12. fejezet

Több órányi sikertelen repülési kísérlet után, sikerült kb. egy egész percig levegőben maradniuk Fogatlannal, ami éppen elég volt arra, hogy a ne a tóban landoljanak újra. Bár a tóba sokkal jobb volt landolni, mint a kemény földön. Nyögve kúszott ki a sárkány alól és ült fel, majd a sárkányra pillantott. A vállát fogva állt fel és ment Fogatlanhoz, aki csak ugyan morogva kelt fel a földről. Hablaty meg simogatta, majd a nyerget szedte le a sárkányról, amivel az átjáróhoz indult.
- Holnap tovább próbálkozunk pajti. - szólt hátra a fiú. - Reggel megpróbálok kijönni.
Fogatlan az átjáró alatti sziklákig kísérte Hablatyot, akinek segített a sziklákra felmászni, majd figyelte, ahogy a fiú távozik a medencéből. A nyerget a hóna alatt fogta és közeledett a falu felé. Minden lezuhanást annak köszönhettek, hogy ő esett le Fogatlanról, tehát szűksége van valamire, ami rögzíti őt a nyereghez és nem esik le Fogatlanról. Ezen agyalva sétált át az erdőn, majd sietett a hátsó ablakhoz a házuknál. Bemászott az ablakon, majd a nyerget letette az asztalra és agyalt mit is csinálhatna, hogy rögzítve maradjon a nyereghez. Hosszú agyalás után eszébe jutott a kampó, amit pár hete készített már nem is tudja milyen célból. Sötétedés után a nyerget fogva indult el műhely felé, hogy ezen problémát kijavítsa. Szerencséje van, hogy Bélhangos a holnapi nap se terrorizálja őket további sárkányokkal. Be kell vallania a férfi tapasztalt, de arra alkalmatlan, hogy az ifjabbakat tanítsa, a terrorizálás jobban illik a kiképzésük menetére, mint a tanítás. Amint a műhelybe érkezett elő kutatta a nem régiben készített kampókat, amiket a nyereg bőr részében rögzített, hogy a helyükön maradjanak. Utána a megmaradt bőranyagból készített magának övet, amire varrt még két szálat a maradékból és ahhoz rögíztett két fém gyűrűt, amit rögzíteni tudott a két kampóhoz. A munka után sikeresen elaludt a műhelyben a saját munkaasztalára dőlve és hajnalban ébredt fel, majd indult el a medence felé, ahol Fogatlan már várta.
- Jó reggelt, pajti. - simogatta meg a sárkány fejét. - Reméljük, hogy jó lesz ez így. - mutatta fel az esti próbálkozását. - Na lássuk. - emelte fel a nyerget és közeledett azzal Fogatlan felé, aki játékosan nézett Hablatyra, majd iramodott el a medencében, miközben Hablaty a nyereggel kergette.
Jó ideig kergette Fogatlant a medencében, amit a sárkány élvezett, de Hablaty kevésbé. Nagy nehezen, de sikerült elkapnia Fogatlant, aki dorombolva várta, hogy a nyereg újra rá kerüljön a hátára. Boldogan nézett a fiúra, aki sikeresen rá tette Fogatlan hátára a nyerget, majd ő is felült a sárkány hátára. A kötelet, amit ráerősített a műfarokra a lábára erősítette, majd Fogatlanra nézett.
- Kész vagy, pajti? - kérdezte Hablaty.
Fogatlan egyetértően morgott, majd izgatottan várta, hogy végre újra a levegőben lehessen. Hablaty szétnyitotta műfarok, majd egy pillanat múlva az égbe röppentek, bár most se maradtak fent egy percnél tovább. Mind ennek az volt az oka, hogy a műfarok redői nem maradtak nyitva a felszállást követően. Hablaty morogva szállt le Fogatlan nyergéből és indult a műfarokhoz, amin próbált egy kicsit állítani, hogy tovább nyitva maradjanak a redők. Miután ezt sikeresnek vélte visszaült Fogatlanra és újra a magasba röppentek. Végül sikeresen a levegőben maradtak néhány percre, de mivel nagyot rántott Hablaty a kötélen, ami a lábára volt erősítve lezuhantak. Csak most kivételesen nem a medence kemény szikláin landoltak, hanem a medence körüli szirtek egyikén, ami magas fűvel volt körbe nőve. Hablaty meglepetten tapasztalta, hogy Fogatlan a fűben hemperegve dorombol és élvezi a "játékot". Hablaty elképedve nézte sárkányát, aki leginkább egy órási macskára hasonlított, legalább is a szemében. Tudta jól, hogy Fogatlan képes lett volna a rá hatással lévő fű között játszani, de Hablatynak még dolga van, főként a nyerget és a műfarkat szeretné valami szerkezettel összekötni és azon kell dolgoznia. Visszacsalogatta Fogatlant a medencébe, majd leszedte Fogatlanról a nyerget, amit a sziklák közé tett és elindult a kifele a medencéből. Útközben a landolási helyük felé indult és néhány száll sárkány füvet - amit ő nevezett el így - vett magához. Sietve indult el a faluhoz, hogy neki álljon a fejben összerakott dolognak. Reményei szerint legkésőbb két nap múlva el is készül vele és repülhetnek majd, már ezen a héten.
Sietve érkezett a faluba és indult el rögtön a műhely felé, hogy neki álljon az elképzelésének. Egész éjjel dolgozott az összekötő rudakon valamint a pedálon a nyeregre, amivel a redőket irányítani tudja. Fáradtan kapta fel a fejét, mikor a nap betűzött a műhelybe, ami azt jelentette, hogy ideje az arénához indulnia. Abba hagyta a munkát és elsietett a házukhoz a fegyveréért, majd elindult az kiképzésre. Mire oda ért mindenki ott volt. Látta, ahogy Astrid felé pillant, de nem reagál az érkezésére, bár a fiún látta, hogy kimerült. A lány szívesen oda ment volna a fiúhoz, hogy beszélgessen vele, de annak még nem jött el az ideje és ezt mindketten tudják. Pedig a lány szívesebben élvezte volna Hablaty társaságát, mint a barátai ökörségét. Meg akarta kérdeni, hogy sikerült a repülés Fogatlannal és tegnap mit csinált, meg persze azt is, hogy miért ennyire fáradt a reggel folyamán.De mégis ott maradt a barátai társaságában és hallgatta a borzalmasabbnál borzalmasabb birkaságokat, főként a Thorston ikrek részéről. Hablaty fáradtan figyelte, ahogy az ikrek valamiről egymás szavába vágva beszélnek a többieknek, bár örömmel fedezte fel, hogy Astrid néha felé pillant. Végtére is nem sikerült olyan rosszul az a tegnap előtti nap. Úgy érzi Fogatlanon kívül még egy barátra lelt, bár Fogatlannál igazabb barátja sose lesz, főként, hogy Astridra nem barátként tekint. Fáradt szemei rögtön kipattantak, egy pillanatra, mikor Bélhangos megjelent mellette.
- Téged meg mi lelt? - kérdezte a kovács a fiútól.
- Egész este nem aludtam semmit. - válaszolta a fiú egy ásítás kíséretében.
- Apád kiakadt, ha így mész be. - mondta a kovács, de elindultak.
- De azért is kiakadna,ha egyetlen napot is kihagyok. - mondta a fiú. - Szóval el leszek majd valahogy a háttérben. Mint mindig.
Bélhangos beengedte a fiatalokat az arénába, ahova az ikrek, Takonypóc és Halvér sietve indultak meg a kovács nyomában, addig Astrid egy pillanatra Hablaty mellé lépett.
- Ramatyul festesz. - mondta a lány. - Fogatlannal voltál? - kérdezte sokkal halkabban.
- Dolgoztam valamin. - mondta a fiú. - És egy percet se aludtam, de meg leszek.
- Hála neked és Fogatlannak sose tudok már úgy tekinteni rájuk, mint előtte.
- Remélem apám is így lesz a dologgal. - indult el befele Hablaty Astriddal együtt.
- Biztos van a mai napra is valami trükköd. - mondta a lány és elsietett mellette.
Hablatynak kikerekedtek a szemei és eszébe jutott az a pár száll fű, amit magával hozott tegnap a medencétől. A zsebébe markolva érezte a fűszálakat, amiknek így tapintásra, mintha semmi bajuk se lenne. Besétált az utolsó kapun is, ami bezáródott mögött, majd beállt a többiek mögé és várta az aznapi sárkányt és a feladatot. Bélhangos szavait alig fogta fel, de próbált koncentrálni. Végszűkség esetén használja a növényt, amit talált Fogatlannak hála. Bélhangos szabadjára eresztette a sárkányt, aki rögtön támadni kezdte őket, bár Hablaty fáradtsága miatt próbált minél kevesebbszer a sárkány szeme elé kerülni. Bár amikor már ő maradt utolsó reményeként elő szedte a növényt és reménykedett abban, hogy nem csak az ő kelekótya sárkányára van hatással a növény. Szerencséjére a gronkel is épp olyan barátságos lett a fű illata miatt, mint az ő Fogatlana. Mint pár nappal korábban, most is csodálkozó tekinteteket kapott társaitól. Nagyon jól tudja ha ezt így folytatja vagy lebukik vagy azt kell tennie, amit nem akar. Bár ha ő állna szemben egyedül azzal a szörnyen nagy rémséggel, akkor biztosan azt tenné, amit Fogatlannal. Megmutatná apjának és törzsének, hogy a sárkányok nem olyanok, mint azt ők hiszik. Miután mindenkit elengedett Bélhangos, Hablaty rögtön a műhelybe indult, hogy tovább dolgozzon. Igaz fáradt, de addig mégse tud aludni, míg el nem készül a munkájával. Ez mindig is így ment nála és ezután is így lesz. Igazán Maximalista lett az évek során főleg, ha a munkáiról van szó. Órákig tartó munka után, Hablatyot a műhelyben az asztalán fekve nyomta el az álom, ismét.