6. fejezet

Már javában tartott a délelőtt mikor Hablaty felébredt. Kellett egy perc mire felfogta mennyit is aludt, majd felpattant és rohant a műhelybe, hogy munkába álljon. Centiken múlt, nehogy neki menjen valakinek. Visszakiáltott egy-egy bocsánat kérést, de leginkább azon volt, hogy minél előbb a műhelyben legyen és dolgozzon. Amint beért a műhelybe a kovács megállította.
- Apád vár rád a Nagy Csarnokban. - mondta a férfi.
- Most nem is csináltam semmit. - emelte az égre a tekintetét Hablaty.
- Beszélni akar veled. - mondta a kovács. - De azt meg ne kérdezd, hogy miről akar.
- Vissza jöjjek még? - kérdezte a fiú, bár tudja, hogy így is, úgy is visszafog jönni, bár lehet, hogy csak este fele, de azért biztosra akar menni.
- Szerintem megint a segítségedet akarja, de majd kiderül. Vagy vissza jössz vagy nem. - mondta a kovács és a munkájához fordult. - Este viszont valószínűleg portya lesz úgy, hogy kelleni fog a segítséged.
- Rendben. - mondta a fiú és kilépett a műhelyből.
Sóhajtva indult el a Csarnok irányába, ahol az apját is látta. Már nem volt értelme elindulni a Csarnok felé, hisz az apja pillanatokkal később mellette állt meg és nézett a fiára kíváncsian.
- Apa. - nézet Hablaty az apjára. - Miről akartál beszélni velem?
- Gyere, közben beszélünk. - mondta a főnök.
Hablaty sóhajtva indult utána és próbált lépést tartani az apja sietős lépteivel. Reménykedik abban, hogy Fogatlan még mindig biztonságban van és nem azt akarja neki megmutatni, hogy a sárkánya fogságba esett.
- Megint sokáig dolgoztál? - kérdezte a férfi.
- Igen, egy kicsikét. - vakargatta meg Hablaty a tarkóját. - Tudom nem kellene ennyit dolgoznom, de most benne vagyok valamiben.
- Mi az? - kérdezte az apja.
- Még tervezgetem. Nem igazán tudom mi lesz belőle. - mondta Hablaty, mondhatni az igazat. - De remélem, hogy a végeredmény pozitív lesz.
- Remek munkákat adsz ki a kezedből, Hablaty, ezt én is tudom. Abban pedig igazad volt, hogy sokáig csak alábecsültelek, amit nem kellett volna. - mondta a férfi, ami egy kis erőt adott a fiúnak.
- Hova akarsz kilyukadni? - kérdezte a fiú.
- Míg távol vagyok rád bíznám a falut. - mondta a férfi mosolyogva.
Hablaty a hír hallatán megtorpant és az apja távolodó alakját bámulta.
- Apa, én erre még nem... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Bélhangosnak jobban menne. Inkább mennék a kiképzésre, mint a többiek. Ne akarj egy olyan dolgot a nyakamba adni, amire nem vagyok kész és az emberek se engem látnának a helyeden, míg nem vagy itt. Még nem hisznek abban, amiben te. - zagyválta a fiú.
- Kész vagy rá. - mondta a férfi. - Bélhangos pedig segítene.
- Neki az újoncokkal kell foglalkoznia, ezt te is tudod. - mondta a fiú szem forgatva. - Értem, hogy felakarsz készíteni a dolgokra, apa, de ez nem azaz alkalom. Majd eljön az idő, mikor a falut rám bízhatod, de az nem most van. Gyerek vagyok még és jobb ha egy álló faluba térsz vissza.
- Már régóta nem vagy gyerek, Hablaty. - mondta a főnök.
- Apa, az életben egyszer nem lehetne az, amit én szeretnék? - állt meg Hablaty az apja előtt és reménykedve nézett fel rá.
- A kiképzésre akarsz menni. - mondta a férfi.
- Meg kell tanulnom sárkányt ölni. - hazudta a fiú. - Ott pedig Bélhangos úgy is vigyázni fog rám. Jobban megbirkózok a kiképzéssel, mint a falu gondjaival. Más ha neked segítek és az is más, ha egyedül kell csinálnom, apa. Viszont lesz  még alkalmad arra, hogy rám bízd a falut, de akkor már idősebb leszek. Most még hagyd, hogy leülepedjen az emberekben az, hogy nem azt csinálom, mint eddig.
- Legyen, elmehetsz a kiképzésre, de egy rossz szót nem akarok hallani rólad, mikor haza jövők. - mondta a fiú.
- Nem fogsz, ez biztos. - mosolyodott el a fiú. - Ma is segítenem kell valamiben?
- Nem, ma nem kell. - mondta. a főnök. - Boldogulok. Segíts Bélhangosnak.
- Akkor megyek is. - mondta a fiú.
Elgondolkozott azon, amit az apja mondott. Rá akarta hagyni a falut arra az időre, míg a sárkányok fészkét keresi. Ez nagy szó Hablaty számára, de erre nincsen készen. Alig 3 napja változott meg a szemszöge, szinte mindenben és még ő se tudja mire képes és mit tud megtenni. Nem akar most "új" Hablatyként csalódást okozni. Úgy érzi kezd minden a helyére kerülni és lassan, nagyon lassan megnyeri az embereket, de nem úgy, ahogy azt kellene. Viszont azt is nagyon jól tudja, hogy az emberek egyszer még a hátuk közepére se fogják kívánni, de meg fognak békélni a terveivel és reméli el is fogadják azokat. Hisz abban, hogy a szigeten lakók többsége képes lesz a sárkányokkal együtt élni, még az apja is, akinél makacsabb vikinget még sosem látott. Tudja, hogy az apja csak egy löketett akart adni azzal neki, hogy a falut rá bízza, de ezt még nem akarja. Mindig is tudta, hogy el fog jönni ennek az ideje, de még nincs rá készen, ahogy arra se lesz sose kész, hogy egyszer az apja helyére kell lépnie. De erre nagyon sokáig gondolni se akar. Sóhajtva fordult be a műhelybe és vette magára a kötényét. Bélhangos utasításait követve neki állt a munkának egészen addig míg a férfi mondta, hogy mit csináljon. Kora délután volt mikor Bélhangos elengedte, de Hablaty nem hagyta el a műhelyt. Letette a kötényt és a hátsó szobába ment dolgozni Fogatlan műfarkán. Néhány órányi sikertelen tervrajz után sikerült valami használhatott összerakni, de továbbra se érezte úgy, hogy használható lenne. Fáradtan állt fel és hagyta hátra a munkáját, hogy az erdőbe menjen Fogatlanhoz. Egy kis békére van szüksége és azt a sárkány mellett megtalálja minden alkalommal. Lassan sétált az erdőben és nézegette a tervrajzot a füzetében. Teljesen belemerült a tervezgetésbe, így fel se tűnt, hogy besétál Astrid gyakorló területére. Megtorpant mikor előtte elrepült valami. Zavartan nézett szét, tekintette pedig Astrid közeledő alakján, majd a mellette lévő fából kiálló szekercén állapodott meg.
- Szép dobás. - mondta és eltette a füzetet a mellényébe.
- Szóltam, hogy vigyázz. - mondta a lány.
- Elmerültem. - vakarta meg a tarkóját Hablaty.
- Miben? - kérdezte a lány.
- Néhány tervrajzban. - mondta Hablaty.
- Megnézhetem? - csillant fel Astrid szeme.
- Még nincsen kész, úgy pedig semmi értelme. - mondta Hablaty. - Meg nem is szeretek befejezetlen munkát mutogatni. Senkinek.
- Titkolsz valamit? - kérdezte a lány, gyanakodva.
- Én? Ugyan már, Astrid. Én lennék az utolsó ezen a szigeten, aki képes lenne valamit eltitkolni. - mondta  a fiú.
- Akkor miért vagy itt? - kérdezte a lány.
- Irányt tévesztettem. - mondta Hablaty.
- Már, mint az erdőben? - kérdezte újra Astrid a szemeit forgatva.
- Kifújom a gőz, ahogy te is. Csak nem épp éles tárgyakat dobálok a fáknak. - mondta Hablaty a szekercét vizslatva. - Rá férne már egy élezés, ahogy látom. Kezd tompulni az éle?
- Talán egy kicsit, nem figyeltem. - mondta a lány. - Apád elengedett?
- Már, mint? - kérdezte a fiú, Astridra emelve a tekintetét, de hamar folytatta a szekerce vizsgálatát.
- A kiképzésre. - mondta a lány.
- Igen. Bár nem rajongók annyira érte, de jobb, mint ha a falut bízta volna rám. - mondta a fiú, fel se nézve a vizsgálódásból.
- Rád akarta bízni a falu gondjait? - értetlenkedett a lány.
- Ne is mosd. Én is valahogy így reagáltam. - mondta Hablaty.
- De miért? - kérdezte a lány.
- Nem tudom. - mondta Hablaty. - Szerinte tanulhatok most későbbre, de szerintem még mindig nagyobb kárt tennék, mint segítenék. Meg dolgozok is valamin, ami eléggé lefoglal.
- Előbb-utóbb a te válladat is nyomni fogja a falu. - mondta a lány.
- Ha addig kihúzom. - húzódott félmosoly Hablaty ajkaira.
- Persze a kiképzés. - mondta a lány. - Csak túl tudsz járni egy sárkány eszén. Nem valami okos állatok.
Hablaty mondott volna erre valamit, de nem akarta lebuktatni magát és Fogatlant se. A sárkány bizalma egy győzelemmel ér fel nála. Az ikrek őrültnek tartanák e-miatt, sőt maga is annak tartja magát, de megtalálta azt a dolgot, amiben hisz és amit akar. Mindig is tudta, hogy nem olyan, mint az apja és most valamiben az anyjára hasonlít. Ezért is küzd annyira ezért a dologért, mert sose érezte ennyire közel magát az anyjához, mint amikor Fogatlan mellett volt.
- Talán alábecsüljük őket. - vont vállat. - Hisz valahogy még is sikerül fosztogatniuk.
- Talán. Vagy csak rutinosak már. - mosolyodott el a lány.
- Lehet. - mosolyodott el Hablaty is. - De abban is van valami, amit mondtál.
- Hogy túl tudsz még te is járni az eszükön? - kérdezte a lány.
- Kösz a bizalmat. - mondta. - Végül is vérre menő csata lesz az arénában.
- Csak nem ki akarsz hívni, Haddock? - kérdezte a lány.
- Csak jobb ellenfél vagyok, mint Takonypóc. - mondta Hablaty.
- Legyen. Győzzön a jobbik újonc, Haddock. - nyújtott kezet Astrid a fiú felé.
- Győzzön a jobbik újonc, Astrid. - fogta meg a felé nyújtott kezet Hablaty.
- Csak nehogy sírj a vereséged miatt. - mosolyodott el a lány.
- Nem fogok ne aggódj. - mondta a fiú. - Ha akarod megcsinálom ezt. - bökött a szekercére. - Vidd be Bélhangoshoz, majd később megcsinálom, csak sétálok egyet.
- Köszönöm. - mosolyodott el Astrid.
- Semmiség. - mondta a fiú. - Akkor később találkozunk.
- Aha. - szólt utána a lány.
Elindult a medence felé, ahol Fogatlan már várhat rá. Lassan közeledett a medence felé, majd tűnt el az árjárón és indult a sárkány keresésére. Fogatlan egy szikla kupacon ült és figyelt, majd Hablatyra nézett mikor az a közelébe ért.
- Baj van, pajti? - simogatta meg a sárkány oldalát a fiú.
Az csak morgott egyet és újra az ég felé fordította a tekintetét. Néhány perccel később a figyelme lankadt és a mellette álló fiúra nézett. Játékosan bökte meg az orrával a fiú oldalát.
- Azt hiszem van egy félkész tervrajzom a műfarkadhoz. - mondta a fiú. - Egy kicsit lassan haladok vele, ne haragudj, de valamit nem tudok megoldani. Most meg lassabban fogok haladni vele. A kiképzésre megyek. - mondta a fiú, mire a sárkány érdeklődve nézett rá. - Ne gondolj semmi rosszra, pajti.  Meg akarom mutatni az embereknek, hogy nem olyanok vagytok, mint azt ők tudják, de azért ebben segítened kell. Segítesz majd?
Fogatlan egy percig csak nézett Hablatyra, majd bólintott. A fiú elmosolyodott, majd megsimogatta a sárkány testét. Órákig ült a sárkány mellett és tervezgetett a füzetében, valamint lerajzolta Fogatlant, ismét. Alkonyatkor indult vissza a faluba, hisz megígérte Astridnak, hogy a szekercéjét helyre pofozza és nem akar a lánynak csalódást okozni. Sietve közeledett a faluba, ahol rögtön a műhelybe ment és áll neki a lány szekercéjének javításához. Óráknak tűnő munka után fáradtan indult a házuk felé. A lány szekercéjét a műhelyben hagyta, majd reggel odaadja a lánynak. Két napja van, hogy fegyvert találjon magának a kiképzésig.