Az estém tökéletes volt, de ez az állapot se tartott sokáig. Először is ott van az a sárkány ami vagy százszor akkor, mint a többi sárkány. Másodszor Takonypóc tette teljesen tönkre. Látott minket és Fogatlan. A falu felé kezdet elfutni és én utána. Elkellet intéznem, hogy ne árulja be Hablatyot. Ennek nem így kellett volna történnie. Nem neki kellene beárulnia, hanem Hablatynak kellene elmondania vagy valami hasonlót csinálnia. Takonypóc után futottam és még jóval a falu előtt értem utol. Ráugrottam és a földre szorítva megfenyegettem.
- Ha bárkinek elmerészeled mondani amit láttál, Én esküszöm, hogy az lesz életed utolsó mondata, mert kivágom a nyelved, legalább nem hallgatnánk tovább azt a hülye hangod és a sok hülyeségedet. Érteted? - kérdeztem tőle.
A földön feküdve morgott valamit.
- Érteted?! - kérdeztem kiáltva már. Szerencs, hogy messze voltunk még a falutól.
Motyog valamit, amitől erősebben nyomtam a fejét a földhöz felemeltem a fejét és újra kicsit hangosan, de nem kiabálva megszólaltam
- Válaszolnál még ma? - kérdeztem.
- Jól van, oké, nem mondom el senkinek....Csak... csak szállj már le rólam. - mondta.
Lassan felálltam róla és elindultam, de még mielőtt elindultam volna vissza fordultam és bele rúgtam az oldalába úgy, hogy fájón neki. Elindultam a faluba Takonypócot ott hagyva a földön.
* Hablaty *
Néhány óra múlva felébredtem Fogatlan már nem volt ott arra gondoltam, hogy biztos kint van a barlang előtt. A szememet dörzsölve kiindultam a barlangból. Nem tévedtem kint volt és rám várt. Mikor kiléptem a barlangból a nap magasan járt, úgy dél lehetett. Nem napközben akartam a fészekhez menni az feltűnő lenne egy kissé. Éjfúria nappal, az meg furcsa lenne. Várunk alkonyatigés csak akkor indulunk. Olyankor nem fognak észre venni minket.
A partra mentem halat fogni magunknak, hogy legalább valamit enni tudjunk. Talán egy órába telt mire elegendő halat fogtam ki. Fogatlan meggyújtotta az összegyűjtött ágakat. A egy - két halat megsütöttem magamnak a többit Fogatlannak hagytam hadd egyen. Apám és Astrid már biztosan elolvasták a levelet és valahol tutira dühöngenek. De remélem megteszik az amit kértem tőlük. Egyhamar nem térek vissza még akkor is ha nem veszek oda. Így sárkányháton a világ nem csak a sziget és a környékéből áll hanem egy egészen más dolog vár a következő szigeten.
Ha legyőzöm azt a sárkányt akkor minden jobb lesz és a világot is felfedezhetem Fogatlannal.
Amolyan ebéd szerűség után vissza mentünk a barlangba készülődni a " nagy csatára " . Úgy tervezem ha minden rendben sikerül vissza jövünk ide, felvesszük a cuccokat és tovább állunk Keletre. Ott fedezzük fel a világot először. Mázli, hogy egy hibbant - i térképet, egy iránytűt és egy messze látott - amit én találtam fel - beraktam a kosárba. A térképet kilehet, majd egészíteni... valahogy.
Miután mindent össze pakoltam kimentünk és leellenőriztem Fogatlan farkát és a tartozékokat, hogy minden rendben van - e velük. Mikor ezzel is végeztem az estére gondoltam, hogy mi lesz. Mi lesz ezután velem, Hibbanttal, a többi szigettel és még hasonlókkal. Ezekben nem voltam biztos, de egy valamiben igen. Ha itt vége lesz mindennek akkor a többi helyen az élet megváltozik. Kezdve Hibbanttal.
Alkonyatig az idő lassan telt, de legalább nem kellett a tervet annyira össze csapni. Volt idő megtervezni az egészet. Miután kiagyaltam Fogatlanhoz fordultam.
- Na, pajti kíváncsi vagy a tervre? - kérdeztem tőle.
Felkapta a fejét és figyelni kezdet.
Innen tudtam, hogy nagyon is érdekli az egész.- Na akkor figyel, pajti. - mondtam és elkezdtem magyarázni neki a tervet.
Figyelt minden szavamra, mintha értené amit mondok.
* Hibbant *
< Míg főhősünk barátjának mondta a tervet kanyarodjunk vissza Hibbant - szigetre >
A sziget törzsfője a nappal kelt fel. Alig vártam már, hogy a fiát harcolni lássa a sárkánnyal. És a végén kellő képen büszke legyen első szülőt fiára. Ahogy fölkelt az asztalon fekvő össze tekert papír azonnal feltűnt neki. Odament az asztalhoz felvette a papírt és olvasni kezdte. Amíg a levelet olvasta több féle érzelem is átsuhant rajta. A fia elvesztésének fájdalma, a sárkányok iránti düh és végül a fiáért való aggódás. Jó néhány perc kellett ahhoz, hogy igazán felfogja mi is történt. Miután felfogta többször is újra olvasta a levelet. Feldúlt volt, mert a fia csak így eltűnt, de mélyen legbelül igazat adott neki. Senki se fogadta el olyannak amilyen volt, még a saját apja se. Olyan fiút akart belőle faragni amilyen sose lehetett volna. Más volt, mint a többi viking. Akár csak az anyja.
Hibbant - sziget törzsfőnöke kissé zaklatottan indult el a házából. Tudta, hogy meg kell tennie azt amit a fia kért tőle és azt is tudta, hogy elkel mondania a falubelieknek a történteket. A Nagy terem felé vette az irányt várta amíg az összes lakos megérkezik és bejelitheti a hírt. Azt az egy dolgot nem sejthette, hogy valaki nem is olyan távol kapott egy hasonló levelet.
Astrid Hofferson is a nappal kelt fel, de ő nem egyből vette észre az ablaka alatti asztalon heverő össze tekert levelet. Felkelt az ágyból és elindult az ablak felé, nem nézet le az asztalra sose volt ott semmi. Kinézett az ablakon és vissza gondolt a tegnap estére. Tudta, hogy megakadályozta, hogy Hablaty elmenjen. Ő is annyira rettegett a mától, mint a fiú. Tudta, ha valami rosszul sül el akkor fény derül a titokra és akkor mindennek vége. Elfordult az ablakból és az ajtó felé indult volna, de a szeme sarkából látta a földre zuhanó papírt. Vissza fordult, felvette és olvasni kezdte. Könnyek szöktek a szemébe olvasás közben. tudta, hogy a fiú mit akar tenni. Rettegett attól, hogy a törzsfő mit fog tenni, ha megtudja, hogy a fia elment egy sárkány miatt. Először nem is hittel el az amit olvasott vissza rakta a levelet az asztalra kirohant a házból és a medence felé folytatta útját. Amikor odaért szólongatni kezdte a sárkányt, de az nem jött elő és rádöbbent, hogy a levélben leírtak igazak. Lassan vissza sétált a falu Nagy termébe. Mikor odaért a falu nagy része ott volt és várt valamire. Oda sétált barátai asztalához és leült. Nem szállt be barátai beszélgetésébe, de azért oda figyelt miről beszélnek.
- Szerintetek Hablaty legyőzi azt a sárkányt? - kérdezte Halvér.
- Remélem, hogy le kell nekem a sárkány koponyája. - szólt közbe Fafej.
Srácok ha tudnátok az igazat. - gondolta magába Astrid.
- Remélem nem sikerül neki valami jól. - motyogta az orra alatt Takonypóc.
Astrid szúrós szemekkel nézett a fiúra aki inkább abba hagyta az egészet.
- Én azt remélem, hogy sikerül neki. - folytatta Halvér. - Te mit gondolsz Asztrid? - nézet a lányra.
Astrid nem tudod mit mondani. Egyrészt azért, mert nem tudta mit mondjon, másrészt, mert egy hang se jött ki a torkán. Csak a vállát rángatta. Körbe nézett a teremben és azt tapasztalta, hogy az egész falu ott van. A törzsfő jelent meg a terem közepén álló emelvényen és a teremben rögtön csönd lett. A lány tudta mi következik.
- Figyeljetek ide! - harsogta. - Sajnálattal mondom, de a mai próba elmarad és nem is lesz megtartva már soha!
A falubeliek egyhangúan kérdezték, hogy miért? A törzsfő erre nem tudta mit mondjon, de megpróbálta.
