Hablaty új élete 53. fejezet

Persze nem a falu irányába indult el, hanem a medence felé.
- Astrid a falu a másik irányba van. - mutattam a helyes irányba.
- Előbb is szólhattál volna. - mondta.
- Te indultál el előbb, mert nem tudsz egy percet várni. - válaszoltam.
- De te nem kaptál el. - mondta.
- Azért, mert elsiettél. - mondtam.
- Meglehet. - mondta és megnyomta a rugós tekercsem gombját.
- Ezt most miért csináltad? - kérdeztem, ahogy tekertem vissza.
- Mert nem jöttél utánam.. - nevetett.
- Szerinted féllábbal egyszerű utánad rohanni? - kérdeztem.
- Te még így is képes vagy bármire, mert különleges vagy. - mondta.
- Tudom, hogy az vagyok, de néha szeretnék átlagos lenni. - mondtam. - Már ha ez lehetséges Hibbanton.
- Hé nem mondj ilyet. - mondta.
 - Te sose leszel átlagos, hisz a neved is azt mut...
- Hablaty. Hol mutatja azt, hogy más vagyok. Hablatynak a leggyengébb, legcsenevészebb embereket hívják. - mondtam.
- Hívták. Te adtál ennek a névnek új jelentőséget. Régen igen olyan voltál amiket mondtál, de most te vagy közülünk a legerősebb, a legbátrabb és önzetlen vagy. Fogadd el az, hogy ilyen vagy. - mondta.
- Én nem vagyok se erős, se bátor, sőt önzetlen se vagyok. - mondtam.

- De igen is erős, bátor és önzetlen vagy. Ha nem lennél önzetlen akkor nem mentél volna el azért, hogy Fogatlant védd, ha nem lennél bátor nem álltál volna ki egyedül mindenféle emberi segítség nélkül Dagur ellen és ha nem lennél erős akkor most nem lennél itt velem. Fogadd el, hogy különleges vagy és nem átlagos. Hisz te magad is mondtad tegnap, hogy nem vagy egy átlagos viking. - mondta.
- Tudom. - válaszoltam.
- Akkor? Miért mondtál ilyet? - kérdezte.
- Nem tudom, de néha szeretnék olyan lenni, mint a többiek. - mondtam.
- Te sose leszel olyan, mint a többiek és ez jó. Főleg, mert én azt szeretem benned, hogy te nem úgy állsz a dolgokhoz, ahogy mások. - mondta.
Erre csak egy mosoly jelent meg az arcomon.
 - Figyelj ne akarj megváltozni. Ha viszont megváltozol, ennél is jobban és inkább olyan leszel, mint Takonypóc, mint saját magam én foglak kicsinálni. - mondta. - Nekem te így vagy tökéletes, ahogy vagy.
- Tehát ilyennek szeretsz engem? - kérdeztem a szemébe nézve.

- Igen. Úgy szeretlek, ahogy vagy. - válaszolt a szemembe nézve.
- Ezt többször is mondhatnád. - mondtam.
- Mit mondhatnék többször? - kérdezte.
- Azt, hogy szeretsz. - mondtam mosolyogva.
- Minek, ha tudod? - kérdezte szégyenlősen.

- Mert a te szádból jobban hangzik ez a szó. - mondtam.

- Szeretlek. - mondta és hozzám bújt.

- Én is szeretlek. - öleltem meg és csókoltam meg a homlokát. - Menjünk. 

- Jó. - mondta. 

Elindult volna, de vissza rántottam magamhoz és megcsókoltam. 

 - Ez előbb is eszedbe juthatott volna. - mondta.

- Hogy amikor elrohantál? - kérdezem.

- Úgy, mint most. - mondta.

- Majd legközelebb. - mondtam.

- Rendben. - mondta és megfogta a kezem.

Elindultunk a falu felé. Ahogy beértünk már mindenki a versenyről beszélt. 

- Mennem kell készülni. - állt meg Astrid.

- Rendben nekem amúgy is beszélnem kell anyával. - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Megyek. Szia. - mondtam és elindultam. - Tíz perc múlva az arénánál? 

- Renden. - mondta és elindult az aréna felé. 

Elindultam haza bár nem tudtam, hogy hol van anya. Beszélni szerettem volna vele arról amit Astriddal beszéltünk. Szerencsémre otthon volt. 

- Anya. - szóltam amikor beléptem. 

- Igen? - kérdezte.

Fogatlan jött le a lépcsőmről. Gondolom kész a tető ablaka.

- Beszélhetnénk? - kérdeztem.

- Persze, miről? - kérdezte.

- Gondolom te is hallottad, hogy jönnek Dor - szigetéről? - kérdeztem vissza.

- Igen. Miért? - kérdezte értetlenül.

- A törzsfő fiai állandóan zaklatni szokták Astridot amikor itt vannak és arra gondoltam, hogy nem aludhatna nálunk azon a pár napon vagy esetleg én náluk? - kérdeztem egy kicsit zavarodottan. 

- Ezt apáddal beszéld meg. - mondta. 

- Tudom, de veled is beszélni szerettem volna. - mondtam. 

- Ahogy jónak látod, de mondom apáddal beszélj erről.  - mondta. 

- Tudom. - mondtam. - Megyek a többiek várnak. 

- Menj csak. - mondta. 

Kiléptem az ajtón Fogatlannal az oldalamon és elindultam a suli irányába. Némán haladtam előre csak Fogatlan ugrándozott előttem össze - vissza. Nem sokkal később észre vettem Astridot a suli előtt. Még nem vett észre, de gondolom csak észre vesz egy felé közeledő fekete sárkányt. De még az se vette észre. Valami nagy elgondolkoztatta. Csak arra figyelt fel amikor oda értem és hozzá szóltam.

- Tudod neked még ez a kipingált arc is jól áll. - mondtam, mire egy gyors mosoly jelent meg az arcán.

- Vicces. - mondta és elmosolyodott. 

- Komolyan mondta, így is csini vagy, hogy nem látszik az arcod nagy része a festéktől, de a kék szín kiemeli a szemed színét. - mondtam.

Még jobban elmosolyodott és hozzám bújt. Elindultunk be a suliba Fogatlan előttünk vonult és éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Előbb ért be, mint mi és amikor beléptünk a sejtésem beigazolódott. A többiek sárkánya előtte hajolt  meg. Zavartan néztem Astridra.

- Mi a frász van a sárkányokkal? - nézett rám Takonypóc. - Miért hajolnak meg Fogatlan előtt?

Megrántottam a vállam. Elindultunk Astriddal a hordok felé. 

- A sárkányok csak a fészkük vezetője és az alfa előtt hajolnak meg. - kezdte el Halvér. - De az nem lehet, hogy Fogatlan az... alfa.

Ennek is most kell okoskodni. Astridra néztem, hisz csak ő tudta, hogy mi a helyzet. Beharapta a száját és lenézett. 

Ezt is tőlem vette át, de nem is baj. Neki szabad.

- Hablaty Fogatlan az alfa sárkány? - kérdezett rá Halvér.

- Tessék? - fordultam vissza.

- Miről vakerálsz te itt? - kérdezte Takonypóc Halvértől.

- Fogatlan az alfa? - kérdezte újra. 

Astridra néztem és csak azután válaszoltam.

- Nem, dehogy. Mégis, hogy lehetne. - mondtam.

- Habzott szóval igaz. - mondta Takonypóc. 

- Nem igaz, mégis, hogy lehetne Fogatlan az alfa. - mondtam. 

Erre Fogatlan rám mordult. 

- Miről  maradtam le? - kérdezte Fafej.

- Semmiről. - mondtam és tovább indultam. 

- Hablaty - kapta el a kezem Astrid - szerintem jobb, ha elmondod. - nézett a szemembe.

- Nem szeretném ne....

- Amíg nem mondod el nem fognak békén hagyni. - mondta komolyan.

- Jó. - fordultam vissza. - Igen Fogatlan az alfa, de ha ezt valakinek elmondjátok többet nem fogtok mondani semmit. - mondtam. 

- Mégis, hogy lett alfa? - kérdezte Halvér.

- Ki az alfa? - jött a kérdés Fafejtől.

- Fogatlan. - válaszolt Takonypóc. 

- Találd ki és szólok már egyszer mondtam. - válaszoltam Halvér kérdésére.

Tovább indultam a hordókhoz, hogy leüljek. Astrid és Fogatlan követett. 

- Jól tetted, hogy elmondtad. - mondta Astrid amikor utol ért.

- Remélem is. - mondtam és rá néztem. 

- Lassan menetek kell, azt ugye tudod. - mondta.

- Igen. Szerintem indulok mielőtt még azok... mindegy. Megyek majd a verseny után beszélünk. - mondtam és felálltam.

Megcsókoltam és elindultam ki. Ahogy kiértem az emberek is gyűltek oda. Apa jött velem szembe amikor kiértem. Elindult - gondolom a szokásos helyére ahol ilyenkor szokott lenni - én meg követtem. Fogatlannal a nyomomban. Apa leült valami trónus félébe, Fogatlan meg lefeküdt mellé. Az emberek gyűltek, de persze én csak Astridot figyeltem aki meg engem nézett. A legjobb az, hogy pontban a verseny előtt egymást bámuljuk. És nekem most jut eszembe, hogy én kifogom bírni, hogy álljak az egész verseny alatt. Ha nem leülök Fogatlanhoz. Nem lesz gáz, hisz úgyis tudják, hogy súlyos sebem van amiből még lábadozok. Persze, hogy leülök egy idő után, ha csak tegnap ébredtem fel logikus döntés tőlem. Tehát senki se szólna le, hogy leülök csak úgy, míg mindenki más állva tombol. Max apán kívül én leszek az egyetlen aki ül. Sebaj jó lesz ez így. Nem gáz, de komolyan. Apa felállt a trónusáról - nem tudom kitalálta, de nagyon nagy, ha tippelnem kellene akkor vagy Takonypóc vagy az ikrek - mire csend lett, mint korábban a Nagy teremben.

- Kezdődjön is el a mai verseny! - mondta és azzal helyet is foglalt. 

Valaki megfújt valami irtózatos hangú kürtöt, ami engem Drago Gnúvadjának az üvöltésére emlékeztetett. Persze Fogatlan is morogni kezdett és a farkával körbe kerített, hogy ne legyen bajom. Nagy nehezen lenyugtattam, hogy csak egy kürt volt és nem lesz semmi baj. Vissza feküdt, de a farka azért még mindig körbe kerített engem. Ő legalább félt mindentől és nem hagyja, hogy bajom essen. Igazság szerint maga a verseny egy kicsit unalmas volt. Legtöbbször annyiból állt, hogy ha valamelyik jó képességű szerzett egy birkát az Kőfejnek adta, így az ikreknek már 8 pontjuk volt Astridnak meg 4, de tuti, hogy ő fog győzni. Túl nagy benne a verseny szellem így senkinek se hagyja, hogy legyőzze őt, érthető is hisz a családja miatt is csinálja. Valahogy vissza szeretné szerezni a családja becsületét, amibe persze segíteni fogok neki. Astridra rá térve mindig amikor elrepült előttem rám mosolygott, de csak úgy, hogy én láttam, ami engem persze boldogított. 

Megint megszólalt az a hülye hangú kört, mire Fogatlan morogni kezdett és közelebb hozott magához. Persze időközben leültem mellé, mire apa elkezdett aggódni, hogy valami baj van. Körülbelül addig tartott meggyőznöm, hogy semmi bajom csak úgy leültem, míg az ikrek 2 birkát dobtak be. A kürthöz vissza térve amint megszólalt Bélhangos elment apa mellől és mindenki - már mint a srácok - felpörögtek. Főleg Astrid. Majd felrepült valahonnan egy fekete birka ugyan az amitől én estem le. Itt kezdtem el oda figyelni. Astrid kis híján elkapta, de Halvér beelőzte és oda adta az ikreknek, akik elkezdtek vitatkozni, amit az én kedvesem kihasznált és megszerezte a birkát. Az a két jó képességű is jóval húzott ki, Takonypóc leakarta ütni Atridot, de helyette Halvért ütötte le és így Astrid nyert. Aminek persze nagyon örült. Már értem, hogy a többiek miért örülnek annak, ha Astrid nem versenyzik. Ha ő nincs akkor nincs ilyen sok probléma és az ikrek nyernek. Astrid elindult pacsizni az emberekkel.

Én meg kiszúrtam a suli túl oldalán Thyrát. Felálltam és elindultam arra Fogatlannal - ő sose marad el. Astridra néztem aki örült, de nem értette miért megyek el. A fejemmel intettem Thyra irányába, arra nézett, majd vissza rám és bólintott. Ebből senki se látott semmit. Lassan átvergődtem a tömegen és odaértem a húgicámhoz.

- Nem tudom elképzelni mi lesz akkor ha te is versenyzel Fogatlannal. - mondta, ahogy meglátott. - Ki fog akkor nyerni te vagy Astrid.

- Egyértelműen Astrid fog nyerni. - mondtam.

- Mert, hogy? - kérdezte éretlenül.

- Mert én neki fogok segíteni. - válaszoltam.

- És miért is? - jött az újabb értelmes kérdés.

- Mert a barátnőm. - mondtam.

- És én miért maradok le ilyenekről? - kérdezte.

- Nem tudom, talán azért mert nem itt élsz. - mondtam.

- Szemét. - ütötte meg a vállam. 

- Nincs már elég bajom, még te is ütögetsz. - akadtam ki. 

- Igen. - mondta. 

- Kösz. - válaszoltam. 

- Astrid mikor fog jönni? - kérdezte.

- Az egy jó kérdés.Gondolom még kiörömkődi magát aztán jön. - mondtam. - Honnan tudtad, hogy már felkeltem holtamból, mert gondolom nem csak ' úgy szimplán erre jártam és láttalak ott ülni ' dolog van a háttérbe. 

- Astridot megkértem, hogy írjon, ha felébredsz. - mondta. 

- Tudtam és mióta vagy itt? - kérdeztem.

- Egy órája biztos. - válaszolt elgondolkodva.

- És mégis mit csináltál egy órán át? - tudakoltam.

- Anyukáddal beszélgettem. - mondta mosolyogva. 

- Gondolhattam volna, hisz ismered. - mondtam magamnak. 

- Igen és már elég rég találkoztam vele így beszélgetünk egy kicsit. - mondta.

- Kicsit. Ha ti egy kicsit beszélgetettek akkor én meg magamtól szárnyak nélkül repülők el innen. - mondtam.

- Vicces vagy. - mondta. - Tényleg mi volt miután elmentem? 

- Apa bejelentette, hogy anya él, aztán támadtak, Fogatlan megoldotta az ölvész problémát Dagur elkapta Astridot, majd ügyesen elértem, hogy eleressze, elvittük innen arra a szigetre harcoltunk ő leszúrt, majd Fogatlan lekergette a szirtről. Tömören ennyi. - mondtam.

- És ez csak egy átlagos nap Hablaty Haddock életében. - mondta. - Viszont az alvókád nagyon jó. Már másodjára bizonyítod be. 

- Kösz ez kedves volt. - mondtam. 

- Az éj terrorokról hallottál valamit? - kérdezte.

- Nem, amióta Fogatlannal eljöttünk a szigetükről semmit. - mondtam idegesen.

- És a Sárkány Szem? - jött az újabb kérdés.

- Biztonságba van a szigetükön egy dobozban egy ismeretlen barlangban.- mondtam. 

- Otthon nálam van egy újabb darab az éjfúriákról oda adom, ha...

- Ha azt akarod mondani, hogy menjek veled, arra az a válaszom, hogy nem. - szakítottam félbe.

- Mert? - kérdezte.

- Astrid kinyírna, ha így mennék el, egy nappal azután, hogy felébredtem és Fogatlan előbb ül rám, mint én ő rá. - magyaráztam.

- Akkor mi legyen azzal a darabbal? - kérdezte.

- Hozd el, majd ha már elmehetünk elviszem és hozzá rakom a többihez. - mondtam.

- Valaki tud róla? - kérdezte.

- Nem senki se tud róla. - mondtam.

- Még Astridnak se mondtad el? - kérdezte. 

- Nem mivel te se mondta, hogy elmondhatom valakinek így nem mondtam el senkinek.- mondtam. 

- Igaz. - mondta. - Ha akarod elmondhatod Astridnak.

Pont ekkor ért oda és bújt oda hozzám, én meg automatikusan átöleltem.

- Mit mondhat el nekem? - kérdezte Thyrára nézve. 

- Majd elmondom. - mondtam. 

- Na, hogy tetszett a verseny? - kérdezte izgatottan.

- Megkel hagyni elég izgalmas volt, főleg a vége. - mondtam. 

- És? - kérdezte.

- Mi és? - kérdeztem vissza.

Várakozva nézett rám, Thyra nem zavartatta magát azzal, hogy mi előtte enyelgünk. Na ő legalább rendes. 

- Csak nem egy csókra vársz azért mert nyertél? - kérdeztem.

- De arra várok. - válaszolt mosolyogva.

- Legyen. - mondtam.

Úgy fordítottam szembe magammal, hogy a derekát nem engedtem el, végül megcsókoltam.

- Biztos, hogy ezt nyilvános helyen kell csinálnotok? - kérdezte poénkodva Thyra. 

Astrid kicsit letört ettől a közbe szólástól. 

- Neked meg biztos, hogy mindenbe bele kell szólnod? - kérdeztem vissza. - Amúgy meg nagyon vicces volt.

- A többiekkel megyünk enni. Jöttök? - kérdezte.

- Nem vagyok éhes. - mondtam.

- Nekem meg beszélnem kell vele még valamiről aztán haza kell mennem. - mondta Thyra. - Erről jut eszembe mikor hozod el Astridot Sárkányszirtre. 

- Még nem tudom, de megejtjük azt a látogatást is. - mondtam. - Te meg menj enni, nehogy nekem össze ess. 

- Ezt én is mondhatnám neked. - mondta, de azért elindult.

Figyeltem egy darabig, majd vissza fordultam Thyrához. 

- Hát ti ketten aztán tényleg szerelmesek vagytok. - mondta.

- Miért te nem vagy szerelmes a bátyád legjobb barátjába. - mondtam.

- Az más, nagyon más. Az a szerelem csak egy irányú. - mondta komolyan. 

- Én is azt hittem Astridről és kiderült, hogy nem. Szóval lehet, hogy a te Brod-od vagy Brad-ed...

- Brandt. - vágott közbe sértődötten.

- Az szeret csak fél bevallani. - mondtam.

- Miért félne? - értetlenkedett.

- Mert talán nem elég jó az én húgicámnak, aki egyben Odin lánya is. - poénkodtam.

- Nagyon vicces és nem azért jöttem ide, hogy pár kapcsolati tanácsaidat hallgassam. - mondta.

- Akarod, hogy elbeszélgessek vele? - kérdeztem.

- Hagyd már abba vagy most megyek el és nem mondok semmit. - mérgelődött.

- Miről? - kérdeztem.

- A Sárkány Szem darabjairól van szó. - mondta.

- Mi van velük? - kérdeztem. 

- Ha már kószálhatsz egyedül akkor menj el a Nyaktörőlápra és ott vannak az Üszkös füst lehelők. A fészkükben van egy olyan láda amit nem tudnak beolvasztani és amiben persze van néhány darabja a Szemnek. Meg jó néhány írat néhány sárkány fajról. El kellene értük menni és biztonságba helyezni. - mondta.

- És miért pont én menjek oda? - kérdeztem.

- Mert nem az én sárkányom az alfa. - mondta.

- Jó, majd elhozom és szólok róla. - mondtam. - Amúgy te ilyenről honnan tudsz?

- Sok mindent hallok veled ellentétben. - mondta. - Villám.

A sárkánya oda ment hozzá és Fogatlan is, aki várt a simogatásra.

- Igaza van Fogatlan nem simogattalak még meg. - mondta és megsimogatta. - Na jó megyek. Szia és akkor várom a levelet. 

- Rendben szia. - köszöntem el és indultam a Nagy teremhez.

Ahogy beléptem Astridhoz vezettet az utam, leültem mellé ahova rakott le nekem is kaját. Amikor látta, hogy leültem mellé rám mosolygott. 

- Honnan tudtad, hogy feljövök ha Thyra elmegy? - kérdeztem. 

- Megérzés. - mondta.

- Hablaty ki volt az a barna hajó lány akivel beszéltél? - kérdezte Fafej.

- Thyra volt, Odin másik örököse. - mondtam.

- Nem, mert ő Odin lánya. - szólalt meg mellettem Astrid.

- Te is kezdett? - kérdeztem.

Megrántotta a vállát. 

- Van valami különbség a kettő között? - kérdezte Halvér.

- Nincs. Csak Thyra szeret felvágni azzal, hogy ő Odin egyetlen lánya és nem lehet össze keverni velem aki az örököse Odinak, de amúgy tök mindegy. - mondtam.

- Hát jó. - mondták és elkezdtek enni. 

Semmi se ment le a torkomon csak turkáltam a kajában ami előttem volt. A Sárkány Szem járt a fejemben.

- Mi a baj Hablaty? - kérdezte Astrid.

- Semmi, csak nem vagyok éhes. Majd találkozunk később. - mondta és felálltam. 

Leléptem a Nagy teremből és elindultam a medence fele. Az erdő szélén jártam amikor Klaus ment el a fák között valamerre. Astrid még nem osztotta ki így nekem kéne és most itt van rá a megfelelő pillanat, amit élvezni is fogok Utána indultam és tuti, hogy hallotta, hogy követtem, de nem fordult meg gondolom nem akart még több leszólást, de még fog kapni. Volt idő amikor az ő hibáit is magamra vállaltam, hogy apa tökéletes fia tökéletes maradjon, de most jöttem rá, hogy ez hiba volt. Amikor elég közel voltam hozzá utána szóltam. 

- ...