13. fejezet

Hablaty hajnalban ébredt fel és rögtön a medencébe indult, hogy a kiképzés előtt egy keveset Fogatlannal lehessen. Ugyan is az aznapi kiképzés délután lesz megtartva Bélhangos magán ügyei miatt. Hablaty ásítva vette az akadályokat a medence felé, ahol barátja ébren várt rá. Fogatlan kitörő örömmel fogadta Hablatyot, aki mosolyogva simogatta meg a fejét és sétált beljebb a medence területén. Amint a sziklás részhez ért a sárkányt megszabadította a nyeregtől és a tarkóját kezdte vakargatni, amit Fogatlan dorombolva élvezett. Lassan halad a nyaka felé, bár meglepődött mikor a sárkány pillanatokkal később a földön feküdt és elégedetten morgott gazdájára. Hablaty elmosolyodott a sárkányon, majd újra megsimogatta a sárkányt és elindult vissza a faluba, ahol rögtön az aréna felé indult, hogy ott várakozzon a többiekre. Miután megérkeztek a többiek és az aznap tanult kis trükköt felfedte Hablaty kezdett rájönni arra, hogy ez már nem arról szól, hogy megvédje magát, hanem inkább arról, hogy a sárkányok megússzák ezt a kiképzést. Igaz a trükkjeivel együtt kezdtek a falubéliek felfigyelni a fiúra és minden egyes nap egyre többen gyűltek az aréna köré, továbbra se akartak megnyerni a versenyt. Neki a sárkányok biztonsága számított. Szíve mélyén persze mit meg nem adott volna azért, hogy nyerjen, hogy az életben egyszer ő dörgöljön valamit, Takonypóc méretes orra alá, de ez csak a szíve legmélyebb vágya volt. Ahogy az is, hogy az apja vita és ellenségeskedés nélkül el fogadja, hogy Fogatlan az élete része és a sárkányok Hibbant részei lesznek, de erről ő is tudja, hogy nem lesz egyszerű.
Ahogy a napok teltek egyre közelebb és közelebb érkeztek, ahhoz a naphoz, amikor a vének döntenek a kiképzés nyerteséről és az apja haza érkezik. Még a verseny vége előtt szeretne az apjával beszélni az egész helyzetről, de tudja, hogy nem lesz egyszerű. Fogatlannak hála az arénában egyre jobban teljesít, de nem akar nyerni, de tudja, ha így folytatja ő fogja elnyeri a legnemesebb dolgot az ifjak közül. Mindennek ellenére leginkább az Astrid szemében látott féltékenység zavarja, hisz a lány tudja a titkát és féltékeny a teljesítményére. Nem tudja, hogy a lány csak megjátssza a dolgot vagy tényleg féltékeny a fiú tejesítésére. Hablaty az ő érte rajongó tömeg miatt minden pillanatát vagy a műhelyben tölti és dolgozik Fogatlan nyergén és egyéb dolgain vagy magánál a sárkánynál van kint a medencében, akinek a társaságát ezerszer jobban élvezi, mint az emberekét és persze a sárkány is jobban örül, hogy van társasága, aki a fiú.
Fogatlan sose gondolta volna, hogy valaha olyan emberre talál, aki ennyire hasonlít hozzá. Aki épp annyira kirekesztett és egyedülálló, mint ő maga. Hablatyban pedig saját magát látja. Igaz a fiú nem éppen úgy néz ki, mint egy átlagos viking, de épp ez teszi a fiút különlegessé. Nem az erejére, hanem az eszére hagyatkozik leginkább és ezt Fogatlan csodálja. Nem erővel próbálta befogni őt, hanem az eszére, sőt talán a szívére hallgatott és úgy férkőzött a közelébe. Becsüli a fiúban a kitartást, hisz az hetek óta azon ügyködik, hogy ő újra repülhessen, még ha a segítségével elárulja a törzsét. Igaz Fogatlan csak egy sárkány, de már is jobban tudja, hogy a fiúból ezerszer jobb vezető lesz, mint a falujában bárki más, még az apjánál is. Nem követi a hagyományokat, ami nem is baj, hisz új jövőt tervezz a népe számára, amiben a háború nem szereppel. Fogatlan pedig tudja jól, hogy a fiú közel jövőjében kétségtelenül szembe fog szállni miatta az apja akaratával, de bízik a fiúban és tudja, hogy sikeres lesz. Hisz a fiú nem hagyná hogy baja essen és ez fordítva is igaz. Ha a fiú bajba kerülne Fogatlan lenne az első, aki a Hablaty segítségére indulna, bárkivel szemben.
Fogatlan segítségének hála Hablaty egyre ügyesebb lett a kiképzés folyamán, de mégis úgy érezte, hogy még a vének döntése előtt abba kellene hagynia a kiképzést, bár nem akar apjának csalódást okozni. A kiképzések után a napja egy részét a műhelyben, majd Fogatlannal töltötte. A sárkány társaságában sokkal jobban érezte magát. Végül a napok alatt sikerült, befejeznie a sárkány számára a műfarkat és minden egyebet, hogy a sárkány repülni tudjon. A legutóbbi kiképzés után a sárkánnyal egy közeli szirthez ment, hogy próbára tegye a műfarok működését. Egy félre sikeredett próba után meg lett lőve a fiú, hisz a kampó, amihez rögzítette magát teljesen deformálódott. Este bevitte a sárkányt magával a faluba, hogy meg tudja magukat szabadítani a másiktól. Bár a folyamat nehezebb volt mivel Fogatlan a műhelyben szinte mindenre kíváncsi volt és hangoskodott a tárgyakkal,, amikhez csak hozzá ért.
- Hablaty? - hallotta meg Astrid hangját hirtelen, mire lefagyott egy kicsit.
- Oh, azt istenek szerelmére. - motyogta a fiú, majd magára kapta a kötényét és kiugrott az ablakon a lányhoz.
- Astrid. - mosolyodott el hamisan. - Szia.
- Mit keresel itt? Ilyenkor? - kérdezte a lány.
- Dolgozok. - mondta, bár Fogatlan nagyot rántott a fiún.
- Furcsa vagy. - mondta a lány. - Csak nem ide hoztad...
Mielőtt a lány befejezhette volna a mondatát a Fogatlan még egyet rántott a fiún. Azok ketten meg eltűntek az éjszakában, majd Fogatlan nem sokkal később a medencében landolt a fiúval, ahol sikeresen szét tudta feszíteni a kampót, így fáradtan indult vissza a faluba, hogy aludni tudjon egy keveset.