Hablaty új élete 94 fejezet

És igen nem hétvégén jött az új rész hanem még este.
Mindenkinek jó olvasást és szép álmokat is estére.

*Hablaty*

Már rég felkelt a nap, de Astrid azon kívül, hogy mikor merre menjek nem mondott semmit, ami egy kicsit zavart, mert más beszéd forma nem esett közöttünk. Szóval már vagy két órája volt nap kelte és azóta is csak megállás nélkül megyünk, szó nélkül és fáradt vagyok egy kicsit, de csak megyünk.
- Most komolyan Astrid meddig akarsz még röptetni minket? - kérdeztem hátra fordulva.
- Sokáig. - válaszolta mosolyogva.
Megforgatta a szememet és visszafordultam, hogy az utat figyeljem magunk előtt.
Egy érzés fogott el, hogy nem kellene tovább mennünk, mert baj lesz.
- Astrid biztos, hogy erre kell menni? - kérdeztem.
- Igen. - válaszolta.
- Hát jó. - sóhajtottam.
Fogatlan is feszültebb lett, amit Astrid nem érzett, persze nem ő volt az aki 3 évet töltött Fogatlan nyergében és minden izom rezdülését ismeri. Fogatlan fejére tettem a kezem és megsimogattam azt. Békésen repültünk tovább mikor a semmiből nyílvesszők törtek utat maguknak pontosa felénk.
- Kapaszkodj. - szóltam hátra Astridnak. - Pajti!
Fogatlan elkezdett pörögni és lőni kezdett a felénk közeledő nyilakra.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Astrid mögülem.

- Nagyon remélem, hogy nem az amire gondolok. - mondtam.

- Hablaty... 

- Fogatlan, vigyázz. - szóltam neki, de már késő volt.
Egy haló eltalált minket és a víz felé kezdtünk el zuhanni. Hatalmas csobbanással értünk vízbe, de nem voltunk a vízben egy percnél többet. Pillanatok alatt egy hajón voltunk. Egy nagyon is ismerős hajón. Szegény Fogatlant már egy ketrecbe zárták, ahogy minket Astriddal megkötöztek. Félperccel később három ember alakja öltött formát a kabin sötétjében. Mikor kiléptek a fényre csak egy "kicsit" lepődtem meg, vagyis inkább nagyon. Az állam valahol a tenger mélyét súrolhatta, azt hiszem.

Igazából nem lepődtem meg, hogy Rykert[rájke] újra látom, dehogy Dagur és Hanga is vele van azon nagyon. Viszont ha Ryker itt van, akkor Viggo sincs messze. Vagyis inkább túlon túl közel van. 

- Hablaty, tesókám, milyen rég találkoztunk. - mondta Dagur.

- Már kezdelek elfelejteni, de így lehetetlen lesz. - mondtam.

- Hablaty... - kezdte Astrid, de lepisszegtem.

Ő nem ismeri Viggot és Rykert se, de én igen, vagyis inkább valamennyire. De egy biztos élve kellek nekik, mert akkor már rég halott lennék. És tudom is mi miatt kellek nekik. De ne fogom a kezükre játszani soha. Fogatlan és a sárkányok védelme miatt soha. Inkább meghalok. 

- Valaki, már vár rád egy ideje, Hablaty. - mondta Ryker és elindult vissza amerről jött.

- Nagyszerű és ki lehet az? - kérdeztem ironikusan.

- Megvesztél? - kérdezte súgva Astrid.

- Figyelj, hagyd, hogy én beszéljek. Ezek profi sárkényvadászok. Egy véletlenül elejtett szó és végünk. Maradj mögöttem és ne szólj semmit. Kérlek, Astrid. - súgtam vissza.

Dagur és Hanga mögöttünk jöttek, de ők is susogtak valamiről. Bevezettek minket a kapitány kabinjába, ahol Viggo várt ránk, mint egy király.

Lehet, hogy ez az ő hajója, de király sose lesz, legalábbis számunkra.

- Elmehetek, mind. - mondta unottan Viggo. - A lányt zárjátok egy ketrecbe.

- De én mondtam, hogy...

- Azt mondtam mindenki elmehet. - szakította félbe Dagurt. - Kivéve a nagy idomárt.

Kösz a bókot. Astridra néztem, akit kivezettek az ajtón, ami be is záródott rögtön, amint kiléptek. Akkor erről ennyit, más menekülési terv kell.

- Ne törd a fejed menekülési terveken. - szólalt meg Viggo.

- Nem azon töröm a fejem. - válaszoltam.

- Hát akkor? - kérdezte.

- Hogy már megint miért vagyok itt. - mondtam.

- Egyszerű. Add át ami engem és a népemet illet és végleg békén hagyunk titeket. - mondta.

- Hogy mit kellene át adnom? - kérdeztem, mint egy hülye.

- Jajj, Hablaty ne játszd meg a hülyét. Tudom, hogy tudod miről beszélek. Ha jól értesültem Sárkány Szemnek nevezted el. És milyen találó neve van. - mondta. - Mégse kellett volna alábecsülnöm téged.

- Sárkány Szem? Nem semmi ilyen nem rémlik. - mondtam.

- Hát pedig a kis barátod, az a másik, aki éjfúrián repül mindent elmondott töviről-hegyire. A sárkánya fontosabb volt, minthogy mindegyik másik sárkányt és éjfúriát megmentsen. Pedig nem épp ez a feladata Odin két leszármazottjának? - kérdezte.

- Thyra sose tenne ilyet. - mondtam.

- Szóval mégis csak nálad van. - mondta és felállt. - De megtette, Hablaty. Pontos leírást adott arról, hogy az éjfúriák fészke merre van.

- És ha téves helyet mondott? - tettem fel a kérdést.

- Mindjárt megtudjuk. - mondta. - Lássuk csak azt mondta, hogy Délre, kint a Sziget világon túl egy apró sziget Londa-szigetétől nem messze.

Döbbenten néztem magam elé.

 Nem hiszem el, hogy Thyra tényleg megtette. Elárulta Villámot, Fogatlant, az éjfúriákat, engem és Odint.

- Mégse téves helyet adott meg a kis drága. - mondta Viggo. - Igor barátom örülni fog ennek az információnak.

- De a Szem sose lesz a tied. - mondtam, a hangom forrt a dühtől.

- Abban ne legyél olyan biztos. - mondta. - Te is megtörhető vagy, akár csak a lány.

- Sok mindent túl éltem már, ez se lesz kivétel. - vontam vállat.

- És a lány? - kérdezte.

- Ebből, hagy ki Astridot. - mondtam. - Ő nem tud semmiről. És add fel a Sárkány Szem nem lesz sose a tiéd.

- Ha ismernél tudnád, nem állok le míg meg nem szerzem azt, amit akarok. - mondta.

- Ha ismernél tudnád, sose adom fel azt amiben hiszek. - mondtam. - És az per pillanat az, hogy te és minden embered egy nap örökre eltűntök a térképről. Miattam.

- Majd meglátjuk, Hablaty. Addig is gondolkodj el egy kicsit a dolgok álláspontján. - mondta.

- A dolgok sehogy se állnak. - mondtam, ahogy elkezdtek kivezetni a kabinból. - Sose lesz a tied.

Bevittek Fogatlanhoz és Astridhoz. Fogatlan máris nyugodtabb lett, ahogy Astrid is. Aki rögtön a nyakamba akart volna ugrani, de nem engedtem neki.

- Hablaty, kik ezek? És mit akarnak tőled? - kérdezte súgva, bár senki se volt a folyosón, de ezen a hajón semmiben se lennék biztos.

- Viggo és Ryker, sárkányvadászok. Mindent tudnak, bárhol letudnak vadászni az embereikkel egy sárkányt. Semmi se állhat az útjukba, de én nagyon is oda fogok állni. Nem hagyom cserben a sárkányokat. Nem lennék képes rá. - mondtam.

- Habl...

- Bármit kérdenek tőled, ne mondj semmit. Tegyél úgy, mintha semmit se tudnál. Ebbe te nem keveredhetsz bele, ahogy Hibbant se. Maximum csak végső esetben. - mondtam ezt súgva.

Csak bólintott és leült a fal tövébe, ahogy én is és Fogatlan mellénk feküdt. Nem látunk ki, de tudtam mikor kezd el sötétedni. Egy Astrid és Fogatlan is kezdtek fáradtak lenni, ellenben velem. És a katonák közül is egyre többen mentek el a ketrec előtt, fáradtan, de vissza nem láttuk menni őket. Astrid hamar elaludt nekem dőlve, de neki döntöttem a falnak és felálltam, ahogy Fogatlan is. Elsétáltam a ketrec rácsáig, ahol kinéztem. Hirtelen Dagur jelent meg. Fogatlan morogni kezdet, de jeleztem neki, hogy hagyja abba.

- Ugye hiányoztam, Hablaty? - kérdezte.

- Nem mondhatnám. Eszembe se jutottál a legutolsó találkozásunk óta. - mondtam. - Bár hála neked, sok minden egy időre kiesett az emlékeim közül.

- Kár, hogy eszedbe jutott minden. - mondta.
- És, hogy kerültél pont te ilyenek közé, mint Viggo? Többet néztem ki belőled Dagur. Nem hittem, hogy ennyire lealacsonyodik az Ádázok feje. - mondtam.

- Meg kell élni valamiből. És a sárkányvadászat jól fizet, főleg ha utána a Fekete piacra viszed az árut. - mondta.

- De kétlem, hogy mindenről tudnál, ami a hajón folyik. - mondtam. - Például tudod, mit akar tőlem Viggo?

- Nem, de nekem lenne egy jobb kérdésem. Honnan ismered őket? - kérdezte.

- Míg barangoltam egyedül összefutotta velük. Előbb Fogatlan kellett, nekik, de most valami más, ami értékesebb. - mondtam.

- És mi az? - kérdezte.

- Kérdezd meg tőlük. Hátha elmondják. - mondtam.

- És Hanga? - kérdezte.

- Oh, hát ez tetszeni fog. - mondtam, ahogy a rácsra támaszkodtam.

- Miután te, elpusztítottad a húgod otthonát, én és Thyra mentettük meg. És nem értem miért, de ez után is megakart bosszulni, mert azt hitte miattam haltál meg. - mondtam. - Én semmi kép nem tettem volna meg érted a helyében. -sétáltam el a ketrectől ajtajától.

Semmi kedvem ahhoz, hogy a nyakamat szorongassam mikor düh kitörést kap. Bár szerintem, akkor még a rács se állítaná le. Kicsit messzebbről figyeltem a reakcióit, de csalódnom kellett, düh kitörése nem lett. Pedig megnéztem volna Viggo, hogy állítja le Dagurt, amikor düh kitörése van. Azt élmény lenne nézni. Végül Dagur elment és senki se jött oda hozzánk már. Szerencsére. Fogatlan is elaludt, de nem mélyen, éberen aludt. Talán egy óra elteltével már nem járt senki se a hajó azon részén, ahol és a sárkányok voltunk.

- Fogatlan. - szóltam neki, aki rögtön felpattant és odajött hozzám. - Tedd a dolgod.
Tudja mire gondoltam. Az itteni sárkányokra kell ráhatnia anélkül, hogy Viggo rájöjjön, akkor Fogatlan még értékesebb zsákmány lenne neki. Amit nem akarok. 10 perccel később, azt hiszem Fogatlan visszafeküdt.
- Sikerült? - kérdeztem.
Bólintott, majd elaludt újra. Én vele, velük ellentétben nem bírtam aludni, csak az éjfúriák jártak az eszemben. Ha bajuk esik én nem tudok megbocsájtani Thyrának, ahogy magamnak se.
- Hablaty? - kérdezte egy hang az egyik ketrecből.
- Thyra? - kérdeztem vissza.
- Igen. Sajnálom. - mondta.
- Elhiszem. - mondtam. - De Thyra miért? Miért tetted?
- Villámot megölte volna, ha nem mondok semmit. Nem tehettem ez vele. - mondta.
- Azzal amit tettél árultad el. - mondtam. - Inkább haltam volna meg, minthogy beszéljek vagy Fogatlannak baja essen. - mondtam. - Hol van most Villám?
- Itt van velem. - mondta.
- Kijuttatom magunkat innen, ígérem. - mondtam.
- Hablaty, meg tudsz nekem bocsájtani egyszer? - kérdezte.
- Nem tudom. - fordultam el a rácsoktól.
- Megértelek. - mondta. - De nem tudod mit tett, hogy beszéltem.
- Akkor mond el. - mondtam.
- Megölte az apámat, a szemem láttára. Ahogy Lápszirtből se maradt sok. De Haroldnak sikerül újra építenie. - mondta.
- Ígérem kiszabadítom magunka innen. - mondtam. - Most pihenj.
Visszamentem Astridhoz és leültem mellé. Nem bírtam elaludni, ilyen helyzetben nem. Ki kell jutnunk innen, az éjfúriák miatt. Meg kell mentenem őket. Ez az én nagy feladatom, tudom már, de azt nem tudom, hogy jutunk ki innen. Igaz a sárkányok Fogatlan parancsait várják, de azt csak végső esetben használom. De lehet, hogy az lesz az egyetlen megoldás, hogy a sárkányokkal ki tudunk innen törni, de még az se biztos. De ha ki is akarnék törni, az most lenne jó este, mert így mi eltudnánk innen menni. Elkezdtem Astridot bökdösni. Lassan, de felébred.
- Mi van? - kérdezte.
- Elmegyünk. - mondtam.
- Hablaty még is, hogy akarsz innen kijutni? - kérdezte.
- Sárkányokkal. - mondtam. -Fogatlan már... tudod.
- Igen, de akkor is Hablaty...
- A hajó fából van, csak kitudjuk lőni az oldalát. - mondtam.
- Szóval a vízbe akarsz fojtani mindenkit? - kérdezte.
- Kiakarok jutni innen. Aggódok. - mondtam.
- Jó, de nem ér rá? - kérdezte.
- Nem, majd otthon alszol. - mondtam.
Megforgatta a szemét, de felállt.
- Thyra, hallottad? - kérdeztem vakon.
- Igen. - jött a válasz a sötétből.
Felültünk Fogatlanra, majd bólintottam, hogy kiadhatja a parancsot. Sorra hallottam, hogy a sárkányok a falra lőnek és ezzel adtak némi világosságot. Fogatlan is lőni készült, pont olyanra, mint amikor Drago alfáját is kilőtte.

Hallottam a fát reccsenni, de nem tört még ki a helyéről, de azt is hallottam, hogy az emberek fentről megindulnak le.
- Hablaty ez nem fog menni nekünk és a többi sárkánynak se. - mondta Thyra.

- Nem hagylak itt. - mondtam.
- De majd kiszabadítasz, de most hozd helyre azt, mait elrontottam. - mondta.
- Rendben. - mondtam. - Pajti most vagy soha.
Felkészült a következő lövésre, ami egy kisebb darabot kivitt a hajó oldalából. Legalább akkorát, hogy mi kiférjünk. A víz szerencsére nem olyan nagy sugárban tört be a lyukon, mint arra számítottam, szóval a ketrecek nem a hajóaljban vannak.
- Kapaszkodj. - mondtam Astridnak, aki átölelte a derekam. - Menjünk.
Fogatlan kiröppent a lyukon és elindult rögtön a felhők közé. Lentről hallottam, ahogy Dagur dühöng, de ez van. Ismerhetne legalább ő, hogy úgy is kiszabadulok.
- Hibbantra, pajti. Amilyen gyorsan csak tudsz. - mondtam.
Néhány órán át csendben repültünk. Astrid se aludt, mert a szorítása a derekamon egy pillanatra se lazult.
- Miről beszélt Thyra? Mi az amit neked kell helyre hoznod? - kérdezte.
- Ne most Astrid. - mondtam.
- De Hablaty. - akadékoskodott.
Fogatlan miatt nem akarom elmondani most.
- Astrid, kérlek ne. - mondtam megint.
- Tudnom kell ha megint valami halálos hülyeségbe akarsz belefutni. - mondta.
- Elárulta Viggonak, hogy hol vannak az éjfúriák és Igor lehet, hogy odatart már. - böktem ki.
Fogatlan síros hangot adott ki, ami tudom, hogy azt jeleni, hogy fél, hogy mi lesz a fajtársaival.
- Most jobb? - kérdeztem.
- Hablaty. - kezdte.
- El kell mennem segíteni nekik, de nem egyedül megyek. Ti is jöttök. - mondtam.
- De előtte...
- Nem fogok pihenni Astrid. - vágtam közbe. - Lehet, hogy amíg békésen pihenünk, addig egy éjfúria se lesz, amit nem hagyhatok. Nem fordítok hátat nekik, ahogy egykor Hibbanttal is tettem. - mondta.
- Mert ha meghalsz, az nekik jobb lesz? - kérdezte.
- Nem fogok meghalni, ne félts. - mondtam.
Az út tovább része csendben telt. Amint leszálltunk Hibbanton, már pirkadt. Az emberek is kezdtek megjelenni, de csak alig-alig. Apa is köztük volt Klausszal. Ez lesz ám a Boldog Snoggletog az idén, legalább is nekem. Amint megláttak odajöttek hozzánk, vagyis hozzám. Fel se tűnt mikor ment el Astrid. Fogatlan bánatosan bújt oda hozzám. Letérdeltem hozzá és megsimogattam a fejét.
- Nem hagyom, hogy bajuk essen, ígérem pajti. - mondtam és a fejére hajtottam a sajátom.

Közben apáék is odaértek hozzánk.
- Mi a baj, Hablaty? - kérdezte apa.
- Nem maradok sokáig. - mondtam.
- Mert? - kérdezték egyszerre Klausszal.
- Az éjfúriáknak segítenek kell. - mondtam.
- Vannak még éjfúriák? - kérdezte Klaus.
- Egy egész szigetnyi, de ha nem megyek akkor tényleg Fogatlan lesz az utolsó. - mondtam.
- De nem mehetsz egyedül? - kérdezte apa.
- Nem a srácokkal megyek. Nem sokára. Bocs apa, hogy nem leszek itt, de ez fontosabb nekem. - mondtam.
- Rendben. - mondta. - Hova küldjem a többieket?
- A suliba. - mondtam.
Bólintott, majd elment, de Klaus nélkül.
- Jössz? - kérdeztem.
- Persze. - mondta.
Elindultunk a suli felé, csendben.
- És történt valami amíg nem voltunk itt? - kérdeztem, hogy megtörjem a csendet.
- Nem nagyon. Jött az a lány amelyik még elég vikingesnek néz ki és marad. - mondta.
- Mert? - futott ki a számon.
- Elpusztították a faluját és új otthonra van szüksége. - válaszolta.
- És ezt te honnan tudod? - kérdeztem.
- Ő mondta, mert találkozta vele valamikor. - mondta.
- Amúgy mellesleg Boldog Születésnapot. - mondtam.
- Kösz, te vagy eddig az első. - mondta.
- Apa? - kérdeztem.
- Mielőtt leszálltatok csatlakoztam hozzá, de egy szót se válltótunk. - mondta.
- Jól van na. - mondtam.
- És veletek mi történt? - kérdezte.
- Sárkányvadászok. - mondtam. - Akiknek a Sárkányszem kell, de nem adom oda nekik, semmi áron se. De most az éjfúriák a fontosabbak. Helyre kell hoznom, amit Thyra elhibázott, de megértem. Lehet azt mondom, nem tettem volna azt, de én is beszéltem volna, ha a családomról lenne szó. - mondtam.
- Miért mi történt? - kérdezte.
- Megölték az apját csak azért, hogy mindent elmondjon a Szemről és az éjfúriákról, de Fogatlanról nem mondott semmit, szerencsére. Ha Viggo tudná, hogy mi akkor első sorban Fogatlan kellene neki. - mondtam.
- Kegyetlen Viggonak? - kérdezte Klaus és megállt.
- Igen. Ismered? - kérdeztem.
- Néhányszor megjelent a kiképzés helyszínén, hogy okítson minket a sárkányvadászatra. Nem volt valami szimpi pasas. - mondta.
- Sárkányokra vadászik. Miért lenne szimpatikus? - kérdeztem.
- Semmiért. De amint megláttam kerülni akartam, de nem ment, rám volt szállva. Szerintem tényleg örülj, hogy nem te voltál ott, azon a kiképzésen. Viggo tényleg kegyetlen. - mondta.
- Tudom, hallottam róla és egyszer majdnem meg is billózott, mint egy lovat. - mondtam. - De elhiheted nekem sokkal rosszabbak is vannak, mint Viggo.
- Például ez az Igor. - mondta.
- Az Éjfúria Gyilkos. - mondtam. - Előbb kell odaérnünk, mint ő. Talán sikerül elköltöztetnünk az éjfúriákat.
- De ez is csak egy talán. - mondta.
- Igen. - sóhajtottam.
Közben megérkeztünk a suliba is, ahol még nem volt senki. Némán vártunk a többiekre, akik 10 perccel később megjelentek. Először Astrid, majd Takonypóc, Halvér és az ikrek.
- Apád azt mondta dolgunk van. - mondta Takonypóc. - És mi lenne az?
- Akartok látni vad éjfúriákat? - kérdeztem.
- Minek? - jött a kérdés Takonypóctól.
- Mert valaki, vagyis az az Igor nevű pasas a fészkük felé tart, hogy mindegyiket egytől-egyig megölje, de mi ezt megakadályozzuk. - mondtam.
- Szét kell ütni néhány arcot benne vagyok.- mondta Takonypóc.
- És ha baj lesz? - kérdezte Halvér.
- Fogatlan az alfa. Hallgatnak rá. - mondtam. - Menjetek és szedjetek össze néhány fegyvert, amire szükség lesz. 10 perc múlva ugyan itt, de akkor más indulunk.
Mindenki elment, ahogy én is haza mentem a kardomért és néhány kapszuláért is. Otthon lefele menet anya megállított.
- Hablaty..
- Apa elmondta? - kérdeztem. - Figyelj anya. Ne aggódj miattam, visszajövünk mind, de ez most az éjfúriákért lesz.
- Tudom, fiam. - mondta. - Vigyázz magadra és a többikre is.
- Estére itt leszünk. - mondtam és kiléptem az ajtón. - Remélem.
Visszamentem a sulihoz, ahol már mindenki ott volt.
- Menjünk.

Fogatlan kontra Szilaj

Még mindig nem rész, tudom, de az is lesz a hétvégén.
Nos ma arra jutottam, hogy az Így neveled a sárkányodat összehasonlítom egy másik rajzfilmmel. A voksom pedig a Szilaj, a vad völgy paripájára esett.

Amit elsőként megemlítek, hogy mindkét film Dreamworks-os.

Tömören a Szilajról: Szóval maga a film arról szól, hogy egy vadló, egy musztáng beleszületik a Vadnyugat azon korába, amikor a vasutat építik. Mikor eléri azt a kort, átveszi a ménes vezetését, ami nem könnyű azért. Hisz a tisztség felelősséggel jár. Egy nap azonban emberek érkeznek az otthona közelébe és kíváncsi rá. Persze itt kezdődnek a kalandjai. Elfogják és elviszik egy lovas-katonai tábor féleségbe valahol a pusztába. Megpróbálják betörni, de egy született vadlovat nehéz. 2 nappal később egy indián fiú is odakerül, akivel megszöknek és elviszik a falujukba. Ott értetlenkedik magában egy sort, hogy a lovak miért vannak az emberekkel. Majd ott is megpróbál a fiú rá ülni, de nem jön össze neki se, egyenlőre. Aztán összeköti a saját kancájával, hogy az próbálja meg megszelídíteni egy kicsit. Persze az a poén benne, hogy a két ló egymásba szeret. Végül a fiú elengedi, amikor rájön sose fognak rá ülni. El is indulna haza és vinné magéval a felszedett kancát is, de itt jön a baj. A katonák akiknél volt rátámadtak a falura. Mindketten visszamennek, az egyik segíteni a másik csak azért, hogy ne essen az elsőnek baja. Igazi szerelem. De így is baja esik a kancának, mert lelövik és majdnem vízbe fullad, de a mi vagyis az én hős szerelemes lovam utána ugrik, hogy megmentse. Bár egy vízesés vagyis a gravitáció ellen még ő se tud tenni semmit. Végül megint elviszik, de ezennel egy vasút építő brigádhoz. Hajnalban fel kell vonszolniuk a lovaknak egy dög nehéz gőz mozdonyt a hegyre vagy dombra(ki minek nézi), ahol leesik neki, hogy merre is tart a vasút. Persze, hogy az otthona felé. Megakadályozza egyenlőre, hogy a vasút ne haladjon, de ez se tarthat sokáig. Elmenekül onnan, de majdnem odavesz a tűzbe, ami miatta lesz. De megmenti az indián srác és itt jön a nagy örömködés. Vagy két percig, mert persze, hogy a katonák se maradnak meg a seggükön egy helyen. Rájuk találnak és megint kezdetét veszi a hajsza. Itt persze hagyja a ló, hogy a srác felüljön rá, hisz ez a menet életre vagy halálra megy. Végül megmenekülnek és haza mennek a fiú falujához. Megjelenik a halottnak hit kancája és egy érzelgős búcsút vesznek a fiútól, majd elindulnak Szilaj otthona felé, ahol örömmel fogadják őket.

Tömören ennyi. Én ajánlom, hogy nézzétek meg, persze csak az aki még nem látta, mert teljesen szívbe szökő film, mint az Így neveled a sárkányodat.

De jöjjön az összehasonlítás.

Oké gondolom az első gondolatat a többségnek az, hogy ebben most mit kell összehasonlítani, hisz semmi közös pont nincs a studion kívül. Pedig... pedig van, csak oda kell figyelni.

Nos akkor lássuk.

Mindkettő először is egy amolyan most-nézd.meg-a-tájat képkockákkal kezdődik.

  

Ugye elkezdik mutogatni, hogy milyen is Hibbant, csak van az a  kicsi baj, de ez itt most mellékes, szerintem. Ugyan úgy, a Szilajban is a tájjal kezdik, amit egy kicsit elhúznak, de eszméletlen szép a táj, legalább is szerintem. Aztán ott van az is, hogy a főszereplők mesélik el a saját szemszögükből a történetet, részben, mert persze ott van a HTTYD-ben azok a jelenetek, amikor nem Hablaty van a középpontban, de nem baj. Nos egy kis mese van közben, de a Szilaj még annyival egészül ki, hogy bepillantás kapunk egy picit Szilaj gondolataiba időnként. 

Aztán ott van az a másik dolog amit előbb említenék meg, hogy van az a sas a Szilajban. Az a madár is egy olyan szirt alatt repül át, mint Fogatlan és Hablaty ez első éles repülésükön. Egy kicsit koppintottak, de nem baj. DW film. 

  

Nos ez is hasonlít a két filmben, de van még. Például, amikor Fogatlan a 2. részben Felhőugrónak rajzol egy jégcsappal, az a Szilajban úgy jelenik meg, hogy a kis Szilaj szomjas és a jégcsapok olvadt vízével kell beérniük. Na erre a kiscsikó fogja magát és egy hatalmas jégcsapot elkezd nyalogatni, de a nyelve hozzá fagy, mint Fogatlannak rajzolás közben.
  
A két kis értelmes cukiság. Akkor ott van, hogy a srác miután a ló megmentette az életét elindul megkeresni bármi áron őt, ugyan úgy, mint Hablaty Fogatlant, mikor lelőtte. Tagadhatatlanul DW film mindkettő.

És a végére hagytam a legfontosabbat. Van az a jelenet, amikor ugye Fogatlan megadja magát Hablatynak és a kezébe nyomja az orrát. Ez ugyan így benne van a Szilajban is. Csak ott a ló nem szelídül meg, mint később Fogatlan.

Nekem úgy ennyi fontos észrevételem volt a két film között. Ha tetszett ez a bejegyzés, akkor oda le lehet írni, hogy melyik rajzfilmmel hasonlítsam össze legközelebb, ami kedvencünket. Nem csak DW-os lehet. Bármilyen, csak címet kérek, hogy le tudjam tölteni.

Rész hétvégén lesz, addig is sziasztok. :D

És jó olvasást.

Beindult az ötlet gyár!

Nos arra gondoltam, hogy azzal dobom fel az oldalt, hogy ugye a sztori mellett, hogy írok ilyen véleményeket. Nos még arra is gondoltam, hogy bármely észre vételt vagy hasonlóságot is a két film között, a sorozatokkal vagy más filmekkel ide leírom, hogy valamivel színesebb legyen az oldal.

Ez csak így jött. Szóval kicsit felturbózom a blogomat ezekkel, már ha tetszik nektek ez az ötlet.

Nyugodtan mondjátok az, hogy nem, ha nem tetszik nem sértődők meg, mert ugye ez csak egy ötlet, ami ha nektek teszik meg valósul. 

Mint eddig oda le várom a hozzászólásokat. 

És azt hiszem kezdek visszatérni, de ezt majd meglátjuk. Az ihletem visszatért, hogy elkezdtem újra nézni a filmet és a sorozatot. Előbb kellett volna tudom, de nem volt rá időm, eddig, de most van és folytatom az írást a Happy End-ig. :D

Nagyon köszönöm, hogy eddig is kitartottatok mellettem és a blog mellett.

Ti vagytok a legjobbak!!!!

Egy észrevétel

Hét végen újra néztem az Így neveled a sárkányod 2 részét és abba véltem felfedezni egy dolgot, ami nem biztos, hogy mindenkinek feltűnt, de lehet, hogy van akinek igen.

Szóval van az az ominózus jelenet, amikor a zablaagyar elrabolja Hablatyot Fogatlan nyergéből és elviszik Hablatyot. Fogatlan pedig lezuhan és sír Hablaty után. Majd jön néhány sárkány a víz alatt és elviszik Fogatlant is a Gnúvad barlangjába. 

az esedékes jelenet

(a végét nézzétek meg, mert ott a lényeg)

Ugye mindenki azt hiszi, hogy azok a sárkányok Forkatlanok, de igazából nem. Ez nekem is most tűnt fel. Azok a vízi sárkányok Tengeri Sokkolok.

Nos szóval igen belőlük van ott néhány, aki Fogatlan "segítségére" indulnak.

Nekem is onnan tűnt fel, hogy ezek nem Forkatlanok, hogy néztem a Race to the edge, 3.-5. évad most felkerült részeiben, persze felirattal láttam és abban szerepeltek. Erre mikor nézem újra a filmet, mondom magamba a Forkatlanoknak nem két fejük van és viszonylag kicsik, hisz egy Forkaltan nem éppen kicsi jószág, mikor már kifejlett példány, szóval nekem ez így feltűnt.

Nem tudom, hogy ez kinek tűnt fel eddig, de nekem csak most. Viszont lehet, hogy ezzel most mindenkinek valami újat mondtam. 

Ha lesz még ilyen észre vételem, akkor írok majd arról is.

Nos a rész a héten lesz valamikor remélem. Ezt most nem mondom ténylegesen biztosra, mert a héten végig dolgozok. Nem azt mondom, hogy fáradt vagyok meg minden, de haza jövök és kedvem sincsen semmihez, de írogatom, szóval hétvégére meg lesz a rész az tuti.

Addig is olvasgassatok egy kicsit vissza mint én, aki más azt se tudja mit írt :D

A véleményem 1. rész

Mondjuk úgy, hogy készülő félben van a következő fejezet, ami igaz is(kerek 3 mondattal, de halad). Szóval addig "gyorsan" összedobtam az első vélemény kifejtős nem-rész-részt :D


Szóval akkor itt az én személyes véleményem az Így neveled a sárkányod 1. részéről.

Szóval először is kezdem az előzetesekkel. Amik lejjebb vannak.

az egyik előzetes

és a másik

Ez ugye 2010-ben volt.
Hát, hogy is mondjam ez a két előzetes először nem nagyon hozta meg a kedvemet, hogy megnézem a filmet. Minden annyira más milyen, mint a filmben.
Valami olyasmi volt az első gondolatom, hogy "Sárkányok és vikingek egy filmeben? Hagyjuk." 
Utána persze lement a mozikban úgy, hogy nem néztem meg.
Igazából nekem az előzetes összevágásával volt bajom vagyis még most is van.
Egy kicsikét olyan össze-vissza, főleg a szinkron.
Hisz ott is beszélnek, ahol a filmben nem és ez egy kicsit zavaró legalább is szerintem.

Magát a filmet, talán két évre rá néztem meg, de úgy, hogy előtte a sorozatot kezdtem el nézni.
Mondtam is magamban előbb a filmet kellene megnézni, hogy tudjam mi is történt, hogy ott sárkányok vannak.
És megnéztem.
Fogatlan egyből a szívembe morogta magát.

De inkább mondom a saját véleményem a filmről.

Nos az eleje. Oké Dreamworks film, amiből én nem igazán szerettem filmeket, az egyetlen a Szilaj, a vad völgy paripája volt. De persze miután megnéztem egyre több Dreamworks-os filmet néztem meg. 

Tehát a történet elején lejátszódó folyamat ugye egy békésnek tűnő szigetet mutat be, az első két-három percben. Ezzel nincs semmi baj, én is élnék ott. Aztán jön a baj, a kártevők, vagyis a sárkányok. Én már a szúnyogoktól ki vagyok, de a Hibbantiak nem hagyják magukat. Életvitel. Kinek mi. És végül megjelenik Hablaty, a főhősünk. Kicsi, egy izom réteg sincsen rajta és mindenki csodálkozik, hogy él ilyen körülmények között. Na én is ilyen voltam. De mondjuk meg is értem, hogy bizonyítani akar, de nem magának. Hisz csak az apjának akar megfelelni, olyan fiú akar lenni, akire az apja vágyik. Ez érthető, melyik gyerek nem akar a szülei kedvére tenni? Senki se akarja azt látni, hogy a szülei miatta szégyenkeznek. Hablatynak ez felért egy kínzással, hisz nem mellesleg neki kell majd a törzset egy nap az apjától átvennie. És ekkor még nem nagyon meg felelő erre. A sárkányok nekem nagyon újak voltak. A Harry Potter volt az első amiben sárkányt láttam igazából. De ez mellékes. De mit mondjak ezek a sárkányok nekem szimpiben voltak, de kinek nem. Végül eltalálja Fogatlant a találmányával. Egy teljes pillanatig hisz abban, hogy minden megváltozhat az életében, de ne. Aztán jött az a pillanat, amikor Hablaty mindenki előtt leégette magát. Biztos jobban örült volna annak, hogy a sárkány végezzen vele, mint az apja szidalmának. Szegény fiú és ez csak egy átlagos reggel volt az életében. Senki se hisz neki, hogy valami tényleg sikerült neki ebben az életben. Én se hitem volna, de láttam. Szóval apa haza küldi, mert csalódott benne, tipikus szobafogság feeling. De a mi főhősünk nem szeret a fenekén megmaradni, így elindul meg keresni az éjfúriát, amit meg is talál, megkötözve. 

Mondom magamban szegény sárkány. Hát most nem az? Hisz csak azt teszi, amit az életben maradásához szükséges. Hablaty először megakarja ölni, de a szemébe néz és valami át fut rajta.

Én szerintem abban a pillanatban jön rá, hogy ő nem olyan, mint az apja, mint a faluja lakói, neki nem a sárkányölés a feladata. Neki valami teljesen más. Hisz ha képes volt úgy belenézni a sárkány szemébe, hogy nem egy gyilkost látott, hanem saját magát, aki retteg a következő lépéstől, közéjük tartozik? Nem. Hisz, mindenhol van egy kivétel, aki nem olyan, mint a többiek. És ez pont Hablaty. Hisz rá nézel és már rögtön tudod ő nem olyan viking, mint az apja. Valami nagy tett vár rá. Végül elengedi Fogatlant, aki ugyan azt látja Hablatyon, mint az előbb a fiú rajta. Nem bántja, csak a szívbaj hozza rá. Nálam akkor futott át az, hogy én nem csak elájultam volna, de ott helyben haltam volna meg, ha egy olyan sárkány üvölt a képembe, amiről szinte semmit se tudok és labilis a személyisége. Kösz inkább a halál, mint egy következő találkozás.

Végül mikor haza megy apa bejelenti, hogy mehet az arénába sárkányt ölni, persze erre ő már nem akar, még egy olyan halálközeli élmény, kösz, de inkább passzolom. Bár bele megy, inkább teljesíti az apja "kívánságát". Példa mutató egy gyerek. Szóval elmegy, de majdnem meghal már az első öt percben. Végül a fejében szöget üt az a mondat, hogy minden sárkány csak ölni akar. 

Kérdés : Ha minden sárkány csak ölni akar, akkor Fogatlan miért nem, akarta megölni? 

Például, mert nem csak ölni akarnak, hanem az ösztönük után mennek és azért portyáznak, persze azt leszámítva, hogy valami giga rondaság lakik a fészkükben, ami ha úgy tartja kedvét bekap egy-két sárkányt. Kösz, de ebből én se kérnék. Megkeresi Fogatlant, aki egy medencében van és nem tud elrepülni. Vajon ki miatt, Hablaty miatt, akit ez egy kicsit bánt. Másnap megint kimegy hozzá és végül, de kicsit döcögősen, de megbarátkoznak egymással.

Na abban vagyok a teljesen biztos, hogy mindenkinél ekkor jött el az, hogy legszívesebben ugrált volna örömében, még a moziban is. Annyira cuki egy jelenet volt. Ami persze egy életre szóló barátságot megpecsételt. Egyetlen mozdulat és egy életre szóló pajtit kap, egy vézna és mihaszna viking fiú. Biztos, hogy akkor meg volt benne az az érzés, hogy ő biztosan mindenki másnak és nem magának akar megfelelni. Hisz az előbb valami olyat tett, amit egy viking se tett volna meg a helyébe. De hé Hablaty, te nem egy átlagos viking vagy, erre rájöhetnél. Vágta volna mindenki a fejének. Otthon aztán minden este holt fáradtan a kiképzés után volt ereje dolgozni, hogy Fogatlannal repülhessen. Hát azért én is mindent megadnék. De ki nem? 

A kiképzésen egyre jobb lett, de ki miatt, persze, hogy Fogatlan miatt. Ami nekem úgy nagyon lejött abból, mait csinált, hogy ő nem nyerni akar, hanem annál inkább a sárkányokat védeni a többiektől. De én is azt tettem volna. Inkább a sárkányok, mint egy nép, ami utál, mint a bűn, bár addigra már sztár lett, mert tud bánni a sárkányokkal. Aha és előtte mi volt? Az első számú köz ellenség a sárkányok után. Végül apu is haza jött, csalódottan, mert nem találta meg a fészket. Szerintem jobban is járt azzal, hogy nem találja meg. 

Nekem most esett le valami Szerda este amikor újra néztem a filmet. Ugye sok hajó kiment már, de sose jöttek vissza. Mi van ha a sárkányok a támadássokkal akarták a vikingeket biztonságba tartani attól a csúnyaságtól?

Hablaty és Fogatlan első repülése is elérkezett, ami sikeres volt. Végül Hablatynak leesik az, hogy a sárkányok nem olyanok, mint amit tudnak róluk. 

Reakcióm : Tényleg Hablaty, most annak ellenére, hogy annyi időt Fogatlannal töltöttél.

Otthon egy élményben dús beszélgetést folytat az apjával és kap egy mellsisakot. Amit a másnapi utolsó próbán is visel. Itt dől el ki ölhet sárkányt. Astrid vagy Hablaty. Hablaty vagy Astrid. És Hablaty lesz az.

Újabb kérdés: Gothi nem lehet, hogy pont azért Hablatyot választotta, mert tudta, hogy mit csinál délutánonként? És azt akarta, hogy Hablaty megmutassa az embereknek, amire rájött?

Örök rejtély marad. Szóval mivel ő nyert úgy döntött, hogy elmegy, amit Astrid megakadályoz. Röviden: utána megy, meglátja Fogatlan, be akarja árulni Hablatyot, de ő megakadályozza, megmutatja milyennek a sárkányok és megtalálják a szigetet vagyis inkább Fogatlan az, aki megtalálja. De inkább megmutatja mi van ott.

És még egy kérdés: Tehát ugye az az ízé(tudom a nevét, de így nekem jobb) megeszi azt a szegény gronkelt, mert csak egy halat köp, be a lyukba. De Fogatlan sose vitt haza kaját neki és őt miért nem bántotta? Fél az éjfúriáktól a sárkány vagy mi? (ez is Szerdán esett le) 

Haza mennek és Astrid rohanna Pléhpofához. De ezt Hablaty nem engedi, Fogatlan miatt. Itt volt megint az a pillanat amikor én azt mondtam, csak most választod őt, helyettük. Oké te tudod. Végül időt kér holnapig. De az se volt elég. 

Utolsó próba, ahol Hablaty ki akar tálalni, de ez apuci miatt nem megy. Az se marad meg a fenekén, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. Megjelenik Fogatlan is, hogy megvédje Hablaty hátsóját, mindenkitől, de elkapják. 

Erre én a képernyőnek: Ember nem láttad, hogy megvédte a fiadat a haláltól, ami mellesleg majdnem miattad érte volna. Ha nyugton maradsz minden rendben lett volna és lett volna hamarabb egy tök fain Kampi. De nem neked is szerepelned kell.

Itt jön a baj. Hablatyot az apja kitagadja mondván. "Képes voltál összeállni velük. Nem vagy viking. Nem vagy a fiam."

A nagy ész Pléhpofa, ahelyett, hogy hallgatna az életben egyszer tényleg a fiára. Nem ő inkább megy a feje után és halálba küldi az egész szigetet. Példás.

De persze ki más, mint a kivetett fiú, aki mindenki terhére volt, menti meg a napot. Sárkányszelídítéssel. 

Megmenti Fogatlant, majd együtt. Ők ketten együtt bármire képesek, hisz ők Fogatlan és Hablaty. Ők a hihetetlen páros. Amíg a többiek azzal giga rondasággal voltak elfoglalva, addig Hablaty megbocsájt az apjának, de Fogatlan nem -nála a bocsánat nem ér fel egy egyszerű szóval, azt komolyan is kell gondolni- és megmenti szíve hölgyét a több méter magas zuhanástól. És itt veszi kezdetét az életre-halálra szóló csata. Le kell győzni a Vörös Halált. Ez kb olyan érzés lehet, hogy inkább ezer makacs éjfúria megszelídítése, mint a halál. De szó szerint kell ezt venni. Hisz a nevében is benne van, Vörös Halál. De azért, azért sikerül annak a két bal lábas, vézna senkinek megölni egy több ezerszer nagyobb sárkányt egy nála alig nagyobb sárkánnyal.

Bár ez a "csata" majdnem az életébe került, mindenki szeretett Hablatyának, de Fogatlan megmentette az élete árán is, hisz Hablaty majdnem vízbe fulladt, csak azért, hogy Fogatlan ne, még ha az azért is volt, mert azt a dögöt kellett legyőzniük. De Fogatlan megmentette Hablatyot, vagyis nagyjából. Pléhpofa bocsánatot kért a halottnak hit fiától, mire Fogatlan megmutatja, hogy nem is az, csak eszméletlen és féllábú, de él. Ami itt a lényeg. Visszamennek Hibbantra, de hogy? Hogy mennek vissza, amikor az a dög az összes hajót felgyújtotta? Vagy lemaradtam valamiről? Hablaty kap egy szép kis műlábat Bélhangostól. Amíg fel nem ébred, addig az egész sziget megváltozik. Mindenkinek van sárkánya. Ja még annak is aki soha a büdös életben nem akart megbékélni velük. Á csak mégis jobb egy fészeknyi sárkány a szigetre nem. Hisz segítenek bármiben. Legalábbis szerintem. Én is iszonyatosan örülnék egy Fogatlannak itthon, de nincs. Szóval Hablaty felébred és felfedezi, hogy otthon van, ahogy Fogatlan is. Majd az is, hogy kapott egy műlábat is. Kikecmereg a házból és nagyon meglepődik, hogy a sárkányokat és a vikingeket együtt látja, békében. Első gondolata: Tuti halott vagyok és ez a Valhalla.

De az apja biztosítja, hogy nem az, de csak egy kicsi kellett volna hozzá. Kösz ez kedves, megnyugtatta a lelki világom. Ismét olyan nagy sztár lesz, mint a kiképzés alatt, de most tudja is, hogy az igazság miatt. Az apja büszke rá, hisz talán mégis csak olyan fiú, akire vágyott, még ha nem is úgy, ahogy ő akarta. De egy nap biztosan remek főnök lesz belőle. Üdvözlik otthon, mint a falu hősét, hisz lényegében tényleg az. Szíve legkedvesebb hölgyétől megkapja élete első csókját. 

Az utolsó kérdésem(azt hiszem) : Ugye Astrid megcsókolja Hablatyot, ami annyit tesz ki, hogy ők onnantól kezdve az emberek szemében egy párt jelent. De a sorozatban meg nem azok, viszont a második részben igen. Ezt érti valaki vagy nem, vagy csak én vagyok ezzel úgy, hogy "mi van most velük"? 

Fogatlan kap egy teljesen új műfarkat és nyerget, amit rögtön fel is avatnak. Most mindenki tök Happy Hibbanton, hisz béke van és nyugalom. Semmi se zavarhatja meg a boldogságukat. Egy jó időre nem is lesz semmi baj. Még Hablaty is tök happy pedig ő féllábú lett.

"Nálunk Sárkányok vannak." 

Milyen jó egyesek nekik sárkányuk van, nekem meg egy elmebeteg macskám, amit néha valami megszáll és ideggörcsöt kapok tőle. 

Valaki passzoljon át nekem egy Fogatlan. Nekem is kell egy. Hisz olyan cuki.

Egy tömör vélemény: Lehet, hogy gyerek film, de ez inkább mégis a tiniknek és a felnőtteknek szól. Hisz egy 6 éves gyerek ebből nem igazán tud valamit felfogni. Mondjuk annyit, hogy egy vézna srác összebarátkozik egy sárkánnyal, amit a törzse nem néz jó szemmel, de majdnem meghal és végül minden jó lesz. De egy felnőtt vagy egy tinédzser már megérti a sorok mögé rejtett üzenetet. Ami nem csak arról szól, hogy barátság kötés, de valami másról is. Én csak ajánlani tudom ezt a filmet, bárkinek. Hisz beássa magát rögtön az ember szívébe magát. Ez egy olyan film amire majd lehet az mondani egyszer, hogy az örök klasszikusok közé kerülhet. Nem biztos, hogy mindenki így gondolja, de én igen. 

Az üzenete én szerintem: Szerintem ez a film azt üzeni, hogy attól, hogy valaki más, hogy mást tesz, mint te nem kell elítélni, hisz lehet rá jó oka.Előbb ismerd meg és utána ítéld el. Hisz lehet valaki egy csak feketében járó ember és te azt mondod róla, biztosan valami banda tagja, közben nem ez a valóság, hanem gyászolja a családját. 

Tehát az üzenete a filmnek még mindig szerintem:

Ismerkedj és utána ítélkezz.

Hisz a vikingek magukba elrakták, hogy a sárkányok csak ölni és pusztítani tudnak. Nem tudták, hogy miért portyáznak. Tudatlanul ítélkeztek, egészen addig míg Hablaty meg nem mutatta, hogy nem azok, akinek hiszik őket. Sárkányok, de ugyan olyan lények, mint mi. 

Valamint arról is árulkodik, hogy két teljesen más fajba tartozó személy egy olyan barátságot köt, amit senki se ért. Hisz Hablaty és Fogatlan barátsága annyira természetes, hogy az már nem lehet megmagyarázni. Ösztönösen védik a másikat a bajtól, nem akarja egyikőjük se, hogy a másiknak baja legyen. Ez már nem is barátság, hanem családi kötelék, egy olyan, amit nem lehet szavakkal elmondani. 

Nekem ez a véleményem a filmről. De lehet valakinek más. Mindenkinek meg van a saját véleménye erről vagy arról, amit tiszteletben kell tartani és nem fikázni miatta. Ha valaki annyira akarja írja le nekem a véleményét, oda le, hogy más is láthassa. Én kíváncsi vagyok mások véleményére is. 

Következő rész valamikor a héten lesz. Remélhetőleg.  Ha nem is most, de jövő héten biztosan. 

Valamint még az is az eszembe jutott, ha van rá vevő akkor felrakom ide a blogba a harmadik évad részeit felirattal vagy szinkronosan is, már ha akarjátok.

Várom a válaszokat lent.

Fejlemények

Nos szóval ugye nem is olyan rég - tegnap- kiraktam egy olyan nem-rész-részt, hogy küldjetek ötleteket nekem, hogy miként folytassam a blogom. És jó néhányan írtatok, jelemében ugyan azt csak másképp fogalmazva. De a lényeg ugyan az.

1. Legyen egy új szereplő, aki Hablaty és Astrid boldogsága útjába áll.
2. Történjen valakivel valami.
3. Vagy egy harmadik esett,  hogy már most kerüljenek a képbe a csapdászok( Eret, fia Eret :D )

Nos akik ezeket írták azoknak köszönöm és továbbra is jöhetnek az ötletek, nyitott vagyok bármire.

Viszont! Én arra gondoltam, hogy van most a sorozat új évada és abban van az a Viggo nevű ipse (aki nem tudja miről van szó ne haragudjon, de szóljon és elmagyarázom, ha akarja). Na szóval van ez a Viggo és mi lenne ha megjelenne valahogy, valamikor. Szóval ezen agyaltam egy kicsikét. Akinek tetszik az ötlet az írjon oda le ( kár, hogy gépen nincsenek olyan emojik, mint telon :( )
És arról is jöhet bármi, hogy akartok-e mást is látni ezen a blogon pl: vélemény kifejtést ÍNAS dolgokról(film, sori, más blogok)
De jöhet bármi ami kapcsolódik a mi szeretett kis sárkányos világunkhoz  :D

Nos Drága Olvasóim szeretettel várom a válaszaitokat oda le.
Bármivel kapcsolatban
Köszönöm, hogy támogattatok ennyi idő kihagyással is.
Nálatok jobb olvasókat nem is képzelhetne az ember.

Hablaty új élete 93. fejezet

Egy apró kis szösszenet Klaus szemszögéből, amit csak most sikerült kivernem a fejemből, amit sajnálok is, de azt hiszem beindult a kis vonat mozdonya és elindult Ihlet-szigetre :D

* Klaus *

Jobban nem kezdődhetett volna a napunk, minthogy Astridot keressük a szigeten, de tuti, hogy haza ment, mert már nem bírt várni és elment. Bár mondtam a többieknek, hogy biztos haza húzta a csíkot, de nem hitték el, ezért az egész szigetet végig járták.... nélkülem. Nem leszek hülye és feleslegesen lejárom a lábamat az erdőben. Dél múlhatott amikor vissza jöttek.
- Én megmondtam, hogy már rég Hibbanton van. - mondtam, ahogy beléptek a házba.
- Akkor nekünk is mennünk kellene. - mondta Halvér.
- Mennünk hát. - mondtam.
- És szerinted téged ki vinne el? - kérdezte Takonypóc.
- Nekem aztán mindegy mert ha itt hagytok apám úgy is vissza küld valakit és akkor kell elvinnetek. - mondtam.
- Vicces. - morogta Takony.
- Ez tény volt, nem vicc. - morgom.
- Jót röhögtem, inkább menjünk. - morgott, mint az apja.
Le se tudnák tagadni egymást az holt biztos. De ez mondjuk ránk is igaz Hablattyal. Úgy egy óra múlva már mindenki összeszedelőzködött és elindultunk haza. Nagy " szerencsémre " a ikrek vittek el. Esküszöm ha normálisan repültek volna leütöttem volna őket, de ők ketten és a normális két, nagyon távoli világ. Mint Hablaty és a biztonság. Délutánra már otthon is voltunk, szóval csak azt a " kevéske " időt kellett kibírnom az ikrekkel. Több ilyen alkalom soha többet nem lesz. Igazából magyaráztak valamit nekem, de nem figyeltem rájuk. A félelmem mellettünk nagyobb volt, mint bármikor. Senki se volt kint a szigeten, hisz a már a vendégek is megérkeztek és a tanácskozást egyikünk se akarta megzavarni így mindenki ment a maga dolgára. Én a faluban bóklásztam, míg bele nem futottam egy ismeretlen arcba.
- Szia, még nem láttalak a szigeten. - mondtam, ahogy közelebb mentem.
- Csak most érkeztem. - válaszolta.
Szóval az egyik vendégünk
- Akkor nem az ülésen kellene lenned? - kérdeztem egy kicsit zavartan.
- De, csak az ilyenek nem az én világom. Otthon se bírtam az ilyeneket. - válaszolta őszintén.
- Értem, akkor a szigetet méred fel? - kérdeztem.
- Igen, azt hiszem ez lesz az új otthonom. - vallta be.
- Miért? - kérdeztem vissza döbbenten.
Miért lenne szüksége arra, hogy Hibbant legyen sz új otthona.
- A falunkat elpusztították és egyedül én és a törzsfő gyerekei élték túl. Mind külön utakra jutottunk és én ide jutottam egy biztonságosabb élet reményében. - válaszolta.
Gondolhattam volna, hogy valami ilyesmi történt, ha új otthonra van szüksége. Szerencsétlen lány, mindenét elvesztette.
- Ha apámnak is ezt mondod bele fog egyezni. - mondtam. - Elfelejtettem bemutatkozni Klaus vagyok.
- Niklaus? - kérdezte.
- Igen, de nem szeretem ha így hívnak, maradjunk csak a Klausnál. - mondtam.
Még Hablatynak se hagyom, hogy így hívjon. Nem tudom miért.
- Én Tatia vagyok. - mondta.
Hát legalább nem egy ocsmány név ami elüldözi a trollokat.
- Érdekes név. Erre felé a legegzotikusabb név az Astrid volt. - mondtam.
- Ha nem bánod fel tennék egy kissé személyes kérdést. - mondta.
- Ahogy akarod. - intettem, hogy csak bátran.
- Odin örököse a testvéred, nem igaz? - kérdezte
Na jó ez egy kicsit váratlanul ért, de úgy tűnik vele már találkozott, de biztos csak futólag..
- De az. Hablaty, ő más, mint mi, de az otthonáért mindent megtesz. Ezt más nem egyszer bizonyította. - mondtam. - De régen nem volt ilyen és a helyzet se Hibbanton. Minden neki és Fogatlannak köszönhető.
Tuti, hogy ilyen tisztelettel még nem beszéltem Hablatyról, de mindent el kell kezdeni valahol.
- Fogatlan? - kérdezte és így vissza rángatott a valóságba.
- A sárkánya. - válaszoltam.
- Furcsa név. - mondta.
Nekem mondod az a kis bestia tutira nem Fogatlan, max akkor ha nem támadni akar valakit.
- Az ilyenekhez is csak ő ért, de ezért is más, mint mi. - mondtam.- Ha nem haragszol nekem mennem kell, de remélem még találkozunk. - indult el haza
- Azt én is remélem. - mondtam. - Hé, nem szokás bemenni egy gyűlésre.
- Haza megyek, de ez más nem most kapom meg először. - fordultam vissza. - Hát akkor a mihamarabbi viszont látásra.
- Igen. - intettet felém.
Alig tettem be a lábam a házba, de Hablatyék is megjöttek. Nem csak ők lepődtek meg, hogy látnak, hanem én is. Beszélgetésbe elegyedtünk, majd apa is meg jelent. És Hablaty be számolt neki amit a mai napon megtudott. Jó tudni, hogy egész végig egy áruló volt a szigeten. Sose kedvelte az új életmódunkat, de azért nem hittem volna, hogy valaha erre is képes lesz. Apa megint elment és így hárman maradtunk. Végig mértem őket és a pillantásom megakadt Astrid nyakában logó medálon. Szóval kéztörés nélkül sikerült megkérnie a kezét, örülök. Végre boldog lehet a bátyám.
- És milyenek a jövevények? - kérdeztem, mintha nem találkoztam volna eggyel.
- Astrid bátyán és egy lányon kívül senki más nem viking. Valahonnan messziről jöttek. - mondta.
Történetesen találkoztam azzal a lánnyal és talán itt is fog élni. De ezzel nem akartam felvágni.
- Talán a menyasszonya. - vettette fel Astrid.
- Nem hinném, hogy az lenne, elég távolság tartó volt mindenkivel. Mintha félne itt. - mondta Hablaty.
Nem tudhatjuk, de remélem nem.
- Mert te nem rettegnél egy sárkányokkal teli szigeten, főleg ha elsőként egy éjfúriát látsz meg. - torkolt le Astrid.
- Én csak azt mondtam amit láttam. - tartotta fel a kezét és kezdtek úgy viselkedni, mintha ott se lennék. - De nem hiszem, hogy félnék csak meglepődnék. Legutóbb se riadtam meg néhány éjfúriától.
- Melyik legutóbb? - kérdeztem, hogy tudják nincsenek egyedül.
- Amikor Igor elvitt magával. - mondta.
- Aha. - morogtam és indultam volna el.
- Azt ugye tudod, hogy holnap te viszed körbe az embereket helyettem. - mondta.
Mi van, hagyjál már. Ez a te feladatod most.
- Mert? - kérdeztem értetlenül.
- Mert holnap elmegyünk innen, hogy egy nap nyugta legyen mindentől. - szólt közbe Astrid. - Ne mondd, hogy te is elfejteted a születésnapját.
- Lehetetlen, hisz az enyém előtt van. - mondtam. - De a rá következő nap a tied.
- Tudom. - mondta.
Elindultak fel, de megállítottam őket.
- Astrid miért nem vagy otthon? - kérdeztem poénból.
- Kerülöm Anint. - válaszolta Astrid.
- De valahol csak kell aludnod. - mondtam.
- És lesz is hol aludnia. - válaszolta. - És ne kezdj bele semmi hülyeségbe, fáradt vagyok hozzá. - szólt rám amikor látta, hogy szólni akarok.
- Legyen szép estétek. - mondtam mosolyogva.
- Hülye. - morogta Hablaty, majd felmentek.
Nem sokkal később már én is fent voltam és aludtam. Megerőltető egy nap volt, főleg, hogy az ikreket kellett elviselnem.
Másnap korábban keltem, mint bárki, na jó talán Hablatynál és Astridnál  nem. Ők... ők már biztosan messze járnak és rajtam röhögnek. Nem lehetne jobb napom, minthogy olyanokat vezessek körbe a szigeten, akiket még életemben nem láttam, de ilyen egy törzsfő fiának az élete. Vagy az olyan, mint Hablatyé. Nem tudnám meg mondani.
Reggeli után már vezethettem is körbe az ismeretleneket a szigeten. Élményben dús egy délelőtt volt. Bár ahhoz képest, hogy nem a Szigetvilágba tartoztak nem voltak tájékozatlanok. Egyedül az a Tatia nevű lány, aki elméletben itt fog élni nem volt a csoportban. Gondolom apámmal beszél, hogy maradhat-e itt? Mint biztonságos helyen. Nem akarom fikázni most Hibbantot, de sárkányokkal élünk együtt, ami hol jó és hol nem. Szóval nézzük azt az oldalát, hogy mikor, hogy biztonságos ez a hely. Ha nem a sárkányok támadnak minket, akkor valamelyik ellenséges nép. Ebben mi a biztonságos? Bár nézzük azt is, hogy kinek mi a biztonságos. Ne de ez van, mi ehhez szoktunk, szóval nekünk ez a biztonságos. De egy új embernek ezt megszokni nehéz lesz. Legalábbis szerintem.

Ötlet gyűjtés!

Arra kérnélek titeket, kedves olvasóim, hogy akár ide, hozzászólásba, akár e-mailbe írjatok nekem ötleteket, -ha nektek is van persze- hogy mivel vagy, hogy folytassam a sztorit. Bármilyen ötlet, mini sztori, akár mi jöhet. Elfogadok bármit.

e-mailba ide írjatok nekem:

narancsmandarin4@gmail.com

Bárki írhat bármikor, bármeddig.

Szóval akkor ide vagy e-mailba írjatok nekem nyugodtan.

Ha valakijét érdekesnek találom, akkor írok neki (itt vagy e-mailban) hogy fejtse ki egy kicsikét, hogy én is átlássam.

Előre is köszönöm mindenkinek, aki írni fog.

Még élek!

Hello mindenkinek!
Tudom, tudom több mint fél év,e nincs semmi. De meg van rá az okom.

1. Nincs már annyi időm írni.
2. Nincs semmi ihletem.
3. Oké, nyári szünet van, de dolgozok - sajnos - 
4. Még mindig nincs ihletem

Viszont amint lesz, próbálok kiadni valami olvashatott az ujjaim közül.

Kérnék tőletek valamit drága még most is oly buzgón olvasóktól. 

Lehet haragudni fogtok, de meg is értem.

Kezdtem egy új blogot és ha érdekel titeket az ottani írásom, akkor kérlek nézetek be.

Csak most kezdtem, és örülnék neki ha egy-gy olvasó innen is benézne oda.

Nektek csak egy kis kattintás, nekem egy nap happy feeling :D

Szóval hálás lennék nektek.

A link lejjebb található.

megint egy blog tőlem :D

Oké tudom nálam az ihlet mindig valami más formában jön, mint kellene, de ez van. Mindenki más.

Nagyon köszönöm, ha benéztek. 

Köszönöm azt is, hogy még most is nagyon, nagyon várjátok a részeket itt(amik nem tudom mikor lesznek, de igyekszem a fejemet jobban az asztalba verni, csak képletesen - azt hiszem - hogy legyen valami)

Amíg nem jelentkezek - ami nem tudom meddig tart - jó nyári szünetet és talán jó iskola kezdést is, de ebben nem vagyok biztos. Nos akkor valamikor megint jelentkezek.

VALAMIVEL, VALAMIKOR.

Még egyszer köszönök mindenkinek mindent és ha benéztek az új blogra az is nagyon megköszönöm.

Sajnálatos közlemény

Oké, tudom rég hoznom kellett volna már az új részt, de egyszerűen itt ennél a pontnál állt meg a tudomány. Egyszerűen semmi se jön. Lassan már szó szerint a fejemet a falba vagy az asztalba ütöm, hogy legyen valami, de nincs semmi. Szóval most szüneteltetni fogom egy kicsit a blogom. tudom, hogy alapból fogom hanyagolni mikor kint leszek Németországban, de nincs semmi így muszáj. 
Az a rész amit meg most írok valamikor biztos hozni fogom, de nem tudom mikor. De attól, hogy azt kirakom még szünetelni fogok.
Első körben ha beindulok újra írni fogok és ezerrel folytatom a blogom, de most nem megy sehogy se.
Sajnálom, remélem megértitek.

Ha valakit érdekelne!

Másik neven elkezdtem egy másik blogot.
Nem tudom innen ki ismeri a Végzet Ereklyéit, de azon belül kezdtem el blogolni.
Ha érdekel titeket itt van a link hozzá.

http://claryyjace.blogspot.hu/

Remélem benéztek még, ha nem is olvassátok.

Nem fogom hanyagolni a mostani blogaimat se. Csak most mindegyikkel kicsit lassabban fogok haladni. Nem az új blog miatt, hanem a suli miatt. 

Remélem megértetek.

Köszönöm, hogy olvassátok a blogom.

Hablaty új élete 92. fejezet

Bocs, hogy késtem, de remélem tetszeni fog. Jó olvasást!!!!

- Tudod, a hallottak alapján elég mozgalmas napod volt, Hablaty. - szólalt meg néhány percnyi csönd után Astrid az ágyról.

- Tudom, de neked se volt az a hű, de könnyű, ahogy hallani véltem. megszöktél a többiektől. - csóváltam a fejemet miközben a térképet néztem, amit Thyrától kaptam. 

- Volt kitől tanulnom a szökést - mondta. - Mit tanulmányozol ennyire?

- Thyra végre volt oly kedves és oda adta az éjfúriákhoz vezető térképet. - mondtam. - Most azt nézem.

- De tegyél le arról, hogy holnap oda mész, mert én kinyírlak ha megteszed. - mondta, ahogy átölelt hátulról. 

- Ennél is őrültebb lennék ha szembe szegülnék veled. - fordultam felé.

Most is első dologként a nyakában logó medált láttam meg.
- Mostantól mindig mosolyogni fogsz, ha meglátsz? - kérdezte.
- Egyértelműen. - mondtam. - Ezzel - mutattam fel a medált - tudni fogják, hogy hozzám tartozol.
- Mint egy tárgy. - mondta.
- Neeem, mint a másik felem vagy, mint az életem értelme. - mondtam.
- Na ez már jobban tetszik. - ült be az ölembe.
- Sose tudnék rád tárgyként tekinteni. Nem vagyok Takonypóc. - mondtam.
- Tudom. - hajtotta a fejét a vállamra, miközben ásított egyet.
- Ez most azt jelenti, hogy ideje aludnod. - álltam fel.
- És azt, hogy ideje neked is pihened, késő van már, Hablaty. Neked is pihenned kell. - mondta.
- Tudom és fogok is, de előbb téged pakollak el holnapra. - mondtam.
- Vicces vagy. - mondta, de azért hagyta magát, hogy felemeljem és az ágyhoz vigyem.
Leraktam az ágyra, ahol rögtön a másik oldalára fordult. Leültem mellé és megsimogattam az arcát, majd felálltam és elindultam vissza az asztalhoz, vagyis inkább indultam volna, ha nem kapja el a csuklóm.
- Hablaty ne csináld, pihenj le. Elég lesz akkor ezt csinálnod mikor a falu gondjai nyomják majd a vállad. - mondta.
- Tudom, csak egy percet kérek. - mondtam.
Elengedte a kezem és hagyta had tegyem azt amit akarok.
- Komolyan mondom, hogy veled nehéz egyességre jutni. Őrült aki megpróbálja. - mondta.
- Szóval akkor te annak tartod magam, mert nem egyszer próbáltál meg velem egyességre jutni. - mondtam.
- Csak mondj egy példát. - vágta rá.
- Nem csak egyet tudok felhozni. - mondtam, ahogy eloltottam az asztalon a lámpást.
- Hallgatom. - mondta.
Visszamentem hozzá és befeküdtem mellé. A fejét rögtön a mellkasomra tette és onnan nézett fel rám.
- Hallgatlak. - mondta újra.
- Ott van első példának az a nap amikor felfedezted Fogatlant és repültünk, utána rohantál, hogy elmond apámnak, hogy megtaláltuk a fészket, de nem hagytam. Próbáltál velem dűlőre jutni, de nem tudtál. Senki se tudott volna arról lebeszélni, hogy megvédjem Fogatlant. - mondtam.
- Emlékszek erre. - mondta. - Utána minden megváltozott köztünk és a szigeten is.
- Mert elmentem. - sóhajtottam.
- Az csak az egyik jelentős része volt, a másik meg az volt, hogy békét kötöttünk a sárkányokkal. Furcsa volt nélküled a sárkányok betanítása, hisz az alatt a rövid idő alatt is láttam mit értél el Fogatlannal. - mondta.
- Ez most úgy érted míg itt voltam vagy amit te láttál belőle? - kérdeztem.
- Amit láttam. - mondta. - Akkor már tudtam, hogy te nem közénk való vagy. És talán sejtettem is, hogy el fogsz menni, csak nem akartam azzal törődni.
- Mert ha törődtél volna vele, megvertél volna. - mondtam.
- Nem, nem hiszem. Megértettem volna, hogy neked nem itt a helyed, de tudtam volna, hogy vissza jössz. - mondta. - Hisz vissza jöttél.
- 3 évvel később. - suttogtam.
- Az lehet, de itt vagy. - mondta.
- Igen és azt hiszem boldogabb nem is lehetnék. - mondtam.
- Miért is? - kérdezte.
- Mert vissza kaptam az anyámat, van egy legjobb barátom, a testvéri viszonyom Klausszal jobb, mint volt és veled lehetek. - mondtam.
- Örülök, hogy így alakultak a dolgaid. - mondta.
- Tudod ezek közül amiket most felsoroltam, csak egyben hittem, de abban se annyira, hogy elhiggyem lehetséges. - mondtam.
- Melyik volt az? - kérdezte.
- Hogy Klausszal jobb lesz a viszonyom miután haza tér. - mondtam.
- És a többi? - kérdezte és felült.
- Nem volt miben reménykednem. - ültem fel én is. - Anyámról úgy tudtam... úgy tudtuk halott és a holtak nem térnek vissza. Barátokra gondolni se mertem, hisz mindenki megvetett. És, hogy te viszonozd egyszer amit érzek maga volt a legszebb álom. De végül is minden jól sikerült. - vontam vállam - Most már minden a helyén van.
- Ha te mondod. - motyogta és vissza dőlt a mellkasomra.
- Ideje aludni. - mondtam.
- Úgy tudtam te a páncélodban nem tudsz aludni. - mondta.
- Kivételes alkalom. Nem akarok reggel ezzel vesződni, hisz úgy is kirángatsz az ágyból nem mindegy mi van rajtam vagy nincs. -  mondtam.
- Rémesen titkolózol. - mondta.
- Nem titkolózok. - mondtam. - Ezt meg honnan vetted.
- Ismerlek és hallottam, ahogy megváltozott a szívverésed, ami azt jelenti, hogy titkolsz valamit. - mondta.
- Igaz van valami ami miatt tuti ki akarsz majd nyírni, de előre szólok, hogy nem én akartam, bele se mentem volna, csak Thyrát ismerve mindent megtett volna azért, hogy rám erőltesse. - mondtam, mint valami árulkodó kisgyerek.
- Mit erőltetett rád? - kérdezte.
- Csak akkor mutatom meg, ha megígéred, hogy nem engem ölsz meg, hanem Thyrát. - mondtam.
- Oké, de mutasd vagy kapsz. - fenyegetett.
- Jó. - mondtam és elkezdtem lehámozni magamról a páncélom.
Elsőként a karom szabadult meg mindentől és onnan is bukkant elő először a tetoválásom. De fura ezt így kimondani. Azt hittem, hogy már ha azt meglátja kiabálni kezd velem, de nem. Amikor ránéztem a szemem sarkából, csak rá mered és elgondolkodott valamin. Amikor felálltam mellőle, hogy megtudjak fordulni emelte csak vissza rám a tekintetét és érdeklődve figyelt engem. Amint megfordultam éreztem, ahogy a tekintette a hátamat mustrálja.
- Rosszabbra számítottam. - mondta végül.
- Hogy mi? - kérdeztem teljesen ledöbbenve és visszafordulta hozzá.
- Thyra mesélte mit akar, de megkért rá, hogy ne szóljak. - mondta.
- De miért? - kérdeztem, ahogy leültem vele szembe.
- Mert tudtuk, hogy így is, úgy is kiakadsz. - válaszolta.
- Ezt értem, de...Várj, ti amúgy mikor beszéltettek egymással? - kérdeztem.
- Amikor elérkeztünk keresni miután kirohantál Gustav miatt a klubházból, akkor mondta ezt is. - mondta.
- Ó. - értelmesebb dolog nem jutott az eszembe.
- De tudod most már ideje megszoknom téged így, ahogy vagy és minden egyébbel ami hozzád tartozik. Legfőképp, pedig azt kell elfogadnom, hogy nem az a kis fiú vagy aki a segítségemre számíthatott, hanem mindenki a te segítségedre fog várni. - mondta. - És, hogy most ebbe bele gondolok rám nem is marad időd ez gáz. - hajtotta le a fejét.
- Astrid, - emeltem fel a fejét. - te leszel Fogatlanon az egyetlen akire mindig lesz időm, ezt ne feled sose.
- Ezt már mondtad. - mondta.
- Tudom, de most már pihenjünk. Mindkettőnknek nehéz napja volt. - öleltem át és feküdtem le.
Most már mindegy miben alszok vagy miben nem. Befészkelte magát az ölelésembe és lassan elaludt, ahogy én is. Reggel, hagyjuk inkább, hajnalban Astrid mocorgására ébredtem fel.
- Jó reggelt. - mondta mosolyogva.
- Még hajnal van, abban mi a jó. - nyavalyogtam.
- Akkor ez jobban tetszik? - kérdezte.
- Ha? - kérdeztem vissza.
- Boldog Születésnapot. - suttogta a fülembe.
- Majd meglesz. - motyogtam.
- Hékás ne aludj vissza még vagy egy körünk. - mondta. - Majd ott alhatsz ha akarsz.
- Azt se tudom hova akarsz elrabolni. - mondtam.
- Majd meglátod. - mondta mosolyogva.
- Ez nem vicces, te szó szerint elrabolsz engem. - mondtam.
- Kölcsön kenyér vissza jár. - vágta rá.
- Én is nem is rabol... Ó. - nyögtem ki végül.
- Na gyerünk sárkányfiú, pattanj és öltözz. - adta ki a parancsokat.
- Tudtommal nekem van születésnapom nem pedig neked. - mondtam.
- Most meg már vissza élsz vele. - mondta. - Rosszul áll szénád, Haddock.
- Milyen széna, hol? - kérdeztem.
Na jó a reggelek tényleg nem az én pillanataimat jelentik. Ennyire hülye is én lehetek, hogy megkérdezem milyen széna és azt, hogy hol van.
- Ez csak egy kifejezés. - mondta, de a hangjában lehetett hallani, hogy elfojtja a nevetést.
- Rá... - ásítottam egyet. - ....rájöttem közben. - mondtam.
- Nem úgy nézel ki. - mondta.
- Reggel van. - válaszoltam.
- Igen, de eddig egy reggelen se voltál ilyen...
- Kifacsart? - kérdeztem. - Hát igen ez csak azért van, mert végre kialudhattam magam.
- Szóval, ha normálisan alszol ilyen hülye vagy, bár akkor is az vagy ha nem aludtad ki magad. - mondta.
- Tudom én azt, hogy mindig hülye vagyok nem kell neked is mondanod. - mondtam.
- De kell. Viszont egyszer úgy is meg fogsz komolyodni... remélem. - mondta.
- Tudod, hogy hallak?
- Persze.
- Akkor jó. - mondtam. - És muszáj elmennünk?
- Igen, ha nem megyünk te egész nap dolgozni fogsz és én azt nem akarom. Komolyan csak a mai napot bírd ki és kész. Ne halj bele, hogy nem csinálsz valamit. A mai nap csak a miénk. - mondta komolyan.
- Ne félj nem fogok bele halni. - mondtam. - A mai nap csak a miénk.
Mosolyogva bújt hozzám.
- Nem arról volt szó, hogy menni kellene? - kérdeztem.
- Látom vicces kedvedben vagy. - mondta.
- Egy kicsit igen. - mondtam.
A szemét forgatta. - De végül is igazad van mennünk kellene. Szóval itt az ideje, hogy felöltözz.
- Este is te szedetted le rólam. - morogtam.
- Az este volt. - mondta.
- Gondolhattam volna, hogy ezt válaszolod. - mondtam. - Vállalod Fogatlan felkeltését vagy sem?
- Mert?
- A te ötleted volt a hajnali ébredés és, hogy menjünk el akkor. De neki erről nem lett szólva szóval ez egy óra lesz mire felébreszted. - mondtam.
- A te sárkányod nem az enyém. - mondta és felállt. - A te feladatod felkelteni.
- A te feladatod pedig az én felkeltésem.
- Pontosan. - bólogatott.
Felkeltem én is és felöltöztem, lassan, csakhogy Astrid idegeit húzzam. Ennyit csak megtehetek már a mai nap, ha rólam szól már ez a nap. Odamentem Fogatlanhoz, aki furcsa mód ébren volt. ilyen se volt még az életben. Amint meglátott közeledni letámadott és nyalogatni kezdett.
- Ezt veszem egy " Boldog Születésnapot"-nak. - mondtam neki és kimásztam alóla.
- Nem azt mondtad, hogy egy órába telik felébresztened? - kérdezte Astrid mögülem.
- Most kivételesen felkelt magától is. - morogtam.
- Menjünk. - mondta.
- Menj és készülj össze, addig írok egy levelet anyának. - mondtam.
- Oké és hol menjek ki? - kérdezte.
Rögtön az ablakra mutattam. - Fogatlan ki visz majd. - mondtam, miközben egy papírt kerestem.
- Oké, akkor egy 10 perc múlva a Nagyteremnél? - kérdezte.
- Ott leszek. - mondtam.
- Jó, akkor addig is szia. - mondta és lazán kiugrott az ablakon.
Egy bő percig néztem utána aztán fejcsóválva mentem az asztalomhoz.
- Nem tudom melyikünk az izgágább. - motyogtam magamnak és elkezdtem a levelet írni.
" Elmentünk Astriddal legkésőbb holnap jövünk.

Hablaty. "              

Ezzel is meg vagyok. Akkor mehetünk is, azt hiszem. Nekem nincs sok mindenre szükségem egy napra max csak egy takaróra, de semmi több. Fogatlannal a nyomomban kiugrottam az ablakon és elindultam fel a Nagyteremhez. Remélem semmi őrültséget nem csinálunk, bár én alapból őrült vagyok szóval ez el van vetve. Nem sokat kellett várnom Astridra,aki eléggé megpakolva jelent meg.
- Csak egy napról volt szó, nem? - kérdeztem.
- Minden benne van ami kell. - mondta.
- Oké. - mondtam és felültem Fogatlanra.
- Hol hagytad Viharbogarat? - kérdeztem.
- Fogatlannal egyszerűbb mennünk. - mondta és felült mögém.
- Akkor menjünk. - mondtam és elindultunk.

Az első díjam!

Igaz lehet, hogy már többször is küldték nekem, de még nem igazán voltam benne ebben az egészben, hogy díjat is lehet kapni. Az elsőnél valami olyasmi lehetett a reakcióm: " Jó tudni, hogy blogolásra is lehet kapni valamilyen díjat. " Aztán még egy jött és egy kicsit utána néztem és most már értem már amennyire tudom a lestrapált agyammal.
Szóval íme az egyik:

Liebste Award: Vicky T. - től.

A díj szabályai:

1. Köszönd meg a díjat.

2. Írj magadról 10 dolgot.

3. Válaszolj 10 kérdésre.

4. Tegyél fel 10 kérdést.

5. Küld tovább 10 embernek. 

Nagyon szépen köszönöm Vicky T. - nek a díjat, kedves tőled, hogy gondoltál rám.:D

10 dolog magamról:

1.  Éppenséggel cukrásznak tanulok. Borzalmas az elméleti része, de azt is meg kell tanulni. 

2. Utálom a horror filmeke. Ha csak egy ijesztő videót látok utána nem megyek sehova úgy, hogy ne kapcsoljam fel mindenhol a villanyt, de ez persze csak a sötétben van így. 

3. A legutóbbi 2 könyv sorozatot amit olvastam alig 1,5 hónap alatt olvastam el. ( Ez kilenc könyv volt összesen) Az olvasás a lét elemem.

4. Ha minden összejön egy hónapig Németországban leszek kint szakmai gyakorlaton. 

5. Blogok helyet inkább könyveket szeretek olvasni. Tudom, hogy a blogokhoz olvasáshoz is kell a képzelet, de olyankor mikor azt olvasok az elhagy. Hülye felfogás tudom.

6. Imádom a testvéreimet azzal idegelni, hogy éneklek közben nem is tudok. :D

7.  Szeretek rajzolni, de nagyon ritkán szoktam. Max a suliban mikor egy unalmas óra van.

8. Szeretek rongyosra hallgatni egy - egy számot. ( Ez jelen esetben Selena Gomez új albumának a számai )

9. Még most is egy nagy plüss kutyával alszok, ami már jó ideje meg van. 

10. Nem tekintek magamra jó íróként, de az egy jó kérdés miért.

A 10 kérdésre a válaszom:

1. Mesélsz egy titkot? - Amit leírok az egyik nap a blogomba azt másnapra el is felejtem mind addig míg nem nézem meg mit írtam.

2. Mi volt az első irományod és hány évesen írtad? - Ha jól emlékszek egy Winx Clubos szerepjátékot írtunk barátnőmmel 6 vagy 7 évesen. ( Bár már azt se tudom mikor kezdődőt el a Winx Club )

3. Szerinted is ijesztő a sajtostészta? - Nem, bár nem értem miért lenne ijesztő egy tészta amin sajt van.

4. Melyik volt a kedvenc meséd kiskorodban? - Disney-től a Bambi képes voltam egy nap 5x megnézni a szüleim idegeire mentem ezzel :D

5. Melyik a kedvenc filced? ( magyarul a kedvenc színed ) - A fekete, az megy mindenhez .

6. A macskák félnek a kígyóuborkától. Te hiszel benne? - Hát a saját macskámmal nem próbáltam még ki és más nem is fogom, de biztos így van, mert ki tudja, hogy egy állat mit lát az uborkában.

7. Ha kitalálnál egy színt mi lenne a neve? - Ez egy jó kérdés még nem gondolkoztam rajta talán csillámpóni-fing ( mert az olyan csillogós és a csillogást szeretem )

8. Bízol a Google Fordítóban? - Van amikor igen és van amikor nem, de jókat lehet röhögni az egyes nyelvek kiejtésén és csak azért használom általában :D

9. Ha átnevezhetnéd a blogom ( az enyémet! ) mi lenne a neve? - Hát talál a Lila szín uralma vagy valami hasonló. Igazából ez a cím a legjobb. :)

10. Ha van jó kérdésed, kérlek írd le. - Erre még én se tudok mit írni. 

Mivel kevés blogot olvasok így ne tudom kinek tovább küldeni így kérdéseket se teszek fel sajnos. :( 
Remélem nem haragszotok.

BÚÉK!!!

Az első bejegyzés a 2016-os évben. :D
Hát így utólagosan kívánok minden olvasómnak Boldog Új Évet!
Remélem ebben az évben is ennyien lesztek akik olvassák a blogomat és nagyon, nagyon köszönöm a tavalyi évet nektek, ha ti nem lennétek az olvasóim nem tudom mi lenne velem.

Köszönöm nektek!

Abban reménykedek, hogy ez az évem is ilyen jó lesz, mint az ami elmúlt, de ez csak rajtatok áll.

És igen biztosra tudom, hogy ebben az évben is lesznek túlzásaim valamiben. 

Új rész nem tudom mikorra lesz várható, mert hát nekem is vannak dolgaim, de lassacskán készen lesz.

Amíg nem jelentkezek minden kedves olvasómnak nagyon boldog Új Évet kívánok. 

Happy New Year!!!

Hablaty új élete 91. fejezet

Bocs, hogy ennyit késtem, de nem volt időm írni, de most már kész van, úgyhogy jó olvasást.

Egy pillanatig döbbenten nézett rám, majd a nyakamba ugrott úgy, hogy a földön kötöttünk ki.
- Tudod nekem kellett volna levennelek a lábadról nem pedig fordítva. - mondtam.
- Az már megtörtént. - mondta.
- Akkor mit mondasz? - kérdeztem.
- Most komolyan kérdezted? Mit mondhatnék? Persze, hogy hozzád megyek. Nincs az az ember aki megállíthatna. - mondta.
- Még a hülyeségeimet is képes vagy elviselni? - kérdeztem rá.
- Azok nélkül nem is lennél Hablaty. - válaszolta.
- Igaz. - mondtam. - Úgy, hogy ezt most jobb ha felveszed mielőtt valamelyikünk elhagyja.
- Arról csak álmodj, hogy elhagyom. - mondta.
- Tudom. És volt szerencsém megismerni a bátyádat is a minap. - mondtam.
- Mit csináltál? - kérdezte.
- Komolyan miért hiszi mindenki azt, hogy csak az én hibámból lehet valami? - kérdeztem vissza.
- Ismerünk, nem bírsz magaddal, a szádat se bírod tartani. - mondta.
- Hát jó, ez a legtöbb esetben szokott lenni, most ő kezdte. - mondtam.
- Mert? - kérdezte.
- Lemaradtam apáéktól, mert gondolkoztam egy - két dolgon és ott várt a Nagyterem előtt és belém kötött én meg megmondtam neki, ha csak egy karcolás is lesz rajtam miatta megkeresed és kinyírod és nem fog az érdekelni, hogy a bátyád, mert mindennél fontosabb vagyok neked. - mondtam.
- És, hogy fogadta?
- Nem valami jól és azt se fogadta el, hogy azt mondtam neki, hogy már megkértem a kezed. Bár ez nem történt meg, de százszor elmondtad mit akarsz szóval ennyi belefért. - mondtam.
- Számítanom kellett volna rá, hogy te leszel az első aki kiakasztja, de igazad van nem élné meg a másnapot ha bajod esne miatta és szerintem mi már kimondatlan szavakkal elvoltunk jegyezve. - mondta.
- Én is erre gondoltam. - mondtam. - És mi a további program a nap hátra lévő részére? Nekem még lesz egy beszélgetésem apával, mert nem vezettem körbe a vendégeinket a szigeten.
- Kíváncsi vagyok mit találsz ki magyarázat gyanánt. - mondta.
- Az megfelel, hogy a vérben forgó szemű menyasszonyom elől menekültem? - kérdeztem.
- Nem ez még viccnek is rossz. - mondta és felült.
Én is követtem a példáját.
- De miért? - kérdeztem. - Még lehet rá példa, hacsak nem kezd el valaki más üldözni sárkánnyal.
- Szerintem azt te se akarod. - mondta.
- Persze, hogy nem, de nem lehet tudni. - mondtam.
- Igaz, de egy valamit lehet tudni. - mondta.
- Mit? - kérdeztem szem forgatva.
Már előre félek a választól.
- Holnap lesz a születésnapod. - mondta.
- Tudom és már mindenem meg van, majdnem mindenem meg van amire szükségem van. - mondtam.
- Miért mi hiányzik? - kérdezte döbbenten.
- Hogy a mellett ébredjek akit szeretek. - mondtam.
- Ezt még meglátjuk, majd eldől attól, hogy hogyan viselkedsz ma. - mondta mosolyogva.
- Így is úgy is velem fogsz aludni, mert nem hiszem, hogy a bátyád közelében szeretnél lenni. - mondtam.
- Igaz, de még mindig bejuthatok másképp a szobámba. - mondta.
- De ismerlek már annyira, hogy tudjam velem maradnál mindig. - mondtam.
- Mondjuk igaz, hogy kerülni szeretném még egy pár napig Anint. - mondta.
- Szép kifogás, Hofferson. - húztam  magamhoz.
- Neked jobb kifogásaid szoktak lenni Haddock. - vágott vissza. - De nem kellene lassan mennünk?
- Talán, amúgy se kerülhetem el a beszélgetést apával. - mondtam.
- Jól mondod. - állt fel.
- Most kinek az oldalán állsz? - kérdeztem.
- Még nem tudom. - válaszolta.
- Ez nem volt bizalom gerjesztő válasz a számomra. - mondtam.
- Tudom. - mosolygott. - De most már tényleg mennünk kell. Kezd sötétedni.
- Mióta rettenti vissza Vakmerő Astrid Hoffersont a sötét? - kérdeztem.

- Nem rettent vissza, de apáddal is beszélned kell. - mondta. - És gondolom nem akarsz veszekedni vele... megint.
- Nem igazán van kedvem hozzá.... megint, de lehet, hogy nem tudom elkerülni. - mondtam.
- Lehet, hogy még mindig tart a megbeszélés és csak holnap kerül sor arra a körbe vezetésre. - mondta.
- Ekkora mázlim nincs.... Hé te meg honnan tudsz erről? - kérdeztem.
- Beszélsz magadban és ezt épp hallottam. - mondtam.
- Jó tudni ezt magamról. - mondtam. - De tudod meg kell beszélnem a dolgokat egy hozzám hasonló zsenivel.
- Inkább egy hozzád hasonló hülyével. - helyesbített.
- Nem a hülyeségeket Klausszal szoktam megbeszélni. Nem hiába tartjuk. - mondtam.
- Te tényleg hülye vagy vagy esetleg az igenem hülyített meg ennyire? - kérdezte.
- Magamtól is ilyen vagyok. Nem kell nekem más segítségen hozzá. - mondtam és Fogatlanhoz indultam.
- Még meddig dekkolunk itt? Mert Fogatlanon nagyon úgy látszik, hogy mérges rád. - mondta.
- Kibírsz még 5 percet legalább? - kérdeztem.
- Talán. De csak 5 perced van utána elmegyek és egyedül kell haza menned. - mondta.
- Kösz. - morogtam. - Gyerünk pajti ne játszd meg magad. Nagyon jól tudod, hogy értettem a dolgot. Neked is elmondok mindent, csak nem válaszolsz rá, de tudom, hogy velem vagy. Menjünk. - meg se mozdult csak a szirtről bámult le. - Ennyire nem lehetsz dühös tudod, hogy nem gondoltam komolyan az egészet. Gyere, menjünk. - még mindig semmi. - Mi az, pajti? - mentem oda hozzá és néztem le mellette.
- Mi az? - jött mellém Astrid.
- Nem tudom. - mondtam.
- Várj az.... az egy Számkivetett hajó, mit keress Hibbanton? - kérdezte... talán magától.
- Kérdez könnyebbet. - mondtam.
- Nézd ott jön valaki. - mutatott egy mozgó fekete alak felé.
- Ki lehet az? - kérdeztem... magamtól.
- Ha várnunk megtudjuk. - mondta Astrid.
- Tudom. - válaszoltam.
Figyeltük egy darabig darabig a fekete alakot, de nem jött annyira közel, hogy kivegyük ki az, közben a hajóról is leszállt valaki és a fekete alak felé indult.
- Nem követett senki? - kérdezte valamelyik.
- Nem. - jött az ismerős hangtól a válasz.
- Penész. - suttogta Astrid mellettem.
- Most mát tudjuk mivel üti el az idejét az öreg. - mondtam.
- Történt valami a szigeten míg nem jelentkeztél? - kérdezték.
- Semmi érdekes, azon kívül, hogy az örökös itt van. - mondta az öreg. - Hazatért Odin örököse.
- Rólad beszélnek. - fordult felém Astrid.
- Már sehol se titok, hogy mi vagyok. - vontam vállat.
- Alvin ennek örülni fog, de honnan tudjuk ki az. - mondtam.
- Tudni fogjátok azt. Az éjfúriája nem tágít a fiú mellől, de ha nincs vele akkor csak megismeritek Pléhpofa kis vakarcsát. - mondta.
- Ettől a hírtől még boldogabb lesz. Így két legyet üthet egy csapásra. - mondta a számkivetett.
- Miről beszélnek ezek? Mégis mit ért azon, hogy két legyet üt egy csapásra? - kérdezte Astrid.
- Nem tudom, de biztos, hogy semmi jót nem jelent. Főleg ha tudnak Odin örököséről. - mondtam. - Szólnom kell apának.
- Akkor menjünk. - mondta és már indult is Viharbogárhoz.
- Várj megy a hajó. - mondtam. - És titeket észre is vesznek. Másrészről nem lenne egyszerű csak úgy oda bökni ezt, meg kell fontolnunk.
- Mint, ahogy azt is megakartad fontolni mikor elmentél? - kérdezte.
- Ez meg most, hogy jön ide? - kérdeztem vissza.
- Sehogy, csak úgy kijött belőlem. - válaszolta. - Penész eltűnt. Gondolod elvitték magukkal.
- Az csak nekünk lenne jó, de nem biztos. - mondtam. - De kiderítjük, Fogatlan. - most bezzeg rögtön reagált. - Menj vissza a szigetre, mi is együnk. Félóra múlva a műhely előtt találkozzunk.
- Jó... és vigyázz magadra. - mondta.
- Fogatlan velem lesz és csak megnézzünk valamit nem lesz baj. Ígérem. - mondtam.
- Ezt már sokszor hallottam. - válaszolta. - Szóljak apádnak?
- Majd ha vissza jöttünk szólok neki, nem kell, hogy belekeveredj. - válaszoltam.
- Így is benne vagyok már, szóval mindegy. - mondta.
- Ez... , majd jövök. - ültem fel Fogatlanra. - Menjünk pajti.
Felszálltunk és követtük a hajót. Néhány perc múlva már hallottam is alattunk Penész és az előző számkivetett hangjának morgását. Igazából nem is érdekelt, hogy miről beszélnek, csak arra voltam kíváncsi, hogy Penész is a hajón van. Mielőtt elindultunk vissza a szigetre egy értelmes mondatot hallottam, de többet nem, bár már a morgást se hallottam lentől.
- Menjünk pajti. - szóltam Fogatlannak.
Haza fele csak az a mondat játszódott le bennem.
- Alvin még az ünnepek alatt támadni fog, hisz senki se számít rá, és Hibbant se lenne felkészülve egy ilyen nagy erejű támadásra. 
Ez remek hír. Bár most jól jött a kotnyelességem, mert ha nem hallom ezt akkor igaza lenne, nem bírnánk a túl erővel, de lesz némi időnk felkészülni, bár elintézhető, hogy kicsit késve érjenek vissza.
- Fordulj vissza pajti és lődd szét a hajójukat. - mondtam.
Rögtön megfordult és elindult vissza a hajóhoz. Ahogy a közelébe értünk lőtt is, számomra kiszámítható, hogy mikor lő, de másokra nézve nem igazán mondhatom ezt. A tökéletes támadása a kiszámíthatatlansága. Nem indultunk vissza rögtön, olyan jó érzés volt nézni az ég hajót, bár tudom, hogy mindenki leugrott róla, amikor meghallották Fogatlant, de akkor is, mert tudom, hogy késleltettem Alvint. Nem sokáig, de késleltettem és csak ez számít.
- Átkozott sárkányok. - hallottam Penész hangját valahonnan a vízből.
Az arcomon győzelmi mosoly vagy valami hasonló terült szét.

- Menjünk. Még értesítenünk kell apát. - mondtam.
Elindultunk vissza a szigetre, pár perccel később már a Nagyterem előtt szálltunk le, aminek még mindig zárva volt az ajtaja. Szóval az ülésezés még tart és nem leszek letolva semmiért, max csak annyiért, hogy nem voltam jelen az egészen, de ezzel az infoval ki tudom magam magyarázni apának. Mivel nem volt nyitva az ajtó elindultam a műhelyhez, hisz Astrid már tutira vár rám. Amikor a műhelyhez értem nem volt ott így bementem a kuckómba jobb ott várni és legalább bent nem fagyok meg, ha már az egész napot kint töltöttem, jobbkor be se jöhetnék. Úgy 10 perc múlva hallottam meg Astrid hangját amint engem szólít.
- Hátul vagyok. - szóltam ki az ajtón.
Kedvem se volt felállni, így megvártam míg bejött. Amint belépett a tekintettem a nyakában logó láncra tévedt és mosolyogni kezdtem.
- Mi az? Min mosolyogsz? - kérdezte.
- Rajtad....
- Mert? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
- .... és a nyakadban lévő medálon. - fejeztem be a mondatot. - Jó tudni, hogy valaki haza vár, mindig. - álltam fel és sétáltam oda hozzá.
- Annyi is lenne neked ha nem jönnél vissza. - mondta.
- Tudom - öleltem át - de azért jó tudni, hogy vissza vársz. - csókoltam meg.

- És mit derítettél ki azzal, hogy a hajó után mentél? - kérdezte és hozzám bújt.
- Támadni akarnak az ünnepek alatt, de ez nem fog össze jönni nekik. - mondtam sunyin mosolyogva.
- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte rám nézve.
- Szétlövettem a hajójukat, hogy hátráltassam őket egy kicsit. - mondtam.
- Szóval akkor nekünk sosincs egy nyugodt napunk. - mondta.
- Igen, teljesen jól mondod, Hibbanton nincs nyugodt élet, de ha az lenne akkor már nem Hibbant lenne. - mondtam.
- Igaz, de azért egy - két nyugodt pillanat nekünk is kell. Neked főleg. - mondta.
- Nekem ugyan miért? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Állandóan dolgozol valamin vagy valami bajod van. Sose maradsz meg egy helyben. Neked is kell a pihenés. - mondta.
- Tudod, hogy nekem a....
- A munka a pihenés. - fejezte be helyettem. - Tudom, de... neked is kell egy nyugodt nap amit távol töltesz mindentől és nyugtod van mindenkitől. És ez a nap a holnapi lesz történetesen. - mondta.
- Astrid, tudod, hogy a holnapi nap is ugyan olyan lesz, mint a többi, csak annyi, hogy  születésnapom lesz, de semmi extra. Nem kell semmit se csinálnod, hogy tökéletes legyen, csak annyit, hogy velem legyél. - mondtam.
- Épp ezt mondtam én is. - forgatta a szemeit. - Holnap elmegyünk innen valahova ahol csak ketten leszünk és estig nem jövünk vissza, így senki se tud zavarni. - mondta.
- Apa számít rám és nekem...
- Majd Klaus elvállalja helyetted. - szakított félbe.
- Csodálom, hogy neki nem papolsz hegyi beszéddel a holnapi napról, hogy semmit se csináljon. - mondtam.
- Ha jól hallottam akkor ő a Snoggletogi csoda nálatok. - mondta.
- Valahogy úgy, de akkor is Astrid ez őrültség. - mondtam.
- De az nem az ha te tűnsz el szó nélkül. Csak egy nap. Egy napot bírj ki bütykölés és mi egy más nélkül, kérlek. Utána folytathatod, csak a holnapi napról van szó, ígérem. - mondta.
- Kitől tanultad ezt a meggyőző képességet? - kérdeztem.
- Jó tanárom volt. - mondta. - De mit mondasz?
- Legyen, de csak a holnap. - mondtam.
- Rendben. - mosolyodott el és bújt vissza hozzám.
Úgy 5 percig állhatunk ott nyugodtam, mert Bélhangos megérkezett. A közeledtét az jelezte, hogy ahova csak nyúlt minden leesett.
- Ennyit a békéről. - mondtam.
- De legalább szólhatsz apádnak. - mondta.
- Tudom. - mondtam. - Menjünk.
Ahogy kiléptünk a kuckómból Bélhangos tekintette ránk vagyis inkább rám szegeződött.
- Apád keress és elég dühösnek tűnt, hogy nem voltál ott a gyűlésen. - mondta.
- Tudom, de... dolgom volt. - mondtam.
- Azt látom. - nézett Astridra.
Szem forgatva fogtam meg Astrid kezét és indultam el a Nagyteremhez.
- Apa még fent van a Nagyteremben? - fordultam vissza.
- Most kíséri vissza a vendégeket a hajóra. - válaszolt Bélhangos. - Miért?
- Beszélnem kell vele. - válaszoltam és elindultam haza.
- Nem mész utána? - kérdezte Astrid.
- Nem. Úgyis haza jön és elég akkor szólnom neki. - mondta.
- Fel kellene mennünk enni, nem gondolod? - kérdezte.
- Arról már le maradtunk. - mondtam. - A gyűlés alatt volt.
- És azt te honnan tudod? - kérdezett rá.
- Vérbeli törzsfő vagyok. - mondtam. - Dagur apjával is volt ilyen gyűlés, ami sokáig tartott és így a vacsora az alatt volt.
- Így már érthető, hogy tudod. - mondta.
- Gyere menjünk hozzánk. - mondtam.
Bólintott, majd elindultunk a házhoz. Amint benyitottam Klausszal találtuk szembe magunkat.
- Nem úgy volt, hogy holnap jöttök? - kérdeztem.
- Neked is szia. - köszönt. - De úgy volt, csakhogy Astrid eltűnt és gondoltuk jobb lenne elindulni vissza.
- Csak te vagy a többiek is így gondolták? - kérdezte Astrid.
- Fogjuk rá. - mondta. - De látom megjöttek a vendégek.
- Már reggel és csak most lett vége a gyűlésnek. - mondtam.
- És mi volt? - kérdezte.
- Azt én is szeretném tudni. - mondtam. - Nem vettem részt rajta. Szerinted egy reggeltől estig tartó gyűlést végig bírnék ülni...
- Pedig jó lenne. - szólalt meg apa mögöttem.
- Ha meghallod mit hallottunk akkor nem ezt mondod majd. - válaszoltam.
- Miért? Mit hallottatok már megint? - kérdezte Klaus.
- Mondd nektek valamit az a név, hogy Alvin? - kérdeztem.
- Igen, még én száműztem a szigetről. - mondta apa.
- Az úgy jó, mert Penész egy ideje már híreket adott neki, arról is, hogy haza jöttem és, hogy Odin örököse vagyok. Támadni akarnak az ünnepek alatt, de azt hátráltattuk egy kicsit Fogatlannal. - mondtam.
- És ezt egy délután alatt tudtad meg? - kérdezte Klaus.
- Fogjuk rá. - válaszoltam.
- Penész hol van? - kérdezte apa.
- Elvitték magukkal. - válaszoltam.
- Jobban is tették. - mondta. - Készülődjetek a harcra.
- Feltartoztattuk őket, vagyis Fogatlan darabokra lőtte a hajójukat, ami miatt később érnek vissza a szigetükre így nem velük kell foglalkoznunk, hanem azokkal akik most jöttek. - mondtam.
- Igazad van, fiam. - mondta. - Most az egyszer jól tetted, hogy nem jöttél be egy gyűlésre.
- Kösz, azt hiszem. - mondtam.
Bár már nem hallotta, mert elment valahova.
- Hova ment? - kérdezte Astrid.
- Nem tudom. - mondtam.
- Gondolom szól az embereknek. - szólalt meg Klaus.
- Lehet. - sóhajtottam.
- És milyenek a jövevények? - kérdezte Klaus.
- Astrid bátyán és egy lányon kívül senki más nem viking. Valahonnan messziről jöttek. - mondtam.
- Talán a menyasszonya. - vettette fel Astrid.
- Nem hinném, hogy az lenne, elég távolság tartó volt mindenkivel. Mintha félne itt. - mondta.
- Mert te nem rettegnél egy sárkányokkal teli szigeten, főleg ha elsőként egy éjfúriát látsz meg. - torkolt le Astrid.
- Én csak azt mondtam amit láttam. - tartottam fel a kezem. - De nem hiszem, hogy félnék csak meglepődnék. Legutóbb se riadtam meg néhány éjfúriától.
- Melyik legutóbb? - kérdezte Klaus.
- Amikor Igor elvitt magával. - mondtam.
- Aha. - morogta.
- Azt ugye tudod, hogy holnap te viszed körbe az embereket helyettem. - mondtam.
- Mert? - kérdezte értetlenül.
- Mert holnap elmegyünk innen, hogy egy nap nyugta legyen mindentől. - szólt közbe Astrid. - Ne mondd, hogy te is elfejteted a születésnapját.
- Lehetetlen, hisz az enyém előtt van. - mondta. - De a rákövetkezőnap a tied.
- Tudom. - mondtam.
Elindultunk fel, de Klaus megállított.
- Astrid miért nem vagy otthon? - kérdezte.
- Kerülöm Anint. - válaszolta.
- De valahol csak kell aludnod. - mondta.
- És lesz is hol aludnia. - válaszoltam. - És ne kezdj bele semmi hülyeségbe, fáradt vagyok hozzá. - szóltam rá amikor láttam, hogy szólásra nyitja a száját.
- Legyen szép estétek. - mondta.
- Hülye. - morogtam.