Hablaty új élete 25. fejezet

* Hibbant *

Néhány nap eltelt azóta, hogy Astrid kiadta azt ami a szívét nyomta, de még így se érezte teljesen jól magát. A születés napja közeledett és nem volt vele az akivel mindennél jobban tölteni szerette volna. Ebben az időben elfelejtet volna mindent, de nem ment. Minél jobban próbált nem gondolni a fiúra annál inkább költözött a fejébe egy gondolat, ami nem hagyta nyugodni. A kis hang a fejébe egyre csak az mondta neki, hogy:
- " Asrid ne is álmodj arról, hogy valaha viszont látod. Ha érdekelnéd már tett volna valamit, hogy tud jól van és vissza jön hozzád, de nem tette és ne is várd tőle. Elment és nem jön vissza a te kedvedért se. Elfelejtet és az lenne a legjobb, ha te is ezt tennéd. Magaddal törődnél és nem egy olyan emberrel aki nem törődik veled. Nem fog vissza jönni már SOHA!!! " - mondogatta egyre a hangocska a fejében.
Astrid tudta, hogy ez az egész amit mond az a a hangocska csak hazugság és vissza fog jönni, hisz megígérte neki a levélben még, ha nem is írta le, de a lány tudta, hogy leírás nélkül is megtette az ígéretet. Az nem tudta, hogy mikor jön vissza, de tudta és éreztette a szívében. De lassan, nagyon lassan már ő is kezdett kételkedni, hogy tényleg vissza jön. Az tudta, hogy ő lesz a törzsfő ha eljön az ideje, de így... Már nem volt annyira biztos ebben az egészben. igaz, hogy senki se bánt a fiúval kedvesen még ő se, de tudta, hogy jó főnök lenne belőle. Hisz aki képes megvédeni valakit aki mások csak megölnének, a barátja lett és minden áron megvédené. Egy törzsfő is ezt tenné, de az a törzsével szemben, de akkor is ezt tenné.
A lány tudta, hogy van Hablaty... és Astrid, de már várta, hogy mikor lesz Hablaty és Astrid. Arra gondolt, hogy talán sose lesz és annak a hangocskának igaza van. De erre inkább nem is akart gondolni. Nem akart még jobban szenvedni ennél is, de nagyon mélyen tudta, hogy mégis lesz az amire vágyik mindennél jobban.
Most újra abba gondolt bele, hogy néhány nap múlva, pontosabban 3 nap múlva születés napja lesz. Eddigi élete legrosszabbika. Egyedül akart lenni, hogy senki se tudja zavarni. Legalább lélekben tudja, hogy a fiú vele van. A legjobban azt nem akarta, hogy a barátai csináljanak valamit amit ő nem szeretett volna és mindenki előtt megkellet volna játszania a boldog lány, hogy ezt szervezték neki a legfontosabb napon az életébe. Pedig tudta, hogy ezek az ünnepek nem lesznek neki öröm teliek... talán néha amikor nem lesz ilyen bánatos és ezt az egészet jobban tudja elviselni.
A Nagy teremben üldögélt egyedül egy tál fölött.
 Míg a többiek meg nem jelentek és valami eszetlen nagy baromságról vitatkoztak. Legalábbis Astridnak az volt. Ne, érdekelt igazán, hogy miről beszéltek, de egyszerűen nem tudod nem oda figyelni, hisz egyfolytában körülötte kiabáltak Így kénytelen volt a gondolatait megszakítani és rájuk figyelni.
- Higgyétek el az a rettenetes rém bámult minket. Akár merre mentünk megjelent, mintha bele látott volna a fejünkbe. - szónokolt Fafej.
- Ez pontosan így történt. - helyeselt Kőfej a bátyja mondandójára.
- Egy rettenetes rém miért követne pont titek? - tette fel a kérdést Astrid.
- Nem tudom, de miért is ne? - kérdezett vissza.
- Ezt inkább hagyjuk. - mondta a lány és felállt az ajtó felé sétált, majd kiment rajta.
A kora esti szellőbe valamivel boldogabban szippantott bele. Végre vége volt a télnek és közeledett a tavasz. Örült neki, de mégis fájt még, hogy az akit szeret nem volt vele. Már több, mint 3 hónap eltelt és semmi se tud róla és ez aggasztotta a lányt. Astrid megpillantotta a kis sárkányt amiről az ikrek beszéltek. A kis sárkány alaposan szemügyre vette öt végül odament hozzá és hagyta, hogy megsimogassa. Astrid elindult haza és a kis sárkány követte. Olyan érzése volt, mintha a sárkány tudatosan követné öt, de nem is zavarta öt. Mielőtt belépet volna sz otthonába utoljára ránézett a sárkányra és hirtelen valami szembesülést érzett a sárkánnyal kapcsolatban. Olyan érzése lett, hogy Hablaty küldte ő hozzá, de nem tudta miért. De a sárkányra mosolygott.
 Megakarta fogni a kis sárkányt, de az elrepült, hogy megkeresse a gazdáját.


