Hablaty új élete 83. fejezet

Astridra pillantottam aki egy pillanatra döbbentem meredt maga elé, majd szorosan állt mellém. Rám nézett majd Hangához fordult.

- Hogy kerültél ide? És hol vannak a szüleid? - kérdezte.

Egyszerre hajtottuk le a fejünket Hangával, hisz mindketten tudjuk mi történ, de Astridék nem. Várjunk csak Astridék egyáltalán honnan ismerik Hangát.

- Nekem lenne egy kérdésem. - szólaltam meg, mire minden szem rám szegeződött. - Ti honnan ismeritek egymást?

- Alvin küldte el hozzánk még 1,5 éve, hogy vigye el neki a Sárkányok könyvét, de csak azért tette, hogy a szüleit megmentse. - mondta Astrid. 

- Csak a nevelő szüleim voltak azok, de most már mindegy. - mondta szomorkásan. 

- Már, hogy lenne az? - kérdeztem. - Te is tudod, hogy nem örülnének annak ha egyedül mászkálnál. Amúgy egyáltalán miért vagy itt? Legutóbb amikor láttalak nyugatnak tartottál. 

- Arra járok amerre segíteni kell, de mennem kell. - mondta.

- Nem, nem mész sehova míg nem mondod el mi történt veled. - mondta Astrid. 

- Vigyáz képes egy székhez kötözni és kifaggatni úgy. - mondtam és csókot nyomtam Astrid arcára. - Vissza hívom a többieket és a sárkányod is, addig menjetek fel.

- Nem te is feljössz, most. - mondta úgy, hogy csak én hallottam.

- Astrid, nem lesz semmi baj. Két perc és megyek utánatok, de az is lehet, hogy kevesebb. Ha meg ennyire féltesz Klaus velem marad. - mondtam olyan halkan, mint ő. 

Félpercig nézett csak a szemembe és kereste benne, hogy igazat mondok. Most tényleg nincs semmi hátsó szándékom.

- Nem lesz semmi baj. - ismételtem meg halkan. 

Egy pillanatig még a szemembe nézett majd bólintott.

- De Klaus veled lesz. - mondta. 

- Jó.

Klaus tudja mi van, de ebből az egyetlen aki semmit se ért az Hanga. Eléggé furcsán nézett ránk, - biztos valaki olyanra gondolt akit elvesztett - Astrid is felé fordult és egy pillanatra összehúzta a szemeit. Lehet, hogy mire felmegyünk Klaussal Hangából már semmi se lesz. Bár Astrid se lehetne mire féltékeny hisz tisztában van azzal, hogy mit érzek iránta, főleg ha már tudja mi a tervem vele kapcsolatban. Megfogom kérni a kezét és el is fogom venni ebben semmilyen őrült, bosszúszomjas viking sem állíthat meg. Elindultak fel és Klaus is, de a drága öcsémet elkaptam a felsőjénél és visszahúztam, amitől leült a földre és persze Fogatlan elmaradhatatlanul nevetni kezdett ezen. 

- Ez most mire volt jó? - kérdezte. - Nem lett volna egyszerűbb ha az mondod: Maradjak? 

- Ez hatásosabb volt. - válaszoltam. - Szerinted mi lesz mag nem megyünk fel? 

- Nem tudom. De mi most mit csinálunk? - kérdezte.

- Mutattok valamit, amit lehet, hogy először neked kellett volna mondanom, de mivel olyan voltál... mindegy, de itt az ideje, hogy megtud. - mondtam.

- De mit? - kérdezte.

- Majd megtudod, csak egy percet várj. - mondtam. - Komolyodj meg Thor szerelmére. - szólam Fogatlanra.

Szúrósan nézett rám és morgott is hozzá. 

- Ne kezdd el már most. Elég lesz egy fél éjszakán át hallgatnom ezt. - mondtam neki, erre kérdőn nézett rám. - Inkább tedd a dolgod. 

Klausra néztem aki egy kicsit értettlen fejjel nézett rám.

- Mi van? - kérdeztem.

- Inkább nem mondok semmit. - mondta. - Neki meg amúgy mi baja?

Fogatlanra néztem aki alfa üzemmódban volt. Ez azt hiszem egy kicsit hosszú lesz.

- Emlékszel arra amikor azt meséltem neked, hogy milyen kalandos módon lettem féllábú? - kérdezte.

- Igen. Fogatlant rád uszították valami alfával amivel meg is küzdőt miattad. - mondta. - És persze nyert is.

- Még így se esett le? - kérdeztem. - Legyőzte az alfát ami azt jelent, hogy...

- Ő az alfa? - kérdezte elképedve. - Fogatlan az alfa? A többiek is tudják?

- Te vagy az utolsó közülük aki megtudta. - mondtam. 

- És persze Astrid az első. - mondta.

- Hát persze. - válaszoltam. 

- Hogy akarod vissza hívni a többieket, hisz ki tudja milyen mesze vannak innen? - kérdezte.

- Az alfa hívását bármely távolságból meghallják és jönnek. - mondtam. 

- Aha, szóval amikor ragyog akkor alfa üzemmódban vagy miben van? - kérdezte.

- Igen. Valami olyasmi, bár én is így hívom amikor ezt csinálja. Mást nem tudok erre mondani. - mondtam. - De ezzel legalább vissza szerezte részben a faja helyét. 

- Ezt már nem vágom. - mondta.

- Majd legközelebb elmondom ezt, mert ez így egy napra sok. - mondtam.

- Hát az. - mondta. - Megyünk?

- Persze, csak vissza találnak. - mondtam. - Ha ide kijutottak csak tudják, hogy hol lehetünk. 

Elindultunk fel, igaz az út csendben telt eltekintve attól, hogy Fogatlan izgatott morgása és ugrándozása kísért végig minket. Igaz csendben telt az út, de tudtam egy kicsit gondolkodni. 

- Még mindig úgy tervezed, hogy elmész? - kérdezte Klaus.

- Igen. Tudhatnád, hogy amit a fejembe veszek azt végbe viszem. Régen se tudtál lebeszélni akkor most se fogsz tudni és senki más se. - mondtam. 

- És innen hova fosz menni? - kérdezte.

- Először Sárkányszirtre Thyrával beszélek, majd oda ahol anyával voltunk egy évig ezek után pedig haza. Ez elfog tartani 3 - 4 napig. Szerinted vissza tudod őket tartani addig, hogy Snoggeltog előtt jöjjenek haza vagy legalább Astridot? - kérdeztem.

- Nem vagyok benne biztos, de megpróbálhatom. - mondta.

- Nekem már az is ha megpróbálod. - mondtam.

Az a 2 perces út csendben telt, így tudtam azon gondolkozni, hogy miket formáljam meg az éjfúria medált Astridnak. Ahogy felértünk Astriddal találtam szembe magam. Amint megláttam elmosolyodtam, bár a dühös arca láttán egy kicsit leolvadt a mosoly az arcomról. Míg én megálltam vele szemben Klaus bement és leült.

- Mi az, kicsim? - kérdeztem.

- Azt mondtad 2 perc és jöttök. Mi tartott eddig? - kérdezte. 

- Nem mindenki olyan aki egyből felfogja, hogy Fogatlan az alfa sárkány. Valakinek szépen el kellett magyarázni a szitut. - válaszoltam az arcát simogatva. - És igen tudom, hogy amiatt aggódtál, hogy nem esek-e össze vagy valami hasonló.

- De még fenn áll a veszélye, hogy bajod eshet. - mondta. 

- Fenn, de nem fog megtörténni már. Vigyázok magamra és rád is, emiatt ne aggódj. - mondtam. 

- Rendben. - válaszolta és átölelt. 

Én is átöleltem, majd meg is csókoltam.

Ránéztem és elmosolyodtam, de tudom, hogy ez nem volt őszinte  mosoly tőlem, de ez most nem igazán tűnt fel neki. Mi lesz ha elmegyek innen az este. Igaz úgy 2 hét míg nem látjuk egymást, de az az idő mindkettőnknek rossz lesz. Neki, mert leléptem és agyba - főbe keresni fog. Nekem meg azért, mert átvertem és csak úgy itt hagytam. Oké tudom, hogy rossz ha csak úgy lelépek... megint, de most a lehető legjobb ajándékot kapja Snoggletogra és én is, hogyha még mindig igent fog mondani. Mindent meg szeretnék tenni annak érdekében, hogy mindig boldog legyen és azt a boldogságot semmi se felhősítse el.

- Gyere te szerelmes sárkánylovas. - kezdett el befele húzni. 

Indultunk volna el amikor az én szeretett sárkányom kigáncsolt és padlóra kerültem. nem tudom ezt most miért kaptam, de csak egy " kicsit fájt " amikor a sérült oldalamra érkeztem landolásnál. Felültem és kérdőn néztem Fogatlanra.

- Ez most mire volt jó? Így is van elég bajom még te is ráteszel? - kérdeztem tőle.

Csak morgott és bement.

- Jól vagy? - húzott fel Astrid.

- Persze, csak a kedvemből faragott le. - válaszoltam.

- És a becsületedből. - mondta.

Bementünk és leültetett egy székre, mert tudja, hogy ezek után is képes lennék állni, bár most nincs ellenemre az ülés, legalább tudok gondolkodni ezen - azon. Leült mellém egy másik székre és a fejét a vállamra hajtotta. Hangára pillantva fájdalmat láttam meg a szemében, hisz jól tudom, hogy elvesztette a nevelőszüleit és egy olyan személyt aki fontos volt neki. Astridra pillantva pedig az tűnt fel, hogy megint összehúzott szemekkel figyeli, de nem tudja, hogy mi történt vele, bár percek múlva megfogja és sajnálni fogja.

- Szóval akkor miért is vagy erre fele? - kérdeztem. 

- Thyrával akartam beszélni, de nem volt a szigeten. - mondta.

- Néha jól eltud tűnni. - mondtam. - De tőlünk mi kellett volna?

- Szélnyíró megsérült már rég, de nehezen gyógyul a sebe és arra szeretem volna vinni dolgokat, de most már mindegy. Itt vagyok és ti is tudtok segíteni. - mondta. 

- Nem mesélnéd el a kedvünkért az elejéről? - kérdezte Astrid a vállamról. - Valahogy onnan miután elmentél tőlünk.

- Rendben. - mondtam egy mosoly kíséretében.

A fejemet Astridénak döntöttem és lehunytam a szemem, de közben persze figyeltem.

- Miután elmentünk Hibbantról haza tértünk a szigetünkre. Semmi se történ egy ideig béke volt és nyugalom. Majd jött a baj, még pedig az, hogy támadtak...

- Kik? - kérdezte Klaus. 

- Dagur. - válaszolta. 

Kipattant a szemem és csak bámultam magam elé egy pillanatig.

- Na jó álljunk meg egy pillanatra. Szóval azt akarod mondani, hogy Dagur, aki a testvéred pusztította el az egész szigetet és tette egyenlővé a földdel? - kérdeztem. - És ezek után akartál te engem kinyírni mikor a saját hibájából zuhant le arról a tetves szirtről. Bár szívesség lett volna mindenkinek ha puszta kézzel fojtom vízbe. Úgy legalább senkinek se ártana már. 

- De akkor is a testvérem...

- Aki kiirtotta azokat akiket szerettél és elvette tőled azokat akik között felnőttél. Őrült. Azt meg kétlem, hogy nagy hatással lenne rá ha megtudná, hogy van egy testvére, akinek ráadásul sárkány is van. Te lennél az első számú célpontja. - mondtam. - Mint, ahogy én is. 

- De te is azt mondtad, hogy Klaus...

- Igen, de ő nem unalomból írtja az embereket, mint Dagur. Mellesleg Klaus csak nagy keseredettségében mondta nekem azokat. - mondtam. - Engem például kétszer akart megölni, mert nem teszik neki, hogy békében élünk a sárkányokkal. Akkor te se járnál jobban ha tudná az igazat. Addig üldözne míg meg nem talál és nem végez veled vagy a sárkányoddal, esetleg mindkettőtökkel. 

