Hablaty új élete 15. fejezet.

* Hablaty *

Még most se nagyon hittem el, hogy sikerült legyőznöm azt a sárkányt, de Fogatlan nélkül esélyem se lett volna rá. Ha Fogatlan nem lenne nem változott volna meg az életem ennyire, de csak jó irányba. Egy bökkenőt kivéve, de ez most lényegtelen. Ahogy a sárkányok szigetén végeztünk elindultunk vissza a szigetre ahonnan indultunk, közben láttam a sárkányokat vissza térni a szigetre. Ahogy távolodtunk a szigettől egyre több sárkány tartott arra. Részben rajtuk is segítettem. Már csak az a kérésem teljesüljön amit apámtól kértem. 
Vissza értünk a szigetre, de nem azonnal indultunk. Nem sietem sehova se. Időm az annyi volt mint a tenger. Az estét még itt töltöm, aztán tovább indulok. A barlangba menet össze szedtem néhány faágat, hogy legyen némi tűz bent, ami meleget ad. Fogatlan meggyújtotta az ágakat, majd megcsinálta magának a fekhelyét. Sose értettem, hogy hogyan tud parázson aludni, de talán sose fogom. Egy sárkányt úgy is nehezen lehet megismerni nem, hogy még megérteni. De egyszer talán rá jövök minden sárkány titkára. Talán. Míg Fogatlan simán elaludt én csak órákig forgolódtam és gondolkoztam azon, hogy mi lesz most. Ha egy olyan szigetre megyünk ahol nem kedvelik a sárkányokat ott nem maradhatunk sokáig. Még úgy se, hogy Fogatlan messze van onnan, mert a szigeten bármikor megtalálhatják és akkor vége van mindennek. 
A holnap reggel egy teljesen más, független, szabad életem lesz, de részben szomorú is. Mikor minden jól sikerül nekem valami mindig elrontja. Most jelen esetben Takonypóc volt és talán az egész életemet elrontotta. De valamikor eljön az idő, hogy megtudja mit éreztem évekig. 
Egy új élet felé haladok, ami megváltoztathat. Ez az élet más lesz, mint Hibbanton. Nem leszek semmihez se kötve, nincs egy egész törzsért felelősegem, csak magamra és Fogatlanra kell ügyelnem. Az életnek változnia kell és a benne élő embereknek is. Ezen az úton én már elindultam. És remélem Hibbant is hamar elfog. A tűz helyet már csak néhány parázs darab fénylett, de azok s hamar feladták és sötétség töltötte be a barlangot. A csend és nyugalom engem is megnyugtatott és hamar elaludtam. 



* Hibbant *

< Mindeközben mi történik Hibbanton. >

A hibbantiak  várták az esti portyát, de semmi se történ. Igaz megjelent néhány sárkány, de nem támadtak. Leszálltak a Nagy teremnél álló hegy falára és figyeltek. Az emberek nem értettek semmit ebből az egészből. Nem értették, hogy a sárkányok hogyan tudtak egyik napról a másikra megváltozni. Miféle csoda történ velük. 
De folyatósuk a történtet ott ahol abba hagytam.
Miután a törzsfő bejelentette a történteket a lakok feldühödve hagyták el a termet egymás után. A kis csapat még mindig bent ült Astrid nélkül. Kis idő múlva ők is felálltak és a lány keresésére indultak, a faluba és annak környékére. Néhányszor sárkányokat láttak elrepülni az erdőből vagy a fejük fölött, de azok nem támadtak rájuk, mintha nem is sárkányok lettek volna. Egy tisztásra érve látták ahogy a sárkányok a hegyen lévő barlangokba menekülnek és nem jönnek elő. Nem érették ők se, hogy mi lehet. Az erdőben járva sose tapasztaltak ilyet, hogy a sárkányok rettegve menekülnek és bújnak el oda ahol helyet találnak. Senki se sejthette, hogy az este küzdelem lesz a sárkányok fészkénél. És a sárkányok éppen ezért menekülnek. Az végképp nem sejtették, hogy az békíti ki őket a sárkányokkal akire nem számítottak. Egy fiú aki évekig ki volt rekesztve a törzsből, évekig semmibe vették és most mutatja meg mire is képes mikor elmegy. Pont akkor bizonyít amikor elmegy és talán nem is jön vissza SOHA...
Nem messze ettől a tisztástól egy medence mélyén magába roskadva ül az a lány akit keresnek. Nem érti, hogy mégis, hogy tehette vele ezt a fiú, azok után ami z előző este történt. Azt érezte, hogy sose felejti el azt az estét amikor utoljára látta szerelmét. Nem látott és nem hallott semmit, de érezni érzet mindet. Dühöt, 
csalódást, megértést, hogy csak néhányat soroljunk fel abból a rengeteg érzésből. Felakart állni, de nem tudott valami feküdt az ölében. Oda nézett és egy kis sárkányt látott az ölében békésen aludni. Akkor mászott az ölébe amikor semmire se figyelt. Csak a fiúra gondolt aki elhagyta öt... ÖRÖKRE. Óvatosan megsimogatta a kis sárkányt, ami felébredt rá, de nem bántotta öt. Úgy érezte ez a sárkány fogja benne tartani a reményt, hogy a fiú vissza jön. 
Hallotta ahogy barátai a medencétől nem messze szólítgatják öt vagy épp a nevét kiabálják. Nem akarta a lány, hogy meglássák az ölében egy sárkánnyal. Ezért felemelte a kis sárkány és félre rakta óvatosan. A sárkány felé fordította fejét és kérdőn nézet rá. 
- Holnap vissza jövök, kis pajtás. Ígérem. - mondta a sárkánynak aki csak ásított egyet és tovább aludt. 
A lány mosolyogva indult el a kijárathoz. Érezte, hogy ez a sárkány jobb barátja lesz azoknál akik keresik. Hisz amikor lett volna rá alkalma bántotta volna, de nem tette és hagyta magát.  
Rá akarta hozni a frász a barátaira, de nem tudta hogyan. Nem volt ötlete, de amikor meglátta a feje fölött elsuhanó kis sárkányt. Támadt egy ötlete. 
- Segítség valaki valaki, megtámadott egy sárkány! - kiáltozta alig bírta magába fojtani a nevetést, de rőt vett magán és folytatta. - Valaki segítsen már!
Hallotta a közeledő sebes lépteket, ezért az egyik szikla mögé bújt el és figyelte a barátait.
- Hol van ? Pedig erről jött a kiabálás. - mondta Halvér.
- Mi van ha már megette a sárkány és tovább állt? - kérdezte Fafej. A lány csak a szemét forgatta.
- Astridot, te meghibbantál. - szólta le Takonypóc.
- Jó csak egy elmélet volt. - motyogta a fiú.
A lány felállt a sziklára szerencséjére a csapat háttal volt neki, így rájuk tudott ugrani. Míg mindenki a porba feküd addig a lány a hasát fogta a nevetéstől. 
- Na most, hogy megvagy mehetünk vissza készülni az első portyánkra? - kérdezte Takonypóc.
- Felőlem. - mondta még mindig nevetve a lány. 
A falu felé menet beszélgettek.
- Szerintetek Hablaty miért állt át a sárkányok oldalára? És miért ment el? És egyáltalán milyen sárkánnal barátkozott össze? - kérdezte Halvér izgatottan.
Senki se adott válasz neki csak Astrid.
- Mert az a sárkány megértette és mi nem. Kirekesztettük. lenéztük meg hasonlók  Ezért ment el és, mert tudta, hogy nem ide tatozik. - mondta miközben magán érezte a többiek kérdő tekintetét, rájuk nézett. - Most mi van, ha ez az igazság. 
- És a sárkány? Az milyen? - kérdezte Kőfej.
- Ja a sárkány. Az egy éjfúria. - mondta tök átlagosan. 
- Egy mi? - kérdezték vissza egyszerre.
- Jól hallottátok. Az. 
- Honnan tudod, hogy az?
- Onnan, hogy megakart ölni és szemtől szembe álltam vele, de Hablaty leállította. Én most megyek, majd este találkozunk. - kiáltott vissza elképedt barátainak. 
Magában még mindig kuncogott, de szomorúság fogta el amikor hallotta és kikellet mondania Hablaty nevét.

A törzsfő nem igazán várta az estét tudta, hogy lesz portya, de nem akart azon részt venni. Nem akart a fia kérése ellen tenni. Tudta, hogy így fájdalmat okozna neki. Most jött rá, hogy kevés időt szentelt a fiára. Elhanyagolta, lenézte és főként alábecsülte a képességeit. Mert annak aki képes egy Éjfúriával bánni az nem ilyen életet érdemelt volna. Már bánta ahogy a fiával bánt, hogy nem bízott benne, hogy felelőtlennek tartotta.

Az este elérkeztével a törzs lakói várták a sárkányok támadását, de nem történt semmi. De az viszont látták, hogy messze ahol a sárkányok fészke lehetett sötét felhő száll az égbe. Nem értetek semmi, de mélyen legbelül mindenki tudta mi történ és Odinhoz fohászkodtak, hogy a fiú aki értük kockáztatta az életlét megmeneküljön és vissza jöjjön. A törzsfő mikor meglátta a felszálló felhőt valami más érzés öntötte el a fia irányába. Most az egyszer büszke volt rá és várta, hogy haza térjen. De az sajnos nem most fog megtörténni.  Astrid csak arra tudott gondolni, hogy a fiúnak semmi baja ne legyen. Épségben kerüljön ki a küzdelemből. Érezte, ha nem kap valami hírt a fiúról össze fog omlani érzelmileg és egy roncs  lesz. 

Hablaty új élete 14. fejezet

* Astrid *

Az estém tökéletes volt, de ez az állapot se tartott sokáig. Először is ott van az a sárkány ami vagy százszor akkor, mint a többi sárkány. Másodszor Takonypóc tette teljesen tönkre. Látott minket és Fogatlan. A falu felé kezdet elfutni és én utána. Elkellet intéznem, hogy ne árulja be Hablatyot. Ennek nem így kellett volna történnie. Nem neki kellene beárulnia, hanem Hablatynak kellene elmondania vagy valami hasonlót csinálnia. Takonypóc után futottam és még jóval a falu előtt értem utol. Ráugrottam és a földre szorítva megfenyegettem.
- Ha bárkinek elmerészeled mondani amit láttál, Én esküszöm, hogy az lesz életed utolsó mondata, mert kivágom a nyelved, legalább nem hallgatnánk tovább azt a hülye hangod és a sok hülyeségedet. Érteted? - kérdeztem tőle.
A földön feküdve morgott valamit.
- Érteted?! - kérdeztem kiáltva már. Szerencs, hogy messze voltunk még a falutól.
Motyog valamit, amitől erősebben nyomtam a fejét a földhöz felemeltem a fejét és újra kicsit hangosan, de nem kiabálva megszólaltam
- Válaszolnál még ma? - kérdeztem.
- Jól van, oké, nem mondom el senkinek....Csak... csak szállj már le rólam. - mondta.
Lassan felálltam róla és elindultam, de még mielőtt elindultam volna vissza fordultam és bele rúgtam az oldalába úgy, hogy fájón neki. Elindultam a faluba Takonypócot ott hagyva a földön.


* Hablaty *

Néhány óra múlva felébredtem Fogatlan már nem volt ott arra gondoltam, hogy biztos kint van a barlang előtt. A szememet dörzsölve kiindultam a barlangból. Nem tévedtem kint volt és rám várt. Mikor kiléptem a barlangból a nap magasan járt, úgy dél lehetett. Nem napközben akartam a fészekhez menni az feltűnő lenne egy kissé. Éjfúria nappal, az meg furcsa lenne. Várunk alkonyatigés csak akkor indulunk. Olyankor nem fognak észre venni minket.
A partra mentem halat fogni magunknak, hogy legalább valamit enni tudjunk. Talán egy órába telt mire elegendő halat fogtam ki. Fogatlan meggyújtotta az összegyűjtött ágakat. A egy - két halat megsütöttem magamnak a többit Fogatlannak hagytam hadd egyen. Apám és Astrid már biztosan elolvasták a levelet és valahol tutira dühöngenek. De remélem megteszik az amit kértem tőlük. Egyhamar nem térek vissza még akkor is ha nem veszek oda. Így sárkányháton a világ nem csak a sziget és a környékéből áll hanem egy egészen más dolog vár a következő szigeten.
Ha legyőzöm azt a sárkányt akkor minden jobb lesz és a világot is felfedezhetem Fogatlannal.
Amolyan ebéd szerűség után vissza mentünk a barlangba készülődni a " nagy csatára " . Úgy tervezem ha minden rendben sikerül vissza jövünk ide, felvesszük a cuccokat és tovább állunk Keletre. Ott fedezzük fel a világot először. Mázli, hogy egy hibbant - i térképet, egy iránytűt és egy messze látott - amit én találtam fel - beraktam a kosárba. A térképet kilehet, majd egészíteni... valahogy.
Miután mindent össze pakoltam kimentünk és leellenőriztem Fogatlan farkát és a tartozékokat, hogy minden rendben van - e velük. Mikor ezzel is végeztem az estére gondoltam, hogy mi lesz. Mi lesz ezután velem, Hibbanttal, a többi szigettel és még hasonlókkal. Ezekben nem voltam biztos, de egy valamiben igen. Ha itt vége lesz mindennek akkor a többi helyen az élet megváltozik. Kezdve Hibbanttal.
Alkonyatig az idő lassan telt, de legalább nem kellett a tervet annyira össze csapni. Volt idő megtervezni az egészet. Miután kiagyaltam Fogatlanhoz fordultam.
- Na, pajti kíváncsi vagy a tervre? - kérdeztem tőle.
Felkapta a fejét és figyelni kezdet.
 Innen tudtam, hogy nagyon is érdekli az egész.
- Na akkor figyel, pajti. - mondtam és elkezdtem magyarázni neki a tervet.
Figyelt minden szavamra, mintha értené amit mondok.


* Hibbant *

< Míg főhősünk barátjának mondta a tervet kanyarodjunk vissza Hibbant - szigetre >

A sziget törzsfője a nappal kelt fel. Alig vártam már, hogy a fiát harcolni lássa a sárkánnyal. És a végén kellő képen büszke legyen első szülőt fiára. Ahogy fölkelt az asztalon fekvő össze tekert papír azonnal feltűnt neki. Odament az asztalhoz felvette a papírt és olvasni kezdte. Amíg a levelet olvasta több féle érzelem is átsuhant rajta. A fia elvesztésének fájdalma, a sárkányok iránti düh és végül a fiáért való aggódás. Jó néhány perc kellett ahhoz, hogy igazán felfogja mi is történt. Miután felfogta többször is újra olvasta a levelet. Feldúlt volt, mert a fia csak így eltűnt, de mélyen legbelül igazat adott neki. Senki se fogadta el olyannak amilyen volt, még a saját apja se. Olyan fiút akart belőle faragni amilyen sose lehetett volna. Más volt, mint a többi viking. Akár csak az anyja.
Hibbant - sziget törzsfőnöke kissé zaklatottan indult el a házából. Tudta, hogy meg kell tennie azt amit a fia kért tőle és azt is tudta, hogy elkel mondania a falubelieknek a történteket. A Nagy terem felé vette az irányt várta amíg az összes lakos megérkezik és bejelitheti a hírt. Azt az egy dolgot nem sejthette, hogy valaki nem is olyan távol kapott egy hasonló levelet.

Astrid Hofferson is a nappal kelt fel, de ő nem egyből vette észre az ablaka alatti asztalon heverő össze tekert levelet. Felkelt az ágyból és elindult az ablak felé, nem nézet le az asztalra sose volt ott semmi. Kinézett az ablakon és vissza gondolt a tegnap estére. Tudta, hogy megakadályozta, hogy Hablaty elmenjen. Ő is annyira rettegett a mától, mint a fiú. Tudta, ha valami rosszul sül el akkor fény derül a titokra és akkor mindennek vége. Elfordult az ablakból és az ajtó felé indult volna, de a szeme sarkából látta a földre zuhanó papírt. Vissza fordult, felvette és olvasni kezdte. Könnyek szöktek a szemébe olvasás közben. tudta, hogy a fiú mit akar tenni. Rettegett attól, hogy a törzsfő mit fog tenni, ha megtudja, hogy a fia elment egy sárkány miatt. Először nem is hittel el az amit olvasott vissza rakta a levelet az asztalra kirohant a házból és a medence felé folytatta útját. Amikor odaért szólongatni kezdte a sárkányt, de az nem jött elő és rádöbbent, hogy a levélben leírtak igazak. Lassan vissza sétált a falu Nagy termébe. Mikor odaért a falu nagy része ott volt és várt valamire. Oda sétált barátai asztalához és leült. Nem szállt be barátai beszélgetésébe, de azért oda figyelt miről beszélnek.
- Szerintetek Hablaty legyőzi azt a sárkányt? - kérdezte Halvér.
- Remélem, hogy le kell nekem a sárkány koponyája. - szólt közbe Fafej.
Srácok ha tudnátok az igazat. - gondolta magába Astrid.
- Remélem nem sikerül neki valami jól. - motyogta az orra alatt Takonypóc.
Astrid szúrós szemekkel nézett a fiúra aki inkább abba hagyta az egészet.
- Én azt remélem, hogy sikerül neki. - folytatta Halvér. - Te mit gondolsz Asztrid? - nézet a lányra.
Astrid nem tudod mit mondani. Egyrészt azért, mert nem tudta mit mondjon, másrészt, mert egy hang se jött ki a torkán. Csak a vállát rángatta. Körbe nézett a teremben és azt tapasztalta, hogy az egész falu ott van. A törzsfő jelent meg a terem közepén álló emelvényen és a teremben rögtön csönd lett. A lány tudta mi következik.

- Figyeljetek ide! - harsogta. - Sajnálattal mondom, de a mai próba elmarad és nem is lesz megtartva már soha!
A falubeliek egyhangúan kérdezték, hogy miért? A törzsfő erre nem tudta mit mondjon, de megpróbálta.
- A fiam elment és nem jön vissza. Elment egy sárkánnyal aki a barátja lett. Elment, hogy legyőzze azt a szörnyet amitől itt már ősidők óta portyák vannak. Elment, mert nem ide tartozik. De egyszer vissza fog jönni... talán. - mondta.
A falubeliek nemértették ezt, de várták, hogy a főnök folytassa. Astrid csendben ült a barátai mellett.
- Az élet itt a napokban megfog változni. A sárkányok nem fognak támadni és békét kell velük kötnünk.
- Sárkányokkal békében élni az lehetetlen! - kiáltotta be az egyik harcos.
- Akkor a fiamnak, hogy sikerült megbarátkoznia eggyel? - kérdezett vissza a főnök.
- Azt én nem tudom, de nem hiszem, hogy elárulná a törzsét. - szól egy másik harcos.
- Akkor ne higgyétek el, de én előre szóltam és ha eljön az ideje a sárkányokkal békét kötök. - mondta leviharozva az emelvényről.
A lány látta, hogy a teremből is ki ment. Kis idő múlva ő is felállt és az ajtó felé haladt, hallotta, hogy a barátai utána kiáltoznak, de nem ment vissza. Elakart menni egy kis időre a falu nyüzsgéséből, ezért újra a medencéhez ment és ott leült a tó partjára gondolkozni.



* Hablaty *

Miután elmondtam a tervet Fogatlannak a nap már kezdet lenyugodni. Készültem már a felszálláshoz. Ez a nap lesz Hibbant és az én új életem kezdete. A nap egyre alacsonyabban jár felültem Fogatlanra és vártam a megfelelő percet az indulásra. Ahogy a nap a víz alá bukott mi is felszálltunk és a fészek felé indultunk.
A köd szerűség már nem volt ott, ahogy sárkányok se voltak ott. A szigethez közeledve észre vettem a királynőt.
És az is észre vett minket, mert elüvöltötte magát.
- Kezdhetjük, pajti! A terv kész van, csak ahhoz kell tartanunk magunkat és nem lesz semmi baj. Igaz? - néztem rá, bólintott és rágyorsított. Egyre fogyott a távolság köztünk és a sárkány között. Fogatlanra pillantottam aki ugyan olyan elszánt volt, mint én.
- Gyerünk Fogatlan lőj. - mondtam neki.
Fogatlan lőtt amitől a sárkány felborult. remélhetőleg ez elég lesz ahhoz, hogy repüljön.Vissza néztem és a terv első része sikerült. A sárkány felemelkedett a levegőbe ahol könnyebb dolog lesz a legyőzése. Elrepültünk a sziget előtt, majd a magasba emelkedtünk a felhők közé repültünk.Mint sejtettem a sárkány követtet minket oda, de a felhők között Fogatlant nem lehet észre venni és ezt használtuk ki a sárkány ellen.
Háromszor különböző helyen lőttük meg. Ezt az egészet megunta és tüzelni kezdet. Épp, hogy majd' eltalált, de szerencsére Fogatlan jól manőverezett. Fogatlanra néztem és megszólaltam.
- Itt az idő, pajti. Készen állsz? - kérdeztem tőle, ő bólintott.
Vissza fordultunk a sárkány előtt szálltunk el, majd a föld felé vettük az irányt. A sárkány követtett. Nem hittem el, hogy nem jött rá a trükkre vagy csak annyira el volt velünk foglalva.
A föld egyre közeledett, de még mindig nem támadtunk. Éreztem ahogy a sárkány levegőt vesz ahhoz, hogy lőni tudjon.
- Fogatlan, most! - kiáltottam a sárkányomnak.
Az megfordult és pont a sárkány szájába lőtte a plazma bombáját. Kitértünk a sárkány elöl aki csak akkor vette észre a közeledő talajt. Amilyen gyorsan csak tudtunk Fogatlannal elrepültünk a robbanás elöl. A hegy túl oldalára repültünk és vártunk. Hallottam a sárkány becspodását és láttam felszállni a port, hamut és füstöt. Sikerült legyőznöm azt a sárkány egy karcolás nélkül. Esküdni mertem volna arra, hogy ezt az egészet még Hibbanton is hallani sőt még látni is lehetett a felszálló sötét felhőt.
- Sikerült, pajti. Jók vagyunk. - mondtam Fogatlannak.

Hablaty új élete 13. fejezet

A tervem az volt amivel alapból ide jöttem. De valamit tennem kell végleg elmegyek innen. Írnom kell egy levelet apámnak meg Astridnak. Utána eltűnök remélhetőleg nem örökre. Elővettem a kosárból néhány papír lapot és egy szén darabot és írni kezdtem az első levelet. Elsőként Astridnak írtam a levelet.

" Drága Astrid,

sajnálom, hogy ezt teszem, de muszáj. El kell mennem - Takonypóc miatt - , hogy  megvédjem a barátomat. Nem árulhatom el azok után, hogy a bizalmába fogadott. Bízik bennem és én is bízom ő benne. Ő elfogadott olyannak amilyen vagyok, míg itt senki se. Mindent tőle tanultam. Annak ellenére, hogy nem beszél, de talán még nem is érti mit mondok neki megért. Az utolsó este amit a szigeten töltöttem és veled sose fogom elfelejteni. Remélem jobb lesz itt az élet azután amit tenni fogok, még akkor is ha soha többé nem térek vissza. Mindig is szeretni foglak - azt hiszem ezt már kimondhatom. Azt remélem, hogy a sárkányokhoz való érzéseid is megváltoztak jó irányba. Szeretni foglak bármi történjen veled vagy velem. sose feledlek és mindörökre szeretlek:

Hablaty "

- Az első levéllel kész volnánk. - mondtam legjobb barátomnak  - Már csak egy van hátra. Az lesz a nehezebb.

Astridnak szóló levelet összetekertem és félre raktam. Megfogtam újra a széndarabot és apámnak szóló levelet elkezdtem írni.

" Apa,

sajnálom, hogy így kell megtudnod, de elmegyek. Nem szeretném, hogy a legjobb barátomnak valami baja essen. Emlékszel arra napra amikor azt mondtam, hogy eltaláltam egy éjfúriát és senki sem hitte el. Még te és  falubeliek tanácskoztattok elmentem megkeresni a sárkányát. A Hollószirtnél találtam rá csapdába esve. Először megakartam ölni, hogy így legyél rám büszke, de amikor a szemébe néztem valami megváltozott bennem. Inkább elengedtem, hogy más se bántsa. Te elküldtél a másnap kezdődő kiképzésre, pedig megmondtam, hogy nem tudok egy sárkányt se megölni. Bele egyeztem abba, hogy elmegyek. A kiképzés után elmentem megkeresni és medencében találtam rá. Az egyik farkát elveszítette és így nem tudott elrepülni. Összebarátkoztam vele, majd készítettem neki egy műfarkat. Ahhoz, hogy újra repülni tudjon rám is szüksége volt. A sárkány lett a legjobb barátom, ha már itt törzsben senki se fogadott el olyannak amilyen vagyok. Ő elfogatod és megért. Nem árulhatom el. Lehet, hogy a szemedben most áruló vagyok, mert átálltam a sárkányok oldalára, de én nem érzem magam annak. Apa, ha eddig elolvastad kérlek ne hagyd abba, most jön csak lényeg. A este Fogatlan elindultam a fészekhez ahol a sárkányok királynője van és azt lefogom győzni. Azért portyáznak a szigetem, mert félnek attól a sárkánytól és nem akarnak ők se kockáztatni az életünk árán. Ha sikerül legyőznöm akkor a portyák itt véget érnek. Ha győzök és mégis oda veszek, büszke leszek, hogy ide tartoztam. Ha nem lesz semmi baj közben akkor se térek vissza nem kockáztatok. A világot szeretném felfedezni. És arra kérlek, hogy miután elolvastad ezt a levelet ne a sárkányokon vezesd le a dühöd miattam. Ők nem akarnak ártani senkinek, csak magukat védik, mint mi is. Ha vége ennek akkor kérlek köss velük békét és mindenben segíteni fognak, főleg, ha elfogadnak barátnak. Ha minden jól megy vissza megyek és segítek, de kérlek addig is próbáld meg. Segíteni fognak mindenben, megvédenek, a harcban veletek lesznek, csak bízniuk kell bennetek ennyi az egész nyitja. Az arénás sárkányokat enged el nem fognak már portyázni se ők se a többi sárkány soha többé. Ha legyőzöm a sárkányt az élet meg változik itt. Ne csinálj semmi ostobaságot. Ez az én döntésem volt ne hibáztass miatta senki mást, csak engem. Főleg ne magadat. Tudom, hogy ezt nehéz felfogni, de ez így a helyes. Ha maradnék és Fogatlannak baja esne nem bocsájtanám meg magamnak. Megmentette az életem és ennyivel tartozom neki. Ha elárulom még is ilyen barát lennék. Apa én nem olyan vagyok, mint ti és ezt meg kell értened. Más vagyok. És hiszem, hogy Odinnak nagy tervei vannak velem. Remélem egyszer büszke leszel rám. És apa még arra kérlek, hogy ne gyere utánam.

Fiad:

Hablaty "

- Hát pajti ezzel is meg vagyunk. - mondtam a papírt össze tekerve. - Már csak oda kell adni nekik. De az már nem lesz könnyű. Valamikor most kéne míg este. Kíváncsi vagyok Astrid elintézte már Takonypócot. - folytattam miközben leültem mellé. - Nem sokára indulunk. 

Néhány órának tűnő perc múlva felálltam, mert valami eszembe jutott. 

- Hogy lehetek ekkora barom. - jött ki belőlem. - Hogy kössenek békét a sárkányokkal, ha még azt se tudják, hogy kell őket meg szelídíteni. Oh ezt, hogy felejthetem el. - mondtam miközben a papírok után nyúltam és gyorsan írni kezdte, azt ami tapasztaltam Fogatlannál.

" Sárkány szelídítés: 

1. Tedd meg az amit a sárkány kér tőled.
2. Várd meg amíg meg bízik benned
3. A bizalom egymás iránt a legfontosabb.
4. A kezedet tartsd előre, hogy az orrát a kezedbe helyezze.
5. Nevezd el. ( nagyon fontos a kapcsolatban!!!)
6. Foglalkozz vele sokat.
7. Csak akkor repülj vele, ha megbíztok egymásban feltéttel nélkül. "

Ezt befejetve újra elővettem Astrid levelét és még hozzá írtam egy keveset.

" Astrid írtam neked egy másik levelet, de azt csak akkor olvasd el, ha már a sárkányokat szelídítitek. Abban a levélben mindent leírtam ami szükséges lesz hozzá. És nagyon kérlek tényleg csak akkor olvasd el. Kérlek legalább ezt az egy dolgot tedd meg a kedvemért. Meg még talán egyet, azt, hogy nélkülem is boldog leszel és éled az életed. Tudod mit érzek irántad és talán már én is, hogy te irántam mit. Csak ennyit tegyél meg és én boldog leszek. "

Nehéz szívvel írtam le az utolsó sorokat, de ezt muszáj volt. Vissza tekertem a levelet a bele hajtott másik levéllel. Vissza ültem Fogatlan mellé és vártam az éjszaka közepét. Tudtam, hogy az lesz a legalkalmasabb arra, hogy a leveleket ott hagyjam és eltűnjek, de addig még sok idő van hátra. Nem aszok el. Várok és megyek amit, majd lehet. Hiányozni fog az otthonom, de ha nem történt volna ez így akkor még most is a falu bajkeverője lennék. De ami megtörtént az megtörtént. 

Kis idő elteltével felálltam Fogatlantól és elindultam nélküle. Így könnyebben tudok mozogni a faluban, de nem sokára úgy is vissza jövök. Először a mi házunkhoz mentem azon akartam a leggyorsabban túl esni. Halkan benyitottam az ajtón és leraktam az asztalra a levelet. Vissza sétáltam az ajtóhoz körbe néztem, majd halkan vissza húztam az ajtót és elmentem a Hofferson - házhoz. Oda nem mentem be hanem Astrid ablakánál - szerencsére nem volt emelte - ami hátul volt. Beraktam az asztalra és indultam, de még ránéztem a békésen alvó Astridra. Sajnáltam amit teszek, de ez a helyes dolog. Elfordultam az ablaktól és amilyen gyorsan csak lehetett vissza mentem Fogatlanhoz. 

- Indulhatunk pajti? - kérdeztem tőle, mire csak bólintott. 

Felraktam rá a kosarat és az égbe emelkedtünk.

 Néhány perc múlva vissza néztem az egyre távolodó otthonomra. De tudtam, hogy egyszer még vissza jövök ide. Fogatlanhoz szóltam.

- Mit szólnál, pajti, ha keresnénk egy szigetet addig amíg ki alusszuk magunkat. És mielőtt a fészekhez megyünk harcolni? - kérdeztem amire ismét csak bólintott.

Hátra néztem és Hibbantot már nem láttam és ezért fájt a szívem, de tovább mentem. A távolban egy sziget körvonalait vettem ki lassan. Fogatlan bízósan előbb észre vette, mert arra tartott. Leszálltunk és egy barlangot kerestünk alvásra. Kis idő múlva meg is találtuk. 

FOLYTATJUK... 

Hablaty új élete 12. fejezet

Amikor beértünk a ködbe vagy mi be minden nagyon furcsa lett. Néhány pillanat múlva VAD sárkányok repültek el elletünk.
- Bukj le! - Szóltam Astridnak reflex szerűen.
Éreztem ahogy oda simul hozzám. Jobban szemügyre vettem a sárkányokat és azt vettem észre, hogy valamiket visznek magukkal.
- Mi a frász folyik itt? - kérdezte egy hang a hátam mögül.
- Nem tudom, de úgy tűnik, hogy itt viszik a zsákmányt. - mondtam.
Mind ketten a sárkányokra pillantottunk.
 - És mi is azok lennénk? - kérdezte kissé rémülten.
- Nem tudom. - préseltem ki magamból, majd Fogatlanhoz szóltam. - Jól van, pajti menyünk innen most. - paskoltam meg a fejét, de ő csak meg rázta és tovább repült.
Ilyen még nem fordult elő, de bíztam benne, hogy célja van evvel. Bíztam abban, hogy valamit mutatni  akar. Bíztam abban, hogy tudja mit csinál. Feltétel nélkül bíztam benne, bíztam a legjobb barátomban. Egyre beljebb szálltunk, míg egy szigethez értünk. Ott egy barlangon keresztül a szigeten elterülő hegy belsejébe jutottunk be. Amint meg láttam azt a rengeteg sárkányt csak ösztönösen szólaltam meg.
- Mit nem adna apám, ha láthatná ezt. -mondtam.
Beljebb repültünk a hegyben, majd egy szirten szálltunk le és onnan figyeltünk. Astrid még mindig belém kapaszkodott.
- Tudod nagyon megnyugtat, hogy minden élelmünket egy lyukba dobálják. - böktem ki.
- Egyáltalán nem esznek belőle semmit. - válaszolta.
Nyögést hallottunk, arra fordulva egy gronkellt látunk meg a lyuk felé repülni. Felöklendezett egy halat ami a lyukba zuhant egy pillanattal később a lyuk mélyéről hangos morgás hangzott. Az összes sárkány a sarokba húzódót, majd a lyukból egy hatalmas sárkány fej bukkant fel. A szívbaj jött rám, de a mögöttem ülő Asridra is. Ő szólalt meg először.
- Ez meg mi? - kérdezte félelemmel és meglepettséggel a hangjában.
Nem tudtam válaszolni a kérdésére, hisz még én se tudtam mi az. A giga fej megállt és oda nézett ahol mi voltunk. Abban a pillanatba oda hajoltam Fogatlanhoz és megszólaltam.
- Pajti tűnjünk el innen. Astrid kapaszkodj. - mondtam.
Az alkalmas pillanatra vártam, hogy eltűnjünk. A sárkány felénk vetette magát és mi akkor röppentünk fel az összes többi sárkánnyal együtt. A hegy teteje felé vettük az irány és onnan amilyen gyorsan csak tudtam elvittem magunkat. A falu felett repültünk vissza a medencéhez. Ott kezdtünk el beszélni erről az egészről.
- Hablaty ez tejesen érthető. Ez az egész olyan, mint egy hatalmas méhkas. Az... az izé a királynő. A főnök. Menjünk apádhoz. - mondta Fogatlanról lepattanva.
Erre a mondatra nem akartam reagálni, de muszáj volt.
- Mi? Nem, nem, nem Astrid ezt alaposan át kell gondolnunk. Nem állíthatunk apám elé egy ilyen ténnyel. És nem hagyhatom, hogy bántsák Fogatlant. - mondtam és az említettre pillantottam. - Astrid nem, nem árulhatom el öt. - fordultam el tőle végül és oda mentem a sárkányomhoz.
- Hablaty ezt nem mondhatod komolyan. Megtaláltuk az a fészket amit már évezredek óta keresnek a vikingek. És te eltitkolnád mindenki elöl a sárkányod miatt. Ez nem lehet igaz. Én ezt nem hiszem el. - akad ki.
- Igen Astrid, megvédem öt. Ő nem becsül alá, mint a faluban mindenki. Egyenrangúnak tart. - jelentettem ki határozottan.
Astrid meglepetten nézett rám, majd az arca megváltozott. Elfordultam tőle nem akartam látni a reagálását. A hangja megváltozott amikor megszólalt.
- Akkor mit csináljunk? - kérdezte.
Ránéztem, de nem tudtam mit mondani.
- Nem tudom, de adj holnapig időt. - mondtam.
- Rendben. - mondta.
Kis idő elteltével egy ütést éreztem a karomon. Odakaptam és Astridra néztem értetlenül.
- Ezt mert elraboltál. - mondta. Hátra néztem Fogatlanra aki megrázta a megrázta a fejét, majd vissza Astridra.
Láttam rajta, hogy valami aggasztja.
- Köszönöm. - mondta, majd nagy meglepetésemre megcsókolt és megölelt.


Ezen a dolgon lepődtem meg a legjobban egész életemben. Közben óvatosan vissza öleltem. Miután elegedet megszólalt.
- Ezt meg minden egyébért. - mondta.
Épp indult volna amikor Takonypóc jelent meg és meglátott minket Fogatlannal aki odajött közbe hozzánk. Rám nézett és megszólalt.
- Ezt nem úszod meg Haddock. - mondta és a kijárat felé kezdet el futni.
Tudtam mire gondol. Apámhoz meg engem beárulni, hogy van egy sárkányom, hisz kitudja, hogy mióta volt itt. Fogatlanra néztem, majd Astridra. Aki úgy szint megrémült ettől majd megszólalt.
- Elintézem, vagy legalább megpróbálom. Ígérem. - mondta a kijárat felé rohanva.
Bámultam utána, majd Fogatlan jött oda mellém és rám nézett. Vissza néztem rá és megszólaltam.
- Most meg mit nézel? - kérdeztem tőle.
Láttam, hogy ő is Astrid után néz, mint én. Egy terv suhan át az agyamon amit muszáj megvalósítanom. Nem bánthatják Fogatlant.

Hablaty új élete 11. fejezet

Amilyen gyorsan csak tudtam kikaptam Astrid kezéből a szekercét és olyan messzire dobtam, hogy Fogatlan ne érezze magát veszélyben meg persze fenyegetve se. Ahogy ugrottam Astridot is fellöktem. Felálltam és kettőjük közé álltam. Egyrészt, hogy lenyugtassam Fogatlan, másrészt, hogy nem bántsa Fogatlan Astridot.
Próbáltam nyugtatni, de semmi se segített egy vérig sértett Éjfúria nyugellátásában, aki minden áron bántani akarja azt akit szeretek.
- Semmi baj, semmi baj. - mondtam rá néztem Astridra aki meglepetten nézett rám és Fogatlanra. Elfordultam és folytattam a beszédet a sárkányomhoz. - Ő a barátom. Hallod hagyd abba.
Erre a kifejezésre valamennyire lenyugodott. Astridra néztem aki nem hit a szemének, hogy egy sárkány, egy Éjfúria hallgat rám. Az elképedés elég volt arra, hogy tudjam, hogy ebből még baj lesz. Lassan felállt, míg én Fogatlant próbáltam maradásra bírni. Feltartottam a kezem, hogy ne menjen Astrid közelébe.

 Astrid még mindig nem hitt a szemének. Megszólaltam.
- Megijesztetted. - jelentettem ki egyszerűen.
- Hogy mi? Én ijesztettem meg öt. Hűűűű.... Ő egyáltalán meg ki?! - kérdezte.
- Öhm... Astrid ő itt Fogatlan. - mondtam Astridnak. Majd Fogatlanra nézve folytattam. Fogatlan ő Astrid. - néztem barátomra. Ő csak rámorgott a lányra.

 Astridra néztem aki nem tudta mit tegyen. Rám nézet a fejét rázva a kijárat felé kezdet el rohanni.  Ahogy elrohant tudtam mire készül.
- Nekünk most végünk van Fogatlan. - böktem ki.
Hátra fordultam és nem volt már ott. A ki sunyi elsomolygott. Utána szóltam.
- Várj már hova mész? - kérdeztem tőle.
Utána mentem felültem rá és Astrid után mentem.
Egy kidőlt fán ugrott át amikor utol értük. Fogatlan megragadta a vállánál és úgy repültünk tovább. Hallottam a kiabálását.
- AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHHHHHHHHHHH!!!!!!!! Odinra esküszöm nekem végem!! AHHHHHHHHHHHH!!!!!!! - kiabállt.
Az előttünk álló magas fára rakattam le Fogatlannal oda leszálltunk mi is. Alattunk megdőlt a fa így jobban tudtam beszélni Astriddal.
Ránéztem a szó szerint fáról logó Astridra és beszélni kezdtem hozzá.

