Johannal való találkozásunk óta 3 nap telt el és minden rendben van. Eddig legalább is. Fogatlannak kell egy új műfarok és ahhoz egy olyan szigetet kéne találnunk ahol emberek is vannak, de eddig még nem nagyon találtunk. Hibbantra meg nem akarok vissza menni. Lehet, hogy apám békét kötött a sárkányokkal, de nekem még egy - két dolgot ki kell derítenem magamról. Legalább is azt, hogy mit jelent Odin örökösének lenni. Még mindig nem tudom elhinni, hogy én a leggyatrább viking Odin, a legfőbb isten leszármazottja vagyok. Ez egyáltalán lehetséges. A nagyja amit Thyra mondott az igaz, hisz megszelídítettem egy éjfúriát, de az, hogy jól fogok valaha is bánni a karddal szerintem az felejtős. Nem vagyok rá képes nem azért, mert akarok, hanem azért, mert nem bírnék el egy kardot. Otthon is mindig amikor besegítettem Bélhangosnak - szóval mindig - kín szenvedés volt mire eljutottam az élezőhöz a karddal. De ki tudja ezt az életem még sok meglepetést rejt számomra biztosan. Amióta Fogatlan az életembe lépet minden megváltozott és még fog is. Csak egy dolog fáj, hogy Hibbant is változni fog és én nem leszek ott, hogy amiben kell segíteni tudjak, nem vagyok ott és még egy ideig nem is leszek. A legrosszabb viszont az, hogy távol vagyok Astridtól. Na jó ezt a dolgot most hanyagoljuk.
- Pajti tudom, hogy nem fogsz annak örülni amit most mondok, de egy olyan szigetet kell keresnünk ahol emberek is vannak. - mondtam mire ingerülten morgott. - Tudtam, hogy nem fogysz ennek örülni, de muszáj. Új műfarok kell neked, ha még sokáig így élünk és ez már megy tönkre. Keresünk egyet, rendben? - kérdeztem vonakodva, de bele egyezett.
Jobbra fordultunk és kis idő múlva találtunk egy alkalmas szigetet. A falutól messze szálltam le, nem akartam, hogy meglássák Fogatlant. Nem ismerek egy szigetet se amelyik békében él a sárkányokkal és miért pont azt fognánk ki csak úgy. Akkora mázlink nincs.
- Na jó Fogatlan te most itt maradsz, rendben? Én most elmegyek, de amint tudok vissza jövök. - mondtam és elindultam, de Fogatlan követett. - Nem Fogatlan te maradsz. Nem jöhetsz. neked veszélyes lehet. - mondtam.
Bánatosan nézett rám, de nem tehettem mást muszáj volt itt hagynom, ha ez egy ellenséges sziget és meglátják öt akkor meg is ölhetik vagy megkínoznák azt meg én nem akarom. Nem akarom bajba sodorni.- Maradj itt nemsokára jövök. - mondtam neki és elindultam.
Visszanéztem rá ő meg mérgesen nézett rám.
Az erdőből kiérve észre vettem a falut. Elég nagy volt a szigethez képest. Az első dolog ami feltűnt azok a sárkányok voltak. Az egész hely tele volt sárkányokkal. Mégis sikerült kifognunk egy békés szigetet ilyen se fordult még elő, legalább is velem. A legelső ember aki meg látott - feltételezésem szerint a törzsfő lehetett - oda jött hozzám.- Fiam, hogy kerültél erre a szigetre? - kérdezte.
- Szerencsét próbálok a sárkányommal. - mondtam.
- Sárkánnyal? De egy sincs melletted. - közölte velem, mintha nem tudnám.
- Igen nincs, mert azt hittem, hogy ez egy ellenséges sziget ahol a sárkányokat... izé... ölik, de nem az. Tévedtem. Az erdőben van. - mondtam
- Tévedni emberi dolog fiam, de miért jársz erre? Sose látunk itt. - mondta.
Ha nem mondod nem fogom tudni ember.
- Mint már mondtam szerencsét próbálok a sárkányommal aki az erdőben vár rám. - mondtam.
- Á most már értem. - mondta.
~ Leesett örülök neki. - gondoltam magamban. Na jó ilyenekre nem kéne gondolnom, de ha ez az igazság akkor mit tegyek.
- Még is hol vagyok? - kérdeztem.
- A Déli - Lápszirt szigeten. Én a törzsfő vagyok, John. - mondta. - És te ki vagy? - kérdezte.
A feltételezésem igaz volt tényleg a törzsfő volt.
- Hablaty Haddock vagyok Hibbant - szigetéről. - mondtam.
- De azon a szigeten ölik a sárkányokat mégis, hogy lehet sárkányod? - kérdezte meglepetten.
- Úgy, hogy most már nem öljük őket és békében élünk velük. - mondtam.
- Értem ez viszont jó hír. - mondta.
Ha már rá találtam erre a szigetre akkor eg kis ideig maradok is annyi idő alatt Fogatlan új műfarkát megcsinálhatnám. És még valamit.
- Uram...
- Hívj csak Johnnak. vágott közbe.
- Rendben. John maradhatnánk a sárkányommal néhány napig a szigeten. Új műfarok kéne neki és eltart néhány napig míg készen lesz.
- Hogy ne maradj csak nyugodtan és csináld meg. De miért kell a sárkányodnak műfarok? - kérdezte.
- Lelőve találtam az erdőben és így tudtam neki vissza adni a szabadságát. - mondtam, talán nem a teljes igazság volt, de részben igen.
- Akkor csináld csak.
- Köszönöm. Holnap reggel kezdeném el, de addig is körbe néznék a kovács műhelyben ha nem lenne baj. - mondtam.
