Facebook oldal

A blognak készítettem egy Facebook oldalt, aki úgy gondolja like-olhatja.

https://www.facebook.com/hablatyujelete

Ide is elkezdem felrani a részeket, hogy könnyebb legyen nektek figyelni a blogot és írok is oda ha van valami fejlemény a blogban és kérdéseket is feltudtok tenni, bármikor. 

Igen, igen tudom

Lehet nem ide tartozik, de ez a szám nagyon jó hallgasátok meg 😀😀

camila cabello bad things

Tudom, tudom megint eltűntem egy időre. Sajnálom. Most a tanulás valamivel fontosabb, de ezt remélem megértitek.

1.  Mint tudjátok lassan 2 éves lesz a blogom. (sose hittem volna, hogy eddig éli fog) Szóval igen 2 éves lesz, ami csak miatatok lehet. Köszönöm, de ez majd kifejtem jobban abban a bejegyzésben.😀😀
2.  A következő részről annyit mondok, hogy rövid lesz, de a 100. rész már nem.
3.  A 99. valaikor a jövő héten lesz olvasható, míg a 100. a születésnapon további 2-3 bejegyzéssel (ezt még nem igazán tudom)

Tényleg bocs, hogy csak így vagyok, de ez az év nekem nagyoin fontos, de próblatok írni havonta legalább 1 részt felrakni.

Hablaty új élete 98. fejezet

Három napnyi kemény munka eredményeként végül is megszületett a Szem tökéletes mása vagy inkább foglyuk rá, hogy tökéletes. Mind idáig a többiek azt hitték Klausszal a sárkánylovaglással foglalkozunk, de nem. Bár senki se zavart. És ez volt a mázlink, bár ennek is végé, mert szólnom kell nekik is és apának is, hogy mire készülök. Astrid és apa is ki fog akadni, azt hiszem. De szerintem a többiek is. Viggo sárkányával visszaküldtem egy választ, hogy holnap délben északon a Vadkan-szigeten találkozunk és egy embert hozzon magával. Thyrán és Villámon kívül, ahogy én is egy embert viszek magammal. Csak még nem tudom ki legyen az. De a választásom nagyon is Takonypócon van, dehogy miért azt nem tudom.
Épp lefele indultam, hogy a műhelyben tényleg elvégezzem az utolsó simításokat a másolaton mikor apába botlottam.
- Apa, beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Hablaty? - kérdezte.
- Lehet, hogy amit mondok, azt veszélyesnek és őrültségnek fogod tartani, de szerintem tudnod kellene róla.- mondtam.
- Mondd csak, fiam. - mondta.
- Emlékszel, hogy beszéltem arról, hogy Thyrát ki kell szabadítanom és a napokban meg is fogom tenni. Cserét ajánlott Viggo és én elfogadtam. Thyra a Sárkány Szemért cserébe. - mondtam.
- Hablaty. Ugye rosszul hallottam? - kérdezte apa.
- Nem. De nem az.... igazi... Szemet adom át neki. - mondtam.
- Hogy? - jött az újabb értelmes kérdés.
- A napokban Klausszal a Szem másolatán dolgoztunk. - mondtam. - Annyi időre elég, hogy Thyra biztonságban eltűnjön onnan és én is.
- Ez egy remek terv, fiam. - mondta. - De nem mehetsz egyedül.
- Nem akartam, csak nem tudom ki legyen aki velem jön. - mondtam. - Takonypócon agyaltam, de nem tudom.
- Jó döntés lenne fiam. - mondta. - Menj mond el a többieknek is. Hogy tudjanak róla.
- Rendben. - mondtam és kiléptem az ajtón.
Elindultam a suliba Fogatlannal az oldalamon, aki úgy viselkedett, mintha pár napja nem halt volna ki a faja nagy része. Bár kölyök kora óta eggyel se találkozott, szóval ez teljesen mindegy. Most már láttam benne, hogy a kedve is visszatért. A suliba érve mindenki ott volt, kivéve Takonypóc, ami mondjuk a javamra válik, mivel ő fog velem jönni és élethű alakítást várok tőle.
- Hablaty. - köszönt Astrid és öleléssel.
- Szia. - köszöntem halkan.
- Hát te? - kérdezte.
- Mondanom kell valamit. - mondtam.
- Mit? - kérdezte Hal.
- Valami fontosat. - válaszoltam.
- Akkor várjuk meg Takony...
- Nem. - mondtam. - Ő most nem tudhat erről.
- Miért? - kérdezték egyszerre mind.
- Mert velem jön. - válaszoltam.
- Veled? Hova? - kérdezte Astrid.
- Átadjuk Viggonak a Sárkány Szemet. - mondtam.
Mindenki egyszerre kezdett el velem kiabálni. Remek. Meg se hallgatnak, de máris sült bolond vagyok.
- Teljesen megőrültél Hablaty? - kérdezte végül Astrid.
- Nem. - mondtam. - Ki kell szabadítanom Thyrát. Megígértem a bátyának.
- De visszaadnád annak a kezébe? Hogy levadássza az összes sárkányt? - kérdezte Hal.
- Nem. - mondtam. - De nem hagytátok, hogy végig mondjam.
- Akkor mondd. - szólt rám Astrid.
- Klausszal a másolatán dolgoztunk eddig a Szemnek.És azt fogom odaadni Viggonak. Annyi időre éppen tartani fogja a látszatot, hogy eltűnjünk onnan. - mondtam.
- De miért nem mondod el Takonypócnak, ha magaddal viszed? - kérdezte Fafej.
- Igazi reakcióra van szükségem tőle, mikor odaadom Viggonak a Szemet. - válaszoltam.
- De ebben biztos vagy? - kérdezte Hal.
- Ebben az esetben épp úgy gondolkoztam, mint Viggo. - mondtam. - Ugyan ezt tenné. Csak én ennyivel túl jártam az eszén.
- Nem lesz ebből háború? - kérdezte Astrid.
- Az király lenne. - szólt közbe Kőfej.
- Nem. Viggo nem annyira ostoba, hogy egy olyan sziget ellen induljon, mint Hibbant, főleg, hogy a Szem nálam van és bármi ellen tudunk védekezni, amit ránk küld. És ne feledjük Fogatlant. - mondtam.
- Pedig egy háború sokkal nagyobb buli lenne. - morogta Fafej.
- Nem lenne az. - mondtam, a műlábamra meredve. - Nem az.
Astridnak ez fel is tűnt és a vállamra tette a kezét.
- Ne szóljatok erről Takonypócnak. - mondtam. - Ha ők akarnak - mutattam az ikrekre - nyugodtan leütheted őket. - néztem Astridra a végére.
- Oké. - mondta.
Meghallottuk Takonypóc rikoltozását mire más témát akartam felhozni. Bár Astrid megelőzött.
- Hogy megy Klaus tanítása? - kérdezte.
- Nem annyira jól, mint hittem. - mondtam, miközben hallottam leszállni egy nehéz testet.
- Valamiből kimaradtunk? - kérdezte Kampó fejét megpaskolva.

- Semmiből az égvilágon. - csatlakozott Halvér is. - Hablaty csak Klaus haladásáról mesélt.
- De nem is arról volt szó az előbb. - mondta Fa.
- Szerintem lemaradtunk valahol tesó. - mondta Kő.
Valahogy mindig is okosabbnak éreztem Kőfejet, de nem mindig eléggé. De most aszem egy kicsit kisegített.
- Nem halad valami jól. - mondta fintorogva.
- Hát persze, hisz nem a legjobbtól tanul. - mondta.
- Várj mi? Most magadra gondolsz? - kérdeztem.
- Ez nem volt vicces, Haddock. - mondta.
- De ez volt. - mondta Astrid.
- Kettő az egy ellen. - vontam vállat, majd elindultam ki, mint akinek semmi dolga. - Viszont a segítségedre lenne szükségem valamiben Takonypóc. - fordultam vissza. - Ebben csak rád számíthatok.
- Miben? - kérdezte.
- Alkonyatkor a Nagyterem előtt találkozunk sárkányokkal útra készen. - mondtam.
- De miért? - kérdezte.
Elindultam vissza a műhelyhez, hogy tényleg befejezem a másolatot. Csak tényleg legyen időnk kellő távolságra eltűnni onnan. Utána jöjjön aminek jönnie kell. Alkonyat előtt mentem haza összeszedni néhány dolgot. Vagyis egy kis szütyőt a Szemnek és vizet.
- Menjünk, pajti. - mondtam.
Lent anyával találkoztam, aggódva nézett rám.
- Nem lesz baj, anya. Holnap után reggel már itt is leszünk. Ígérem. Karcolás mentesen. - mondtam.
- Akkor is vigyázz magadra. - mondta.
- Persze. - mondtam. - Akkor majd jövök.
Kiléptem az ajtón, ahol Klaus Fogatlant simogatta.
- Legyen szerencséd, Hablaty. - mondta. - És ne nyírjátok ki egymást Takonypóccal.
- Nem volt a terveim között. - mondtam. - Mindketten visszajövünk, sértetlenül.
- Nagyon is remélem. - mondta Astrid.
- Ismerhetnél. Mindig visszajöttem. - mondtam.
- Ja, de nem sértetlenül. - szólt közbe Klaus a hátam mögül.
- Kösz. - mondtam.
- Ebben igaza van. - mondta Astrid. - Csak vigyázz magadra és Takonypócra is.
- Meglesz. Ne aggódj. - mondtam. - Két nap és itt vagyunk.
- Oké. - mondta és elindult.
- Búcsúcsókot nem kapok? - kérdeztem utána indulva.
- Két nap és itt vagy. - mondta. - Szinte el se mentél.
- Tényleg? Ezt biztos, hogy te mondtad? - kérdeztem.
- Nem. - mondta.
- Ez esetben, gyere csak ide. - magamhoz rántottam és megcsókoltam.
Csak egy pillanat volt, de nekem mégis a megváltást és a szerencsét hozta.
- Így már minden jobb lesz. - mondta. - És most mehetsz vacsorázni.
- Megyek is főnök. - mondta.
Takonypóc a lépcsősor alján várt egy szütyővel a kezében. Gondolom kaját hoz magával, ami nem is baj. Astrid biccentett egyet, majd felsietett. Mintha az új lánnyal, azzal a Tatiaval ment volna be. Astrid Hofferson barátkozik idegenekkel ez furcsa, de új és jó. Azt hiszem.
- Mehetünk? - kérdeztem.
- De hova? - kérdezte.
- Egy cserére. - mondtam.
- Kivel? - jött az újabb kérdés.
- Egyenlőre ennyit elég tudnod. - mondtam. . Északnak megyünk holnap délre ott kell lenünk a Vadkan-szigeten.
- Minek? - kérdezte, de azért felült Kampóra.
- Ott lesz a csere. - mondtam és elindultunk a magasba Fogatlannal.
Utánunk Kampó és Takonypóc.
- Szóval egy csere az amit le kell bonyolítanod a segítségemmel? - kérdezte.
- Olyasmi. - mondtam.
- Bárkit vihetnél magaddal miért én? - kérdezte.
- Mondanám, hogy erőfixoktatás, de nem. - mondtam. - Akikkel találkozunk még apám se lenne a legjobb választás. Nekem ravaszságra van szükségem.
- Ravasznak tartasz? - kérdezte.
- Mikor, hogy. - válaszoltam. - Ismered Kampót, de ők nem és ez a hasznunkra lehet. Bár nem hiszem, hogy mi a csere után nagyon is érdekelni fogjuk őket, de így is hamar el kell húznunk onnan.
- Nem tetszik mikor így beszélsz. - mondta. - De benne vagyok.
- Remek. - mondtam.
Az út egy részében, jó részében csendben repültünk. Belegondolva ez mégis csak nagy dolog, főleg ha sikerül is átvágni Viggot. Bár ezzel lehet, hogy vérdíjat tűzök a fejünkre, de Thyra fontos. Nem tehet arról amit tett, én is meg tettem volna. A családom és Hibbant a mindenem. Nem akarnám elveszíteni, mint Thyra. Ők tényleg elvesztettek mindent. A falujuk egyenlő a földdel és kezdhetnek mindent elölről. Remélem ilyen nem lesz Hibbanton.
- Hablaty. - szólalt meg Takonypóc.
- Igen? - kérdeztem rá nézve.

- Amikor bocsánatot kértem tőled, miután leléptél a tőlünk. - kezdte.
- Igen? - erről meg is feledkeztem a napokban.
- Azt komolyan mondtam. És...
- Megbocsájtottam neked, Takonypóc, csak eddig nem jutotta el addig, hogy megmondjam. - mondtam.
- Tényleg? - kérdezte.
- Igen. - mondtam. - Egy csapatban vagyunk és kár az ellenségeskedés.
- Ja, ahogy mondod. - mondta.
- Vannak és lesznek nagyobb gondjaink, mint az, hogy egymással vizázzunk. - mondtam.
- Például? - kérdezte.
- Viggo. A mostani húzásom elég rossz lesz, legalább is magamra nézve. De ez most lényegtelen. - mondtam.
- Várj, várj, várj, várjunk csak, te most komolyan ahhoz a vadászhoz akarsz menni. Minek? - kérdezte.
- Ha elmondanám visszafordulnál. - mondtam. - De lesznek nagyobb bajaink is, mint Viggo vagy Dagur.
- Ki? - kérdezte.
- Drago. - válaszoltam.
- Az aki miatt féllábú lettél? - jött a kérdés.
- Igen. - válaszoltam. - Legyőztünk, de bosszúra vágyik és akkor van miért aggódnunk. Ha visszatér és vissza fog én leszek a célpontja és Hibbant.
- Mindig is tudtam, hogy nem tudsz nyugton maradni, de ennyire. - mondta.
- Ehhez már hozzá kellett volna már szoknotok. - mondtam.
Az út további része csendben telt. Igazából magam se tudom, hogy ezt eltudtam volna képzelni. Takonypóc segítségével verek át valakit. Főleg ha az a valaki Viggo. De mindent el kell kezdeni valahol. A sikeres munkához csapatban kell dolgozni. Még az éjszaka odaértünk a szigetre így tábort vertünk ott és készültünk egy kis pihenésre. Mielőtt Fogatlannak dőltem volna, aki rám nézett és tudtam mit akar, így Takonypócra néztem.

- Takonypóc. - kezdtem. - Kösz, hogy eljöttél velem.
- Sosincs ellenemre ha valakivel el lehet bánni. - mondta.
- Pihenjetek. -mondtam.
Neki dőltem Fogatlannak és az égre néztem. Magamban fohászkodtam az istenekhez, hogy most az egyszer segítsenek és járjunk sikerrel.

Happy Halloween!

Nos elérkeztünk a Halloweenhoz is újra.
A blog életében a második már és lassan a második születésnaphoz is elérkezünk.

Boldog Halloweent mindenkinek!!!!

Még egy jó hír mára: 

A napokban várható lesz a következő rész :D

Baymax kontra Fogatlan

Egy kis jó kedv indító reggelre( már aki akkor látja), de alapjába véve jó kedv indító a napra. :D

Igen, mint láthatjátok most nem részt hoztam, hanem egy újabb összehasonlítós részt.
Igazából ma(csütörtök volt ez)  ültem le a gép elé és mondtam azt, hogy írni fogok. Igen 28.-a óta nem csináltam semmit. Fáradt voltam és időm se volt. Eddig amikor haza értem mindig aludtam és este semmihez se volt kedvem, de most itt vagyok és elkezdem a kövi fejezetet is. De most akkor jöjjön is az összehasonlítás.

Draggg Dragongem javaslatára, amit köszönök a Hős6ossal fogom összehasonlítani.

Mint az látszik, hogy ez nem DreamWorks rajz film. 

1. Látszik valamennyire a grafikán.
2. És ott a Disney logó is.

A studióban máris különbözik.

Egy nagyon rövid ismertető: Az egész egy robotharccal kezdődik San Fransicoban. Megjelenik a vézna, de iszonyat okos főhős, a mini robotja nyer, majd elkapják. Végül a nagy tesó elviszi a sulijába az ugyan olyan gyíkok közé, mint maga a kis srác és megmutatja ki miben jó és, hogy maga a bratyó min dolgozik. Hiro beakar jutni a suliba ezért mindent megtesz és sikerül is, de egy baj van. A hely ahol a bemutatót volt felrobbant a tesóval együtt. Gyász, fájdalom, szomorúság, 0 életkedv. Érhető az egyetlen ember aki megértette a kis kölyök az a tesó volt. Aztán bejön a képbe Baymax és elkezdi az utolsó kis mikrobotot vagy mit "követni". Eljutnak egy raktárba és megtámadja őket egy maszkos pasas. Ekkor dönt úgy Hiro, hogy megkeresi azt a pasast. Felturbózza egy kicsit Baymaxet és elindulnak megkeresni, de rosszul sül el. Végül a tesó barátait is felturbózza olyan "képességekkel" amikben jók a tudományterén és újra neki vágnak felkutatni a maszkos pasast. Akit megtalálnak és kiderül, hogy a gyík suli igazgatója vagy valami hasonló. Szóval Hiro dühös lesz, mert a bátya értelmetlenül halt meg. Ilyenkor ki nem kívánja valakinek a halálát? Végül rájönnek, hogy mi is a baj. A pasasnak a lány valami tér és idő közötti helyen ragadt, mert balul sült el egy teszt. Legyőzik a pasast és Hiro a lány után megy, hogy megmentse, de ennek az az ára, hogy Baymaxet ott kell hagyni. Egyetlen választása van. Végül megmenekülnek és Hiro végre elmegy a suliba és megépíti az új, de mégis régi Baymaxet. És mindenki tök Happy a végére, mert ők a város hősei, vagyis a Hős6os.

Először is a sztori eleje egy kicsit hasonlít nekem az Így neveld a sárkányodhoz. Szóval, mert ugye az egy portyával kezdődik Hibbant szigeten. A főszereplő vézna, de van valamiben tehetséges és végül ő jön ki mindenből jól. Sőt még abban is hasonlít, hogy a főhős elveszi a szereteit. Hablaty esetében csak az anyáról van szó. 

Akkor a hasonlóságok:

A főszereplők: 

Mint Hiro, mint Hablaty vézna, de valamiben nagyon tehetséges. Hiro egy 13 éves mini zseni, Hablaty pedig a legjobb sárkányidomár. Mi ez ha nem koppintás? Valamint még a két szereplő első két foga között van egy kis rés. 

Plakát/poszter

Ezt csak azért említem, mert van egy olyan poszter a Hős6osnál, amin Hiro és Baymax repül és hasonló a mozdulat, mint Hablatynál és Fogatlannál. Azért ez nem lehet szimpla véletlen.

A filmekre áttérve, ugye feljebb már említettem két hasonlóságot, de nem ott áll meg a sornak a végén a pont. Van még.

( Videot is fogok majd mellékelni a végére.)

Nem fogok sorba haladni, ahogy a videokban van úgy haladok én is. Ott meg lesz, de leírom ezeket én is.

1. Nos ugye van az az aktuális 1. repülős jelenet Hablaty és Fogatlannal. Ott Hablaty megkérdezi Fogatlant, hogy készen áll. Hiro ugyan ezt teszi Baymaxszel. Valamint a siklás siklás is mindkettőnek döcögősen megy, majd Hablaty állít Fogatlan farokállásán, míg Hiro "kapcsolódik" nem tudom, hogy mondjam másképp, Baymaxhez. 

2. Ugyan ennél a jelenetnél van az amikor mikor elindulnak fel az ég felé (HTTYD), majd zuhanni kezdenek. Nos ez is látható egy kicsit másképp a másik filmben. Ott egy óriás macska miatt indulnak az ég felé, majd a híd(nem tudom, hogy hívják, pedig tudnom kellene, mert valamikor tudtam, de az nem most van) felett Baymax kikapcsolja a hajtóműveket és zuhanni kezdenek.

3. És ahogy elkezdenek zuhanni és közelítenek a talajhoz az utolsó pillanatban rántják fel magukat és indulnak meg előre. Majd míg Hablatyék a kőoszlopokat kerülgetik, addig Hiroék az óriás léghajókat kerülgetik. Majd az öröm a végén, hogy életben maradtak és kiáltoznak a "naplementébe".

4. A Hőshatosban a repülésnél van egy olyan jelenet amikor Baymax szándékosan kezd el zuhanni a víz felé, ez a HTTYDben ott látható, amikor Fogatlan meg akar szabadulni Astridtól, aki a hátára ült.

5. Szintén a Hőshatossal kezdem. Még mindig repülünk. És azoknál a léghajóknál járunk ott Baymax az egyik tartókötele mentén halad felfele és azon húzza végig a kezét. HTTYDben ez Asridtól látható a mikor a felhőkbe nyúlkál be. 

6. Így neveld a sárkányod 2 elején mikor Fogatlan és Hablaty a víz felszíne felett suhannak el, azt Hiroék is megteszik.

7. A HTTYD végén mikor már békében élnek a sárkányokkal és Hablaty is jól van már, mielőtt elindulnak a Hibbanti körútra megkérdezi Fogatlantól, hogy felkészült-e. Hiro szint úgy ezt teszi.

Szóval én itt most az mondom, hogy a Disney hibát követett el. Hisz mondhatjuk az, hogy az Így neveld a sárkányodat feldolgozták. Modernizálták és beépítették egy teljesen más történet környezetbe. Meg volt egy tökéletes mese, de csináltak belőle egy utánzatot, ami másoknak jobban tetszett csak, mert Disney. Jó nekem nincs bajom a Disney mesékkel, mert megnézem őket, de nem kellett volna szerintem feldolgozni, mert rengeteg a hasonlóság a két film között. És ez esetben nem mutogathat a Disney a DW, hogy ők voltak, mert a HTTYD előbb létezett, mint a Hős6os. Ez inkább fordítva van. Legalább eredeti ötletet vittek volna véghez a Disneysek. Oké dolgozzák fel, de a hasonlóságot ne annyira feltűnően rakták volna bele. 

Nálam ezt a meccset egyértelműen a HTTYD nyerte, mert az az igazi. Hisz ha én így ennyi hasonlóságot találtam, akkor egy profi vagy egy kritikus mennyit találhat. Nem hibáztatok én senkit, de van ilyen. 

A HTTYDeknek mindig is a HTTYD marad az első.

A két video is itt van amiből szedtem ezeket:

1. Baymax vs Toothless #1

2. Baymax vs Toothless #2

Mint mindig oda lentre várom a véleményeket és azt is, hogy a következő ilyen részben mivel hasonlítsam össze a kedvenc filmünket.

U.I.: Az első viedot 0.31-től nézzétek és nem kell végig nézni. Valamint köszönöm ismételten Draggg Dragongem.

Nem sokára a következő fejezet is készen lesz, addig is mindenkinek jó olvasást és az iskolában is sok sikert nektek. 

Hablaty új élete 97. fejezet

Fent a srácokhoz ültünk le enni. Akik valamin nagyon szórakoztak.
- Merre voltatok? - kérdezte Astrid.
- A műhelyben. - válaszoltam.
- Apának kellett segítenünk. - folytatta Klaus.
- Ha még most is nagyon megakarod tudni hol van a Sikoltó halál akkor Kübliéket kell kérdezned. - mondta Astrid.
- Tudom, apa már mondta. - válaszoltam.
- Minek neked a Sikoltó halál? - kérdezte Klaus.
- A pikkelyén nem hatol át Viggo nyílvesszője. - mondták a többiek.
- Ja. - mondtam.
Bár Klaus tudja, hogy a tervem megváltozott. De az utolsó pillanatig nem szólok a többieknek. Nem akarom, hogy valaki tudja mit tervezek. Persze Astridnak elmondhatnám, de ő folyton azt mondaná ne erőltessem meg magamat, de akkor is ezt fogja mondani amikor az egész falu rám számíthat csak. Fogatlanra pillantottam, aki az asztal végére hajtotta a fejét és minket nézett.
- Mi baja? - kérdezte Takonypóc.
- A faja majdnem kipusztult. - mondtam.
- Tényleg, bocs. - mondta.
Ezt a napot is megéltem, Takonypóc képes volt annyit mondani nekem, hogy bocs. Haladunk.
- És mi van a sárkányokkal az suliban? - kérdezte Fafej.
- Mi lenne velük? - mondtam. - Vagy messze járnak már innen vagy valahol a szigeten vannak még.
- Te elengedted őket? - kérdezte Fa.
- Igen. - mondtam.
- De miért? - kérdezte Kő.
Az orrnyergemet kezdtem el masszírozni, hogy megnyugodjak.

Ezeket még most is nehéz elviselni, de hozzá kell szoknom, újra. Ami úgy érzem egy kicsit nehéz lesz, de kibírom. Sok mindet kibírtam már akkor az ikreket is ki fogom tudni bírni. Remélem.
- És kitalál már valamit arra, hogy kiszabadíts Thyrát? - kérdezte Astrid.
- Semmit. - válaszoltam.
- De majd kitalálsz valamit. - mondta.
- Persze. - mondtam.
- És holnap eljössz velünk a Sárkányszigetre? - kérdezte Takonypóc.
- Nem. - válaszoltam. - Apa arra kért, hogy segítsek ennek a féleszűnek végre összebarátkozni a sárkányokkal.
- Ugye tudod, hogy hallak? - kérdezte Klaus.
- Persze. - mondtam. - De persze attól még menjetek el.
- Oké. - mondta Takonypóc.
Astrid rám nézett.
- Menj te is. Úgy kerülöd még a bátyádat egy ideig szóval ez nagyon is jó, hogy kerüld. - mondtam.
- Tudom. - mondta.
A vacsora csendben telt, míg apa be nem lépett Tatiaval az oldalán. Előbb a kör asztalhoz indult.
- Tényleg valaki tudja miért pátyolgatja Pléhpofa az új lányt, aki a szigetre érkezett? - kérdezte Takonypóc.
- Mert a szigeten marad. - mondtuk egyszerre Klausszal.
- És ezt honnan veszitek? - kérdezte Fa.
- Onnan, hogy a törzsfő fiai vagyunk. - mondtam.
- És az ilyenekről tudnunk kell. Főleg neki, ha apa után ő lesz a főnök. - mondta Klaus.
Csak bólogatni tudtam. Nem akarom, hogy tudják apa mit tervez. Talán ha két évem van és át kell vennem apa helyét. Mi a... Na ne miért is gondoltam ebbe bele.Elég lesz mikor tényleg itt lesz az ideje.
- Még egy ember, akit sárkánylovassá nevelhetsz. - mondta Takonypóc.
- Talán. - vontam vállat. - Nem mindenki akar sárkánylovas lenni.
- ÉS tudsz valamit mondani erről a Viigoról? - kérdezte Halvér.
- Kegyetlen, mint ahogy a nevében is benne van. És a Sárkány Szem a népe tulajdona volt, míg el nem hoztam a Kaszásról. Most viszont vissza akarja kapni. De sose fogja. Más részről a sárkányvadászást, csak üzleti céloknak hívja. Azért vadászik a sárkányokra, hogy utána eladja őket élve vagy holtan. A Fekete piacon minden sárkánynak meg van a maga ára. Főként az éjfúriának. - mondtam, mire Fogatlan odajött hozzám. - Ne félj te sose kerülsz oda, pajti.
- Aszt hiszem én nem akarok vele találkozni. - mondta Halvér.
- Ez nem olyan amit ellehet kerülni. - mondtam. - Lehet, hogy most csak a Szigetvilágon kívül vadászik, de utána ide is elfog jutni. De ez meg kell akadályozni, valahogy. Bár erre még van némi idő.
- Nem kell mindent egyedül csinálnod. - mondta Takonypóc.
- Még most is túlságosan hozzá vagyok szokva, hogy mindent egyedül kell megoldanom. - mondtam.
- 3 év hosszú idő egyedül. - mondta Klaus.
- Igen, az. - értettem egyet vele. - De én most megyek. Klaus?
- Majd megyek utánad. - mondta.
- Jó. - mondtam és elindultam Fogatlannal a nyomomban.
Lefele menet megint Aninba botlottam. Ezek az esték nem tetszenek. Mindig belém kell kötnie. De mondja már meg nekem valaki, hogy az mégis mire jó neki? Próbáltam elmenni mellette, mint aki nem is látja, de neki ez nem felel meg.
- Hablaty. - mondta.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Hallottam mi történt az éjfúriákkal, biztos rossz lehet neked és a sárkányodnak is. - mondta és bement.
Elég érdekesen nézhettem utána, bár nem értettem ezt az egészet. De Fogatlan is hasonló véleménnyel lehetett, mert a morgása mindent elárul.

- Menjünk, pajti. - mondtam. - Mielőtt történik még valami, amit nem tudunk elhinni.
- Hablaty. - szólt utánam Astrid.
- Igen? - kérdeztem.
- Ugye nem kötött beléd? - kérdezte, ahogy elindult felén.
- Kivételesen nem. - mondta. - Most inkább sajnál. Ami rosszabb.
- Mert? - kérdezte.
- Inkább piszkáljon, minthogy sajnáljon. Azt, hogy valaki sajnál nem viselem el. - mondtam.
- Egy hülye vagy. - mondta.
- Tudom, de ez van. - mondtam.
- Szerintem meg fáradt vagy. - mondta. - Elég sok volt neked a sárkányokkal való munka.
- Lehet. - mondtam. - Akkor jobb is ha megyek.
- Menj. - mondta.
Némán követtem Fogatlant a házig. Ahol ő az ablakán ment be, én meg az ajtóhoz sétáltam. Anya fogadott bent.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Voltam már jobban is. - mondtam. - Még a lábam elvesztése se viselt meg ennyire, mint ez. Olyan érzésem van, mintha elbuktam volna, pedig tudom, hogy mindent megtettem, de Igor már évek óta erre készült. Így semmit se tudtam tenni.
- De megpróbáltad, Hablaty. Te se lehetsz mindenre képes. - mondta anya.
- Tudom. - mondtam. - Most viszont azon kell agyalnom, hogy szabadítsam ki Thyrát Viggotól.
- Kitalálsz erre is valamit. - mondta. - De most pihenj le.
- Már megyek is. - mondtam és elindultam fel.
Fogatlanra néztem, aki már aludt is. Bedőltem én is az ágyamba és el is aludtam rögtön. Reggel ajtó csukódásra ébredtem. Vagyis nem is volt annyira reggel inkább hajnal. És igen a jó öreg hajnalok hajnalán kelő Hablaty visszatért az élők közé. Egy darabig még feküdtem az ágyba, majd mikor Klaus szobája felől is mozgást hallottam úgy döntöttem ideje kelni. Klaus épp az ajtóhoz indult mikor meglátott.
- Azt hittem már bent vagy a műhelyben. - mondta.
- Mint láthatod én is csak most keltem. - mondtam.
- Akkor mehetünk reggelizni? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
Fogatlan már kint várt ránk és amint meglátott minket elindult fel a Nagyteremhez.
- És mivel kezdjük a mai napot? - kérdezte Klaus.
- Arra gondoltam, hogy magát a hengert kellene megcsinálni és akkor úgy  egyszerűbb hozzá illeszteni minden mást. Gronkel vasra gondoltam. Az könnyű és Viggo amúgy se tudja milyen nehéz maga a Szem, szóval az jó lesz. - mondtam.
- Fogsz vinni magaddal valakit? - kérdezte.
- Szerintem igen, csak nem tudom kit. - mondtam. - Astrid alapból kilőve, mert ő csak a fülemet rágná, ha nem mondom el neki mit tervezek. Az ikrek alapból hülyék. Halvér, hát ő inkább Viggo miatt félne. Így csak Takonypóc marad.
- A legjobb választás. - mondta mosolyogva.
- Tudom, de mást nem vihetek, csak őt. Takonypóc át tudja verni ha kell. Vagyis nagyon remélem. - mondtam.
- Mit remélsz te? - kérdezte Astrid.
- Hogy nem eszik meg a sárkányok egyből. - mondtam.
- Még mindig itt vagyok. - mondta Klaus, ahogy leült.
Leültem én is Astrid mellé. A reggeli csendben telt, majd a srácok kezdtek el beszélgetni, hogy mit csinálnak a szigeten, ha odaérnek. Azt csinálnak amit akarnak, az ő dolguk. Én viszont a Szemen agyaltam. Vagyis azon amit Viggonak akarok adni. Eltudom készíteni egyáltalán a tökéletes másolatát? De annyi az esélyem, hogy Viggo sose látta, így amilyenre sikerül azt oda tudom adni neki. Oké elhiszem, hogy hallott róla, de azt nem hiszem, hogy pontost leírást kapott a kinézetéről. Csak át tudom verni egy időre. Csak egy kis időre, még az is számít valamennyit, de Thyrát ki kell szabadítanom a kezei közül.Utána foglalkozhatok a nagyobb gonddal, ami maga Viggo. Csak tudok ellene tenni valamit, hisz Dragot megtudtam állítani, szóval Viggo se lehet nehezebb. Egy bökést éreztem az oldalamban.
- Mi van? - néztem Astridra.
- 5 perce csak a nevedet mondjuk, de nem reagáltál semmire. - mondta.
- Gondolkoztam. - válaszoltam.
- És? - kérdezték.
- Még mindig semmi. - mondtam és felálltam. - A műhely előtt várlak.
- Oké. - mondta Klaus.
Hallottam, ahogy a többiek Klaushoz fordulnak, de azt már nem tudom Klaus mit válaszolt. Kiléptem a Nagyteremből, majd a műhelybe mentem, azon belül is hátra. Leültem az asztalomhoz és elővettem a füzetem,  hogy megtervezem a Szem másolatát. Már majdnem végeztem vele, mikor Fogatlan Klausszal megérkezett.
- Szerinted sikerülni fog? - kérdezte.
- Sikerülni-e kell. - mondtam.
- Hát jó. - mondta. - Mivel kezdjük?
- Arra gondoltam, hogy előbb jó lenne magát a hengert megcsinálni és utána csak rárakni a többi részét talán úgy egyszerűbb lenne. - mondtam.
- Te vagy a nagy tervező, te tudod. - mondta.
- Tudom. - vágtam rá. - Keres nekem minél több felesleges fémet.
- Oké. - mondta és kiment.

Így neveled a sárkányod park

Igen jól olvastátok a címet.

Tumblr-ön kerestem képeket, mikor belebotlottam a képekbe, amiket máris láthattok. 

Nos a németeknél van ez valahol. És ha tudtam volna róla előbb, akkor amikor kint voltam elvitettem volna magam oda. Hát most miért ne. Úgyis mindig akartak vinni mindenhova, szóval ha tudom mehetünk is volna. 

De most is elmennék oda csak meg kell tudnom, hogy hol van.
Valami ilyesmit jelent a neve, hogy Sárkány megszelídítő sziget vagy valami hasonló. A német már jobban megy :D

Szóval akkor a képek.

Plusz egy video is:

https://www.youtube.com/watch?v=KZRIarx_cDc

Valamint nem csak ezeket akartam nektek megmutatni, hanem még két dolgot, de azért nem akarok már külön bejegyzést csinálni így ebben mutatom meg.

Szóval a második amit úgy megosztanék veletek. Ismételten Tumblr-ön találtam. Nem tudom, hogy rajongó csinálta-e vagy a studio, de nekem nagyon tetszenek és tök jó lenne ha ez benne lenne a következő 13-as blokkban, ami majd érkezni fog. (valaki ki tud segíteni, hogy az mikor lesz?)

Szóval akkor a képek:

Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem tetszenek ezek. De mindenkinek meg van a mag véleménye.

Utolsó sorban, pedig egy párbeszéd jön, ami Jay Baruchel és America Ferrera között zajlik. Az angolom semmit se ér, de megpróbáltam lefordítani, elfogadok javításokat ha valamit elrontottam.

Nem tudom melyik szín melyik emberhez tartozik így csak a pár beszédet írom le. Plusz egy kicsit normális szövege legyen így megfogalmazom.

- Azon gondolkoztam, hogy a Hablaty és Astrid párosnak milyen név lenne jó. Ezen gondolkodtam.

- Mi? Asscup? ... nem Asscup?

- Arra gondoltam, hogy a Hastrid, jobb?

Szerintem Jay és America jobb ha ezt a név választós dolgot a rajongókra vagy a studiora hagyja.

Asscup. Mi van? Ez mi? Kérlek szépen ez mi? A másik meg Hastrid. Ezek már mik. Maradjunk csak a Hiccstidnél szerintem.

Én ezen olyan jót nevettem. Kész vagyok a két úgy Hablaty-Astrid páros nevein.

A rész a jövő héten lesz várható, ha csak ma nem kapok kedvet a nagy gépeléshez, ha igen akkor még ma vagy legkésőbb holnap, de ezt nem ígérem meg. Viszont ha akartok egy kicsit derülni addig míg a rész nem jön, írjátok meg oda le és akkor kaptok néhány agy fárasztó képet. Amiken én is kiégtem egy kicsit.

Asscup és Hastrid. Ezt a véleményt kapják 

Kb először nekem is ilyen fejeim voltak. :D

Hablaty új élete 96. fejezet

Lenéztem az előttem ülő lányra.

- Ne haragudj nem figyelte oda. - mondtam és kezet nyújtottam neki, hogy felsegítsem.

- Ahogy én se. - mondta és elfogadta a kezem. 

- Te vagy az a lány, aki itt martad Hibbanton? - kérdeztem.

- Igen. - válaszolta. - De honnan tudod? 

- Oh, itt gyorsan terjednek a pletykák. - mondtam. - De igazából a öcsém pletykásabb egy vénasszonynál is.

Erre egy mosoly jelent meg az arcán. 

