9. fejezet

Újabb nap, újabb próba és ez azt is jelenti, hogy Hablaty ma is elcseszhet valamit. Még csak a második napja a kiképzésen, de már most utálja és nem akar rész venni rajta. Inkább a műhelyben dolgozna Fogatlan műfarkán és foglalkozna inkább a sárkánnyal. Eddig vonzott ez a kiképzés, de most a világon semmi se taszította annyira, mint az a tény, hogy sárkányokról kell "tanulnia" és később megölni őket. Erre már egyáltalán füllik a foga. Mióta ismeri Fogatlant és több időt tud vele tölteni megismeri a sárkányokat, legalább is egy olyan részüket, amit sose látott. Hisz látta, hogy Fogatlan épp úgy meglepődött, mint ő a kard sértetlenségén. Estig kin volt Fogatlan mellett és figyelte, ahogy a sárkány játszik a fák között vagy egy apró pillangó után indul és azt kergeti a földön, amíg el nem tűnt a szeme elől. Már az elején rá kellett jönnie, hogy Fogatlan teljesen más, mint a többi sárkány. Inkább emlékezteti a sárkánya egy óriási, ám játékos macskára, mint egy vérengző fenevadra, de ő is tudja a második állítás is igaz a sárkányra. De mellette nyugodt és ezt örömmel tapasztalja minden alkalommal, amit mellette tölt. De maga Hablaty is lenyugszik, ha a sárkány mellett van. Nem akarja a kiképzést folytatni, de az apjának megígérte, így végig csinálja, de muszáj Fogatlantól tanulnia. Azt mondta nem fog csalódást okozni és szeretné ehhez is tartani magát. Nem akar tovább az apja szégyene lenni. Büszkévé szeretné tenni a tetteivel, legyen az bármi, de inkább az, hogy felül Fogatlan hátára és megoldja az ősidők óta tartó problémát, Fogatlannal. Ők már egy csapat és ezen már nem is tudnak változtatni. Ha választania kellene a sárkányt választaná, mert az megérti és elfogadja úgy, ahogy van. Nem ítélkezik felette a kinézette miatt, a képességei miatt vagy bármi más miatt, ami miatt lenézik a faluban. Várja, hogy a fiú hozza a műfarkat neki és repülni tudjon, de azt is tudja a sárkány, hogy arra nem most kerül sor, mert a fiú nem rossz munkát akar kiadni a kezéből. Nem ismeri a fiú munkáit sose látta, de valahogy még is tudja, hogy igényes munkát akar neki adni, amiért megmentette a saját kárán és ezért hálás neki. Egy ember se tenné meg azt, amit a fiú tesz érte és ezért nem fogja sose elárulni Hablatyot. Abban pedig reménykedik, hogy a fiú se fogja őt. Bár, ahogy a fiúra néz látja, hogy az jobban megbízik benne, mint másokban, nem beszélve arról, ahogy a fiú a faluja béliekről beszél. Fogatlan megérti a fiút, hisz hasonlóan ki van rekesztve a sárkányok világából, mint utolsó a fajtájából. Épp annyira kirekesztett volt a fészekben, mint a fiú a szigeten. Ezért értik meg annyira jól egymást, hisz ugyan olyanok.
Miután Hablaty visszament a Nagycsarnokba, Bélhangos bemutatta nekik a sárkányok könyvét, amit igaz nap, mint nap látott a saját otthonában, de két lapnál tovább sose olvasta, mert sose kötötte le, ellenben most. Kíváncsivá tette, hogy Bork oly sok évvel ezelőtt írt valamit az éjfúriákról és ha igen, akkor mit. Az ő szemében a sárkányok az elmúlt napokban, sokat változtak Főleg Fogatlan, aki egy éjfúria. Tudja jól, hogy az apja legnagyobb ellensége az ő barátja, hisz Fogatlan mindig megakadályozta, hogy a vikingek több sárkányt elkapjanak, de most meg ő maga esett fogságba, mert Hablatyon segített, de épp ezért hálás a fiú neki. Vacsora után, egyedül indult vissza a Nagycsarnokba, ahol neki állt a Sárkányok könyvét olvasni. Szinte már feladta a reményt, hogy talál valamit a barátjáról, ahogy a könyvet lapozgatta, semmit se talált, a könyv végéig. Egyetlen üres oldal maradt, amire csak feljegyezték az éjfúria nevét. Többször is átolvasta a leírtakat a sárkányról és nem értett velük egyet. Elővette a füzetét és a könyvre dobta, miközben még mindig az olvasottakat emésztgette. Be kell vallania, hogy Bork nála is kevesebbet tudott a sárkányról és csak a falu és a kalmárok történetei alapján írt az éjfúriákról. Sárkányára gondolva a fiúnak nem a halál istentelen ivadéka jut az eszébe, hanem egy óriási játékos macska jut az eszébe barátjáról. Örül annak, hogy egymásra találtak a sárkánnyal és az megváltoztatta a néző pontját, mind a világgal, mind a sárkányokkal kapcsolatban. Ezért hálás lesz mindig Fogatlannak.
