Hablaty új élete 67. fejezet

Klaus hangját ismertem fel. Megfogtam Astrid kezét és elkezdtem a hang irányába húzni. Nagy szemekkel nézett rám, mert arra megyünk és nem a rétre.
- Hablaty? - kérdezte.
- Mindjárt megyünk tovább csak megakarom tudni mi a baja. - mondtam
- Kinek? - kérdezte.
- Klausnak. - válaszoltam.
Ahogy közelebb értünk a motyogásból egyre többet lehetett megérteni.
- Hablatynak bezzeg könnyű mindent elfogadnia és megérteni. Ő a kedvence, mindenkinek. Az éjfúria szelídítő, Odin örököse, a hős. Neki minden egyszerűbb. Igaza volt azzal kapcsolatban amiket mondott rólam. Tökéletes élete van. - mondta szipogva.
Astridra néztem aki kérdőn nézett rám.
- Ha...
A szájára tettem a kezem és jeleztem neki, hogy maradjon csöndbe.

Nem akarok lebukni. De balszerencsénkre ezt is meghallotta Klaus.
- Ki van ott? - kérdezte.
Elkezdtem hangtalanul hátrálni Astriddal egyetemben. Már távol voltunk amikor elindult onnan, de mi közben már a rétre indultunk és pár perccel később oda is értünk.
- Mi baja van vagy volt? És ő most komolyan sírt? - kérdezte Astrid.
Csak bólintottam.
- Amikor legutóbb így láttam akkor úgy 5 voltam és ő is, de mindegy. Akkor azért sírt, mert anyára lett volna szüksége, de nem volt velünk és úgy tudtuk nem is lesz, de hála nekem.... hát igen. Azóta sose fordult elő, hogy ő akár egy könnycseppet is kiadjon magából. - mondtam. - Igaz nekem nagyobb szükségem lett volna anyára, mert rá ütöttem meg hasonlók, de ő az aki, hogy is mondjam... anyás vagy valami ilyesmi volt. Bárhova ment vitte magával a játék sárkányát amit anya csinált nekünk. Mondjuk ez is úgy 5 éves korunkig tartott, mert utána apa nem hagyta, hogy égesse magát.
- Értem. - mondta. - Rossz volt így hallanod igaz?
- Igen. Csak a testvérem akármit is mondott elkeseredettségében. Most mellette kellene lennem egy ideig, de mivel elmegyek inkább hagyom és majd utána próbálok meg beszélni vele. Hagyom addig is hadd csillapodjon le. - mondtam.
- Igazad van. - mondta. - Mikor nem voltál itt látszott rajta, hogy mennyire ki van és próbált inkább nekem segíteni, hogy túl éljem ezt, de én nem segítettem neki. A barátom volt és cserben hagytam. - mondta lehajtott fejjel.
- Ahogy mindenki más is. - mondta. - Főként én.
- Ez nem igaz. - mondta.
- De az. Rám számíthatott bármilyen is volt, de elmentem és nem tudott senkivel se olyanokról beszélni amit csak mi értettünk vagy bármiről. Amikor elmentem nem csak téged hagytalak hátra meg apát, hanem Klaust is. Bár sose gondoltam volna, hogy elmegyek, de megtörtént és akkor mindenkit aki számított rám itt hagytam nem törődve semmivel. Ami valljuk be hiba volt. - mondtam.
- Egy kicsit az volt, de most nem lenne itt béke és pluszba egy életet is megmentettél, sőt teljessé tetted a családot amit már senki se hit volna el soha a törzsfői családról. - mondta Astrid.
- Igaz, de még részben teljes a családom. - mondta.
- Mert? - kérdezte.

- Még Finn bácsit meg kell találnom. - mondtam és leültem egy fa alá.
- Jó nem mondom azt, hogy lehetetlen, de lassan 10 éve, hogy a Világ réme itt járt és elvitte vagy nem tudom, de eltűnt. Lehetetlennek tűnik. - mondta.