Jó ezen egy kicsit kiakadtam, de van ilyen. Néha az emberek érthetetlenek tudnak lenni, de vannak akik mindig azok. Dagur egy őrölt és nem hiszem, hogy segítene rajta ha tudja, hogy van egy húga akinek sárkánya is van. Első számú célpontja lenne, ahogy én is az vagyok még mindig, bár tudnám, hogy miért. Fogatlan már neki nem kell szóval mindegy. A lényeg az, hogy kerülöm és baj nem lehet... remélhetőleg. Nagyon is remélem, hogy többet nem találkozok vele, mert abból nem lesz semmi jó. Se neki, se nekem. Bár per pillanat nem tudom melyikünk húzná a rövidebbet, de ha tippelnék az most Dagur lenne. A mostani jelek szerint biztosan. 

- Lehet, hogy igazad van, de testvérek vagyunk. - mondta. - Te se cselekedtél volna másképp, ha Thyráról vagy az öcsédről lenne szó. 

- Igaza van Hablaty, te is megtetted volna azt amit ő. - mondta Astrid a vállamra rakva a kezét. 

- Kinek az oldalán állsz? - kérdeztem, miközben ránéztem. 

- Nincsenek oldalak. Te is tudod, hogy ezt megtetted volna Klausért vagy Thyráért, amit Hanga Dagurért. - mondta.

Nem mondtam semmit csak kimentem, nem tudom miért, de így láttam jónak. Hallottam, ahogy Astrid utánam indult, de Klaus megállította. 

- Hagyd lenyugodni. - hallottam a hangját. 

Most kimondottan örülök annak, hogy nem hagyta kijönni utánam, mert mondhat valami olyat amitől teljesen elborul az agyam és rossz vége lesz. Nem akarom bántani, nem csak lelkileg, de testileg se és most fenn állhat a veszélye, ha ennyire begurultam ennyitől. Ha csak meghallom Dagur nevét én így reagálok, legalább is mostantól. 

- Mi baja? - kérdezte Hanga, gondolom felém mutatott.

Nem láttam, mert még mindig háttal álltam az ajtónak, de hallani hallottam őket.

- Alig egy hete újra találkozott Dagurral, ami nem volt túl fényes viszont látás. 4 bordája eltört, a tüdeje is megsérült és még mindig lábadozik ezekből. - mondta halkan Astrid és közben engem nézett. 

Ezt csak onnan tudom, hogy magamon éreztem a tekintettét. Aggódik értem, félt, mert azt hiszi bármelyik percben összeeshetek, de nem fogok. Nem hiheti azt, hogy ennyire gyenge vagyok. Ha túléltem azt, hogy elvesztettem a lábam, leszúrtak, megkorbácsoltak és az évekig tartó gúnyolásokat akkor ezt is. 

- Ha vele ezt tette képzeld el akkor veled mit tenne. - hallottam Klaust.

- Igazatok van. - mondta halkan. 

- És mi történ a támadás után? - hallottam Klaust. 

- Ezek után jöttek Thyrával segíteni azoknak akik túl élték az egészet...

Nekem itt lett elegem és mentem el. Egy ismerem a szorít ott voltam és semmi kedvem újra meghallgatni. Astrid meg amúgy is ki fog kérdezni szóval elég lesz akkor elmondani neki. Már ha fog kérdezgetni. Elindultam fel a házikómba pihenni, mert van egy olyan érzésem, hogy fáradt is vagyok még meg nem is érzem magam a topon. Fogatlan se jött velem ami most nem is zavar, mert ő is csak morogna ha elküldeném, de szerintem ő is érzi, hogy feszült vagyok és ezért hagy is. Feszült vagyok az este miatt és amiatt is, hogy Hanga az védi testvéreként aki kiirtotta azokat az életéből akiket szeret. Én tudomást se vennék egy ilyen testvérről, nekem elég Klaus hülyesége. Felmentem és rögtön az ágy fele vettem az irányt. Levettem a felsőm és befeküdtem. Most még az se érdekel ha apa töri rám az ajtót én aludni fogok egy jót, ha már nem tudtam eddig. Ahogy befeküdtem magamhoz húztam a takarót és éreztem benne Astrid illatát, ami egy kicsit lenyugtatott... azt hiszem.