- Szóval, akkor te vagy Hablaty, Odin örököse? - kérdezte.

- Teljes élet nagyságban. - mondtam. - És te ki vagy? 

- Tatia. - mondta.

- Örvendek, de nekem mennem kell. Nehéz napom volt. - mondtam. - Jó étvágyat.

- Köszönöm. - mondta és folytatta az útját befele.

Elmentem a műhelybe még, ahol apába és Bélhangosba botlottam.

- Hablaty. - mondta Bélhangos, majd elvonult 

- Sikerrel jártál? - kérdezte apa.

- Nem egészen. - mondtam. - Fogatlanon kívül van még 9 éjfúria.

- De megpróbáltad. - mondta.

- Igen. - válaszoltam. - Viszont még mielőtt elkezdesz tanítani el kell mennem, hogy Thyrát kiszabadítsam.

- Amúgy is az Olvadás-feszt után akartam kezdeni. - mondta.

- Addigra ki lesz szabadítva. - mondtam. - Oh és apa sajnálom a múltkorit, nem akartam veszekedni veled, de még ne tettem túl magam a történteken. Igazad van néha még most is felelőtlen vagyok, de innentől kezdve Hibbantra kell koncentrálnom.

- Pihenj le, nehéz napod lehetett. - mondta.
- Az volt. - mondtam és elindultam haza.
Az alatt a kis idő alatt Klausszal is találkoztam.
- Na, hogy ment? - kérdezte.
- Sehogy. - válaszoltam.
- Elkéstetek? - kérdezte.
- Nem, de a menekülő éjfúriákat is elkapták, így összesen 10 éjfúria maradt a világon. - mondtam.
- De ne érezd magad úgy, mint aki elbukott, hisz megpróbáltál mindent. - mondta.
- Tudom, de ez is kevés volt. - mondtam.
- Hablaty, te se vagy képes mindenre. - mondta és a vállamra tette a kezét. - Te is csak egy ember vagy, még akkor is ha Odin leszármazottja vagy. De ember vagy akkor is.
- Tudom. - mondtam. - Menjünk haza.
- És Astrid? - kérdezte.
- Nem kerülgetheti örökre a bátyát. - mondtam. - És ideje, hogy végre otthon aludjon.
- Igaz. - adott nekem igazat.
A ház felé menet megint bele ütköztünk valakibe, valaki olyanba akinek nem örültem túlzottan.
- Nézzenek oda a kedvenc iker párosom van itt. - kezdte Astrid bátya.
- Mit akarsz Anin? - kérdezte Klaus ugyan olyan unottan, ahogy én is kinéztem.
- Beszélni a bátyáddal. - mondta felém bökve az állával.
- Mit láthatod itt vagyok. De lehetnél gyors, mert a mai napból elegünk van. - mondtam és a mögöttem megjelenő Fogatlanra néztem.

Ő is csak egy kicsit volt lestrapált és dühös, mint én.
- Utoljára mondom el, hogy hagyd ki a húgomat az öngyilkos akcióidból. - mondta.
Már megint itt tartunk.
- Én meg utoljára mondom el, hogy Astrid tud magára vigyázni és oda megy ahova akar. - mondtam. - De ezt inkább neki mond el, ne nekem. Nem hallgat senkire se.
- Ebben igaza van. - mondta Klaus.
Kikerültük és folytattuk az utunkat haza. Az alatt a két perc alatt már senki se botlottunk bele. Szerencsére. Bent anyával találkoztunk. Amikor meghallotta nyílni az ajtót felkapta a fejét. Látszott rajta, hogy megnyugodott, amikor meglátott engem Klaus mellett. Fogatlan pedig fentről cammogott lefele. De minek, mikor úgy is mindjárt megyünk fel. De az ő baja. Viszont anyának mondtam, hogy estére itt vagyunk. Kicsit lestrapálva és csüggedten, de itt vagyunk.
- Hablaty? - kérdezte.
- Jól vagyok. - mondtam. - Viszont lefekszek, mert fáradt vagyok.
Elindultam fel a szobámba, mert igaz. Fáradt vagyok és nem mellesleg a fejem is sajog egy ideje. Mégse volt annyira jó, hogy bevágtam a fejem valamibe, de ez van. Leültem az ágyamra, előre dőltem és a térdemre támaszkodtam, mire Fogatlan rögtön odajött hozzám.
- Semmi baj, pajti jól vagyok, csak megviselt ez a nap. - mondtam és megsimogattam. - Ennyit a kellemes ünnepekről és a boldog születésnapról. Viggo tudja mikor kell mindenbe bele kontárkodnia. És ez nem a legjobb pillanat volt.
Hátra dőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Fogatlan mellém tette a fejét és bánatosan nézett rám.
- Tudom, pajti. De megvédelek téged és azt a megmaradt kevés éjfúriát is. - simogattam meg a fejét. - Nem esik semmi bajod és nekik se. Legalábbis amíg élek. Ezt megígérem. Viggo el fog tűnni örökre, hogy ne ártson nekünk. Feküdj le és pihenj egy keveset. Holnap dolgunk lesz.
Elment a  helyére és lefeküdt, ahogy én is, bár vele ellentétben nekem órákig nem jött álom a szememre. A mai napon agyaltam, vagyis azon, hogy Thyrát, hogy szabadítjuk ki Viggotól. Nehéz menet lesz az is. Végül bealudtam és valamikor reggel ébredtem az emberek kiabálására. viszont végre kipihentem magam, még a történtek ellenére is. Fogatlan már nem volt bent, így felkeltem és lesétáltam, még a házban se volt senki. Kiléptem az ajtón és a műhely felé vettem az irányt, apa csak ott van. Remélem.
- Végre felkeltél. - hallottam meg Astrid hangját magam mögött.
- Fáradt voltam, de te mióta vársz rám? - kérdeztem, ahogy mellém ért.
- Nem olyan régóta. - válaszolta.
- Véletlenül nem tudod, hogy Fogatlan hol van? - kérdeztem.
- Apáddal ment be a műhelybe egy félórája legalább. - mondta.
- Kösz. - mondtam.
- Valami bajod van? - szólt utánam.
- Nem. Miért lenne? - kérdeztem.
- Kerülsz mostanában. - mondta.
- Dehogy kerüllek Astrid, csak apával is beszélnem kell és Fogatlannal is repülnöm kell egyet. - mondtam. - De téged sose kerülnélek. - nyomtam egy puszit az arcára és folytattam az utamat a műhelybe.

- Legkésőbb szerintem csak este találkozunk. - mondtam és bementem.
- Úgy látom végre valaki újra hajlandó szerszámot fogni és dolgozni. - szólalt meg Bélhangos.
- Meglátom mit tehetek. - mondtam. - Apa hátul van?
- A szárnyas barátoddal együtt. - morogta Bélhangos.
Hátra mentem és apát megtaláltam Fogatlannal. Ahogy meghallotta a lépteimet felém fordult és rám mosolygott, dorombolva.
- Kell valamiben segíteni? - kérdeztem.
- Hablaty. Nem, nem kell inkább pihenj még. - mondta.
- Nem jól vagyok, apa komolyan. - mondtam. - A legutóbbi is vagy egy hónapja történt azóta teljesen jól vagyok. Kell valamit a szigeten csinálni?
- Ha már megkérdezted a sárkányokkal van egy kis baj. A suliban vannak. - mondta. - Astrid próbálkozott már velük, de te biztosan többre mész. És Gusstavra is figyelni kellene. - mondta.
- Gustavra? Minek? - kérdeztem.
- Több gond volt vele, mint az ikrekkel csak ebben a hónapban. Talán hallgat rád. Amióta sárkányon lovagol utánad akart menni. - mondta.
- Meglátom mire jutok velük. - mondtam és elindultam ki. - Ha bármiben kell segíteni csak szólj, most már itt vagyok és itt is maradok. Egyenlőre.
- Rendben. - szólt utánam.
- Gyere, pajti. - szóltam Fogatlannak, aki rögtön utánam futott.
Ki fele menet Klausnak mentem neki.
- Most meg hova rohansz? - kérdezte.
- A suliba. - mondtam.
- Minek? - kérdezte.
- Sárkányt szelídíteni. - mondtam.
- Apa kért meg rá, hogy tört be a vad sárkányokat? - kérdezte.
- Igen, de ez legalább eltereli valamennyire a figyelmemet a tegnapról. - mondtam. - Tényleg te nem akarsz megint sárkánylovas lenni?
- A legutóbb is tudod mi volt. - mondta.
- De a legutóbb nem én tanítottalak. - mondtam.
- Persze még a kioktatásodat is hallgassam. - mondta. - Kösz, inkább kihagyom.
- Nem viszolyoghatsz örökre a sárkányoktól. - mondtam és kimentem.
- Talán később benézek a suliba. - szólt utánam.
Fogatlanra nézem, aki csak mosolygott az egészen. Még most is tudom mivel lehet igazán rávenni bármire is Klaust. Kiszámítható még most is. Viszont félek, hogy Gustav kikészít. Amit apától hallottam jobb ha távol tartom magam tőle. Se neki, se nekem nem hiányzik, hogy kiosszak ma valakit. Fogatlannal a suli felé vettük az irányt, ahol perceken belül le is szálltunk. Amikor bementünk a többiek is ott voltak és egy versenyre készültek.
- Bocs srácok, de a mai verseny lefújva. - mondtam.
- Mert? - néztek rám mind értetlenül.

- Apa megbízott azzal, hogy foglalkozzak a sárkányokkal és szükségem van a helyre. - mondtam.
- Élőben nézhetem, ahogy megesznek a sárkányok. - gondolkodott el Takonypóc. - Sokkal jobb, mint egy verseny.
- Hát nem, mert senki se lesz itt. Csak a sárkányok, Fogatlan és én. - mondtam. - Bármi elterelheti a sárkányok figyelmét.
- De miért csinálod ez? - kérdezte Kő.
- Főleg a tegnapi után? - kérdezte Fa. - Nem egy barlangban kellene siratnod az éjfúriákat.
Összehúzott szemekkel néztem az ikrekre.
- Ez nem vicces. - mondtam. - És így is minden tőlem telhetőt megtettem. Igor ezt már eltervezte. Nagyon jól tudta, hogy ott leszek. - mondtam. - Ezzel akart bizonyítani, hogy nem számítok semmit a terveiben.
- Menjünk. - szólalt meg Astrid. - Ha Hablaty nem akarja, hogy itt legyünk, akkor nem leszünk itt.
Mind elkezdtek kikullogni a suliból. Astrid maradt le és állt meg velem szemben.
- Vigyázz azokkal a sárkányokkal. - mondta. - Tényleg elég vadak.
- Fogatlannal is elbírtam, azok se lehetnek nehezebbek. - mondtam.
- Optimizmus az már is jó. - mondta és kiment.
Leeresztették a rácsot, majd elmentek. Csak elütik az időt valamivel, mint én, de ez legalább nekem való. Sárkányok, mint a régi szép időben. A kiképzés alatt, ami csak arra emlékeztet, hogy Hibbant régebben milyen volt és, hogy most milyen.
- Sok minden változott pajti, mióta itthon voltunk. - mondtam Fogatlannak és a ketrecek felé sétáltam.
Mindegyikben volt egy sárkány. Két sikló, egy rémség és két gronkel. Egyszerű lesz, vagyis remélem. Őket könnyebb megszelídíteni, mint egy fürge fullánkot vagy egy szárnyváltót. A rémség ketrecéhez mentem és kinyitottam azt. Szinte kirobbant a ketrec ajtaja és kiugrott onnan a lángoló rémség. Hogy én ugyan azt a jelenetet hányszor képzeltem el, mint az utolsó próbám, hogy ezzel bekerülők a faluba, de most fontosabb tagja vagyok.

Semmi se volt nálam, de késztetést éreztem arra, hogy mindent dobjak el, ami fegyverre hasonlít. Fogatlan, ő lefeküdt a bejárathoz, hisz tudja csak végső esetben avatkozhat közbe. A rémség lassan kitombolta magát és engem is észre vett. Közelíteni kezdett felém, mire Fogatlan felült és figyelt, hogy mi lesz. De én nem voltam ideges a sárkány miatt. Hátrálni kezdtem, de nem féltem tőle. Kinyújtottam a kezemet és nyugtatni próbáltam.

- Semmi baj, semmi baj. - mondtam. - Nem akarlak bántani. - erre a kezemet kezdte el méregetni, majd lassan hagyta, hogy az orrára tegyem a kezemet. 

Szeretem igazából ezt csinálni. Az, hogy egy sárkányt megszelídíthetek nyugalommal tölt el és felpezsdít. Hisz tudom, hogy ezzel egy újabb szövetségest szereztem és bennem is segítőkezet találnak a sárkányok. Fogatlan visszafeküdt, de továbbra is figyelte a rémséget. Bár megértem őt, nem akarja, hogy bajom legyen, de őt is sikerült megszelídítenem, pedig az éjfúriákról semmit se tudtam és megbíztam benne. Tudtam, hogy nem fog bántani. Gondolom egy belső hang súgta. Azon kívül, hogy ő volt velem amikor magányra vágytam a sziget túl oldalán lévő barlangomban. Jó tudni, hogy Fogatlan akkor is ott volt nekem, mikor még nem i tudtam. Szóval mondhatjuk úgy, hogy a mi barátságunk az első találkozásunk előtt is volt már, csak nem tudtam róla. De ez a barátság a legjobb, ami valaha találtam. Óvatosan elindultam a rémség mellett megnézni, hogy nincs-e valami baja, de nem láttam rajta semmit. Gondolom nem rég került a szigetre és fosztogatott. Apa erre bezárta anya kérlelése ellenére is, de most megint szabad lehet. És valamivel barátságosabb is. Kampónak lehet egy barátja Takonypócon kívül. Néhány órával később már a többi sárkány is elhagyta a sulit. Fogatlan segítségére nem is volt szükségem. Már a ketrecet engedtem fel, ahogy korábban is volt, amikor Gustav is megjelent.

- Az oktatásra készen állok. - mondta.

- Nem, nem állsz készen. - mondtam és elmentem mellette.

- Honnan veszed te azt? - kérdezte. - Készen állok arra, hogy sárkánylovas legyek. 

- Nem állsz készen rá, Gustav. - mondtam.

- De. - mondta.

Én is ilyen voltam mikor apával veszekedtem?

- Ahhoz, hogy sárkánylovas legyél tapasztalótok kellenek neked is és a sárkányodnak is, külön-külön és együtt is. - mondtam.

- Meg van. - mondta.

Nem mondtam semmit csak kimentem a suliból. Ha Klaus eddig nem jött, akkor már nem is fog. Így nekem se kell itt lennem napestig.

- Miért nem tanítasz? - szólt utánam.

- Majd legközelebb, van még egy kis dolgom. - mondtam.

- Csak nem félsz attól, Hablaty, hogy jobb leszek nálad? - kérdezte.

- Hogy te? - kérdeztem vissza, ahogy felé fordultam.

- Igen. - mondta. - Hisz már is jobb vagyok. Én nem hagytam itt a szigetet.

- Az Fogatlan miatt volt és magam miatt is. Nem tartozok ide. - mondtam.

- Ez nem válasz semmire. - mondta Gustav.

