Hablaty új élete 3. fejezet

Ma reggel kezdődik kiképzés amit Bélhangos tart. Így hát nem csoda, hogy elég rossz az előérzettem. Nem valami tanító típus. Egyedül szerintem csak kovácsnak jó. Elindultam a Nagy terembe reggelizni. Mint mindig távol ültem le a többiektől egész végig gondolkoztam, azt se tudtam, hogy mit eszek. Eszembe jutott, hogy elkel indulnom az arénához, de előtte még haza kell mennem a szekercémért.
Amikor oda értem a többiek már bent voltak és beszélgetek. Astrid hangja ütötte meg a fülem.
- Ja ez csak úgy buli, ha sebhely is van. - mondta.
- Fájdalom az kell. De frankon igaz. - mondtam a lehető leguntabb hangon.
Hátra néztek és az arcukon döbbenet suhant át egy pillanatra. Nem tudták elhinni, hogy apám elengedett a kiképzésre, sőt még én se nagyon hiszem el. Tegnap reggel még mindenem oda adtam volna azért, hogy itt legyek, de most... most már nem. Az éjfúria óta egyetlen sárkányt se tudnék megölni. Nem tudnám újra átélni azt. Fafej kezdte a gúnyolódás Takonypóc helyet. Hurrá.
- Ó klassz ezt meg kiengedte be!? - mondta.
Már majdnem vissza szóltam neki, hogy az aki téged is. Ide a kiképzésre csak azok jöhetnek akit a szülei elengednek, de még az apámnak is bele kell egyezni abba, hogy részt vehessen ezen. Bélhangos jelent meg mögöttem és kezdet bele a mondókájába.
- Lássunk hozzá. A legügyesebb újonc lehetőséget kap arra, hogy az első sárkányát a falu színe előtt ölje meg. - mondta.
Erre Takonypóc megszólalt. Mint mindig engem tett a gúny tárgyává.
- Hablaty már megöl egy éjfúriát. Akkor ő most ki van tárva vaaaaaaaaagy... - mondta amin az ikrek jót nevetek. - Ezt jól megmondtam neki öcsém.... - ezen már ő is nevettet.
A többiek beálltak egy sorba addig Bélhangos oda jött hozzám és halkan beszélni kezdet hozzám.
- Ne aggódj, kicsi vagy és gyenge. Azt hiszik majd hogy beteg vagy vagy gyogyós. Így majd a viking szerűbb srácokra mennek  - mondta miközben mentünk majd oda lökőt Halvérhez és folytatta a beszámolóját immár hangosan. - A sok fajtából csak néhány van a kapuk mögött Így azokkal fogtok gyakorolni. A siklósárkány.  - mondta miközben elhaladt az ajtó előtt.
- Sebesség : 8. Páncél : 16. - mondta Hal.
Sose értettem, hogy hogyan tud ennyi mindent megjegyezni a sárkányokról. Bélhangos tovább ment a sárkány ketrecnél és újra egy sárkány névét mondta.
- A Fertelmes cipzárhát.
- Rejtőzés : 11. Duplán. - mondta Hal akire már mindenki furcsán nézett, de ez öt nem nagyon érdekelte.
- A Szörnyen nagy rémség. - folytatta Bélhangos.
- Tűzerő : 15. - Ó Thor segíts. - gondoltam már magamban.
- A Rettenetes rém.
- Erő : 8. Méreg : 12.
Őszinte örömömre Bélhangos rákiáltott.
- Befejeznéd végre! - Kiáltotta, majd folytatta. - És a Gronkell.
- Harapóerő : 8. - súgta oda nekem Halvér.
Már épp megszólaltam volna, hogy ez most engem mit érdekel, amikor Takonypóc egy kérdést tett fel Bélhangosnak.
- Hé - hé. Varjunk csak nem akarsz tanítani először. - kérdezte.
Felnéztem Bélhangosra és láttam, hogy a keze a ketrec ajtajának nyitó karján volt.
-Szerintem a gyakorlat teszi a mestert. - mondta miközben lehúzta a kart. A sárkány szinte kirobbant a ketrecből és a falnak ütközött. A földön talált köveket és azokat bekebelezte.
Bélhangos tovább beszélt.
- Mi a legfontosabb amire szükség van? - kérdezte.
Én rögtön bekiáltottam ami az eszembe jutott.
- Egy orvos! - mondtam.
- Útősebesség? - kérdezte Halvér.
