Hablaty új élete 96. fejezet

Lenéztem az előttem ülő lányra.

- Ne haragudj nem figyelte oda. - mondtam és kezet nyújtottam neki, hogy felsegítsem.

- Ahogy én se. - mondta és elfogadta a kezem. 

- Te vagy az a lány, aki itt martad Hibbanton? - kérdeztem.

- Igen. - válaszolta. - De honnan tudod? 

- Oh, itt gyorsan terjednek a pletykák. - mondtam. - De igazából a öcsém pletykásabb egy vénasszonynál is.

Erre egy mosoly jelent meg az arcán. 

- Szóval, akkor te vagy Hablaty, Odin örököse? - kérdezte.

- Teljes élet nagyságban. - mondtam. - És te ki vagy? 

- Tatia. - mondta.

- Örvendek, de nekem mennem kell. Nehéz napom volt. - mondtam. - Jó étvágyat.

- Köszönöm. - mondta és folytatta az útját befele.

Elmentem a műhelybe még, ahol apába és Bélhangosba botlottam.

- Hablaty. - mondta Bélhangos, majd elvonult 

- Sikerrel jártál? - kérdezte apa.

- Nem egészen. - mondtam. - Fogatlanon kívül van még 9 éjfúria.

- De megpróbáltad. - mondta.

- Igen. - válaszoltam. - Viszont még mielőtt elkezdesz tanítani el kell mennem, hogy Thyrát kiszabadítsam.

- Amúgy is az Olvadás-feszt után akartam kezdeni. - mondta.

- Addigra ki lesz szabadítva. - mondtam. - Oh és apa sajnálom a múltkorit, nem akartam veszekedni veled, de még ne tettem túl magam a történteken. Igazad van néha még most is felelőtlen vagyok, de innentől kezdve Hibbantra kell koncentrálnom.

- Pihenj le, nehéz napod lehetett. - mondta.
- Az volt. - mondtam és elindultam haza.
Az alatt a kis idő alatt Klausszal is találkoztam.
- Na, hogy ment? - kérdezte.
- Sehogy. - válaszoltam.
- Elkéstetek? - kérdezte.
- Nem, de a menekülő éjfúriákat is elkapták, így összesen 10 éjfúria maradt a világon. - mondtam.
- De ne érezd magad úgy, mint aki elbukott, hisz megpróbáltál mindent. - mondta.
- Tudom, de ez is kevés volt. - mondtam.
- Hablaty, te se vagy képes mindenre. - mondta és a vállamra tette a kezét. - Te is csak egy ember vagy, még akkor is ha Odin leszármazottja vagy. De ember vagy akkor is.
- Tudom. - mondtam. - Menjünk haza.
- És Astrid? - kérdezte.
- Nem kerülgetheti örökre a bátyát. - mondtam. - És ideje, hogy végre otthon aludjon.
- Igaz. - adott nekem igazat.
A ház felé menet megint bele ütköztünk valakibe, valaki olyanba akinek nem örültem túlzottan.
- Nézzenek oda a kedvenc iker párosom van itt. - kezdte Astrid bátya.
- Mit akarsz Anin? - kérdezte Klaus ugyan olyan unottan, ahogy én is kinéztem.
- Beszélni a bátyáddal. - mondta felém bökve az állával.
- Mit láthatod itt vagyok. De lehetnél gyors, mert a mai napból elegünk van. - mondtam és a mögöttem megjelenő Fogatlanra néztem.

Ő is csak egy kicsit volt lestrapált és dühös, mint én.
- Utoljára mondom el, hogy hagyd ki a húgomat az öngyilkos akcióidból. - mondta.
Már megint itt tartunk.
- Én meg utoljára mondom el, hogy Astrid tud magára vigyázni és oda megy ahova akar. - mondtam. - De ezt inkább neki mond el, ne nekem. Nem hallgat senkire se.
- Ebben igaza van. - mondta Klaus.
Kikerültük és folytattuk az utunkat haza. Az alatt a két perc alatt már senki se botlottunk bele. Szerencsére. Bent anyával találkoztunk. Amikor meghallotta nyílni az ajtót felkapta a fejét. Látszott rajta, hogy megnyugodott, amikor meglátott engem Klaus mellett. Fogatlan pedig fentről cammogott lefele. De minek, mikor úgy is mindjárt megyünk fel. De az ő baja. Viszont anyának mondtam, hogy estére itt vagyunk. Kicsit lestrapálva és csüggedten, de itt vagyunk.
- Hablaty? - kérdezte.
- Jól vagyok. - mondtam. - Viszont lefekszek, mert fáradt vagyok.
Elindultam fel a szobámba, mert igaz. Fáradt vagyok és nem mellesleg a fejem is sajog egy ideje. Mégse volt annyira jó, hogy bevágtam a fejem valamibe, de ez van. Leültem az ágyamra, előre dőltem és a térdemre támaszkodtam, mire Fogatlan rögtön odajött hozzám.
- Semmi baj, pajti jól vagyok, csak megviselt ez a nap. - mondtam és megsimogattam. - Ennyit a kellemes ünnepekről és a boldog születésnapról. Viggo tudja mikor kell mindenbe bele kontárkodnia. És ez nem a legjobb pillanat volt.
Hátra dőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Fogatlan mellém tette a fejét és bánatosan nézett rám.
- Tudom, pajti. De megvédelek téged és azt a megmaradt kevés éjfúriát is. - simogattam meg a fejét. - Nem esik semmi bajod és nekik se. Legalábbis amíg élek. Ezt megígérem. Viggo el fog tűnni örökre, hogy ne ártson nekünk. Feküdj le és pihenj egy keveset. Holnap dolgunk lesz.
Elment a  helyére és lefeküdt, ahogy én is, bár vele ellentétben nekem órákig nem jött álom a szememre. A mai napon agyaltam, vagyis azon, hogy Thyrát, hogy szabadítjuk ki Viggotól. Nehéz menet lesz az is. Végül bealudtam és valamikor reggel ébredtem az emberek kiabálására. viszont végre kipihentem magam, még a történtek ellenére is. Fogatlan már nem volt bent, így felkeltem és lesétáltam, még a házban se volt senki. Kiléptem az ajtón és a műhely felé vettem az irányt, apa csak ott van. Remélem.
- Végre felkeltél. - hallottam meg Astrid hangját magam mögött.
- Fáradt voltam, de te mióta vársz rám? - kérdeztem, ahogy mellém ért.
- Nem olyan régóta. - válaszolta.
- Véletlenül nem tudod, hogy Fogatlan hol van? - kérdeztem.
- Apáddal ment be a műhelybe egy félórája legalább. - mondta.
- Kösz. - mondtam.
- Valami bajod van? - szólt utánam.
- Nem. Miért lenne? - kérdeztem.
- Kerülsz mostanában. - mondta.
- Dehogy kerüllek Astrid, csak apával is beszélnem kell és Fogatlannal is repülnöm kell egyet. - mondtam. - De téged sose kerülnélek. - nyomtam egy puszit az arcára és folytattam az utamat a műhelybe.

- Legkésőbb szerintem csak este találkozunk. - mondtam és bementem.
- Úgy látom végre valaki újra hajlandó szerszámot fogni és dolgozni. - szólalt meg Bélhangos.
- Meglátom mit tehetek. - mondtam. - Apa hátul van?
- A szárnyas barátoddal együtt. - morogta Bélhangos.
Hátra mentem és apát megtaláltam Fogatlannal. Ahogy meghallotta a lépteimet felém fordult és rám mosolygott, dorombolva.
- Kell valamiben segíteni? - kérdeztem.
- Hablaty. Nem, nem kell inkább pihenj még. - mondta.
- Nem jól vagyok, apa komolyan. - mondtam. - A legutóbbi is vagy egy hónapja történt azóta teljesen jól vagyok. Kell valamit a szigeten csinálni?
- Ha már megkérdezted a sárkányokkal van egy kis baj. A suliban vannak. - mondta. - Astrid próbálkozott már velük, de te biztosan többre mész. És Gusstavra is figyelni kellene. - mondta.
- Gustavra? Minek? - kérdeztem.
- Több gond volt vele, mint az ikrekkel csak ebben a hónapban. Talán hallgat rád. Amióta sárkányon lovagol utánad akart menni. - mondta.
- Meglátom mire jutok velük. - mondtam és elindultam ki. - Ha bármiben kell segíteni csak szólj, most már itt vagyok és itt is maradok. Egyenlőre.
- Rendben. - szólt utánam.
- Gyere, pajti. - szóltam Fogatlannak, aki rögtön utánam futott.
Ki fele menet Klausnak mentem neki.
- Most meg hova rohansz? - kérdezte.
- A suliba. - mondtam.
- Minek? - kérdezte.
- Sárkányt szelídíteni. - mondtam.
- Apa kért meg rá, hogy tört be a vad sárkányokat? - kérdezte.
- Igen, de ez legalább eltereli valamennyire a figyelmemet a tegnapról. - mondtam. - Tényleg te nem akarsz megint sárkánylovas lenni?
- A legutóbb is tudod mi volt. - mondta.
- De a legutóbb nem én tanítottalak. - mondtam.
- Persze még a kioktatásodat is hallgassam. - mondta. - Kösz, inkább kihagyom.
- Nem viszolyoghatsz örökre a sárkányoktól. - mondtam és kimentem.
- Talán később benézek a suliba. - szólt utánam.
Fogatlanra nézem, aki csak mosolygott az egészen. Még most is tudom mivel lehet igazán rávenni bármire is Klaust. Kiszámítható még most is. Viszont félek, hogy Gustav kikészít. Amit apától hallottam jobb ha távol tartom magam tőle. Se neki, se nekem nem hiányzik, hogy kiosszak ma valakit. Fogatlannal a suli felé vettük az irányt, ahol perceken belül le is szálltunk. Amikor bementünk a többiek is ott voltak és egy versenyre készültek.
- Bocs srácok, de a mai verseny lefújva. - mondtam.
- Mert? - néztek rám mind értetlenül.

- Apa megbízott azzal, hogy foglalkozzak a sárkányokkal és szükségem van a helyre. - mondtam.
- Élőben nézhetem, ahogy megesznek a sárkányok. - gondolkodott el Takonypóc. - Sokkal jobb, mint egy verseny.
- Hát nem, mert senki se lesz itt. Csak a sárkányok, Fogatlan és én. - mondtam. - Bármi elterelheti a sárkányok figyelmét.
- De miért csinálod ez? - kérdezte Kő.
- Főleg a tegnapi után? - kérdezte Fa. - Nem egy barlangban kellene siratnod az éjfúriákat.
Összehúzott szemekkel néztem az ikrekre.
- Ez nem vicces. - mondtam. - És így is minden tőlem telhetőt megtettem. Igor ezt már eltervezte. Nagyon jól tudta, hogy ott leszek. - mondtam. - Ezzel akart bizonyítani, hogy nem számítok semmit a terveiben.
- Menjünk. - szólalt meg Astrid. - Ha Hablaty nem akarja, hogy itt legyünk, akkor nem leszünk itt.
Mind elkezdtek kikullogni a suliból. Astrid maradt le és állt meg velem szemben.
- Vigyázz azokkal a sárkányokkal. - mondta. - Tényleg elég vadak.
- Fogatlannal is elbírtam, azok se lehetnek nehezebbek. - mondtam.
- Optimizmus az már is jó. - mondta és kiment.
Leeresztették a rácsot, majd elmentek. Csak elütik az időt valamivel, mint én, de ez legalább nekem való. Sárkányok, mint a régi szép időben. A kiképzés alatt, ami csak arra emlékeztet, hogy Hibbant régebben milyen volt és, hogy most milyen.
- Sok minden változott pajti, mióta itthon voltunk. - mondtam Fogatlannak és a ketrecek felé sétáltam.
Mindegyikben volt egy sárkány. Két sikló, egy rémség és két gronkel. Egyszerű lesz, vagyis remélem. Őket könnyebb megszelídíteni, mint egy fürge fullánkot vagy egy szárnyváltót. A rémség ketrecéhez mentem és kinyitottam azt. Szinte kirobbant a ketrec ajtaja és kiugrott onnan a lángoló rémség. Hogy én ugyan azt a jelenetet hányszor képzeltem el, mint az utolsó próbám, hogy ezzel bekerülők a faluba, de most fontosabb tagja vagyok.

Semmi se volt nálam, de késztetést éreztem arra, hogy mindent dobjak el, ami fegyverre hasonlít. Fogatlan, ő lefeküdt a bejárathoz, hisz tudja csak végső esetben avatkozhat közbe. A rémség lassan kitombolta magát és engem is észre vett. Közelíteni kezdett felém, mire Fogatlan felült és figyelt, hogy mi lesz. De én nem voltam ideges a sárkány miatt. Hátrálni kezdtem, de nem féltem tőle. Kinyújtottam a kezemet és nyugtatni próbáltam.

- Semmi baj, semmi baj. - mondtam. - Nem akarlak bántani. - erre a kezemet kezdte el méregetni, majd lassan hagyta, hogy az orrára tegyem a kezemet. 

Szeretem igazából ezt csinálni. Az, hogy egy sárkányt megszelídíthetek nyugalommal tölt el és felpezsdít. Hisz tudom, hogy ezzel egy újabb szövetségest szereztem és bennem is segítőkezet találnak a sárkányok. Fogatlan visszafeküdt, de továbbra is figyelte a rémséget. Bár megértem őt, nem akarja, hogy bajom legyen, de őt is sikerült megszelídítenem, pedig az éjfúriákról semmit se tudtam és megbíztam benne. Tudtam, hogy nem fog bántani. Gondolom egy belső hang súgta. Azon kívül, hogy ő volt velem amikor magányra vágytam a sziget túl oldalán lévő barlangomban. Jó tudni, hogy Fogatlan akkor is ott volt nekem, mikor még nem i tudtam. Szóval mondhatjuk úgy, hogy a mi barátságunk az első találkozásunk előtt is volt már, csak nem tudtam róla. De ez a barátság a legjobb, ami valaha találtam. Óvatosan elindultam a rémség mellett megnézni, hogy nincs-e valami baja, de nem láttam rajta semmit. Gondolom nem rég került a szigetre és fosztogatott. Apa erre bezárta anya kérlelése ellenére is, de most megint szabad lehet. És valamivel barátságosabb is. Kampónak lehet egy barátja Takonypócon kívül. Néhány órával később már a többi sárkány is elhagyta a sulit. Fogatlan segítségére nem is volt szükségem. Már a ketrecet engedtem fel, ahogy korábban is volt, amikor Gustav is megjelent.

- Az oktatásra készen állok. - mondta.

- Nem, nem állsz készen. - mondtam és elmentem mellette.

- Honnan veszed te azt? - kérdezte. - Készen állok arra, hogy sárkánylovas legyek. 

- Nem állsz készen rá, Gustav. - mondtam.

- De. - mondta.

Én is ilyen voltam mikor apával veszekedtem?

- Ahhoz, hogy sárkánylovas legyél tapasztalótok kellenek neked is és a sárkányodnak is, külön-külön és együtt is. - mondtam.

- Meg van. - mondta.

Nem mondtam semmit csak kimentem a suliból. Ha Klaus eddig nem jött, akkor már nem is fog. Így nekem se kell itt lennem napestig.

- Miért nem tanítasz? - szólt utánam.

- Majd legközelebb, van még egy kis dolgom. - mondtam.

- Csak nem félsz attól, Hablaty, hogy jobb leszek nálad? - kérdezte.

- Hogy te? - kérdeztem vissza, ahogy felé fordultam.

- Igen. - mondta. - Hisz már is jobb vagyok. Én nem hagytam itt a szigetet.

- Az Fogatlan miatt volt és magam miatt is. Nem tartozok ide. - mondtam.

- Ez nem válasz semmire. - mondta Gustav.

- Honnan tudhatnád te ez. - mondtam.

- Veled ellentétben én nem vagyok felelőtlen. - mondta.

Na nálam itt tört el valami. Visszafordulta Gustavhoz és lehajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Te csak ne mond meg nekem mi a felelőtlenség. Mert az amit te csinálsz az. Úgy repkedsz a sárkányoddal, mintha minden a tied lenne, de ott fent nem te számítasz a legjobban, hanem a sárkányod. És épp ezért nem állsz még készen arra, hogy sárkánylovas legyél. Amíg nem a sárkányod az első nem is leszel az. - mondtam. 

- Te se ezt tartod szem előtt. - mondta.

- De nagyon is. Fogatlan az első. Amióta csak ismerem sose gondoltam magamra, csak is rá. - mondtam.

- És a többiek és az életveszélyes küldetések...

- Maguktól vállalkoztak azokra. Nem kértem, hogy jöjjenek velem. - mondtam. - Ha ilyen maradsz könnyű préda leszel a vadászoknak. - mondtam.

- Nem tudsz te semmit. - mondta és elment a sárkányával.

Egy percig csak néztem utána. De mit tegyek a gyenge pontom az ha valaki felelőtlenek nevez.

- Hablaty? - hallottam meg Astrid hangját.

- Mennyit hallottál? - kérdeztem.

- Az egészet. - mondta.

- És...

- Talán sikerült valami értelmet a fejébe verned. - mondta. - Hidd el mi is sok mindennel próbálkoztunk már. Lehet, hogy neked ezzel sikerült.

- Lehet, hogy túl messzire mentem. - mondtam. 

- Mindenkinek kell a kritika. - tette a vállamra a kezét.

- Igazad van. - mondtam.

- Apád keres. - mondta végül.

- Akkor jobb ha megyek. - mondtam. - Fogatlan.

- A Nagyteremben van. - mondta.

- Kösz. - mosolyogtam rá.

Fogatlannal pillanatok alatt a Nagyteremnél voltunk és apa is akkor ment be, bár nem látott meg. Most mehetek utána. Bent hamar rá találtam.

- Hablaty hát itt vagy. - mondta. 

- Astrid szólt, hogy kerestél. - mondtam.

- Igen, ez igaz. - mondta.
- És miről lenne szó? - kérdeztem.
- Klausról. - mondta.
- Ha azt akarod, hogy segítsek neki a sárkányokkal már előtted járok. - mondtam.- Ma is hívtam, hogy jöjjön a sulihoz, de nem jött.
- Én osztottam neki a munkát, csak azért. - mondta.
- Akkor holnap segítek neki. - mondtam. - Mond apa nem tudod, hogy a Sikoltó halált merre látták utoljára?
- Nem, de miért akarod te tudni? - kérdezte.
- A pikkelye jó páncél lenne a sárkánygumós nyilak ellen. - mondtam.
- Ez esetben Küblit és Pozdoriát kérdezd meg. - mondta. - A Pokolszirt kapu fele halásznak.
- Valahogy másképp kellene már hívni. - szóltam vissza a vállam felett.
Kiléptem a Nagyterem ajtaján és elindultam az erdő felé, vagyis a medencéhez. Alig ültem le Fogatlan mellé a medencében mikor egy ismeretlen rettenetes rém szállt rá a vállamra

Levettem a rém lábáról a levelet és olvasni kezdtem.

" Hablaty Haddock részére,

Cserét ajánlok. A lányt és a sárkányt a népem tulajdonáért cserébe. Dönts hamar, mert az én türelmem is véges. Helyszínt te választasz.

Kegyetlen Viggo"

- Te bedőlsz neki, pajti? - mutattam fel Fogatlannak a levelet.

A fejét rázta, amikor ránéztem. Én se nagyon hittem el, de Viggo nem olyan ostoba, mint Dagur. Nem lesz könnyű átverni, de lehet, hogy sikerül. És van is egy ötletem, hogy ezt miként fogom elérni. Nem Viggo a játékmester. És ebbe a játékba amúgy is ketten kellenek. Összetekertem a levelet és felültem Fogatlanra.

- Ha ennyire akarja a Szemet meg is kapja. - mondtam egy gonosz mosollyal az arcomon, mire Fogatlan értetlenül nézet rám. - Igazából nem kapja meg. Nem adom oda neki, soha. Elkészítem a pontos mását és azt kapja meg.

A műhely előtt szálltunk le Fogatlannal, ahol Klausszal találkoztunk. Rögtön kiszúrta a levelet a kezemben. 

- Az meg mi? - kérdezte.

- Olvasd el. - adtam a kezébe.

Hamar átfutotta a levelet.

- Mi van nálad ami az öve? - kérdezte végül.

- Majd megmutatom. - mondtam.

- Értékes? - kérdezte.

- Nagyon is. - válaszoltam.

- És te oda akarod adni neki? - kérdezte.

- Nem, elkészítem a pontos mását. - mondtam. - És te segíteni fogsz benne. Viszont senkinek se mondhatod el.

- Értettem, főnök. - mondta. - Amúgy kerülöd ma Astridot?

- Nem, miért hiszi mindenki ez? - kérdeztem.

- Alig láttak vele. - válaszolta.

- A félnapomat a suliban töltöttem a sárkányokkal. - mondtam. - Azért nem olyan egyszerű megszelídíteni őket se. És amúgy is, ma elég későn keltem fel, magamhoz képest.

- Ezt Astridnak mond. - mondta. - Azt hiszi a bátya miatt kerülöd.

- Ha kétszer akkora lenne a bátya, akkor se kerülném Astridot. - mondtam. - Viszont vacsoráig megmutatom neked mit kell, majd csinálnunk a következő napokba. És utána sárkánylovast faragunk belőled.

- Apa kért meg rá? - kérdezte.

- Betalált vele nálam is, de megelőztem. - mondtam. - Mégis csak a legjobbtól kell tanulnod.

- Ne szállj el magadtól. - mondta.

- Mintha Astridot hallanám. - mondtam. - Gyere, vagyis menj be, mindjárt jövök.

- A kuckódba? - kérdezte.

- Igen. Egy perc és jövök. - mondtam és haza rohantam a Szemért.

Pár perccel később már vissza is mentem a műhelybe, hátra a kuckómba.

- Ezek már régóta fent vannak a falon? - mutatott fel a falra Klaus.

- Körülbelül, amióta Fogatlannak elkezdtem a műfarkát készíteni először. De az már régen volt. 3 éve biztosan ott vannak. - mondtam. - Azóta is csak most jöttél be ide?

- Igen. - mondta.

- Na most figyel. - mondtam. - Pajti.

- Mégis mit kell... Hű. - mondta

- És igen ehhez hasonló dolgot kell csinálnunk. - mondtam.

- Te vagy az ezermester. - mondta.

- De te segíteni fogsz. - mondtam.

- Mikor állunk neki? - kérdezte.

- Holnap. - válaszoltam. - Úgy, hogy vacsora és utána alvás.

- Ne hidd el magadról, hogy tényleg főnök vagy. - mondta.

- Öhm... vacsora idő van. - mondtam a tarkómat vakarva.

- Ne kerüld Astridot. - szólt vissza a válla felett.

- Nem kerülöm. - mentem utána, de előtte leraktam az asztalra a Szemet.

Behúztam a függönyt és felmentem enni. Senki se tudja, hogy ott van hátul, szóval nem lesz baja. Holnap kezdődhet a munka. De Viggo legalább egy kicsit megjárja. Sose kezdjen ki egy Haddockkal se, főleg ha az még Odin örököse, és nem mellesleg okosabb is. Csak legyen meggyőző az egész szitu. 

Hablaty új élete 95. fejezet

A többiek jóval lemaradtak tőlünk. Fogatlan minél előbb oda akart érni, de próbálta visszafogni, hogy a srácok ne tévedjenek el. Ha egyedül mennénk, akkor biztosan nem úsznánk meg Igor ellen ezt az ütközetet. Egyszer találkoztam vele, de abba is majdnem belehaltam, csapatban erősebbek vagyunk, de azt nem tudom, hogy ők mennyien lesznek. Azt remélem, hogy nem lesznek sokan. De ebben se nagyon bízok. Végül sikerült Fogatlant annyira visszafognom, hogy a többiek utolértek minket.
- És ha odaérünk mi a terv? - kérdezte Takonypóc.
- Megpróbáljuk a lehető legtöbb éjfúriát megmenteni. - mondtam.
- De Bork feljegyzései azt írják, hogy más sárkányokkal ellenségesek. - szólalt meg Halvér.
- Nem ellenségesek. A természetes ösztöneiket követik, miszerint próbálják irányítani a sárkányokat, hisz az eredeti Alfa faj. - mondtam. - De Fogatlan itt van és rá hallgatniuk kell, mert ő az alfa és egy sárkány se szegülhet az alfa akaratával.
Erre Fogatlan felkapta a fejét és összehúzta a szemeit.

- Jó, egy sárkányt kivéve. - javítottam ki magam.
- Ezt lefordítanád. - kérdte Fafej.
- Majd máskor. - mondtam. - Most fontosabb dolgunk is van.
- Tegyük fel, hogy ez az Igor ott van már, akkor is tartjuk magunkat a tervhez? - kérdezte Astrid.
- Az éjfúriák a legfontosabbak. Nem pusztulhat így ki a faj. - mondtam.
- Tehát lényegében ugyan az a terv bármilyen esetben. - mondta Astrid.
- Egyértelműen. - mondtam. - És remélem sikerrel járunk. - motyogtam magam elé.
Lassan közeledtünk a szigethez, ami bennem egy egyre növekvő feszültséget váltott ki. Nem akarok arra gondolni, hogy talán már elkéstünk, de hisz ez is egy opció, de erre még gondolni is rossz. Igor nem pusztíthatja el az éjfúriákat. Akkor nem csak Thyra bukna el, hanem én is. De én nem akarok kudarcot vallani, nem akarok a régi Hablaty lenni. Mert az leszek, ha elbukok.
Az út csendben telt, vagyis az én részemről. Próbáltam felkészülni arra ami következni fog. Villámon és Fogatlanon kívül és persze azon a másik két éjfúrián kívül most látok úgy teljességében, a saját élő helyén, ami el fog pusztulni, de akkor is az a fontos, hogy éjfúriákat látok. Talán egy 20 perccel később már a szigetnél voltunk. Nem volt ott senki csak az éjfúriák, szerencsére. Bár nem tudom eldönteni, hogy a többieket vagy Fogatlant nem fogadták jól. Hátra néztem a többikre és már tudtam is miért lettek az éjfúriák olyanok, amilyenek. Igor hajói közeledtek a szigethez.

Szinte csak percekkel előztük meg őket. Leszálltam Fogatlanról, ahogy a többiek is a sárkányaikról. Viszont egy pillanat alatt minden éjfúria szeme Fogatlanra villant, aki a múltkorival ellenben most kihúzta magát. Állta a többi éjfúria gyilkos tekintetét. Főleg mikor azok a gyilkos szemek rám ugrottak, a régi énem az tuti összetojta volna magát, de nem csak kérdőn néztem a sárkányokra. Ellenben Fogatlan. Nála beindult a védő ösztöne, miszerint bármitől megvéd. Sőt szerintem lassan már alfa üzemmódba is átfog csapni. Amivel igyekezhetne, hisz a hajók közelednek.
- Fogatlan. - mondtam, de ő nem nézett rám, így is tudja mit kell tennie. Én viszont a többiekhez fordultam. - A hajókat kellene feltartozótani, de a nyilakkal vigyázattok. Sárkánygumóba van bele mártva. A sárkányok megzavarodnak tőle. - mondtam.
- Kitalálom így találkoztál te is velük. - szólalt meg Takonypóc.
- Mesékre később is lesz idő. - mondtam. - Figyeljetek oda!
Bólintottak, majd felültek a sárkányokra, mi meg ott maradtunk Fogatlannal. Fogatlan épp egy másik éjfúriával szemezett, aki nem nagyon akart vele megbarátkozni, gondolom ő a vezérük. És mi lett Fogatlan anyával?
- Pajti. - szóltam Fogatlanra.
Leült, de továbbra is barátságtalanul morgott a másikra. Ez annyit tesz nála, ha csak baja esik véged. Ha sikerül megszelídítenem a vezérüket, akkor csak követik egy másik szigetre, oda ahol békében lesznek. Messze az ellenségeiktől. Közelebb léptem a másik sárkányhoz, mire az morogni kezdett.
- Jól van, semmi baj. - mondtam. - Akkor maradok itt. - emeltem fel a kezem, majd kinyújtottam felé.

Elfordítottam a fejem és vártam a csodára, de semmi se történt. Felnéztem, de a sárkány nem volt ott, ahogy a többség se. De miért is csodálkozok menekülnek, hisz a főhajó már a parton van és az emberek le is szálltak róla. Igorral az élen. Fogatlan elé álltam, hogy megvédjem tőle.

- Hablaty, milyen rég láttalak. Ahogyan a sárkány barátodat is. Ugye jól vagy? - kérdezte.
Esküszöm, mintha egy ember méretű patkányt látnék magam előtt, aki mindenféle ékszerrel van tele aggatva.
- Egészen eddig jól voltam. - mondtam.
- Badar dolog volt a barátaidat a hajóim ellen küldeni. Viggo nyilaival szembe nincs esélyük a sárkányoknak, de azok nem is annyira értékesek, mint a te sárkányod. - mondta.
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Hallottam a pletykákat, hogy a te sárkányod az alfa. - mondta.
- Honnan? - tört ki a kérdés belőlem.
- Van egy közös ismerősünk, akit nagyon jó ismersz. - mondta.
- Drago? - kérdeztem.
- Okos fiú. - mondta és közeledett felénk. - Kár, hogy a másikotok olyan ostoba és nem a feladatát követi, hanem a szívét. De te gondolom okosabb vagy nála.
Fogatlan morgása erőteljesebb lett, majd elnémult. Hátra néztem, de Fogatlan sehol se volt. Remélem valami terve van és azért hagyott itt.
- Keressétek meg a sárkány. - adta ki a parancsot. - A fiúval pedig végezetek.
Hátráltam, de tök mindegy hattal nem bírok el. Már túl közel voltak, amikor Fogatlan beugrott elém, ami miatt eltaknyoltam, de Fogatlan a katonától védett. És ragyogott.

Eget rengető üvöltést hallatott. Ez körülbelül annyit tesz ki, hogy még egy lépés és nektek annyi. Sose szereti ha bajom van. Az emberek eltűntek, csak Igor maradt ott és Fogatlan vele nézett farkasszemet. A nyakán az ér kidülledt a félelemtől. Nem akarom tudni, hogy Fogatlan miért lett ilyen, de ha megöli nem tudom, hogy jobb lesz nekünk. De talán az lenne a legjobb. Fogatlan olyan lendülettel ugrott el tőlem, hogy lökött rajtam egyet, aminek az lett a vége, hogy valamibe bevágtam a fejem és elvesztettem az eszméletemet.
Mikor felébredtem Fogatlan és Astrid hajolt fölém. Nem tudom melyikük könnyebbült meg jobban, hogy felébredtem, de ha tippelnem kellene akkor Fogatlant mondanám. Egy mivel részben szegény miatt vesztettem el az eszméletem, de mondjuk azért, mert engem akart megvédeni. Feltápászkodtam a földről és a többiekre néztem.
- Igor hova lett? És a hajók? - kérdeztem.
- Elmenekültem, mikor Fogatlan elkezdett ragyogni. - mondta Takonypóc.
- De? - kérdeztem.
- Van valami aminek nem fogsz örülni. - mondta Halvér.
- És mi az? - tettem fel a kérdést.
- Igor két irányból támad, így az arra menekvő éjfúriák nem tudtak elmenekülni. - mondta Astrid. - Kevesen maradtak.
- Mennyien? - kérdeztem
- Fogatlant és Villámot leszámítva hat. - mondta Halvér. - És egy tojás.
- El kell vinnem őket innen. - mondtam és indultam Fogatlanhoz.
- Hablaty. - kapta el a kezem Astrid. - Már rég elmentek innen. Gondolom Fogatlan küldte el őket. Már messze járnak innen.
- De utánuk kell menn..
- Figyelj szerintem jobb nekik, hogy senki se tudja hol vannak. Legalább egy ilyen nem fordulhat elő még egyszer. - mondta Astrid.
- De tennem kell valamit. - mondtam és Fogatlanhoz mentem, felültem rá és már mentünk is.
Hallottam, ahogy a srácok utánam kiabálnak, de nem álltam meg. A felhők közé menekültem, ahol Sárkányszirt felé vettem az utam. Az út részében gondolkodtam. Elbuktam. Nem tudtam az éjfúriákat megmenteni. Elbuktam. Nem tettem meg azt amit elvártak tőlem. Nem vagyok méltó arra, hogy Odin örököse legyek, hisz még mindig ugyan az a két ballábas, ügyetlen és felelőtlen Hablaty vagyok. Nem vagyok jó semmire se, hisz ennyit se tudtam megtenni. Mérgemben felordítottam és hátra dőltem Fogatlan nyergében.

- Nem vagyok jó semmire. - mondtam Fogatlannak. - Még azt se tudom teljesíteni amivel apám megbíz, hogy tudnám a világot kibékíteni a sárkányokkal. És Hibbantot, hogy tudnám vezetni, ha az ikrekkel se bírok el. Nem való ez nekem. Elbuktam Fogatlan. - simogattam meg az oldalát. - Nem tettem meg... nem tudtam megtenni amit elvártak tőlem. Nem vagyok méltó Odin örökösének.
Fogatlan morgott, ami bennem olyasmi érzés keltett, mintha azt mondaná, hogy nincs igazam. De most nem érzem úgy, hogy érdemes lennék bármire is. Lassan elértük Sárkányszirtet, ahol már a magasból látszott, hogy az emberek a falu újjá építésén dolgoznak. Viggo csak még jobban kihúzta nálam a gyufát. Leszálltam a faluban vagyis ami maradt belőle és Haroldot kezdtem el keresni. Aki mindennek a sűrűjében volt.
- Segítsek valamiben? - tettem a vállára a kezem.
- Megkereshetnéd Thyrát. - mondta.
- Tudom, de már tervben van. - mondtam. - De most komolyan? Segítsek?
- Nem kell, megoldjuk. Jobb ha haza mész. - mondta.
- Harold, megígérem, hogy a húgodat visszahozom és Viggo megfizet ezért. - mondtam komolyan.
- Azt megköszönném. - mondta.
- Nem csak az az egyetlen dolog amit tett. - mondtam.
- Miért mit tett? - kérdezte.
- Igornak kiadta az éjfúriákat és most összességében van 10 éjfúria egy szigetnyiből. - mondtam.
- Nem buktál el Hablaty. - mondta és a vállamra tette ő is a kezét.
Honnan tudta, hogy erre gondolok még most is.
- Thyra is követett el hibákat, de nem adta fel és neked se kellene. Ha már azt a megmaradt 10 éjfúriát megtudod védeni a végleges kipusztulástól megnyerted a harcodat. - mondta.
- Ebbe eddig bele se gondoltam. - mondtam. - Kösz.
- Ez a legkevesebb azok után amiket tettél értünk. - mondta. - De mi se támaszkodhatunk rád örökre, hisz egy nap te is olyan elfoglalt leszel, mint én. És ha most megbocsájtasz mennem kell.
- Ahogy nekem is. - mondtam, majd visszamentem Fogatlanhoz.
Akit egy kis srác simogatott.
- Bocs kis haver, de nekünk menünk kell. De nem sokára visszajövünk. Remélhetőleg. - mondtam.
- Minden jót, Hablaty. - mondta és elfutott haza.
Igazából jól esett az amit Harold mondott. Valamit megváltoztatott bennem, de nem tudom mit.
- Menjünk haza mi is pajti. - mondtam és megsimogattam. - Astrid biztos aggódik már miattam.
Fogatlan felröppent és elindultunk Hibbant felé. Pár óra alatt visszaértünk a szigetre, vagyis este fele.

Vágytam haza,d e valahogy nem is. Nem érzem, hogy most nekem itt van a helyem, de itt kell lennem. Apa miatt és a feladataim miatt. Itt az ideje, hogy most már Hibbantra figyeljek leginkább. Ha nem tudom hol vannak az éjfúriák biztonságban vannak. Ha szükségük van rám megkeresnek. A Nagyterem előtt szálltunk le Fogatlannal, majd bementünk remélhetőleg észrevétlenül és a srácok asztalához mentem.
- Már kezdtünk aggódni, hogy újabb 3 évre eltűnsz. - szólalt meg Takonypóc.
- Csak kíváncsi voltam valamire. - mondtam és leültem Astrid mellé. - Nem lenne jó ötlet megint elmenni.
- Miért? - kérdezte Takonypóc.
- Feladataim vannak most már. - mondtam.
Astrid kérdőn nézett rám. Még ő se tudja miről beszélek, de nem is baj. Rá ér még, hogy tudják miről van szó. A lényeg, hogy én tudom és apa.
- Viszont lesz még egy dolog amiben segítenetek kell. - mondtam.
- Miben? - kérdezte Fafej.
- Thyrát ki kell szabadítani. - mondtam.
- Reggel indulhatunk is. - mondta Takonypóc, ahogy felállt.
- Nem, ez nem olyan egyszerű. Előbb Viggo táborhelyét kell megtalálnunk és csak utána, ami időbe fog tartani.
- Nem cseng ismerősen a neve. - mondta Hal.
- A népe tulajdona volt a Sárkány Szem. - mondtam. - És vissza akarja kapni, de nem fogja megkaparintani, amíg élek.
- Ne szóld el magad. - mondta Takonypóc.
- A jövőben nem tervezek ezen kívül semmi öngyilkos akciót. - mondtam. - Viszont a nyilakkal vigyázni kell. Páncél kell a sárkányoknak. Nem tudjátok merre van a Sikoltó halál?
- Te megőrültél. - mondta Astrid.
- Az már egyszer biztos. - mondta Takonypóc.
- Egyáltalán honnan tudsz róla? - kérdezte Hal.
- Mielőtt haza keveredtem végig Hibbant közelében voltam hallottam ezt-azt. - mondtam.
- Viszont nem, nem tudjuk merre van a Sikoltó halál és addig jó nekünk. - mondta Takony.
- De miért is fontos ez neked? - kérdezte Hal.
- A pikkelyén nem hatol át Viggo nyila. Épp úgy, mint a gronkelek bőrén se. - mondtam. - De majd elő kerül. Én viszont megyek.
- De ne is ettél semmit. - mondta Astrid.
- A mai nap után szerinted képes lennék enni? - kérdeztem hátra fordulva.
- Nem. - mondta.
- Pontosan. - mondtam és tovább mentem. - Holnap találkozunk.
- De miért? - kérdezte Fafej, ahogy hallottam.
Hallottam még a többiek felnyögését, de utána már csak az emberek morgását hallottam. Lefele menet összeütköztem valakivel. És az a valaki az ütközéstől eltaknyolt.

Ott vagyunk a topban még most is

Hát gyerekek Facebookoztam egy kicsit és erre találtam az előbb

http://www.mafab.hu/article/toplista-a-legjobb-sarkanyos-filmek-18

Azért még mindig ott vagyunk az topban és nem is a vonal alatt, hanem az első helyen.

Na erre nekem a reakcióm nagy volt alig egy perce. 

Valami ilyesmi 

meg ilyen

a macska meg így nézett rám

Na, de mit tegyek ha ez még most is olyan jó hír 1. helyen még most is a sárkányos filmek közül. Ezt nektek fikázok. Bocs, hogy nem rész, de ezt muszáj voltam megosztani veletek :D

Viszont este fele már lesz is rész :D

Dagur tetoválása

Nos kerestem a következő részhez a képeket és ezt találtam.

Nos igen ez Dagur tetoválása, amit valahogy az alatt a 3 év alatt, amit a börtönben töltött vagy még az előtt varratta magára, de hogy azt nem tudom, de sikerült.

Szóval ez a tetkó igazából neveket sorol fel, vagyis, hogy Dagur kiket akar megölni és ki az az egyetlen aki sikerült.

Az első ami át van húzva azt sehogy se tudom kiolvasni, szóval arról fogalmam sincs ki.

A második és a harmadik Hablaty és Éjfúria, az az Fogatlan. Ezt értjük is miért. Hisz ha nincsenek ők ketten, akkor Dagur nem került volna börtönbe.

A harmadik Alvin, aki szintén érthető okok miatt került fel arra a listára. Alvin tartotta fogva.

A negyedik helyen Astrid áll. De miért? Mi tett Astrid, hogy Dagur meg akarja ölni? (valaki világosítson fel pls.)

Az ötödik helyet Halvér foglalja el. Ezt végképp nem értem.

És az utolsó helyen az áll, hogy Sister, az az húgom, aki nem más, mint Hanga. Aki meg akarta ölni, szóval ez is érthető.

Itt a kép, hogy megnézzétek.

Nos azt hiszem én ezzel végeztem is.

A rész talán holnapra kész lesz, de nem ígérek semmit.

Ha kész lesz, akkor úgy is kirakom rögtön. 

Még mindig nem rész

3 dolog van:

1. Igen, igen tudom, még mindig nem rész, pedig már jöhetne.
Nos egy ici picit megakadtam.
Maga a sztori meg van a fejemben, csak szépen kerek mondatokban nem akar megfogalmazódni és emiatt állok egy kicsit, de igyekszem és hamarosan lesz.

2. Viszont: Addig is míg az nem érkezik arra gondoltam, hogy gyorsan összedobom nektek a Sárkányok könyve kielemzését vagyis a véleményemet róla, ha nem gond. Tudom havonta egyet mondtam, de azzal papíron már félig-meddig megvagyok, mert megnéztem és írtam közben nehogy elfelejtsem.
Szóval arra gondoltam, hogy jöhetne az.
De így is ott van még a sorozat is, amit majd véleményezek. Azt és a többi film véleményével tényleg havonta jelentkezek.

De ha már itt tartok annyit még elárulok, hogy a sorozatot visszafelé kezdem el véleményeztetni. Már mint a 3. évaddal kezdem a most leadott 13 résszel és 5 rész fogok egyszer leírni tömören. Vagyis megpróbálom.

És a 3. 

Mostantól kezdve Facebookon is elérhető lettem, szóval oda is tudtok nekem írni.

Valamint oda is felteszem a kész részeket.

A link:

https://www.facebook.com/hablatyujelete

Kutakodtam egy kicsit!

Nos igen búvárkodtam egy kicsit a Google csodás tárában. Bár nem olyan infok után, ami fontos a filmről vagy másról. (angol tudásom nincs szóval ez kilőve) Hanem ami ide tartozik és nekem fontos. 

Szóval ugye van most ez az ötletem, hogy leírom a véleményemet a filmekről, de utána mi lesz? 

Ott vannak a sorozatok és 4 kis film is.

Oké, oké a kisfilmek csak angolul jelentek meg, de van felirat mindegyikhez.
Szóval, ha tetszik ez az ötlet, írjátok meg oda le, hogy melyiket hozzam majd először a 2. film kivéleményezése után. 
Amúgy azt a véleményes dolgot úgy tervezem, hogy havonta hozok egyet. 
A fejezetek nem tudom, hogy fognak jönni, ahogy ez az összehasonlítós dolog se, de majd kiderül.

Oh és ha valakinek van valamilyen ötlete szereplőre e-malilban írjon nekem (narancsmandarin4@gmail.com)
Várom az ötleteket, amíg nem jelentkezek akármivel, addig is sziasztok.

Hablaty új élete 94 fejezet

És igen nem hétvégén jött az új rész hanem még este.
Mindenkinek jó olvasást és szép álmokat is estére.

*Hablaty*

Már rég felkelt a nap, de Astrid azon kívül, hogy mikor merre menjek nem mondott semmit, ami egy kicsit zavart, mert más beszéd forma nem esett közöttünk. Szóval már vagy két órája volt nap kelte és azóta is csak megállás nélkül megyünk, szó nélkül és fáradt vagyok egy kicsit, de csak megyünk.
- Most komolyan Astrid meddig akarsz még röptetni minket? - kérdeztem hátra fordulva.
- Sokáig. - válaszolta mosolyogva.
Megforgatta a szememet és visszafordultam, hogy az utat figyeljem magunk előtt.
Egy érzés fogott el, hogy nem kellene tovább mennünk, mert baj lesz.
- Astrid biztos, hogy erre kell menni? - kérdeztem.
- Igen. - válaszolta.
- Hát jó. - sóhajtottam.
Fogatlan is feszültebb lett, amit Astrid nem érzett, persze nem ő volt az aki 3 évet töltött Fogatlan nyergében és minden izom rezdülését ismeri. Fogatlan fejére tettem a kezem és megsimogattam azt. Békésen repültünk tovább mikor a semmiből nyílvesszők törtek utat maguknak pontosa felénk.
- Kapaszkodj. - szóltam hátra Astridnak. - Pajti!
Fogatlan elkezdett pörögni és lőni kezdett a felénk közeledő nyilakra.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Astrid mögülem.

