Hablaty új élete 73. fejezet

* Hibbant *

Átlagosan telt a nap. Mindenki tette a dolgát, csak Astridot hiányolták, de többször is előfordult, hogy pár napra eltűnt majd folytatta a dolgát, mintha ott lett volna. Most is így volt csak valamivel több élet erő volt a tevékenységeiben, mint eddig. Egyedül a szülei és a jövendőbeli családja tudott róla, hogy miért. Nem sok idő telt el azóta, hogy együtt töltöttek egy kis időt, de már vissza rázódott a nyüzsgő életbe. Míg ő pár napja látta a fiút, addig a szigeten az emberek már lassan több, mint egy hónapja nem. De nagyon jól tudták, hogy erre a távol létre a fiúnak szüksége van és vannak akik megértik meg olyanok is vannak akik nem. Ezek közzé a legtöbben a gyerekek tartoztak, hisz hallották milyen volt a fiú 3 éve és látják most milyen amiért csodálják. A sárkányát meg hiányolják, hisz a szigeten a kis sárkányokon kívül egy lovasnak se dorombol a sárkánya ha simogatják, de igazából egy sárkánylovas se hagyja, hogy a sárkányaikkal foglalkozzanak. A törzsfői családban is minden rendben volt. Oly annyira, mintha a család mindig is ilyen lett volna és semmi se történt volna se most, se régebben. A napok a faluban nyugodtan teltek. Mindenki tette a dolgát, a versenyeket nézték vagy készültek már az ünnepekre. Mindenki a maga megszokott rutinjában dolgozott vagy csak úgy lebzselt a faluban.
Minden nap átlagosan indult, készültek a télre. A halászok kint a nyílt vízen halásztak, hogy legyen elég élelem az ünnepekre és magára a télre is. Az ikrek valamivel messzebbre merészkedtek a szigettől, de onnan nem messze megtalálták az óceánban sodródó Kalmárt. Felvették  és elindultak vissza vele a szigetre, de előtte még megtréfálták a halászokat. A szigetig tartó úton a világjáró csak egy dolgot hajtogatott még pedig, hogy szóljanak Hablatynak. A faluba érve a főnök háza felé vették az útjukat maguk után húzva a kimerült világjárót.
- Főnök! - rontottak be a házba.
Az eddig nyugalomban ülő család felpattant és feléjük fordultak. Amint meglátták az ikreken támaszkodó kimerült Kalmár oda siettek hozzájuk, kivétel az asszony, aki fekhelyet készített az utazónak.
- Mi történt? - kérdezte.
- Szóljanak Hablaty úrfinak. - mondta az utazó.
A főnök újra az ikrekre nézett.
- Ne nézzen ránk főnök. Amióta megtaláltuk a vízen ringatózva ezt hajtogatja, többet nem. - mondta Fa.
- Úgy bizony. - adott igazat a testvérének Kőfej.
Megforgatta a szemét megforgatta a főnök, majd elkezdett a két jó madárhoz beszélni.
- Keressétek meg Astridot és mondjátok meg neki, hogy szóljon Hablatynak. - adta ki a parancsot.
- Értettük. - mondták és elindultak még mindig maguk után vonszolva a Kalmárt.
- Johannt nem hagynátok itt? - kérdezett utánuk Klaus.
- Hopsz. - fordultak vissza.
Vissza mentek a házhoz és átadták a kifáradt utazót a törzsfőnek és annak családjának, majd elindultak megkeresni a szőke lányt. Az arénában találtak rá épp gyakorolt. Csak akkor vette észre az érkezőket amikor elhajította a szekercéjét és azok üvöltve rohantak menedékbe. A lány kérdőn nézett rájuk.
- Mit akartok? - kérdezte.
- Írnod kell Hablatynak. - mondták.
- Mert? - kérdezte.
- Johann keresni és az apja is mondta, hogy szóljunk neked. - mondta Fa.
- De ez nem csak egy hülye tréfa akar lenni? - kérdezte a lány őket méregetve.
- Most az egyszer nem az. - lépett be Klaus.
- Hát jó akkor én megyek és írok neki. - mondta és elindult.
Kifele menet felvette a szekercéjét és haza ment. amint haza ért írni kezdett a fiúnak.

