Hablaty új élete 7. fejezet

Este úgy mond tábor tüzeztünk az egyik kilátón. Hallgattuk Bélhangos meséit, de igazából semmit se értettem abból amit mondott. Az se értettem amit Halvér mondott, de azt már igen amit Takonypóc makogott ki.
- Levágom minden sárkány lábát... az arcommal. - mondta.
- Nem, nem. - fogott bele Bélhangos. - A szárnyát és a farkát kell levágni. Ha nem repül akkor nem megy el. A földhöz ragadt sárkány halott sárkány. - fejezte be.
Az utolsó mondata szöget ütött a fejembe. Ha Fogatlan - így neveztem el időközben - nem tud elrepülni akkor akár el is pusztulhat. Ez rémes és az én hibám. Ha nem akartam volna annyira beilleszkedni akkor nem lenne ez, de akkor Fogatlan se lenne a barátom. Gondolkoztam még egy kicsit, míg a többiek tovább beszéltek, de most se fogtam fel semmit abból amit mondtak. Fafej beszélt amikor fölálltam és lerohantam a kilátóból. A műhely felé vettem a utam. Ott elővettem a füzetem és a rajzomat kiegészítettem egy farokkal. Megterveztem nagyobba és neki láttam a munkának. Legelőször az egyik tartó cölöppel lettem kész.

A pajzsokból kiszedtem a szögeket meg hasonlok, hogy a műfarkat megtudjam csinálni.

Reggelre kész lettem a műfarokkal. Indultam Fogatlanhoz, de előtte még bepakoltam egy nagy kosár halat. Úgy szeretem volna rárakni, hogy ne figyeljen ezért viszem a halat neki és persze azért is, mert biztosan éhes lehet. Ezzel végeztem a hátamra vettem a kosarat, a honom alá vettem a műfarkat és elindultam a medencéhez.
Korán volt még, de ahogy meghallotta, hogy jövök felnézet rám majd érdeklődve figyelt. Leraktam a kosarat fellöktem és a halak kicsúsztak belőle. Érdeklődve nézte a halakat ahogy én körbe elindultam a halaktól ő közeledett hozzájuk. Sorolgatni kezdtem a halakat.
- Van egy kis tőkehal, izlandi lazac és egy füstölt angolna. - az angolna hallatára morogni kezdett. Kihúztam az angolnát a halak közül felmutattam morogni és ellenkezni kezdet.
 Gyorsan félre dobtam. Később jó lesz. - gondoltam magamba.
Lassan hátráltam Fogatlan farka felé és ő úgy ment a halakhoz újra. A farkához érve lassan odaillesztettem a műfarkat, hogy rácsatoljam, de pechemre arrébb húzta. Odamentem, de megint arrébb húzta majd fel is emelte. Nem csak a sárkányt, hanem magamat is nyugtatni kezdtem, hogy nincs semmi baj. Újra emelgetni kezdte a farkát mire ráugrottam és új próbálkoztam, de nem ment mivel kirántotta a farkát alólam. Megfordultam és a farkára ültem úgy próbáltam felrakni a farkát, ami így már ment. Felcsatoltam rá mindenhol és elkezdtem nézni a munkámat.

 Hát elég jól sikerült ahhoz képest, hogy először csináltam és egyedül. Hirtelen Fogatlan szárnyra kapott és nem tudtam mit tenni, mint a farkába csimpaszkodni. Ahogy fölszállt a műfarok redői összecsukódtak és mi zuhanni kezdtünk. Még időben kinyitottam a farkat így a nem a föld felé folytattuk utunkat hanem a magasba. Nem hittem el, hogy ez működik. A farkat balra döntve vissza a medencéhez irányítottam magunkat.
- Működik! -  kiáltottam.
Fogatlan észrevette, hogy a farkába kapaszkodok és ledobott magáról elindult, de 1 pillanattal később ő is lezuhant a vízbe. Örültem a sikeremhez és azt hiszem Fogatlan is rájött, hogy szüksége van rám annak érdekében, hogy repüljön. Kikecmeregtem a vízből, felvettem az angolnát amit a mellényem alá dugtam és elindultam a kiképzésre. Már mindenki ott volt csak Bélhangos nem. Megint messzebb vártam a srácokról és azon gondolkoztam, hogy hogyan oldjam meg a repülést Fogatlannal. Végül arra jutottam, hogy kiképzés után csinálok egy nyerget és vissza megyek Fogatlanhoz, Persze ha még ma megcsináltam. Időközben Bélhangos is megjött és be mentünk. A cipzárháttal gyakoroltunk ma. Még egy sárkánnyal több ami kinyírhat. Hurrá!...
De nem annyira biztos hisz itt a védelem a mellényem alatt... az angolna. Bélhangos elkezdte mondani a mai nap lényegét.
- Ma csapatokban dolgozunk. Szóval egy vizes fejű sárkány nem tud tűzet fújni. A fertelmes cipzárhát a legtrükkösebb sárkány. Az egyik fej gázt fúj a másik meggyújtja. Találjátok ki, hogy melyik melyik. - mondta.
Közbe a ketrec ajtó kinyílt és valami köd féleség szivárgott ki onnan. Halvér elkezdet valami idétlenséget mondani.
- A fogai penge élesek. Forró gáz fúj.... - mondta, de félbe szakítottam.
- Befejeznéd. Ez sehogy se segít. - mondtam.
Valahonnan a közelből a lányok hangját halottunk. Majd egy picit később a skacok hangját és egy ütést is. Fél pillanattal később Fafej kiabálását.
- Jaj de fáj, nagyon fáj. - kiabálta.
Az a köd szerűség el kezdett eltűnni és a többiek meg kiestek. Mi maradtunk Halvérrel. A sárkány kidugta az egyik fejét és Hal után eredt, az lelocsolta de volt. Már csak én maradtam. Mindkét fej előkerült és már meredtek. Meglendítettem a vödrömet amiben a víz volt, de szerencsémre pont előttem landolt az egész. A sárkány rám támad, de rögtön hátrálni is kezdet, mert megérezte az angolnát. A ketrecéig mentem vele, majd bezártam. De mielőtt bezártam volna a ketrecet bedobtam az angolnát is oda. Megfordultam és mindenki csodálkozva nézett rám.
 

Elkezdtem beszélni hozzájuk.
- Akkor én... most... jó... még van néhány dolog... amit... jó... én most... Oké. - dadogtam és elindultam haza megcsinálni a nyerget.




Otthon rögtön neki kezdtem a nyereg készítésnek, hogy minél előbb kész legyen. Sajnos csak reggel lettem kész vele, de rögtön elindultam Fogatlanhoz.