Hablaty új élete 23. fejezet

* Hibbant *

Már csak egy nap volt hátra az Olvadás - fesztig. A falu összes lakója össze gyűlt a régi arénánál ott várták a fejleményeket. Néhány perc múlva megjelent a törzsfő Bélhangossal és a fiával az oldalán. A tömeg némán várt a főnök utasítására. Pléhpofa szóra nyitotta a száját.
- Az idei évi Olvadás - feszt az arénában lesz megtartva. És a sárkányok is részt vehetnek benne. - tette közé.
 A banda nem akart hinni a hallottaknak. A sárkányok rész vehetnek a versenyeken ez egyszerűen hihetetlen volt a számukra. Talán most valaki lefogja törölni azt az önelégült mosolyt Takonypóc arcáról egy időre vagy akár örökre. De az örökre az tuti, hogy sose valósul meg ebben biztosak voltak, de azért örültek, hogy a sárkányok is részt vesznek a versenyekben. Astrid abban reménykedett, hogy most képes lesz legyőzni a szerelmének okozott fájdalmak miatt.
A srácok ezek után gyakorolni ment az erdőbe. Astrid csak arra tudott gondolni, hogy mi lenne, ha Hablaty is itt lenne. Akkor ez az egész jobb lenne. Este a nagy teremben a szokásos asztaluknál ültek és a másnapi versenyekről beszélgetek amikor Takonypóc jelent meg a nyakában az összes Olvadás - feszti éremmel. Astrid rossz szemmel nézte azokat.
- Nem vitted egy kicsit túlzásba? - kérdezte idegesen.
- Miért vittem volna túlzásba? - kérdezett vissza Takonypóc.
- Csak. - motyogta Astrid.
Mindenki unottan figyelte az asztalnál, ahogy Takonypóc az érmeit mutogatja. Astridnak lett legelőször elege az egészből, felállt és kiviharzott a teremből. A társaság értetlenül nézett utána, nem értették mi baja lehet. Astrid haza felé tartott és belül dühöngött. Nem tudta elhinni, hogy egy ekkora tuskó miatt ment el az akit szeret. Ahogy hazaért adott a sárkányának enni és utána elment aludni, a holnapi nap fontos lesz mindenkinek.
Az egész faluban már hajnalban nyüzsögtek az emberek készülődve a versenyekre. Astrid a bandával az aréna előtt találkozott.
- Ez a nap is eljött srácok. - szólalt meg halkan Astrid. - De nézzük a jó oldalát vége a télnek.
- Ja és egész nap hallgathatjuk Takonypóc hülyeségét. - folytatta Fafej.
Mindenki meglepve nézett rá még sose hallottak tőle valami értelmeset.
- Most mit néztek, nincs igazam? - kérdezte egy csöppet kiakadva.
- Deeee. - húzták el a válasz a többiek.
- Hát akkor menjünk. - mondta és megindult az arénába.
A többiek fejüket rázva mentek utána. Szerencsére Takonypóc később érkezett meg, mint ők. Míg a srácok hallgatták Bélhangostól a sárkányos verseny számokat a falu össze gyűlt az aréna körül. Tegnap míg a banda az erdőben gyakorolt addig az arénáról a ketrectetőt leszedték, így több hely lesz a sárkányos verseny számokhoz. Amikor már az egész falu ott volt az arénánál elkezdődött a az Olvadás - feszt. A törzsfő kezdet bele a szokásos szónoklatába.
- Köszöntök mindenkit az idei Olvadás - feszten. És induljon is a verseny. - fejezte be végül és engedte ki a ládából a rettenetes rémeket.
A tömeg tombolt. Az aréna közepén is hallotta Astrid a beszélgetést Takonypóc és az apja között. Megpróbált nem figyelni rájuk, de nem nagyon ment. Olyan érzése volt, mintha csak öt akarnák idegesíteni. Kis idő múlva amikor már az összes versenyző az arénában volt felhangzott a kommentátor hangja.
- Kezdődjék az Olvadás - feszti versenyek első napja. Melyen sárkány nélküli versenyszámok lesznek láthatóak. Kezdődjék a verseny a Birkacipeléssel. A versenyzők felálltak a startvonalnál és várnak a birkájukra. - harsogott.
- Szép nap a birka cipeléshez. - hallatszott egy másik hang.
- Minden nap az Kübli. - szólt vissza Poszdoria. - De térjünk vissza a versenyhez. Felkészülni. - folytatta, majd rajt indításhoz küblin ütötte a mellette ülő Küblit. Így megkezdődött az első versenyszám. Egyből az élre tört Takonypóc és ő is nyerte meg ezt a számot.
- Takonypóc megnyerte a futamot így megszerezve az első pontját. - harsogta Poszdoria.
Kübli behúzta a pontot a falra felfestett arcok egyike mellé.
- Folytatódjon a verseny a következő számmal. A rönkfutással. A versenyzők sorakozzanak fel a a versenyre.
A csapat felsorakozott a rönkön és várták a küblijelzésre. Néhány pillanattal később hallották is és el is indultak. Astrid maradt fent a legtovább Takonypóccal szemben, de ő is leeset a végén.
- Takonypóc nyerte ezt a futamot is, megszerezve a második pontját. - hallatszott Poszdoria hangja. - És jöjjön a mai nap utolsó versenyszám, a szekerce hajítás.
Astrid itt adott hálát Odinnak, hogy ő az egyik legjobb szekerce hajító. Elég sokat fejlődött úgy, hogy a fákat öldökölte az erdőben. Megakarta mutatni, hogy ki a legjobb ebben a számban. De a legrosszabb pillanatban lendítette egyszerre a szekercéjét Halvérrel és azok tőlük nem messze összeütköztek. Astrid dühösen pillantott a fiúra, a fiú meg kissé félénken - tudta .
 Utánuk az ikrek próbálkoztak, de nem nagyon a cél felé indultak meg a szekercék. Az egyiket a törzsfő kapta el, a másik pedig a nézők között felállított faoszlopba csapódott. Egyedül Takonypócnak sikerült elhajítania a célpont felé. Astrid felhúzta ezen magát, de vissza gondolta arra, hogy Hablaty hányszor érezhetett így amikor ezek egyáltalán nem sikerültek neki. Ezek a számok részben erőállapotot mérték fel ami a fiúban nem igen volt. De több esze volt, mint a szigeten bárkinek, hisz annak ellenére, hogy kirekesztett volt mégis az egyik találmányának köszönheti a sárkányát - aki mindentől megvédené. Astrid várta már, nagyon, hogy a fiú mikor jön vissza, de sejtette, hogy ez nem valami hamar lesz. De megértette, hogy a fiúnak idő kell és neki türelmesnek kell lennie. Türelmesen fogja várni, hogy a fiú felkészüljön arra, hogy újra találkozón vele, az apjával és a törzsével. De ez a találkozás csak utóbb fog sorra kerülni, mint az bárki várná.
- A verseny folytatódik holnap. A holnapi verseny számokban a sárkányok is szerepelni fognak. - harsogta Poszdoria.
Az emberek lassan elhagyták az arénát és annak környékét. Este a Nagy teremben mindenki nagy izgalommal várta a holnapi sárkányos verseny számokat, izgatottan beszélték meg, hogy vajon mik lehetnek a verseny számok.
Másnap reggel mikor a banda a sárkányaikkal az arénához értek már majdnem az egész falu ott volt és várta a mai versenyt. A csapat azt tudta, hogy Takonypóc nem jön ki valami jól a sárkányával így abban bíztak, hogy a mai nap nem lesz valami jó neki, mint a tegnapi. Ahhoz, hogy nyerni tudjon a sárkánnyal is annyira jól kellene bánnia, mint mondjuk a szekercével, de a kedvesség nem a fiú erőssége.
- Az olvadás - feszt második napjához érkeztünk ahol a sárkányok is részt vesznek. - szólt a kommentátor.
- Szép nap a mai birka cipeléshez. - szólt közbe Kübli.
- Kezdődjék a verseny a Gátversennyel. A versenyzőknek a sárkányokkal a gátakat alatt kell hiba nélkül átjutniuk. De kezdődjék is el a verseny. - szólt és ráütött a küblire.
Halvér kezdte a versenyt, de szegény fiú az elején már beragadt a gát alá. Az ikrek következtek utána, ők berepültek a nézők közzé. ezek után Takonypóc következet, aki minden gátat lefejelt. Astrid magában nevetett és úgy látta, mintha Takonypóc sárkánya is élvezné ezt a dolgot. Astrid volt az utolsó, aki talán a többieknél jobban tudta megcsinálni a verseny számot. Így megszerezte az első pontját. Ez az érzés örömmel töltötte el a lányt. Talán most az egyszer nem a nagyképű Jorgerson fiú fog nyerni, hanem valaki más.
- Ezt a versenyt Astrid nyerte megszerezve az első pontját. - mondta Poszdoria miközben Kübli behúzta Astrid pontját, majd folytatta. - A következő a szabadon választott gyakorlat. A versenyzők és sárkányaik a maguk stílusát és képességüket mutathatják be.
Az ikrek kezdték el ez a versenyt, de nem tartott valami sokáig beégetni magukat az " acélspárgájukkal " . Halvér beleszédült a saját mutatványába. Astrid a híres Balance táncot adta elő. Takonypóc valami Tűzkarikás mutatvánnyal állt elő ami ő talált ki, de az első percben beéget - szó szerint. A legtöbb pontot a zsűritől Astrid kapta. Így megszerezve a második pontját.
- A versenyzők sorakoznak fel a Repülve lövéshez. Ahol a barátot meg kell védeni és az ellenséget lelőni. - és a mai napon utoljára megütve a küblit.
A verseny Astrid kezdet és hibátlanul teljesített. Utána Takonypóc következett és a sárkánya mindent felégetett, így a mai verseny befejeződött. Astridnak ugyan annyi pontja volt, mint Takonypócnak
- Az első alkalom az Olvadás - feszten, hogy holtverseny alakult ki. A holnapi napon derül ki, hogy ki lesz az idei nyertes. Astrid vagy Takonypóc.
A tömeg ujjongót. Astrid amilyen gyorsan csak tudott eltűnt még mielőtt Takonypóc elkezdené neki a baromságait. A medencéhez ment a sárkányával. Várta a másnapi versenyt, de mélyen elül érezte, hogy ennek nem így kell végződnie. Nem neki kell legyőznie Takonypócot, hanem Hablatynak a sok sérelem miatt amit neki okozott. De érezte,hogy ez az " összecsapás " nem a közel jövőben lesz.
A másnapi verseny menetét hallgatva Astrid elgondolkozott, Inkább hagyja nyerni az a nagyképű idiótát, minthogy hónapokig zaklassa öt a baromságaival, hogy csalt vagy hasonlok. Még néhány évet kibírnak így és utána tényleg lefogja győzni valamiben amihez a fiú nem túl jó.
A verseny elkezdőt farönk kerüléssel, majd hegymászással folytatódott  végül a sárkányokkal kellet a tengeren kikötött hajó megkerülni és a sziklák között szlalomozva vissza térni az arénába. Astrid a gondolataiba merülve versenyzett időnként nem is tudta mit csinálnak épp, de azért ment. Meghallotta Paszdoria hangját és tudta, hogy ki nyert, de igazából nem is érdekelte majd legközelebb sikerül neki legyőzni a Jorgerson családot. Astrid tudta, hogy a családja így is nagyon büszke rá, hisz eddig eljutott és majd nem legyőzte a cím védő családot. A törzsfő elé mentek mindketten és vártak. A törzsfő megzólalt és a tömeg elcsendesedett.
- A címvédő család tovább védheti a címét. Idén ismét a Jorgerson család nyert. A család büszke lehet az évtizedes teljesítményükre. - mondta és odaadta a nyertesnek az érmet.
Mélyen a törzsfő is tudta, hogy ha Hablaty itt lett volna ő nyert volna, hisz egy éjfúria ellen senkinek sincs esélye még a cím védő családnak se.