" Hablaty,
tudom, hogy alig 3 napja találkoztunk, de most nem ezért írok, hogy mennyire hiányzol, hisz azt te is tudod. Haza kell jönnöd nem tudom miért, de fontos lenne. Apád üzent, hogy írjak neked, mert Johann keres valami miatt. Ezt már nem tudom. Siess haza, várlak. 

Szeretlek:

Astrid"

Szerencséjére a kis sárkánya ott aludt az ágyán így nem kell azt is keresnie. Odament hozzá és a lábára kötötte a levelet. Az rögtön a lábát rázta és figyelni kezdett a gazdájára.

- Ide figyelj, Vakmerő. Vidd el Hablatynak és nagyon siess, mert fontos. - mondta a sárkánynak.

Az rögtön kiröppent a kezéből és elindult a fiúhoz. Látta a lány, hogy minden erejét bele adva repül a fiúhoz. Az ablaktól ellépve tudta, hogy nincs értelme ott várnia a fiút, mert az nem biztos, hogy még az nap haza ér, de holnapra már biztos. De addig se várhat tétlenül, mit sem csinálva a fiúra. Kötelességei vannak amit el is végez rendesen. De az is tudja ha a fiú még ma haza ér akkor megkeresi úgy is bárhol legyen. Vissza ment az arénába gyakorolni ahol már a többiek gyakoroltak. Alkonyat tájt hallották meg a jellegzetes éjfúria hangot.

* Hablaty *

Amióta vissza jöttem az Astriddal való találkozásról a házon végeztem simításokat. Az eltelt 3 napot ezzel töltöttem. Ma reggelre végeztem vele 

- Készen vagyunk pajti. Elkészültünk vele. - mondtam a mellettem fekvő Fogatlannak a házat bámulva.

Megvagyok magammal elégedve. Egyedül hoztam össze az egész házat, ami igen csak nagy jelentéssel bír nálam. Az erőlétemhez képest ez elképesztő. Felmentem a főházba és ott kezdtem el tervezgetni az arénát. Az ötlet amit kitaláltak a többiek jó, csak ehhez gép kell amihez ők nem értenek, de én igen. Szóval azt kell először megtervezni és csak arra kell felépíteni magát az arénát. A nap további részében a házban futkároztam keresztül - kasul, motyogtam magamban és tervezgettem az arénát és a mozgatóját. Valamivel délelőtt abba hagytam és azon gondolkoztam, hogy szedhetném szét az egészet egyszerűen és úgy, hogy ne dőljön rám. A nagy elmélkedésből jó néhány veszekedő éjterror és Üzenőszél rántott ki. Épp az aréna fele tartottak aminek neki is mentek és az összedőlt a találkozástól. A robajra az összes sárkány arra indult amerre menekülő utat talált. Nem győztem levegőt venni a nevetéstől, még Fogatlan is nevetett, de ki is dőlt tőle és úgy folytatta tovább.

Dél múlhatót vagy már valamivel később lehetett amikor Vakmerő rám hozta a frászt és eldobtam mindent ami a kezemben volt.

- Már megint mit akar a gazdád? - kérdeztem. - Alig 3 napja látott mit akarhat. Ennyire nagy hiány érzete nem lehet vagy igen. - morogtam az eldobott dolgokat felszedve.

A cuccokat leraktam az asztalra és elvettem a sárkánytól a levelet. Mi a frászért keres engem Johann ami ennyire fontos. Már megint új hajó kell neki. Szem forgatva mentem oda Fogatlanhoz. 

- Haza kell mennünk pajti, valami fontos miatt kellek oda haza és úgy látszik, hogy a zseni eszem nélkülözhetetlen onnan. - simogattam meg. - Menjünk és és majd ott eszel. 

Kimentünk a házból és felültem rá. Felröppent és elindultunk Hibbantra Már egy hónap telt el azóta, hogy otthon jártam utoljára. amikor legutóbb elhagytam a szigetet Astriddal találkoztam, de az is Hibbanttól távol volt. 

- Siessünk, pajti. Előbb érünk oda előbb is jöhetünk el onnan. - szóltam Fogatlannak.

Átállítottam a farkát és szélsebesen szeltük át az eget Hibbant fele. Azt a 4 - 5 órás utat szerintem 1,5 - 2 óra alatt tettük meg. Ha nagyon akarunk tudunk gyorsan repülni. Nyugodtan száguldoztunk Hibbant fel, amit egy idő után meg is láttunk. Elég tiszta volt az ég ahhoz képest, hogy tél van. Vagy csak nekem tűnik annak, mert annyi időt töltöttem mára nagy betűs Nyárban, de mindegy is ez most. Pár per múlva az arénában szálltunk le Fogatlannal, ahol a többiek gyakoroltak. Astrid úgy rohant oda hozzám, mintha nem találkoztunk volna pár napja, de mit mondjak nekem is jól eset. Átölelt, de tényleg úgy, mint aki a halálból ébredt volna fel. Persze, hogy a többieket idegesítve és ki is zárva őket megcsókolt. 

Nekem se kellett több ösztönösen viszonoztam a gesztusát. A csókból szétválva rámosolyogtam ő meg viszonozta, majd a kezemet fogtam meg és persze rögtön összekulcsolta az ujjainkat. 

- Ezt nem lehetett volna akkor amikor mi nem vagyunk itt? - kérdezte Takonypóc.

- Nem. - válaszolta Astrid. 

- Johann hol van? - kérdeztem.

- Nálatok hagy...

Szerencsétlen nem tudta befejezni a mondatot, mert Johann besétált és amint észre vett oda sietett hozzám.

- Mi a baj Johann? - kérdeztem.

- Dagur.

Erre az egy név hallatára mindenki lefagyott rólam nem beszélve. Már nem tudom mikor volt, hogy utoljára így fagytam le, mint most. 

- Tehát tényleg túl élte. - szólalt meg Fa.

Ügyet se vetve rá, meg szólaltam.

- Mi van vele? - tettem fel a kérdést, pedig tudtam rá a választ.

Nem Fogatlant, hanem az én véremet akarja tintának vagy valami hasonlót, de abból nem fog kapni vagyis nagyon remélem. 

- Ellopta a hajóm és a hajó roncsokhoz indult. De mielőtt kidobott volna a tengerbe csak arról beszélt, hogy akar bosszút állni... rajtad. Ahogy beszélt pedig biztos vagyok benne, hogy te vagy az első számú célpontja. Mit akarhat a roncsoknál, csak nem a....

- Arról senki se tud, de ha tippelnem kellene akkor a Kaszás a célja. Sárkányvadászhajó sárkánybiztos csapdákkal, fegyverekkel és ketrecekkel. A legjobb ami van, de előbb kell oda érnem, mint ő. - mondtam.

- Érnünk. - szólt közbe Astrid. - Nem mész egyedül, hisz ha már ott van bármi történhet veled.

- Mikor történt ez? - kérdeztem.

- 3 napja. - válaszolt. 

Ez csak egy kicsit kínos. Míg mi Astriddal csak ültünk addig Dagur bosszút forralt ellenem. Szuper. 

- Köszönöm, hogy szóltál. - mondtam. 

- Kötelességemnek éreztem. - mondta.

És a hízelgést is, mivel fogja lehúzni apámat ezért. Ahogy elindult Astrid szembe fordult velem és az " én meg mondtam " fejjel nézett rám. Én meg csak kínosan mosolyogtam. 

- Nem kell aggódnom mi? - kérdezte halkan.

- Erre senki se számított. - válaszoltam, majd a többiekhez fordultam. - Szóval ki marad és ki jön?

- Hova? - kérdezte Fa. 

- Várj, Dagur mihez akar kezdeni azokkal a csapdákkal? - kérdezte Halvér.

- Szerinted nagyokos. Biztos nem dísznek kellenek neki. Sárkányokra fog vele vadászni. - mondta gúnyosan Takonypóc.

- Akkor most ki is jön? - kérdeztem. 

- Megyünk a sárkányokért. - mondták.

- Oké. - mondtam. 

Szerencse, hogy Viharbogár itt volt és Astridnak nem kell elmennie. 

- Mihez fogsz kezdeni Dagurral? - kérdezte.

- Nem tudom. - válaszoltam. - A legutóbb is majdnem... és most sárkánybiztos csapdákkal mire lesz képes. 

- Figyelj nem kell aggódnod Dagur miatt és félned se kell tőle, Fogatlan veled van és megvéd... mindig. És ha lesz is valami bajod túl fogod élni, mert nagyon is élni akarsz. - mondta.
- Így gondolod? - kérdeztem.
- Nem gondolom, hanem tudom. - ölelt át fél kézzel.
Amíg nem indulunk el a roncsokhoz addig tuti, hogy a kezemet fogja fogni.
- Vajon ki miatt lehet nagy az élet akarásom? - kérdeztem.
- Nem tudom, ki miatt? - kérdezte.
- 3 dolog miatt. - mosolyogtam.
- És?
- Te, te és te. - mondtam.
Erre Fogatlan fellökött minket.
- Valakit kihagytál a felsorolásból. - mosolygott Astrid.
- Úgy tűnik igen. Igazából amióta vissza mentünk ilyen, de nem tudom miért. - mondtam és felálltam, Astridot magam után húzva. - Mi a baj, pajti?
- Nem fog válaszolni. - szólalt meg Takonypóc.
- Neked biztos nem. - mondtam halkan.
Astrid hallhatta egyedül, mert mosolygott.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze. - válaszoltam.
- Akkor? - kérdezték.
- Előbb érek el a sziget előtti szobrokhoz, minthogy ti elindultok innen. - mondtam. - Szóval kaptok egy kis előnyt.
- És merre menjünk? - kérdezte Hal.
- A klubház fele. Arra csak nem tévedtek el. - mondtam a végét már halkan.
- Oké. - mondták.
Elindultak a klubház irányába mi meg maradtunk egy kicsit.
- Ne menjünk mi is? - kérdezte.
- Adjunk nekik egy kis előnyt. - mondtam.
- Felőlem. - mondta.
- Ugye most nagy bajban vagyok? - kérdeztem.
- Hát elégé. Szemétség azt mondani, hogy én előre szóltam vagy éreztem? - kérdezte.
- Talán. - mondtam. - Szerinted előbb érünk oda még így is, mint ők?
- Nem tudom, de ne aggódj nem lesz baj. - tette a kezét az arcomra, amibe belesimultam rögtön.

- Mi is ott leszünk, ha baj van, ami persze nem lesz, de ott leszünk. - mondta.
- Tudom. - mondtam. - De nem szeretném ha valamelyikőtök a Kaszás közelébe menjen.
- De persze neked szabad. - mondta.
- Én tudom mire számítsak ott. - vágtam rá.
- De ha egyedül járkálsz persze, hogy lesz valami bajod. - mondta. - Miért nem hagyod, hogy segít...
- Mert nem kell. - szakítottam félbe.
- Mindenkinek kell segítség, ezt nem tagadhatod. - mondta.
- Nem tagadom, de ez az én ügyem Dagurral, nem a tietek. Engem akar, nem titeket. - mondtam.
- De az nem megoldás, hogy elébe mész terv és minden egyéb nélkül. - mondta.
- Ilyenekre most nincs időnk. - mondtam.
- Legalább 4 óra míg oda érünk, csak ki tudunk találni valamit. - mondta.
- Talán. - mondtam.
- Hablaty.... Ne így állj hozzá a dolgokhoz. - mondta.
- Akkor, hogy? - kérdeztem. - Egy idióta csak RAJTAM akar bosszút állni. Ez mégis, hogy fogjam fel?
Láttam, ahogy megfogatja a szemét, majd megcsókolt.

- Ne csak a rosszat lásd a legtöbb dologban. - mondta.
- Erre szükségem volt. - mondtam. - Szerintem meg menjünk.
- Rendben. - mondta.
Mielőtt elment volna a sárkányához megcsókolt, majd elment Viharbogárhoz én meg Fogatlanhoz fordultam.
- Látom neked se tetszik, hogy megint a Kaszáshoz megyünk, de soha többet nem látjuk majd a helyet és a hajót se, mert elsüllyeszteni megyünk oda. - mondtam és felültem rá.
- Mennyire tudtok sietni? - kérdeztem.
- Rekord tartok voltunk. - válaszolt.
- Mi az, hogy voltatok? - kérdeztem.
- Jött egy túl nagy egos srác a sárkányával akik megelőztek minket. - mondta.
- Oh, de van ilyen. - mondtam. - Menjünk.
- Rendben. - mondta és elindultak. - Az utolsóé a jak lepény. - szólt vissza mosolyogva.

- Törjük le a szarvát. - simogattam meg Fogatlant.
Állítottam a farkán, amit rögzítettem is én meg ráhasaltam a nyeregre és kilőttünk. Astrid mellett elhúzva elképedést láttam az arcán. Néha még én se hiszem el milyen gyorsak vagyunk. Bár amennyit könnyítettem a nyergen és az összekötő rúdon nem csoda. 4 órás utat 2 óra alatt megteszünk. A legelső műfarokhoz és tartozékokhoz képest ez modern. A srácok már elhagyták a szigetet mikor utol értük őket. Ahogy elrepültünk közöttük szétrobbantak és Takonypóc szitkozódott. Bár az övé még semmi Astridéhoz képest.
- Neked valami komoly bajod van. Ki az aki halálra rémíti a másikat. - mondta, ahogy utol értek.
- Csak nem megijedtél? - kérdeztem.
- Nem magamra gondoltam. - mondta.
- Ja, persze. - mondta Fa.
- Mindegy inkább menjünk. - mondta Astrid.
- Van ott valami amitől tartani kell? - kérdezte Hal.
Hallottam, ahogy a többiek felnyögnek.
- Igazából van. Jó néhány óriás, sikító angolna. - mondtam nyugodtan.
- Előbb is szólhattál volna. - mondta Hal.
- Mi abban a buli? - kérdezte Fa.
Csak magamban adtam igazat neki, még hülyének néznének ha hangosan kimondanám.
- Amúgy meg honnan tudod, hogy mi van azon a hajón?- kérdezte Takonypóc.
- Valahonnan meg kellett szereznem a Szemet. - válaszoltam.
- Szóval az egy profi sárkányvadász kezében volt évekig? - kérdezte Astrid.
- Úgy 30 - 50 éve biztos, de azóta ott állt egy helyben. - mondtam.
- Már csak a csontjai vannak ott? - kérdezték az ikrek.
- Igen. - mondtam.
- Király. - mondták.
- Miért lenne az? - kérdezte Astrid.
- Te úgy se értenéd. - mondta Fa.
- Azt te miből gondolod? - kérdezett vissza.
- Csak tudom. - mondta Fa megint.
És ebből lett a veszekedés, de inkább hagytam őket, mert ha bele szólok velem kezdenek el és akkor ők húzzák a rövidebbet. Amúgy meg nem kicsit kiakasztó az a tény, hogy egy őrült, idióta bosszút akar állni egyes egyedül RAJTAM. Szerintem már Fogatlan se kell neki, mert megakarta ölni és azért Dagurnak is van annyi esze, hogy ne kelljen neki. Nekem se kellett a másik éjfúria, de bíztam abba, hogy nem fog bántani és nem is bántott. Bár egy sárkányban se fogok annyira megbízni, mint Fogatlanban, történjen bármi. Ő mindentől megvédene engem. Az egész töprengésből egy kavics - nagyon remélem, hogy az - zökkentett ki.
- Mi az? - kérdeztem kicsit ingerülten.
- Kinek adsz igazat? - kérdezte Astrid.
- Azt se tudom miről volt szó. - mondtam.
- Látod Astrid őt se érdekli, hogy miről rinyálsz állandóan, pedig elméletben együtt vagytok. - gúnyolódott Takonypóc.
Astrid már indult volna el felé, hogy valamit csináljon. Gondolom le akarta lökni a sárkányáról, de Fogatlan megállította egy lövessél ami előtte suhant el.
- Befejezitek mind most és nyugton maradtok vagy haza mentek Hibbantra és ott nyírjátok ki egymást úgy, ahogy akarjátok. Választhatok. - mondtam elég keményen.
- Mi bajod van? - kérdezte Fa.
- Netán olyas valaki aki vagy 20 méter magasról ha nem magasabbról lezuhant az bosszút akar állni rajtam... megint. - mondtam.
- Sorolj fel olyanokat akik nem akarnak kinyírni, már ha van olyan. - gúnyolódott Takonypóc már megint.
- Miért nem jöttem egyedül? Sokkal egyszerűbb lett volna. - mondtam szem forgatva. - Senki se jöjjön a Kaszáshoz, azt majd mi elintézzük.
- Jó. - mondták.
Astrid mellett elrepülve láttam a szemében az aggodalmat és az értetlenséget. Nem érti, hogy mi a bánatért mondtam azt amit az előbb mondtam. Mondjuk én magam se értem, de mindegy. Az aggodalmát meg értem. Tovább indultunk a köd irányába ami már nem is volt olyan messze. Pár perc múlva a többiek berepültek, de én nem tudtam, mert Fogatlan megtorpant a köd előtt.
- Mi a baj, pajti? - kérdeztem.
Csak a fejét rázta, de nem mozdult. Astrid jött vissza és nézett kérdőn rám.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Nem tudom, de nem akar tovább menni és mindentől meg akar védeni. Talán érzi, hogy valami bajom lesz, de akkor nekem is kellene, hogy legyen egy rossz érzésem, de nincs, szóval nem lesz baj. - mondtam.
- Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Igen. - válaszoltam, azt hiszem elég határozottan.
Éreztem, ahogy Fogatlan a szemét forgatja majd közelebb repültünk Astridékhoz.
- Nem lesz baj, ne aggódj. - mondtam.
Végszóra Fogatlan egy csöppet feljebb repült, így azt érte el, hogy megcsókoltam Astridot, de mondjuk nem volt ellenemre.
- Ez melyikőtök ötlete volt? - kérdezte.
- Az enyém nem. Nekem más módszereim vannak. - mondtam. - De neki is megvannak a saját elképzelései és ötletei. Itt egy élő példa rá.
- Menjünk. - mondta és berepült a ködbe.
Fogatlan vonakodva bár, de követte őket és egyből a Kaszához ment.
- Fogatlan nyugi nem lesz semmi baj. - mondtam.
A fejét rázva szállt le a hajóra.
- Rendben, körbe nézzünk aztán elsüllyesztjük az egészet. - mondtam.
Felnyitottam a raktérbe nyíló csapóajtó tetejét és lementünk. Egy ideig eltartott míg körbe néztünk, de semmit se találtunk, csak 2 darabot a Szemhez. Ez viszont egy kicsit feldobott.
- Menjünk, nincs itt semmi. - szóltam Fogatlanhoz.
Igazából nem értem ezt az egészet ha Fogatlan olyan, mint apa amikor nem kapja meg megélezve a kedven szekercéjét akkor nekem miért nincs rossz előérzetem. Persze eddig mindig volt, de most nincs, de ha nincs akkor az azt jelenti, hogy nem lesz semmi baj. Eddig nem nem tévedtem, hisz eddig minden megérzésem megvalósult és ha most is lesz valami akkor miért nem érzem én is. Ez fura.Fogatlan előttem ment fel a fedélzetre, egy pillanattal. Eltűnt a csapó ajtó mögött amit én lezártam, de azzal egy időben egy zár katatásán is hallottam. Arra néztem amerről a hangot hallottam és a nagy baj állt velem szemben. Ezt most nem fogom valami sikeresen megúszni.