Újabb két nap telt el minden izgalom nélkül. Igaz mi láttunk néhány hajót szigetek felé haladni vagy halászni, de azok nem láttak minket. Mert ugye bár a legtöbb sziget nem épp barátságos viszonyban van a sárkányokkal. És ha meglátnak egy sárkányt rögtön megölnék, de eddig még mázlink volt. Már nem kéne ebben az örökös ízében kételkednem, hisz a legtöbb dolog hozzám képest elég jól sikerül. Először is, ha ez nem így lenne Fogatlan már megölt volna amint lett volna rá alkalma. Másodszor a legelső lakott sziget ellenséges lett volna és nem békés. Harmadszor az életem még ennél is rosszabbul alakult volna, de nem és ez így is jó... talán.
Mint minden eddigi sziget amit láttunk felrajtoltam a Hibbanti térképre vagy épp kiegészítésként raktam rá, de még így se tudtam volna megmondani, hogy mi mitől merre van. Na talán néhány szigetet tudtam Hibbanttól, de az se sok. Ilyen voltak például a Nyaktörőláp, a Sárkány - sziget és az Ádázok - szigete. Na az Ádázok vezetőjének a fiával nem találkoznék újra piszkált meg hasonlók, de amit a legjobban utáltam az az, hogy az élő céltáblájának használt. Ha újra találkozok vele szívesen bemutatnám Fogatlannak. Utána piszkáljon tovább Fogatlan nem hagyná. És ahogy hívta magát Dagur, a Tébolyult, hát mint mondjak tényleg az, de nem is kicsit. Nem is tébolyultnak kellet volna elneveznie magát, hanem örültnek. Mivel nála örültebbel még életemben nem találkoztam. Vettem egy mély levegőt és abba hagytam az ezen való agyalást.
De azért mégis bemutatnám Fogatlannak. A tengert néztem egy folytában rossz érzés fogott el, nem tudom, hogy mi lehet az, de nagyon rossz vége lesz. Kis idő elteltével a vízen közeledő hajókat láttam meg. Még elég távolt voltak, hogy kivegyem melyik szigetről jönnek, de felismertem azt a hatalmas hajó armadát és ez csak egy sziget lehet a sok közül. Az Ádázok. Akkor valamikor most lesz a béke Hibbant és az Ádáz - sziget között. Most az egyszer örülök, hogy nem vagyok ott, de csak most. Sosem bírtam Dagurt főleg, hogy állandóan piszkált meg én voltam az élő céltábla. Az már több volt a soknál. Kíváncsi vagyok arra, hogy apám kit fog megbízni azzal, hogy vigyázzon Dagurra. Takonypócra tippelek. De ki tudja.A mai szerencsénk elmaradt, mert nem tudom hogyan, de azok ott lent a hajón észre vettek minket. Pedig már majdnem a felhők között szálltunk. Elkezdtek lövöldözni hálókkal, de nem mintha elértek volna idáig. Igazság szerint kéne már valami izgalmas ebbe az életbe, nagyon unalmas minden nap csak repülni és repülni, majd leszállni piheni és újra kezdeni. Nem ilyen élet kell nekem, ha igen akkor ennek nem is kellet volna megtörténnie akkor most a műhelyben robotolnék Bélhangos mellet. De az se volt igazán élet csak egy megszokott rutin amit nem lehet sose abba hagyni, ez már valamivel másabb, de még mindig nem az igazi. Tudom, hogy rám nem ilyen unalmas élet vár, de mégis most az, de idővel eljön az az élet is amit nekem szántak. Ha már Odin örököse vagyok ennél tuti, hogy izgalmasabb élet vár. Vagyis hát remélem.
* Hibbant *
Hibbantra beköszöntött az a nap is amikor az Ádáz - sziget népével aláírják a békeszerződést. Az Ádáz törzs vezére Osvald, a Jámbor közeledik " barátságosnak " nevezhető hajó armadájával és ütődött fiával, Dagurral. A banda tudta, hogy az a két nap amit Hibbanton fognak tölteni elég húzós lesz, de valahogyan kibírják majd. Nagyon jól tudták, hogy minden évben Hablaty vigyázott Dagurra úgy, hogy a szigetnek és az embereknek se essen semmi baja tőle. Nem érették az viszont, hogy egy olyan fiú, mint ő, hogy tudott vissza tartani egy embert, mint Dagur. Sokat hallottak arról, hogy a fiú az élőcéltáblája Dagurnak, vagy valami hasonlóról, de nem hitték el. Dagur egy örült volt, ha azok a mende - mondák igazak lenének akkor Hablaty már rég nem élne, de ez most úgy, ahogy lényegtelen.
Pléhpofa és Bélhangos várt a kikötőbe közeledő armada főhajóját. Mivel tudták, hogy az Ádázok nem szívlelik a sárkányokat - mint ők régen - a fiatalokat megkérte a törzsfő, hogy vigyék el a szigetről az összes sárkány, hogy ne legyen probléma a békeszerződés aláírásának ideje alatt. Míg a banda nagy része a sárkányokat vitte el a szigetről, addig az ikrek valahol voltak. Az előző este össze vesztek és azóta eltűntek így csak ők 3 maradtak a sárkányokra. Hirtelen a semmiből feltűnt az ikrek sárkánya és a sziget felé tartott. Tudták, hogy ebből még nagy baj lesz, de nem hagyhatták ott a többi sárkányt, hogy utána szét széledjenek és megjelenjenek a szigeten miközben az Ádázok ott vannak. Amilyen hamar csak lehet elakarják vinni a sárkányokat a szigetről annál előbb mehetnek vissza a szigetre és intézhetik el az ikrek sárkányát.
A Sárkány - sziget felé közeledve minden sárkány felgyorsított és leszálltak a szigeten majd szétszéledtek. A srácok még egy darabig maradtak majd vissza indultak a szigetre. Az szigetre vissza érve a hegy északi oldalán lévő egyik barlangban hagyták a sárkányokat és azok nélkül mentek le a faluba. Oda érve az első dolog amit megláttak az ikrek sárkányai voltak és a közeledő Ádázok. Élükön Dagurral.
Oda rohantak a sárkányhoz és elcsalták a házak közé. Valamit tenniük kell a sárkánnyal, hogy ne legyen baj a két nap alatt ebből. Csak nem tudták, hogy hogyan akadályozzák meg a cipzárhát rohangálását a faluban.
- Mit csináljunk velük? - kérdezte Astrid.
- Nem tudom, de most az ikrek kellenének. Valaki tudja, hogy hol vannak? - tette fel a kérdést Klaus.
- Passz. - mondták mind egyszerre.
- Nem lenne egyszerűbb ha bezárnánk őket az arénába? - szólt Takonypóc.
- Mi? - tört ki Astridból.
- Most az egyszer igaza van Takonypócnak.
- Hallottad ezt Astrid, igazam van.
Erre a lány behúzott neki.
- Most csak szívatsz Klaus. Takonypócra akarsz hallgatni. Ilyet még a testvéred se tenne. - mondta ki a lány.
- Ezt miből gondolod? - kérdezte a fiú.
- Ismertem Hablatyot annak ellenére, hogy egy szót se szóltam hozzá.
- Oké, de akkor is igaza van, Astrid. Így legalább fent lehet tartani azt a látszatot, hogy öljük még a sárkányokat.
- Felőlem csináljátok azt amit akartok én ebben nem veszek rész. - mondta miközben eltrappolt onnan.
A többiek kérdőn néztek utána nem értették, hogy mi a baja ezzel a tervvel. A lány épp a fegyvertár előtt haladt el amikor meghallotta a legutáltabb hangot a világon, legalábbis neki az volt.
- Astrid Hofferson, a legjobb harcos Hibbanton. - mondta majd jót nevette a " viccén ".
A lány undorodva figyelte. Érezte, ha nála lenne a szekercéje akkor hozzá vágta volna már, de sajnálta, hogy nincs. A gyűlölettől fojtott hangon megszólalt. - Ahogy mondod Dagur, a legjobb harcos vagyok. - mondta a lány.
- Na persze, de ez most lényegtelen. Nem tudod véletlenül, hogy hol van Hablaty? - kérdezte.
- Nem, és miért is keresed?
- Hallottam arról, hogy egymaga legyőzte a Vörös halált. - mondta.
- Mi? Hogy Hablaty egyedül legyőzött egy sárkány? Ez mégis hol hallottad?
A lány tudta, hogy valahogy megkel védenie a fiú és a törzse titkát.
- Valahogy én is így reagáltam erre a tényre, hisz te is tudod, hogy milyen ő.
- Ki nem tudja, hogy milyen.
Bele fájdult a szíve, hogy így kell beszélni a fiúról, de tudta, hogy ez így jó lesz.
- Szóval hol van Hablaty? - kérdezte ingerülten a lánytól.
- Ahogy már mondtam nem tudom hol van. Elment és nem jön vissza.
- És higgyem is el.
- Jobban tennéd, ha igen.
A lány látta a tekintetében, hogy nagyon dühös.
Óvatosan tovább indult.- Mégis hova mész? - jött a kérdés mögüle.
- Óda ahova te nem. - mondta.
- Nem beszélhetsz így az Ádáz törzs főnökével.
- Hogy mi?
- Jól hallottad szívi.- Nem vagyok szívi és most hagy békén. - mondta, majd az erdő felé kezdett el rohanni.
A lehető leggyorsabban ment a medencéhez. Nem tudta felfogni, hogy egy ilyen örült alak vezeti a lehető legveszélyesebb törzset.
- Ez mégis, hogy lehetséges. Hogy lehet egy ekkora hólyag vezér. Ez csak valami vicc akar lenni. - dühöngött. - Hogy jön ahhoz, hogy csak úgy le szívizik engem. Nem vagyok senki szívije sem, az övé végképp nem. Hogy fogom kibírni ezt a két napot. Odin segíts rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése