15. fejezet

Hablaty lihegve ért a házuk elé és szerencséjére senki se vette észre faluba, így gond nélkül siethetett fel a házukhoz és léphetett be mielőtt a tömeg letámadhatta volna a kérdésekkel, amikre egyenlőre nem adhat választ senkinek se. Talán csak a szőke lánynak, akinek alig 5 perce neki futott. Persze csak ő lehet ennyire szerencsétlen, hogy Astridnak fut neki sebtében. Bár még mindig jobb, hogy az erdőben történt és nem a faluban, ahol pletykálni kezdenének róluk dolgokat, amik sose lesznek igazak. Attól, hogy a lány szóba áll vele álmodozhat arról, hogy kettőjük között valaha lesz valami. De álmodozni csak lehet, még neki is. Amint belépett a házba, lihegve, az apjával találta szembe magát. amire nem igazán volt felkészülve. Abban bízott, hogy lesz egy kis ideje felkészülni arra, amit az apjának mondani szeretne, de így lehetetlen lesz. De tudja jól, hogy el kell mondania az igazat. Nem csak azért, mert a törzsfője és az apja áll vele szemben. Hanem az az ember is ott van a férfiben, aki szereti a fiát és a boldogságáért tenne valamit. Csecsemő kora óta csak a férfi van Hablatynak és mindig is az apja volt az a személy, akiben bízott és ehhez most is tartani szeretné magát a fiú, de olyan dologról van szó, aminek az apja nem örülne.
- Hablaty. - szólalt meg a férfi a döbbenet után.
- Apa. Haza jöttél. Hogy sikerült? - kérdezte a fiú.
- Nem jól, de most beszéljünk rólad és arról a sárkányról. - mondta a férfi komoly arccal.
Hablatyban megállt a vér. Nem tudhat az apja Fogatlanról. Senki se tud Fogatlanról, csak Astrid. De Astrid senkinek se beszélt. Vagyis reméli, hogy senkinek se beszélt a lány. Döbbenten meredt az apjára, akinek egy pillanattal később mosoly jelent meg az arcán és a fiúhoz lépett.
- Felültettél fiam. Még hogy nem tudsz a sárkányokkal bánni. - nevetett a férfi, miközben megveregette a fia hátát, amibe Hablaty majd' bele rokkant. - A falu szégyene voltál és most... Büszkébb nem is lehetnék rád, fiam.
- Hű, kösz apa. - motyogta Hablaty. - De nem haragszol?
- Haragudni? Ugyan Hablaty, miért haragudnék rád? Mindenkinek megmutattad mire vagy képes. Tovább viheted a falut a Haddock névhez hűen. - mondta a férfi. - Most, hogy ilyen derék sárkányölő harcos lettél van miről beszélnünk.
Hablaty az utolsó mondat hallatán megvilágosodott. Az apja csak az arénában elért "győzelmeiről" hallott nem Fogatlanról tud. Bár, ahogy ismeri az apját, akkor nem boldog lenne, hanem tombolna. Tombolna, amiért a fia átverte és kihasználta a bizalmát, kijátszotta őt és átverte. A számára kiosztott kártyákkal másképp játszott, mint kellett volna és ezt az apja nehezen fogadná el. De mégis el kell mondania az igazat. Hablaty sóhajtva nézett az apjára, majd pillantott félre. Egy perccel később bátran, makacsan és vakmerően nézett az apja szemében, ami sose volt rá jellemző. De most nem csak a sárkány életéért küzd, hanem a sajátjáért és a falu jövőjéért is. Azért, hogy béke legyen Hibbanton, amit egy nap ő fog vezetni és nem akar folytonos portyákat, éhező embereket. Békét akar, ahol ha van rá esély a sárkányokkal békében élhetnek.
- Figyelj, apa. A fele se igaz annak, amit tudsz. - kezdte a fiú.
- Ugyan, Hablaty. Ne mond ezt. Tudom, hogy nem akarod fényezni magad, de fogadd el a teljesítményed. - mondta a férfi.
- Apa, figyelj rám. Egy kicsit, most az egyszer. Kérlek. - mondta Hablaty, kissé emeltebb hangon.
- Hablaty. - döbbent le a férfi fia megnyilvánulásán.
- Csak hallgass meg. Ennyit kérek. - mondta a fiú. - Hallgass meg és ne szakíts félbe. Nem fogsz örülni annak, amit mondok, de ez az igazság. Nem fogsz hinni nekem, mert nem bízol bennem ezt tudom jól, de most az egyszer tényleg az igazat mondom.
- Hablaty, a fiam vagy és bízok benned. - mondta a férfi. - De hallgatlak.
- Ami a kiképzésen történik, amit ott csinálok az hazugság. - mondta a fiú, majd kissé hangosabban folytatta, mikor látta, hogy apja félbe akarja szakítani. - Tudom, apa. Hihetetlen, de... De amit ott csinálok nem az amit te elvársz tőlem. Te is tudod, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek. Apa, én nem tudok megölni egy sárkányt se. Mióta Fogatlan megmentett, nem tudok...
Hirtelen hallgatott el. Igaz nem tudja az apja ki az a Fogatlan, de elárulta őt.
- Ki az a Fogatlan? - kérdezte az apja.
Hablaty csak makacsan meredt az apjára, aki ugyan úgy bámult rá. Végül megadta magát.
- Egy sárkány. - mondta a fiú.
- Miért nem ölted meg? - kérdezte dühtől rekedt hangon a férfi.
- Mert megmentette az életem. Ha ő nincs már rég halott lennék. - mondta a fiú.
- Hol van az a sárkány? - kérdezte a férfi.
- Apa, nem hallod mit mondok? Megmentett. Hidd el értem miért gyűlölöd a sárkányokat, de ők nem olyanok. Kérlek, higgy nekem. Anya is ezt akarná! - kiáltotta a fiú.
- Nem tudsz semmit. - mondta a férfi.
- Tudom, hogy anya is békét akart a sárkányokkal, de nem hallgattál rá, mert ő is azt mondta, mint én. Tudom, hogy nem hittél neki és most nekem se hiszel. Csak magadra hallgatsz, de az se helyes, amit te csinálsz. - fakadt ki Hablaty.. - Ha a szigetnek jövőt akarsz most az egyszer jobb lenne ha hallgatnál rám. Tudom mit csinálok.
- Dehogy tudod. A sárkányok oldalára álltál. - mondta a férfi.
- Nem. - vágta rá a fiú. - Békét akarok. Jobb életet a szigeten. Nem folyhat több vér feleslegesen. Mégis miért ölünk sárkányokat? Szimplán azért, mert belénk nevelték, hogy rosszak, hogy csak ölnek, pedig ők is csak védik magukat tőlünk. Félnek tőlünk, apa. Mi is csak azért támadunk rájuk, mert félünk tőlük. Félsz változtatni. Félsz valami újtól, ahogy mindenki más is. Mégis mi értelme ennek a felesleges háborúnak, aminek sose lesz vége, ha senki nem tesz érte.
- Hablaty...
- Tudom, hogy azt hiszed áruló vagyok, de nem vagyok az. A sziget jövőjét tartom szem előtt. - mondta a fiú. - Neked is azt kellene. Ha folytatódik ezt a háború, Hibbantból nem marad semmi. Ezt ugye tudod, apa? Azt hittem a sziget és a törzs fontos neked, de nem. A bosszúd fontosabb, mint én vagy a falu vagy akár az egész sziget. A saját makacsságod nem engedi, hogy változtass, pedig azt kellene. Ebben az egészben csak neked van hasznod. Kiélheted a bosszúd, míg mások szenvednek, mert a földjüket emészti a tűz vagy éppen a házukat. Fogd fel, apa, hogy a sziget lassan haldoklik a folytonos harcok miatt és ebbe akarsz engem is bele vonni, de én nem...nem akarok egy halott szigetet. De ha ez folytatódik ez lesz a vége. Tedd félre a bosszú vágyad, anya miatt és gondolj azokra, akik itt vannak. Akik élnek, akik számítanak rád. Csak azért voltam, amilyen, hogy végre figyelj rám, de az se volt elég neked. Csak magadra gondoltál, de most már ideje, hogy te is megváltozz. Sokkal jobb vagy ennél, apa és ezt te is tudod, csak nem akarsz az lenni. De sose késő megváltozni. Csak gondolkodj ezen.
Pléhpofa döbbenten meredt a fiára. Sose gondolta volna, hogy a fia ilyennek látja és be kell ismernie a fiának most igaza van. Nem is figyelt úgy igazán a szigetre és az ott lakokra, csak a sárkányölés lebegett mindig is a szeme előtt. Az alig 17 éves Hablaty sokkal bölcsebb, mint gondolta volna a cselekedetei alapján. Most már tudja, hogy a fia, csak azért keveredett folyton bajba, hogy egy kis figyelmet kapjon tőle. Lehet, hogy a fia vétett a törvényeknek, de valami olyanért küzd, amit ő is akar, de Hablaty jobban akarja. A fia mindig is hitt abban, hogy jobb lehet és pont arra a személyre tett egész életében, akinek a legnagyobb szüksége volt rá. A fiát se vette figyelembe, csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. Főleg azóta, mióta Hablaty nem igényli a folytonos figyelmet, de be kell látnia a fiára kellett volna azt az időt fordítania, mint a sárkányok ölésére fordított. Ha pedig az sárkány nem lenne, legyen bárhol, már fia se lenne.
- Megmentette az életed? - kérdezte a férfi, halkan.
Szégyellte magát a fia szemében, hisz igaza volt Hablatynak. Nem gondolt senkire, csak magára. Ideje változnia.
- Mi? - kérdezte a fiú értetlenül.
- Megmentette az életed?  - ismételte meg a férfi a kérdést érhetőbben.
- Igen, megmentett. - húzta ki a fiú magát.
- És most hol van? - kérdezte Pléhpofa.
- Nem mondom el. - mondta a fiú.
- Miért véded ennyire? - meredt a fiára.
- Mert bízik benne, amit te nem teszel meg most sem. - mondta Hablaty. - Valamint elfogad olyannak, amilyen vagyok és azt se akarom, hogy neked ártson.
- Hablaty...
- Figyelj, apa. Ezt most hagyd rám. Tudom, hogy nem ezt akartad tőlem hallani, de... De igen, van egy sárkányom, akit nem fogok elárulni, még neked se. A törzsfő vagy, igen tudom, de az apám is és kérlek most ne törzsfőként ítélj el engem, hanem apaként. A törzs jövőjéért teszem ezt. Ezt el kell hinned, apa. Végtére is. Van bennem valami, amiért élek még és nem ölt meg a sárkány. De erre... Arra bárki képes lenne még Hibbanton is, hogy békében éljen egy sárkánnyal. Csak nyitottnak kell lenni. Nem akarnak ártani nekünk, csak félnek, ahogy mi is és ezért támadnak. - mondta a fiú. - Mi lenne, ha ezt most rám bíznád és átgondolnád az egészet?
- De bajod eshet. - mondta Pléhpofa.
- Nem fog. Tudok vigyázni magamra. - mondta Hablaty. - Nem vagyok gyerek, apa. Gondolt át, alaposan és majd szólj, hogy döntöttél, de nekem mennem kell. Tudod, ma van az utolsó próba. Holnap pedig a nyertes sárkányt öl.
Keserű lett a szája íze Hablatynak, mikor ezt kimondta. Nem akar arra gondolni, hogy neki vagy akár Astridnak sárkányt kell ölnie, hisz már egyikük se lenne képes arra amire a többi hibbanti képes. Ismerik Fogatlant, azt a sárkényt, akit megpecsételtek azzal, hogy a halál istentelen ivadéka, ehelyett Fogatlan játékos és önzetlen, bármit megtenne a fiúért. Az életét is kockáztatná Hablatyért.
- Még így is teljesíted a kiképzést? - kérdezte a férfi.
- Megígértem, hogy végig csinálom. Nem szegem meg a szavam, az főleg nem, amit neked ígértem meg. - mondta Hablaty és az ajtóhoz indult. - Gondold át, apa, azt amit mondtam.
- Hablaty. - szólt a fiú után a férfi. - Bölcsebb vagy, mint bármelyikünk. - mondta mikor a fiú felé fordult.
- Kösz, apa. - mondta a fiú egy mosollyal, majd kilépett az ajtón.
Hablaty rögtön az aréna felé indult, amerre az emberek is sétáltak. Az apja haza térése miatt a mai nap is tartanak egy "órát" és itt dől el, hogy ki ölheti meg az első sárkányát a falu előtt. Hablaty merész arckifejezéssel sétált be az arénába. Legyen bármi az eredmény meg fogja mutatni a falunak és az apjának mit is tud. Ha ő nyeri  meg a próbát akkor holnap reggel mindenki szeme láttára meg fogja szelídíteni azt a sárkányt. Remélni tudja, hogy az apja észhez tért a kifakadása miatt és ha kell az ő oldalára áll.