- Épp mint az, hogy a halottnak hitt anyám most velünk van. - mondtam.
- Hát igen... lehetetlen, de még is igaz. - ült le mellém. - Ha már itt tartunk az én bácsikámat nem akarod megkeresni?
- Beiktathatjuk a teendők közé. - mondtam.
- Akkor is őrült vagy. - csókolt meg. - Hiányozni fogsz amíg nem leszel itt.
- Te is nekem. - mondtam.
Megölelt, de most nem tudtunk sokáig nyugiba ülni. A falu irányából egy sárkány üvöltés hallatszott.
- Ez meg milyen sárkány lehet? - kérdezte.
- Remélem nem az amire gondolok. - mondtam.
- Mert? - kérdezte.
- Ha az akkor majd meglátod. - mondtam.
Elkezdtünk a falu fele rohanni. Fogatlan jóval előttünk haladt és rohant a falu fele. Az erdőből kiérve megláttuk a suttogó halált amitől Astridot kirázta a hideg. Nem álltam közvetlenül mellette, de éreztem. Fogatlan csak morgott rá, de nem látszott rajta, hogy parancsolni akarna neki vagy valami más. A srácok már ott voltak a sárkányaikkal, de azok se csináltak semmit. A sárkány körbe nézett és amikor meglátta Fogatlant támadásba lendült. Itt biztosan nem arról volt szó, hogy ő most át akarja venni az alfa szerepet, hanem valami másról. Mintha tudná ki lehet az akire rátámadt, de Fogatlan se úgy támadt neki, mint egy ismeretlen sárkánynak szokott.
- Mi baja Fogatlannak a Suttogó halállal? - kérdezte Takonypóc.
- Ha én azt tudnám. - mondtam.
Fogatlan próbált a másik sárkány után repülni ami nem igazán ment nélkülem és ez fel is tűnt a másik sárkánynak.
- Nem tud repülni nélkülem. - mondtam.
- Ez is ki hibája. - szólalt meg Takonypóc.
- Komolyan, most kezded? - kérdeztem.
- Ha igazam van. - mondta.
- Csak, hogy tud ezzel nem segítesz se nekem, se neki. - mondtam.
Fogatlan lőtt egyet amitől a másik vissza menekült a föld alá. Láttam a lábából kiállni egy tüskét, de az őt nem nagyon érdekelte. Rám nézett és elindult az erdő fele. Én meg utána, de rám lőtt - már, mint csak a földbe - amitől elestem és értetlenül néztem utána. Astrid jött oda mellém.
- Na jó ez most mi volt? - kérdezte.
- Nem tudom, de meg kell találnom, csak úgy győzheti le ha repül és az nélkülem nem megy neki. - mondtam.
- Kinek a hibája az is. - mondta Takonypóc. - És szerintem csak megunt téged és itt az ürügy, hogy elmenjen innen.
- Persze és utána majd úgy fog vissza jönni, hogy beszélni fog és elmondja az egész életét egy tyúknak. - mondtam.
- Segítsek megkeresni? - kérdezte Astrid.
- Az jó lenne. - mondtam.
- Gyere. - ült fel a sárkányára.
Felültem mögé és elindultunk. egy ideje már kerestük, de még nem találtuk sehol.
- Mégis hova tud eltűnni 10 perc alatt? - kérdeztem magamtól.
- Ne aggód megtaláljuk. - mondta.
- Remélem nem lesz késő. - mondtam halkan.
- Nem mondj ilyet. - szólt rám. - Épp olyan erős, mint te...
- De nem tud repülni így védtelen. - mondtam.
- Inkább keressük tovább. - mondta.
Megláttam valami feketét alattunk nagyon gyorsan haladni.
- Astrid arra. - mutattam előre.
Elindultunk és nem sokkal később Fogatlan mögött szálltunk le nem sokkal utánunk meg a többiek. Leszálltam Viharbogárról és Fogatlan felé indultam. Az erdőt fürkészte és morgott. Amikor hallotta, hogy közeledek felé morogva fordult felém.

- Nyugi, pajti csak én vagyok az. - tartottam fel a kezem.
Amint meglátott megnyugodott, de tovább figyelte az erdőt.
- Figyelj nem tudom mi van veled és azzal a másik sárkánnyal, de hagyd küld el innen és kész. Sokkal egyszerűbb lenne. - mondtam. - Látod már meg is sérültél. - húztam ki a lábából a tüskét.
Megnyalta a lábát egyszer, majd az erdőt fürkészte tovább.
- Fogatlan, gyere menjünk. - mondtam.
Rám nézett, de meghallottuk újra a suttogó halál üvöltését és Fogatlan újra futásnak ered én meg megint utána. Erre megint a földbe lőtt, de most nem estem el. Most már aggódva néztem utána.
- Mi baja van? - kérdezte Hal.
- Fogatlan kinézte magának a suttogó halált. - mondtam.
- Ahogy az is magának. - mondta Kő.
- Hablaty, kérlek szelídítsd meg nekem azt a sárkány. Nekem kell. - befogta a sárkánya fülét Fa. - Jobban hangzik az, hogy suttogó halál, min a cipzárhát. - de így is hallotta a sárkány.
- Ezt inkább hagyjuk. Keressük meg azt a suttogó halált. - mondtam.
- Mert? - kérdezték egy páran.
- Ugye nem az jár a fejedben, hogy megszelídíted? - kérdezte Astrid.
- De...
- Úgy tudtam. Köszönöm. - üvöltötte Fa.
- Nem neked szelídítem meg. Ha sikerül, amit nagyon remélek akkor leszáll majd Fogatlanról. - mondtam.
- Első sorból lehet majd látni, ahogy megesz téged egy sárkány. Ennél jobb napom nem is lehetne. - mondta Takonypóc. - Stip - stop Fogatlan ha meghalsz.
Kérdőn néztem rá.
- Előbb adnám az ikrek kezébe, mint a  tiedbe. - mondtam.
- Komolyan? - kérdezte mindenki tőlem.
- Nem. - mondtam és felültem Astrid mögé.
- Idióta vagy. - mondta.
- Majd megbeszéljük ezt ha meg lesz Fogatlan. - mondtam neki.
- Felőlem. - mondta és elindult.
Pár percet repültünk amikor megszólaltam.
- Arra menjünk. - mutattam a másik irányba.
Volt egy olyan érzésem, hogy a sárkány ott van. Mindenki elindult arra fele emerre mutattam és csodálom, hogy nem kérdezték, hogy miért. Szó nélkül mentek a másik irányba.
- Mi lesz ha megtaláljuk Fogatlan előtt a sárkányt? - kérdezte Hal.
- Megszelídítem. - mondtam egyszerűen. - Nem lehet nehezebb, mint egy éjfúriát.
Egy darabig még repültünk, csöndben. Senki se figyelt semmire csak én. Két óriási lyuk fölött repültünk el amikor megszólaltam.
- Oda. - mondtam és ereszkedni kezdtünk.
- Miért jöttünk ide? - kérdezte Hal.
- Ezek még friss vájatok...
- És ezt te honnan tudod? - szólt közbe Takonypóc.
- Onnan, hogy a föld vizes. - mondtam. - Tehát frissek és még a közelben lehet.
Közelebb mentem a lyuk széléhez és le néztem.
- Az egész napját lent tölti. - mondtam.
- Ugye nem arra készülsz amire gondolok? - kérdezte Astrid.
Nem válaszoltam, csak leugrottam.
- Oh, dehogynem. - hallottam a hangját.
Hallottam magam mögül egy puffanást és Halvér állt fel lassan.
- Nem hittem volna, hogy te jössz utánam. - mondtam hátra se nézve elég gúnyosan.
- Én se. - mondta.
Elindultam a vájatban egyre bejeb.
- Te komolyan bejeb akarsz menni? - kérdezte.
Gondolom, hogy nem magától jött utánam ezért is mondtam elég gúnyosan, amit mondtam.
- Lehet, hogy ti nem tennétek meg ennyit a sárkányotokért, de én igen. Többet ér nekem, mint nektek a sajátjaitok. - mondtam és beljebb mentem.
Ebben igazam volt, max egyedül még Astrid tenné meg ezt a sárkányáért, amit én. Pár perc múlva hallottam Halvér gyors lépéseit mögöttem. Pillanatokkal később már mögöttem volt. Ahogy mögém ért megálltam és figyelni kezdtem. Nagyon halkan hallottam a suttogást. Ami egyre jobban hangosodott.
- Hallod ezt? - kérdezte Hal.
- Igen. - mondtam.
Nem akartam azt mondani, hogy már vagy 2 perce azt hallgatom. Körbe néztem és megláttam egy kis vájatott, ahova még Halvér is befér.
- Oda. - mutattam a vájatra.
Halvér odafutott és be is bújt én meg figyeltem. Nekem elég akkor odamennem ha közeledik. Könnyebben mozgok, mint Halvér. Bár ez nem sértés akar lenni azt hiszem. Egyre közelebbről hallottam a suttogást és láttam magam felé közeledni egy por felhő féleséget, ami azt jelentette, hogy a sárkány is jön. Lassan elindultam a vájathoz és bebújtam oda, ahol Halvér már elég szaporán lélegzett.
- Ha nem akarsz lebuktatni minket akkor ezt hagyd abba. - mondtam.
Melyik esze volt az aki belökte utánam. Egyedül egyszerűbb lenne. Figyeltem kifele és hirtelen megjelent előttünk a sárkány, de nem vett észre minket. Lassan ment el a vájat előtt, mintha tudná, hogy ott vagyunk és keres minket. Ahogy elhaladt mellettünk észre vettem valamit, ahogy Halvér is.
- Az ott egy harapás nyom? - kérdezte.
A sárkány megállt és a tüskéi elálltak a testétől. Nem szólaltam meg és Halvér se. Pár perccel később tovább indult, majd el is tűnt. Kinéztem a rejtek helyünkről és körbe néztem, hogy igazam van. Jeleztem Halvérnek, hogy jöhet.
- Te is láttad azt a harapás nyomott? - kérdezte megint.
- És nem is akár milyen. - mondtam.
- Éjfúria? - kérdezte.
Bólintottam.
Megint meghallottam elég halkan a suttogást.
- Jobb ha sietünk, mert mindjárt itt lesz. - mondtam.
Ki sietünk a lyukhoz és felszóltam a többieknek.
- Segíthetnétek. - mondtam.
Astrid már nyújtotta is a kezét.
- Te menj először. - szóltam Halvérhez.
- Nem vitatkozok. - mondta és nyúlt Astrid keze után.
Segítettem neki, hogy elérje és pillanatokkal később már kint is volt. Astrid újra benyúlt, hogy engem is kihúzzon, de nem figyeltem rá.
- Hablaty, gyere már. - mondta.
- Nem amíg meg nem oldom. - mondtam és elindultam... volna.
A sárkány elém került és csak nézett rám. Nagyon lassan vissza hátráltam a falhoz és felszóltam.
- Valaki segíthetne. - mondtam.
Astrid keze még mindig ott volt és várta, hogy megfogjam. A sárkány hallott valamit amire elfordította a fejét én meg Astrid keze után nyúltam és megpróbáltam elérni ami nem jött össze. A sárkány fel figyelt rám és elindult felém. Nem féltem tőle, de azért a szívbaj jött rám amikor elindult felém a nem tudom hány száz fogas szájával. Sikerült elkapnom Astrid kezét, de rögtön ki is csúsztam belőle és csak figyeltem, ahogy a sárkány felém jön, kétségbe esve.