Hablaty sokkal kevesebb kedvvel indult neki az arénáig vezető útnak, mint egy nappal korábban. Akkor még hitt abban, hogy tud valamit kezdeni magával ott, de a tegnapi felsülése után nem igazán akar még inkább a viccek középpontja és fő példája lenni, de ha így halad annál is inkább elássa magát, mind az apja, mind a népe szemében. Erőtlenül sétált az erdő mellett az aréna felé, miközben a kezében tartott sértetlen kardot vizsgálta. Azt nagyon jól tudja, hogy Fogatlan tüze más, mint a többi sárkányé, így elcsodálkozott azon, hogy a kardban az se tett kárt. Mikor az arénához ért a többiek is ott voltak már, így inkább távolabb állt meg onnan. Amint vége a kiképzésnek a műhelybe megy, ahol reményei szerint befogja fejezni a műfarkat Fogatlan számára. Lehetőleg még a mai napon. Bélhangos is megérkezett az arénához, majd beeresztette a fiatalokat a labirintusba, amit felállítottak a számukra és a mai sárkány számára. Egy valamit tudott a fiú, ha egy éjfúriát sikerült megszelídítenie akkor egy siklósárkánytól nincs félni valója, hisz Fogatlan talán az egyik legveszélyesebb sárkány, amit ismernek. Sóhajtva indult a karddal és a pajzzsal a kezében el a labirintusban. Első sorban a kovácshoz szeretne eljutni megtudni, hogy tényleg annyi az össze feljegyzés, amit az éjfúriáról. Szerencsének mondta, hogy nem futott össze a sárkánnyal, míg eljutott a kovácsig, azt jól tudta, hogy a többi srácra, már többször is rátalált a sárkány, de őt egyenlőre elkerülte.
- Nem tudta nem elkerülni a figyelmemet, hogy szinte semmit se írtak a könyvben az éjfúriákról. Talán vagy egy második kötet vagy...
- Semmit se tudunk arról a sárkányról, Hablaty. - mondta a kovács.
- De volt már olyan, aki megszelídített egyet. Nem? - kérdezte a fiú.
- Ha volt is, biztos nem élte túl. - mondta a férfi. - Befelé, Hablaty.
- Jól van, de csak elméletileg. - mondta a fiú.
- Hablaty, befelé. - szólt rá a kovács újra.
- Jó, már megyek. - mondta Hablaty.
Abban a pillanatban, hogy befordult az elsőként találta szembe magát Astriddal, aki jelzett neki, amit nem értett.
- Hasra, Hablaty. - motyogta a lány.
Hablaty tette, amit a lány mondott. A fal tövébe húzódott és úgy, ment közelebb a lányhoz és Takonypóchoz. Figyelte, ahogy a lány kikukucskál a fal mögül, majd rögtön vissza is húzódik a fal mögé. Ami azt jelenti, hogy a sárkány a közelükben van. Nem kellene ennyire borúlátónak lennie, de érzi, hogy ezt a feladatot is úgy elfogja bukni, mint a tegnapit. Látta, ahogy Astrid is és Takonypóc is könnyedén átbukfenceztek a másik falhoz és követte volna őket, ha a karja nem lenne gyenge a pajzs elbírásához és persze, hogy a sárkány kiszúrta őt.
- Ne már. - nézett a sárkányra, majd pattant fel, hogy eltűnjön onnan.
A sárkány, akit csak tudott üldözőbe vett, kezdve Hablattyal, de az fiú üldözését hamar feladta.  Hablaty így visszament, hogy Bélhangost faggassa a sárkányról, ám ez se tartott sokáig, hisz Astrid tartott felé a sárkánnyal a nyomában. Ideje se volt reagálni a dologra ugyan is a lány egy pillanattal később a lány rajta landolt, de rögtön fel is pattan, majd a pajzsot tépte ki a fiú kezéből és vágott le egyet azzal a feléjük közeledő sárkányra. Hablaty csak ösztönösen összehúzódott és várt, majd a csend hallatán felült és körbe nézett. Astrid egy pillanattal később rápillantott és a fegyverét a fiúnak szegezte.
- Ez neked valami hepped vagy mi? Ha nem fogtad volna fel a szüleink után mi fogjuk örökölni ezt a háborút. Ideje, hogy eldöntsd melyik oldalon állsz. - mondta a lány és dühösen elviharzott az arénából.
Pillanatokkal később Hablaty is kiviharzott az arénából és a műhelyig meg se állt. Morogva haladt a faluig, majd ugyan úgy morogva kezdet dolgozni a műfarkon. Órákig másra se koncentrált csak is a sárkány műfarkára, amivel el is készült. Percekig bámulta a munkáját, amit felemelt és az otthona felé indult. Holnap el kell vinni korán Fogatlanhoz, hogy megbizonyosodjon róla jó méretekkel dolgozott, de bízik abban, hogy igen. Fáradtan tette le kész munkáját a házban, majd ment fel a szobájába és feküdt le. Apja iránt érzett ilyen fajta dühöt, mint ma a lány iránt, akivel pár napja még legjobb barátokként beszélgettek. Bántotta, hogy a lány így beszélt vele, de valamiben igaza volt. El kell döntenie melyik oldalon áll, de nem a sárkányok és a vikingek között kell választania ezt nagyon jól tudja. Leginkább a béke és a háború között kell választaniuk és Hablaty a békét választott már rég. Bármibe is kerüljön neki meg fogja tenni, békét fog teremteni a sárkányok és a sziget között. Nem veszítheti el Fogatlant.
Hajnalban ébredt és indult el jó néhány halat összeszedni méretes barátjának, ami lefoglalja addig míg az épp farokhoz méri a tervét. Miután egy nagy kosár halat összeszedett Fogatlannak, a korsárral és a műfarokkal elindult Fogatlanhoz a medencébe. Fogatlan örömmel fogadta a fiút, még olyan korán is, meg persze azokat is, amiket a kosárban rejtegetett előle. De az se kerülte el a figyelmét, amit a kezében fogott. Körbe szaglászta a műfarkat, majd kíváncsian morgott a fiúra.
- Hoztam neked reggelit. - mondta Hablaty majd letette a kosarat, majd felborította azt, így a tartalma kiborult a sárkány elé. - Van egy kis izlandi tőkehal, néhány lazac és egy füstölt angolna. - mondta az angolna szóra a halak között turkáló Fogatlan morogni és hátrálni kezdett a hal kupactól. Hablaty rögtön kikapta az angolnát a kupacból és kellő távolságra dobta Fogatlantól, hogy az megnyugodjon. - Semmi baj. Én se nagyon csípem az angolnát. - nevetett a sárkányra idegesen. - Jól van egyél csak, addig én... Én teszem a dolgom, azzal te ne törődj.
Fogatlan boldogan vetette magát az angolna mentes halakra, addig Hablaty a farkához ment és hozzá illesztette a műfarkat az épp részhez. Nem csalódott a munkájában, tökéletesen passzolt Fogatlan méreteihez. Sietősen a sárkány farkához erősítette, majd szétnyitotta a redőket, hogy úgy is megtudja nézni. Fogatlan egy pillanattal később felröppent az égbe próba gyanánt, hogy jól gondolta mit is hozott neki Hablaty. Egy pillanatig érezte a repülés okozta szabadságot, majd zuhanni kezdtek Hablattyal. A fiú egy pillanat alatt felmérte a helyzetet és szétnyitotta a műfarok redőit így újra az ég felé közeledtek a föld helyett. Hablaty visszairányította magukat a medencébe, ahol Fogatlan finoman landolt és boldogan fordult Hablatyhoz. Közel egy hete tengődik a medencében és most itt a remény, hogy újra repülhet, csak most már azt az örömöt Hablattyal is megoszthatja.
- El se hiszem, hogy működik, pajti. - mosolygott a fiú a sárkányra, majd a fején húzta végig a kezét, amit Fogatlan dorombolva fogadott. - Már csak arra kell rájönnöm, hogy tartsam nyitva a redőket. Most viszont mennem kell. Később lehet jövök, addig szokd.... ezt. - mutatott a műfarokra és ott hagyta Fogatlant.
Elsietett az angolna mellett, amit felszedett és azzal indult tovább, gondolta jó lesz a kiképzésre, mint védelmi eszköz, hisz ha Fogatlan utálja, akkor talán a többi sárkányra is hatással lehet.