Egész este amíg a szigetre nem értünk mellette ültem. Nem igen jártak a kabin előtt se, nemhogy bent. Semmit se fogtam fel igazából ami kint vagy körülöttem történt csak azt szerettem volna, hogy legyen újra olyan, mint amilyen reggel vagy előző nap este. Boldog és gondtalan. De ahhoz előbb felkel gyógyulnia. Ami persze el fog tartani egy ideig. De legalább újra jól lesz... vagyis remélem. Nem tudom menni idő telhetett el mire hallottam, hogy a kabin ajtaja nyílik, de nem fordultam oda megnézni, hogy ki lehet az. Az sem érdekelt, hogy mit fog hinni azután, hogy engem ott lát ülni Hablaty mellett. Nem érdekelt semmi azon kívül, hogy ő jobban legyen.
- Látom felébredtél. - szólalt meg mellettem Hablaty anya.
- Igen. - válaszoltam.
- Jól vagy? - kérdezte.
- Attól eltekintve, hogy mindennél jobban aggódok érte - mutattam Hablatyra - azt hiszem jól. - válaszoltam.
- Értem. Mikor találtad meg? - kérdezte.
- Nem én voltam. Engem is Thyra vitt el a kis szigetre és kért meg arra, hogy vigyázzak rá. Amit persze meg is tettem. - mondtam.
Nem érdekel mit gondolt rólam az anya, még az se zavarna, ha magának Pléhpofának mondanám ezt. Szeretem Hablatyot mindennél jobban és nem érdekel ki mint gondol rólam. El is ítélhet a falu, nem érdekel. Egyedül az érdekel, hogy jobban legyen és végre együtt legyünk akadályok nélkül.
- Gondolom nekem nem kell külön megkérnélek arra, hogy vigyázz rá? - kérdezte.
- Nem. Kérés nélkül is megtenném. - mondtam.
- Tudom. - mondta.
- Mióta van ilyen magas láza? - néztem fel először amióta bejött.
- Már a szigetről úgy hoztuk át, hogy lázas volt. Az eltelt idő alatt ment fel annyira. - mondta. - De jól lesz. Főleg, ha te vagy mellette.
- És az nem is zavarná? - kérdeztem.
- Nem. De tegez nyugodtan, ha egyszer úgy is a menyem leszel. - mondta.
- Rendben. - mondtam .
Jó tudni, hogy az édesanya már elfogadott és nem bánja azt ami közöttünk van. Bár nem hiszem, hogy Pléhpofa és apáék bánnák, hogy szeretjük egymást. Legalább a rendeletet el lehet felejteni. Ha szeretjük egymást úgy is egybe kelünk és nem akaratból kell. Apa még örülne is annak, ha nem azért kellene valakihez hozzá mennem, mert egy rendelet azt mondja.
- Maradj mellette és akkor nem lesz semmi baja. Ha te vele vagy akkor nincs annyira rosszul. - mondta és kiment.
Ez viszont igaz. Amióta itt ülök mellette valamivel jobban néz ki, de még mindig nincs jól. Az asztalon felfedeztem egy tálat ami eddig nem volt ott. Gondolom az anyja hozta be. Oda mentem és megnéztem mi van benne. Víz és egy rongy. Biztosan a láza miatt. Ki vettem a rongyot a tálból, kicsavartam és vissza mentem Hablatyhoz. Eltűrtem a homlokáróla haját és odaraktam a rongyot. 10 percenként áztattam be a rongyot és arra az egy percre is amit távol töltöttem tőle zaklatottabb lett az arca. De amint megérezte, hogy ott vagyok mellette lenyugodott. Az utolsó olyan alkalommal amikor elmentem mellőle meg szólalt. Csak annyit mondott, hogy " Astrid, ne! " amitől azt hittem, hogy felébredt, de nem csak felidézhette az előző napon történteket. Ezután döntöttem úgy, hogy jobb ha oda viszem a tálat. Előbb is eszembe juthatott volna, de nem. Ennyit erről. Ennyire nem lehetek ostoba, de most komolyan. Hogy nem jut az eszembe, hogy oda vigyem a tálat az ágyhoz. Astrid most nagyot csalódtam benned. Újra nyílt a kabin ajtaja, de most felnéztem. Apa léptem be rajta.
- Apa. - szólaltam meg.
- Hogy van a kemény legény? - kérdezte, ahogy jött közelebb.
- Volt már jobban is. - válaszoltam.
- Az gondoltam. Te jól vagy? - kérdezte.
- Nem igazán. - mondtam.
- Aggódsz érte. Igaz? - kérdezte.
Apa mindig is tudta, hogy Hablaty több nekem, mint egy barát, de amikor... Hát igen. De még akkor is mondta, hogy büszke lenne rám, ha a barátja maradok neki akkoriban. De nem fogadtam meg azt amit mondott és már bánom. Szomorúan néztem rá.
- Nem is kicsit. - mondtam.
Egyedül apa ért meg a legjobban. Igaz a család mindig is kedvelte Hablatyot, de akkor is csak apa ért meg igazán.
- Nagyon jól tudod, hogy milyen fiú. Ne aggódj érte jól lesz. - mondta.
- Tudom, de ilyen sérülést még ő se kapott soha. Ha elveszítem azt nem élném túl. - mondtam elhaló hangon.
- Tudom kicsim, de ha te vele vagy akkor nem lesz baja. Elég, ha a közelében vagy és már jobban is van. Miattad foglya ezt is túl élni. - mondta apa nekem.
- Kösz, apa. - mondtam.
- Nincs mit, kicsim. - adott egy puszit, majd kiment. - Oh és az asztalon hagytam egy halat. Egyél valamennyit. - szólt vissza az ajtóból.
- Megpróbálok. - szóltam utána.
Az este is és a hajó is haladt előre, de nem történt semmi az égvilágon. Enni se volt kedvem. Ha meg felállok egy pillanatra is mellőle akkor nyugtalan lesz. Viszont nem szeretném annyival felzaklatni. Ez az én hibám, ha hallgattam volna rá akkor most nem lenne semmi baja. Remélem apának igaza van és túl foglya élni ezt. Az idő telt, de még mindig nem értünk vissza a szigetre. Elkezdtem figyelni, hogy nem hallok valamit kintről, de semmi. Fogtam Hablaty kezét, hogy ne zaklatódjon fel és figyeltem. Kis idő elteltével kiáltozásokat hallottam.
- Mindjárt a szigeten vagyunk készüljetek! - kiáltotta valaki.
Lehet, hogy felismertem volna, hogy ki az, de nem igazán figyeltem már arra. Vissza fordultam Hablatyhoz és beszélni kezdtem hozzá.
- Figyelj rám Hablaty, tudom, hogy hallasz ezért mondom azt amit mondani fogok most neked. Mindjárt a szigeten leszünk és elválunk egy kis időre, de ne zaklatódj fel nagyon. Nem foglak utána már elhagyni egy percre se. Veled leszek mindig. Csak kérlek ne zaklatódj fel, mert akkor elveszíthetlek és azt nem akarom. Bírj ki nélkülem egy kis időt, kérlek. - kértem, majd egy csókot leheltem a szájára. - Ezt azért, hogy kibírd azt a kis időt.
5 perccel később már a kikötőben voltunk és a hajóról szálltunk le. Hablattyal siettek el a leggyorsabban a hajótól. Amit értek, mivel Gothinak megkel vizsgálnia és rendesen ellátnia a sebét. Ha szükség lesz rám, csak eljönnek szólni nekem. Az anyja is megmondta, hogy ha én vagyok mellette akkor jól lesz és nem zavarná, ha ott lennék. És apa is mondta, hogy ha én vagyok vele minden rendben lesz és őt se zavarja. Anyát meg végképp nem, ő ennek csak örülne. Anya néha - néha még beszélt is Hablattyal amikor kirekesztett volt, de azt is csak nagy titokban és én is onnan tudom, hogy egyszer láttam, hogy vele beszél nem tudom miről, de az a tény mosolyt csalt az arcomra. Amikor meg nem volt itt nem kis célzásokat tettek rá, hogy mi van velem és vele. Tudom, hogy tudják, hogy tudom, hogy ők mit gondolnak. De evvel nincs is semmi gond legalább a szüleim mellettem vannak.
Nem tudom mennyi idő telhetett el amióta vissza jöttünk a szigetre, de szerintem már meglehet, hogy egy óra eltelt és semmi s e történ azok kívül, hogy pirkadni kezdett. Nem aludtam semmi,t - nem mintha tudtam
volna - de csak az ágyban forgolódtam. Biztos vagyok abban, hogy Hablaty szülei az én segítségemet fogják kérni abban, hogy ápoljam őt. Amit persze örömmel vállalok el. Vagy nincs semmi baj vagy még Gothi ápolja, de iszonyatosan ideges vagyok. Már alig várom, hogy újra a közelében lehessek. Akkor legalább mindketten nyugodtak leszünk, mert egymás mellett vagyunk. Bár azt se ilyen körülmények között képzeltem el, de mindegy. Egy újabb óra telt el szerintem, de lehet, hogy csak egy 10 perc, de maradjunk csak az egy óránál. A szobámon kívülről hangokat hallottam így felálltam és kisétáltam. az ajtónak támaszkodtam, de senki nem vett észre még. Ezt egy kicsit jónak is tartottam, mert legalább hallom, hogy miről is van szó.
- Miről lenne szó, Pléhpofa? - kérdezte apa.
- Ha nektek nem lenne gond, arra kérném meg Astridot, hogy ápolja Hablatyot addig amíg nem ébred fel. - mondta.
Úgy tudtam, ha nem lett volna senki bent akkor biztos, hogy ugrálnék, mint valami idióta.
- Ezt tőle kell megkérdezni. - szólalt meg anya is. - Astrid... - fordult meg anya. - Mióta állsz itt?
- Csak most jöttem ki. - hazudtam.
- Pléhpofa beszélne veled. - mondta apa.
- Velem? - kérdeztem vissza.
Tedd a hülyét Astrid semmi baj.
- Igen. - szólalt meg Pléhpofa.
- De miről? - kérdeztem, mintha nem tudnám.
- Hablatyot kellene ápolni amíg fel nem ébred. Se én, se Valka nem érünk rá. Megtennéd? - kérdezte.
Ha ilyen szépen kéri persze, de mondjuk anélkül is megtenném.
- Persze, mikorra kell ott lennem és meddig? - kérdeztem a törzsfőtől.
- A legjobb az lenne, ha mindig mellette tudnál lenni. - mondta.
- Még éjszaka is? - kérdezte anya.
- Igen. Nem lenne semmi gond belőle. Helyünk most van, mert ki tudja, hogy Klaus mikor jön vissza és ott elalhatna. - mondta.
Nekem megfelel, de inkább alszok egy széken, mint egy olyan helyen ahol egy gyáva tölti a minden napjait. Mégis, hogy lehet valaki ennyire... ennyire gyáva, hogy nem védi meg az otthonár. Ellenben valaki olyannal aki távol volt az otthonától és komolyan az életét adta volna azért, hogy megmentse azt. ezek után bízzak meg benne, hát egy frászt.
- Mit mondasz Astrid? - kérdezte apa.
- Ha ezzel segíthetek akkor megteszem. - szerénykedtem.
- Persze, hogy segítesz vele. - mondta Pléhpofa.
- Rendben. - mondtam.
- Akkor gyere. - mondta a törzsfő.
Lassan elindultam utána, de nem tudtam nem észre venni, ahogy anyáék mosolyognak. Ez nem ér. Még valahogy vissza kapják ezt. Lassan haladtunk a törzsfői ház felé, még senki se volt fent a faluból azokon kívül akik a hajón voltak. A házhoz érve Pléhpofa előre engedett, de megvártam, hogy bejöjjön ő is. Rég - túlságosan is rég - jártam ebben a házban. Két lépcső volt ami felfelé vezettet. Az egyik Hablaty szobájába a másik meg Klauséba. Ha jól emlékszem akkor az első az vezet Hablatyéba.
- Menj fel nyugodtan. - mutatott az első lépcsőre. - Az anyja fent van még, rád vár.
Bólintottam és elindultam lassan fel. Viszont jól tudtam, hogy melyik lépcső az, aminek örültem belül. Tényleg ott ült mellette az anyja és várt rám. Amikor meglátott halványan elmosolyodott és odajött hozzám.
- Köszönöm, hogy megteszed ezt. - mondta.
- Nincs mit köszöni, úgy is megtettem volna. - válaszoltam.
- Tudom. - mondta.
- Mennyi idő míg felébred? - kérdeztem.
- Gothi szerint pár nap, de a lázgörcs miatt akár egy hét is lehet. - mondta.
- Lázgörcs? - kérdeztem magamtól, de mégis hangosan.
- A szervezete így védekezik a fertőzés ellen. Legalább is ezt mondta Gothi. - válaszolt.
- Megteszek minden tőlem telhetőt. - mondtam.
- Azt el hiszem. - mondta. - Mennem kell.
Bólintottam, majd elment. Oda sétáltam az ágyához és leültem a szélére. Az arca még zaklatott volt, de valahogy mégis nyugodt volt. Lehet, hogy megnyugodott amikor meghallotta a hangom, de azért megfogtam a kezét, hogy érezze tényleg itt vagyok vele. Most gondolok csak bele, hogy én ebben a házban, sőt ebben a szobában hányszor fogok megfordulni addig amíg Hablaty el nem vesz. Azután meg itt fogok élni. Persze ennek nagyon örülök. És csak most tűnik fel, hogy valaki innen nagyon is hiányzik. Mégis hol van Fogatlan? Ez fura Hablaty Fogatlan nélkül. Ezek szerint Pléhpofa nem engedi be Fogatlant. Sőt biztos, ha a tetőn ugrál.
- Már megint kezdi! - hallottam lentről a törzsfő hangját.
- Jobb lenne, ha beengednéd. - mondta Valka.
- Nem. Ebbe a házba egy sárkány se teszi be a lábát. - ellenkezett Pléhpofa.
- Ha a nap végére még egy olyan házba szeretnél vissza jönni ami még áll, akkor jobban jársz azzal, ha beengeded. - vetette fel Valka.
Jó nem lenne szabad hallgatóznom, de felhallatszik és igaz az amit az anyja mondott. Fogatlan képes arra, hogy szétszedje a házat, hogy Hablaty mellett legyen.
- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte elég meglepetten a főnök.
- Fogatlan bármit elkövetne annak érdekében, hogy a fiad mellett legyen. - válaszolta egyszerűen Valka.
- Komolyan? - kérdezte a törzsfő.
- Igen. - válaszolt az asszony.
- Legyen, de akkor kell csinálni egy ablakot a tetőre, hogy ott jöjjön be ezek után. - adta meg magát a törzsfő.
Pedig azt hittem sokáig kell majd győzködni míg beadja a derekát és az is Hablaty lesz, de közbe kiderül, hogy nem. Elég pár szép szó a feleségétől és megengedi. Ez viszont aranyos. Vajon mi is ilyenek leszünk Hablattyal egyszer. Remélem ilyenek leszünk mi is vagy valamivel aranyosabbak.
- Menjünk. - Hallottam még Pléhpofa hangját.
Egy pillanattal később az ajtó nyílását. Kevesebb, mint egy perccel később Fogatlan jelent meg a szobában. Ő bezzeg egyből feltalált ide, na ez szép. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen aki nem tudta merre menjen. Ez viszont nekem fáj. Ezek után már nem lesz ilyen az egyszer biztos. Fogatlan oda jött hozzám és várta, hogy megsimogassam.
- Szia. - mondtam neki, ahogy megsimogattam.
