Hablaty új élete 94 fejezet

És igen nem hétvégén jött az új rész hanem még este.
Mindenkinek jó olvasást és szép álmokat is estére.

*Hablaty*

Már rég felkelt a nap, de Astrid azon kívül, hogy mikor merre menjek nem mondott semmit, ami egy kicsit zavart, mert más beszéd forma nem esett közöttünk. Szóval már vagy két órája volt nap kelte és azóta is csak megállás nélkül megyünk, szó nélkül és fáradt vagyok egy kicsit, de csak megyünk.
- Most komolyan Astrid meddig akarsz még röptetni minket? - kérdeztem hátra fordulva.
- Sokáig. - válaszolta mosolyogva.
Megforgatta a szememet és visszafordultam, hogy az utat figyeljem magunk előtt.
Egy érzés fogott el, hogy nem kellene tovább mennünk, mert baj lesz.
- Astrid biztos, hogy erre kell menni? - kérdeztem.
- Igen. - válaszolta.
- Hát jó. - sóhajtottam.
Fogatlan is feszültebb lett, amit Astrid nem érzett, persze nem ő volt az aki 3 évet töltött Fogatlan nyergében és minden izom rezdülését ismeri. Fogatlan fejére tettem a kezem és megsimogattam azt. Békésen repültünk tovább mikor a semmiből nyílvesszők törtek utat maguknak pontosa felénk.
- Kapaszkodj. - szóltam hátra Astridnak. - Pajti!
Fogatlan elkezdett pörögni és lőni kezdett a felénk közeledő nyilakra.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Astrid mögülem.

- Nagyon remélem, hogy nem az amire gondolok. - mondtam.

- Hablaty... 

- Fogatlan, vigyázz. - szóltam neki, de már késő volt.
Egy haló eltalált minket és a víz felé kezdtünk el zuhanni. Hatalmas csobbanással értünk vízbe, de nem voltunk a vízben egy percnél többet. Pillanatok alatt egy hajón voltunk. Egy nagyon is ismerős hajón. Szegény Fogatlant már egy ketrecbe zárták, ahogy minket Astriddal megkötöztek. Félperccel később három ember alakja öltött formát a kabin sötétjében. Mikor kiléptek a fényre csak egy "kicsit" lepődtem meg, vagyis inkább nagyon. Az állam valahol a tenger mélyét súrolhatta, azt hiszem.

Igazából nem lepődtem meg, hogy Rykert[rájke] újra látom, dehogy Dagur és Hanga is vele van azon nagyon. Viszont ha Ryker itt van, akkor Viggo sincs messze. Vagyis inkább túlon túl közel van. 

- Hablaty, tesókám, milyen rég találkoztunk. - mondta Dagur.

- Már kezdelek elfelejteni, de így lehetetlen lesz. - mondtam.

- Hablaty... - kezdte Astrid, de lepisszegtem.

Ő nem ismeri Viggot és Rykert se, de én igen, vagyis inkább valamennyire. De egy biztos élve kellek nekik, mert akkor már rég halott lennék. És tudom is mi miatt kellek nekik. De ne fogom a kezükre játszani soha. Fogatlan és a sárkányok védelme miatt soha. Inkább meghalok. 

- Valaki, már vár rád egy ideje, Hablaty. - mondta Ryker és elindult vissza amerről jött.

- Nagyszerű és ki lehet az? - kérdeztem ironikusan.

- Megvesztél? - kérdezte súgva Astrid.

- Figyelj, hagyd, hogy én beszéljek. Ezek profi sárkényvadászok. Egy véletlenül elejtett szó és végünk. Maradj mögöttem és ne szólj semmit. Kérlek, Astrid. - súgtam vissza.

Dagur és Hanga mögöttünk jöttek, de ők is susogtak valamiről. Bevezettek minket a kapitány kabinjába, ahol Viggo várt ránk, mint egy király.

Lehet, hogy ez az ő hajója, de király sose lesz, legalábbis számunkra.

- Elmehetek, mind. - mondta unottan Viggo. - A lányt zárjátok egy ketrecbe.

- De én mondtam, hogy...

- Azt mondtam mindenki elmehet. - szakította félbe Dagurt. - Kivéve a nagy idomárt.

Kösz a bókot. Astridra néztem, akit kivezettek az ajtón, ami be is záródott rögtön, amint kiléptek. Akkor erről ennyit, más menekülési terv kell.

- Ne törd a fejed menekülési terveken. - szólalt meg Viggo.

- Nem azon töröm a fejem. - válaszoltam.

- Hát akkor? - kérdezte.