* Hablaty *

Jó néhány napja repülünk, persze Fogatlan miatt nem meg állás nélkül, szüksége van neki a pihenésre. A napokban mindenféle elmentünk, de sehol se találtuk Johann hajójának a nyomát se. Így nem tudtam, hogy hogyan fogom elküldeni az ajándékot Astridnak, de valamit kikel találnom. Nem akarom, hogy ez a nap rossz legyen neki, még az eddigieknél is. Néhány rettenetes rém repült el mellettünk amikor eszembe jutott egy ötlet. Üzenőszél eltudná vinni a levelet és a láncot Astridnak. Kivettem a táskámból a sárkány aki vagy már tegnap este óta alszik ott. Bár én is ilyen jól tudnék aludni, de nem igazán megy. Amint kivettem a táskából figyelni kezdet rám.
- Ide figyelj Üzenőszél vissza kell menned Hibbantra és megkeresni Astridot. Ha megtalálod gyere vissza és vidd el neki majd az ajándékát, de senki másnak nem adhatod az már oda. Érteted? - kérdeztem tőle bólintott majd elindult Hibbant felé. Néhány nap múlva itt lesz, de addig se mehetünk tovább.
- Fogatlan szálljunk le itt, várjuk meg míg vissza jön. Rendben? - kérdeztem, bólintott és ereszkedni kezdett.
landolás után Fogatlan aludni vonult, ahogy én is. 2 napja nem aludtam már és ez elég rossz volt. Teljesen kimerültnek éreztem magam, most talán végre tudok aludni egy keveset. Vagy legalább addig amíg Üzenőszél vissza nem jön, de az is elég lenne nekem bőven. Letelepedtem Fogatlan mellé és néhány perc múlva már aludtam is.
Néhány órával később ébredtem fel sötét volt Fogatlan nem volt mellettem, de ahogy meglátott, hogy felkeltem odarohant hozzám és " mosolyogva " várt. Elkezdtem rázogatni a fejét a óvatosan a szájába tett kezemmel. És ez nagyon tetszett neki.
 Körülbelül 4 hónapja ismerem és teljesen meg bíztam benne. Igaz azóta megbízom benne, hogy nap, mint nap kijártam hozzá a medencéhez és nem támadott meg. Ahogy ő az élete árán megvédene úgy én is öt. A legjobb barátom még akkor is, ha mások öt vagy más sárkányokat " vérengző fenevadak akik csak ölni tudnak " , de ők nem azok akiknek hiszik őket. Mások ők nem gyilkos teremtények, hanem szelíd, szeretetre méltó állatok. Akik csak társakat keresnek magúnak, akik bizalmat keresnek másokban. Fogatlan bennem találta meg azt a társat azt a személy akiben bízhat. És én is ugyan ezt érzem iránta. Néhány óra múlva Üzenőszél visszajött, de nem rögtön küldtem vissza, hisz Astrid szülinapja 2 nap múlva lesz és az lenne a legjobb, ha pont akkor kapná meg. Holnap indítom vissza Üzenőszelet, de azt is csak este, hogy holnap után reggelre érjen oda. Adtam enni mind kettő sárkányomnak és elvonultak aludni. És is követtem a példájukat igaz aludtam már néhány órát, de két napon keresztül egyáltalán nem aludtam. Ez így jó lesz. Holnap vissza küldöm Astridhoz a kis sárkányomat, hogy vigye el az ajándékot neki. Remélem tetszeni fog neki és megtartja, talán még hordani is foglya. Astrid...  remélem boldog vagy most. Gondolkodtam még egy kicsit ezen végül elaludtam és álmaiban újra Astriddal volttam.