- A fiam elment és nem jön vissza. Elment egy sárkánnyal aki a barátja lett. Elment, hogy legyőzze azt a szörnyet amitől itt már ősidők óta portyák vannak. Elment, mert nem ide tartozik. De egyszer vissza fog jönni... talán. - mondta.
A falubeliek nemértették ezt, de várták, hogy a főnök folytassa. Astrid csendben ült a barátai mellett.
- Az élet itt a napokban megfog változni. A sárkányok nem fognak támadni és békét kell velük kötnünk.
- Sárkányokkal békében élni az lehetetlen! - kiáltotta be az egyik harcos.
- Akkor a fiamnak, hogy sikerült megbarátkoznia eggyel? - kérdezett vissza a főnök.
- Azt én nem tudom, de nem hiszem, hogy elárulná a törzsét. - szól egy másik harcos.
- Akkor ne higgyétek el, de én előre szóltam és ha eljön az ideje a sárkányokkal békét kötök. - mondta leviharozva az emelvényről.
A lány látta, hogy a teremből is ki ment. Kis idő múlva ő is felállt és az ajtó felé haladt, hallotta, hogy a barátai utána kiáltoznak, de nem ment vissza. Elakart menni egy kis időre a falu nyüzsgéséből, ezért újra a medencéhez ment és ott leült a tó partjára gondolkozni.
* Hablaty *
Miután elmondtam a tervet Fogatlannak a nap már kezdet lenyugodni. Készültem már a felszálláshoz. Ez a nap lesz Hibbant és az én új életem kezdete. A nap egyre alacsonyabban jár felültem Fogatlanra és vártam a megfelelő percet az indulásra. Ahogy a nap a víz alá bukott mi is felszálltunk és a fészek felé indultunk.
A köd szerűség már nem volt ott, ahogy sárkányok se voltak ott. A szigethez közeledve észre vettem a királynőt.
És az is észre vett minket, mert elüvöltötte magát.- Kezdhetjük, pajti! A terv kész van, csak ahhoz kell tartanunk magunkat és nem lesz semmi baj. Igaz? - néztem rá, bólintott és rágyorsított. Egyre fogyott a távolság köztünk és a sárkány között. Fogatlanra pillantottam aki ugyan olyan elszánt volt, mint én.
- Gyerünk Fogatlan lőj. - mondtam neki.
Fogatlan lőtt amitől a sárkány felborult. remélhetőleg ez elég lesz ahhoz, hogy repüljön.Vissza néztem és a terv első része sikerült. A sárkány felemelkedett a levegőbe ahol könnyebb dolog lesz a legyőzése. Elrepültünk a sziget előtt, majd a magasba emelkedtünk a felhők közé repültünk.Mint sejtettem a sárkány követtet minket oda, de a felhők között Fogatlant nem lehet észre venni és ezt használtuk ki a sárkány ellen.
Háromszor különböző helyen lőttük meg. Ezt az egészet megunta és tüzelni kezdet. Épp, hogy majd' eltalált, de szerencsére Fogatlan jól manőverezett. Fogatlanra néztem és megszólaltam.
- Itt az idő, pajti. Készen állsz? - kérdeztem tőle, ő bólintott.
Vissza fordultunk a sárkány előtt szálltunk el, majd a föld felé vettük az irányt. A sárkány követtett. Nem hittem el, hogy nem jött rá a trükkre vagy csak annyira el volt velünk foglalva.
A föld egyre közeledett, de még mindig nem támadtunk. Éreztem ahogy a sárkány levegőt vesz ahhoz, hogy lőni tudjon.
- Fogatlan, most! - kiáltottam a sárkányomnak.
Az megfordult és pont a sárkány szájába lőtte a plazma bombáját. Kitértünk a sárkány elöl aki csak akkor vette észre a közeledő talajt. Amilyen gyorsan csak tudtunk Fogatlannal elrepültünk a robbanás elöl. A hegy túl oldalára repültünk és vártunk. Hallottam a sárkány becspodását és láttam felszállni a port, hamut és füstöt. Sikerült legyőznöm azt a sárkány egy karcolás nélkül. Esküdni mertem volna arra, hogy ezt az egészet még Hibbanton is hallani sőt még látni is lehetett a felszálló sötét felhőt.
- Sikerült, pajti. Jók vagyunk. - mondtam Fogatlannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése