Hablaty új élete 74. fejezet

Dagur állt velem szemben, mögötte meg Fogatlan egy ketrecben. Oké most Fogatlannak és Astridnak is igaza volt, de most komolyan nekem miért.... miért nem volt egy megérzésem. Én ez nem értem és jöhetne valaki aki megment. Ebből nem fogok kijutni szépen és jól se.
- Hablaty. - köszöntött Dagur tárt karokkal.

Ez már most nem tetszik és ez után mi lesz még. A francba.
- Ugye hiányoltál, mert én igen. Csak arra tudtam gondolni az elmúlt 2 évben, hogy hogyan álljak bosszút rajtad. De, ahogy látom szépen bele sétáltál a csapdába. - mondta.
- Csak, hogy tud 2 - 2,5 hónapja volt az, hogy leszúrtál nem pedig 2 éve. - mondta.
- Neked senki se adott engedélyt arra, hogy beszélj. - ordította.
Bocs, hogy élek. - mondtam magamban.
Fogatlan morogni kezdett rá, úgy, mint amikor meghallja Igor nevét, erre Dagur felé fordul és hozzá szól.
- Abba hagyod vagy a tervezetnél nagyobb baja lesz a drága gazdádnak, Éjfúria urasság. - mondta, majd vissza fordult felém. - Nagyon egyszerű volt rá venni téged azzal a féleszű Kalmárral, hogy ide gyere. Csak hallania kellett, hogy te vagy az első számú célpontom és rohant is hozzád. Te pedig utánam jöttél, egyedül...
- Nem vagyok egyedül. - mondtam.
Éreztem, hogy meging a hangom a félelemtől, de szerencsémre Dagurnak is feltűnt és széles mosoly terült el az arcán. Egyedül egy olyan őrülttel szemben, mint ő ki nem félne. Fogatlan se tud mit tenni, mert szájkosarat kapott. Ha ezt a mai napot túl élem inkább hallgatok Fogatlanra és Astridra is. És milyen könnyen bele sétáltam a csapdájába.
- Tudom, hogy nem vagy egyedül, de itt per pillanat nincs veled senki és nem is lesz, hisz nem engedted, hogy ide jöjjenek. Ide csak te akartál jönni, egyedül. Ami nekem nagy örömet szerzett, de neked nem lesz az. - mondta.
Most még az egyik idiótának is örülnék aki erre jön és megment innen. Sőt Takonypóc is jó lenne csak valaki mentsen meg innen. Vettem egy mély levegőt és Dagurra néztem.
- Mit akarsz Dagur? - kérdeztem. - Essünk túl rajta és kész, de egy valamit meg mondok már most. Fogatlan soha a büdös életben nem lesz a tied.
- Feleslegesen mondod már nem is kell. Olyan sárkány minek ami megakar folyton ölni. - mondta. - De veled már mindent elterveztem. Azt akarom, hogy ugyan úgy szenvedj, mint én amikor lezuhantam arról a nyomorult szirtről miattad. Annak semmi értelme ha megöllek és a lány rinyálását se szeretném hallgatni. Más részről meg mi a móka abban ha megöllek? - kérdezte egy emberétől.
- Semmi uram. - válaszolta az.
- Jól mondod. - vágta hátba amitől egy kicsit megtántorodott szerencsétlen.
Nekem ez már most nem tetszik. Ennek tutira nem lesz jó vége. Astridtól meg mekkora lecseszést fogok kapni ezért. Már értem, hogy Fogatlan miért csinálta azt még kint a köd előtt. Tudta és így akarta elérni, hogy legyen egy kis jó kedvem, de az már egy jó ideje nincs. Úgy azóta, hogy a hajóra tettem a lábam.
- Fogjátok meg és... tudjátok jól mit kell csinálnotok. - mondta Dagur.
Nagyon jól tudtam, hogy ez mit is jelent és nagyon utálom. De ez nem lesz olyan, mint Igoré, Dagurnak ennyi nem lesz elég. Valamit fog még velem csinálni, de ezzel kezdi, mert valamennyire ez a legegyszerűbb legalább is szerinte. Szerencsétlen Fogatlannak meg végig kell néznie, ahogy engem kínoznak.... szuper. De még mindig jobb ő, mint Astrid. A hátam mögé kötözték a kezem és Fogatlannal szemben térdeltettek le. Most miért kell vele végig nézetni ezt. Így is eléggé félt, most meg még jobban fog. Viszont nem adom meg azt az örömet Dagurnak, hogy elvesztem az eszméletem. Egy folytában Fogatlan kezébe néztem és csak onnan tudtam, hogy mi újság, mert Fogatlan összerándult minden csapásnál.
- Elég lesz. - hallottam meg Dagur önelégült hangját, de nagyon jól tudom, hogy nem ennyi lesz.
Szembe állt velem és megfogatta a torkom és úgy emelt fel a földtől, - jó, hogy nem fulladtam meg - hogy a szemébe nézek, de nem mintha a szemébe néztem volna. De ha bele néztem volna tuti, hogy szembe köptem volna, de nem akarok még több fát rakni a tűzre.
- Nem tudom, hogy bírtad ezt ki te kis vakarcs, de most készülj fel a legrosszabbra. - lökött vissza a földre. - Tegyétek a dolgotok.
- Komolyan ennyi? Mindent az emberiddel végeztetsz el. Ennyire félsz... tőlem, a kis vakarcstól? - kérdeztem. - A nagy Dagur, a tébolyult fél tő....
Kellett nekem megszólalni. Csak annyit láttam, hogy Dagur igen csak pipán felém fordul és az öklét érzem a jobb szemem alatt. Láttam Fogatlanon " ez most muszáj " volt fejet. Reagálni nem tudtam rá, mert Dagur emberei ott ütöttek meg rúgtak ahol értek. Dagur Fogatlan mellől nézte a " műsort ". Fogatlannak azt a gyűlölködő tekintettét sose láttam, talán csak akkor amikor Igor lányával nézett farkas szemet.
Valamelyik emberre megszerezte a műlábamat és Dagur elé dobta. Az elővett egy kardot és a lábam felé emelte. Halkan kinyögtem egy " Ne "-t, de mivel senki se hallotta így átszúrta a lábamon, ami használhatatlanul esett darabokra. Már felállni se tudtam - nem csak a hiányzó műláb miatt - amikor abba hagyták. Dagur oda jött hozzám a műlábam darabjaival, az emberei félre álltak és figyeltek. Hozzám vágta a műlábam darabjait, mintha nem lenne elég bajom és rám nézett.
- Ha még egyszer az utamba kerülsz nem úszod meg ennyivel. - mondta és elindult.
- Szánalmas vagy. Könnyű egy földön fekvő embert fenyegetni. - mondtam, ahogy felnéztem, de a naptól hunyorogtam.
Nem láttam semmit, de éreztem egy jó erős rúgást az oldalamon vagy hol. Tuti, hogy vagy 3 bordám vagy több eltört ettől és még hátrébb is kerültem valamivel, mint ahol voltam. A fejem neki koppant valaminek és elvesztettem az eszméletem. Viszont egy jó ideig nem lesz gondom semmire. Viszont amit mondtam az nagyon is igaz és ezt Dagur is tudja, ezért reagált úgy, ahogy. Amit utoljára láttam az Fogatlan volt, ahogy a ketrecből próbál kiszabadulni és Dagur el nem téveszthetetlen röhögése volt amit hallottam. Utána semmi... semmi az égvilágon.


* külső szemszög *

Mind e közben a többiek a többi hajón kutattak nyomok után, mit sem sejtve a Kaszáson történteken. Más - más hajón keresgélt mindenki, de semmi fél-e nyomot nem találtak arra utalva, hogy Dagur vagy az emberei ott lennének. Bár igazság szerint a többség nem is azok után kutatott, hanem valamilyen kincs után. Persze azt az ikrek találták meg és egymás szájába tömködték. Takonypóc az általa választott hajón nem talált mást, mint parókákat amikkel szórakozott egy magában. Halvér pedig könyveket, térképeket és egyéb dolgokat talált.
Egyedül Astrid érezte azt, hogy valami nem stimmel. Ezért miután végzett a hajó átkutatásával a Kaszástól nem messze lévő hajón szállt le és figyelte a hajót. Elég sok idő telt el amikor mozgást látott a hajón. Elővette a messzelátóját amit Hablatytól kapott és azzal nézte az eseményeket tovább. Látta átszállni a Kalmár hajójára Dagurt és az embereit, de sehol se látta szerelmét és annak sárkányát. Aggódót, nem is kicsit, de jól tudta, hogy addig nem mehet a hajó közelébe míg az ellenség a közelben van. Őt is elkapnák és baja eshet, de főképp a fiúval nem akar veszekedni. Miközben várt arra, hogy a hajóra mehessen a többiek is megjelentek.
- Mi a baj Astrid? - kérdezte a lánytól Halvér.
- Dagurék már elmentek a hajóról, de Hablatyékat nem láttam elmenni a hajóról semerre se, de még a hajón se lehet látni a jelenlétüket. - válaszolta a lány.
- Lehet, hogy már rég a klubháznál van és pihen. - mondta Takonypóc.
- Öhhh... de nem azért jött ide, hogy az a giga hajót elsüllyessze. - mondta Fafej.
- De, pontosan. - vágta rá a lány.
- Te tényleg igazat adtál neki? - kérdezte újra Takonypóc.
- Azt hiszem. - mondta a lány továbbra is a hajót figyelve.
- Igazat adott nekem. - kezdett el " táncolni " Fa.

Astrid kételkedő pillantással fordult vissza a hajóhoz, de látta, hogy a hajó felé ahol vannak angolnák tartanak.
- Menjünk, mielőtt a sárkányok elmennek nélkülünk és itt maradunk angolna kajának. - állt fel a lány és ment oda a sárkányához.
Mindenki felült a sárkányára és felrepültek.
- Menjetek a klubházhoz én körbe nézek a Kaszáson. - mondta.
- Te szembe akarsz szegülni a paranccsal? - kérdezte Halvér.
- Még nem ő a törzsfő így nem kell komolyan venni a parancsait. Legalább is nekem. - indult el a lány a hajó fele.
Vissza nézett a többiekre akik elindultak a klubházuk fele. Majd a sárkányához fordult.
- Siess kislány. - simogatta meg azt.
Ahogy a hajóhoz közeledtek egyre rosszabb érzése támadt. Pár perccel később már a hajón szálltak le. A legelső dolog amit meglátott az a ketrecben dühöngő Fogatlan volt. Odament a sárkányhoz és próbálta lenyugtatni.
- Hé, Fogatlan nyugi. Mindjárt kiszabadítalak, csak nyugodj meg. - mondta és a sárkány fejére tette a kezét. - Várj egy picit és szabad leszel.
Felvette a hozzá legközelebb eső tárgyat ami egy vas darab volt és azzal feszegette a ketrec ajtaját. Néhány percet igénybe vett, de ki tudta nyitni. Ahogy kinyit az ajtó a sárkány mit sem törődve a lánnyal kiugrott a ketrecből és az eszméletlen gazdájához ment. A lány egészen addig nem értette, hogy miért nem hederített rá, míg meg nem látta dühe okát. Azt hitte, hogy ott helyben fog össze esni a látványtól. Odament a fiúhoz és letérdelt mellé.
- Ennyit arról, hogy nem lesz baj. - csókolta meg a fejét. - Vissza kell vinnünk a klubházhoz, mert az van a legközelebb most. - felállt. - Viharbogár. Menj a többiek után, mi is megyünk nem sokára.
Figyelte, ahogy a sárkánya elindul a többiek után.
- Hagyod, hogy felüljek rád, igaz? - kérdezte a lány a vele szemben álló sárkánytól.
Az csak bólintott.
- Rendben, de segítened kell. - mondta a lány.
A sárkány bólintott bár, de mégis kérdőn nézett a lányra.
- Nem hagylak itt. Egy részről te vigyáztál rá mindig. Más részről kiakadna ha megtudja, hogy itt hagytunk, azt meg ezek után nem akarjuk. - mondta. - Tudod, hogy nem nagyon tudom irányítani a műfarkad úgy, hogy kérlek segíts nekem.
Fogatlan bólintott és várta, hogy induljanak. Astridnak nagy nehezen, de első próbálkozás sikerült felpakolnia a fiút a sárkányra. Ő is felült a sárkányra és állított egyet a műfarkon és kérdőn nézett a sárkányra aki csak bólintott. Magához ölelte az ájult fiút és elindultak. Nem siettek. Egy részről azért, mert a lány nem is tudta úgy kezelni a sárkány farkát, mint gazdája. Másrészről pedig ha gyorsítanak a lány nincs hozzá szokva a tempóhoz és leeshet, utána meg a sárkány is lezuhan és az nem lenne jó. Lassan, de biztosan haladtak a klubház felé. Az út alatt a fiú néha felnyögött fájdalmában, ami Astridot egyre jobban aggasztotta. Talán egy félóra múlva értek a klubházhoz és azon belül is a fiú által épített előtt szálltak le. Rögtön bementek a házba, ott rögtön átemelte az ágyba. Leült mellé és levette a fiúról a felsőjét, hogy megnézze milyen sérülései vannak. Ahogy levette róla a felsőn látszódott, hogy egy részt mit is tettek vele. Egészen eddig fel se fogta, hogy így ölelte magához a fiút, bár nem érdekelte semmi azon kívül, hogy jól legyen. Alig épült fel az előző alkalomból, de itt az utánpótlás. Ami a legfeltűnőbb volt az a jobb oldalán látszó 2 tenyér nagyságú véraláfutás volt, tudta, hogy annak oka van, hogy ott van. Ahogy a kezét odatette érezte az eltörött csontokat.
- Mit csináltál, hogy ez lett a vége? - kérdezte magától a lány.
Ahogy tovább vizsgálta az arcán is felfedezett a jobb szeme alatt egy kisebb véraláfutást és fel is volt duzzadva ugyan ott az arca. A tarkóján meg egy kisebb puklit tapintott ki, érezte, hogy abból a kis pukliból még kisebb bajok lesznek.
- Mindjárt jövök, vigyázz rá. - simogatta meg a sárkány.
Felment a főházba ahol a többiek ott voltak, ahogy belépet a lány mindenki rá nézett.
- Találtál valamit? - kérdezte a belépő lánytól Halvér.
- Igen. - válaszolta Astrid.
- És? - kérdezték.
- Szépen ellátták a baját. Épp ezért el kellene valakinek mennie Gothiért. - mondta a lány.
- Minek kell Gothi? - kérdezte Fa.
- Astrid ujjába bele állt egy szálka. - válaszolta Takonypóc.
- Vicces, de nem. Hablatynak van szüksége rá. - vágott vissza Astrid.
- De miért nem mész te? - kérdezte értelmesen Kőfej.
- Mert nem hiszem, hogy közületek valaki vigyázna rá. - mondta a lány.
- Léptem. - állt fel Takonypóc.
- Én is. - mondták a többiek.
- Ahhoz képest könnyen ment. - morogta magába a lány.
Ezek után felment a sárkányához az istállóba. Viharbogár örömmel fogadta a gazdáját.
- Nagyon ügyes vagy, kislány. Nem sokára hozok fel enni neked. - simogatta meg a sárkányt.
Megsimogatta utoljára és vissza ment a főházba, ahol magához vett egy tálat és néhány rongyot. Majd a hordóhoz ment ami bent volt és megtöltötte a tálat. Ezek után vissza indult a fiúhoz. Amint felért kezelésbe vette a fiút. Legalább addig kezdett vele valamit míg ideérnek a többiek a vénnel. Óvatosan a bal oldalára fordította a fiút és óvatosan kimosta a sebeket a hátán. Ahogy végzett vissza fordította a hátára és egy vizes rongyot a feldagadt arcára rakott, hogy legalább az lemenjen.
Nagyon jól tudta, hogy a mai nap már nem érnek ide a vénnel, de holnap reggelre már ott lesznek a szigeten. Betakarta a fiút és vissza ült mellé, a kezét fogva ült mellette. Lassan fel kell mennie a sárkányának enni adni, de nem szeretné a fiút magára hagyni. Egy idő után fölállt és elindult az ajtó fele. Fogatlan értetlen morgására fordult meg.
- Mindjárt jövök. Adok enni Viharbogárnak és neked is hozok valamit. - mondta a sárkánynak.
Az csak bólintott és vissza ült a gazdája mellé, hogy tovább figyelje.Astrid elindult az élelemraktárhoz, de ahogy belépet nem nagyon látott változást a helyben. Megijedt attól, hogy a fiú semmit sem evett amíg itt volt, de amikor találkoztak 3 nappal ezelőtt nem látszott rajta, hogy gyenge lenne és ételt is vitt magával. Amit valószínűbbnek látott az az volt, hogy a fiú nem is találta meg a raktárat, mert elég jól elrejtették az ikrek. Két vödröt vett magához, az egyikbe halakat tett a másikba meg csirkét. Mindkettővel felment az istállóba, de kint lerakta a halakkal teli vödröt és a csirkét bevitte a sárkányának.
- Egyél kislány, és aludj jól. - mondta, ahogy kilépet. - Legalább te ha én nem tudok.
A másik vödörrel a kezében vissza indult a fiú házához. Pár perc múlva már Fogatlan elé tette le a vödröt. Bánatos képpel ment oda és evett egy keveset, többre tőle se sikeredett. Az idő alatt míg evett Astrid egy széket vitt a fiú ágya mellé és arra ült le, törökülésben. A fiút figyelte és látta, ahogy az arca össze rándul időről időre a fájdalomtól. Eltudta képzelni milyen fájdalmai lehetnek, de sehogy se tudott ellene tenni vagy az ellen, hogy egy időre megszüntesse azokat. Már gy jó ideje úgy ült a székben amikor érezte, hogy valaki betakarja. Ahogy oda nézett Fogatlant látta meg.
- Köszönöm. - mondta.
Fogatlan válaszul csak az ölébe tette a fejét.
- Te is nagyon jól tudod, hogy jól lesz és semmi komoly baja nem lesz. - simogatta a fejét. - Néhány nap múlva fel is fog ébredni.
Szeretett volna ő is hinni abban amit mond, de egyszerűen nem ment neki. Nagyon aggódott a fiúért, de valahogy még is bízott abban amit mondott. Nem sokkal később Fogatlan elment a helyére és lefeküdt aludni. Szegény sárkány annyira ki volt a mai nap után, hogy a parázságyát se csinálta meg csak úgy elaludt.

A lány ellenben nem tudott aludni vagy ha tudott is volna nem olyan könnyen, mint a sárkány. Egy idő után fel állt és odament a fiúhoz. Beült mögé és az ölébe húzta a fejét.

Gyengéd csókot adott a fiúnak és a fejének döntötte a sajátját. Úgy próbált el aludni, ami nagyon lassan sikerült is. Bár keveset tudott aludni, mert kora reggel megérkeztek a hajóval, de legalább aludt egy keveset.
Eközben a többiek alkonyat táj vissza értek a szigetre. Legelőször Klaust találták meg. Egyből lerohamozták a fiút.
- Klaus. - rohamozták meg a fiút.
- Igen? -kérdezte feléjük fordulva.
- Nem láttad valahol Gothit? - kérdezte Halvér.
- Apámmal beszél valamiről. - mondta a fiú. - Miért?
- Astrid küldött vissza, mert valami történt Hablattyal. - válaszolta Fa.
- Már megint mi? - kérdezte a fiú.
- Épp ezért kell oda vinnünk Gothit, mert nem tudjuk. - válaszolta Takonypóc.
- Rendbe szólok apámnak és Gothinak is. - mondta a fiú.
- Jó. - mondták.
Ki - ki elindult más - más irányba. A kis csapat a falu főterén sétálgatott föl s alá, míg Klaus a házukhoz sietett. Ahogy benyitott 2 szempár szegeződött rá. Egyből a vénhez szól.
- Gothi, el kellene menned a többiekkel megvizsgálni Hablatyot. - mondta a fiú.
- Miért? Mi baja van már megint? - kérdezte az apja.
- Nem tudom épp ezért kell oda vinni Gothit. - mondta Klaus.
- Rendben. Megyek és felkészítek egy hajót az indulásra. Félóra és megyünk. - mondta a törzsfő és kiment a házból a vén követte, végül Klaus is kilépett a házból.
Érzete, hogy valami nincs rendben, hogy valami baja esett a testvérének és nagyon jó volt a megérzése ezzel kapcsolatban, csak amiatt aggódott, hogy valami komoly baja lesz a testvérének. Már rengeteg szörnyűséget kellett átélnie és akkor még itt van ez is. Ki tudja mi baja van. Lassan sétált le a kikötőbe, most senki se tudná arról lebeszélni, hogy ne menjen oda. Úgy érzi, hogy neki most ott a helye a testvére mellett. Elég sokáig nélkülözte testvérét, de most mellette lesz. Segíteni fog neki bármiben amiben csak tud. Ahogy leért a kikötőbe a hajó is készen állt az indulásra, már csak a vénre vártak. Az is beletelik némi időbe amíg lebotorkál a hegyről a cuccaival.
Mind ez alatt a többiek a faluban sétálgattak és beszélgettek.
- Mi történhetett Hablattyal szerintetek? - kérdezte Halvér.
- Rosszabb vagy, mint Astrid. Miért kell neked folyton őt felhoznod témának. Szerelmes vagy belé vagy mi, hogy folyton róla akarsz beszélni? - kérdezte Takonypóc.
- Nem, de valakit legalább érdekel, hogy mi van vele. - mondta Hal.
- Nem ezért van Astrid? - kérdezte a fejét vakarva Fafej.
- Dehogynem. - mondta a húga.
- Akkor jó, mert kezdtem összezavarodni. - mondta a szőke fiú.
- Mikor nem? - kérdezte az iker testvére gúnyosan.
- Ne akarj összezavarni. - szólt rá.
- Ahhoz rám nincs szükséged, de másra se. - mondta a lány szem forgatva.
- Ez nem igaz, vagy igen. Mondtam, hogy ne zavarj össze. - rivallt rá húgára.
- Befejezhetnétek. - szólt rájuk Klaus.
- Miért? - kérdezték.
- Apám kérdezi, hogy elindultok most a hajóval vagy reggel mentek vissza ha visszamentek - mondta a fiú.
- Most megyünk. - válaszolta Takonypóc.
- Hova is kellene mennünk a hajóval? - kérdezte Fa.
- A klubházatokhoz. - válaszolta a fiú.
- De akkor mennünk kell nem? - kérdezte a fiú.
Erre már senki se válaszolt ott hagyták az értetlen fiút és a sárkányaikért mentek, Klaus pedig a hajóhoz ment vissza. Ahogy felszáll arra ki is futott a kikötőből.
- NEEE! A hajó elment nélkülünk. Most, hogy jutunk oda? - kérdezte a fiú kiabálva miután meghallotta a hajó távozásának a kürt szavát.
Pillanattal később a többiek repültek el felette, de nm vette észre azokat.
- Tesó nekünk is mennünk kellene. - szólt a húga mögüle.
- De a hajó el... Oh persze itt van Böff és Töff. - mondta és felült a sárkányára.
- Idióta. - forgatta meg a szemét Kőfej.
- Mehetünk. - mondta a szőke fiú és elindultak a többiek után.