőrömet készen arra, hogy bármelyik pillanatba megölhessem és közbe tovább beszéltem. - Viking vagyok. - mondtam. - VIKING VAGYOK! - kiáltottam a sárkánynak.
A tőrömet újra a magasba emeltem arra várva, hogy mikor lesz megfelelő a lecsapás. Ránéztem újra a sárkányra aki megadásként hajtotta a fejét a földre. A tőrömet magasabbra emeltem, de nem tudtam már megtenni azt amit elterveztem. A tőrömet leengedtem és a fejemre szorítottam.

Nem tudtam megtenni nem ártott nekem. Nem bántott sosem. Csak egy elesett állat aki azt teszi amit az ösztöne súg. Nem bánthatom.
- Ez mind miattam van. - mondtam.
Elindultam volna vissza amikor megtorpantam és vissza néztem a sárkányra aki még mindig a földön feküdt megadva magát. Arra gondoltam, hogy - nem hagyhatom itt ahol bárki megölheti. - vissza mentem hozzá és a köteleket elkezdtem vagdosni.

Amikor már azok már nem szorították a sárkányt az felugrott és engem a közeli sziklához nyomott. A szemembe nézet.

Azt hittem itt lesz vége az életemnek. Az éjfúria magasba emelte a fejét .

De nem ölt meg csak rám üvöltött és elment.

Az üvöltésétől a fülem csenget. Hallottam ahogy a távolban üvöltözik. A tőrömet felvettem és elindultam vissza a faluba. De alig tettem pár lépést és a földön feküdtem.

----------------

Sötét volt már mikor magamhoz tértem. Amilyen gyorsan csak lehetett haza mentem. Minél előbb ki akartam heverni a mai napot. Mikor haza értem apám a tűz mellett ült és engem vár. Megpróbáltam hang nélkül felosonni a szobámba, de sehogy se sikerül apám hozzám szólt.

- Hablaty. - mondta.

Beszélnem kell vele. Így vissza szóltam neki.

- Apa beszélnem kell veled. - mondtam.

- Én is beszélni szeretnék veled fiam. - mondtam.

Egyszerre fogtunk bele a mondani valónkba.

- Úgy döntöttem, hogy elküldelek a kiképzésre. - mondta miközben én ezt mondtam. - Apa nem szeretnék sárkányokkal harcolni.

Amikkor meghallottuk egymás mondatát 

- Mi? - mondtuk egyszerre.

Erre apám: - Mond csak előbb te, fiam.

- Nem mond te előbb. - mondtam mit egy engedelmes fiú aki az apja minden ötletét támogatja.

- Hát jó. - mondta, össze csapta a kezeit majd folytatta. - Mint már mondtam úgy döntöttem elengedlek a kiképzésre. Amit holnap kezdesz a többi újonccal.

Ahogy ezt mondta azt hittem le fogok zakózni a lécsőről. Hogy én a srácok előtt égjek be még az eddigieknél is jobban azt már nem.

- Azt hiszem nekem kellett volna mégis csak kezdni. Mert... tudod öhm hatalmas felesleg van sárkányölő vikingekből. De van elég kisgépszerelő vikingünk vagy kenyérsütő viking. - mondtam. De apám ezt mintha meg se hallotta volna és a kezembe nyomott egy szekercét. Amitől én kis hiány a földön találtam magam.

- Erre szükséged lesz. - mondta közben.

Most érthetőbben mondtam azt amit az előbb olyan nehezen fogalmaztam meg.

- Apa, én nem akarok sárkánnyal harcolni. - mondtam.

Erre ő: - Ó, de, hogy akarsz sárkánnyal harcolni fiam. - mondta.

Megint más felől közelítettem meg a mondani valómmal.

- Apa nem tudok sárkányt ölni. - mondtam már egy csöppnyid idegesen. 

De ő csak így válaszolt: - De majd fogsz sárkány ölni.

Ó Thor miért nem tudja felfogni az amit mondok.

- Nem, apa én totál tuti biztosan nem fogok megölni egy sárkányt. - mondtam egyre ingerültebben.

- De itt az ideje fiam. - mondta.

- Apa egyáltalán hallod azt amit mondok? - kérdeztem.

- Ez most komoly fiam. - mondta és a szekercét a karomban megigazította. - Amikor a szekercét hordod az egész hordát hordod. akkor úgy gondolkozol, mint mi. Úgy beszélsz, mint mi, Úgy jársz, mint mi. Elég lesz ebből. - felezte be rám mutattatva.

- Az egész lényemre mutattál. - mondtam.

Ezt a nyamvadt mondatott többször ejtettem ki a számon, mint bárki más azt, hogy Éjfúria. Ha anya itt lenne biztosan megértene. De apám még nem hagyta annyiban a kiképzős ügyet.

- Rendben? - kérdezte.

- Mit mondjak ez a beszélgetés elég egy oldalra sikeredett.- mondtam

- Rendben!? - mondta apám már ellent nemtűrő hangon. Ezt a hangot oly sokszor hallottam már életemben. Bárhol felismerném. Ezért inkább bele egyeztem.

- Rendben. -mondtam megadva magam.

- Jó. - mondta apám, ennek miért tud örülni? - Jó edzés majd jövök... valószínűleg.

Én még mindig a szekercét szorongatva válaszoltam az ajtón távozó apámnak.

- Én meg itt leszek.. talán. - mondtam.

Apám elment és én amilyen gyorsan csak tudtam eldobtam a szekercét és felmentem a szobámba. Leültem az ágyra és elgondolkoztam a mai napomon. Láttam egy éjfúriát.Azt a sárkány akit még senki se látott talán az élet még se olyan kegyetlen, hisz a sárkány nem ölt meg. Akkor ezt mos minek vegyem.

Hablaty új élete 1. fejezet

Ez az otthonom, Hibbant - sziget. Annak ellenére, hogy a semmi remény és a halálra fagyás között trónol nem néz ki rosszul.

Íme a falunk. 

Robusztus annyi biztos. És már 7 ember öltő óta itt áll és mégis minden háza vadonat új. Lehet itt halászni, vadászni vagy akár a nap lemenetében gyönyörködni, csak egy gond van. A kártevők. Más népeknél olyan kártevők vannak, mint például a szúnyogok vagy az egerek. De itt Hibbanton sárkányok vannak.

A nevem Hablaty. Jobb is lehetne, hát mégse az. A szülök azt hiszik egy ocsmány név elijeszti a tórollokat. A faluban sokak mondják azt, hogy ez a név nagyon is illik rám. Igaz két bal lábas vagyok, gyenge meg hasonlok, de mégse kell alá becsülni engem se. Termetes Pléhpofa a törzsfőnők plusz az apám, szóval így se könnyebb az életem. Ha sárkányölésről van szó akkor én mindig felsülök és kapom a leszólásokat, mint amiket eddig kapok nem lenne elég.
Ma is, mint mindig portya volt. Most, mint mindig a kovács műhelybe kellett mennem inaskodni. Segiteni a beszólogatós behemótnak a cserélhetős pracliaval, vagyis Bélhangosnak. Egész életem azt hiszem ez a beszólogatós behemót vigyázott rám, mivel apám nem igazán ért arra rá, hogy a fiára egy kis időt töltsön. De ez már nem is lesz másképp. Sose lesz igazán büszke rám.
A mai portyán is, mint mindegyiken amit eddig megéltem mindig ugyan azt a házat kapja telibe a tűz. Nem értem, hogy azok akik ott laknak miért nem költöznek el egy másikba és hagyják azt a sárkányoknak tűz fogónak. De ezt sose fogom meg érteni, mivel nem vagyok a falu teljes tagja. Max. akkor ha megölök egy sárkányt, de én halnék meg előbb, mint a sárkány. Ebben teljesen biztos vagyok. Szóval most is tűzbe borult az a ház és a srácok indultak eloltani, mint mindig. A tűzoltó csapatba benne vannak az ikrek, az az Kőfej és Fafej, Takonypóc, Halvér. És Astrid. Nekik sokkal menőbb munkájuk van, mint nekem. Az utóbbi időben nem nagyon hagyják, hogy kimenjek sárkányt ölni. Már sokszor próbáltam és mindig rosszul csináltam valamit. Belőlem tutira nem lesz sárkányölő viking.
A sárkányok közül igen csak lehetne válogatni. Ott vannak például a Siklósárkányok.

Ha egy ilyet leszedek arra biztosan felfigyelnének. A Gronkellek kemény diók.

Ha egy olyat leszednék tutira lenne csajom. A Cipzárhát.

Dupla fejjel kétszer annyi elismerést kapnék. Ott van még a Szörnyen nagy rémség.

Meg van az csúnya szokása, hogy lángba borítja magát. Egy ilyet csak a legjobb vikingek tudnak leszedni. De a legbecsesebb sárkány az amelyiket még senki se látta. Éjfúriának hívjuk. 

Soha senki nem látott és nem ölt még Éjfúriát. Ezért leszek én az első. Ez az egyetlen sárkány ami nem lop ételt, sose mutatja magát és sose téveszt célt. Bélhangosnak ki kellett mennie a műhelyből így én kaptam az alkalmon és elindultam a hálóvető találmányomat és az utolsó éppen álló fáklya felé indultam. Miközben arra rohantam mindenki rám kiabált, hogy mennek vissza, de nem hallattam rájuk. Rohantam a szirtig ahonnan jó rálátás volt a fáklyára. Vártam, de nem kellet sokat várnom arra, hogy a sárkány megjelenjen. Ahogy fáklyára lőtt én is lőttem, hátra estem, de a háló eltalálta a sárkányt. Sose voltam még ennyire boldog, de hamar véget ért, mert egy sárkány rám támadt. Nem tudtam mást tenni csak futni az életemért. Csak az én sorsom olyan, hogy még a szerencsémet egy pillanat múlva szerencsétlenség követi. Ennek így kell történnie. Menekültem a legközelebbi fáklya mögé, de azt felgyújtotta. Még nagyobb pechemre apám jött segíteni, akkor inkább evett volna meg a sárkány, mint hogy apám leszidását hallgassam. Nálam szerencsétlenebb viking soha nem volt Hibbanton abba biztos vagyok. Elkezdtem magyarázni, hogy lelőttem egy Éjfúriát, de hit nekem valaki. Nem soha senki nem hisz nekem. Apám, mint mindig elkezdet leszidni aztán haza küldött Bélhangossal. Ez jellemző. Nem tud 5 percet a fiára száni azért, hogy meghallgassa. Haza küldött, de én nem maradtam otthon inkább elmentem megkeresni a sárkányt amit lelőttem.......

FOLYTATJUK........

Bemutatás

Sziasztok egy új bloggal jelenkezek ami Hablaty életéről fog szólni.
Ez a blog folyamatos lesz nem úgy, mint a másik és nem fog csalódást okozni nektek. Részben én találom ki részben a filmhez is fog kapcsolódni.
A történet tömör

A történet főszereplője Hablaty Hibbant - sziget leggyatrább vikingje. De ennek a gyáva fiúnak az élete egyik napról a másikra megváltozik. Lelő egy éjfúriát ami az idő múlásával a legjobb barátja lesz  és mellette indul egy sárkányölő kiképzés. Ezen a kiképzésen felhasználja azokat amiket tanult sárkány barátjától. A próbát ő nyeri meg, de nem akarja megölni azt a sárkányt. El akar szökni, de ezt megakadályozza a falu legjobb harcos lánya. A lányt elviszi repülni a sárkányával és közbe meglelik azt a fészket ahol a sárkányok ős idők óta élnek. Amikor vissza érnek arra a helyre ahonnan indultak valakit elfutni láttak. Tudták, hogy baj lesz, hogy elárulják őket. A fiú ezért dönt úgy, hogy sárkány barátjával mégis útra kell és felfedezi a világot. De mielőtt a világ felfedezésére indul legyőzi azt a sárkány amiért portyák vannak a szigeten. Ebből a harcból életben kikerülnek. Innentől kezdi el élni kalandos életét. Sok kalandba részesülnek barátjával, csatákba, örömbe, de a szíve mindig komor marad, mert elhagyta otthonát.Egy nap egy kalandba a lábát elveszíti így egy műlábat készít magának és avval él. Közben Hibbanton az emberek békét kötöttek a sárkányokkal és most ott béke honol. De ott  is megkel vívniuk a csatájukat egy - egy olyan sárkánnyal vagy emberrel aki elakarja pusztítani az otthonukat. 3 év múlva Hablaty vissza kerül a szigetre és ott folytatja kalandos életét. 

De mik történtek vele 3 év alatt? Hogy élte túl egyedül egy sárkánnyal? Az élete még milyen változásokat hoz számára? 

Ez lenne tömören. Ha tetszik ez akkor még sokáig fogom folytatni ezt a blogot.