Leült mellém és Hablatyot figyelte. Ahhoz képest, hogy egy sárkány elég értelmes, sőt értelmesebb, mint egy ember. De én már rég óta nem nézem le a sárkányokat. Azóta nem amióta Hablaty és Fogatlan megmutatták, hogy a sárkányok nem olyanok, mint amilyeneknek hittük őket. Fogatlan volt az első aki elfogadott engem is barátként, de csak azután, hogy majdnem kinyírt, de az már a múlté. Azóta már 3 év eltelt és talán mindketten felnőttünk. Bár ez nem olyan biztos. Legalábbis Fogatlanról nem annyira mondható el, mint rólam. De ezzel a kijelentéssel nem bántani szeretném. Már nem is tudnám. Biztos, hogy ő volt az aki mindentől megvédte Hablatyot. Amit teljes szívemből köszönök neki.
Közelebb ültem Hablatyhoz és az arcát kezdtem el simogatni. Bár forró volt a láztól, de nem érdekel. Tudtam, hogy ettől nyugodt lesz. A homlokán lévő rongyot beáztattam a mellette lévő vizes tálba. Legalább most nem kell tőle elmennem. De ha messze lett volna a közelébe hoztam volna, mert nem akartam volna, hogy arra a pár pillanatra is felzaklatódjon. Valakinek több esze volt ebben legalább, mint nekem az este. De legalább nem csak én törődök Hablattyal ennyire. Amit meg remélek, hogy a lázgörcse hamar elmúlik. Ha viszont egy hét az engem nem érdekel, hogy mit mondd meg volt az egy hete és kész. Együtt leszünk utána és kész. nem fogok vele erről vitát nyitni. Amúgy meg elfogja fogadni, mert ismerem és örülni is fog neki, hogy végre együtt leszünk. Lehetséges, hogy én befogok itt golyózni egész nap egyedül, de megéri, ha vele vagyok. Ezt figyelembe véve jó. Anyáék tudják hol vagyok, max csak a srácok fognak hiányolni a versenyekről, de legalább valaki más fog nyerni - vagyis az ikrek - helyettem. Most azt az egy hetet kibírom. A rekordomat viszont nem fogják tudni megdönteni. Abban majdnem 2 éves munka van. Tehát ennyit erről. És ezek után, ha felgyógyul Hablaty is fog versenyezni aki a másik nyertes lesz, ha nem nekem fog segíteni ami sokkal jobban elképzelhető. Hablaty nekem fog segíteni, míg Takonypóc és Halvér az ikreknek. Nem tudom melyik a jobb, de ha tippelnék akkor az az én segítségem. De minek tippelek amikor igaz egy éjfúria ellen senkinek sincs esélye. Amiben még kételkedek az az, hogy egyáltalán fog-e versenyezni, mert nem hiszem. Inkább a világot fogja járni és bajba sodorni magát, ahogy ismerem. Csak ennél komolyabb baja ne legyen, mert ha lesz én fogom kinyírni őt. És képes vagyok rá, de csak elméletben. Sose ártanék neki.
Az idő múlt és már fáradt is voltam este, - ha aludtam nyugodtan 3 órát, ha nem többet - de semmi kedvem nincs aludni, majd este megpróbálok aludni egy keveset. Valaki jött, mert hallottam, hogy nyílik az ajtó, de nem zavartattam magam nagyon. A lépcsőn indult el valaki felfele. Az a valaki max az anyja vagy az apja lehet Hablatynak. Nem hinném, hogy Klaus egy ideig előkerülne. De, ha csak a szemem elé kerül fog kapni tőlem, de még Fogatlan se lesz képes vissza fogni, ha arra kerülne sor. Valka ért be a szobába valamilyen anyagokat hozott és azokat az asztalra rakta le.
- Újra kell majd este kötni a sebet. - mondta.
Ha így válaszolt akkor elég értelmesen nézhetem. De legalább tudom mire kellenek azok. Kicsit lemaradva, de bólintottam, majd elment. Több forgalom nem is nagyon volt a házba. Anya jött csak és hozott nekem enni. Ennyi semmi más, de nem is nagyon zavart. A nap lassan telt, de végül az az idő is eljött, hogy újra kössem a sebet. Thyrának viszont igaza volt nagyon csúnya sebet kapott, de gondolom valamivel - még egy kicsivel is - jobb, mint amilyen tegnap lehetett. És hát én is remélem, mert nem hiszem, hogy egy helyben bír majd maradni ki tudja hány hétig még. Hablaty és az egy helyben maradás olyan, mintha Takonypócot szerénynek látnám. Soha se lehet elképzelni róla, hogy nyugton maradjon legalább 5 percig. Fogatlanra néztem aki lefeküdt az ágy mellé és aludni készült.
De jó egyeseknek, hogy képes aludni. Én még egy ideig biztosan nem fogok tudni vagy már azt se tudom, hogy aludni képes leszek ezekben a napokban. Ha viszont igen a legközelebbi szék majd megteszi vagy még a föld is jó. Már azt is megszoktam. Még az is jobb alvásra, mint Klaus szobája. Semmi kedvem oda betenni a lábam. Ekkorát még emberben nem csalódtam. Még Hablatyban se amikor elment, de Klaus elmenekült a harc elől. Gyáva volt kiállni az otthonáért. Na jó erről inkább többet nem agyalok.
Egy pillanatra engedtem el Hablaty kezét, - az is annyi volt, hogy az ágy a mellé vittem a legközelebbi
széket - de legalább nem zaklatódott fel. Most már a székre ültem le és úgy fogtam meg a kezét. A rongyot bemártottam a vízbe és a fejére tettem, majd figyeltem, végül szép lassan elaludtam.
A napok egy hangúan teltek mindig ugyan úgy. Hosszú időre sose voltam távol Hablatytól. Egy hét telt el azóta, hogy Dagurt és az ádázokat legyőztük, - jobban mondva Hablaty és Fogatlan - de még mindig nem ébredt fel. Délután viszont jó időre magára kell hagynom, mert elkel mennem Gothihoz valami krémért vagy miért amivel a sebet kell, majd bekenni vagy mit mondott este Valka. Kalus is haza keveredett és amit az apjától kapott azt nem rakja ki az ablakba az biztos. De várja csak ki amit tőlem fog kapni azt se fogja az ablakban tartani. A délután egyre csak közeledett, de nem nagyon akartam elmenni, de muszáj lesz. Végül nagy nehezen, de elmentem Gothihoz a krémért vagy miért. Tuti, hogy azzal a hülye firkálgatásával eltelt egy negyed óra. Amikor vissza értem a törzsfő házához elég nagy tömeg várt középpontban Hablattyal. És persze megvárta amíg elmegyek azzal, hogy felébredjen. Ez viszont fáj.Közelebb érve hallottam még az utolsó mondatát mielőtt vállon ütöttem volna.
- Nem így akartam, hogy végződjön az egész apa. - mondta
- Ezt, mert megijesztettél. - mondtam és vállon ütöttem.
- Szerinted már nincs elég bajom? - kérdezte megfordulva.Hogy tudja, hogy én vagyok az. Na Astrid most vállald fel azt a kapcsolatot. Hirtelen jött - miket beszélek én itt, hogy hirtelen jött - bátorságtól vezérelve megcsókoltam.
Ez volt aztán a meglepetés az embereknek és neki is. Bár nem igazán érdekeltek az emberek, csak az, hogy végre felébredt. És ennyit arról, hogy tovább ápolhatom. Viszont most már egy pár vagyunk ami sokkal jobb, mintha csak ápolnám. Igazából az s jó volt, mert mellette voltam, de ez így jobb. Fogatlan is előkerült valahonnan, de nem a házból az biztos. Amikor meglátta Hablatyot az ember tömeg közepén valami eszméletlenül aranyos mosoly húzódott a szájára.
Hát még sárkány sem láttam örülni ennyire valakinek. Valami észbontóan édes volt. Majd örömtől vezérelve rohant Hablatyhoz.
Azt hittem, hogy lefogja támadni és agyon nyalogatja, de nem volt így. Megállt előtte és csak az arcát nyalta meg egyszer. Ezen elcsodálkoztam egy kicsit, de se baj ez az emlék örökre megmarad bennem, ahogy Fogatlan mosolygott Hablatyra. Lassan a tömeg is oszlott és mi is elindultunk szép lassan sétálni kettesben.
1 megjegyzés:
Dee jó rész :3
Megjegyzés küldése