Reggel amikor Astrid felébredt azt hittem, hogy ami történt az csak egy álom volt. De amint megérezte a nyakán a medál csekély sólyát tudta, hogy minden igaz. Rögtön mosoly terült el az arcán és megfogta a medált. A fiúra gondolt és, hogy most hol lehet, mennyire távolt tőle. Mit csinálhat éppen. De leginkább nem ezekkel foglalkozott, hanem azzal, hogy mikor fog hozzá vissza térni, hisz most már írásban is megígérte, hogy vissza jön. És ennél több nem kellett neki.
Felkelt és elment a Nagy terembe enni. Ott leült a szokásos asztalhoz és várta a többieket, akik nem sokkal később megérkeztek. Az egész banda és plusz egy személy. Igaz a lányt elfogta a szorongás akár hányszor a fiú közelében van, de most még ez se tört ki rajta, ahhoz túl boldog volt. Mindenki meglepődött amikor a lány széles mosollyal fogadta őket. Az elmúlt 3 hónapban a lány csak nagy ritkán lehetett mosolyogni látni vagy éppen nevetni hallani, de most örömmel látták, hogy boldog akármi miatt. Örültek, hogy vissza kapták a régi Astridit. Azt lányt aki mindig megverte Takonypócot és csak nevetek rajta. Vissza tért az a lány akit senki se tudta legyőzni semmiben - kivétel egy - két dolog. Visszatért a régi barátjuk, de vajon meddig lesz ugyan így?
- Na Astrid vissza tértél. Mégis mi történ? - kérdezte Takonypóc szarkasztikusan.
Astrid arcára fagyott a mosoly és teljes erőből vállba vágta a fiút.
- Azt hittem hiányoltál Takonypóc. - szólt közömbösen.
A többiekre nézett akik csak nevettek és ő is újra elmosolyodott.
- Jössz ma velünk repülni? - tette fel félénken a kérdést Halvér.
- Persze, de merre megyünk? - kérdezett vissza.
- Arra a szigetre ahol a sárkányok fészke volt. - vette át a szót Klaus.
- Oda ahova elméletileg Hablaty elvitt téged. - szólt közbe Takonypóc. Astrid már emelte a kezét,de a fiú tiltakozott. -Oké, oké vissza szívom csak ne üss meg. - mondta.
Ezen mindenki nevetett.
- Várj te is jössz? - fordult a lány Klaushoz.
- Igen...
- Van már sárkányod? - kérdezte.
- Igen, úgy látszik a sárkány szelídítés az én véremben is benne van. - mondta.
- Azt nem hiszem a legtöbb sárkány itt már szelíd, de Hablaty egy teljesen vad és független éjfúriát szelídet meg. Így hát ő még mindig jobb, neki teljesen egyedül kellet meg csinálnia ezt nekünk volt segítségünk. Ő egy vagyis egy megszelídíthetetlen sárkány tudod meg szelídíteni. És most valahol járják a világot. - mondta.
- Igaz, de... Ez teljesen igaz. - mondta végül.
- Én meg mondtam.
- De te ennyi mindent honnan tudsz?
- Mint már mondtam jó 2 hónapja az utolsó este amikor még itt volt követtem, hogy megtudjam, hogyan lett olyan jó Fogatlan rám támadt ő megvédet és utána mesélt egy - két dolgot. Utána eljöttem, de előtte még megkért, hogy senkinek se mondjak semmit, mert ő akarta elmondani, de elment így ez már lényegtelen. - mondta sóhajtva.
- Akkor induljunk. - mondta Klaus mire mindenki felállt az asztaltól és elindult ki a Nagy terem elé. - 5 perc múlva ugyan itt.
És ezzel mindenki elment a sárkányáért. Astrid érezte, hogy attól a levéltől és persze attól az apróságtól vissza zökkent a régi kerék vágásba. És ennek örült tényleg, de azért még szomorú is volt. ahogy a házukhoz ért a sárkányához ment aki örömmel fogadta öt.
- Gyere kislány repülni megyünk a többiekkel. - mondta és elindultak vissza a Nagy teremhez.
Néhány perccel később mindenki megjelent a sárkányával. nagyon meglepődött amikor szerelme testvérét meglátta egy siklóval. Azt nagyon jól tudta, hogy az elmúlt hónapokban elég lestrapált volt és semmire sem figyelt, de ez a dolog nagyon meglepte.
- Mehetünk? - kérdezte mindenkitől.
Bólintottak, majd el is indultak arra amerre a hajók mentek mindig. Astrid már járt arra csak nem épp ugyan így. Bármit megtett volna azért, hogy azt az estét újra élhesse. De tudta, hogy az nem lesz egy hamar meg. A szigetre érve kicsit meglepődtek, hisz nagyon sok sárkány volt ott, de mind nagyon békés volt. Mintha tudnák, hogy nem ártó szándékkal mentek a szigetükre. Astrid szállt le elsőként a szigeten és körbenézet. Amikor legutoljára itt járt nem látott semmit a szigetből a sötét és köd miatt, de azt érezte, hogy ez a hely nem ilyen békés volt. Félelem, szenvedés és még egy érzés amit nem tudott megnevezni azokat érezték a sárkányok itt... akkor este, de most teljesen más volt a környezet és minden. Arra gondolt, hogy akkor éjjel mi történ velük ami teljesen megváltoztatta az életüket. És még az ami utána következett.
- Miért is jöttünk a szigetre? - kérdezte a lány.
- Csak felfedezni. - szólt vissza neki Klaus.
- Remek jobb programot el se tudtam volna képzelni.
- Te akartál velünk jönni.
- Tudom. Gyere kislány nézzünk körül. - mondta a sárkánynak és elindultak.
Kis idő múlva egy teljesen más milyen területre értek a szigeten. A szigeten voltak, de az a hely teljesen más volt, mint a többi. Rögtön levette a lapot, hogy mitől más, mint többi hely. Ezen a helyen csapódhatott be a sárkány, hisz innen lehet látni még Hibbant körvonalait is. Örült annak, hogy valaki képes volt békét teremteni a két fél között. A sárkány elkezdett játszani azon a területen és nem tudta megállni mosolygás nélkül.
* Hablaty *
Reggel még Fogatlannál is előbb ébred igaz egész éjjel nem tudott rendesen aludni és mégis kialudtnak éreztem magam. Lementem a partra és tovább gondolkoztam azon amin este is. Astrid már megkapta az ajándékot, ha igen mit tett? Megtartotta vagy az első alkalommal elhajította. Vissza kéne térnem a szigetre már, de egyszerűen nem megy. Megkel találnom azt a valamit ami magához húz. De ezt nem csak most éreztem, hanem a szigeten is, de nem tudtam eljönni megkeresni eddig, most itt vagyok és megkeresem bármi legyen az.
Kis idő elteltével Üzenőszelet fedeztem fel közeledni. Még mielőtt oda ért volna hozzám Fogatlan is megjelent. Amint meglátta, hogy valamit az égen figyelek ő is elkezdte, majd egy morgással jelezte, hogy megtalálta az amit figyelünk. Néhány perc múlva az ölemben landolt a fáradtságtól. Ahogy megsimogattam felfedeztem, hogy a lábán van egy levél. Leszedtem a lábáról és olvasni kezdtem. Astrid írta és ennek nagyon örültem. amint elolvastam, hogy soha nem fogja levenni a láncot és a medált a szívem gyorsabban kezdet verni. A legszívesebben most felpattantattam Fogatlanra és vissza mentem volna hozzá, de nem mertem még így se a szeme elé kerülni. Leírt mindent amit érzet, de mégse éreztem azt, hogy jól lenne. Még mindig megvan bántódva, de mit tegyek ez ellen. Régen csak távolról szerethettem egészen a sorsfordító estig és most ismét csak távolról szerethettem. Ez fantasztikus. Annyira, mint amikor apám elküldött a kiképzésre. Adtam enni Fogatlannak, Üzenőszelet meg beraktam a táskámba és útra keltünk újra. Ez úgy hiszem még elég sokszor fog megismétlődni velünk, de biztos vagyok abban, hogy temérdek kalandban lesz részem Fogatlannal az oldalamon. Tudom, hogy vissza kellene mennem, de még nincs bennem annyi erő, hogy mindenki szemébe bele tudjak nézni még a történtek után is. Most Fogatlan a családom, de amint vissza térek ők lesznek újra és az élen Astriddal. De addig nekem csak Fogatlan van. Ha visszatérek ő akkor is a családom tagja lesz sose szűnne meg annak.
Igazából vissza gondolva Astrid levelére örültem annak amit írt, hogy várni fog, de mégis éli az életét. Én nem akarom öt hitegetni úgy, hogy vár rám évekig és nem térek vissza hozzá, mert valami történik velem és nem fog róla tudni. Én nem akarom, hogy ez történjen vele. Azt ígérte, hogy éli az életét nélkülem, de nem akarom, ha történne velem valami ő egyedül maradjon. Ebbe a gondolatba bele sajdult a szívem is.
Ha történne velem valami és azt Astrid megtudná el sem tudom képzelni, hogy mennyire törne össze. Hisz a levelében leírta, hogy szeret és nem akar mással lenni - én legalábbis ezt vettem le a levélből - biztos vagyok benne, hogy akkor teljesen összetörne. Ezt tényleg nem akarom ezért megpróbálok nem komolyabb bajba kerülni. Lényegében azóta szeretem öt amióta ismerem és már akkor eldöntöttem bármi áron vele lennék... ÖRÖKRE. És ezt most össze is hozta Odin, ha már az örököse vagyok, amit még mindig nem hiszek el, de most ez teljesen mindegy.Most, hogy ezt az örökös dolgot emlegetem bele gondolva én tényleg teljesen más voltam, mint a többi viking. Nem vagyok egy izom ember, mint az apám. Mindig sárkányt akartam ölni, de sose jött össze, de amikor esélyem lett volna rá inkább megbarátkoztam a sárkánnyal, aki most a legjobb barátom és a családom. Jobb élet nem is kell egy - két dolgot eltekintve, de abba nem megyek bele, mert ott lyukadok ki, hogy Astrid akár el is veszíthet és még hasonlók. De most csak előre kell tekintenem, szem előtt tartva, hogy vissza megyek még az életben Hibbantra a családomhoz, a népemhez és a lányhoz akit szeretek.
Ezektől a gondolatoktól egy kicsit felderültem és el is mosolyodtam. Azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése