Hablaty új élete 5. fejezet

Újabb nap virradt, egy újabb sárkányban gazdag nap. Hurrá! Reggeli után az arénánál gyülekeztünk. Mint mindig én távol voltam a srácoktól. De nem is igazán izgatott. Mikor Bélhangos kinyitotta a kaput mindenki besietett én meg besétáltam. Felvettem az egyik pajzsot a földről, egy fegyvert az állványokról levettem és elindultam a labirintusba. Bélhangos kint maradt és onnan adta ki sz utasításokat. A Siklósárkánnyal gyakoroltunk ma.
Míg a többiek a sárkány elöl  addig én Bélhangostól kérdezgetem az Éjfúriákról.
- Észre vettem, hogy a könyvben nincs semmi írva az Éjfúriákról. Van talán egy második kötet vagy egy Éjfúria brosúra? - kérdezgetem.
A fegyver ami a kezembe volt eltalálta valami. Arra néztem amerről a lövés jött és láttam a sárkányt ami elindult felém. Rögtön elindultam befele, hogy leráztam. Hamar feladta és Halvérre ment. Bélhangos magyarázni kezdet valamit a vakfoltról vagy miről. De nem nagyon figyeltem rá, minél távolabb akartam maradni a sárkánytól. Vissza jutottam oda ahonnan elindultam és megint feltettem egy kérdést Bélhangosnak.
- És, hogy lehet megszelídíteni egy Éjfúriát? - kérdeztem.
- Nincs olyan ember akinek sikerül volna és élne még. - mondta, cinikusan egy csöppet. Majd rám kiáltott. - Hablaty befelé!!!!!
Jól van na nem kell ennyire felkapni a vizet. - morgolódtam magamba.
- Jó, de csak elméletileg. - mondtam miközben a srácokhoz értem.
Ott Astrid jelzett, hogy hasaljak le és meg is tettem nem akartam Astriddal szembe az életem kockáztatni. Mindenki átbukfencezett, de nekem nem sikerült így a sárkány észre vett és üldözni kezdet minket. De szerencsémre nem engem. Astrid után eredt én tovább firtattam Bélhangost a kérdéseimmel. A srácok mind menekültek, Bélhangos rám szólt és megfordulta, láttam a felém tartó Astridot és a nyomában a sárkányt. Láttam ahogy Astrid ugrik az utolsó falról és, hogy felém közelit a magasból azt is hallottam, hogy a nevemet kiáltja.
- Hablaty! - és egy pillanat múlva már rajtam hevert.
Hallottam az ikrek hangját, de nem tudtam felfogni az amit mondanak, mert Astrid rángatni kezdte a pajzsomból a szekercéjét ami nem nagyon ment. Így inkább a pajzsot is a sárkányhoz vágta. Majd kérdőre vont.
- Szerinted ez csak valami vicc. A szüleink után mi örököljük a háborút. Döntsd el hogy kinek az oldalán áll. - mondta.
Miután elmentek én is elindultam a medencéhez, de előtte magamhoz vettem egy halat és egy pajzsot. Biztosan éhes lehet a sárkány. És elindultam.