3. fejezet

Javában sötét volt mikor Hablaty visszaindult a faluba a medencéből. Nehezen hagyta ott Fogatlant, de a sárkány biztonsága fontosabb volt neki és mégse állíthat haza egy éjfúriával. Apa azon nyomban az arénába vitetné a sárkányt. Apja a tűznél ült és rá várt mikor belépett a házba. próbált halkan a lépcsőhöz lopakodni, de tudta jól, hogy az apja tudja, hogy haza érkezett. Nem akart beszélgetni, de tudta, hogy nem kerülheti el ezt. Főleg a mai nap után. Hablaty tudja, hogy az apja most büszke rá, de mégse boldog miatta. Egy olyan dologra büszke, ami nem Hablaty része és ez inkább szomorította a fiút, mint örömmel töltötte volna el. Az eddigi jó kedve rögtön elszállt és rossz kedvvel folytatta útját a szobája felé. Bár megtorpant az apja öblös és parancsoló hangja miatt.
- Hablaty. - szólt utána a férfi másodjára.
Nem fordult meg, mert tudta, hogy a fia ott van és pillanatok múlva lejön és tudnak beszélni. Hablaty felsóhajtott végül, majd leugrott a lépcsőn megtett pár fokról és az apjához sétált, feszülten. A makacsságuk miatt szokott a legtöbb beszélgetés vitába torkolni, de ma nem hagyja ezt a fiú. Beszél az apjával és próbálja nem a csillagos égig felhúzni, hogy az egész falu tudja miről meg a vita náluk, már megint.
- Későn jöttél. Merre jártál? - kérdezte a férfi, miközben intett fiának, hogy üljön le.
- Sétáltam. Gondolkoztam. - mondta a fiú lehangoltan.
- Bélhangos elmondta, hogy...
- Hogy nem mozdultam ki a műhelyből. Gondoltam. - mondta a fiú. - Nem okoztam gondot. Erről akarsz beszélni?
- A munkádat végezted. - mondta. - De valami baj van, fiam?
- Fáradt vagyok, ennyi az egész. - pillantott fel Hablaty az apjára. - Hogy álltok a fészek keresésével?
- Rosszul. - válaszolta tömören a férfi.
- Szerinted elmennek a sárkányok, ha fészek elpusztul? - kérdezte a fiú elmerengve.
- Biztosan. - mondta a férfi. - Miért érdekel ez ennyire?
- Tegyük fel, hogy másképp is meg lehetne oldani a portyák végét. Azt az elfogadnád? - kérdezte a fiú és az apjára nézett.
- Attól függ mi az a másképp. - válaszolt a férfi. - Mit forgatsz a fejedben?
- Semmit. - válaszolta a fiú. - Csak gondolkodok. Azt akarom, hogy béke legyen itthon.
- Anyád is folyton azt akarta, hogy békében éljünk a sárkányokkal. Te is ezt akarod? - kérdezte a férfi.
- Nem igazán tudom mit akarok. - mondta Hablaty.
- Mit tennél, ha te lennél a helyeben most? - kérdezte a férfi.
Hablaty elképedve nézett az apjára. Sose kérdezett tőle ilyet, sőt arra se nagyon akart gondolni, hogy egy nap fia követi őt a törzs élén. Erre elő áll egy ilyen kérdéssel, ami ledöbbentette a fiút.
- Keresnék egy megoldást, hogy béke legyen a szigeten. - mondta a fiú. - Egy kevésbe véreset.
- A sárkányokkal nem lehet békében élni. - mondta az apja és beleivott a korsójába.
- De mi van ha félre ismerjük őket? - gondolt Fogatlanra és az ők furcsa és új kapcsolatukra.
- Butaságokat beszélsz, fiam. Csak a fáradtság beszél belőled. - mondta nevetve a törzsfő.
- De ha igazam van, elfogadnád? - kérdezte a fiú makacsan.
- Hablaty. A sárkányok előbb falnának fel, minthogy a közelükbe kerülj. - mondta a férfi oda se figyelve.
- Alábecsülsz, apa. - mondta a fiú. - Mindig is alábecsültél, mert nem vagyok olyan, mint te.
- Ez nem igaz, Hablaty. - tiltakozott férfi, de jól tudta, hogy a fiának igaza van.
- Tudod, hogy nem leszek olyan, mint te. - mondta Hablaty pár perc hallgatás után. - Más elképzeléseim vannak Hibbant jövőjéről.
- Akkor mutass egyet vagy kettőt. - mondta a férfi egy perces meglepettség után.
Hablaty hálásan nézett az apjára. Nem csak Fogatlannal kezdett bele valami újba, hanem az apjával is sikerült egy normálisnak mondható beszélő viszonyt kialakítania a mai nap és ezek után talán képesek lesznek együtt dolgozni és úgy viselkedni egymással, mint egy normális apa-fia páros. Már, ha a vikingek világában van ilyen. Percekig ültek még csendben és szemléték egymást. Hablaty akart mondani még valamit, de nem jöttek szavak a nyelvére. El kell mondani apjának a történteket, de talán jobb lenne kis adagokban az apjának megtudnia a dolgokat. Jobb, ha előbb Fogatlannal foglalkozik és csak utána adagolja apjának a híreket, de most mégis melegség járta át a szívét. Sose beszélt az apjával így. Sose beszélgettek semmiről, főleg nem a sziget jövőjéről. Arról pedig nem is álmodott a fiú, hogy az apja kíváncsi a terveire. Talán rájött a törzsfő, hogy ő is tud mutatni valami újat a törzsnek. Ebben nem is téved, de nem abban tud újat mutatni, amire gondolni lehet. Hablaty mássága nem csak kivetni valókat hagy maga mögött, hanem elképesztő dolgokat.
- Holnap nem akarsz segíteni nekem? - kérdezte zavartan az idős férfi.
- Nem... nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet. - mondta a fiú. - Más felől meg Bélhangosnak kell segítenem.
Tervei szerint korán ki akart menni Fogatlanhoz és tervezni neki egy pótfarkat, de ha az apjának sikerül beszerveznie maga mellé egész napra, akkor erről le kell mondania még egy napra.
- Majd beszélek Bélhangossal. - mondta boldogabban a férfi. - Legalább tanulsz.
- Apa, ezzel még ráérsz. - mondta a fiú.
- Rég csináltunk valamit közösen. - mondta a férfi bánatosan.
Ebben a fiúnak igazat kellett adnia. Gyerek volt még mikor apja utoljára elvitte egy halászatra, de ott se nagyon volt apja segítségére, sőt inkább hátráltatta folytonos elcsászkálásával. Annak már közel 8 éve. Kissé megromlott a kapcsolatuk Hablaty folytonos bajkeverése miatt. Viszont itt az alkalmuk helyre állítani azt, kezdve a holnapi nappal. Talán a faluja is látni fog benne valamit és elfogadják a holnapi nap után. Sóhajtva nézett fel apjára, majd erőltetett egy mosoly az arcára.
- Ha Bélhangos nem bánja. - mondta a fiú.
Pléhpofa először csak meredt fiára, majd elmosolyodott és súlyos kezével hátba veregette fiát. Hablaty felszisszent a tompa fájdalom miatt, de tűrte. Rég látta apját boldognak, főleg ha vele volt egy szobában. Általában morcosan méregette fiát a szoba túl végéből és rászólt, ha valamit nem úgy csinált, ahogy az neki tetszett.
- Menj, feküdj le. Holnap korán kelünk. - mondta a férfi.
Hablaty csak bólintott, majd a lépcső felé indult és felsiettet azon. Fáj, hogy a holnapi nap nem tud kimenni Fogatlanhoz, de örül annak, hogy apja felajánlotta ezt neki. Talán majd este kimegy Fogatlanhoz és foglalkozik a sárkánnyal is egy keveset. Befeküdt az ágyába és egy ideig a plafont szemlélte. Csak most nyomta a vállát igazán a fáradság. Eddig nem is törődött vele, hogy tegnap este egy pillanatot, se pihent. Fel se tűnt neki, hogy pillanatok alatt elaludt. Sok volt neki ez a két nap és a történései.