- Nyugodtan, gyere megmutatom, hogy hol találod meg. - húzott magával.
Az emberek nem bámultak meg annyira, mint ahogy reméltem volna. Na jó most már kezdek abban hinni, hogy tényleg az vagyok akinek Thyra mondott. Itt is a falu közepén helyezkedett el a kovács műhely. Egyszer jártam körbe és nagyjából megjegyeztem mi hol van. Jó, hogy otthon a műhelyben dolgoztam így legalább nem kell másra bíznom Fogatlan műfarkát. Bélhangos nagyon megtanított mindenre, szerencsére.
Ahogy kimentem a törzsfőbe botlottam volt még egy dolog amit megszeretem volna kérdezni tőle.
- Nem lenne gond, ha holnap magammal hoznám a sárkányomat? - kérdeztem.
- Dehogy lenne baj. Mindig örülünk az új sárkányok társaságának. - mondta.
- Rendben még egyszer köszönöm, de most már mennem kell. Viszlát holnap. - indultam el.
- Viszlát! -kiáltott utánam.
Amilyen gyorsan csak tudtam vissza mentem Fogatlanhoz. Az erdőt fürkészte a másik irányból. Meghallhatta, hogy valaki felé közeledik. mert morogva fordul felém.
De amint meglátott megnyugodott és oda rohant hozzám. Annyira örült nekem, hogy fel is döntött úgy nyalogatta az arcom.
Kellet ez nekem hát nem. Nagy nehezen levakartam magamról Fogatlant, majd beszélni kezdtem hozzá.- Holnap te is bejössz velem a faluba. - mondtam.
- Nyugi nem ellenséges szigeten vagyunk most az egyszer. De legalább nyugodtam meg tudom csinálni neked az új műfarkat és utána mehetünk tovább. - mondtam neki, ezek után már jobban figyelt rám. - Holnap elkezdem az új műfarkadat és ahogy kész mehetünk is tovább, de közben mást is fogok csinálni.
Morgott ami körülbelül annyit jelenthetett, hogy mit és kinek.
- Ha a morgásod kérdés volt arra itt a válasz. Astridnak születésnapja lesz nem sokára és arra gondoltam csinálok neki valamilyen ajándékot, majd Johannal elküldöm neki. - mondtam.
Bólintott és arrébb ment.
- Komolyan beleegyeztél a tervembe? - kérdeztem és megint bólintott. - Hát jó, köszönöm, hogy bele mentél az ötletembe. Te mihaszna hüllő. - mondtam neki erre a farkával kigáncsolt.
* Hibbant *
Amióta a sárkányok vissza tértek a fiókákkal minden megváltozott a szigeten. A legtöbb ember a fiókákra figyel nehogy kárt tegyenek a faluban. Astridéknak az ikrekre kell figyelniük nehogy azok ketten tegyenek kárt a szigetben. Eddig is bajt kevertek, de sárkányháton még mire képesek. Bele se lehet gondolni, hogy miket csinálnak. Astrid a legtöbb időt még így is a medencében tölti a sárkányaival. Közeledett a születés napja aminek most az egyszer nem nagyon örült, hisz nem volt vele az akit szeretett. Szomorú születés nap áll előtte. Most az egyszer örült volna annak, ha azt a napot mindenki elfelejti, de tudta, hogy ez sose fog meg történni. Azt a napot egyedül szerette volna tölteni a sárkányaival. Ők értették meg egyedül, ők mindig vele voltak. Érezte, hogy szerelme már nagyon messze jár tőle, de mégis nagyon várta, hogy vissza jöjjön már hozzá. Ez a távolság fáj Astridnak és biztos volt abban, hogy a fiúnak is fáj. Bárhol is van szenved távol a lánytól. Astrid ebbe próbált bele kapaszkodni. Volt egy másik dolog ami közeledett még Astrid szülinapján kívül. Ez az Olvadás - feszt volt ami két nap múlva lesz. Edzenie kellene rá, de semmi kedve nincs hozzá. tudta, hogy a Jorgerson családdal szembe senkinek sincs esélye, hisz azok már elég régóta a cím védők. A Feszt nem csak a versenyről szólt a lány szerint volt benne valami ami sokkal fontosabb volt a nyerésnél. De az ő véleményére ez idő tájban senki se kíváncsi. A lány ebbe beletörődött és elkezdet gyakorolni. Szekercét elég jól sőt inkább ő hajította a legjobban azt már nem kellett gyakorolnia. Egész Hibbanton ő a legjobb harcos az újoncok közül. Elég erős, de sose tudja legyőzni Takonypócot, de igazából nem is nagyon akarja. Ez nem az ő feladta, hanem Hablatyé. Hisz ha nincs Takonypóc akkor Hablaty nem megy el és most is itt lenne, a másik meg egész életében piszkálta a fiút a kinézette miatt. Senki se tehet arról, hogy milyennek teremtette Odin. De a fiú a levelében meg is írta, hogy nem tartozik ide. Astrid mégis örült volna annak ha ott lett volna vele. Segített volna neki mindenben. Elég régóta tisztában volt a a fiú iránti érzéseivel, de ezek nem teljesedhetek be, mert elment.
A faluban mindenki a két nap múlva megrendezendő Olvadás- feszt-re készülődött. nagy volt a sürgés - forgás a faluban. Egy dolog volt az akadály. Nem tudták, hogy hol rendezzék meg a versenyt. Az este erről lesz tanácskozás a Nagy teremben. Sokan a régi arénára gondoltak az volt az egyetlen elég nagy hely. És ideje lenne már felhasználni valamire. Már elég rég üresen áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése