- Akkor te miért nem akartál megölni? - kérdeztem.
Hisz amit Bélhangos mondott az most nem igazán jött be. Elindultam a közeli medence felé hátha ott van. Amikor oda értem és körül néztem nem láttam sehol. A földön különös dolgot láttam meg. Felvettem és vizsgálgatni kezdtem, hirtelen elrepült az átjáró előtt a sárkány. Nagyon megijedtem, de meg is lepődtem, hogy még mindig itt van. Azt hittem, hogy már rég messze jár. Vissza repült a tó másik partjára, így letudtam mászni, hogy jobban meg tudjam nézni. A sárkány egyfolytában elakart repülni, de nem sikerült neki.
Előkaptam a jegyzet füzetem és lerajzoltam a sárkányt.
- Akkor miért nem repülsz el?
Ránéztem a sárkányra és észre vettem, hogy az egyik farka hiányzik. A rajzon is kijavítottam. Elgondolkozva néztem a rajzot amikor egy hangos puffanást hallottam, felnézve láttam, hogy a sárkány a tó előtt hever majd feláll és halászni kezd. Újra a rajzra néztem és megsajnáltam a sárkányt, hogy miattam nem tud semmit se csinálni. A ceruzám hirtelen kigurult a kezemből és a földre eset. Imádkoztam Thor - hoz, hogy a sárkány nem vegye észre,de amilyen szerencsés vagyok észre vette. Felnézett rám, de mégsem támadt. Vettem egy nagy levegőt oldalra fordítottam a fejem és a sárkány is ezt tette. Érdeklődve vizsgált tovább.
-----------------------
Este értem vissza a Nagy teremhez vacsora idő volt. Mikor beléptem épp Astrid hibáit tárgyalták. Ahogy közelebb értem az én hibáimat taglalták.
- Na és Hablaty hol rontotta el? - kérdezte Bélhangos.
- Hogy eljött! - szólalt meg Kőfej.
- Nem ették meg. - folytatta Fafej.
- Sosincs ott ahol lennie kell. -mondta az akitől a legkevésbé akartam volna ezt hallani.
A vacsorámat össze szedve átültem a másik asztalhoz. Letettem az asztalra a kaját és csak néztem, nem volt étvágyam amiatt amit a nap folyamán láttam. Bélhangos beszélni kezdet.
- Minden amit tudnotok kell a sárkányokról ebben van. - mutatott fel egy könyvet, majd mindent lesöpört a szomszéd asztalról és a könyvet rádobta . - Minden benne van az ismert sárkányfajokról. - mondta, erre már felfigyeltem. Ha az összes ismert sárkányfaj benne van akkor az éjfúria is benne van. bélhangos tovább sétált és folytatta. - Ma magoltok nem támadtok. - és kiment.
Már nem hallotta a megjegyzéseket.
- Még olvasnunk is kell?! - kiáltott fel Fafej.
- Még ebben az életben? - kérdezte Kőfej.
- Tudjátok ki fog olvasni amikor megölhetjük azokat az ízéket amikről a szavak izélnek! - kiáltotta Takonypóc.
- Én vagy 7 - szer olvastam. - szólalt meg Halvér. - Van az a sárkány amelyik a földbe ássa magát, a másik meg forró vizet köp az...
- Ja ez jól hangzik. - vágott közbe Fafej. - Volt esélye, hogy elolvasom.
- De így. - folytatta Kőfej.
Felálltak és kimennetek Astrid maradt még ott oda mentem és beszélni kezdtem hozzá.
- Szóval... akkor olvassuk együtt. -kezdtem. De nem tudtam folytatni, mert Astrid fölállt és elindult kifelé.
- Olvas egyedül. - szólt még vissza a válla felett.
- Hát jó akkor egyedül... És majd találkozunk... holnap.-mondtam, de a végét nem hallotta, mert már kint volt.
---------------------------
Késő este mikor már senki se volt a Nagy teremben vissza mentem és olvasni kezdtem a Sárkány könyvet. A könyvet kinyitva a sárkányok osztályozását láttam meg. Majd folytattam a könyv lapozgatását és olvasását. Az első sárkány a Dörgődob volt. Utána következett a Fanyeső. Majd a Forkatlan jött. Egymás után jöttek a sárkányok: Szárnyváltó, Gronkell, Cipzárhát, Ölvész. Egyre többet lapozgattam a könyvben. Csonttörő, Suttogó halál. Majd azokat kezdtem olvasgatni, hogy az áldozattokkal mit csinál. Ilyenek voltak például: megégeti -, elássa -, megfolytja -, kifordítja zsákmányát. Több sárkány fajnál is olvastam, hogy rendkívül veszélyes és irtandó, míg végül egy üres laphoz éltem. A tetejére fel volt írva, hogy
Éjfúria.
Nem igazán látszott a nap folyamán, hogy meg akarna bárkit is ölni. Mára elég volt az elmélkedésből így haza mentem és lefeküdtem. De még otthon se nagyon tudtam kiverni az olvasatokat a fejemből.
Kép nem volt. És semmi olyan adat ami jó lett volna.
Hangosan kezdtem olvasni az oda írtakat.
- Sebessége ismeretlen. Mérete ismeretlen. A villám és a halál istentelen ivadéka. Soha ne ütközz meg vele egyetlen esélyed az ha elbújsz és imádkozol, hogy ne leljen rád.
Ezek a dolgok elgondolkodtattak majd elővettem a füzetem, kinyitottam a rajznál és rádobtam a könyvre.
Nem igazán látszott a nap folyamán, hogy meg akarna bárkit is ölni. Mára elég volt az elmélkedésből így haza mentem és lefeküdtem. De még otthon se nagyon tudtam kiverni az olvasatokat a fejemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése