1. fejezet

Rohant a faluba, ahogy csak tudott. Muszáj ott lennie a műhelyben, hogy segítsen az idősebb férfinak a munkákban. Persze nem a fiú lenne, ha nem esne hasra minden második kiálló gyökérben vagy csapná képen minden ág ami az útjába kerül. Számára még az egyszerű futás is hatalmas kihívást jelentet. Végig rohant a falun egészen a falu közepén álló kovács műhelyig. Berontott az ajtón és neki állt az idősebb férfi mellett dolgozni. Ám a gondolatai folyton visszakalandoztak az erdő mélyén sérülten fekvő éjfúriára, ami megmentette ma a haláltól a fiút. Hablaty nagyon jól tudta, hogy a sárkány egyetlen pillantása, ami őszinte segítség kérést sugallt felé, megváltoztatta gondolkodás módját. A szíve mélyén a fiú is tudta, hogy a sárkányok nem rosszak csak erre kényszerülnek. Hiszen, ha az öldöklésre lennének csak képesek a sárkányok, akkor azaz éjfúria se tett volna mást, ám helyette megmentette a fiút a másik sárkánytól a saját épséget kockáztatva. Hablaty azt is jól tudta, hogy a ma történtek után sose lesz képes úgy tekinteni a sárkányokra, ahogy az apja és a falu tagjai. A saját szemével látta, hogy a sárkányok nem csak öldöklésre képesek. Talán eljött a fiú nagy pillanata, ahol bizonyíthat végre apjának és törzsének is. Talán Ő lesz az, aki békét hoz a két fél között, azzal az éjfúriával. Nehéz munka áll a fiú előtt és ezt ő is nagyon jól tudja, de minden erejét és tudását bele fogja fektetni, hogy véghez vigye kigondolt terveit. Nem akar több háborút, ami évszázadok óta végeláthatatlan és reménytelen. Egyik félnek se kedvező a mostani állás. Vikingek halnak meg, nem beszélve a sárkányokról. Igaz fél attól, hogy mi lesz vele, ha az apja megtudja miben sántikál, de nagy reményei vannak ezzel kapcsolatban. Tartozni szeretne valahova, végre tagja szeretne lenni valaminek. A csapat, a törzs tagja akar lenni. Ha véget vett az évszázados háborúnak talán a törzs tagja lesz. Az apja büszke lesz rá és nem fogja haszontalannak tartani, ahogy évekig tette és most is teszi. Persze ott van az a tény is, hogy az apja azon nyomban árulónak nevezi, mert nem azt az oldalt választotta, amilyet kellett volna és kivégzik őt, amit nem akart. A törzsét kellene választania, azt ahova tartozik, de ő is tudja, hogy sehova se tartozik igazán. A saját otthonában is csak egy megtűrt személy. Valamilyen szinten igazat add apjának, hisz haszontalan volt, de most kitűzött magának egy célt, amit végig fog csinálni, bármi áron. Megígérte a sárkánynak, hogy segít neki és be is tartja az ígéretét, bármi áron. Már csak a sárkányon múlik, hogy segíteni fog neki és elfogadja-e a fiút, mint társat és barátot. Abban biztos volt, hogy valaminek elfogadta a sárkány, de nem tudta pontosan minek. Meg kell tudnia és együtt kell dolgoznia a sárkánnyal. A szíve és a lelke mélyén is tudta, hogy a sárkány biztonsága és élete rajta áll és nem árulhatja el a sárkány bizalmát, amit kiérdemelt. Még most se tudja felfogni, hogy a sárkány hagyta neki, hogy hozzá érjen. A sárkány pikkelyei egy pillanatra se emlékeztette őt a hal vagy bármelyik általa ismert pikkelyes állat pikkelyeire. Megmeri kockáztatni azt is lejelenteni, hogy a sárkány bőre selymes volt.
Bélhangos, a falu kovács kíváncsian méregette a fiút, hogy az mikor kap a figyelmetlenségén és lóg ki, hogy jelet hagyjon, vagyis dönt romokba mindent és miatt a sárkányok élelemmel hagyják hátra Hibbant-szigetét. Meglepte a fiú órákig tartó koncentrálása a munkájára és egyetlen percre se próbált kibújni a munka alól. Szó nélkül tudta mit kell csinálnia és csinálta is. Egy szót se kellet mondania a kovácsnak, hogy mit csináljon. Úgy szedte be a fegyvereket és kezdett neki a munkának, mintha nem is sárkányok repkednének kint, hanem csak besegít a jó öreg Bélhangosnak a munkában egy nehéz napon. De a kovács se lehet elégedetlen a fiú munkájával. Sose kap panaszt arra, ami a fiú kezéből került ki. Jól kitanította fiút, aki talán élvezettel végzi a munkát, amit a kovács műhelyben végezz. A fiú éppen a munkájukat végző csapatot nézte, aminek mindig is a tagja akart lenni, de már kevésbé szeretne az lenni. A sárkánnyal való érintkezés teljesen más nézőpontot adott neki.
- Nem mész ki? Nem akarsz jelet hagyni? - kérdezte a kovács.
- Elég jelet hagytam már és mindent rossz helyen. - mondta a fiú, korábbi hibáira gondolva. - Jobb, ha meghúzóm magam egy időre.
- Beverted a fejed, fiam vagy mi történt? - nevetett fel a kovács.
Hablatynak is be kellett vallania, hogy abban amit mondott van min nevetni. Ő, a nagy bajkeverő meghúzódik egy időre és próbál normális lenni.
- Talán a reggeli vita miatt. - mondta a fiú és visszament dolgozni.
A kovács csak nézett utána és fej rázva fordult vissza a munkájához. Nem tudta eldönteni, hogy higgyen a fiúnak vagy sem. Akik ismerik Hablatyot azok tudják, hogy a fiú mindig az apjának akart bizonyítani, hogy méltó arra, hogy a fia legyen. Talán rájött a fiú arra, hogy azzal semmit se bizonyít az apjának, amit csinál. Talán rájött, hogy majd eljön az ő ideje is és bizonyíthat az apjának valamiben, amiben méltó lesz arra, hogy Haddock legyen, de az nem most van. Nem a sárkányokkal való harc kellős közepén. A falu öröme volt, hogy a fiú nem került elő a portya alatt. Évek óta ez volt az első portya, amin a sárkányok nem fosztották ki a falu teljes élelem ellátmányát és ez annak is köszönhető volt, hogy Hablaty nem dugta ki az orrát se a kovácsműhelyből, ahol reggelig dolgozott a kováccsal. A fegyverek helyre hozásával ügyködtek azok ketten. Ám a fiú gondolatai most, a portya után még inkább visszakalandozott a sérült éjfúriához. Egyenlőre semmi ötlete arra, hogy segíteni tudjon neki. A nap már magasan járt mikor a törzsfő megérkezett a műhelybe. Hablaty hátul dolgozott, de rögtön meghallotta az apja hangját. Talán ez lesz életében az első alkalom, amikor az apja nem az egész falu előtt alázza meg és küldi haza, mint valami rossz gyereket. Újra a munkára koncentrált és nem arra, hogy az apja bármikor odamehet hozzá.
- Hablaty merre van? - kérdezte a kovácstól a főnök.
- Hátul. Dolgozik még, pedig mondtam már neki, hogy elmehet, de nem akar menni. - mondta a kovács. - Pedig egész este itt dolgozott. Beszélj vele lehet rád hallgatni fog és lepihen.
- Lehet. - monda elgondolkodva a főnök, majd Hablaty munkaterülete felé indult.
A fiú gondolataiba mélyedve élezte a kardot, amit nem rég fogott meg. Fel se tűnt apja közeledése, mind addig míg az a vállára nem helyezte súlyos kezét. A fiú ijedtében ugrott egyet és elejtette a kardot, ami centikre a lábától esett a földre. Tudta jól, hogy semmi rosszat nem tett most még is félve pillantott fel az apjára.
- Nem okoztál galibát, fiam. - kezdett bele a főnök.
- Tudom, apa. Megfontoltam azt, amit mondtál. - hazudta a fiú.
- Csak jót akarok neked. - mondta. - Erősíteni akartalak. Most már menj haza és pihenj le. Sokat dolgoztál az este.
- De van még munkám. - ellenkezett a fiú.
- Menj haza és pihenj le. - szólt rá erélyesebben az apja.
- Rendben. - sóhajtott fel a fiú.
Nehezére esett az apja szemébe hazudni, de ha elmondja, hogy miért döntött így első dolga lesz az apjának megölni az éjfúriát, amit nem akar. A sárkány védelme fontosabb neki, mint eddig bármi más. Felvette a földről a kardot, amit az asztalra rakott és az apja mellett a házuk felé indult. Csendben haladtak, majd a fiú elvált az apjától és a házukba ment, míg a törzsfő a Nagy Csarnokban összehívott gyűlésre tartott. Egy cseppnyi büszkeséget érzett a fia iránt a mai nap. A fiú pedig nehéz szívvel vállalta a terhet a céljai érdekében.