- Pajzs! - kiáltotta Astrid.
- Pontosan a pajzs. - mondta Bélhangos. - A legfontosabb felszerelésetek. Ha választani kell pajzs és bármilyen fegyver között. A pajzsot válasszátok. - adta a tanácsot még hozzá.
Sajnálatos módon nem sikerült egyedül felvennem a pajzsom, így segítettek. Bélhangos volt az. Az ikrek hangja ütötte meg a fülem, mint mindig veszekedtek. Thor sose unják meg.
- Mit fogdosod a pajzsom. Az enyéééééééém! - kiabálta Fafej.
- Miért pont ez kell neked? Mikor itt van vagy 100 pajzs? - kérdezte a húga.
- Mert ez tetszik. Ezen virágok vannak. Olyan lányos. - mondta tisztára úgy, mintha csak azt mondaná, hogy éhes.
Komolyan. Ez most csak valami vicc akar lenni. Egy ütést és egy felszisszenést hallottam majd megszólalt Kőfej.
- Hoppá ezen már vér is van. - közölte.
Egy lövés hallatszott és az ikrek jajgatása. A sárkány kilőtte őket... szerencsére.
- Az ikrek kiestek! - kiabált be Bélhangos, majd folytatta. - A pajzs még mire lehet jó? Zajt csapni tökéletes. Mire vártok csapjatok zajt, hogy megzavarjátok a célzásban. - adta az utasításokat ki.
Mindenki a fegyverét a pajzshoz ütögette. Én az adott esetben a tegnap esti szekercét  - amit apámtól kaptam - csapkodtam a pajzshoz. A sárkányra nézve láttam, hogy azt se tudja merre menjen. Abba hagytuk a fegyverekkel való zaj csapást, közben Bélhangos beszélt hozzánk.
- A sárkányoknak meg van határozva az, hogy mennyit tudnak lőni. Akkor hát egy Gronkell mennyit tud lőni?- kérdezte.
Thor szerelmére honnan a bánatból tudjuk. Nem vagyunk Halvér aki mindent tud a sárkányokról.
- 5 -öt! - kiáltotta be Takonypóc nagy meglepetésként.
- Nem 6 - ot. 6 - ot tud lőni. - mondta a kisokos.
- Pontosan 6 - ot lő. Tehát mindenkire egy jut.
Halvér örömében a magasba emelte a kezeit így a sárkány kilőtte. Legalább már nem kell tovább hallgatni az okoskodását a sárkányokról. Nagy " szerencsémre " a lövés az oda csapódott be ahol épp bujkáltam.
- Kiestél Halvér! - kiabálta be Bélhangos. - Buj vissza Hablaty. - szólt oda nekem.
Kösz szépen Bélhangos, hogy felkészítesz. Ennél jobb harcos nem lehetnék? - morgolódtam magamba.
Hárman voltunk már csak. Takonypóc, Astrid és én. Nem hittem volna, hogy eddig bent tudok maradni. Láttam Astridot arra bukfencezni ahol én bujdostam és úgy döntöttem, hogy inkább előjövök. Majd meghallottam Bélhangost.
- Kiestél Takonypóc.
Komolyan nem hittem el azt amit mondott. Oda szóltam az előttem álló Astridnak.
- Tehát csak ketten maradtunk te meg én. Igaz?
Felegyenesedett, megszólalt, majd eltűnt.
- Nem csak te.
Egy lövés eltalálta a pajzsom és az kiesett a kezemből. Én meg hülye fejjel utána futottam a sárkány meg utánam. Amikor a falhoz értem a hátamat a falnak vetve szembe néztem a sárkánnyal. Rám nézett és lőni készült. Abban a másodpercben az egész életem leperget előttem. Nem pont így képzeltem a halálom, de legalább gyors lesz. Éreztem, hogy a sárkányt eltávolítják rólam és Bélhangost hallottam meg ahogy a sárkánnyal vitatkozik.
- Meg volt a 6 te túlméretezett grinolin. Tűnés a helyedre. Kaptok még egy esély. - majd hozzám fordult. - Ne feledjétek egy sárkány az mindig - mindig ölni akar. Ezt az egy dolgot ne feledjétek el. - mondta majd elvonult a többiekkel a nyomában.
Rá meredtem a lövés helyére. Ha minden sárkány ölni akar akkor az Éjfúria miért nem akart engem megölni amikor volt rá lehetősége. Ezt nem értettem.