Mindenki aki bent volt más - más érzelemmel nézte a kirobogó Hablatyot. Hanga értetlenséggel, Klaus aggodalommal és némi együtt érzéssel, Astrid pedig aggodalommal, féltéssel és megértéssel. Megérti, hogy a fiú most így reagál, hisz alig egy hete a halálból visszatért ellensége majdnem megölte, így érthető, hogy így reagál egy ilyen helyzetre. Féltette még hisz bármi baja eshet még. Mi után kiviharzott a fiú ő is utána akart menni, de vissza tartotta Klaus.
- Hagyd lenyugodni. - mondta a fiú.
Egy percnyi habozás után visszaült oda ahonnan elindult, de aggódva figyelte a kint álló fiút.
- Mi baja? - kérdezte egy pillanattal később Hanga.
- Alig egy hete újra találkozott Dagurral, ami nem volt túl fényes viszont látás. 4 bordája eltört, a tüdeje is megsérült és még mindig lábadozik ezekből. - mondta Astrid úgy, hogy le se vette a tekintettét a fiúról.
- Ha vele ezt tette képzeld el akkor veled mit tenne. - hallhatta Klaust.
- Igazatok van. - mondta halkan Hanga
- És mi történ a támadás után? - mondta Klaust.
- Ezek után jöttek Thyrával segíteni azoknak akik túl élték az egészet. A túlélő én voltam, mert a szüleim elküldtek, hogy bújak el, de előtte elmondták az igazat. Ők jöttek és mivel csak én voltam, mint egyetlen túlélő elvittek Sárkányszirtre. Másnap már csak Thyra volt aki velem volt, majd elmentem onnan. Egy szigeten akadtam rá Szélnyíróra sérülten ápoltam és végül összebarátkoztunk. És lassan 1 éve segítünk azokon akik úgy jártak, mint én. - mondta Hanga. - Nem kellett volna már visszajönniük a többieknek?
- Ez egy igazán jó kérdés. - mondta Klaus. - De lassan biztos megjönnek.
Pillanatokkal később egy sárkány repült be és szállt le Hanga mellett.
- Milyen fajtájú? - kérdezte Astrid.
- Nem tudom, ha ti se tudjátok akkor az is lehet, hogy Thyra se. - mondta szomorúan Hanga.
- Hablaty talán tudja. - szólalt meg Klaus.
- De lehet, hogy nem akkor mi van? - kérdezte a szőke lány.
- Ha nem kérdezed meg tőle nem is fogod megtudni. - mondta a fiú. - Hab... - fordult az ajtó felé. - Hova lett?
- Gondolom elment, mert megunt minket. - mondta Astrid.
- És ezt csak úgy mondod mintha nem te lennél. - mondta Klaus.
- Te mondtad, hogy hagyjam lenyugodni. - válaszolta a szőke lány.
- Felőlem. - mondta a fiú. - Most már csak az a kérdés, hogy a többiek hol vannak.
- Annyit emlegeted őket míg meg nem jelenek. - mutatott ki Astrid.
- Mi történ velük? - kérdezte Klaus.
- Már megint mit csináltál kislány? - fordult a sárkányához Hanga. - Azt kértem tőled, hogy tarts fel őket, nem azt, hogy lábra se tudjanak állni.
Pár perccel később előttük húzta el a húga Fafejet.
- Miért vagytok ilyen sokan? - kérdezte.
- Vele meg mi történt? - kérdezte Klaus.
- Az a sárkány lerántott Böffről és Töffről minket és néhány leszáradt fán keresztül esett le a földre ami már sok volt neki. - mondta Kőfej.
- És pluszba még te is rá estél. - mondta Astrid.
- Talán. - válaszolta.
Közben a többiek is betoppantak, de még midig nem vették észre Hangát.
- Semmi sem változott körületek az biztos. - mondta Hanga Astridnak.
Mindenki a lányra nézett, aki kínosan nézett vissza rájuk.
- Gyere csináljunk valamit, mielőtt rájönnek, hogy tényleg itt vagy, mert akkor nem lesz menekvés semerre se. - lépett mellé Astrid.
- Lehet jobban járnék. - mondta mosolyogva.
- Akkor menjünk. - kezdte el kifele húzni.
- Egy pillanat. - torpant meg és fordult vissza. - Szélnyíró, gyere. Mehetünk.
- Elmegyek Viharbogárért és mehetünk. - indult el Astrid az istálló felé.
- Rendben lent megvárunk. - válaszolta Hanga.
- Egy perc és megyek. - válaszolta a szőke lány.
Míg Astrid a sárkányáért indult, Hanga Szélnyírót simogatva indult el a partra.
- Legkésőbb holnap este vissza kell mennünk a többiekhez. - erre a sárkány kérdőn nézett a gazdájára. - Nem, nem keserűk meg Dagurt, nem szeretném ha neked vagy nekem bajom esne. - simogatta meg a sárkányt.
Eközben az istállóban Astrid Viharbogarat engedte ki a karámjából.
- Gyere kislány, csinálunk valamit. - mondta és elindultak le.
Pillanatokkal később már a lent várakozó Hanga mellett voltak.
- Mehetünk? - kérdezte a lánytól.
- Igen, de hova akarsz vinni? - kérdezte a szőke lánytól.
- Csinálunk a mai nap valami csajosat. - válaszolta könnyen Astrid, majd elindult.
- Rendben. - ült fel a sárkányára és Astrid után repült.
Mindeközben fent a többiek magukhoz tértek a döbbenetből.
- Képzelődtem vagy Hanga volt itt azzal a sárkánnyal ami a bolondját járatta velünk? - kérdezte Takonypóc.
- Egyértelműen. - válaszolta Klaus.
- És milyen sárkánya van? - kérdezte Halvér.
- Nem tudja ő se és mi se. - mondta Klaus.
- És Hablaty? - jött a kérdés Kőfejtől.
- Belőle egyet se láttam itt. válaszolt Fafej.
Figyelembe se véve az ütődött fiú szavait válaszolt
- Dagur neve hallatán kiakadt, majd kiment végül eltűnt, de nem lehet messze Fogatlan nincs messze, így valahol a szigeten van. - mondta.
- Te legalább nem aggódsz érte annyira, mint Astrid. - mondta Takonypóc.
- Hazatalál, nem kell félteni. - válaszolta a fiú, bár nem így gondolta. - 3 évig magára volt utalva, csak boldogul.
- Volt az több is. - vágta rá Takonypóc.
- Miért is? - kérdezte Halvér.
- Mivel mielőtt elhúzott volna innen a falu kirekesztettje volt. Magán kívül legtöbb esetben senkire se számíthatott. - válaszolta a pökhendi fiú.
- De ő azt csinálhatott addig amíg akart. - mondta Fafej.
- Nem igazán csinálhattam az amit akartam. - jött be Hablaty az ajtón.
* Hablaty *
- Miket hallottál? - kérdezte Halvér.
- Az utolsó két mondatott. - válaszoltam. - Astridék?
- Nem olyan rég mentek el valamerre. - válaszolt Klaus. - Miért?
- Bocs, hogy megkérdeztem. - válaszoltam.
- Mit keres itt Hanga? - kérdezte Halvér.
- Thyrát kereste, de szokásához híven eltűnt, megint. - válaszoltam.
- És ő honnan ismeri? - kérdezte Fafej.
- Megmentették, miután Dagur lerombolta a falujukat. - válaszolt helyettem Klaus.
- Miért akadtál ki? - kérdezte Takonypóc.
- Elmondod vagy mondjam én? - kérdeztem Klaustól.
- Nekem aztán mindegy. - válaszolt.
- Akkor mondom. - mondtam.
- Idióták. - hallottam Takonypócot.
- Eddig is tudtuk. - mondtam. - Csak annyi az egész, hogy az az őrült a testvére, akit még azután is véd, hogy megölte minden szerettét. Ezen ki nem akadna ki, főleg azután, hogy a halálból visszatérve halálra ver valakit?
- Jogos. - vágta rá Fafej. - Várj, miről is van szó?
- Valaki elmondaná neki, nekem elég volt egyszer. - mondtam és elindultam ki. - Fogatlan, gyere.
- Nem felejtettél el valamit? - kérdezte Fafej.
- Például? - fordultam vissza.
Kőfej erre egy gyors meghajlást indítványozott.
- Ezt nem épp a megfelelő emberrel játsszátok el, és nem is a legjobb időben. - válaszoltam.
- Addig innen ki nem teszed a lábad, míg meg nem hajolsz. - mondta Fafej.
- És kiállít ebben meg? A csirkéd vagy Takonypóc? - kérdeztem.
- Valamelyik. - válaszolta értelmesen.
- Na jó nem épp a legjobb napot vettétek elő a baromságaitokra. Eleget fárasztótatok már, ideje, hogy valaki mással szórákőzátok. Például ütögessétek egymást. - mondtam és elindultam ki.... megint
- Hablaty. - szóltak rám már ketten.
- Rendben legyen, de ez az utolsó alkalom, mert legközelebb Fogatlan jót fog fogócskázni. - fordultam feléjük és hajoltam meg szem forgatva.
Kiléptem a házból és elindultam le, oldalamon Fogatlannal. Elég érdeken nézhettem ki ha úgy bámult rám, mint aki még nem látott vikinget.
- Mi az, pajti? Mi olyan furcsa rajtam, hogy így bámulsz? - kérdeztem tőle.
Mint mindig csak morgást kaptam válaszul. Elég furcsa lenne ha csak úgy varázsütésre én is megérteném a sárkányokat. Bár az annyiban lenne könnyebb, hogy Fogatlannal megértenék egymást jobban és nem kell találgatom mit akar, de nekem ez így jobb, legalább nem kell az hallgatnom mindig, ahogy szídd ha valamit nem úgy csinálok, ahogy neki tetszik. Elég olyankor a morgását hallanom.
- Tudom én nem értelek meg, de jó is ez így. Még ha az is a nyakamban lenne ha megértenék minden sárkány, azt hiszem már valahol az egyik szirten próbáltam volna leugrani. Ne érts félre, jó lenne, de az őrületbe kergetne az, hogy mindent megértenék amit mondtok és nem tudnám eldönteni, hogy most egy sárkány szólt hozzám vagy nem. Így is épp elég dolog szakadt a nyakamba. - mondtam. - A mi kapcsolatunkhoz meg nem is kell rendes kommunikáció, megértjük mi egymást így is. Igaz?
Erre csak bólintott és hozzám bújt, dorombolva.
- Ez az a Fogatlan akit ismerek. Aki mindent megtesz, hogy jobb kedvre derítsen. - simogattam meg. - Mihez lenne kedved pajti?
Válaszul az égre nézett, majd a műfarkára. Egyből tudtam mit akar.
- Szóval repülni szeretnél te is. Akkor már senki se akadályozhat meg minket, ha mindketten ugyan azt szeretnénk csinálni. Igaz? - kérdeztem.
Ismételten bólintott és elfutott a házunk irányába.
- Azt ugye tudod, hogy nekem nem egy perc míg oda érek. - szóltam utána.
Ahhoz képest amit vártam tőle, nem azt kaptam. Nyugiban leült az ajtó elé és rám várt. Tartogat meglepetéseket, mint én. Ezért vagyunk " egymásnak teremtve ". Lassan, de odaértem hozzá, majd bementünk a házba, hogy felrakjam rá nyerget és az összekötőket, amit Klaus leszedett róla. Amint meglátta a kezemben a nyerget izgatott lett.
- Tudom, hogy izgatott vagy, de nem fog gyorsabban ez felkerülni rád ha össze - vissza mozogsz. Ha nyugton maradsz pár perc múlva mehetünk. - mondtam neki, mire egy kicsit lenyugodott.
Mivel, hogy nyugton maradt hamar indulni tudtunk, bár nem röppentünk fel egyből a háztól, inkább lementem vele a parthoz.
- Hova készültök? - kérdezte Klaus.
- Repülni, de mivel már felnőtt vagyok senkinek se tartozok magyarázattal. - válaszoltam.
- Astrid ki fog akadni, azt ugye tudod? - kérdezte.
- Őszintén min nem akad ki ami velem kapcsolatos? - kérdeztem.
- Ott a pont. - mondta. - Vigyázz ne, hogy baj legyen.
- Akkor most szólok, ha estig nem jövök vissza akkor valahol a tengerben hánykolódok vagy egy tengeri sárkány emészt, mert lezuhantunk Fogatlannal, de ne aggódjatok jobb helyre kerültem. Legalább senki se lesz aki piszkál. - mondtam.
- Poénos gondolat. - válaszolta. - Nem morgott, hogy repülni akarsz?
- Nem, az ő ötlete volt. - mondtam és felültem rá. - Majd jövünk valamikor.
Választ se várva repültünk fel. Ez hiányzott nekem már, a szabadság érzetem.
- Te tényleg tudod, hogy mi hiányzik nekem. - simogattam meg Fogatlan fejét. - De amit most fogok mondani azért lehet, hogy ledobsz a hátadról.
Kíváncsian morgott egyet és nézett fel rám.
- Este elmegyünk a régi fészekhez, ahogy megbeszéltük és utána haza megyünk. Gondolom értetted, miről beszéltünk Klausszal reggel. Rólad sugárzik, hogy értelmes vagy. Ne vedd sértésen nem gondolom, hogy a többi sárkány nem az, de az éjfúriák volta az első sárkányok, így már a szemetekből is látszik, hogy tudjátok kivel mi van meg ilyenek. - mondtam. - Gondolom azért nem is öltél meg először amikor lehetőséged volt rá, mert én se tettem.
Bólintott.
- Akkor este megyünk, rendben. - mondtam.
Ismét bólintott és folytattuk a nyugodt repülésünket, már ha a mi repülésünket lehet annak nevezni.
- Menjünk a sziget másik oldalára. Ott legalább senki se fog piszkálni minket, hogy mit csinálunk. - mondtam. - A víz felett menjünk pajti.
Nem is kellett volna megszólalnom, magától is arra indult. A sziget mellett a vízfelszínén haladtunk a sziget északi részére.
Nem tudom miért, de akárhányszor közvetlenül a víz felett repülünk megjelenek az óriás dörgődobok. A méretükben csak az a jó, hogy lehet őket kerülgetni. Amit most is meg tettünk, mint valami rituálét.
Ezután felfele indultunk el, mint mindig. Szerintem ennyire magasra még sose repültünk fel, de, ahogy egyre feljebb és feljebb haladtunk az égben az aggályok, problémák és minden egyéb ugyan úgy szállt el, mint mi. Rég érezem magam ennyire szabadnak, ennyire függetlenek és nyugodtnak. Mintha nem is történt volna meg az a 2 hónap. Mintha még mindig csak mi ketten lennénk Fogatlannal Nincs bajom azzal, hogy otthon vagyok, de ennyi problémám nem volt, mint azóta, hogy haza mentem. Ezt nem Hibbantra akarom kenni, de azok a dolgok csak most találnak rám, amiknek az alatt a 3 év alatt kellett volna. Ha nem most akkor egyszer biztos utol értek volna. Előbb vagy utóbb biztosan. Szeltük az eget, mint a dörgődobok a vizet, mind addig míg valahogy le nem fordultam Fogatlanról és zuhanni kezdtem. Fogatlan meg csak utánam siklót, mint ha semmi baj nem lenne.
- Még meddig hagyod, hogy zuhanjak? Mert az ugye tudod, hogy per pillanat nincs rajtam a " szárnyam " , hogy magamtól is repülni tudjak. Szóval ha még ebben az életbe repülni szeretnél elkapsz vagy a földbe csapódok. - mondtam neki.
Nagy kegyesen alám siklót és elkapott, majd repültünk tovább, mintha mi sem történ volna. Mondjuk ez is jól esett, hogy csak zuhantam, hisz megbízok Fogatlanban, tudom, hogy elkap szó nélkül. Másrészt még azért is volt jó, mert így még szabadabbnak éreztem magam. Ha valaki így hallana beszélni az hinné őrült vagyok, de lehet, hogy minimálisan az lettem, bár engem hol érdekel. Megszoksz vagy megszöksz. Ha valaki egy hajóról figyelne azt hinné káprázik a szeme, hogy egy éjfúriát lát emberrel a hátán. Ez régen nekem is elképzelhetetlen volt.
- Szerintem lassan menjünk vissza, mielőtt Astrid keresne meg minket. - mondtam neki.
Bólintott, majd szép lassan elindult vissza a szálláshoz.
* Astrid *
- Mivel szoktátok elütni az időt? - kérdezte Hanga.
- Nem sok mindennel, főként gyakorlással, már ha ahhoz is van kedvünk. De legtöbbször csak repkedünk a környéken vagy valami hasonló. - mondtam.
- És mi mit fogunk csinálni? - kérdezte.
- Szirtet ugrunk. - válaszoltam.
- A vízbe szeretnél ugrani? - kérdezte.
- Nem a sárkányaink úgy is elkapnak. - mondtam Viharbogarat megsimogatva.
- Legyen. - egyezett bele.
Leszálltunk az egyik szirtnél és a sárkányokat utasítottuk, hogy várjanak lent ránk.
- Gyere, fussunk neki, úgy jobb lesz. - mondtam.
- Próbáltad már vagy mi, hogy így tudod? - jött a kérdés.
- Ha valaki elől menekülni kell a legjobb megoldás az ha ugrasz. - válaszoltam.
- Igaz. - válaszolta.
Elindultunk kellő távolságra a szirttől, majd elindultunk a szirt fele futva. Mi se vagyunk normálisak, de vikingek vagyunk a veszély az életünkhöz tartozik, ha meg nincs akkor keresünk magunknak veszélyt. Ahogy Hablaty is tesz, bár ő nem önszántából. Ahogy rohantunk a szirt fele Hanga volt elől, de pillanatok alatt utol értem.
- Tarts lépést. - szóltam oda neki, ahogy beértem.
Nem csak én élveztem ezt az egészet, hanem ő is. Ha már egy éve - körülbelül - egyedül van gondolom neki is jól esik egy ilyen. A szirthez érve egyszerre ugrottunk le és szél sebesen közeledtünk a sárkányaink farkához. Én szerencsésen eltudtam kapni Viharbogár farkát, de Hanga már nem volt ilyen szerencsés. Egy kicsikét elszámolta a dolgot, de Szélnyíró elkapta. Látszik, hogy ők is csak egymásra számíthatnak, de nem olyan szoros a kapcsolatuk, mint Hablatynak és Fogatlannak, de ez még változhat.
- Jól vagy? - kérdeztem, ahogy utol értem.
- Nem ez lenne az első halál közeli élményem. - válaszolta.
- Ebben nem te vagy az első. - mondtam.
- Ha te mondod. És most mit eszelsz ki ami a halálhoz visz közelebb? - kérdezte.
- Vicces, de semmit. Szerintem gyakoroljunk egy kicsit. - mondtam és elindultam a saját gyakorlómhoz.
Hanga követett és nemsokára ott is voltunk.
- Úgy látom nem nagyon használjátok. - mondta.
- Rajtam kívül senki, mert ez magamnak csináltam. Az ikrek mindent elrontanak, Takonypóc egyfolytában csak dumálna és nem lehetne koncentrálni, Halvér... ő meg okoskodna, ami néha egy napra sok. Hablaty meg... ő meg nem hiszem, hogy egy helyben lehetne tartani. Klaus pedig 3 évig volt egy kiképzésen szóval, mindegy. Mindannyijuk közül én vagyok a legelhívatottabb a harccal kapcsolatban. - mondtam.
- Közben levegőt is vettél? - kérdezte nevetve.
- Talán. - mosolyogtam. - Mehet?
- Az nem kérdés. - válaszolta.
Néhány percig csendben gyakoroltunk, majd Hanga törte meg a csendet.
- És mi van veled és Klausszal? - kérdezte miközben a bárdjáért ment ami egy fában állt.
- Mi? - kérdeztem és valamerre elrepült a szekercém.
- Jól hallottad. - mondta.
- Ha eddig tévhitben voltál akkor tisztázom, Klaus és köztem nincs semmi és sosem volt, talán csak annyi, hogy egymásra testvérkánt tekintünk ennyi, de semmi több. - mondtam.
- Láttalak titeket, régebben. - mondta.
- Komolyan mi csak barátok vagyunk. Ha nem tűnt volna fel én Hablatyra voltam egész a dühkitöréséig akaszkodva. Szóval nekem ő a párom, bármely különös. Nekem a szerény, de mégis hősies sárkánylovasok jönnek be, már ha érted mire gondolok. - mondtam.
- Akkor már tudom kiről beszéltek a Sárkányszirti lányok. A titokzatos lány aki elrabolta a világ megmentőjének szívét. - mondta. - És annyira én se vagyok hülye, hogy ne tűnjön fel. De a reagálásod az jó volt. Meg is fogod keresni azt a szekercét?
- Nem fogom azzal tölteni a napomat, hogy egy pótolható fegyvert keressek. Már részről ez még viccnek is rossz volt. - mondtam. - Szóval néhány hónapja miért is akartad megölni azt aki megmentette az életed?
- Igazából, már magam se tudom. Ahogy eljutott hozzám a hír, hogy meghalt a testvérem harag lett úrrá rajtam és az vezetett. Hablaty érverései észhez térítettek akkor és most is. Igaza van abban, hogy miért védek egy olyan ember, aki nem is tudja, hogy van egy testvére, sőt el is törölte az otthonom és mindenkit akit gyerekkorom óta ismertem megölt. Talán abban is igaza van, hogy jobban jártunk volna ha puszta kézzel folytja vízbe. - mondta.
- Akkor mindenki jobban járt volna, főleg Hablaty. Kétszer szerzett Dagur miatt halálos sérülést. - mondtam.
- Tudom, hallottam. - válaszolt.
- Mikor mész tovább, mert gondolom te se arról vagy híres, hogy sokáig egy helyben maradj. - mondtam.
- Este indulunk vissza, már így is késében vagyunk. - mondta.
- Késésben? De mégis honnan késel el? - kérdeztem.
- Az emberek akik a segítségünkre várnak, számítanak ránk. Ilyen kora már megszokták kapni az ellátást tőlünk, de Szélnyíró miatt egy kicsit lemaradtunk, de pár nap alatt betudjuk hozni a lemaradást. - mondta.
- Ahogy jónak látod, de szerintem kapsz még egy fejmosást Hablatytól. - mondtam.
- Abban biztos vagyok. - válaszolta. - Vissza menjünk?
- Lassan sötétedik úgy, hogy jobban járnánk, ha nem akarsz frászt is kapni a késedelem mellé. - mondtam, a kérdő tekintette miatt folytattam. - Éjterrorok lakják a szigetet amik igen csak szeretnek rémítgetni, nem egyszer volt már, hogy arra ébredtünk, hogy valamelyik okos ordibált, mert megijedt egytől.
- Akkor menjünk. - mondta és felült a sárkányára.
Én is követtem a példáját és elindultunk vissza. Néhány perc múlva a főház előtt szálltunk le.
8 megjegyzés:
Nagyon jó rész lett! Várom a folyratást!
Király lett! Nagyon várom a kövit! Remélem nem baj hogy bevettelek a körömbe. :)
Szuper lett!!!! Varom a kovit!!!!''
Imádtam a részt!
Király *OO*!! Nagyon várom az új részt!!!!!!!!!!
Hu ha ezt most astrid megtudja akkor hablatyot csak a mennyországban látjuk
Reméljük hogy nem így lesz
Nagyon köszönöm hogy te is bevettél! :D Még mindig nagyon várom a kövi részt!
Szuperfantasztikuscsodás!
Megjegyzés küldése