Hablaty új élete 9. fejezet

Másnap reggel korán elindultam a medencéhez. Apámék ma jönnek vissza és nem akarta találkozni vele. Minél korábban elmegyek Fogatlanhoz annál előbb repülhetünk. Egy rész azért se akartam vele találkozni, mert meg kérdezni m,ilyen a kiképzés. Előbb tuja meg Bélhangostól, mint tőlem. Jobb, ha estig nem kerülök elő legalább keveset fog kérdezgetni.
A medencéhez érve Fogatlan izgatottam várt rám. Érezte, hogy valami fontos dolog lesz ma. Neki is és nekem is fontos. Felraktam rá a nyerget és én is felszálltam rá. Ránéztem és megkérdeztem tőle.
 - Felkészültél, pajti? - kérdeztem ő erre csak bólintott. - Hát akkor gyerünk. - mondtam és a magasba röppentünk.
Ahogy az égbe emelkedtünk a tenger felé vettük az irányt Hibbanttól délebbre. Nem akartam, hogy apám észre vegye őt és rajta engem. A szikláktól nem messze kezdtünk bele a gyakorlásnak. Átállítottam a műfarok állását és bele kezdtünk. A víz felet siklottunk.

Biztattam Fogatlan, hogy menni fog meg hasonlok.
Egy szirt alatt sikeresen átrepültünk. És ettől valamennyire megkönnyebbültem, a találmányom sikeresen működik. Thornak hála. Tovább mentünk, de az állás nem volt jó így egy - két szikla oszlopnak neki mentünk
 Fogatlan dühös is lett rám, mert arcon csapott a fülével. Vettem a lapot és állítottam a farok álláson. Az ég felé kapaszkodunk fel és szálltunk feljebb és feljebb.
 Eszméletlen érzés volt ahogy a magasba emelkedtünk. Egyszerűen nem lehet szavakkal elmondani. A repülés egyenlő volt a szabadsággal. Most már teljesen jó volt az életem annak ellenére, hogy titkoltam Fogatlant  a falu elöl. Neki ez így volt biztonságos és nekem is. A magasba szállva Fogatlan kételyei is megszűntek. A rossz érzések és gondolatok úgy szálltak el, mint mi. De, mint minden jónak ennek is vége szakadt. A papír amire a farok állások elvoltak jegyzetelve kicsúszott a helyéről én utána kaptam, a kampóról lejött a tartó kötelem és mi Fogatlannal zuhanni kezdtünk.
Fohászkodtam az istenekhez, hogy ne így haljak meg. Valami csoda folytán vissza tudtam szállni Fogatlanra, de még így is vészesen közeledtünk a földhöz. Felemeltem Fogatlan, hogy siklani tudjunk tovább a föld fölött. A szikla oszlopokig sikoltunk rá néztem a papira és úgy döntöttem, hogy eldobom és ösztönösen cselekszem. A sziklák között jól navigáltunk és sikeresen kijutottunk.
 - Igen! - kiáltottam.
 Fogatlan lőtt egyet és arra repültünk.
- Nem már! - mondtam.
Egy közeli kis szigetre szálltunk le. Kicsit kiakadtam, de legalább későn érek haza. Fogtam néhány halat, hogy enni tudjunk. Míg Fogatlan nyersen ette a halakat én megkértem arra, hogy gyújtson tűzet nekem, hogy én is tudjak enni. Nem akartam nyersen megenni a halat. Miközben sütöttem Fogatlan elkezdett megint öklendezni és kiköpött  egy halat, majd kérdőn nézet rám.
 Rámosolyogtam és megszólaltam.
- Kösz, most nem kérek pajti. - mondtam.
Kis sárkányok üvöltése ütötte meg a fülünket. Fogatlan morogni kezdet és a halakat védte. A kis sárkányok közelebb merészkedtek. Az egyik sárkány lenyúlta a halfejet amit Fogatlan kiöklendezte.A jelenetet néztem amikor egy másik kis sárkány morgását és Fogatlan " nevetését "  hallottam. Oda néztem és a sárkány épp lőni akart, de Fogatlan beelőzte öt.


A sárkány a lövés után alig állt meg a lábán, megsajnáltam és adtam neki egy halat. Vissza ültem Fogatlanhoz és éreztem, hogy a kis sárkány oda bújik hozzám.


 Megsimogattam a szuszogó kis sárkányt majd megszólaltam.
- Amit tudtunk rólatok az mind téves.

---------------------------

Este a műhelyben lévő számomra kijelölt kis szobában ültem és gondolkoztam. Az asztalon fekve szórakoztam a ceruzámmal. Az asztal tele volt fogatlan műfarok tervrajzaival azokat akartam még tovább fejleszteni. Azon gondolkoztam, hogy hogyan csináljam meg. Lépések zaja ütötte meg a fülem, felnéztem és apámat láttam az ajtóban. Felpattantam és a rajzokat próbáltam elrejteni apám elöl. Nem akartam, hogy rá jöjjön a dologra.
- Apa, megjöttél. - mondtam eléggé meglepve még mindig. - Ha Bélhangost keresed ő nincs itt.Úgy, hogy...
- Tudom. - mondta apám. - Én nem hozzá jöttem, hanem hozzád.
- Tényleg? - kérdeztem értetlenül.
- Te titkolsz valamit. - mondta.
Ó istenek csak nem jött rá, hogy van egy sárkányom. Nem találta meg Fogatlant és nem bántotta.
- Mi? Hogy...hogy én titkolózok? - dadogtam. Megfeszülve vártam a folytatást.
 - Azt gondoltad, hogy sokáig eltitkolhatod előlem? - kérdezte.
- Én... én... én. Én nem tudom miről beszélsz apa... - mondtam.
- Ami a szigeten történik az nem marad rejtve elöltem. - mondta, erre nem tudtam mit mondani. - Akkor beszéljünk arról a sárkányról.
Nem akartam hinni a fülemnek. Tud Fogatlanról és most mi lesz. A meglepetéstől a füzetemet is levertem.
- Istenek. Figyelj apa én elakartam mondani, csak nem tudtam, hogy....
Abba hagytam a beszédet, mert apám nevetni kezdet. Értetlenül néztem rá. Elkezdtem idegesen nevetgélni, majd óvatosan megkérdeztem.
- Nem... nem vagy mérges? - kérdeztem.
Apám nevetve kérdezte vissza,
- Mérges? Ugyan miért fiam? Büszke vagyok rád! - mondta.
Mi van? Ezt nem értem.
- Tényleg? - kérdeztem.
-Hidd el ennél csak jobb lesz. Amikor először tűzöd lándzsa hegyre egy gronkell fejét vagy belezel ki egy siklósárkányt. - mondta.
Huuuu.... tehát nem tud Fogatlanról hála az isteneknek. Bélhangos elmondta neki, hogy milyen ügyes vagyok a kiképzésen és arról beszél most. Hála Thornak. Megnyugodtam. Apám tovább magyarázott, majd az ütésétől bele estem a kosárba ami mögöttem volt.
- Alaposan felültettél fiam. A falu leggyatrább vikingje voltál és most... Büszkébb nem is lehetnék. Odinnak köszönöm. Már lemondtam rólad, fiam, de te megmutattad, hogy mire vagy képes. Előbb kelet volna elengednem téged a kiképzésre. Most, hogy ilyen derék sárkányölő lettél lesz miről beszélnünk. - mondta miközben leült az egyik székre.
Egy nem vagyok sárkányölő. Kettő mindent Fogatlannak köszönhetek.
Apám ránézett, de én nem mertem a szemébe nézni, nehogy rájöjjön az igazi titokra. Kínos csend volt a műhelyben olyan amilyen itt még nem volt. Mondani akartam valamit, de egy hang se jött ki a torkomon.
* Hazudjak tovább vagy mondjam el az igazat. Ha az igazat lemondom Fogatlant megölik engem árulónak bélyegeznek és száműznek vagy kivégeznek. Ha meg tovább hazudok akkor se bírnám tovább hisz ha vége a kiképzésnek nem biztos, hogy a tanultaknak sok hasznát venném élesben. Az igazsággal elárulnám a legjobb barátom, a hazugság meg rosszabb. * - ezek a gondolatok futottak át az agyamon amikor apámra néztem. Apám még mindig várta, hogy mondjak valamit, de egyszerűen nem volt mit mondanom. Valamit elővett és megszólalt.
- Ezt neked hoztam.- mondta és átnyújtotta nekem a sisakot. - Ez majd megóv az arénában. Anyád is ezt akarná.
- Hűűű... Köszönöm apa. - mondtam. Tényleg örültem neki.
Apa tovább beszélt, míg én a sisakot vizsgálgattam.
- Az akarná, hogy ez a tied legyen. Ez az ő fél mellvértje. - mikor ezt kimondta elvette a kedvem a tovább vizsgálástól és inkább apámra néztem. Ő folytatta. - A párja itt van. - kocogtatta meg közben a sisakját. - Így mindig itt lehet velünk. - a sisakomra meredtem apám utolsó szavait csak távoli visszhangnak hallottam. - Viseld... büszkén. - ránéztem. egy szó se tudtam szólni, de apám még mindig folytatta. - Betartottad a szavad tehát megérdemled. - fejezte be.
Apa ha tudnád az igazat nem ezt mondanád. Félre raktam a sisakom és eljátszottam a fáradtat.
- Most már tényleg ideje... lefeküdni...
- Igen igazad van. - mondta apám és felállt.
- Igen majd találkozunk... otthon és... kösz, hogy be...beugrottál. - mondtam. - És kösz a... mellsisakot.
Apám bevágta a fejé a fába, de kiment.
- Hát rendben... akkor jó éjt. - szólt vissza kintről.
Miután kiment kifújtam a levegőt valamennyire megkönnyebbültem. Nem akartam elhinni, hogy büszke rám, de nem az igazságra, hanem arra amilyennek engem mindig is akart. Most jöttem rá arra amire Bélhangos utal még az utolsó " normális " napon ~ Ne akar olyan lenni amilyen nem lehetsz. ~ mondta még régebben.
Most már tudom mire utalt. Nem vagyok az az ember akire az emberek vágynak. Más vagyok én nem ide tartozom. Talán Fogatlan is ezért bízik meg bennem, mert érzi, hogy nem vagyok olyan, mint a többi viking. Más vagyok... más... teljesen más. Ez nem az én világom. Én nem vagyok sárkányölő ezt már rég mondták nekem, de eddig nem akartam elfogadni. Most már tudom. Ezt egy valakinek köszönhetem. Fogatlan ébresztett erre rá. És ezt köszönöm neki. Megváltoztatott jó irányba.
 Ezen egy pillanatra elmosolyodtam magamban.

Hablaty új élete 8. fejezet

A medencébe érve nem láttam sehol Fogatlant. A tóhoz értem mikor előjött. Már nem olyan volt, mint tegnap. Nem volt bizalmatlan. Tudta, hogy segíteni szeretnék neki. Érdeklődve nézte a nyerget a kezembe felmutattam neki.
 Mire elfutott és én meg utána, hogy rá tudjam rakni a nyerget.

Szórakozott velem. De nem igazán bántam legalább valaki nem egy parazitaként bánik velem. Fogatlan elfogadott olyannak amilyen vagyok. És ez jól eset. Mikor végre sikerült utol érnem hagyta, hogy rátegyem a nyerget. Egy kötelet kötöttem a műfarokra, hogy irányítani tudjam. A medence pereme felé járhatunk amikor túl nagyot rántottam a kötélen én leestem A sárkányról ő meg lezuhant.  Szerencsére ma nem volt kiképzés így nem kellett sietnem vissza a faluba. Még aznap este kampót szereltem a nyeregre, hogy le ne esek Fogatlanról. Készítettem még egy övet amire tartó köteleket raktam amiket a kampókra helyezek. Elég jól sikerült.
Reggel megint kimentem Fogatlanhoz és ma is repülni próbáltunk. Most a lábamra kötöttem a kötelet. Most se ment valami jól a landolás, de a magas fű a medence egyik pereménél termet felfogta a becspodást. Nem tudtam, hogy tudtunk úgy landolni Fogatlannal, hogy én " leestem " róla. Fogatlantól nem messze álltam meg a fűben, vissza menten hozzá és.... Amikor odaértem hozzá ő csak a fűben hemperget, mint egy kiskutya.

 Amit akkor láttam nem nevezhető vérengző fenevadnak. Inkább egy túlméretezett játékos macskának. Vissza vittem a medencébe Fogatlant és a zsebemben egy kis fűvel elindultam a kiképzésre. Sajnos ma már volt.
A mai napon megint a gronkellel gyakoroltunk. Mielőtt rám támadt volna Takonypócot ütött ki - nagy örömömre - mikor a sárkány észre vett rám támadt és én kitartottam a kezemet benne a fűvel. Erre a sárkányra is olyan hatással volt,mint Fogatlanra. Gothi minden nap ott volt és figyelte,hogy melyik újonc a legjobb és mindennap egyre többen jöttek az arénához nézni minket. Igazság szerint én nem akartam nyerni, csak muszáj részt vennem a kiképzésen... apám miatt.  De ha már ott voltam miért ne teljesítettem volna jól. Senki se tudja, hogy egy sárkányhoz jártam ki mindennap és azért lettem egy kicsivel jobb a szokásosnál.
Kiképzés után a Nagy terem felé indultunk a többiekkel. Kikellet találnom valamit, hogy eltudjak menni Fogatlanhoz, mert már várt. Ilyenkor már ott szoktam lenni. Egy ötlet jutott eszembe.
- Bocs, de az arénába maradt a szekercém. - mondtam és hátrálni kezdtem Astridba ütköztem aki dühösen nézet vissza rám

De folytattam.
- Öhm..., majd ott találkozunk. - kiáltottam vissza futás közben.
De nem oda mentem. Siettem Fogatlanhoz. Ahogy az átjárón beléptem Fogatlan odarohant hozzám és várt. Beljebb mentünk levettem róla a nyerget és vakargatni kezdtem a nyakát amit nagyon élvezet.













Épp, hogy az állához értem amitől kidőlt.


Ezen teljesen elcsodálkoztam. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen egyszerű dologgal lelehet fegyverezni egy sárkányt.
A másnapi kiképzésen megint a siklóval gyakoroltunk. Utolsónak Astrid és én maradtunk. Astid teljesen elszánt volt, hogy nyerjen az engem teljesen nem érdekelt. Astrid épp a sárkány elöl gurult el és az felém folytatta az útját. É eldobtam a buzogányom és a sárkányra néztem. Az rám nézet, de nem bántott. Meghallottuk Astrid üvöltését, oda néztünk a sárkánnyal és láttuk a felénk haladó kissé őrületbe került Astridot. Gyorsan a sárkány nyakát kezdtem el vakargatni végül a nyakát amitől ugyan úgy összeesett, mint Fogatlan. Ránéztem Astrid ledöbbent arcára. Délután már nem mentem vissza Fogatlanhoz. A falu körül lébecoltam kiképzés után. Este csak vacsora környékén mentem fel a Nagy teremhez. A szokásos asztalomhoz ültem le egyből mindenki odagyűlt körém és kérdezgetni kezdtek például : " Hogy csináltam ezt? " vagy " Milyen trükköt vetettem be? " meg még hasonlok. Az elmúlt napokban történtek után egy kis magányra vágytam, hogy gondolkozni tudjak. De így már teljesen mindegy.
Másnap reggel - mint most már minden reggelem így kezdődik - Fogatlanhoz mentem és foglalkoztam vele a kiképzés kezdetéig. Vittem magammal egy kalapácsot és fényt vetítettem vele a földre és avval szórakoztattam Fogatlant. Úgy követte azt a fénypontot, mint egy macska az egeret.


Néhány óra múlva elindultam vissza a faluba, hogy a kiképzésen ott legyek. Mikor oda értem csak Astrid volt ott, így kicsit távolabb mentem a bejárattól. Bélhangos a többiekkel jött, kinyitotta a kapukat és mi bementünk. Eledzte magyarázni a mai próbát.
- Ma a rettenetes rémmel fogunk gyakorolni. - mondta.
Ennyi az egész amit mondott. Ilyen még nem történ. Kinyitotta rém ketrecének tartó cölöpét és vártunk. A hatalmas ajtó alatt egy kisebb csapóajtó szerűség mögül jelent meg az a csöpnyi sárkány.


Fafej elkezdte kikonyulni és az egyből ráugrott. Sok éven keresztül éreztem azt amit a kis sárkány most érzet egy pillanat alatt. Neki volt mersze neki ugrani, nekem viszont nem. A kis sárkánnyal is azt játszottam, mint korábban Fogatlannal. A ketrecébe követte a fénypontot. Hallottam Fafej mondatát.
- Hát sokkal ügyesebb, mint te bármikor. - mondta Astridnak.
Kiképzés után befejeztem a nyereghez való cuccokat és indultam a medencéhez. Onnan nem messze találkoztam Astriddal aki fákat öldökölt a szekercéjével. Amikor meglátott meglepődött.

Nem csak ő hanem én is meglepődtem. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a medencéhez. Tévúton mentem hátha követni fog Astrid. 10 perccel később értem oda a szokottnál. Fogatlan már türelmetlen volt. Oda adtam neki a halakat amiket még reggel az átjáróhoz készítettem. Miközben evett én felraktam rá a cuccokat és felkészítettem a repülésre. Elmentünk a tenger fölötti egyik szirthez. Ott kikötöttem magunkat egy cölöphöz, a farok állásait próbálgattam és jegyzeteltem le. Fogatlan élvezte a dolgot hisz bármelyik nap újra repülhet és itt a szirtnél újra érezte, hogy szabad lehet. Újra szárnyra kaptunk, de a széllöket besodort minket a fák közé. A kampó túl jól sikerült. Este bevittem magammal Fogatlant a faluba. Megvártam míg minden tiszta lesz és elindultam a műhelyféle vele, hogy leszedjem magam a nyeregről. Ahogy beértünk a műhelybe Fogatlan egyből kaja után kezdet el kutatni. Épp egy vödröt szimatolt amikor Astrid hangja ütötte meg a fülünket.
- Hablaty te vagy itt? - kérdezte.
Mind kettőnkre a frászt hozta. Gyorsan kiugrottam az ablakon mielőtt benézhetett volna. És megpróbáltam lekötni a figyelmét.
- Astrid szia... szia Astrid... Szia - a Astrid. - mondogattam.
- Figyelj általában nem érdekel ki mi a frászt csinál, de furán viselkedsz. - mondta és Közben Fogatlan rántott egyet rajtam. - Egyre furában. - fejezte be.
Érezem azt, hogy Fogatlan elindul engem meg magával ránt. Astrid furcsán nézett rám, majd egy pillanat múlva eltűnök az ablak mögött. Fogatlannal a falu széléig mentünk onnan meg vissza repültünk a medencéhez. Ott vakartam le magam valahogy a nyeregről. Vissza mentem a faluba és haza mentem a mai napból elég volt. De szerencsére holnap nem lesz kiképzés így kipróbálhatjuk Fogatlannal a műfarkat élesben.
Azt hiszem a holnapi napom lesz a legjobb... A holnapom jó lesz.

Hablaty új élete 7. fejezet

Este úgy mond tábor tüzeztünk az egyik kilátón. Hallgattuk Bélhangos meséit, de igazából semmit se értettem abból amit mondott. Az se értettem amit Halvér mondott, de azt már igen amit Takonypóc makogott ki.
- Levágom minden sárkány lábát... az arcommal. - mondta.
- Nem, nem. - fogott bele Bélhangos. - A szárnyát és a farkát kell levágni. Ha nem repül akkor nem megy el. A földhöz ragadt sárkány halott sárkány. - fejezte be.
Az utolsó mondata szöget ütött a fejembe. Ha Fogatlan - így neveztem el időközben - nem tud elrepülni akkor akár el is pusztulhat. Ez rémes és az én hibám. Ha nem akartam volna annyira beilleszkedni akkor nem lenne ez, de akkor Fogatlan se lenne a barátom. Gondolkoztam még egy kicsit, míg a többiek tovább beszéltek, de most se fogtam fel semmit abból amit mondtak. Fafej beszélt amikor fölálltam és lerohantam a kilátóból. A műhely felé vettem a utam. Ott elővettem a füzetem és a rajzomat kiegészítettem egy farokkal. Megterveztem nagyobba és neki láttam a munkának. Legelőször az egyik tartó cölöppel lettem kész.

A pajzsokból kiszedtem a szögeket meg hasonlok, hogy a műfarkat megtudjam csinálni.

Reggelre kész lettem a műfarokkal. Indultam Fogatlanhoz, de előtte még bepakoltam egy nagy kosár halat. Úgy szeretem volna rárakni, hogy ne figyeljen ezért viszem a halat neki és persze azért is, mert biztosan éhes lehet. Ezzel végeztem a hátamra vettem a kosarat, a honom alá vettem a műfarkat és elindultam a medencéhez.
Korán volt még, de ahogy meghallotta, hogy jövök felnézet rám majd érdeklődve figyelt. Leraktam a kosarat fellöktem és a halak kicsúsztak belőle. Érdeklődve nézte a halakat ahogy én körbe elindultam a halaktól ő közeledett hozzájuk. Sorolgatni kezdtem a halakat.
- Van egy kis tőkehal, izlandi lazac és egy füstölt angolna. - az angolna hallatára morogni kezdett. Kihúztam az angolnát a halak közül felmutattam morogni és ellenkezni kezdet.
 Gyorsan félre dobtam. Később jó lesz. - gondoltam magamba.
Lassan hátráltam Fogatlan farka felé és ő úgy ment a halakhoz újra. A farkához érve lassan odaillesztettem a műfarkat, hogy rácsatoljam, de pechemre arrébb húzta. Odamentem, de megint arrébb húzta majd fel is emelte. Nem csak a sárkányt, hanem magamat is nyugtatni kezdtem, hogy nincs semmi baj. Újra emelgetni kezdte a farkát mire ráugrottam és új próbálkoztam, de nem ment mivel kirántotta a farkát alólam. Megfordultam és a farkára ültem úgy próbáltam felrakni a farkát, ami így már ment. Felcsatoltam rá mindenhol és elkezdtem nézni a munkámat.

 Hát elég jól sikerült ahhoz képest, hogy először csináltam és egyedül. Hirtelen Fogatlan szárnyra kapott és nem tudtam mit tenni, mint a farkába csimpaszkodni. Ahogy fölszállt a műfarok redői összecsukódtak és mi zuhanni kezdtünk. Még időben kinyitottam a farkat így a nem a föld felé folytattuk utunkat hanem a magasba. Nem hittem el, hogy ez működik. A farkat balra döntve vissza a medencéhez irányítottam magunkat.
- Működik! -  kiáltottam.
Fogatlan észrevette, hogy a farkába kapaszkodok és ledobott magáról elindult, de 1 pillanattal később ő is lezuhant a vízbe. Örültem a sikeremhez és azt hiszem Fogatlan is rájött, hogy szüksége van rám annak érdekében, hogy repüljön. Kikecmeregtem a vízből, felvettem az angolnát amit a mellényem alá dugtam és elindultam a kiképzésre. Már mindenki ott volt csak Bélhangos nem. Megint messzebb vártam a srácokról és azon gondolkoztam, hogy hogyan oldjam meg a repülést Fogatlannal. Végül arra jutottam, hogy kiképzés után csinálok egy nyerget és vissza megyek Fogatlanhoz, Persze ha még ma megcsináltam. Időközben Bélhangos is megjött és be mentünk. A cipzárháttal gyakoroltunk ma. Még egy sárkánnyal több ami kinyírhat. Hurrá!...
De nem annyira biztos hisz itt a védelem a mellényem alatt... az angolna. Bélhangos elkezdte mondani a mai nap lényegét.
- Ma csapatokban dolgozunk. Szóval egy vizes fejű sárkány nem tud tűzet fújni. A fertelmes cipzárhát a legtrükkösebb sárkány. Az egyik fej gázt fúj a másik meggyújtja. Találjátok ki, hogy melyik melyik. - mondta.
Közbe a ketrec ajtó kinyílt és valami köd féleség szivárgott ki onnan. Halvér elkezdet valami idétlenséget mondani.
- A fogai penge élesek. Forró gáz fúj.... - mondta, de félbe szakítottam.
- Befejeznéd. Ez sehogy se segít. - mondtam.
Valahonnan a közelből a lányok hangját halottunk. Majd egy picit később a skacok hangját és egy ütést is. Fél pillanattal később Fafej kiabálását.
- Jaj de fáj, nagyon fáj. - kiabálta.
Az a köd szerűség el kezdett eltűnni és a többiek meg kiestek. Mi maradtunk Halvérrel. A sárkány kidugta az egyik fejét és Hal után eredt, az lelocsolta de volt. Már csak én maradtam. Mindkét fej előkerült és már meredtek. Meglendítettem a vödrömet amiben a víz volt, de szerencsémre pont előttem landolt az egész. A sárkány rám támad, de rögtön hátrálni is kezdet, mert megérezte az angolnát. A ketrecéig mentem vele, majd bezártam. De mielőtt bezártam volna a ketrecet bedobtam az angolnát is oda. Megfordultam és mindenki csodálkozva nézett rám.
 

Elkezdtem beszélni hozzájuk.
- Akkor én... most... jó... még van néhány dolog... amit... jó... én most... Oké. - dadogtam és elindultam haza megcsinálni a nyerget.




Otthon rögtön neki kezdtem a nyereg készítésnek, hogy minél előbb kész legyen. Sajnos csak reggel lettem kész vele, de rögtön elindultam Fogatlanhoz.

Hablaty új élete 6. fejezet

Elindultam a medencéhez. A átjárónál bedobtam a halat és vártam, hogy a sárkány oda jöjjön, de nem jött. Elindultam, de a pajzsom beragadt semerre se mozdult, átbújtam alatta felvettem a halat és bejeb mentem. Nem láttam sehol de a sárkány, de még mindig mentem egyre távolabb az átjárótól. Egy nagyobb sziklatömbhöz érve olyan érzésem támadt, hogy valaki figyel. Megfordultam és a sárkány nézett vissza rám lassan elindult felém.

Felé nyújtottam a halat elindult, hogy elvegye, de hirtelen meg torpant és morogni kezdet. A mellényem alatti tőrhöz nyúltam és még jobban morogni kezdet. Kivettem a tört az övemből a földre dobtam. A sárkány a fejével jelezte, hogy dobjam messzebbre. A lábammal felvettem és a vízbe dobtam,mindezt úgy, hogy a szemem egy pillanatra se vettem le a sárkányról. Miután a töröm már nem volt nálam az éjfúria barátságosabb lett.

Kinyújtottam a kezemet a hallal és vártam, hogy mit csinál. Ismét elindult felém lassan. Amikor oda ért megállt és kitárta a száját. Fognak nem volt nyoma, de teljesen úgy emlékszem rá, hogy volt foga amikor rám morgott.

- Fogatlan? Pedig megesküdtem volna, hogy van... - egyszerűen a fogai kinöttek és kikapta a halat a kezemből elképedve fejeztem be a mondatot. - ... fogad.
Rám nézet és elindult felém én elkezdtem hátrálni és elestem közbe. Tovább hátráltam a földön és mondogattam neki, hogy nincs nálam több hal. A sziklához érve nem volt menekvés a sárkány felém magasodót, majd öklendezni kezdet és az ölembe pottyant a félig megevett hal. Fúúúúj. A halra néztem, majd a sárkányra aki leült velem szemben És a halra nézett

Tudtam, hogy mit akar. Azt akarta, hogy harapjak bele abba a halba amit vissza öklendezett. Nem volt mit tennem így hát meg csináltam.

Majd lenyelette velem nem volt valami kellemes.

A sárkányra néztem aki a száját nyalogattam meg. --------->
A sárkányra mosolyogtam. 


Rám nézett és ő is mosolyogni kezdett.Nem akartam hinni a szememnek amikor ezt láttam. Egy sárkány ami ráadásul egy Éjfúria utánoz.
Félre raktam a halat és felálltam és kinyújtottam a kezem, hogy meg tudjam simogatni. Rá nézett a kezemre morogni kezdet és elrepült a tó másik oldalára. Ott valamiféle fekhelyet csinált magának rá feküdt, majd egy elröppenő madarat figyelt és úgy vett észre engem is maga mellett. Hátat fordított nekem és eltakarta az fejét a farkával.
 Közelebb araszoltam hozzá, hogy megtudjam fogni egy picit a sárkány bőrét. Felemelte a farkát felpattantam és elmentem.
 Ő is elment. Leöltem az egyik kőre és gondolkoztam. Alkonyat tájt a földbe elkezdtem rajzolni egy bottal az éjfúria fejét. Odajött mellém és figyelte mit csinálok.
 Amikor észre vette, hogy őt rajzolom doromboláshoz hasonló hangot adott ki.
 Felállt és elment az egyik fához letörni egy ágat. a földön huzta végig és rajzolni kezdet valamit.
 Felálltam és nézni kezdtem, hogy mit csinál. Miután végzett vele meg volt elégedve magával.

Elindultam és ráléptem a vonalra és morogni kezdett. Felemeltem a lábam és rögtön abba hagyta. 

Megismételtem még egyszer, majd a vonal másik oldalára raktam a lábam erre már nem morgott, hanem biztatóan nézet rám. Rá mosolyogtam és elindultam.

 Figyeltem arra, hogy ne lépjek rá a vonalakra, hisz az volt a lényege. Nem hittem volna, hogy egy sárkány ennyire értelmes lény. A végéhez érve éreztem a leheletét a nyakamba. Össze rezzentem, de már nem féltem tőle.
 Megfordultam és ránéztem. Kinyújtottam a kezem felé, de rám morog és a fejével jelzet, hogy fordítsam el a fejemet.
 Megtettem, újra kinyújtottam a kezem felé és vártam.

 Meglepődtem azon, hogy a sárkány az orrát odanyomta a kezemhez, felnéztem.


A fejét elvette a kezemből rám nézett, megrázta a fejét és elment.
 Én is elindultam haza. A mai nap volt azt hiazem a legjobb eddig az életemben. És ha jól hiszem lett egy barátom. Ami egy sárkány, de jobb a semminél. Remélhetőleg jobb barát lesz, mint az emberek.

Hablaty új élete 5. fejezet

Újabb nap virradt, egy újabb sárkányban gazdag nap. Hurrá! Reggeli után az arénánál gyülekeztünk. Mint mindig én távol voltam a srácoktól. De nem is igazán izgatott. Mikor Bélhangos kinyitotta a kaput mindenki besietett én meg besétáltam. Felvettem az egyik pajzsot a földről, egy fegyvert az állványokról levettem és elindultam a labirintusba. Bélhangos kint maradt és onnan adta ki sz utasításokat. A Siklósárkánnyal gyakoroltunk ma.
Míg a többiek a sárkány elöl  addig én Bélhangostól kérdezgetem az Éjfúriákról.
- Észre vettem, hogy a könyvben nincs semmi írva az Éjfúriákról. Van talán egy második kötet vagy egy Éjfúria brosúra? - kérdezgetem.
A fegyver ami a kezembe volt eltalálta valami. Arra néztem amerről a lövés jött és láttam a sárkányt ami elindult felém. Rögtön elindultam befele, hogy leráztam. Hamar feladta és Halvérre ment. Bélhangos magyarázni kezdet valamit a vakfoltról vagy miről. De nem nagyon figyeltem rá, minél távolabb akartam maradni a sárkánytól. Vissza jutottam oda ahonnan elindultam és megint feltettem egy kérdést Bélhangosnak.
- És, hogy lehet megszelídíteni egy Éjfúriát? - kérdeztem.
- Nincs olyan ember akinek sikerül volna és élne még. - mondta, cinikusan egy csöppet. Majd rám kiáltott. - Hablaty befelé!!!!!
Jól van na nem kell ennyire felkapni a vizet. - morgolódtam magamba.
- Jó, de csak elméletileg. - mondtam miközben a srácokhoz értem.
Ott Astrid jelzett, hogy hasaljak le és meg is tettem nem akartam Astriddal szembe az életem kockáztatni. Mindenki átbukfencezett, de nekem nem sikerült így a sárkány észre vett és üldözni kezdet minket. De szerencsémre nem engem. Astrid után eredt én tovább firtattam Bélhangost a kérdéseimmel. A srácok mind menekültek, Bélhangos rám szólt és megfordulta, láttam a felém tartó Astridot és a nyomában a sárkányt. Láttam ahogy Astrid ugrik az utolsó falról és, hogy felém közelit a magasból azt is hallottam, hogy a nevemet kiáltja.
- Hablaty! - és egy pillanat múlva már rajtam hevert.
Hallottam az ikrek hangját, de nem tudtam felfogni az amit mondanak, mert Astrid rángatni kezdte a pajzsomból a szekercéjét ami nem nagyon ment. Így inkább a pajzsot is a sárkányhoz vágta. Majd kérdőre vont.
- Szerinted ez csak valami vicc. A szüleink után mi örököljük a háborút. Döntsd el hogy kinek az oldalán áll. - mondta.
Miután elmentek én is elindultam a medencéhez, de előtte magamhoz vettem egy halat és egy pajzsot. Biztosan éhes lehet a sárkány. És elindultam.

Hablaty új élete 4. fejezet

Az arénából arra a helyre rohantam ahol tegnap az Éjfúriát megtaláltam. A kötelet megfogva feltettem egy kérdést magamnak.
- Akkor te miért nem akartál megölni? - kérdeztem.
Hisz amit Bélhangos mondott az most nem igazán jött be. Elindultam a közeli medence felé hátha ott van. Amikor oda értem és körül néztem nem láttam sehol. A földön különös dolgot láttam meg. Felvettem és vizsgálgatni kezdtem, hirtelen elrepült az átjáró előtt a sárkány. Nagyon megijedtem, de meg is lepődtem, hogy még mindig itt van. Azt hittem, hogy már rég messze jár. Vissza repült a tó másik partjára, így letudtam mászni, hogy jobban meg tudjam nézni. A sárkány egyfolytában elakart repülni, de nem sikerült neki.

Előkaptam a jegyzet füzetem és lerajzoltam a sárkányt.

A rajzot nézve  felettem egy kérdést.

- Akkor miért nem repülsz el?

Ránéztem a sárkányra és észre vettem, hogy az egyik farka hiányzik. A rajzon is kijavítottam. Elgondolkozva néztem a rajzot amikor egy hangos puffanást hallottam, felnézve láttam, hogy a sárkány a tó előtt hever majd feláll és halászni kezd. Újra a rajzra néztem és megsajnáltam a sárkányt, hogy miattam nem tud semmit se csinálni. A ceruzám hirtelen kigurult a kezemből és a földre eset. Imádkoztam Thor - hoz, hogy a sárkány nem vegye észre,de amilyen szerencsés vagyok észre vette. Felnézett rám, de mégsem támadt. Vettem egy nagy levegőt oldalra fordítottam a fejem és a sárkány is ezt tette. Érdeklődve vizsgált tovább.

-----------------------

Este értem vissza a Nagy teremhez vacsora idő volt. Mikor beléptem épp Astrid hibáit tárgyalták. Ahogy közelebb értem az én hibáimat taglalták.

- Na és Hablaty hol rontotta el? - kérdezte Bélhangos.

- Hogy eljött! - szólalt meg Kőfej.

- Nem ették meg. - folytatta Fafej.

- Sosincs ott ahol lennie kell. -mondta az akitől a legkevésbé akartam volna ezt hallani.

A vacsorámat össze szedve átültem a másik asztalhoz. Letettem az asztalra a kaját és csak néztem, nem volt étvágyam amiatt amit a nap folyamán láttam. Bélhangos beszélni kezdet.

- Minden amit tudnotok kell a sárkányokról ebben van. - mutatott fel egy könyvet, majd mindent lesöpört a szomszéd asztalról és a könyvet rádobta . - Minden benne van az ismert sárkányfajokról. - mondta, erre már felfigyeltem. Ha az összes ismert sárkányfaj benne van akkor az éjfúria is benne van. bélhangos tovább sétált és folytatta. - Ma magoltok nem támadtok. - és kiment.

Már nem hallotta a megjegyzéseket.

- Még olvasnunk is kell?! - kiáltott fel Fafej.

- Még ebben az életben? - kérdezte Kőfej.

- Tudjátok ki fog olvasni amikor megölhetjük azokat az ízéket amikről a szavak izélnek! - kiáltotta Takonypóc. 

- Én vagy 7 - szer olvastam. - szólalt meg Halvér. - Van az a sárkány amelyik a földbe ássa magát, a másik meg forró vizet köp az...

- Ja ez jól hangzik. - vágott közbe Fafej. - Volt esélye, hogy elolvasom.

- De így. - folytatta Kőfej.

Felálltak és kimennetek Astrid maradt még ott oda mentem és beszélni kezdtem hozzá.

- Szóval... akkor olvassuk együtt. -kezdtem. De nem tudtam folytatni, mert Astrid fölállt és elindult kifelé.

- Olvas egyedül. - szólt még vissza a válla felett.

- Hát jó akkor egyedül... És majd találkozunk... holnap.-mondtam, de a végét nem hallotta, mert már kint volt.

---------------------------

Késő este mikor már senki se volt a Nagy teremben vissza mentem és olvasni kezdtem a Sárkány könyvet. A könyvet kinyitva a sárkányok osztályozását láttam meg. Majd folytattam a könyv lapozgatását és olvasását. Az első sárkány a Dörgődob volt. Utána következett a Fanyeső. Majd a Forkatlan jött. Egymás után jöttek a sárkányok: Szárnyváltó, Gronkell, Cipzárhát, Ölvész. Egyre többet lapozgattam a könyvben. Csonttörő, Suttogó halál. Majd azokat kezdtem olvasgatni, hogy az áldozattokkal mit csinál. Ilyenek voltak például: megégeti -, elássa -, megfolytja -, kifordítja zsákmányát. Több sárkány fajnál is olvastam, hogy rendkívül veszélyes és irtandó, míg végül egy üres laphoz éltem. A tetejére fel volt írva, hogy

Éjfúria.

Kép nem volt. És semmi olyan adat ami jó lett volna. 

Hangosan kezdtem olvasni az oda írtakat.

- Sebessége ismeretlen. Mérete ismeretlen. A villám és a halál istentelen ivadéka. Soha ne ütközz meg vele egyetlen esélyed az ha elbújsz és imádkozol, hogy ne leljen rád. 

Ezek a dolgok elgondolkodtattak majd elővettem a füzetem, kinyitottam a rajznál és rádobtam a könyvre.

 
Nem igazán látszott a nap folyamán, hogy meg akarna bárkit is ölni. Mára elég volt az elmélkedésből így haza mentem és lefeküdtem. De még otthon se nagyon tudtam kiverni az olvasatokat a fejemből.

Hablaty új élete 3. fejezet

Ma reggel kezdődik kiképzés amit Bélhangos tart. Így hát nem csoda, hogy elég rossz az előérzettem. Nem valami tanító típus. Egyedül szerintem csak kovácsnak jó. Elindultam a Nagy terembe reggelizni. Mint mindig távol ültem le a többiektől egész végig gondolkoztam, azt se tudtam, hogy mit eszek. Eszembe jutott, hogy elkel indulnom az arénához, de előtte még haza kell mennem a szekercémért.
Amikor oda értem a többiek már bent voltak és beszélgetek. Astrid hangja ütötte meg a fülem.
- Ja ez csak úgy buli, ha sebhely is van. - mondta.
- Fájdalom az kell. De frankon igaz. - mondtam a lehető leguntabb hangon.
Hátra néztek és az arcukon döbbenet suhant át egy pillanatra. Nem tudták elhinni, hogy apám elengedett a kiképzésre, sőt még én se nagyon hiszem el. Tegnap reggel még mindenem oda adtam volna azért, hogy itt legyek, de most... most már nem. Az éjfúria óta egyetlen sárkányt se tudnék megölni. Nem tudnám újra átélni azt. Fafej kezdte a gúnyolódás Takonypóc helyet. Hurrá.
- Ó klassz ezt meg kiengedte be!? - mondta.
Már majdnem vissza szóltam neki, hogy az aki téged is. Ide a kiképzésre csak azok jöhetnek akit a szülei elengednek, de még az apámnak is bele kell egyezni abba, hogy részt vehessen ezen. Bélhangos jelent meg mögöttem és kezdet bele a mondókájába.
- Lássunk hozzá. A legügyesebb újonc lehetőséget kap arra, hogy az első sárkányát a falu színe előtt ölje meg. - mondta.
Erre Takonypóc megszólalt. Mint mindig engem tett a gúny tárgyává.
- Hablaty már megöl egy éjfúriát. Akkor ő most ki van tárva vaaaaaaaaagy... - mondta amin az ikrek jót nevetek. - Ezt jól megmondtam neki öcsém.... - ezen már ő is nevettet.
A többiek beálltak egy sorba addig Bélhangos oda jött hozzám és halkan beszélni kezdet hozzám.
- Ne aggódj, kicsi vagy és gyenge. Azt hiszik majd hogy beteg vagy vagy gyogyós. Így majd a viking szerűbb srácokra mennek  - mondta miközben mentünk majd oda lökőt Halvérhez és folytatta a beszámolóját immár hangosan. - A sok fajtából csak néhány van a kapuk mögött Így azokkal fogtok gyakorolni. A siklósárkány.  - mondta miközben elhaladt az ajtó előtt.
- Sebesség : 8. Páncél : 16. - mondta Hal.
Sose értettem, hogy hogyan tud ennyi mindent megjegyezni a sárkányokról. Bélhangos tovább ment a sárkány ketrecnél és újra egy sárkány névét mondta.
- A Fertelmes cipzárhát.
- Rejtőzés : 11. Duplán. - mondta Hal akire már mindenki furcsán nézett, de ez öt nem nagyon érdekelte.
- A Szörnyen nagy rémség. - folytatta Bélhangos.
- Tűzerő : 15. - Ó Thor segíts. - gondoltam már magamban.
- A Rettenetes rém.
- Erő : 8. Méreg : 12.
Őszinte örömömre Bélhangos rákiáltott.
- Befejeznéd végre! - Kiáltotta, majd folytatta. - És a Gronkell.
- Harapóerő : 8. - súgta oda nekem Halvér.
Már épp megszólaltam volna, hogy ez most engem mit érdekel, amikor Takonypóc egy kérdést tett fel Bélhangosnak.
- Hé - hé. Varjunk csak nem akarsz tanítani először. - kérdezte.
Felnéztem Bélhangosra és láttam, hogy a keze a ketrec ajtajának nyitó karján volt.
-Szerintem a gyakorlat teszi a mestert. - mondta miközben lehúzta a kart. A sárkány szinte kirobbant a ketrecből és a falnak ütközött. A földön talált köveket és azokat bekebelezte.
Bélhangos tovább beszélt.
- Mi a legfontosabb amire szükség van? - kérdezte.
Én rögtön bekiáltottam ami az eszembe jutott.
- Egy orvos! - mondtam.
- Útősebesség? - kérdezte Halvér.
- Pajzs! - kiáltotta Astrid.
- Pontosan a pajzs. - mondta Bélhangos. - A legfontosabb felszerelésetek. Ha választani kell pajzs és bármilyen fegyver között. A pajzsot válasszátok. - adta a tanácsot még hozzá.
Sajnálatos módon nem sikerült egyedül felvennem a pajzsom, így segítettek. Bélhangos volt az. Az ikrek hangja ütötte meg a fülem, mint mindig veszekedtek. Thor sose unják meg.
- Mit fogdosod a pajzsom. Az enyéééééééém! - kiabálta Fafej.
- Miért pont ez kell neked? Mikor itt van vagy 100 pajzs? - kérdezte a húga.
- Mert ez tetszik. Ezen virágok vannak. Olyan lányos. - mondta tisztára úgy, mintha csak azt mondaná, hogy éhes.
Komolyan. Ez most csak valami vicc akar lenni. Egy ütést és egy felszisszenést hallottam majd megszólalt Kőfej.
- Hoppá ezen már vér is van. - közölte.
Egy lövés hallatszott és az ikrek jajgatása. A sárkány kilőtte őket... szerencsére.
- Az ikrek kiestek! - kiabált be Bélhangos, majd folytatta. - A pajzs még mire lehet jó? Zajt csapni tökéletes. Mire vártok csapjatok zajt, hogy megzavarjátok a célzásban. - adta az utasításokat ki.
Mindenki a fegyverét a pajzshoz ütögette. Én az adott esetben a tegnap esti szekercét  - amit apámtól kaptam - csapkodtam a pajzshoz. A sárkányra nézve láttam, hogy azt se tudja merre menjen. Abba hagytuk a fegyverekkel való zaj csapást, közben Bélhangos beszélt hozzánk.
- A sárkányoknak meg van határozva az, hogy mennyit tudnak lőni. Akkor hát egy Gronkell mennyit tud lőni?- kérdezte.
Thor szerelmére honnan a bánatból tudjuk. Nem vagyunk Halvér aki mindent tud a sárkányokról.
- 5 -öt! - kiáltotta be Takonypóc nagy meglepetésként.
- Nem 6 - ot. 6 - ot tud lőni. - mondta a kisokos.
- Pontosan 6 - ot lő. Tehát mindenkire egy jut.
Halvér örömében a magasba emelte a kezeit így a sárkány kilőtte. Legalább már nem kell tovább hallgatni az okoskodását a sárkányokról. Nagy " szerencsémre " a lövés az oda csapódott be ahol épp bujkáltam.
- Kiestél Halvér! - kiabálta be Bélhangos. - Buj vissza Hablaty. - szólt oda nekem.
Kösz szépen Bélhangos, hogy felkészítesz. Ennél jobb harcos nem lehetnék? - morgolódtam magamba.
Hárman voltunk már csak. Takonypóc, Astrid és én. Nem hittem volna, hogy eddig bent tudok maradni. Láttam Astridot arra bukfencezni ahol én bujdostam és úgy döntöttem, hogy inkább előjövök. Majd meghallottam Bélhangost.
- Kiestél Takonypóc.
Komolyan nem hittem el azt amit mondott. Oda szóltam az előttem álló Astridnak.
- Tehát csak ketten maradtunk te meg én. Igaz?
Felegyenesedett, megszólalt, majd eltűnt.
- Nem csak te.
Egy lövés eltalálta a pajzsom és az kiesett a kezemből. Én meg hülye fejjel utána futottam a sárkány meg utánam. Amikor a falhoz értem a hátamat a falnak vetve szembe néztem a sárkánnyal. Rám nézett és lőni készült. Abban a másodpercben az egész életem leperget előttem. Nem pont így képzeltem a halálom, de legalább gyors lesz. Éreztem, hogy a sárkányt eltávolítják rólam és Bélhangost hallottam meg ahogy a sárkánnyal vitatkozik.
- Meg volt a 6 te túlméretezett grinolin. Tűnés a helyedre. Kaptok még egy esély. - majd hozzám fordult. - Ne feledjétek egy sárkány az mindig - mindig ölni akar. Ezt az egy dolgot ne feledjétek el. - mondta majd elvonult a többiekkel a nyomában.
Rá meredtem a lövés helyére. Ha minden sárkány ölni akar akkor az Éjfúria miért nem akart engem megölni amikor volt rá lehetősége. Ezt nem értettem.