2. fejezet

Hablaty, amióta csak átlépte a házuk küszöbét feszengve mászkált a házban. Tördelte a kezeit idegességében. Félt, hogy a sárkányra valaki rá talál és faluba hozzák, hogy ő legyen az, akit a fiatal harcosoknak meg kell ölniük a kiképzés után. Életében nem utálta még annyira sárkányölés gondolatát, mint most. Mióta megvédte az éjfúria mindent másképp lát. Jól tudja, hogy ők követnek el óriási baklövést azzal, hogy harcolnak a sárkányokkal, hisz nem ismerik őket. Ő se ismeri azt az éjfúriát, de neki köszönheti, hogy lélegzik még egyáltalán. Ha nincs ott az éjfúria most talán halott lenne és senki se tudna róla, hisz az a medence messze van a falutól és rejtve van a kíváncsi szemek elől. Hablaty is véletlenül esett be a medence területére, miután apjával kellően felhúzták egymást és a morgása közepette nem látta merre megy. Napestig tartott kijutnia a medencéből, de megjegyezte a helyet és azóta is odajár lenyugodni. Most pedig abba reménykedik, hogy a sárkánynak védelmet add az a hely, ahol bujkálni szokott. Életében nem félt még ennyire attól, hogy apja miként dönt a kiképzésével kapcsolatban. Eddig minden vágy az volt, hogy az arénába léphessen és büszkévé tegye az apját, de nem tud a sárkányokra gyűlölettel nézni, már nem. Nagyon jó tudja, hogy az apja semmiben se fog neki igazat adni, bármit is mond neki ma, holnap vagy bármelyik nap. Az apja egyes-egyedül azt csinálja, amit a fejébe vesz és nem tágít attól, míg úgy nem lesz, ahogy azt ő akarja. Hablaty örökölte ezt az apjától, csak neki nincs akkora befolyása, mint az apjának, sem olyan akarata. A szíve mélyén a fiú tudja, hogy sose lesz olyan törzsfő, mint az apja vagy annak az apja, de a maga módján talán mégis jó lesz. de az csak hosszú évek múltán lesz. Mióta az a sárkány "új" életerőt adott neki bizonyítani szeretne, de nem csak az apjának, hanem a törzsének is. A tagja akar lenni a törzsnek, de nem úgy, ahogy eddig azzá válhatott volna. Hős akar lenni, aki elhozza a békét a sárkányok és a vikingek között, legalább Hibbanton. De ahhoz, hogy erre képes legyen tudnia kell miért portyáznak a sárkányok, ehhez pedig az éjfúria segítségére van szüksége, annak pedig az övére. Idegesen mászkált tovább a házban, bár ijedten torpant meg mikor az apja hangját meghallotta. Nincs mitől tartania, de mégis retteg attól, hogy valami az arcára van írva és az apja megsejti a sárkányt és megöli azt. Körbe nézett a házban, majd gondolkodás nélkül iramodott meg a hátsó ablak felé, ahol annyiszor kilógott már. Azaz ő menekülő ajtaja általában az apja haragja elől, ám most nem erről volt szó. Rettegett az apja, a törzsfője szemébe nézni, mert féltette a sárkány életét és félt attól, hogy a szeme elárulja az apjának a dolgot. Utál hazudni az apjának, de most tudja, hogy nemes cél miatt teszi, aminek talán az apja is örülni fog. Hisz az apjának is a legnagyobb vágya béke, csak teljesen máshogy képzeli el azt a békét, mint Hablaty. A fiú látja a lelki szemei előtt Hibbant jövőjét, ahol a sárkányokkal együtt élnek és azok segítik őket, de ahhoz a vikingek segítsége is kell és az ő népe igen csak fafejű és makacs vikingekből áll. Az ablak túloldaláról még az ajtóra pillantott, majd az erdőbe futott kiszellőztetni a fejét. Szüksége van egy kis nyugira, ahol nyugodtan tud gondolkodni és nem az veszi körül, hogy ők nyernek vagy a sárkányok. Gondolkoznia kell, de nem itt és nem ezekről. Ő nem az apja, hogy világrengető döntéseket hozzon, de most mégis azt teszi, hisz valami összeköti már azzal a sárkánnyal. Talán a közös cél vagy valami teljesen más és erősebb kapocs, amit semmi se vághat el. Nem