Hablaty új élete 6. fejezet

Elindultam a medencéhez. A átjárónál bedobtam a halat és vártam, hogy a sárkány oda jöjjön, de nem jött. Elindultam, de a pajzsom beragadt semerre se mozdult, átbújtam alatta felvettem a halat és bejeb mentem. Nem láttam sehol de a sárkány, de még mindig mentem egyre távolabb az átjárótól. Egy nagyobb sziklatömbhöz érve olyan érzésem támadt, hogy valaki figyel. Megfordultam és a sárkány nézett vissza rám lassan elindult felém.

Felé nyújtottam a halat elindult, hogy elvegye, de hirtelen meg torpant és morogni kezdet. A mellényem alatti tőrhöz nyúltam és még jobban morogni kezdet. Kivettem a tört az övemből a földre dobtam. A sárkány a fejével jelezte, hogy dobjam messzebbre. A lábammal felvettem és a vízbe dobtam,mindezt úgy, hogy a szemem egy pillanatra se vettem le a sárkányról. Miután a töröm már nem volt nálam az éjfúria barátságosabb lett.

Kinyújtottam a kezemet a hallal és vártam, hogy mit csinál. Ismét elindult felém lassan. Amikor oda ért megállt és kitárta a száját. Fognak nem volt nyoma, de teljesen úgy emlékszem rá, hogy volt foga amikor rám morgott.

- Fogatlan? Pedig megesküdtem volna, hogy van... - egyszerűen a fogai kinöttek és kikapta a halat a kezemből elképedve fejeztem be a mondatot. - ... fogad.
Rám nézet és elindult felém én elkezdtem hátrálni és elestem közbe. Tovább hátráltam a földön és mondogattam neki, hogy nincs nálam több hal. A sziklához érve nem volt menekvés a sárkány felém magasodót, majd öklendezni kezdet és az ölembe pottyant a félig megevett hal. Fúúúúj. A halra néztem, majd a sárkányra aki leült velem szemben És a halra nézett

Tudtam, hogy mit akar. Azt akarta, hogy harapjak bele abba a halba amit vissza öklendezett. Nem volt mit tennem így hát meg csináltam.

Majd lenyelette velem nem volt valami kellemes.

A sárkányra néztem aki a száját nyalogattam meg. --------->
A sárkányra mosolyogtam. 


Rám nézett és ő is mosolyogni kezdett.Nem akartam hinni a szememnek amikor ezt láttam. Egy sárkány ami ráadásul egy Éjfúria utánoz.
Félre raktam a halat és felálltam és kinyújtottam a kezem, hogy meg tudjam simogatni. Rá nézett a kezemre morogni kezdet és elrepült a tó másik oldalára. Ott valamiféle fekhelyet csinált magának rá feküdt, majd egy elröppenő madarat figyelt és úgy vett észre engem is maga mellett. Hátat fordított nekem és eltakarta az fejét a farkával.
 Közelebb araszoltam hozzá, hogy megtudjam fogni egy picit a sárkány bőrét. Felemelte a farkát felpattantam és elmentem.
 Ő is elment. Leöltem az egyik kőre és gondolkoztam. Alkonyat tájt a földbe elkezdtem rajzolni egy bottal az éjfúria fejét. Odajött mellém és figyelte mit csinálok.
 Amikor észre vette, hogy őt rajzolom doromboláshoz hasonló hangot adott ki.
 Felállt és elment az egyik fához letörni egy ágat. a földön huzta végig és rajzolni kezdet valamit.
 Felálltam és nézni kezdtem, hogy mit csinál. Miután végzett vele meg volt elégedve magával.

Elindultam és ráléptem a vonalra és morogni kezdett. Felemeltem a lábam és rögtön abba hagyta. 

Megismételtem még egyszer, majd a vonal másik oldalára raktam a lábam erre már nem morgott, hanem biztatóan nézet rám. Rá mosolyogtam és elindultam.

 Figyeltem arra, hogy ne lépjek rá a vonalakra, hisz az volt a lényege. Nem hittem volna, hogy egy sárkány ennyire értelmes lény. A végéhez érve éreztem a leheletét a nyakamba. Össze rezzentem, de már nem féltem tőle.
 Megfordultam és ránéztem. Kinyújtottam a kezem felé, de rám morog és a fejével jelzet, hogy fordítsam el a fejemet.
 Megtettem, újra kinyújtottam a kezem felé és vártam.

 Meglepődtem azon, hogy a sárkány az orrát odanyomta a kezemhez, felnéztem.


A fejét elvette a kezemből rám nézett, megrázta a fejét és elment.
 Én is elindultam haza. A mai nap volt azt hiazem a legjobb eddig az életemben. És ha jól hiszem lett egy barátom. Ami egy sárkány, de jobb a semminél. Remélhetőleg jobb barát lesz, mint az emberek.