Prológus

Minden a kiképzés előtt kezdődött.

A hajnalban lezajlott portya után Hibbant-szigetén béke honolt és talán nyugalom is, bár nem volt ember a szigeten, aki ne zsörtölődött volna a sárkányok pusztítsa miatt és igyekeztek felhúzni a romokban heverő faluból valamit. Minden nap ugyan ez megy. Hajnalban harcolnak a sárkányokkal, délelőtt pedig a falut szedik rendbe. Utána meg mindenki a munkáját végzi. Egyedül Hablaty az akit kirekesztenek a faluból és elküldik őt a faluból, senki se akarja, hogy a fiú még több bajt okozzon ügyetlenségével. Nem becsülik meg a fiút és nem telik el nap úgy, hogy a fiút ne bántaná meg valaki. Kezdve az apjával, aki egy perc figyelmet nem képes egyetlen fiára fordítani. A falu fontosabb, mint az, hogy a fiát meghallgassa és segítse. Szégyenkezik fia miatt. A fiú látja az apján, hogy legszívesebben az apja letagadná és mást nevezne fiának, de az élet és az istenek vele áldották meg. Egy szerencsétlen, mihaszna, nyeszlett fiúval, aki egy szekercét se bír el. Mindenki tudja, hogy a fiú lenne az első, aki meghalna egy komolyabb támadás során a sárkányokkal szemben. Senki se érti meg a fiút és épp ezért magányos. Az egyetlen ember, aki beszél vele az a kovács, aki szinte felnevelte az apja helyett és tanította a műhelyben a fiút. Igaz az öreg kovácsnak nincsen fia talán ezért is hordja ennyire szívén Hablaty sorsát.

Hablaty, mint minden nap az apjával való veszekedés után az erdőbe menekült a titkos búvóhelyére, ahol egyedül lehet és senki se zavarja meg dühe levezetésében. Morogva ült a tó partján és morgott magában.

- A falu szégyene vagy, fiam. Sose fogsz megkomolyodni és minden elkövetett ballépéseddel csökkented a családunk hírét és befolyását. Nem lesz belőled jó törzsfő. Komolyodj meg végre. - utánozta apja hangját a fiú. - Aj, mit tudnék tenni, hogy megértsen vagy legalább meghallgasson anélkül, hogy az vitába torkolna? - kérdezte magától.

Felvett egy botot a földről és unottan rajzolgatni kezdett a nedves földbe. Sok idő eltelt, mikor szárnyak suhogására lett figyelmes, mire rögtön az égre kapta a tekintetét, ahol egy fekete testet látott elsuhanni egyenesen a medence felé repült az árny. A fiú felpattant és a hozzá közel eső sziklacsoport mögé ugrott be, ahonnan kilesett az éppen leszálló állatra. A fekete test fürgén landolt a másik sziklacsoporton, majd elbújt a mögött, ahonnan kikémlelt. Nem vette észre a fiút, így kiugrott a szikla takarásából és a tóhoz ment. A fiú csodálattal nézett végig a sárkány pikkelyes testén és nem bírta befogadni azt, amit lát. Méterekre áll egy sárkányól, ami épp annyira békés, mint ő maga vagy épp annyira rémült, mint amilyen ő is. Az utóbbiban nem annyira biztos. Próbálta megfejteni, hogy milyen sárkány is áll előtte, de nem tudta megfejteni. Az agya egy szegletéből mégis előmászott a válasz.

- Egy éjfúria. - kiáltott fel boldogan, ám rögtön lehervadt a mosoly az arcáról, mikor a sárkány rákapta a tekintetét. 

Hátrálni kezdett, de megtorpant mikor a föld megremegett a lába alatt, sőt a föld remegése miatt el is esett. A sárkány már nem is foglalkozott vele, hanem morogva körözött a talajon és várt valamire. Egy pillanattal később a föld utoljára megremegett, majd egy sikoltóhalál robbant ki a földből. A fiú felkiáltott, majd menekülni kezdett, amivel magára vonta a másik sárkány figyelmét és az utána eredt. Az éjfúria egy percig csak nézte, majd utánuk eredt és a másik sárkányra támadt, így a fiú el tud menekülni. A fiú vissza se nézve menekült a kijárat felé, de megtorpant a kijárat előtt, mikor az éjfúria fájdalmasan üvöltött fel mögötte. Gondolkodás nélkül fordult meg és indult vissza a sárkányok felé. Felkapott egy követ és a "vak" sárkánynak dobta azt, ami újra rá figyelt. Újra menekülni kezdett, ám az éjfúria közé és a sikoltó halál közé ugrott és újra annak támadt, a fiút védve a sárkánytól. A fiú összekuporodva feküdt a földön és várt. Várt valamire. Talán ennek a végére vagy arra, hogy végig taposson rajta a sárkány maga se tudta eldönteni. Percekkel később az éjfúria üvöltését hallotta, mire felnézett. A sikoltó halál menekült a szigetről. A sárkány a fiúra pillantott, majd tovább állt, de a sérült farokszárnya miatt nem tudott elrepülni. Kétségbe esetten üvöltött, majd zuhant a földre. Hablaty felállt, majd a sárkány felé indult, aki rámorgott. A fiú látta a sárkány hátából kiálló tüskét, de az mintha nem is érezte volna. Morogva távolodott a fiútól, aki elszántan közeledett a sárkányhoz.

- Semmi baj, semmi baj. Csak segíteni akarok. - nyugtatta a fiú. - Nem akarlak bántani. Segítek. - ismételte meg. - Megmentettél, kétszer is, de még így se vagyunk kvittek.

A sárkány csak bólintott, majd hagyta, hogy a fiú kiszedje a tüskét a lábából. Felragyogott a fiú arca mikor a kezei egy pillanatra a sárkány pikkelyes testéhez ért. Ugyan akkor egy különös érzés járta át a testét. Mást érzett a sárkány irányába. Talán tiszteletet. Nem tudta megnevezni az érzést, de hálás volt, hogy megmentette az életét, ő pedig viszonozni akarja ezt. Segíteni fog neki és nem hagyja senkinek se, hogy megtalálják vagy ártsanak a sárkánynak. Végig húzta a kezét a sárkány testén, amit a sárkány meglepetten, de bizalommal fogadott. A fiú volt az első a sárkány szemében, akit egyenrangúnak látott magával. Elmenekülhetett volna, de visszajött segíteni neki, gondolkodás nélkül rohant neki fejjel a harcnak, az ő ellenségével. Bele se gondolt a fiú, hogy mibe kerülhet neki az a harc, amit egy sárkánnyal vesz fel, de megtette az éjfúriáért. Nem tudta egyikük se mi volt az a kapcsolat, ami abban az egy pillanatban létre jött kettőjük között, de mindketten tudták, hogy a másikat bármitől megvédenék innentől. Legyen az bármi, de a másik biztonsága már egymáson áll. Az idilli pillanatot a falu irányából felhangzó kürt zavarta meg. Portya van, ilyen hamar. Mindketten arra kapták a fejüket, majd egymásra néztek.

- Nem hagyom, hogy ártsanak neked, ígérem. - mondta a fiú. - Megvédtél és én is meg foglak védeni téged, ha kell az apámtól is.

Ellépett a sárkánytól, majd a kijárat felé indult. Visszanézett a sárkányra, aki utána bámult, majd sérült, sőt hiányzó farokszárnyára pillantott bánatosan. A fiú pedig futva indult a faluja felé ezer féle gondolattal a fejében.