Hablaty új élete 95. fejezet

A többiek jóval lemaradtak tőlünk. Fogatlan minél előbb oda akart érni, de próbálta visszafogni, hogy a srácok ne tévedjenek el. Ha egyedül mennénk, akkor biztosan nem úsznánk meg Igor ellen ezt az ütközetet. Egyszer találkoztam vele, de abba is majdnem belehaltam, csapatban erősebbek vagyunk, de azt nem tudom, hogy ők mennyien lesznek. Azt remélem, hogy nem lesznek sokan. De ebben se nagyon bízok. Végül sikerült Fogatlant annyira visszafognom, hogy a többiek utolértek minket.
- És ha odaérünk mi a terv? - kérdezte Takonypóc.
- Megpróbáljuk a lehető legtöbb éjfúriát megmenteni. - mondtam.
- De Bork feljegyzései azt írják, hogy más sárkányokkal ellenségesek. - szólalt meg Halvér.
- Nem ellenségesek. A természetes ösztöneiket követik, miszerint próbálják irányítani a sárkányokat, hisz az eredeti Alfa faj. - mondtam. - De Fogatlan itt van és rá hallgatniuk kell, mert ő az alfa és egy sárkány se szegülhet az alfa akaratával.
Erre Fogatlan felkapta a fejét és összehúzta a szemeit.

- Jó, egy sárkányt kivéve. - javítottam ki magam.
- Ezt lefordítanád. - kérdte Fafej.
- Majd máskor. - mondtam. - Most fontosabb dolgunk is van.
- Tegyük fel, hogy ez az Igor ott van már, akkor is tartjuk magunkat a tervhez? - kérdezte Astrid.
- Az éjfúriák a legfontosabbak. Nem pusztulhat így ki a faj. - mondtam.
- Tehát lényegében ugyan az a terv bármilyen esetben. - mondta Astrid.
- Egyértelműen. - mondtam. - És remélem sikerrel járunk. - motyogtam magam elé.
Lassan közeledtünk a szigethez, ami bennem egy egyre növekvő feszültséget váltott ki. Nem akarok arra gondolni, hogy talán már elkéstünk, de hisz ez is egy opció, de erre még gondolni is rossz. Igor nem pusztíthatja el az éjfúriákat. Akkor nem csak Thyra bukna el, hanem én is. De én nem akarok kudarcot vallani, nem akarok a régi Hablaty lenni. Mert az leszek, ha elbukok.
Az út csendben telt, vagyis az én részemről. Próbáltam felkészülni arra ami következni fog. Villámon és Fogatlanon kívül és persze azon a másik két éjfúrián kívül most látok úgy teljességében, a saját élő helyén, ami el fog pusztulni, de akkor is az a fontos, hogy éjfúriákat látok. Talán egy 20 perccel később már a szigetnél voltunk. Nem volt ott senki csak az éjfúriák, szerencsére. Bár nem tudom eldönteni, hogy a többieket vagy Fogatlant nem fogadták jól. Hátra néztem a többikre és már tudtam is miért lettek az éjfúriák olyanok, amilyenek. Igor hajói közeledtek a szigethez.

Szinte csak percekkel előztük meg őket. Leszálltam Fogatlanról, ahogy a többiek is a sárkányaikról. Viszont egy pillanat alatt minden éjfúria szeme Fogatlanra villant, aki a múltkorival ellenben most kihúzta magát. Állta a többi éjfúria gyilkos tekintetét. Főleg mikor azok a gyilkos szemek rám ugrottak, a régi énem az tuti összetojta volna magát, de nem csak kérdőn néztem a sárkányokra. Ellenben Fogatlan. Nála beindult a védő ösztöne, miszerint bármitől megvéd. Sőt szerintem lassan már alfa üzemmódba is átfog csapni. Amivel igyekezhetne, hisz a hajók közelednek.
- Fogatlan. - mondtam, de ő nem nézett rám, így is tudja mit kell tennie. Én viszont a többiekhez fordultam. - A hajókat kellene feltartozótani, de a nyilakkal vigyázattok. Sárkánygumóba van bele mártva. A sárkányok megzavarodnak tőle. - mondtam.
- Kitalálom így találkoztál te is velük. - szólalt meg Takonypóc.
- Mesékre később is lesz idő. - mondtam. - Figyeljetek oda!
Bólintottak, majd felültek a sárkányokra, mi meg ott maradtunk Fogatlannal. Fogatlan épp egy másik éjfúriával szemezett, aki nem nagyon akart vele megbarátkozni, gondolom ő a vezérük. És mi lett Fogatlan anyával?
- Pajti. - szóltam Fogatlanra.
Leült, de továbbra is barátságtalanul morgott a másikra. Ez annyit tesz nála, ha csak baja esik véged. Ha sikerül megszelídítenem a vezérüket, akkor csak követik egy másik szigetre, oda ahol békében lesznek. Messze az ellenségeiktől. Közelebb léptem a másik sárkányhoz, mire az morogni kezdett.
- Jól van, semmi baj. - mondtam. - Akkor maradok itt. - emeltem fel a kezem, majd kinyújtottam felé.

Elfordítottam a fejem és vártam a csodára, de semmi se történt. Felnéztem, de a sárkány nem volt ott, ahogy a többség se. De miért is csodálkozok menekülnek, hisz a főhajó már a parton van és az emberek le is szálltak róla. Igorral az élen. Fogatlan elé álltam, hogy megvédjem tőle.

- Hablaty, milyen rég láttalak. Ahogyan a sárkány barátodat is. Ugye jól vagy? - kérdezte.
Esküszöm, mintha egy ember méretű patkányt látnék magam előtt, aki mindenféle ékszerrel van tele aggatva.
- Egészen eddig jól voltam. - mondtam.
- Badar dolog volt a barátaidat a hajóim ellen küldeni. Viggo nyilaival szembe nincs esélyük a sárkányoknak, de azok nem is annyira értékesek, mint a te sárkányod. - mondta.
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Hallottam a pletykákat, hogy a te sárkányod az alfa. - mondta.
- Honnan? - tört ki a kérdés belőlem.
- Van egy közös ismerősünk, akit nagyon jó ismersz. - mondta.
- Drago? - kérdeztem.
- Okos fiú. - mondta és közeledett felénk. - Kár, hogy a másikotok olyan ostoba és nem a feladatát követi, hanem a szívét. De te gondolom okosabb vagy nála.
Fogatlan morgása erőteljesebb lett, majd elnémult. Hátra néztem, de Fogatlan sehol se volt. Remélem valami terve van és azért hagyott itt.
- Keressétek meg a sárkány. - adta ki a parancsot. - A fiúval pedig végezetek.
Hátráltam, de tök mindegy hattal nem bírok el. Már túl közel voltak, amikor Fogatlan beugrott elém, ami miatt eltaknyoltam, de Fogatlan a katonától védett. És ragyogott.

Eget rengető üvöltést hallatott. Ez körülbelül annyit tesz ki, hogy még egy lépés és nektek annyi. Sose szereti ha bajom van. Az emberek eltűntek, csak Igor maradt ott és Fogatlan vele nézett farkasszemet. A nyakán az ér kidülledt a félelemtől. Nem akarom tudni, hogy Fogatlan miért lett ilyen, de ha megöli nem tudom, hogy jobb lesz nekünk. De talán az lenne a legjobb. Fogatlan olyan lendülettel ugrott el tőlem, hogy lökött rajtam egyet, aminek az lett a vége, hogy valamibe bevágtam a fejem és elvesztettem az eszméletemet.
Mikor felébredtem Fogatlan és Astrid hajolt fölém. Nem tudom melyikük könnyebbült meg jobban, hogy felébredtem, de ha tippelnem kellene akkor Fogatlant mondanám. Egy mivel részben szegény miatt vesztettem el az eszméletem, de mondjuk azért, mert engem akart megvédeni. Feltápászkodtam a földről és a többiekre néztem.
- Igor hova lett? És a hajók? - kérdeztem.
- Elmenekültem, mikor Fogatlan elkezdett ragyogni. - mondta Takonypóc.
- De? - kérdeztem.
- Van valami aminek nem fogsz örülni. - mondta Halvér.
- És mi az? - tettem fel a kérdést.
- Igor két irányból támad, így az arra menekvő éjfúriák nem tudtak elmenekülni. - mondta Astrid. - Kevesen maradtak.
- Mennyien? - kérdeztem
- Fogatlant és Villámot leszámítva hat. - mondta Halvér. - És egy tojás.
- El kell vinnem őket innen. - mondtam és indultam Fogatlanhoz.
- Hablaty. - kapta el a kezem Astrid. - Már rég elmentek innen. Gondolom Fogatlan küldte el őket. Már messze járnak innen.
- De utánuk kell menn..
- Figyelj szerintem jobb nekik, hogy senki se tudja hol vannak. Legalább egy ilyen nem fordulhat elő még egyszer. - mondta Astrid.
- De tennem kell valamit. - mondtam és Fogatlanhoz mentem, felültem rá és már mentünk is.
Hallottam, ahogy a srácok utánam kiabálnak, de nem álltam meg. A felhők közé menekültem, ahol Sárkányszirt felé vettem az utam. Az út részében gondolkodtam. Elbuktam. Nem tudtam az éjfúriákat megmenteni. Elbuktam. Nem tettem meg azt amit elvártak tőlem. Nem vagyok méltó arra, hogy Odin örököse legyek, hisz még mindig ugyan az a két ballábas, ügyetlen és felelőtlen Hablaty vagyok. Nem vagyok jó semmire se, hisz ennyit se tudtam megtenni. Mérgemben felordítottam és hátra dőltem Fogatlan nyergében.

- Nem vagyok jó semmire. - mondtam Fogatlannak. - Még azt se tudom teljesíteni amivel apám megbíz, hogy tudnám a világot kibékíteni a sárkányokkal. És Hibbantot, hogy tudnám vezetni, ha az ikrekkel se bírok el. Nem való ez nekem. Elbuktam Fogatlan. - simogattam meg az oldalát. - Nem tettem meg... nem tudtam megtenni amit elvártak tőlem. Nem vagyok méltó Odin örökösének.
Fogatlan morgott, ami bennem olyasmi érzés keltett, mintha azt mondaná, hogy nincs igazam. De most nem érzem úgy, hogy érdemes lennék bármire is. Lassan elértük Sárkányszirtet, ahol már a magasból látszott, hogy az emberek a falu újjá építésén dolgoznak. Viggo csak még jobban kihúzta nálam a gyufát. Leszálltam a faluban vagyis ami maradt belőle és Haroldot kezdtem el keresni. Aki mindennek a sűrűjében volt.
- Segítsek valamiben? - tettem a vállára a kezem.
- Megkereshetnéd Thyrát. - mondta.
- Tudom, de már tervben van. - mondtam. - De most komolyan? Segítsek?
- Nem kell, megoldjuk. Jobb ha haza mész. - mondta.
- Harold, megígérem, hogy a húgodat visszahozom és Viggo megfizet ezért. - mondtam komolyan.
- Azt megköszönném. - mondta.
- Nem csak az az egyetlen dolog amit tett. - mondtam.
- Miért mit tett? - kérdezte.
- Igornak kiadta az éjfúriákat és most összességében van 10 éjfúria egy szigetnyiből. - mondtam.
- Nem buktál el Hablaty. - mondta és a vállamra tette ő is a kezét.
Honnan tudta, hogy erre gondolok még most is.
- Thyra is követett el hibákat, de nem adta fel és neked se kellene. Ha már azt a megmaradt 10 éjfúriát megtudod védeni a végleges kipusztulástól megnyerted a harcodat. - mondta.
- Ebbe eddig bele se gondoltam. - mondtam. - Kösz.
- Ez a legkevesebb azok után amiket tettél értünk. - mondta. - De mi se támaszkodhatunk rád örökre, hisz egy nap te is olyan elfoglalt leszel, mint én. És ha most megbocsájtasz mennem kell.
- Ahogy nekem is. - mondtam, majd visszamentem Fogatlanhoz.
Akit egy kis srác simogatott.
- Bocs kis haver, de nekünk menünk kell. De nem sokára visszajövünk. Remélhetőleg. - mondtam.
- Minden jót, Hablaty. - mondta és elfutott haza.
Igazából jól esett az amit Harold mondott. Valamit megváltoztatott bennem, de nem tudom mit.
- Menjünk haza mi is pajti. - mondtam és megsimogattam. - Astrid biztos aggódik már miattam.
Fogatlan felröppent és elindultunk Hibbant felé. Pár óra alatt visszaértünk a szigetre, vagyis este fele.

Vágytam haza,d e valahogy nem is. Nem érzem, hogy most nekem itt van a helyem, de itt kell lennem. Apa miatt és a feladataim miatt. Itt az ideje, hogy most már Hibbantra figyeljek leginkább. Ha nem tudom hol vannak az éjfúriák biztonságban vannak. Ha szükségük van rám megkeresnek. A Nagyterem előtt szálltunk le Fogatlannal, majd bementünk remélhetőleg észrevétlenül és a srácok asztalához mentem.
- Már kezdtünk aggódni, hogy újabb 3 évre eltűnsz. - szólalt meg Takonypóc.
- Csak kíváncsi voltam valamire. - mondtam és leültem Astrid mellé. - Nem lenne jó ötlet megint elmenni.
- Miért? - kérdezte Takonypóc.
- Feladataim vannak most már. - mondtam.
Astrid kérdőn nézett rám. Még ő se tudja miről beszélek, de nem is baj. Rá ér még, hogy tudják miről van szó. A lényeg, hogy én tudom és apa.
- Viszont lesz még egy dolog amiben segítenetek kell. - mondtam.
- Miben? - kérdezte Fafej.
- Thyrát ki kell szabadítani. - mondtam.
- Reggel indulhatunk is. - mondta Takonypóc, ahogy felállt.
- Nem, ez nem olyan egyszerű. Előbb Viggo táborhelyét kell megtalálnunk és csak utána, ami időbe fog tartani.
- Nem cseng ismerősen a neve. - mondta Hal.
- A népe tulajdona volt a Sárkány Szem. - mondtam. - És vissza akarja kapni, de nem fogja megkaparintani, amíg élek.
- Ne szóld el magad. - mondta Takonypóc.
- A jövőben nem tervezek ezen kívül semmi öngyilkos akciót. - mondtam. - Viszont a nyilakkal vigyázni kell. Páncél kell a sárkányoknak. Nem tudjátok merre van a Sikoltó halál?
- Te megőrültél. - mondta Astrid.
- Az már egyszer biztos. - mondta Takonypóc.
- Egyáltalán honnan tudsz róla? - kérdezte Hal.
- Mielőtt haza keveredtem végig Hibbant közelében voltam hallottam ezt-azt. - mondtam.
- Viszont nem, nem tudjuk merre van a Sikoltó halál és addig jó nekünk. - mondta Takony.
- De miért is fontos ez neked? - kérdezte Hal.
- A pikkelyén nem hatol át Viggo nyila. Épp úgy, mint a gronkelek bőrén se. - mondtam. - De majd elő kerül. Én viszont megyek.
- De ne is ettél semmit. - mondta Astrid.
- A mai nap után szerinted képes lennék enni? - kérdeztem hátra fordulva.
- Nem. - mondta.
- Pontosan. - mondtam és tovább mentem. - Holnap találkozunk.
- De miért? - kérdezte Fafej, ahogy hallottam.
Hallottam még a többiek felnyögését, de utána már csak az emberek morgását hallottam. Lefele menet összeütköztem valakivel. És az a valaki az ütközéstől eltaknyolt.