- Hogy már megint miért vagyok itt. - mondtam.

- Egyszerű. Add át ami engem és a népemet illet és végleg békén hagyunk titeket. - mondta.

- Hogy mit kellene át adnom? - kérdeztem, mint egy hülye.

- Jajj, Hablaty ne játszd meg a hülyét. Tudom, hogy tudod miről beszélek. Ha jól értesültem Sárkány Szemnek nevezted el. És milyen találó neve van. - mondta. - Mégse kellett volna alábecsülnöm téged.

- Sárkány Szem? Nem semmi ilyen nem rémlik. - mondtam.

- Hát pedig a kis barátod, az a másik, aki éjfúrián repül mindent elmondott töviről-hegyire. A sárkánya fontosabb volt, minthogy mindegyik másik sárkányt és éjfúriát megmentsen. Pedig nem épp ez a feladata Odin két leszármazottjának? - kérdezte.

- Thyra sose tenne ilyet. - mondtam.

- Szóval mégis csak nálad van. - mondta és felállt. - De megtette, Hablaty. Pontos leírást adott arról, hogy az éjfúriák fészke merre van.

- És ha téves helyet mondott? - tettem fel a kérdést.

- Mindjárt megtudjuk. - mondta. - Lássuk csak azt mondta, hogy Délre, kint a Sziget világon túl egy apró sziget Londa-szigetétől nem messze.

Döbbenten néztem magam elé.

 Nem hiszem el, hogy Thyra tényleg megtette. Elárulta Villámot, Fogatlant, az éjfúriákat, engem és Odint.

- Mégse téves helyet adott meg a kis drága. - mondta Viggo. - Igor barátom örülni fog ennek az információnak.

- De a Szem sose lesz a tied. - mondtam, a hangom forrt a dühtől.

- Abban ne legyél olyan biztos. - mondta. - Te is megtörhető vagy, akár csak a lány.

- Sok mindent túl éltem már, ez se lesz kivétel. - vontam vállat.

- És a lány? - kérdezte.

- Ebből, hagy ki Astridot. - mondtam. - Ő nem tud semmiről. És add fel a Sárkány Szem nem lesz sose a tiéd.

- Ha ismernél tudnád, nem állok le míg meg nem szerzem azt, amit akarok. - mondta.

- Ha ismernél tudnád, sose adom fel azt amiben hiszek. - mondtam. - És az per pillanat az, hogy te és minden embered egy nap örökre eltűntök a térképről. Miattam.

- Majd meglátjuk, Hablaty. Addig is gondolkodj el egy kicsit a dolgok álláspontján. - mondta.

- A dolgok sehogy se állnak. - mondtam, ahogy elkezdtek kivezetni a kabinból. - Sose lesz a tied.

Bevittek Fogatlanhoz és Astridhoz. Fogatlan máris nyugodtabb lett, ahogy Astrid is. Aki rögtön a nyakamba akart volna ugrani, de nem engedtem neki.

- Hablaty, kik ezek? És mit akarnak tőled? - kérdezte súgva, bár senki se volt a folyosón, de ezen a hajón semmiben se lennék biztos.

- Viggo és Ryker, sárkányvadászok. Mindent tudnak, bárhol letudnak vadászni az embereikkel egy sárkányt. Semmi se állhat az útjukba, de én nagyon is oda fogok állni. Nem hagyom cserben a sárkányokat. Nem lennék képes rá. - mondtam.

- Habl...

- Bármit kérdenek tőled, ne mondj semmit. Tegyél úgy, mintha semmit se tudnál. Ebbe te nem keveredhetsz bele, ahogy Hibbant se. Maximum csak végső esetben. - mondtam ezt súgva.

Csak bólintott és leült a fal tövébe, ahogy én is és Fogatlan mellénk feküdt. Nem látunk ki, de tudtam mikor kezd el sötétedni. Egy Astrid és Fogatlan is kezdtek fáradtak lenni, ellenben velem. És a katonák közül is egyre többen mentek el a ketrec előtt, fáradtan, de vissza nem láttuk menni őket. Astrid hamar elaludt nekem dőlve, de neki döntöttem a falnak és felálltam, ahogy Fogatlan is. Elsétáltam a ketrec rácsáig, ahol kinéztem. Hirtelen Dagur jelent meg. Fogatlan morogni kezdet, de jeleztem neki, hogy hagyja abba.

- Ugye hiányoztam, Hablaty? - kérdezte.

- Nem mondhatnám. Eszembe se jutottál a legutolsó találkozásunk óta. - mondtam. - Bár hála neked, sok minden egy időre kiesett az emlékeim közül.

- Kár, hogy eszedbe jutott minden. - mondta.
- És, hogy kerültél pont te ilyenek közé, mint Viggo? Többet néztem ki belőled Dagur. Nem hittem, hogy ennyire lealacsonyodik az Ádázok feje. - mondtam.

- Meg kell élni valamiből. És a sárkányvadászat jól fizet, főleg ha utána a Fekete piacra viszed az árut. - mondta.

- De kétlem, hogy mindenről tudnál, ami a hajón folyik. - mondtam. - Például tudod, mit akar tőlem Viggo?

- Nem, de nekem lenne egy jobb kérdésem. Honnan ismered őket? - kérdezte.

- Míg barangoltam egyedül összefutotta velük. Előbb Fogatlan kellett, nekik, de most valami más, ami értékesebb. - mondtam.

- És mi az? - kérdezte.

- Kérdezd meg tőlük. Hátha elmondják. - mondtam.

- És Hanga? - kérdezte.

- Oh, hát ez tetszeni fog. - mondtam, ahogy a rácsra támaszkodtam.

- Miután te, elpusztítottad a húgod otthonát, én és Thyra mentettük meg. És nem értem miért, de ez után is megakart bosszulni, mert azt hitte miattam haltál meg. - mondtam. - Én semmi kép nem tettem volna meg érted a helyében. -sétáltam el a ketrectől ajtajától.

Semmi kedvem ahhoz, hogy a nyakamat szorongassam mikor düh kitörést kap. Bár szerintem, akkor még a rács se állítaná le. Kicsit messzebbről figyeltem a reakcióit, de csalódnom kellett, düh kitörése nem lett. Pedig megnéztem volna Viggo, hogy állítja le Dagurt, amikor düh kitörése van. Azt élmény lenne nézni. Végül Dagur elment és senki se jött oda hozzánk már. Szerencsére. Fogatlan is elaludt, de nem mélyen, éberen aludt. Talán egy óra elteltével már nem járt senki se a hajó azon részén, ahol és a sárkányok voltunk.

- Fogatlan. - szóltam neki, aki rögtön felpattant és odajött hozzám. - Tedd a dolgod.
Tudja mire gondoltam. Az itteni sárkányokra kell ráhatnia anélkül, hogy Viggo rájöjjön, akkor Fogatlan még értékesebb zsákmány lenne neki. Amit nem akarok. 10 perccel később, azt hiszem Fogatlan visszafeküdt.
- Sikerült? - kérdeztem.
Bólintott, majd elaludt újra. Én vele, velük ellentétben nem bírtam aludni, csak az éjfúriák jártak az eszemben. Ha bajuk esik én nem tudok megbocsájtani Thyrának, ahogy magamnak se.
- Hablaty? - kérdezte egy hang az egyik ketrecből.
- Thyra? - kérdeztem vissza.
- Igen. Sajnálom. - mondta.
- Elhiszem. - mondtam. - De Thyra miért? Miért tetted?
- Villámot megölte volna, ha nem mondok semmit. Nem tehettem ez vele. - mondta.
- Azzal amit tettél árultad el. - mondtam. - Inkább haltam volna meg, minthogy beszéljek vagy Fogatlannak baja essen. - mondtam. - Hol van most Villám?
- Itt van velem. - mondta.
- Kijuttatom magunkat innen, ígérem. - mondtam.
- Hablaty, meg tudsz nekem bocsájtani egyszer? - kérdezte.
- Nem tudom. - fordultam el a rácsoktól.
- Megértelek. - mondta. - De nem tudod mit tett, hogy beszéltem.
- Akkor mond el. - mondtam.
- Megölte az apámat, a szemem láttára. Ahogy Lápszirtből se maradt sok. De Haroldnak sikerül újra építenie. - mondta.
- Ígérem kiszabadítom magunka innen. - mondtam. - Most pihenj.
Visszamentem Astridhoz és leültem mellé. Nem bírtam elaludni, ilyen helyzetben nem. Ki kell jutnunk innen, az éjfúriák miatt. Meg kell mentenem őket. Ez az én nagy feladatom, tudom már, de azt nem tudom, hogy jutunk ki innen. Igaz a sárkányok Fogatlan parancsait várják, de azt csak végső esetben használom. De lehet, hogy az lesz az egyetlen megoldás, hogy a sárkányokkal ki tudunk innen törni, de még az se biztos. De ha ki is akarnék törni, az most lenne jó este, mert így mi eltudnánk innen menni. Elkezdtem Astridot bökdösni. Lassan, de felébred.
- Mi van? - kérdezte.
- Elmegyünk. - mondtam.
- Hablaty még is, hogy akarsz innen kijutni? - kérdezte.
- Sárkányokkal. - mondtam. -Fogatlan már... tudod.
- Igen, de akkor is Hablaty...
- A hajó fából van, csak kitudjuk lőni az oldalát. - mondtam.
- Szóval a vízbe akarsz fojtani mindenkit? - kérdezte.
- Kiakarok jutni innen. Aggódok. - mondtam.
- Jó, de nem ér rá? - kérdezte.
- Nem, majd otthon alszol. - mondtam.
Megforgatta a szemét, de felállt.
- Thyra, hallottad? - kérdeztem vakon.
- Igen. - jött a válasz a sötétből.
Felültünk Fogatlanra, majd bólintottam, hogy kiadhatja a parancsot. Sorra hallottam, hogy a sárkányok a falra lőnek és ezzel adtak némi világosságot. Fogatlan is lőni készült, pont olyanra, mint amikor Drago alfáját is kilőtte.

Hallottam a fát reccsenni, de nem tört még ki a helyéről, de azt is hallottam, hogy az emberek fentről megindulnak le.
- Hablaty ez nem fog menni nekünk és a többi sárkánynak se. - mondta Thyra.

- Nem hagylak itt. - mondtam.
- De majd kiszabadítasz, de most hozd helyre azt, mait elrontottam. - mondta.
- Rendben. - mondtam. - Pajti most vagy soha.
Felkészült a következő lövésre, ami egy kisebb darabot kivitt a hajó oldalából. Legalább akkorát, hogy mi kiférjünk. A víz szerencsére nem olyan nagy sugárban tört be a lyukon, mint arra számítottam, szóval a ketrecek nem a hajóaljban vannak.
- Kapaszkodj. - mondtam Astridnak, aki átölelte a derekam. - Menjünk.
Fogatlan kiröppent a lyukon és elindult rögtön a felhők közé. Lentről hallottam, ahogy Dagur dühöng, de ez van. Ismerhetne legalább ő, hogy úgy is kiszabadulok.
- Hibbantra, pajti. Amilyen gyorsan csak tudsz. - mondtam.
Néhány órán át csendben repültünk. Astrid se aludt, mert a szorítása a derekamon egy pillanatra se lazult.
- Miről beszélt Thyra? Mi az amit neked kell helyre hoznod? - kérdezte.
- Ne most Astrid. - mondtam.
- De Hablaty. - akadékoskodott.
Fogatlan miatt nem akarom elmondani most.
- Astrid, kérlek ne. - mondtam megint.
- Tudnom kell ha megint valami halálos hülyeségbe akarsz belefutni. - mondta.
- Elárulta Viggonak, hogy hol vannak az éjfúriák és Igor lehet, hogy odatart már. - böktem ki.
Fogatlan síros hangot adott ki, ami tudom, hogy azt jeleni, hogy fél, hogy mi lesz a fajtársaival.
- Most jobb? - kérdeztem.
- Hablaty. - kezdte.
- El kell mennem segíteni nekik, de nem egyedül megyek. Ti is jöttök. - mondtam.
- De előtte...
- Nem fogok pihenni Astrid. - vágtam közbe. - Lehet, hogy amíg békésen pihenünk, addig egy éjfúria se lesz, amit nem hagyhatok. Nem fordítok hátat nekik, ahogy egykor Hibbanttal is tettem. - mondta.
- Mert ha meghalsz, az nekik jobb lesz? - kérdezte.
- Nem fogok meghalni, ne félts. - mondtam.
Az út tovább része csendben telt. Amint leszálltunk Hibbanton, már pirkadt. Az emberek is kezdtek megjelenni, de csak alig-alig. Apa is köztük volt Klausszal. Ez lesz ám a Boldog Snoggletog az idén, legalább is nekem. Amint megláttak odajöttek hozzánk, vagyis hozzám. Fel se tűnt mikor ment el Astrid. Fogatlan bánatosan bújt oda hozzám. Letérdeltem hozzá és megsimogattam a fejét.
- Nem hagyom, hogy bajuk essen, ígérem pajti. - mondtam és a fejére hajtottam a sajátom.

Közben apáék is odaértek hozzánk.
- Mi a baj, Hablaty? - kérdezte apa.
- Nem maradok sokáig. - mondtam.
- Mert? - kérdezték egyszerre Klausszal.
- Az éjfúriáknak segítenek kell. - mondtam.
- Vannak még éjfúriák? - kérdezte Klaus.
- Egy egész szigetnyi, de ha nem megyek akkor tényleg Fogatlan lesz az utolsó. - mondtam.
- De nem mehetsz egyedül? - kérdezte apa.
- Nem a srácokkal megyek. Nem sokára. Bocs apa, hogy nem leszek itt, de ez fontosabb nekem. - mondtam.
- Rendben. - mondta. - Hova küldjem a többieket?
- A suliba. - mondtam.
Bólintott, majd elment, de Klaus nélkül.
- Jössz? - kérdeztem.
- Persze. - mondta.
Elindultunk a suli felé, csendben.
- És történt valami amíg nem voltunk itt? - kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Nem nagyon. Jött az a lány amelyik még elég vikingesnek néz ki és marad. - mondta.
- Mert? - futott ki a számon.
- Elpusztították a faluját és új otthonra van szüksége. - válaszolta.
- És ezt te honnan tudod? - kérdeztem.
- Ő mondta, mert találkozta vele valamikor. - mondta.
- Amúgy mellesleg Boldog Születésnapot. - mondtam.
- Kösz, te vagy eddig az első. - mondta.
- Apa? - kérdeztem.
- Mielőtt leszálltatok csatlakoztam hozzá, de egy szót se válltótunk. - mondta.
- Jól van na. - mondtam.
- És veletek mi történt? - kérdezte.
- Sárkányvadászok. - mondtam. - Akiknek a Sárkányszem kell, de nem adom oda nekik, semmi áron se. De most az éjfúriák a fontosabbak. Helyre kell hoznom, amit Thyra elhibázott, de megértem. Lehet azt mondom, nem tettem volna azt, de én is beszéltem volna, ha a családomról lenne szó. - mondtam.
- Miért mi történt? - kérdezte.
- Megölték az apját csak azért, hogy mindent elmondjon a Szemről és az éjfúriákról, de Fogatlanról nem mondott semmit, szerencsére. Ha Viggo tudná, hogy mi akkor első sorban Fogatlan kellene neki. - mondtam.
- Kegyetlen Viggonak? - kérdezte Klaus és megállt.
- Igen. Ismered? - kérdeztem.
- Néhányszor megjelent a kiképzés helyszínén, hogy okítson minket a sárkányvadászatra. Nem volt valami szimpi pasas. - mondta.
- Sárkányokra vadászik. Miért lenne szimpatikus? - kérdeztem.
- Semmiért. De amint megláttam kerülni akartam, de nem ment, rám volt szállva. Szerintem tényleg örülj, hogy nem te voltál ott, azon a kiképzésen. Viggo tényleg kegyetlen. - mondta.
- Tudom, hallottam róla és egyszer majdnem meg is billózott, mint egy lovat. - mondtam. - De elhiheted nekem sokkal rosszabbak is vannak, mint Viggo.
- Például ez az Igor. - mondta.
- Az Éjfúria Gyilkos. - mondtam. - Előbb kell odaérnünk, mint ő. Talán sikerül elköltöztetnünk az éjfúriákat.
- De ez is csak egy talán. - mondta.
- Igen. - sóhajtottam.
Közben megérkeztünk a suliba is, ahol még nem volt senki. Némán vártunk a többiekre, akik 10 perccel később megjelentek. Először Astrid, majd Takonypóc, Halvér és az ikrek.
- Apád azt mondta dolgunk van. - mondta Takonypóc. - És mi lenne az?
- Akartok látni vad éjfúriákat? - kérdeztem.
- Minek? - jött a kérdés Takonypóctól.
- Mert valaki, vagyis az az Igor nevű pasas a fészkük felé tart, hogy mindegyiket egytől-egyig megölje, de mi ezt megakadályozzuk. - mondtam.
- Szét kell ütni néhány arcot benne vagyok.- mondta Takonypóc.
- És ha baj lesz? - kérdezte Halvér.
- Fogatlan az alfa. Hallgatnak rá. - mondtam. - Menjetek és szedjetek össze néhány fegyvert, amire szükség lesz. 10 perc múlva ugyan itt, de akkor más indulunk.
Mindenki elment, ahogy én is haza mentem a kardomért és néhány kapszuláért is. Otthon lefele menet anya megállított.
- Hablaty..
- Apa elmondta? - kérdeztem. - Figyelj anya. Ne aggódj miattam, visszajövünk mind, de ez most az éjfúriákért lesz.
- Tudom, fiam. - mondta. - Vigyázz magadra és a többikre is.
- Estére itt leszünk. - mondtam és kiléptem az ajtón. - Remélem.
Visszamentem a sulihoz, ahol már mindenki ott volt.
- Menjünk.