Hablaty új élete 35. fejezet

Köszönöm, hogy olvassátok a blogom és a sok pozitív vissza jelzést. Remélem nem várattalak meg titeket az új résszel nagyon. Megpróbálok igyekezni a következővel, de pontos időt nem tudok mondani, hogy mikor lesz. A visszatérés közeleg. Remélem izgatottan várjátok majd. És végül remélem tetszeni fog ez a fejezet, bár kicsit rövid lett.

Egy kicsit ugrani fogok az időben, ha nem lesz gond.

* Hablaty *

Lassan már fél év is eltelt azóta, hogy Hibbanton jártam. Fáj a szívem utána, de még egy ideig anyával maradok és ha minden jól megy vele együtt megyek vissza. Itt fent a Északon is megváltozott az idő. Melegebb lett, mint volt. Egyre több sárkányfaj ismerek már. Kezdtem hozzá szokni, hogy újra van anyám és, hogy a családomban senki se tud főzni. Még én se. Én örülök annak ha megtudom sütni magamnak úgy a halat, hogy nem ég meg és azon kívül nem ég meg más. A főzéshez ügyetlen család vagyunk, de irányítani nagyon jól tudunk, főleg apa és Klaus.
De vissza térve a barlanghoz. Minden prímán megy, Fogatlan már nem annyira akar bevágódni Felhőugrónál. Többet segít nekem és semmi képen nem tágít mellőlem, mintha érezné, hogy valami rossz fog történni velem. Remélem ez nem igaz, mert akkor kapni fogok Astridtól, nem is keveset. Igaz nem ígértem meg neki, hogy épségben megyek vissza, de ő így is úgy is addig fog ütni amíg lélegzek úgy, hogy mindegy.
Vissza térve az itteni időre igen melegebb van itt is közeleg a nyár - ami máshol már tutira van. Ez lesz az első olyan nyaram amit nem otthon, unalmasan, sárkányokat " üldözve " , magányosan töltök. Erre gondolva sose hittem volna, hogy ez valaha lehetséges lesz. Már, mint az, hogy lesz kivel egyáltalán barátkoznom és nem ráadásul egy sárkány. Ez egész hihetetlen.
Eltelt az az idő is, hogy már EGY éve eljöttem otthonról, sőt ha belegondolok a Snoggletog is elmúlt. A második Snoggletogom nem otthon, de legalább egy olyan személlyel töltöttem akit szeretek és ennyi pont elég. Na jó két olyan személlyel töltöttem. Amit viszont nem értek az az, hogy most amikor Hibbanton tél van itt miért van nyár. Lassabban ér ide a meleg vagy valami hasonló. Meleg van Snoggletogkor. Ilyen se fordult elő még velem, de egyszer ilyenek is elő kell fordulnia. Igaz az Északi időjárást még nem ismerem, de nekem ennyi elég is lesz. És amúgy is én hozzá vagyok szokva a drága " kis " Hibbant időjárásához. Már nagyon hiányzik az otthonom, de még érzem, hogy nem mehetek haza van valami ami még vár rám, hogy elintézem, de nem tudom mi az. Vagyis nem tudom megmagyarázni a különféle előérzéseket amik időről - időre rám törnek. A legtöbb rossz, de néha - néha rosszak között feltűnik egy apró, de biztató jó is. Nem tudom miért, de a legtöbb rossz érzés a közel lesz, nagyon közel. És aggódók, mert érzem, hogy nem Hibbanton lesz, hanem itt. De most hagyjuk a rossz gondolatokat.
Fogatlanra néztem aki békésen szundikált mind addig, MÍG a bébi sárkányok meg nem zavarták őt. Élvezettel szeretik a kicsik Fogatlant szekálni.
 De drága barátom ezt nem nagyon tűri.
Így kevesebb, mint egy perc elüldözi őket.
 Utána meg bevágja a durcás sárkányt. Én rajta jobb esetben csak mosolygok.
Ilyen esetenként eszembe jut, hogy mi hogyan is kezdtük el a barátkozást. " Kicsit " barátságtalanul, de most meg elválaszthatatlanok vagyunk. Sose hittem volna, hogy én tényleg igazi barátra lelek egy sárkányban, de tévedni is emberi szokás. És nálam túl sok tévedés volt már, kijárt egy apró, de csodálatos JÓ dolog nekem is. Ennyi még az én satnya életemnek is jár. Ami már azért nem annyira rossz, hogy valljuk be.
Egyrészt a halottnak hitt anyám él és most vele vagyok.
Másrészt van egy barátom aki egy sárkány és Hibbanton is béke van.
Harmadrészt vár valaki rám, pedig nem érdemlem meg, de ő mégis vár rám.
És utolsó pontként ott van az az apró dolog mi szerint én Odin örököse vagyok.
Én az elmenekülésem után nem érdemlek ennyi jót, de mégis megkaptam és ennek örülök. Ilyen dolgoknak köszönhetem, hogy az életem mégse olyan rossz, mint az hiszem. Ilyenkor kell azt hiszem Odinnak és a többi istennek hálát adnom. És nem is egyszer. Nagyon köszönöm nekik azt az életet amit Fogatlannal adtak. Jobbat talán elképzelni se tudnék. De csak talán. Hisz ez még változhat.
Anya, mint eddig is menti a csapdába eset sárkányokat én addig felfedezem a távolabbi szigeteket vagy csak úgy bóklászok akarom mondani bóklászunk a környéken vagy a sárkányokról terjesztem ki a tudásom. Néha még időt is fordítottam rá, hogy egyet - egyet lerajzoljak a füzetembe. Mint például : a gnúvad, az esőszellő, viharszellő és némelyik szokványos sárkány sikló vagy egy rémség, sőt még némelyik kicsit is. Sose leszel olyan jó sárkány ismerő, mint anya vagy Halvér, de inkább anya nekem épp elég az is, hogy felismerem őket és tudom a rájellemző dolgokat vagy valamivel többet. Végül is ha vissza megyek többet fogok tudni a sárkányokról Halvérnél. Főként az Éjfúriáról. És amit megtudtam - többségben - csak az én dolgom lesz és Fogatlané. Olyan dolgokról. mint Fogatlan faja a legelső sárkány és csak egy megbélyegzett sárkány akiben túlcsordul a szeretet, a hűség és a törődés. Nagyon sokszor többet ér az ő szeretete, mint egy emberré. Hisz az emberek többsége kihasznál, átver vagy ami a legtöbbször előfordul hazudik. Egy sárkány nem ilyen nekik a törődés, a hűség és a szeretet több egy nyamvadt szónál, mint az embereknél. Ritka az olyan ember akiben ezek a tulajdonságok megvannak és komolyan gondolja, mint... mint egy sárkány. Ilyenből is ha kettőt ismerek és az az apám és Astrid. Astrid aki még nem ismer igazán, de törődik velem, hűséges hozzám, mert megígérte, hogy vár rám, pedig nem érdemlem meg és szeret amit szintén nem érdemlek meg tőle végkép. De köszönöm neki ezt és ami azután fog következni, hogy haza megyek.
Apám azért, mert törődik velünk és még anyával is, pedig az hiszi, hogy meghalt, hűséges anya emlékéhez és a törzséhez, végül pedig feltétel nélkül szereti a törzsét, a családját és a " halott " feleségét. Én ezért tisztelem apámat a legjobban bár velem nem törődött annyit, de tudtam, hogy szeret és nekem ennyi elég is volt. Éltem a magam különc életét, amit már értek. Régen nem örültem, hogy én abba a családba születtem, ami tovább viszi a törzs vezetését és ráadásul az az én feladatom lesz, de most már nem, csak megkellet értenem jó néhány dolgot. Most már tudom, hogy a törzs is elfogadna vezetőjének és amikor eljön az idő - ami remélem messze lesz még - büszkén veszem át apa helyét. És viszem tovább úgy a falut, ahogy ő is tenné.

Újabb 3 hónap telt el és még a rossz érzéseimből semmi se történt, de érzem, hogy ma valami nagy dolog történni fog. Valami nagyon rossz. Már majdnem egy éve vagyok anyával. Milyen gyorsan telik az idő. Ahogy a napok is. Most már tényleg haza szeretnék menni és anyát is rá kellene vennem valahogyan. Nem szeretnék egyedül haza menni vagy őt itt hagyni. Velem kell jönnie.
Fogatlanhoz fordultam egy kis idő elteltével.
- Pajti nem tudom te, hogy vagy vele, de én már haza szeretnék menni. És az is jó lenne, ha anya is jönne, igaz? Rá kéne vennem valahogyan. - mondtam.
Morgott egyet amitől olyan érzésem támadt, mintha azt mondaná : Igen, haza kéne már mennünk. 
Bementem a barlangunkba, ahol az estéket töltjük. Szerencsémre anya ott volt így tudtam vele beszélni.
- Anya beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Persze Hablaty, miről szeretnél? - kérdezett vissza.
- Vissza szeretnék menni Hibbantra és szeretném, ha te is jönnél. - mondtam.
- Nem mehetek vissza rá itt van szükség és a csapdába esett sárkányoknak is szükségük van rám. - mondta.
- Hibbantnak is szüksége van rád. - szólam.
- Nem Hibbantnak csak rád van szüksége. - vetette ellenem.
- Igen, de nekem meg rád van szükségem. Egy olyan emberre aki támogat bármiben. - mondtam.
- Erre ott az öcséd. - mondta.
- Nem hiszem, hogy még ezek után is úgy támogatna , mint régen. - szóltam el magam.
- Ezt miből gondolod? - kérdezte.
- Érzem. - vágtam rá, mielőtt bármit is megsejtene.
- Értem, de akkor se mehetek. - mondta.
- De...
Az eddigieknél is erősebb és rosszabb érzésem támad, ráadáskép még Fogatlan is feszült lett és minden sárkány is. Valami rossz, nagyon rossz dolog fog történni mégpedig MOST.
Egy pillanattal később a barlang - az egész - megremegett.
- Ez meg mi volt? - kérdeztem.
- Nem tudom, várj itt. - mondta és elrohant.
Én meg utána, nem jellemző rám, hogy bárkire is hallgassak. Ezt apától örököltem.
Anya kirohant egy kiugró jégdarabra amiről belehetett látni az egész " szigetet " . Én meg utána. És ami a szemünk elé tárult az nem volt valami kellemes.

* Hibbant *

Az elmúlt három - negyed év alatt egész sok minden történt a szigeten is. Elérkezett az a nap amikor Hablaty elhagyta a szigetet és ez bánatot okozott az apjának és Astridnak. Snoggletog valamivel boldogabb volt, mint az előző, de Astrid számára mégis szomorú marad addig míg a fiú akit szeret vissza nem tér. Ahogy a Snoggletog elmúlt a lányba úgy nőt valami rossz érzés, hogy a fiúnak valami baja esik és ha túl rossz ő és a falu nem értesül róla sehogy. Abba viszont beleőrülne, ha a fiút soha az életben nem látja már. Sokat jelent neki szereti, törődik vele és hűséges hozzá. Az ilyen pillanatokban amikor erre gondol olyan érzése van, hogy az a bizonyos személy is ilyeneken gondolkodik vagy éppen csak rá gondol. Bár a rossz érzés ellenére megjelent egy apró mosoly a száján. Bár apró volt sok embernek feltűnt, hisz rég látták már a lány mosolyogni. És örültek annak, hogy újra látják mosolyogni. 

A lány nem tudott róla, de nem csak benne volt egy olyan érzés, hogy Hibbant hősével valami baj fog történni. A törzsfőnek ugyan olyan, ha valamivel nem rosszabb érzése támadt a napokban ezzel kapcsolatban. Ha még az első szülött fiát is elveszíteni úgy, hogy soha nem mondhatta el neki, hogy bár nem olyan gyerek volt akire mindig is vágyott, büszke volt rá. Büszke volt arra amit elért, büszke volt arra, hogy békét tudott kötni egy sárkánnyal és arra, hogy az ő fia. Nem törődőt vele és mégis olyan utód lett akit bármelyik régi törzsfő megirigyelne. Míg évszázadokig harcoltak a sárkányokkal az ő fia - aki a valaha élt legrosszabb viking volt - pár nap alatt összebarátkozott egy éjfúriával. És tudta, hogy sose voltak barátai és sárkányért úgy állt ki, mint egy barátért vagy egy testvérért. Jól tudta, hogy a sárkány most már a fia számára több, mint egy barát vagy az aminek tekinti. Jól tudta. És azt is, hogy a sárkány hűséges a fiához, szereti és úgy törődik vele, ahogy neki kellett volna. Most jött rá, hogy nem kellett volna elhanyagolnia mikor még kis gyerek volt és lehet, hogy ezek után már nem is lesz alkalma arra, hogy megtegye. Még egy fontos ember elvesztését az életéből már nem bírna ki. Előbb a felesége, majd a fia. 

Egy olyan fiú aki olyan dolgokat csinált ami mások eszébe sose jutott volna. Egy olyan fiút veszíthet el. És ha bevallja magának nincs még felkészülve rá. Épp úgy, ahogy arra se volt, hogy eltűnt csak úgy. Ha azt az időt amit elvesztegetett azzal, hogy nem törődött vele, elhanyagolta vagy éppen csak nem hallgatta meg vissza kaphatná nem pocsékolná el. Ahhoz túl sokat jelent neki a fia, de ezt egészen addig nem vallotta be magának, míg el nem tűnt az életéből, talán örökre. De nem akart abban hinni, hogy nem látja már többet. Érzi, hogy baja esik, ahogy azt is, hogy vissza fog jönni és minden rendben lesz. 

Astrid egy ideje - vagyis amióta a rossz érzése megvan - csak arra tud gondolni, hogy a fiút nem fogja már látni. Elveszíti és a boldog élete elúszik. Hisz nagyon jól tudja most már senki mással nem lehetne boldog. És ha elveszíti már nem lesz alkalma elmondani a fiúnak, hogyan is érzet iránta mindig. Amiről a fiúnak tudnia kell. Nem veszítheti el úgy, hogy sose volt vele, se mellette. De nagyon jól tudja, hogy bíznia kell abban, hogy a fiú vele lesz élete végéig, amikor visszatér. Nem gondolhat arra, hogy HA egyáltalán visszafog térni, akkor mi lesz. Bíznia kell abban, hogy vissza tér, még ha nem is hozzá vagy miatta.

Amit egyikőjük sem sejtet, hogy az a rossz érzés nagyon távol tőlük most történik meg. De nem csak, hogy ők ketten nem tudták, de senki más se. De hamarosan megfogják érezni, hogy baj van. És akkor mi lesz, ha az az érzés elhatalmasodik rajtuk? Főleg egy lányon aki mindennél jobban szeret? És egy túlon - túl aggódó apán?