Hablaty új élete 8. fejezet

A medencébe érve nem láttam sehol Fogatlant. A tóhoz értem mikor előjött. Már nem olyan volt, mint tegnap. Nem volt bizalmatlan. Tudta, hogy segíteni szeretnék neki. Érdeklődve nézte a nyerget a kezembe felmutattam neki.
 Mire elfutott és én meg utána, hogy rá tudjam rakni a nyerget.

Szórakozott velem. De nem igazán bántam legalább valaki nem egy parazitaként bánik velem. Fogatlan elfogadott olyannak amilyen vagyok. És ez jól eset. Mikor végre sikerült utol érnem hagyta, hogy rátegyem a nyerget. Egy kötelet kötöttem a műfarokra, hogy irányítani tudjam. A medence pereme felé járhatunk amikor túl nagyot rántottam a kötélen én leestem A sárkányról ő meg lezuhant.  Szerencsére ma nem volt kiképzés így nem kellett sietnem vissza a faluba. Még aznap este kampót szereltem a nyeregre, hogy le ne esek Fogatlanról. Készítettem még egy övet amire tartó köteleket raktam amiket a kampókra helyezek. Elég jól sikerült.
Reggel megint kimentem Fogatlanhoz és ma is repülni próbáltunk. Most a lábamra kötöttem a kötelet. Most se ment valami jól a landolás, de a magas fű a medence egyik pereménél termet felfogta a becspodást. Nem tudtam, hogy tudtunk úgy landolni Fogatlannal, hogy én " leestem " róla. Fogatlantól nem messze álltam meg a fűben, vissza menten hozzá és.... Amikor odaértem hozzá ő csak a fűben hemperget, mint egy kiskutya.

 Amit akkor láttam nem nevezhető vérengző fenevadnak. Inkább egy túlméretezett játékos macskának. Vissza vittem a medencébe Fogatlant és a zsebemben egy kis fűvel elindultam a kiképzésre. Sajnos ma már volt.
A mai napon megint a gronkellel gyakoroltunk. Mielőtt rám támadt volna Takonypócot ütött ki - nagy örömömre - mikor a sárkány észre vett rám támadt és én kitartottam a kezemet benne a fűvel. Erre a sárkányra is olyan hatással volt,mint Fogatlanra. Gothi minden nap ott volt és figyelte,hogy melyik újonc a legjobb és mindennap egyre többen jöttek az arénához nézni minket. Igazság szerint én nem akartam nyerni, csak muszáj részt vennem a kiképzésen... apám miatt.  De ha már ott voltam miért ne teljesítettem volna jól. Senki se tudja, hogy egy sárkányhoz jártam ki mindennap és azért lettem egy kicsivel jobb a szokásosnál.
Kiképzés után a Nagy terem felé indultunk a többiekkel. Kikellet találnom valamit, hogy eltudjak menni Fogatlanhoz, mert már várt. Ilyenkor már ott szoktam lenni. Egy ötlet jutott eszembe.
- Bocs, de az arénába maradt a szekercém. - mondtam és hátrálni kezdtem Astridba ütköztem aki dühösen nézet vissza rám

De folytattam.
- Öhm..., majd ott találkozunk. - kiáltottam vissza futás közben.
De nem oda mentem. Siettem Fogatlanhoz. Ahogy az átjárón beléptem Fogatlan odarohant hozzám és várt. Beljebb mentünk levettem róla a nyerget és vakargatni kezdtem a nyakát amit nagyon élvezet.













Épp, hogy az állához értem amitől kidőlt.


Ezen teljesen elcsodálkoztam. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen egyszerű dologgal lelehet fegyverezni egy sárkányt.
A másnapi kiképzésen megint a siklóval gyakoroltunk. Utolsónak Astrid és én maradtunk. Astid teljesen elszánt volt, hogy nyerjen az engem teljesen nem érdekelt. Astrid épp a sárkány elöl gurult el és az felém folytatta az útját. É eldobtam a buzogányom és a sárkányra néztem. Az rám nézet, de nem bántott. Meghallottuk Astrid üvöltését, oda néztünk a sárkánnyal és láttuk a felénk haladó kissé őrületbe került Astridot. Gyorsan a sárkány nyakát kezdtem el vakargatni végül a nyakát amitől ugyan úgy összeesett, mint Fogatlan. Ránéztem Astrid ledöbbent arcára. Délután már nem mentem vissza Fogatlanhoz. A falu körül lébecoltam kiképzés után. Este csak vacsora környékén mentem fel a Nagy teremhez. A szokásos asztalomhoz ültem le egyből mindenki odagyűlt körém és kérdezgetni kezdtek például : " Hogy csináltam ezt? " vagy " Milyen trükköt vetettem be? " meg még hasonlok. Az elmúlt napokban történtek után egy kis magányra vágytam, hogy gondolkozni tudjak. De így már teljesen mindegy.
Másnap reggel - mint most már minden reggelem így kezdődik - Fogatlanhoz mentem és foglalkoztam vele a kiképzés kezdetéig. Vittem magammal egy kalapácsot és fényt vetítettem vele a földre és avval szórakoztattam Fogatlant. Úgy követte azt a fénypontot, mint egy macska az egeret.


Néhány óra múlva elindultam vissza a faluba, hogy a kiképzésen ott legyek. Mikor oda értem csak Astrid volt ott, így kicsit távolabb mentem a bejárattól. Bélhangos a többiekkel jött, kinyitotta a kapukat és mi bementünk. Eledzte magyarázni a mai próbát.
- Ma a rettenetes rémmel fogunk gyakorolni. - mondta.
Ennyi az egész amit mondott. Ilyen még nem történ. Kinyitotta rém ketrecének tartó cölöpét és vártunk. A hatalmas ajtó alatt egy kisebb csapóajtó szerűség mögül jelent meg az a csöpnyi sárkány.


Fafej elkezdte kikonyulni és az egyből ráugrott. Sok éven keresztül éreztem azt amit a kis sárkány most érzet egy pillanat alatt. Neki volt mersze neki ugrani, nekem viszont nem. A kis sárkánnyal is azt játszottam, mint korábban Fogatlannal. A ketrecébe követte a fénypontot. Hallottam Fafej mondatát.
- Hát sokkal ügyesebb, mint te bármikor. - mondta Astridnak.
Kiképzés után befejeztem a nyereghez való cuccokat és indultam a medencéhez. Onnan nem messze találkoztam Astriddal aki fákat öldökölt a szekercéjével. Amikor meglátott meglepődött.

Nem csak ő hanem én is meglepődtem. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a medencéhez. Tévúton mentem hátha követni fog Astrid. 10 perccel később értem oda a szokottnál. Fogatlan már türelmetlen volt. Oda adtam neki a halakat amiket még reggel az átjáróhoz készítettem. Miközben evett én felraktam rá a cuccokat és felkészítettem a repülésre. Elmentünk a tenger fölötti egyik szirthez. Ott kikötöttem magunkat egy cölöphöz, a farok állásait próbálgattam és jegyzeteltem le. Fogatlan élvezte a dolgot hisz bármelyik nap újra repülhet és itt a szirtnél újra érezte, hogy szabad lehet. Újra szárnyra kaptunk, de a széllöket besodort minket a fák közé. A kampó túl jól sikerült. Este bevittem magammal Fogatlant a faluba. Megvártam míg minden tiszta lesz és elindultam a műhelyféle vele, hogy leszedjem magam a nyeregről. Ahogy beértünk a műhelybe Fogatlan egyből kaja után kezdet el kutatni. Épp egy vödröt szimatolt amikor Astrid hangja ütötte meg a fülünket.
- Hablaty te vagy itt? - kérdezte.
Mind kettőnkre a frászt hozta. Gyorsan kiugrottam az ablakon mielőtt benézhetett volna. És megpróbáltam lekötni a figyelmét.
- Astrid szia... szia Astrid... Szia - a Astrid. - mondogattam.
- Figyelj általában nem érdekel ki mi a frászt csinál, de furán viselkedsz. - mondta és Közben Fogatlan rántott egyet rajtam. - Egyre furában. - fejezte be.
Érezem azt, hogy Fogatlan elindul engem meg magával ránt. Astrid furcsán nézett rám, majd egy pillanat múlva eltűnök az ablak mögött. Fogatlannal a falu széléig mentünk onnan meg vissza repültünk a medencéhez. Ott vakartam le magam valahogy a nyeregről. Vissza mentem a faluba és haza mentem a mai napból elég volt. De szerencsére holnap nem lesz kiképzés így kipróbálhatjuk Fogatlannal a műfarkat élesben.
Azt hiszem a holnapi napom lesz a legjobb... A holnapom jó lesz.