Próbáltam mélyeket lélegezni, hogy megnyugodjak, de nem nagyon jött össze. Hogy is nyugodhatnék meg amikor egy 300 foggal rendelkező sárkány felém tart, egy gödörben. Hirtelen eltűnt alólam a föld és elkezdtem fölfele repülni. Üvöltöttem, mint egy hülye az biztos, de van ilyen. Megfordultam a levegőben és a sárkány szája fele kezdtem el zuhanni, de mielőtt a közelébe érhettem volna valami arrébb lökött onnan és a föld fele kezdtem zuhanni és persze, hogy érkezek meg oda, persze, hogy a hátamra. Ahogy megérkeztem a hátamra fel is ültem jajgatva.

Astrid jött oda hozzám először.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen. - mondtam és felálltam.
A sárkány még mindig kint volt és körözött felettünk.
- Nincs valakinél egy kis sárkány gyökér? - kérdeztem.
Egyből tele rakták a kezemet. Elindultam tőlük a sárkány irányába, akinek ez fel is tűnt és nekem támadt, de méterekkel előttem megállt.
- Tessék egy kis sárkánygyökér. A többi sárkány nagyon szereti. - mondtam és közelebb toltam hozzá.
Erre kiverte vagy nem tudom mit csinált, de a kezemből eltűnt a sárkánygyökér és a többiek sárkányára hatott.
- Hát ezt jól elintézted. - szólt oda Takonypóc.
A sárkány felszállt körzött egyet, majd a földből közeledett felém ami porfelhőt képzett körénk. Kinyújtottam a kezem és elfordítottam a fejem. Halványan lehetett látni mit csinálok, sőt biztos, mert Halvér hangját hallottam meg.
- A kezes dolgot csinálja. - mondta.
Ennek, hogy lehet ennyire örülni. Vártam mi történik. Egy pillanattal ezelőttig hallottam, ahogy a sárkány közeledik felém, majd a légzését éreztem a kezemen. Óvatosan arra néztem és láttam, hogy habozik, hogy mit csináljon ezzel. Rám nézett, majd elment. Pillanatokkal később Fogatlan lövedéke haladt el ott ahol előbb a sárkány nyaka volt. Fogatlanra nézetem aki meg rám és a fejével jelzett nekem, hogy menjek el, ez az ő harca. De nem mozdultam. Ő se hagyott ott amikor Dagurral küzdöttem, pedig az az én harcom volt, de nem ment el mellőlem és én se fogok. Fogatlan rá lőtt a suttogó halálra ami vissza menekült a föld alá. Megrázta a fejét és rám nézett. Oda mentem hozzá.
- Figyel - szóltam hozzá amikor már mellette voltam. Rám nézett. - tudom, hogy mi van veled és azzal a másik sárkánnyal, de nem kell ezt csinálnod. - kinyújtottam felé a kezem, amibe egy pillanatnyi habozás után bele tette a fejét.

Halvér hangját hallottam meg.
- A kezes dolgot csinálta. - mondta.
Nem fordultam arra, csak Fogatlanra figyeltem.
- Jó végre látni az a Fogatlant akit ismerek. - mondtam és megöleltem a fejét.

- Hagyd ezt az egészet és menjünk. Vagy azt hagyd, hogy segítsek neked. Nem akarom, hogy bajod essen. Ne így intézd el a dolgot. Te vagy az alfa használd. - mondtam neki.
A fejét rázta és rám nézett. Megsimogattam a fejét és fel akartam ülni is rá, amikor a suttogó halálnak most kell előjönnie. Ellökött magától és neki támadt. Tudom, hogy nem akarja, hogy bajom essen, de nem tud repülni, de ez csak akkor egységes harc ha ő tud repülni, de nélkülem akár vége is lehet.
- Már majdnem sikerült. - szólalt meg Halvér.
- Miért nézte ki magának Fogatlan azt a sárkányt? - kérdezte Astrid.
- Közös múltjuk lehet, de gondolom a suttogó halál húzta a rövidebbet és most bosszút akar állni Fogatlanon. Azt hiszem Fogatlannak van egy ősellensége. - mondtam.