- Honnan tudhatnád te ez. - mondtam.

- Veled ellentétben én nem vagyok felelőtlen. - mondta.

Na nálam itt tört el valami. Visszafordulta Gustavhoz és lehajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Te csak ne mond meg nekem mi a felelőtlenség. Mert az amit te csinálsz az. Úgy repkedsz a sárkányoddal, mintha minden a tied lenne, de ott fent nem te számítasz a legjobban, hanem a sárkányod. És épp ezért nem állsz még készen arra, hogy sárkánylovas legyél. Amíg nem a sárkányod az első nem is leszel az. - mondtam. 

- Te se ezt tartod szem előtt. - mondta.

- De nagyon is. Fogatlan az első. Amióta csak ismerem sose gondoltam magamra, csak is rá. - mondtam.

- És a többiek és az életveszélyes küldetések...

- Maguktól vállalkoztak azokra. Nem kértem, hogy jöjjenek velem. - mondtam. - Ha ilyen maradsz könnyű préda leszel a vadászoknak. - mondtam.

- Nem tudsz te semmit. - mondta és elment a sárkányával.

Egy percig csak néztem utána. De mit tegyek a gyenge pontom az ha valaki felelőtlenek nevez.

- Hablaty? - hallottam meg Astrid hangját.

- Mennyit hallottál? - kérdeztem.

- Az egészet. - mondta.

- És...

- Talán sikerült valami értelmet a fejébe verned. - mondta. - Hidd el mi is sok mindennel próbálkoztunk már. Lehet, hogy neked ezzel sikerült.

- Lehet, hogy túl messzire mentem. - mondtam. 

- Mindenkinek kell a kritika. - tette a vállamra a kezét.

- Igazad van. - mondtam.

- Apád keres. - mondta végül.

- Akkor jobb ha megyek. - mondtam. - Fogatlan.

- A Nagyteremben van. - mondta.

- Kösz. - mosolyogtam rá.

Fogatlannal pillanatok alatt a Nagyteremnél voltunk és apa is akkor ment be, bár nem látott meg. Most mehetek utána. Bent hamar rá találtam.

- Hablaty hát itt vagy. - mondta. 

- Astrid szólt, hogy kerestél. - mondtam.

- Igen, ez igaz. - mondta.
- És miről lenne szó? - kérdeztem.
- Klausról. - mondta.
- Ha azt akarod, hogy segítsek neki a sárkányokkal már előtted járok. - mondtam.- Ma is hívtam, hogy jöjjön a sulihoz, de nem jött.
- Én osztottam neki a munkát, csak azért. - mondta.
- Akkor holnap segítek neki. - mondtam. - Mond apa nem tudod, hogy a Sikoltó halált merre látták utoljára?
- Nem, de miért akarod te tudni? - kérdezte.
- A pikkelye jó páncél lenne a sárkánygumós nyilak ellen. - mondtam.
- Ez esetben Küblit és Pozdoriát kérdezd meg. - mondta. - A Pokolszirt kapu fele halásznak.
- Valahogy másképp kellene már hívni. - szóltam vissza a vállam felett.
Kiléptem a Nagyterem ajtaján és elindultam az erdő felé, vagyis a medencéhez. Alig ültem le Fogatlan mellé a medencében mikor egy ismeretlen rettenetes rém szállt rá a vállamra

Levettem a rém lábáról a levelet és olvasni kezdtem.

" Hablaty Haddock részére,

Cserét ajánlok. A lányt és a sárkányt a népem tulajdonáért cserébe. Dönts hamar, mert az én türelmem is véges. Helyszínt te választasz.

Kegyetlen Viggo"

- Te bedőlsz neki, pajti? - mutattam fel Fogatlannak a levelet.

A fejét rázta, amikor ránéztem. Én se nagyon hittem el, de Viggo nem olyan ostoba, mint Dagur. Nem lesz könnyű átverni, de lehet, hogy sikerül. És van is egy ötletem, hogy ezt miként fogom elérni. Nem Viggo a játékmester. És ebbe a játékba amúgy is ketten kellenek. Összetekertem a levelet és felültem Fogatlanra.

- Ha ennyire akarja a Szemet meg is kapja. - mondtam egy gonosz mosollyal az arcomon, mire Fogatlan értetlenül nézet rám. - Igazából nem kapja meg. Nem adom oda neki, soha. Elkészítem a pontos mását és azt kapja meg.

A műhely előtt szálltunk le Fogatlannal, ahol Klausszal találkoztunk. Rögtön kiszúrta a levelet a kezemben. 

- Az meg mi? - kérdezte.

- Olvasd el. - adtam a kezébe.

Hamar átfutotta a levelet.

- Mi van nálad ami az öve? - kérdezte végül.

- Majd megmutatom. - mondtam.

- Értékes? - kérdezte.

- Nagyon is. - válaszoltam.

- És te oda akarod adni neki? - kérdezte.

- Nem, elkészítem a pontos mását. - mondtam. - És te segíteni fogsz benne. Viszont senkinek se mondhatod el.

- Értettem, főnök. - mondta. - Amúgy kerülöd ma Astridot?

- Nem, miért hiszi mindenki ez? - kérdeztem.

- Alig láttak vele. - válaszolta.

- A félnapomat a suliban töltöttem a sárkányokkal. - mondtam. - Azért nem olyan egyszerű megszelídíteni őket se. És amúgy is, ma elég későn keltem fel, magamhoz képest.

- Ezt Astridnak mond. - mondta. - Azt hiszi a bátya miatt kerülöd.

- Ha kétszer akkora lenne a bátya, akkor se kerülném Astridot. - mondtam. - Viszont vacsoráig megmutatom neked mit kell, majd csinálnunk a következő napokba. És utána sárkánylovast faragunk belőled.

- Apa kért meg rá? - kérdezte.

- Betalált vele nálam is, de megelőztem. - mondtam. - Mégis csak a legjobbtól kell tanulnod.

- Ne szállj el magadtól. - mondta.

- Mintha Astridot hallanám. - mondtam. - Gyere, vagyis menj be, mindjárt jövök.

- A kuckódba? - kérdezte.

- Igen. Egy perc és jövök. - mondtam és haza rohantam a Szemért.

Pár perccel később már vissza is mentem a műhelybe, hátra a kuckómba.

- Ezek már régóta fent vannak a falon? - mutatott fel a falra Klaus.

- Körülbelül, amióta Fogatlannak elkezdtem a műfarkát készíteni először. De az már régen volt. 3 éve biztosan ott vannak. - mondtam. - Azóta is csak most jöttél be ide?

- Igen. - mondta.

- Na most figyel. - mondtam. - Pajti.

- Mégis mit kell... Hű. - mondta

- És igen ehhez hasonló dolgot kell csinálnunk. - mondtam.

- Te vagy az ezermester. - mondta.

- De te segíteni fogsz. - mondtam.

- Mikor állunk neki? - kérdezte.

- Holnap. - válaszoltam. - Úgy, hogy vacsora és utána alvás.

- Ne hidd el magadról, hogy tényleg főnök vagy. - mondta.

- Öhm... vacsora idő van. - mondtam a tarkómat vakarva.

- Ne kerüld Astridot. - szólt vissza a válla felett.

- Nem kerülöm. - mentem utána, de előtte leraktam az asztalra a Szemet.

Behúztam a függönyt és felmentem enni. Senki se tudja, hogy ott van hátul, szóval nem lesz baja. Holnap kezdődhet a munka. De Viggo legalább egy kicsit megjárja. Sose kezdjen ki egy Haddockkal se, főleg ha az még Odin örököse, és nem mellesleg okosabb is. Csak legyen meggyőző az egész szitu.