* Hablaty *

Másnap reggel Fogatlan bűzös leheletére ébredtem... megint. Evés után elindultunk a faluba. Amíg az erdőben sétáltunk Fogatlan össze - vissza futkározott és várta, hogy újra útra kellhessünk. A faluba beérve ismét megálltak az emberek, de nem miattam, hanem Fogatlan miatt. Gondolom még sose láttak ilyen közelről éjfúriát. A törzsfő jött újra felém erre Fogatlan morogni kezdett. John megtorpant, de amint látta, hogy rá szólok Fogatlanra újra elindult. Fogatlan leült mellém és figyelmesen várt.
- Fiam nem is mondtad, hogy egy éjfúria a sárkányod.
- Kellett volna? - kérdeztem.
- Nem kérdeztem így nem, de nem ártott volna. Hónapok óta nem láttunk ezen a környéken éjfúriát.
- Rendben, ha nem lenne gond elkezdeném a műfarkát készíteni. - mondtam és elindultam a műhelyük felé.
A hátam mögül egy kiáltást hallottam megfordultam és érdeklődve figyeltem a közeledő embert. Számomra ismeretlen nyelven beszélni kezdet a törzsfőhöz aki válaszolt is neki ugyan azon a nyelven. Értetlenül néztem a két emberre, majd Fogatlanra aki előttem állt meg nem sokkal.
 Fogatlan se nagyon érette, hogy mi van majd megrázta a fejét és tovább indult én meg követtem öt. Néhány perc múlva már a műhelyben voltunk és dolgoztunk az új műfarkon vagyis hát inkább én dolgoztam míg Fogatlan figyelt. Délutánra már készen is volt az új műfarok.
 Másmilyen lett, mint a régi. És ahogy láttam Fogatlannak is jobban tetszett ez, mint az előző. Kis pihenés után neki láttam Astrid ajándékának. Mivel már békében éltünk vagyis élnek a sárkányokkal arra gondoltam, hogy egy sárkányt készítek neki fémből. Csak azon kellett sokat agyalnom, hogy melyik sárkány illene Astridhoz. Végül a sikló sárkánynál döntöttem. Az a sárkány faj ugyan olyan, mint Astrid. Ugyan olyan vad, de mégis szelídíthető, barátságos és ez a sárkány olyan Astridos is. Gondolom ahogy barátkoznak a sárkányokkal Astrid egy siklót néz ki magának, mert azok olyanok, mint ő.
Megterveztem, hogy hogyan fog kinézni, de nem egészen úgy nézett ki a kész medál ahogy elterveztem, de valahogy mégis olyan Astridos volt.
 Találtam hozzá egy láncot amire rá raktam és elraktam a tarisznyába amit Johanntól kaptam. Sötét volt, de még hallottam ahogy az emberek kint össze - vissza futkostak, így semmi kedvem nem volt ki menni. Leültem az asztalhoz - ami szerencsére volt ott - és egy levelet kezdtem írni Astridnak.

" Drága Astridom, 
Lehet, hogy mire ezt megkapod már a születés napod elmúlik vagy talán hamarabb kapod meg, mint az lenne, de szeretném veled tudatni, hogy ezt az egy napot sose felejtem el bármilyen távol is legyek tőled. Szeretném, ha lenne nálad valami amit csak neked készítettem életed legfontosabb napjára. Ha később kapnád meg úgy is tudnám, hogy ezzel egy kis boldogságot vinnék a minden napjaidba. Nem szeretném, ha ezek után bánatos lennél, de tudom, hogy az leszel, hisz még elég sokáig nem foglak látni, se mosolyogni, de ezek megmaradnak nekem és ezek az emlékekkel boldog leszek míg újra nem láthattak. Azt szeretném kérni, - újra - hogy nélkülem éld az életed, hogy ne légy szomorú amiatt, hogy elmentem, de egyszer vissza fogok menni hozzád és akkor talán, de csak talán boldogok lehetünk együtt. De addig is a kedvemért légy boldog és éld az életed. Én ezt kérem tőled és kérlek tedd is meg. 
Előre is vagy utólagosan is Boldog Születésnapot kívánok.

Szeretettel: 

Hablaty.

És utólag is szeretném, hogy tud nagyon szeretlek. És örökké foglak. "

A levelet össze hajtva a medál mellé tettem. Ha találkozok Johannal oda adom neki és megbízom azzal, hogy csak Astridnak adhatja oda, de előtte valamibe be kell raknom mindkettőt, hogy el ne veszítsem még előtte. Hirtelen egy lány hangját hallottam kintről, Fogatlan felkapta a fejét és morogni kezdett. Lenyugtattam, hogy nincs semmi baj, nagy nehezen sikerült mire a lány belépett a műhelybe Fogatlan újra a földön feküdt nyugodtan. 

- Szia. - köszöntem zavartan.

- Szia. - köszönt vissza. - Apám küldött, hogy ma este egyél velünk, akár kész vagy akár nem azzal amit csinálsz. - mondta.

Ez elég jól eset. Talán végre nem kell halat ennem... de ez csak talán. 

- Öhh... hát köszönöm és örömmel elfogatom a meghívást. - mondtam a lánynak. 

- Nincs mit. Apám üzeni, hogy a sárkányodat is hozd. - mondta, majd hirtelen a homlokára csapot. - De buta vagyok még be se mutatkoztam, Syrile [ejtsd: Szíril], te pedig Hablaty, Odin örököse, ha jól tudom

- Igen, de csak maradjunk a Hablatynál. Nem nagyon szoktam még hozzá ehhez az Odin örököse dologhoz. Ez még új nekem. 

- Nem is tudtad, hogy az vagy? - kérdezte a lány.

- Nem amíg egy Thyra nevű lány el nem mondta néhány hete. De még is se nagyon tudom elhinni, hogy az vagyok. - mondtam. 

- Mert? - kérdezte.

- Nem nagyon vagyok valami jó viking. Otthon én voltam a falum leggyatrább vikingje és még hasonlók. És ott nem nagyon hallottam mondákat ilyenekről a vénünktől, nem mintha tudott volna beszélni. - húztam a számat a végére. 

Syrile csak nevetett ezen és én is. 

- Most már értem. Erre felé, vagyis hát a déli szigeteknél nagy részben békében élünk a sárkányokkal és ismerjük az összes mondát, legendát és történetet. Olyanokat amiket más törzsek nem vagy hallottak róla, de nem hiszik el. Ilyen például Odin örökösének a meséje. 

- Értem, szóval ezek olyan a " békés szigetek meséi " közé sorolható történetek. - mondtam.

- Annak is mondható, de gyere már várnak ránk. - mondta és elindult.

- Fogatlan, gyere. - szóltam a sárkányomnak és követük Syrilet. 

Nem olyan sokat kellett sétálnunk. Itt is, mint nálunk a főnök háza a Nagy terem előtt volt nem sokkal és attól nem messze a kovács műhely, amit itt már elég rég óta nem használtak. Ahogy oda értünk a lány berángatott engem Fogatlannak megadott enni - aki így teljesen lenyugodott. Bent a család örömmel fogadott és szerencsémre nem hal volt az asztalon, hanem csirke. Odinnak hála. Vacsora alatt is beszélgetem a családdal, de az érdekes dolgok csak a vacsora után jöttek a felszínre.