- Mint én neked. - szólalt meg Takonypóc.
- Te nem vagy az ősellenségem . - mondtam.
- De te nekem az vagy. - mondta.
- Mindegy keressük meg őket és vessünk véget ennek. - mondtam.
- Öh, hogy amikor a saját sárkányod sem akarja, hogy fel ülj rá? - kérdezte Fa.
- Eltudom érni, hogy felüljek rá. - mondtam.
- Hablaty meddig tart egy sárkányharc? - kérdezte Halvér.
- Amíg az egyik meg nem öli a másikat. - mondta.
Felültem Astrid mögé és indultunk is. Pillanatokkal később hallottam Fogatlant jajveszékelni, de a többiek is. Egy pillanattal később egy szirten szálltunk le ahonnan lehetett látni Fogatlant és a másik sárkányt. Fogatlan már egy kis peremen állt és próbált harcolni még, de olyan kis helyről neki se ment.
- Le fogja lökni. - mondtam.
- És mit tegyünk? - kérdezte Takonypóc.
Fogatlan rám nézett és kérte, hogy segítsek rajta. Kisétáltam a szirt széléhez és rá néztem Fogatlanra. Majd kiléptem a szirtről és zuhanni kezdtem lefele. Láttam Fogatlan pillantását, ahogy rám néz. Nem akarta elhinni, hogy mit csinálok

- Hablaty! - hallottam Astridot.
Most mindenki - Fogatlan főleg - tudta, hogy nincs rajtam a repülős szerkóm így ha nem segít rajtam akkor abból komoly bajom lesz. Ránézett a felé közeledő sárkányra, majd utánam ugrott. Pillanatokkal később már el is kapott és állítottam is át a farkát.
- Na most, hogy hagyod magad intézzük el a vendégünket. - mondtam és elindultunk arra amerről mindketten jöttünk. Fogatlan rá lőtt a sárkányra ami ettől megzavarodott. Ránk nézett és lőtt volna, ha nem süt rá a nap. A gyenge pontja. Elindult a legközelebbi vájatához, Fogatlannal meg követtük. Az első lyukon amit talált be menekült a vájatába.
- Tudod mit kell tenned, hogy elő csalogassuk. - mondtam neki.
Bólintott és akcióba lendült. Az egyik legerősebb plazma bombáját küldte be a vájatokba és még messziről is lehet látni, hogy lilán világít az egész sziget Fogatlan miatt. A sárkány kijött onnan Fogatlan meg egyből a földre taszította és készült végezni vele.

- Pajti, ne! - szóltam rá. - Csak küld el innen és kész.
Nehezen, de bólintott és megtette azt amit kértem tőle. Leszállt róla és figyelte, ahogy távolodik a szigettől. A többiek hangjára lettem figyelmes.
- Miért nem hagytad, hogy Fogatlan kicsinálja. Simán kicsinálhatta volna. - mondta Takonypóc.
- Nem muszáj minden sárkány harcnak halálig tartania. - mondtam és leszálltam Fogatlanról. - Hiányoztál, pajti.
Letérdeltem elé és megsimogattam. Odadörgölőzött hozzá, majd valamire felfigyelt és rám nézett, abban a pillanatban nekem is rossz érzésem támadt, nem tudom miért, megfogta a műlábam és elkezdett engem a földön húzni a lábamnál fogva.

 Pillanatokkal később már nem vonszolt semmi maga után és felültem. Fogatlan ellenben még mindig rohant a szájában a lábammal ami nem tudom, hogy jött le, hisz egésze jól oda volt rögzítve a lábamhoz.

- Mikor fog feltűnni neki, hogy csak a lábad van nála? - kérdezte Astrid.
- Nem tudom, de nagyon elszántnak látszott azzal kapcsolatban, hogy áthúz a falunk keresztül. - mondtam.
Már mindenki a láb nélküli lábamat nézte, így én is lenéztem rá.

Komolyan nem tudom, hogy hogyan szedte le a lábamat a helyéről, de van ilyen. Hallottam Fogatlan nem tetszését és felnéztem. A bokorból kiugrott és vissza jött hozzám. Vissza dobta az ölembe a lábamat és rám nézett.
- Nem tehetsz róla. - simogattam meg. - Mindjárt meg mutathatod azt amit akartál.
Felraktam a helyére a lábam és felálltam. Amint felálltam Fogatlan elkezdett arra lökdösni amerre Klaus sírt néhány órája.
- Valami nem stimmel. - mondtam és felültem Fogatlanra. - Menjünk, pajti.
Felrepült és pillanatokkal később a mezőn szálltunk le, ahol Klaus volt. Vagyis van, halálra dermedve. Leszálltam Fogatlanról és arra fordultam amerre Klaus bámult. Az éjszakai látogatom volt az aki Klaus fele sietett.
- Ne enged, hogy a közelébe menjen. - szóltam Fogatlannak.
Rám nézett és látszott rajta, hogy kérdezi tőlem, hogy én ez komolyan gondolom. Bólintottam. Oda ment Klaus elé és nem engedte a  másik sárkány a közelébe. Nekem meg egy nagyon hülye ötletem támadt. A sárkány úgy se rám figyel - pedig engem bámult éjjel - így mögé lopóztam és vártam arra, hogy mikor tudok rá ugrani. Fogatlannak feltűnt, hogy mit is akarok csinálni, mert a fejét rázta, ahogy én is. A sárkány még mindig Fogatlan, helyesbítek Klaus felé tartott nagyon is ártó szándékkal. Bár ha semmi nem is látszott rajta, de én éreztem, hogy ártani akar az öcsémnek. Bármit is mondott rám, akkor is a testvérem és szüksége van arra, hogy megvédjem. Egyedül én tudom megvédeni egy éjfúriától. A sárkány egy pillanatra megállt én meg kihasználtam ezt és ráugrottam. Ezek után jött csak a " móka ". A sárkány egyből felszállt, ahogy megérezte magán a súlyom és esze - veszett száguldásba, forgásba meg minden egyébbe kezdett. Soha életemben nem volt olyan érzésem, hogy kidobom az ebédem vagy valamit, de ettől a vad pörgéstől azt hittem az lesz. Az egész elég hirtelen végett ért és én zuhanni kezdetem a víz fele. Na jó ez tényleg hülye ötlet volt, de elmondhatóm magamról, hogy ültem egy másik éjfúrián is. Csak zuhantam és zuhantam, majd valami elkapott. Felnéztem és Viharbogár mosolygott vissza rám.
- Jobb ötlete nem volt? - kérdezte Astrid a hátáról.
- Először jónak indult, de nem az lett a vége. - válaszoltam. - Vissza dobnál van egy kis elintézni valóm a sárkánnyal.
- Persze. - mondta és lejeb ereszkedett, majd le is dobott.
Bár nem 30 méterről, de estem egy nagyot, viszont nem lett semmi bajom. Felálltam és odamentem Fogatlanhoz és Klaushoz.
- Hablaty. - szólt hozzám és felállt. - Mit csinálsz?
- Megpróbálom meg menteni a hátsód. - válaszoltam.
- De miért? - kérdezte.
- Az öcsém vagy. - mondtam egyszerűen.
- Még...
- Feküdj! - kiáltottam és lehúztam a földre.
A sárkány lőtt felénk, de egyikünket se találta el, csak a fát. Fogatlan elüvöltötte magát és rátámadt a másik sárkányra.
- Még azok után is segítesz nekem, hogy azt mondtam jobb lett volna ha halott lennél? - kérdezte.
- Persze. Egy család vagyunk, de ezt nem most kellene megbeszélnünk. - mondtam és megint lehúztam a földre.
- Igaz. - mondta.
- Menj. Mi azt megoldjuk. - mondtam.
- Nem. - mondta.