tudta, de mindenképp más jövőt akar a szigetnek, amit reményei szerint elfogadnak, majd az emberek és főként az apja. De először azt kell eldöntenie magában, hogy hogyan tud segíteni a sárkányon. Nem figyelt merre megy, csak a lába vitte és igen csak meglepődött azon, hogy semminek se ment neki. Felsóhajtott mikor a medencéhez ért. Egy részben erre a helyre, a titkos helyére van szüksége, de nem tudja, hogy reagálna rá a sárkány. A tegnapi nap megígérte a sárkánynak, hogy segít neki, de semmi ötlete arra, hogy tudna segíteni neki. Felsóhajtott, majd elindult az átjárón a medence felé. Amint belépett a kör alakú, ám tágas vájatba sehol se látta a sárkányt. Fegyver nincs nála, tehát kiszolgáltatott a sárkány számára, ami meg is ölheti őt. A tegnapi sziklára ült le e tó partján és gondolkozott. Percek teltek el, mire az éjfúria megjelent és a fiú felé indult mondhatni örömmel. Rá kellett jönnie a sárkánynak, hogy egyetlen társasága a fiú lesz, ki tudja mennyi ideig és csak ő tud neki segíteni, azt pedig már tudja, hogy bízhat benne. Kölcsönösen megmentették egymást. A fiú motyogása megállította egy pillanatra, majd újult erővel iramodott neki. Azzal a lendülettel, amivel a fiúhoz ért és meglökte a fejével, mire a fiú a vízbe repült. Hablaty dühösen mászott ki a vízből, azzal a szent céllal, hogy megdorgálja a sárkányt, de nem tudott haragudni a sárkányra, ami igaz rajta nevetett, de akkor se tudott. Mélyen belül pedig tudta, hogy igen csak nevetségesen néz ki bőrig ázva. Csak elmosolyodott, majd vissza helyezkedett a sziklára. Felfedezte maga mellett a botot, amivel a minap a földbe rajzolgatott és elmosolyodott. Felkapta a botot, majd a rajta nevető sárkányra pillantott. Elképedve nézte a sárkányt, aki rögtön abba hagyta a nevetést és érdeklődve fordult a fiú és a bot felé. Nem értette mit akar azzal. A fiú egy percig csak nézett a sárkányra, majd a botot a nedves földbe mélyesztve rajzolni kezdett, céltalanul. Fogta a botot és csak húzta a földön, ami megnyugtatta. Az apja sose értette, de Hablaty más volt, mint a korabeliek a faluban. Nem tudott fegyverekkel harcolni úgy, mint ők. Nem tartozott igazán a törzsbe és nem lehetett az apja büszke rá. Hablaty leginkább úgy tekintett magára, mint egy feltaláló vagy valami olyasmi. Szeretett a műhelyben a rengeteg fém között dolgozni és újabbnál újabb munkákat kiadni a kezéből, amikre büszke volt, de ő is tudta, hogy neki nem ezt kell csinálnia élete végéig. Neki más feladata van, vagyis egy nap törzsfő lesz, talán és akkor a falujával és az ott lakokkal kell leginkább törődnie. Hogy nekik jó legyen. Nem lehet önző a népével szemben. Épp ezért van tele rengeteg tervrajzzal az inasszobája a műhelyben, már réges-rég elkezdte tervezni Hibbant jövőjét, ami eddig lehetetlen volt a sárkányok miatt. Hablaty számára pedig most már az EDDIG szó a kulcsfontosságú. Hisz itt az alkalma arra. hogy olyan világot teremtsen itt, amilyet csak szeretne. Főleg, ha a sárkánnyal együtt akar maradni. Tudja jól, hogy ők ketten összetartoznak már és a sárkánynak rá van szüksége a repüléshez. A sárkányra pillantott, aki figyelemmel követte eddigi mozdulatait. Társat látott benne és nem ellenséget. Olyan valakit látott a sárkányban, akit másban sose. Bíztak egymásban és békében megvoltak egymás mellett. Az apja képtelen lenne erre. Annak ellenére, hogy az éjfúriát gyilkos ösztönökkel emlegetik, békésen ült mellette és szemlélte a fiú mozdulatait. A hirtelen mozdulatok miatt se pattant fel és támadt rá. Hablaty pedig megnyugvást talált mellette. Felpillantott a sárkányra, ami ugyan azzal a kíváncsisággal nézett a fiúra.

- Mit szólsz, ha kitalálnánk neked egy nevet? - kérdezte a fiú mosolyogva.
Egy percig csak méregette a fiút és annak mosolyát, ami zavarba hozta Hablatyot, de felderült az arca mikor meglátta, hogy a sárkány utánozni próbálja. Meglepődött, mikor a sárkány szájában egyetlen fog sem volt, pedig tisztán emlékszik, hogy voltak fogai.
- Fogatlan? - kérdezte hangosan és a sárkányra sandított. - Úgy emlékszek voltak fogaid.
A sárkánynak se kellett több, megmutatta a fiúnak, hogy igen is vannak fogai, amiket nem fél használni. A fiú riad és elképedt arca láttán elégedettség futott végig a sárkán testén. Hablaty pedig csak nézett a sárkányra. Olyan sok dolog van, amit meg kell tudni a sárkányról, mer ez a sárkány már hozzá tartozik és mindent tudni akar róla. Sose gondolta volna, hogy ő, a világ leggyatrább vikingje egy sárkánnyal, egy éjfúriával fog társalogni, ahelyett, hogy megölné és az apja büszke lenne rá. Inkább a titokzatos sárkányt szemlélte és próbálta befogadni a látottakat, ami nehezen sikerült neki.
- Fogatlan. - bökte ki végül. - Mit szólsz hozzá, pajti?
A sárkány csak elmosolyodott, mint aki beleegyezett volna a furcsa név választásba. Hablaty bólintott, majd újra a bottal rajzolgatott a puha földbe. Először csak vonalaknak indult az egész, de hamar rájött, hogy a vonalak az éjfúria fejét alkotják meg a földben, amit az éjfúria is felismert. Hablaty meglepetten tapasztalta, hogy a sárkány mellette dorombolni kezdett, mint egy kismacska. Egy pillanattal később a sárkány felpattant mellőle és a fák felé iramodott, ahonnan egy igen csak nagy ággal tért vissza a tó partjára. Hablaty mozdultait próbálta utánozni, ám nem igazán jött ez össze a sárkánynak. Az egészből inkább egy hatalmas kavarodás lett, de mégis büszkén szemlélte munkáját az éjfúria. Hablaty nem tudta mi futhat végig most a sárkány fejében, de érdeklődve nézte annak munkáját. A nagy bambulásban rálépett Fogatlan munkájára, amire morogva figyelmeztette a sárkány. Hablaty számára pedig minden világos lett. Próbára teszi a sárkány őt, a bizalma érdekében. Rámosolygott a sárkányra, majd a "próbájára" koncentrált. Kifele haladt a körből, egészen addig fel se pillantott míg a sárkányhoz nem ért. Szembe fordultak egymással és figyelték a másikat. Hablaty felé nyújtotta a kezét és elfordította a fejét. Nem igazán tudta mit csinál, de az ösztöneit követte, az apja mondta mindig ezt neki. "Egy jó törzsfő az ösztöneire hallgat." Hablaty pedig pontosan ezt tette. Hallgatott az ösztöneire és bízott a sárkányban. Fogatlan csak nézte a felé nyújtott kezet, majd a fiú kezéhez érintette az orrát. Hablaty, ami megérintette a pikkelyes bőrt Fogatlanra kapta a tekintetét és a sárkányt figyelte. Egy pillanat múlva a sárkány kinyitotta a szemeit és Hablatyra nézett.A fiú ösztönösen tette a másik kezét is a sárkány fejére és simogatott végig azon, amit Fogatlan dorombolva fogadott.
- Pajti. - döntötte a fejét a sárkányéhoz.
Mindketten tudták, hogy ettől a pillanatól kezdve egy életre szóló kapcsolat alakult ki közöttük, aminek semmi se fog véget vetni. Hablaty tudta, hogy Fogatlannal az oldalán bármire képes lesz. Kezdve a felek kibékítésével, de ebbe már nem lesz egyedül.