- Ha nem szedsz le innen most azonnal, Hablaty, És esküszöm, hogy... de nem tudta befejezni a mondatot, mert Fogatlan rá morgott
- Astrid, kérlek hagy, hogy megmagyarázzam. - kértem tőle.
- Nem hallgatok meg semmit amit mondasz, érteted? - kiáltotta miközben beljebb mászott az ágon.
- Rendben, akkor hagy, hogy megmutassam. Kérlek Astrid ez fontos nekem. - kérleltem.
Felhúzta magát az ágra kezet nyújtottam neki, hogy fel segítsem Fogatlanra, de elutasította. Fölmászott mögém és megszólalt.
- Vigyél le, de most. - adta ki a parancsot.
Fogatlan megrázta a fejét miközben megpaskoltam azt majd szépen megkértem.
- Fogatlan finoman vigyél le. - kértem meg, majd hátra fordultam Astridhoz amikor széttárta szárnyait Fogatlan.- Látod nincs egyáltalán semmi baj.
Kellet nekem elszólnom magam. A föld helyett az ég felé szállt. Nem tudtam elhinni amit csinál.
- Fogatlan mi a frászt csinálsz? - kérdeztem tőle, majd Astridhoz fordultam. - Ő nem így szokót ám viselkedni. - mondtam. A víz felé fordulva éreztem, hogy Astrid belém karol minden féle képen. Kézzel - lábbal egyaránt. Egyre közeledtünk a vízhez, tudtam, hogy Fogatlan mi akar elérni. Astridot akarta a hátáról valahogyan eltávolítani. A vízre néztem ami már nem volt olyan távol, épphogy pislogtam és a vízbe voltunk
már. Miután kiröppentünk a vízből rászóltam Fogatlanra.
- Nála kéne bevágódnunk nem pedig a vízbe. - mondtam míg ő még kétszer vízbe vetette magát nélkülünk.
Újra az égbe emelkedett és ráadásul pörögni is kezdet. A víz felé fordult újra és arra kezdet el pörögni. Éreztem ahogy Astrid a hátamba temeti az arcát.
- Oké, bocsi, sajnálom csak szedj le erről az izéről. - mondta.


Láttam ahogy Fogatlan ránéz, majd hirtelen széttárta a szárnyait és suhanni kezdtünk a naplementébe. Magasabbra emelkedtünk egészen a felhők között. Astrid lazított a szorítósan a lábait levette a derekamról és lassan felemelte fejét. Érzettem ahogy leveszi a kezét a vállamról hátra néztem és láttam, hogy a felhők közé nyúl.

Pillanatokkal később a másik kezével is elengedte a vállam. Néhány métert még így repültünk, majd Astrid újra átkarolt, de nem annyira erősen. Fogatlan lassú kört tett le és a felhők között az éjszakai égbe kötöttünk ki. Astridra tekintettem aki csodálkozva nézett körül. Láttam rajta, hogy tetszik neki a látvány és valami megváltozott benne. Az éjszakai égboltot csodálatos fények színezték be. Átkarolt nem bírtam ki, hogy oda ne nézek, a szemem sarkából pillantottam oda. Ő csak tovább nézelődött. Tovább siklottunk  Hibbant felé. Egyszerűen káprázatosan szép volt. Még én se láttam így, pedig az elmúlt napban repültem erre ilyen tájban. De nem láttam ilyenek a szigete. Elmosolyodtam a látványon, közben láttam, hogy Fogatlan hátra néz Astridra és elmosolyodik ő is.
 Innen tudtam, hogy tetszik neki is a látvány. Egy perc múlva érzettem ahogy teljesen átkarol és az állát a vállamra helyezni.
 Oda néztem ismét a szemem sarkából. Láttam rajta, hogy boldog. Na ezt volt az amit sose tudtam volna elképzelni, hogy az én közelemben valaha egyszer is boldog lesz. De az az érzés amikor hozzám ért nagyon jó volt. Egyre távolabb szálltunk Hibbanttól. Astrid elegedet, majd megszólalt.
- Na, jó bevallom ez tényleg csúcs. Tényleg állati. Állati jószág. - mondtam.
Tova szálltunk, de Astrid folytatta.
- De most mi lesz? - kérdezte én csak sóhajtottam. - Hablaty holnap van az utolsó próbád. Ugye tudod... tudod, hogy meg kell ölnöd egy sárkányt. - mondta a végét már szinte suttogva.
- Áhhh... ne is mond. - mondtam.
Fogatlan hirtelen jobbra fordult és valami köd féleségbe repültünk be...

FOLYTATJUK....

Hablaty új élete 10. fejezet

A másnap reggeli utolsó próba volt az amelyiken eldőlt kiölheti meg a sárkányt. Én nem akarok nyerni, nem akarok sárkányt ölni. Az már nem én vagyok aki mindig sárkányt akart ölni és állandóan bajba került. Mára már teljesen megváltoztam. Megváltoztam néhány rövid hét alatt. Megváltoztam egy sárkány miatt. Egy olyan sárkány miatt aki a legjobb barátom. A legjobb barátomért változtam meg.
A mai és egyben utolsó próbán apám is ott volt. Megakartam felelni neki, de egyben nem akartam nyerni, Nem akartam már sárkányt ölni. Most inkább lennék a medencében Fogatlannal. Az egész arénában gátak vagy mik voltak fölállítva. Az egyik gát mögött találkoztam Astriddal.
- Ezt én fogom megnyerni. Érteted. - mondta.
- Oké, rendben, gyerünk. Hajrá tied a lehetőség. - mondtam.
Az arcára nézve láttam a meglepettséget. De kihasználta az alkalmat és elment. Felálltam és ránéztem apámra. Büszkeség sugárzott az arcáról. Megfordultam és a sárkányra figyeltem. A sárkány elindult felém és épp, hogy oda ért hozzám és kifeküdt. Astridra néztem aki meglepetten nézet rám, majd káromkodni kezdett.
- Nem. Te patkányzabáló, dzsuvafejű fél troll fattyú...
Már indultam volna amikor Bélhangos elkapott és nem engedett.
- Hé, de elkések... - mondtam.
Hirtelen egy szekercét éreztem a nyakamon odanéztem és Astrid " kissé " ideges arcát láttam.

- Honnét... honnét is késel el pontosan? - kérdezte.
Apám hangja szakította meg Astrid düh kitörését.
- Elég, figyelem a vének döntöttek. - mondta.
Ó, istenek kérlek ne én. - fohászkodtam.
Félszemmel figyeltem az eseményeket. Azt nem láttam ahogy Bélhangos Astrid fölé emelte a kezét, csak azt ahogy Gothi megrázza a fejét és a tömeg döbbent morgását. Éreztem, hogy Bélhangos a fejem fölé rakja a kezét, felnéztem Gothira aki bólintott a tömeg meg ujjongót. Astridra néztem aki gyilkos pillantással nézet vissza rám.

Egy csöppet megijedtem, de nem sokáig, mert a srácok felkaptak és mindenki ünnepelt. Apám hangját hallottam ahogy engem dicsér.
- Ez az én fiam. - harsogta.
Hagytam, hogy ünnepeljenek még egy darabig addig én egy terven törtem a fejem. Ami lehet nem a legjobb, de biztonságos. Fogatlannak is és nekem is. Öt nem kapják el, nekem meg nem kell sárkányt ölnöm. Elmegyek innen Fogatlannal, felfedezni a világot. A legjobb barátommal a világban. Miután kiünnepeltek engem haza siettem és minden fontos dolgot elpakoltam egy kosárba. Ebben a házban nőttem fel az igaz, de itt mindenki lenézett meg gúnyolódott velem és most, most mindenki az én barátom akar lenni, mert értek a sárkányokhoz. Körbe néztem a házban, majd nehéz szívvel kiléptem a házból és elindultam a medencéhez.
A medencéhez érve elkezdtem Fogatlanhoz beszélni.
-  Elhúzunk. Eltűnünk innen. Csomagoljunk. Vakációzni megyünk kis időre... úgy örökre.  - mondogattam, majd leraktam a kosarat és leellenőriztem, hogy minden meg van. - Öhm... apuskám. - felálltam és az előttem lévő sziklán Astridot láttam meg. A szívbaj jön rám az ijedtségtől. Ő csak lazán élezte a szekercéjét.
 - Te... te mit csinálsz itt? - kérdeztem közbe körbe néztem, hogy Fogatlan nincs a közelben. Astrid rám nézett majd megszólalt.
- Tudni akarom, hogy mi a frász folyik itt. Senki se lesz ennyire jó néhány nap alatt. Te végképp nem. Akkor hát bökd ki míg szépen kérem. Gyakorolsz valakivel? - kérdezte miközben lejött és felém tartott hátrálni próbáltam, de nem nagyon ment.
Féltem, hogy mi lesz, ha meglátja Fogatlant. Válaszoltam neki.
- Én.... gyakorolni? Dehogy i...  - kezdtem volna bele.
- De ez ugye nincs benne? - kérdezte a mellényemet szorongatva.
Ó istenek most segítsetek nekem.
- Rémesen fest tudom, de ez... - a fa reccsenése miatt abba hagytam meg amiatt is mert Astrid a földre lökött.
Balszerencsémre ő is felfigyelt a hangra és annak irányába indult. A földön feküdve meghallottam Fogatlan morgását, rögtön felpattantam és Astrid után mentem.
- Oké, oké nem hazudok többet. Figyelj...öööö csináltam néhány szerkót. - mondtam az ami az eszembe jutott. - Most rajta kaptál. Vigyél vissza. - mondta miközben megfogtam a kezét és a mellkasomra raktam.
A csuklómat hátra szorítva terített földre.

- Hé ezt meg miért csinálod? -fakadtam ki.
Még belém is rugót és rám ejtette a szekercéjét.
- Ezt a hazugságért. - mondta és rajtam keresztül átlépve ment tovább. - És ezt minden egyébért.
- Te jó ég. - mondtam mind ezek után.
Fogatlan üvöltését közelebbről hallottam. Épp, hogy felálltam. de Astrid már rántott is vissza a földre Fogatlan látványától.
- Hasra! - kiáltotta.
Láttam ahogy Fogatlan felénk jön még mindig és azt is, hogy Astrid a fegyverét emeli a sárkányomra, a legjobb barátomra...

FOLYTATJUK....

Hablaty új élete 9. fejezet

Másnap reggel korán elindultam a medencéhez. Apámék ma jönnek vissza és nem akarta találkozni vele. Minél korábban elmegyek Fogatlanhoz annál előbb repülhetünk. Egy rész azért se akartam vele találkozni, mert meg kérdezni m,ilyen a kiképzés. Előbb tuja meg Bélhangostól, mint tőlem. Jobb, ha estig nem kerülök elő legalább keveset fog kérdezgetni.
A medencéhez érve Fogatlan izgatottam várt rám. Érezte, hogy valami fontos dolog lesz ma. Neki is és nekem is fontos. Felraktam rá a nyerget és én is felszálltam rá. Ránéztem és megkérdeztem tőle.
 - Felkészültél, pajti? - kérdeztem ő erre csak bólintott. - Hát akkor gyerünk. - mondtam és a magasba röppentünk.
Ahogy az égbe emelkedtünk a tenger felé vettük az irányt Hibbanttól délebbre. Nem akartam, hogy apám észre vegye őt és rajta engem. A szikláktól nem messze kezdtünk bele a gyakorlásnak. Átállítottam a műfarok állását és bele kezdtünk. A víz felet siklottunk.

Biztattam Fogatlan, hogy menni fog meg hasonlok.
Egy szirt alatt sikeresen átrepültünk. És ettől valamennyire megkönnyebbültem, a találmányom sikeresen működik. Thornak hála. Tovább mentünk, de az állás nem volt jó így egy - két szikla oszlopnak neki mentünk
 Fogatlan dühös is lett rám, mert arcon csapott a fülével. Vettem a lapot és állítottam a farok álláson. Az ég felé kapaszkodunk fel és szálltunk feljebb és feljebb.
 Eszméletlen érzés volt ahogy a magasba emelkedtünk. Egyszerűen nem lehet szavakkal elmondani. A repülés egyenlő volt a szabadsággal. Most már teljesen jó volt az életem annak ellenére, hogy titkoltam Fogatlant  a falu elöl. Neki ez így volt biztonságos és nekem is. A magasba szállva Fogatlan kételyei is megszűntek. A rossz érzések és gondolatok úgy szálltak el, mint mi. De, mint minden jónak ennek is vége szakadt. A papír amire a farok állások elvoltak jegyzetelve kicsúszott a helyéről én utána kaptam, a kampóról lejött a tartó kötelem és mi Fogatlannal zuhanni kezdtünk.
Fohászkodtam az istenekhez, hogy ne így haljak meg. Valami csoda folytán vissza tudtam szállni Fogatlanra, de még így is vészesen közeledtünk a földhöz. Felemeltem Fogatlan, hogy siklani tudjunk tovább a föld fölött. A szikla oszlopokig sikoltunk rá néztem a papira és úgy döntöttem, hogy eldobom és ösztönösen cselekszem. A sziklák között jól navigáltunk és sikeresen kijutottunk.
 - Igen! - kiáltottam.
 Fogatlan lőtt egyet és arra repültünk.
- Nem már! - mondtam.
Egy közeli kis szigetre szálltunk le. Kicsit kiakadtam, de legalább későn érek haza. Fogtam néhány halat, hogy enni tudjunk. Míg Fogatlan nyersen ette a halakat én megkértem arra, hogy gyújtson tűzet nekem, hogy én is tudjak enni. Nem akartam nyersen megenni a halat. Miközben sütöttem Fogatlan elkezdett megint öklendezni és kiköpött  egy halat, majd kérdőn nézet rám.
 Rámosolyogtam és megszólaltam.
- Kösz, most nem kérek pajti. - mondtam.
Kis sárkányok üvöltése ütötte meg a fülünket. Fogatlan morogni kezdet és a halakat védte. A kis sárkányok közelebb merészkedtek. Az egyik sárkány lenyúlta a halfejet amit Fogatlan kiöklendezte.A jelenetet néztem amikor egy másik kis sárkány morgását és Fogatlan " nevetését "  hallottam. Oda néztem és a sárkány épp lőni akart, de Fogatlan beelőzte öt.


A sárkány a lövés után alig állt meg a lábán, megsajnáltam és adtam neki egy halat. Vissza ültem Fogatlanhoz és éreztem, hogy a kis sárkány oda bújik hozzám.


 Megsimogattam a szuszogó kis sárkányt majd megszólaltam.
- Amit tudtunk rólatok az mind téves.

---------------------------

Este a műhelyben lévő számomra kijelölt kis szobában ültem és gondolkoztam. Az asztalon fekve szórakoztam a ceruzámmal. Az asztal tele volt fogatlan műfarok tervrajzaival azokat akartam még tovább fejleszteni. Azon gondolkoztam, hogy hogyan csináljam meg. Lépések zaja ütötte meg a fülem, felnéztem és apámat láttam az ajtóban. Felpattantam és a rajzokat próbáltam elrejteni apám elöl. Nem akartam, hogy rá jöjjön a dologra.
- Apa, megjöttél. - mondtam eléggé meglepve még mindig. - Ha Bélhangost keresed ő nincs itt.Úgy, hogy...
- Tudom. - mondta apám. - Én nem hozzá jöttem, hanem hozzád.
- Tényleg? - kérdeztem értetlenül.
- Te titkolsz valamit. - mondta.
Ó istenek csak nem jött rá, hogy van egy sárkányom. Nem találta meg Fogatlant és nem bántotta.
- Mi? Hogy...hogy én titkolózok? - dadogtam. Megfeszülve vártam a folytatást.
 - Azt gondoltad, hogy sokáig eltitkolhatod előlem? - kérdezte.
- Én... én... én. Én nem tudom miről beszélsz apa... - mondtam.
- Ami a szigeten történik az nem marad rejtve elöltem. - mondta, erre nem tudtam mit mondani. - Akkor beszéljünk arról a sárkányról.
Nem akartam hinni a fülemnek. Tud Fogatlanról és most mi lesz. A meglepetéstől a füzetemet is levertem.
- Istenek. Figyelj apa én elakartam mondani, csak nem tudtam, hogy....
Abba hagytam a beszédet, mert apám nevetni kezdet. Értetlenül néztem rá. Elkezdtem idegesen nevetgélni, majd óvatosan megkérdeztem.
- Nem... nem vagy mérges? - kérdeztem.
Apám nevetve kérdezte vissza,
- Mérges? Ugyan miért fiam? Büszke vagyok rád! - mondta.
Mi van? Ezt nem értem.
- Tényleg? - kérdeztem.
-Hidd el ennél csak jobb lesz. Amikor először tűzöd lándzsa hegyre egy gronkell fejét vagy belezel ki egy siklósárkányt. - mondta.
Huuuu.... tehát nem tud Fogatlanról hála az isteneknek. Bélhangos elmondta neki, hogy milyen ügyes vagyok a kiképzésen és arról beszél most. Hála Thornak. Megnyugodtam. Apám tovább magyarázott, majd az ütésétől bele estem a kosárba ami mögöttem volt.
- Alaposan felültettél fiam. A falu leggyatrább vikingje voltál és most... Büszkébb nem is lehetnék. Odinnak köszönöm. Már lemondtam rólad, fiam, de te megmutattad, hogy mire vagy képes. Előbb kelet volna elengednem téged a kiképzésre. Most, hogy ilyen derék sárkányölő lettél lesz miről beszélnünk. - mondta miközben leült az egyik székre.
Egy nem vagyok sárkányölő. Kettő mindent Fogatlannak köszönhetek.
Apám ránézett, de én nem mertem a szemébe nézni, nehogy rájöjjön az igazi titokra. Kínos csend volt a műhelyben olyan amilyen itt még nem volt. Mondani akartam valamit, de egy hang se jött ki a torkomon.
* Hazudjak tovább vagy mondjam el az igazat. Ha az igazat lemondom Fogatlant megölik engem árulónak bélyegeznek és száműznek vagy kivégeznek. Ha meg tovább hazudok akkor se bírnám tovább hisz ha vége a kiképzésnek nem biztos, hogy a tanultaknak sok hasznát venném élesben. Az igazsággal elárulnám a legjobb barátom, a hazugság meg rosszabb. * - ezek a gondolatok futottak át az agyamon amikor apámra néztem. Apám még mindig várta, hogy mondjak valamit, de egyszerűen nem volt mit mondanom. Valamit elővett és megszólalt.
- Ezt neked hoztam.- mondta és átnyújtotta nekem a sisakot. - Ez majd megóv az arénában. Anyád is ezt akarná.
- Hűűű... Köszönöm apa. - mondtam. Tényleg örültem neki.
Apa tovább beszélt, míg én a sisakot vizsgálgattam.
- Az akarná, hogy ez a tied legyen. Ez az ő fél mellvértje. - mikor ezt kimondta elvette a kedvem a tovább vizsgálástól és inkább apámra néztem. Ő folytatta. - A párja itt van. - kocogtatta meg közben a sisakját. - Így mindig itt lehet velünk. - a sisakomra meredtem apám utolsó szavait csak távoli visszhangnak hallottam. - Viseld... büszkén. - ránéztem. egy szó se tudtam szólni, de apám még mindig folytatta. - Betartottad a szavad tehát megérdemled. - fejezte be.
Apa ha tudnád az igazat nem ezt mondanád. Félre raktam a sisakom és eljátszottam a fáradtat.
- Most már tényleg ideje... lefeküdni...
- Igen igazad van. - mondta apám és felállt.
- Igen majd találkozunk... otthon és... kösz, hogy be...beugrottál. - mondtam. - És kösz a... mellsisakot.
Apám bevágta a fejé a fába, de kiment.
- Hát rendben... akkor jó éjt. - szólt vissza kintről.
Miután kiment kifújtam a levegőt valamennyire megkönnyebbültem. Nem akartam elhinni, hogy büszke rám, de nem az igazságra, hanem arra amilyennek engem mindig is akart. Most jöttem rá arra amire Bélhangos utal még az utolsó " normális " napon ~ Ne akar olyan lenni amilyen nem lehetsz. ~ mondta még régebben.
Most már tudom mire utalt. Nem vagyok az az ember akire az emberek vágynak. Más vagyok én nem ide tartozom. Talán Fogatlan is ezért bízik meg bennem, mert érzi, hogy nem vagyok olyan, mint a többi viking. Más vagyok... más... teljesen más. Ez nem az én világom. Én nem vagyok sárkányölő ezt már rég mondták nekem, de eddig nem akartam elfogadni. Most már tudom. Ezt egy valakinek köszönhetem. Fogatlan ébresztett erre rá. És ezt köszönöm neki. Megváltoztatott jó irányba.
 Ezen egy pillanatra elmosolyodtam magamban.

Hablaty új élete 8. fejezet

A medencébe érve nem láttam sehol Fogatlant. A tóhoz értem mikor előjött. Már nem olyan volt, mint tegnap. Nem volt bizalmatlan. Tudta, hogy segíteni szeretnék neki. Érdeklődve nézte a nyerget a kezembe felmutattam neki.
 Mire elfutott és én meg utána, hogy rá tudjam rakni a nyerget.

Szórakozott velem. De nem igazán bántam legalább valaki nem egy parazitaként bánik velem. Fogatlan elfogadott olyannak amilyen vagyok. És ez jól eset. Mikor végre sikerült utol érnem hagyta, hogy rátegyem a nyerget. Egy kötelet kötöttem a műfarokra, hogy irányítani tudjam. A medence pereme felé járhatunk amikor túl nagyot rántottam a kötélen én leestem A sárkányról ő meg lezuhant.  Szerencsére ma nem volt kiképzés így nem kellett sietnem vissza a faluba. Még aznap este kampót szereltem a nyeregre, hogy le ne esek Fogatlanról. Készítettem még egy övet amire tartó köteleket raktam amiket a kampókra helyezek. Elég jól sikerült.
Reggel megint kimentem Fogatlanhoz és ma is repülni próbáltunk. Most a lábamra kötöttem a kötelet. Most se ment valami jól a landolás, de a magas fű a medence egyik pereménél termet felfogta a becspodást. Nem tudtam, hogy tudtunk úgy landolni Fogatlannal, hogy én " leestem " róla. Fogatlantól nem messze álltam meg a fűben, vissza menten hozzá és.... Amikor odaértem hozzá ő csak a fűben hemperget, mint egy kiskutya.

 Amit akkor láttam nem nevezhető vérengző fenevadnak. Inkább egy túlméretezett játékos macskának. Vissza vittem a medencébe Fogatlant és a zsebemben egy kis fűvel elindultam a kiképzésre. Sajnos ma már volt.
A mai napon megint a gronkellel gyakoroltunk. Mielőtt rám támadt volna Takonypócot ütött ki - nagy örömömre - mikor a sárkány észre vett rám támadt és én kitartottam a kezemet benne a fűvel. Erre a sárkányra is olyan hatással volt,mint Fogatlanra. Gothi minden nap ott volt és figyelte,hogy melyik újonc a legjobb és mindennap egyre többen jöttek az arénához nézni minket. Igazság szerint én nem akartam nyerni, csak muszáj részt vennem a kiképzésen... apám miatt.  De ha már ott voltam miért ne teljesítettem volna jól. Senki se tudja, hogy egy sárkányhoz jártam ki mindennap és azért lettem egy kicsivel jobb a szokásosnál.
Kiképzés után a Nagy terem felé indultunk a többiekkel. Kikellet találnom valamit, hogy eltudjak menni Fogatlanhoz, mert már várt. Ilyenkor már ott szoktam lenni. Egy ötlet jutott eszembe.
- Bocs, de az arénába maradt a szekercém. - mondtam és hátrálni kezdtem Astridba ütköztem aki dühösen nézet vissza rám

De folytattam.
- Öhm..., majd ott találkozunk. - kiáltottam vissza futás közben.
De nem oda mentem. Siettem Fogatlanhoz. Ahogy az átjárón beléptem Fogatlan odarohant hozzám és várt. Beljebb mentünk levettem róla a nyerget és vakargatni kezdtem a nyakát amit nagyon élvezet.













Épp, hogy az állához értem amitől kidőlt.


Ezen teljesen elcsodálkoztam. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen egyszerű dologgal lelehet fegyverezni egy sárkányt.
A másnapi kiképzésen megint a siklóval gyakoroltunk. Utolsónak Astrid és én maradtunk. Astid teljesen elszánt volt, hogy nyerjen az engem teljesen nem érdekelt. Astrid épp a sárkány elöl gurult el és az felém folytatta az útját. É eldobtam a buzogányom és a sárkányra néztem. Az rám nézet, de nem bántott. Meghallottuk Astrid üvöltését, oda néztünk a sárkánnyal és láttuk a felénk haladó kissé őrületbe került Astridot. Gyorsan a sárkány nyakát kezdtem el vakargatni végül a nyakát amitől ugyan úgy összeesett, mint Fogatlan. Ránéztem Astrid ledöbbent arcára. Délután már nem mentem vissza Fogatlanhoz. A falu körül lébecoltam kiképzés után. Este csak vacsora környékén mentem fel a Nagy teremhez. A szokásos asztalomhoz ültem le egyből mindenki odagyűlt körém és kérdezgetni kezdtek például : " Hogy csináltam ezt? " vagy " Milyen trükköt vetettem be? " meg még hasonlok. Az elmúlt napokban történtek után egy kis magányra vágytam, hogy gondolkozni tudjak. De így már teljesen mindegy.
Másnap reggel - mint most már minden reggelem így kezdődik - Fogatlanhoz mentem és foglalkoztam vele a kiképzés kezdetéig. Vittem magammal egy kalapácsot és fényt vetítettem vele a földre és avval szórakoztattam Fogatlant. Úgy követte azt a fénypontot, mint egy macska az egeret.


Néhány óra múlva elindultam vissza a faluba, hogy a kiképzésen ott legyek. Mikor oda értem csak Astrid volt ott, így kicsit távolabb mentem a bejárattól. Bélhangos a többiekkel jött, kinyitotta a kapukat és mi bementünk. Eledzte magyarázni a mai próbát.
- Ma a rettenetes rémmel fogunk gyakorolni. - mondta.
Ennyi az egész amit mondott. Ilyen még nem történ. Kinyitotta rém ketrecének tartó cölöpét és vártunk. A hatalmas ajtó alatt egy kisebb csapóajtó szerűség mögül jelent meg az a csöpnyi sárkány.


Fafej elkezdte kikonyulni és az egyből ráugrott. Sok éven keresztül éreztem azt amit a kis sárkány most érzet egy pillanat alatt. Neki volt mersze neki ugrani, nekem viszont nem. A kis sárkánnyal is azt játszottam, mint korábban Fogatlannal. A ketrecébe követte a fénypontot. Hallottam Fafej mondatát.
- Hát sokkal ügyesebb, mint te bármikor. - mondta Astridnak.
Kiképzés után befejeztem a nyereghez való cuccokat és indultam a medencéhez. Onnan nem messze találkoztam Astriddal aki fákat öldökölt a szekercéjével. Amikor meglátott meglepődött.

Nem csak ő hanem én is meglepődtem. Amilyen gyorsan csak tudtam elindultam a medencéhez. Tévúton mentem hátha követni fog Astrid. 10 perccel később értem oda a szokottnál. Fogatlan már türelmetlen volt. Oda adtam neki a halakat amiket még reggel az átjáróhoz készítettem. Miközben evett én felraktam rá a cuccokat és felkészítettem a repülésre. Elmentünk a tenger fölötti egyik szirthez. Ott kikötöttem magunkat egy cölöphöz, a farok állásait próbálgattam és jegyzeteltem le. Fogatlan élvezte a dolgot hisz bármelyik nap újra repülhet és itt a szirtnél újra érezte, hogy szabad lehet. Újra szárnyra kaptunk, de a széllöket besodort minket a fák közé. A kampó túl jól sikerült. Este bevittem magammal Fogatlant a faluba. Megvártam míg minden tiszta lesz és elindultam a műhelyféle vele, hogy leszedjem magam a nyeregről. Ahogy beértünk a műhelybe Fogatlan egyből kaja után kezdet el kutatni. Épp egy vödröt szimatolt amikor Astrid hangja ütötte meg a fülünket.
- Hablaty te vagy itt? - kérdezte.
Mind kettőnkre a frászt hozta. Gyorsan kiugrottam az ablakon mielőtt benézhetett volna. És megpróbáltam lekötni a figyelmét.
- Astrid szia... szia Astrid... Szia - a Astrid. - mondogattam.
- Figyelj általában nem érdekel ki mi a frászt csinál, de furán viselkedsz. - mondta és Közben Fogatlan rántott egyet rajtam. - Egyre furában. - fejezte be.
Érezem azt, hogy Fogatlan elindul engem meg magával ránt. Astrid furcsán nézett rám, majd egy pillanat múlva eltűnök az ablak mögött. Fogatlannal a falu széléig mentünk onnan meg vissza repültünk a medencéhez. Ott vakartam le magam valahogy a nyeregről. Vissza mentem a faluba és haza mentem a mai napból elég volt. De szerencsére holnap nem lesz kiképzés így kipróbálhatjuk Fogatlannal a műfarkat élesben.
Azt hiszem a holnapi napom lesz a legjobb... A holnapom jó lesz.

Hablaty új élete 7. fejezet

Este úgy mond tábor tüzeztünk az egyik kilátón. Hallgattuk Bélhangos meséit, de igazából semmit se értettem abból amit mondott. Az se értettem amit Halvér mondott, de azt már igen amit Takonypóc makogott ki.
- Levágom minden sárkány lábát... az arcommal. - mondta.
- Nem, nem. - fogott bele Bélhangos. - A szárnyát és a farkát kell levágni. Ha nem repül akkor nem megy el. A földhöz ragadt sárkány halott sárkány. - fejezte be.
Az utolsó mondata szöget ütött a fejembe. Ha Fogatlan - így neveztem el időközben - nem tud elrepülni akkor akár el is pusztulhat. Ez rémes és az én hibám. Ha nem akartam volna annyira beilleszkedni akkor nem lenne ez, de akkor Fogatlan se lenne a barátom. Gondolkoztam még egy kicsit, míg a többiek tovább beszéltek, de most se fogtam fel semmit abból amit mondtak. Fafej beszélt amikor fölálltam és lerohantam a kilátóból. A műhely felé vettem a utam. Ott elővettem a füzetem és a rajzomat kiegészítettem egy farokkal. Megterveztem nagyobba és neki láttam a munkának. Legelőször az egyik tartó cölöppel lettem kész.

A pajzsokból kiszedtem a szögeket meg hasonlok, hogy a műfarkat megtudjam csinálni.

Reggelre kész lettem a műfarokkal. Indultam Fogatlanhoz, de előtte még bepakoltam egy nagy kosár halat. Úgy szeretem volna rárakni, hogy ne figyeljen ezért viszem a halat neki és persze azért is, mert biztosan éhes lehet. Ezzel végeztem a hátamra vettem a kosarat, a honom alá vettem a műfarkat és elindultam a medencéhez.
Korán volt még, de ahogy meghallotta, hogy jövök felnézet rám majd érdeklődve figyelt. Leraktam a kosarat fellöktem és a halak kicsúsztak belőle. Érdeklődve nézte a halakat ahogy én körbe elindultam a halaktól ő közeledett hozzájuk. Sorolgatni kezdtem a halakat.
- Van egy kis tőkehal, izlandi lazac és egy füstölt angolna. - az angolna hallatára morogni kezdett. Kihúztam az angolnát a halak közül felmutattam morogni és ellenkezni kezdet.
 Gyorsan félre dobtam. Később jó lesz. - gondoltam magamba.
Lassan hátráltam Fogatlan farka felé és ő úgy ment a halakhoz újra. A farkához érve lassan odaillesztettem a műfarkat, hogy rácsatoljam, de pechemre arrébb húzta. Odamentem, de megint arrébb húzta majd fel is emelte. Nem csak a sárkányt, hanem magamat is nyugtatni kezdtem, hogy nincs semmi baj. Újra emelgetni kezdte a farkát mire ráugrottam és új próbálkoztam, de nem ment mivel kirántotta a farkát alólam. Megfordultam és a farkára ültem úgy próbáltam felrakni a farkát, ami így már ment. Felcsatoltam rá mindenhol és elkezdtem nézni a munkámat.

 Hát elég jól sikerült ahhoz képest, hogy először csináltam és egyedül. Hirtelen Fogatlan szárnyra kapott és nem tudtam mit tenni, mint a farkába csimpaszkodni. Ahogy fölszállt a műfarok redői összecsukódtak és mi zuhanni kezdtünk. Még időben kinyitottam a farkat így a nem a föld felé folytattuk utunkat hanem a magasba. Nem hittem el, hogy ez működik. A farkat balra döntve vissza a medencéhez irányítottam magunkat.
- Működik! -  kiáltottam.
Fogatlan észrevette, hogy a farkába kapaszkodok és ledobott magáról elindult, de 1 pillanattal később ő is lezuhant a vízbe. Örültem a sikeremhez és azt hiszem Fogatlan is rájött, hogy szüksége van rám annak érdekében, hogy repüljön. Kikecmeregtem a vízből, felvettem az angolnát amit a mellényem alá dugtam és elindultam a kiképzésre. Már mindenki ott volt csak Bélhangos nem. Megint messzebb vártam a srácokról és azon gondolkoztam, hogy hogyan oldjam meg a repülést Fogatlannal. Végül arra jutottam, hogy kiképzés után csinálok egy nyerget és vissza megyek Fogatlanhoz, Persze ha még ma megcsináltam. Időközben Bélhangos is megjött és be mentünk. A cipzárháttal gyakoroltunk ma. Még egy sárkánnyal több ami kinyírhat. Hurrá!...
De nem annyira biztos hisz itt a védelem a mellényem alatt... az angolna. Bélhangos elkezdte mondani a mai nap lényegét.
- Ma csapatokban dolgozunk. Szóval egy vizes fejű sárkány nem tud tűzet fújni. A fertelmes cipzárhát a legtrükkösebb sárkány. Az egyik fej gázt fúj a másik meggyújtja. Találjátok ki, hogy melyik melyik. - mondta.
Közbe a ketrec ajtó kinyílt és valami köd féleség szivárgott ki onnan. Halvér elkezdet valami idétlenséget mondani.
- A fogai penge élesek. Forró gáz fúj.... - mondta, de félbe szakítottam.
- Befejeznéd. Ez sehogy se segít. - mondtam.
Valahonnan a közelből a lányok hangját halottunk. Majd egy picit később a skacok hangját és egy ütést is. Fél pillanattal később Fafej kiabálását.
- Jaj de fáj, nagyon fáj. - kiabálta.
Az a köd szerűség el kezdett eltűnni és a többiek meg kiestek. Mi maradtunk Halvérrel. A sárkány kidugta az egyik fejét és Hal után eredt, az lelocsolta de volt. Már csak én maradtam. Mindkét fej előkerült és már meredtek. Meglendítettem a vödrömet amiben a víz volt, de szerencsémre pont előttem landolt az egész. A sárkány rám támad, de rögtön hátrálni is kezdet, mert megérezte az angolnát. A ketrecéig mentem vele, majd bezártam. De mielőtt bezártam volna a ketrecet bedobtam az angolnát is oda. Megfordultam és mindenki csodálkozva nézett rám.
 

Elkezdtem beszélni hozzájuk.
- Akkor én... most... jó... még van néhány dolog... amit... jó... én most... Oké. - dadogtam és elindultam haza megcsinálni a nyerget.




Otthon rögtön neki kezdtem a nyereg készítésnek, hogy minél előbb kész legyen. Sajnos csak reggel lettem kész vele, de rögtön elindultam Fogatlanhoz.

Hablaty új élete 6. fejezet

Elindultam a medencéhez. A átjárónál bedobtam a halat és vártam, hogy a sárkány oda jöjjön, de nem jött. Elindultam, de a pajzsom beragadt semerre se mozdult, átbújtam alatta felvettem a halat és bejeb mentem. Nem láttam sehol de a sárkány, de még mindig mentem egyre távolabb az átjárótól. Egy nagyobb sziklatömbhöz érve olyan érzésem támadt, hogy valaki figyel. Megfordultam és a sárkány nézett vissza rám lassan elindult felém.

Felé nyújtottam a halat elindult, hogy elvegye, de hirtelen meg torpant és morogni kezdet. A mellényem alatti tőrhöz nyúltam és még jobban morogni kezdet. Kivettem a tört az övemből a földre dobtam. A sárkány a fejével jelezte, hogy dobjam messzebbre. A lábammal felvettem és a vízbe dobtam,mindezt úgy, hogy a szemem egy pillanatra se vettem le a sárkányról. Miután a töröm már nem volt nálam az éjfúria barátságosabb lett.

Kinyújtottam a kezemet a hallal és vártam, hogy mit csinál. Ismét elindult felém lassan. Amikor oda ért megállt és kitárta a száját. Fognak nem volt nyoma, de teljesen úgy emlékszem rá, hogy volt foga amikor rám morgott.

- Fogatlan? Pedig megesküdtem volna, hogy van... - egyszerűen a fogai kinöttek és kikapta a halat a kezemből elképedve fejeztem be a mondatot. - ... fogad.
Rám nézet és elindult felém én elkezdtem hátrálni és elestem közbe. Tovább hátráltam a földön és mondogattam neki, hogy nincs nálam több hal. A sziklához érve nem volt menekvés a sárkány felém magasodót, majd öklendezni kezdet és az ölembe pottyant a félig megevett hal. Fúúúúj. A halra néztem, majd a sárkányra aki leült velem szemben És a halra nézett

Tudtam, hogy mit akar. Azt akarta, hogy harapjak bele abba a halba amit vissza öklendezett. Nem volt mit tennem így hát meg csináltam.

Majd lenyelette velem nem volt valami kellemes.

A sárkányra néztem aki a száját nyalogattam meg. --------->
A sárkányra mosolyogtam. 


Rám nézett és ő is mosolyogni kezdett.Nem akartam hinni a szememnek amikor ezt láttam. Egy sárkány ami ráadásul egy Éjfúria utánoz.
Félre raktam a halat és felálltam és kinyújtottam a kezem, hogy meg tudjam simogatni. Rá nézett a kezemre morogni kezdet és elrepült a tó másik oldalára. Ott valamiféle fekhelyet csinált magának rá feküdt, majd egy elröppenő madarat figyelt és úgy vett észre engem is maga mellett. Hátat fordított nekem és eltakarta az fejét a farkával.
 Közelebb araszoltam hozzá, hogy megtudjam fogni egy picit a sárkány bőrét. Felemelte a farkát felpattantam és elmentem.
 Ő is elment. Leöltem az egyik kőre és gondolkoztam. Alkonyat tájt a földbe elkezdtem rajzolni egy bottal az éjfúria fejét. Odajött mellém és figyelte mit csinálok.
 Amikor észre vette, hogy őt rajzolom doromboláshoz hasonló hangot adott ki.
 Felállt és elment az egyik fához letörni egy ágat. a földön huzta végig és rajzolni kezdet valamit.
 Felálltam és nézni kezdtem, hogy mit csinál. Miután végzett vele meg volt elégedve magával.

Elindultam és ráléptem a vonalra és morogni kezdett. Felemeltem a lábam és rögtön abba hagyta. 

Megismételtem még egyszer, majd a vonal másik oldalára raktam a lábam erre már nem morgott, hanem biztatóan nézet rám. Rá mosolyogtam és elindultam.

 Figyeltem arra, hogy ne lépjek rá a vonalakra, hisz az volt a lényege. Nem hittem volna, hogy egy sárkány ennyire értelmes lény. A végéhez érve éreztem a leheletét a nyakamba. Össze rezzentem, de már nem féltem tőle.
 Megfordultam és ránéztem. Kinyújtottam a kezem felé, de rám morog és a fejével jelzet, hogy fordítsam el a fejemet.
 Megtettem, újra kinyújtottam a kezem felé és vártam.

 Meglepődtem azon, hogy a sárkány az orrát odanyomta a kezemhez, felnéztem.


A fejét elvette a kezemből rám nézett, megrázta a fejét és elment.
 Én is elindultam haza. A mai nap volt azt hiazem a legjobb eddig az életemben. És ha jól hiszem lett egy barátom. Ami egy sárkány, de jobb a semminél. Remélhetőleg jobb barát lesz, mint az emberek.