- Nagyon remélem, hogy nem az amire gondolok. - mondtam.

- Hablaty... 

- Fogatlan, vigyázz. - szóltam neki, de már késő volt.
Egy haló eltalált minket és a víz felé kezdtünk el zuhanni. Hatalmas csobbanással értünk vízbe, de nem voltunk a vízben egy percnél többet. Pillanatok alatt egy hajón voltunk. Egy nagyon is ismerős hajón. Szegény Fogatlant már egy ketrecbe zárták, ahogy minket Astriddal megkötöztek. Félperccel később három ember alakja öltött formát a kabin sötétjében. Mikor kiléptek a fényre csak egy "kicsit" lepődtem meg, vagyis inkább nagyon. Az állam valahol a tenger mélyét súrolhatta, azt hiszem.

Igazából nem lepődtem meg, hogy Rykert[rájke] újra látom, dehogy Dagur és Hanga is vele van azon nagyon. Viszont ha Ryker itt van, akkor Viggo sincs messze. Vagyis inkább túlon túl közel van. 

- Hablaty, tesókám, milyen rég találkoztunk. - mondta Dagur.

- Már kezdelek elfelejteni, de így lehetetlen lesz. - mondtam.

- Hablaty... - kezdte Astrid, de lepisszegtem.

Ő nem ismeri Viggot és Rykert se, de én igen, vagyis inkább valamennyire. De egy biztos élve kellek nekik, mert akkor már rég halott lennék. És tudom is mi miatt kellek nekik. De ne fogom a kezükre játszani soha. Fogatlan és a sárkányok védelme miatt soha. Inkább meghalok. 

- Valaki, már vár rád egy ideje, Hablaty. - mondta Ryker és elindult vissza amerről jött.

- Nagyszerű és ki lehet az? - kérdeztem ironikusan.

- Megvesztél? - kérdezte súgva Astrid.

- Figyelj, hagyd, hogy én beszéljek. Ezek profi sárkényvadászok. Egy véletlenül elejtett szó és végünk. Maradj mögöttem és ne szólj semmit. Kérlek, Astrid. - súgtam vissza.

Dagur és Hanga mögöttünk jöttek, de ők is susogtak valamiről. Bevezettek minket a kapitány kabinjába, ahol Viggo várt ránk, mint egy király.

Lehet, hogy ez az ő hajója, de király sose lesz, legalábbis számunkra.

- Elmehetek, mind. - mondta unottan Viggo. - A lányt zárjátok egy ketrecbe.

- De én mondtam, hogy...

- Azt mondtam mindenki elmehet. - szakította félbe Dagurt. - Kivéve a nagy idomárt.

Kösz a bókot. Astridra néztem, akit kivezettek az ajtón, ami be is záródott rögtön, amint kiléptek. Akkor erről ennyit, más menekülési terv kell.

- Ne törd a fejed menekülési terveken. - szólalt meg Viggo.

- Nem azon töröm a fejem. - válaszoltam.

- Hát akkor? - kérdezte.

- Hogy már megint miért vagyok itt. - mondtam.

- Egyszerű. Add át ami engem és a népemet illet és végleg békén hagyunk titeket. - mondta.

- Hogy mit kellene át adnom? - kérdeztem, mint egy hülye.

- Jajj, Hablaty ne játszd meg a hülyét. Tudom, hogy tudod miről beszélek. Ha jól értesültem Sárkány Szemnek nevezted el. És milyen találó neve van. - mondta. - Mégse kellett volna alábecsülnöm téged.

- Sárkány Szem? Nem semmi ilyen nem rémlik. - mondtam.

- Hát pedig a kis barátod, az a másik, aki éjfúrián repül mindent elmondott töviről-hegyire. A sárkánya fontosabb volt, minthogy mindegyik másik sárkányt és éjfúriát megmentsen. Pedig nem épp ez a feladata Odin két leszármazottjának? - kérdezte.

- Thyra sose tenne ilyet. - mondtam.

- Szóval mégis csak nálad van. - mondta és felállt. - De megtette, Hablaty. Pontos leírást adott arról, hogy az éjfúriák fészke merre van.

- És ha téves helyet mondott? - tettem fel a kérdést.

- Mindjárt megtudjuk. - mondta. - Lássuk csak azt mondta, hogy Délre, kint a Sziget világon túl egy apró sziget Londa-szigetétől nem messze.

Döbbenten néztem magam elé.

 Nem hiszem el, hogy Thyra tényleg megtette. Elárulta Villámot, Fogatlant, az éjfúriákat, engem és Odint.

- Mégse téves helyet adott meg a kis drága. - mondta Viggo. - Igor barátom örülni fog ennek az információnak.

- De a Szem sose lesz a tied. - mondtam, a hangom forrt a dühtől.

- Abban ne legyél olyan biztos. - mondta. - Te is megtörhető vagy, akár csak a lány.

- Sok mindent túl éltem már, ez se lesz kivétel. - vontam vállat.

- És a lány? - kérdezte.

- Ebből, hagy ki Astridot. - mondtam. - Ő nem tud semmiről. És add fel a Sárkány Szem nem lesz sose a tiéd.

- Ha ismernél tudnád, nem állok le míg meg nem szerzem azt, amit akarok. - mondta.

- Ha ismernél tudnád, sose adom fel azt amiben hiszek. - mondtam. - És az per pillanat az, hogy te és minden embered egy nap örökre eltűntök a térképről. Miattam.

- Majd meglátjuk, Hablaty. Addig is gondolkodj el egy kicsit a dolgok álláspontján. - mondta.

- A dolgok sehogy se állnak. - mondtam, ahogy elkezdtek kivezetni a kabinból. - Sose lesz a tied.

Bevittek Fogatlanhoz és Astridhoz. Fogatlan máris nyugodtabb lett, ahogy Astrid is. Aki rögtön a nyakamba akart volna ugrani, de nem engedtem neki.

- Hablaty, kik ezek? És mit akarnak tőled? - kérdezte súgva, bár senki se volt a folyosón, de ezen a hajón semmiben se lennék biztos.

- Viggo és Ryker, sárkányvadászok. Mindent tudnak, bárhol letudnak vadászni az embereikkel egy sárkányt. Semmi se állhat az útjukba, de én nagyon is oda fogok állni. Nem hagyom cserben a sárkányokat. Nem lennék képes rá. - mondtam.

- Habl...

- Bármit kérdenek tőled, ne mondj semmit. Tegyél úgy, mintha semmit se tudnál. Ebbe te nem keveredhetsz bele, ahogy Hibbant se. Maximum csak végső esetben. - mondtam ezt súgva.

Csak bólintott és leült a fal tövébe, ahogy én is és Fogatlan mellénk feküdt. Nem látunk ki, de tudtam mikor kezd el sötétedni. Egy Astrid és Fogatlan is kezdtek fáradtak lenni, ellenben velem. És a katonák közül is egyre többen mentek el a ketrec előtt, fáradtan, de vissza nem láttuk menni őket. Astrid hamar elaludt nekem dőlve, de neki döntöttem a falnak és felálltam, ahogy Fogatlan is. Elsétáltam a ketrec rácsáig, ahol kinéztem. Hirtelen Dagur jelent meg. Fogatlan morogni kezdet, de jeleztem neki, hogy hagyja abba.

- Ugye hiányoztam, Hablaty? - kérdezte.

- Nem mondhatnám. Eszembe se jutottál a legutolsó találkozásunk óta. - mondtam. - Bár hála neked, sok minden egy időre kiesett az emlékeim közül.

- Kár, hogy eszedbe jutott minden. - mondta.
- És, hogy kerültél pont te ilyenek közé, mint Viggo? Többet néztem ki belőled Dagur. Nem hittem, hogy ennyire lealacsonyodik az Ádázok feje. - mondtam.

- Meg kell élni valamiből. És a sárkányvadászat jól fizet, főleg ha utána a Fekete piacra viszed az árut. - mondta.

- De kétlem, hogy mindenről tudnál, ami a hajón folyik. - mondtam. - Például tudod, mit akar tőlem Viggo?

- Nem, de nekem lenne egy jobb kérdésem. Honnan ismered őket? - kérdezte.

- Míg barangoltam egyedül összefutotta velük. Előbb Fogatlan kellett, nekik, de most valami más, ami értékesebb. - mondtam.

- És mi az? - kérdezte.

- Kérdezd meg tőlük. Hátha elmondják. - mondtam.

- És Hanga? - kérdezte.

- Oh, hát ez tetszeni fog. - mondtam, ahogy a rácsra támaszkodtam.

- Miután te, elpusztítottad a húgod otthonát, én és Thyra mentettük meg. És nem értem miért, de ez után is megakart bosszulni, mert azt hitte miattam haltál meg. - mondtam. - Én semmi kép nem tettem volna meg érted a helyében. -sétáltam el a ketrectől ajtajától.

Semmi kedvem ahhoz, hogy a nyakamat szorongassam mikor düh kitörést kap. Bár szerintem, akkor még a rács se állítaná le. Kicsit messzebbről figyeltem a reakcióit, de csalódnom kellett, düh kitörése nem lett. Pedig megnéztem volna Viggo, hogy állítja le Dagurt, amikor düh kitörése van. Azt élmény lenne nézni. Végül Dagur elment és senki se jött oda hozzánk már. Szerencsére. Fogatlan is elaludt, de nem mélyen, éberen aludt. Talán egy óra elteltével már nem járt senki se a hajó azon részén, ahol és a sárkányok voltunk.

- Fogatlan. - szóltam neki, aki rögtön felpattant és odajött hozzám. - Tedd a dolgod.
Tudja mire gondoltam. Az itteni sárkányokra kell ráhatnia anélkül, hogy Viggo rájöjjön, akkor Fogatlan még értékesebb zsákmány lenne neki. Amit nem akarok. 10 perccel később, azt hiszem Fogatlan visszafeküdt.
- Sikerült? - kérdeztem.
Bólintott, majd elaludt újra. Én vele, velük ellentétben nem bírtam aludni, csak az éjfúriák jártak az eszemben. Ha bajuk esik én nem tudok megbocsájtani Thyrának, ahogy magamnak se.
- Hablaty? - kérdezte egy hang az egyik ketrecből.
- Thyra? - kérdeztem vissza.
- Igen. Sajnálom. - mondta.
- Elhiszem. - mondtam. - De Thyra miért? Miért tetted?
- Villámot megölte volna, ha nem mondok semmit. Nem tehettem ez vele. - mondta.
- Azzal amit tettél árultad el. - mondtam. - Inkább haltam volna meg, minthogy beszéljek vagy Fogatlannak baja essen. - mondtam. - Hol van most Villám?
- Itt van velem. - mondta.
- Kijuttatom magunkat innen, ígérem. - mondtam.
- Hablaty, meg tudsz nekem bocsájtani egyszer? - kérdezte.
- Nem tudom. - fordultam el a rácsoktól.
- Megértelek. - mondta. - De nem tudod mit tett, hogy beszéltem.
- Akkor mond el. - mondtam.
- Megölte az apámat, a szemem láttára. Ahogy Lápszirtből se maradt sok. De Haroldnak sikerül újra építenie. - mondta.
- Ígérem kiszabadítom magunka innen. - mondtam. - Most pihenj.
Visszamentem Astridhoz és leültem mellé. Nem bírtam elaludni, ilyen helyzetben nem. Ki kell jutnunk innen, az éjfúriák miatt. Meg kell mentenem őket. Ez az én nagy feladatom, tudom már, de azt nem tudom, hogy jutunk ki innen. Igaz a sárkányok Fogatlan parancsait várják, de azt csak végső esetben használom. De lehet, hogy az lesz az egyetlen megoldás, hogy a sárkányokkal ki tudunk innen törni, de még az se biztos. De ha ki is akarnék törni, az most lenne jó este, mert így mi eltudnánk innen menni. Elkezdtem Astridot bökdösni. Lassan, de felébred.
- Mi van? - kérdezte.
- Elmegyünk. - mondtam.
- Hablaty még is, hogy akarsz innen kijutni? - kérdezte.
- Sárkányokkal. - mondtam. -Fogatlan már... tudod.
- Igen, de akkor is Hablaty...
- A hajó fából van, csak kitudjuk lőni az oldalát. - mondtam.
- Szóval a vízbe akarsz fojtani mindenkit? - kérdezte.
- Kiakarok jutni innen. Aggódok. - mondtam.
- Jó, de nem ér rá? - kérdezte.
- Nem, majd otthon alszol. - mondtam.
Megforgatta a szemét, de felállt.
- Thyra, hallottad? - kérdeztem vakon.
- Igen. - jött a válasz a sötétből.
Felültünk Fogatlanra, majd bólintottam, hogy kiadhatja a parancsot. Sorra hallottam, hogy a sárkányok a falra lőnek és ezzel adtak némi világosságot. Fogatlan is lőni készült, pont olyanra, mint amikor Drago alfáját is kilőtte.

Hallottam a fát reccsenni, de nem tört még ki a helyéről, de azt is hallottam, hogy az emberek fentről megindulnak le.
- Hablaty ez nem fog menni nekünk és a többi sárkánynak se. - mondta Thyra.

- Nem hagylak itt. - mondtam.
- De majd kiszabadítasz, de most hozd helyre azt, mait elrontottam. - mondta.
- Rendben. - mondtam. - Pajti most vagy soha.
Felkészült a következő lövésre, ami egy kisebb darabot kivitt a hajó oldalából. Legalább akkorát, hogy mi kiférjünk. A víz szerencsére nem olyan nagy sugárban tört be a lyukon, mint arra számítottam, szóval a ketrecek nem a hajóaljban vannak.
- Kapaszkodj. - mondtam Astridnak, aki átölelte a derekam. - Menjünk.
Fogatlan kiröppent a lyukon és elindult rögtön a felhők közé. Lentről hallottam, ahogy Dagur dühöng, de ez van. Ismerhetne legalább ő, hogy úgy is kiszabadulok.
- Hibbantra, pajti. Amilyen gyorsan csak tudsz. - mondtam.
Néhány órán át csendben repültünk. Astrid se aludt, mert a szorítása a derekamon egy pillanatra se lazult.
- Miről beszélt Thyra? Mi az amit neked kell helyre hoznod? - kérdezte.
- Ne most Astrid. - mondtam.
- De Hablaty. - akadékoskodott.
Fogatlan miatt nem akarom elmondani most.
- Astrid, kérlek ne. - mondtam megint.
- Tudnom kell ha megint valami halálos hülyeségbe akarsz belefutni. - mondta.
- Elárulta Viggonak, hogy hol vannak az éjfúriák és Igor lehet, hogy odatart már. - böktem ki.
Fogatlan síros hangot adott ki, ami tudom, hogy azt jeleni, hogy fél, hogy mi lesz a fajtársaival.
- Most jobb? - kérdeztem.
- Hablaty. - kezdte.
- El kell mennem segíteni nekik, de nem egyedül megyek. Ti is jöttök. - mondtam.
- De előtte...
- Nem fogok pihenni Astrid. - vágtam közbe. - Lehet, hogy amíg békésen pihenünk, addig egy éjfúria se lesz, amit nem hagyhatok. Nem fordítok hátat nekik, ahogy egykor Hibbanttal is tettem. - mondta.
- Mert ha meghalsz, az nekik jobb lesz? - kérdezte.
- Nem fogok meghalni, ne félts. - mondtam.
Az út tovább része csendben telt. Amint leszálltunk Hibbanton, már pirkadt. Az emberek is kezdtek megjelenni, de csak alig-alig. Apa is köztük volt Klausszal. Ez lesz ám a Boldog Snoggletog az idén, legalább is nekem. Amint megláttak odajöttek hozzánk, vagyis hozzám. Fel se tűnt mikor ment el Astrid. Fogatlan bánatosan bújt oda hozzám. Letérdeltem hozzá és megsimogattam a fejét.
- Nem hagyom, hogy bajuk essen, ígérem pajti. - mondtam és a fejére hajtottam a sajátom.

Közben apáék is odaértek hozzánk.
- Mi a baj, Hablaty? - kérdezte apa.
- Nem maradok sokáig. - mondtam.
- Mert? - kérdezték egyszerre Klausszal.
- Az éjfúriáknak segítenek kell. - mondtam.
- Vannak még éjfúriák? - kérdezte Klaus.
- Egy egész szigetnyi, de ha nem megyek akkor tényleg Fogatlan lesz az utolsó. - mondtam.
- De nem mehetsz egyedül? - kérdezte apa.
- Nem a srácokkal megyek. Nem sokára. Bocs apa, hogy nem leszek itt, de ez fontosabb nekem. - mondtam.
- Rendben. - mondta. - Hova küldjem a többieket?
- A suliba. - mondtam.
Bólintott, majd elment, de Klaus nélkül.
- Jössz? - kérdeztem.
- Persze. - mondta.
Elindultunk a suli felé, csendben.
- És történt valami amíg nem voltunk itt? - kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Nem nagyon. Jött az a lány amelyik még elég vikingesnek néz ki és marad. - mondta.
- Mert? - futott ki a számon.
- Elpusztították a faluját és új otthonra van szüksége. - válaszolta.
- És ezt te honnan tudod? - kérdeztem.
- Ő mondta, mert találkozta vele valamikor. - mondta.
- Amúgy mellesleg Boldog Születésnapot. - mondtam.
- Kösz, te vagy eddig az első. - mondta.
- Apa? - kérdeztem.
- Mielőtt leszálltatok csatlakoztam hozzá, de egy szót se válltótunk. - mondta.
- Jól van na. - mondtam.
- És veletek mi történt? - kérdezte.
- Sárkányvadászok. - mondtam. - Akiknek a Sárkányszem kell, de nem adom oda nekik, semmi áron se. De most az éjfúriák a fontosabbak. Helyre kell hoznom, amit Thyra elhibázott, de megértem. Lehet azt mondom, nem tettem volna azt, de én is beszéltem volna, ha a családomról lenne szó. - mondtam.
- Miért mi történt? - kérdezte.
- Megölték az apját csak azért, hogy mindent elmondjon a Szemről és az éjfúriákról, de Fogatlanról nem mondott semmit, szerencsére. Ha Viggo tudná, hogy mi akkor első sorban Fogatlan kellene neki. - mondtam.
- Kegyetlen Viggonak? - kérdezte Klaus és megállt.
- Igen. Ismered? - kérdeztem.
- Néhányszor megjelent a kiképzés helyszínén, hogy okítson minket a sárkányvadászatra. Nem volt valami szimpi pasas. - mondta.
- Sárkányokra vadászik. Miért lenne szimpatikus? - kérdeztem.
- Semmiért. De amint megláttam kerülni akartam, de nem ment, rám volt szállva. Szerintem tényleg örülj, hogy nem te voltál ott, azon a kiképzésen. Viggo tényleg kegyetlen. - mondta.
- Tudom, hallottam róla és egyszer majdnem meg is billózott, mint egy lovat. - mondtam. - De elhiheted nekem sokkal rosszabbak is vannak, mint Viggo.
- Például ez az Igor. - mondta.
- Az Éjfúria Gyilkos. - mondtam. - Előbb kell odaérnünk, mint ő. Talán sikerül elköltöztetnünk az éjfúriákat.
- De ez is csak egy talán. - mondta.
- Igen. - sóhajtottam.
Közben megérkeztünk a suliba is, ahol még nem volt senki. Némán vártunk a többiekre, akik 10 perccel később megjelentek. Először Astrid, majd Takonypóc, Halvér és az ikrek.
- Apád azt mondta dolgunk van. - mondta Takonypóc. - És mi lenne az?
- Akartok látni vad éjfúriákat? - kérdeztem.
- Minek? - jött a kérdés Takonypóctól.
- Mert valaki, vagyis az az Igor nevű pasas a fészkük felé tart, hogy mindegyiket egytől-egyig megölje, de mi ezt megakadályozzuk. - mondtam.
- Szét kell ütni néhány arcot benne vagyok.- mondta Takonypóc.
- És ha baj lesz? - kérdezte Halvér.
- Fogatlan az alfa. Hallgatnak rá. - mondtam. - Menjetek és szedjetek össze néhány fegyvert, amire szükség lesz. 10 perc múlva ugyan itt, de akkor más indulunk.
Mindenki elment, ahogy én is haza mentem a kardomért és néhány kapszuláért is. Otthon lefele menet anya megállított.
- Hablaty..
- Apa elmondta? - kérdeztem. - Figyelj anya. Ne aggódj miattam, visszajövünk mind, de ez most az éjfúriákért lesz.
- Tudom, fiam. - mondta. - Vigyázz magadra és a többikre is.
- Estére itt leszünk. - mondtam és kiléptem az ajtón. - Remélem.
Visszamentem a sulihoz, ahol már mindenki ott volt.
- Menjünk.

Fogatlan kontra Szilaj

Még mindig nem rész, tudom, de az is lesz a hétvégén.
Nos ma arra jutottam, hogy az Így neveled a sárkányodat összehasonlítom egy másik rajzfilmmel. A voksom pedig a Szilaj, a vad völgy paripájára esett.

Amit elsőként megemlítek, hogy mindkét film Dreamworks-os.

Tömören a Szilajról: Szóval maga a film arról szól, hogy egy vadló, egy musztáng beleszületik a Vadnyugat azon korába, amikor a vasutat építik. Mikor eléri azt a kort, átveszi a ménes vezetését, ami nem könnyű azért. Hisz a tisztség felelősséggel jár. Egy nap azonban emberek érkeznek az otthona közelébe és kíváncsi rá. Persze itt kezdődnek a kalandjai. Elfogják és elviszik egy lovas-katonai tábor féleségbe valahol a pusztába. Megpróbálják betörni, de egy született vadlovat nehéz. 2 nappal később egy indián fiú is odakerül, akivel megszöknek és elviszik a falujukba. Ott értetlenkedik magában egy sort, hogy a lovak miért vannak az emberekkel. Majd ott is megpróbál a fiú rá ülni, de nem jön össze neki se, egyenlőre. Aztán összeköti a saját kancájával, hogy az próbálja meg megszelídíteni egy kicsit. Persze az a poén benne, hogy a két ló egymásba szeret. Végül a fiú elengedi, amikor rájön sose fognak rá ülni. El is indulna haza és vinné magéval a felszedett kancát is, de itt jön a baj. A katonák akiknél volt rátámadtak a falura. Mindketten visszamennek, az egyik segíteni a másik csak azért, hogy ne essen az elsőnek baja. Igazi szerelem. De így is baja esik a kancának, mert lelövik és majdnem vízbe fullad, de a mi vagyis az én hős szerelemes lovam utána ugrik, hogy megmentse. Bár egy vízesés vagyis a gravitáció ellen még ő se tud tenni semmit. Végül megint elviszik, de ezennel egy vasút építő brigádhoz. Hajnalban fel kell vonszolniuk a lovaknak egy dög nehéz gőz mozdonyt a hegyre vagy dombra(ki minek nézi), ahol leesik neki, hogy merre is tart a vasút. Persze, hogy az otthona felé. Megakadályozza egyenlőre, hogy a vasút ne haladjon, de ez se tarthat sokáig. Elmenekül onnan, de majdnem odavesz a tűzbe, ami miatta lesz. De megmenti az indián srác és itt jön a nagy örömködés. Vagy két percig, mert persze, hogy a katonák se maradnak meg a seggükön egy helyen. Rájuk találnak és megint kezdetét veszi a hajsza. Itt persze hagyja a ló, hogy a srác felüljön rá, hisz ez a menet életre vagy halálra megy. Végül megmenekülnek és haza mennek a fiú falujához. Megjelenik a halottnak hit kancája és egy érzelgős búcsút vesznek a fiútól, majd elindulnak Szilaj otthona felé, ahol örömmel fogadják őket.

Tömören ennyi. Én ajánlom, hogy nézzétek meg, persze csak az aki még nem látta, mert teljesen szívbe szökő film, mint az Így neveled a sárkányodat.

De jöjjön az összehasonlítás.

Oké gondolom az első gondolatat a többségnek az, hogy ebben most mit kell összehasonlítani, hisz semmi közös pont nincs a studion kívül. Pedig... pedig van, csak oda kell figyelni.

Nos akkor lássuk.

Mindkettő először is egy amolyan most-nézd.meg-a-tájat képkockákkal kezdődik.

  

Ugye elkezdik mutogatni, hogy milyen is Hibbant, csak van az a  kicsi baj, de ez itt most mellékes, szerintem. Ugyan úgy, a Szilajban is a tájjal kezdik, amit egy kicsit elhúznak, de eszméletlen szép a táj, legalább is szerintem. Aztán ott van az is, hogy a főszereplők mesélik el a saját szemszögükből a történetet, részben, mert persze ott van a HTTYD-ben azok a jelenetek, amikor nem Hablaty van a középpontban, de nem baj. Nos egy kis mese van közben, de a Szilaj még annyival egészül ki, hogy bepillantás kapunk egy picit Szilaj gondolataiba időnként. 

Aztán ott van az a másik dolog amit előbb említenék meg, hogy van az a sas a Szilajban. Az a madár is egy olyan szirt alatt repül át, mint Fogatlan és Hablaty ez első éles repülésükön. Egy kicsit koppintottak, de nem baj. DW film. 

  

Nos ez is hasonlít a két filmben, de van még. Például, amikor Fogatlan a 2. részben Felhőugrónak rajzol egy jégcsappal, az a Szilajban úgy jelenik meg, hogy a kis Szilaj szomjas és a jégcsapok olvadt vízével kell beérniük. Na erre a kiscsikó fogja magát és egy hatalmas jégcsapot elkezd nyalogatni, de a nyelve hozzá fagy, mint Fogatlannak rajzolás közben.
  
A két kis értelmes cukiság. Akkor ott van, hogy a srác miután a ló megmentette az életét elindul megkeresni bármi áron őt, ugyan úgy, mint Hablaty Fogatlant, mikor lelőtte. Tagadhatatlanul DW film mindkettő.

És a végére hagytam a legfontosabbat. Van az a jelenet, amikor ugye Fogatlan megadja magát Hablatynak és a kezébe nyomja az orrát. Ez ugyan így benne van a Szilajban is. Csak ott a ló nem szelídül meg, mint később Fogatlan.

Nekem úgy ennyi fontos észrevételem volt a két film között. Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oda le lehet írni, hogy melyik rajzfilmmel hasonlítsam össze legközelebb, ami kedvencünket. Nem csak DW-os lehet. Bármilyen, csak címet kérek, hogy le tudjam tölteni.

Rész hétvégén lesz, addig is sziasztok. :D

És jó olvasást.