- Oh, dehogynem. Plusz gondolom még nem akarsz meg halni és én se akarom apáéknak magyarázni, hogy miért lettem egyke. - mondtam. - Úgy, hogy húz el innen, míg szépen mondom.
Huzakodva, de elment.
- Fogatlan! - kiáltottam.
Nem nézett rá vagy valami más, de láttam, hogy figyel rám.
- Tedd a dolgod. - mondtam.
Feltűnés nélkül bólintott és ráugrott a másik sárkányra. Ledominálta* a másik sárkányt, ami be is hódolt neki. Remélem ezek után nem lesz több bajunk vele. Rám nézett és láttam a szemében, hogy a segítségemet kéri, de nem tudom miben és ezért hagytam is. Elrepült és nem is nézett vissza. Elindultunk a falu felé mire Fogatlan meglökött egy kicsit és az oldalamra nézett. Vérzett, mint mindig. Felhúztam a felsőm és megnéztem. Szerencsére nem a szúrt sebem kezdett el vérezni, hanem egy sokkal régebbi és begyógyult karcolásom. Ez pár nap alatt be fog gyógyulni legalább, de kezdeni kellene vele valamit, hogy Astrid, nehogy kiboruljon.
- Ugye ezzel most kezdenem kell valamit? - kérdeztem tőle.
Bólintott és a patak irányába lökött.
- Menjünk a patakhoz. Nekem megfelel. - mondtam és elindultam.
Pár perccel később ott is voltunk és már a sebemmel foglalkoztam, Fogatlan meg figyelte, hogy mit csinálok. Levettem a felsőm és abból is kimostam egy kicsikét a vért, ha csak azon meglátja a vér nyomát kiakad. Ez is szerintem annak köszönhető, hogy Astrid ledobott - de nem hibáztatom érte - vagy az, hogy ráugrottam a másik éjfúriára. Mindegy, de legalább kijött és nem lesz feltűnő, annyira a víz, mint a vér, pluszba még Astrid se fog kiakadni.
- Kész vagyok, pajti mehetünk. - mondtam.
Felálltam a patak mellől és elindultam a falu irányába.
- Lassan mehetünk is. - mondtam.
Jelentőség teljesen nézett rám.
- Tudom mire gondolsz, de nagyon jól tudod, hogy hányszor mászkáltam ilyen állapotban minden fele. - mondtam neki.
Megfogatta a szemét és elém vágott. Kigáncsolt a farkával aminek az lett a vége, hogy a patakban kötöttem ki.
- Köszönöm, de nem akartam még fürdeni. - mondtam neki amin csak nevetett.
Kikászálódtam a patakból és elindultam a falu irányába. Fogatlan meg jött mögöttem. Astrid majd ki fog attól akadni, hogy mi a frásztól lettem vizes. Szuper. A faluba érve az emberek a lyukakat tömködték be amiket Fogatlan " barátja " kreált. Elindultam a Nagy terembe enni. Én ma már elég dolgot tettem ezért a helyér, most csináljanak valamit mások is. Szerencsémre a konyhás néni bent volt és ki is adta nekem az ebédem meg Fogatlan vödrös halait. Hátra mentem az asztalomhoz és enni kezdtem, ahogy Fogatlan is. Épp azon gondolkoztam, hogy amióta itthon vagyok Klaus most szólt hozzám először normálisan. Úgy látszik neki se nagyon jó, hogy rosszban vagyunk. Nagyba ettem amikor valaki elém állt. Felnéztem és egy kicsit megdöbbentem azon aki velem szemben állt.

* Nem tudom ki nézi a Discoveryn a Zoltán, a farkas ember című sorozatot. Bár kételkedek benne, hogy valaki nézni rajtam kívül, de mindegy. Ezt a szót onnan vettem, mert a farkasok ledominálják a falkában a náluk alacsonyabb rangú farkast így megy van a falka rangsora. Gondoltam bele teszem, mert Fogatlan is hasonlóan cselekszik, mint a  farkasok.