- Bukj le! - Szóltam Astridnak reflex szerűen.
Éreztem ahogy oda simul hozzám. Jobban szemügyre vettem a sárkányokat és azt vettem észre, hogy valamiket visznek magukkal.
- Mi a frász folyik itt? - kérdezte egy hang a hátam mögül.
- Nem tudom, de úgy tűnik, hogy itt viszik a zsákmányt. - mondtam.
Mind ketten a sárkányokra pillantottunk.
- És mi is azok lennénk? - kérdezte kissé rémülten.- Nem tudom. - préseltem ki magamból, majd Fogatlanhoz szóltam. - Jól van, pajti menyünk innen most. - paskoltam meg a fejét, de ő csak meg rázta és tovább repült.
Ilyen még nem fordult elő, de bíztam benne, hogy célja van evvel. Bíztam abban, hogy valamit mutatni akar. Bíztam abban, hogy tudja mit csinál. Feltétel nélkül bíztam benne, bíztam a legjobb barátomban. Egyre beljebb szálltunk, míg egy szigethez értünk. Ott egy barlangon keresztül a szigeten elterülő hegy belsejébe jutottunk be. Amint meg láttam azt a rengeteg sárkányt csak ösztönösen szólaltam meg.
- Mit nem adna apám, ha láthatná ezt. -mondtam.
Beljebb repültünk a hegyben, majd egy szirten szálltunk le és onnan figyeltünk. Astrid még mindig belém kapaszkodott.
- Tudod nagyon megnyugtat, hogy minden élelmünket egy lyukba dobálják. - böktem ki.
- Egyáltalán nem esznek belőle semmit. - válaszolta.
Nyögést hallottunk, arra fordulva egy gronkellt látunk meg a lyuk felé repülni. Felöklendezett egy halat ami a lyukba zuhant egy pillanattal később a lyuk mélyéről hangos morgás hangzott. Az összes sárkány a sarokba húzódót, majd a lyukból egy hatalmas sárkány fej bukkant fel. A szívbaj jött rám, de a mögöttem ülő Asridra is. Ő szólalt meg először.
- Ez meg mi? - kérdezte félelemmel és meglepettséggel a hangjában.
Nem tudtam válaszolni a kérdésére, hisz még én se tudtam mi az. A giga fej megállt és oda nézett ahol mi voltunk. Abban a pillanatba oda hajoltam Fogatlanhoz és megszólaltam.
- Pajti tűnjünk el innen. Astrid kapaszkodj. - mondtam.
Az alkalmas pillanatra vártam, hogy eltűnjünk. A sárkány felénk vetette magát és mi akkor röppentünk fel az összes többi sárkánnyal együtt. A hegy teteje felé vettük az irány és onnan amilyen gyorsan csak tudtam elvittem magunkat. A falu felett repültünk vissza a medencéhez. Ott kezdtünk el beszélni erről az egészről.
- Hablaty ez tejesen érthető. Ez az egész olyan, mint egy hatalmas méhkas. Az... az izé a királynő. A főnök. Menjünk apádhoz. - mondta Fogatlanról lepattanva.
Erre a mondatra nem akartam reagálni, de muszáj volt.
- Mi? Nem, nem, nem Astrid ezt alaposan át kell gondolnunk. Nem állíthatunk apám elé egy ilyen ténnyel. És nem hagyhatom, hogy bántsák Fogatlant. - mondtam és az említettre pillantottam. - Astrid nem, nem árulhatom el öt. - fordultam el tőle végül és oda mentem a sárkányomhoz.
- Hablaty ezt nem mondhatod komolyan. Megtaláltuk az a fészket amit már évezredek óta keresnek a vikingek. És te eltitkolnád mindenki elöl a sárkányod miatt. Ez nem lehet igaz. Én ezt nem hiszem el. - akad ki.
- Igen Astrid, megvédem öt. Ő nem becsül alá, mint a faluban mindenki. Egyenrangúnak tart. - jelentettem ki határozottan.
Astrid meglepetten nézett rám, majd az arca megváltozott. Elfordultam tőle nem akartam látni a reagálását. A hangja megváltozott amikor megszólalt.
- Akkor mit csináljunk? - kérdezte.
Ránéztem, de nem tudtam mit mondani.
- Nem tudom, de adj holnapig időt. - mondtam.
- Rendben. - mondta.
Kis idő elteltével egy ütést éreztem a karomon. Odakaptam és Astridra néztem értetlenül.
- Ezt mert elraboltál. - mondta. Hátra néztem Fogatlanra aki megrázta a megrázta a fejét, majd vissza Astridra.
Láttam rajta, hogy valami aggasztja.
- Köszönöm. - mondta, majd nagy meglepetésemre megcsókolt és megölelt.
Ezen a dolgon lepődtem meg a legjobban egész életemben. Közben óvatosan vissza öleltem. Miután elegedet megszólalt.
- Ezt meg minden egyébért. - mondta.
Épp indult volna amikor Takonypóc jelent meg és meglátott minket Fogatlannal aki odajött közbe hozzánk. Rám nézett és megszólalt.
- Ezt nem úszod meg Haddock. - mondta és a kijárat felé kezdet el futni.
Tudtam mire gondol. Apámhoz meg engem beárulni, hogy van egy sárkányom, hisz kitudja, hogy mióta volt itt. Fogatlanra néztem, majd Astridra. Aki úgy szint megrémült ettől majd megszólalt.
- Elintézem, vagy legalább megpróbálom. Ígérem. - mondta a kijárat felé rohanva.
Bámultam utána, majd Fogatlan jött oda mellém és rám nézett. Vissza néztem rá és megszólaltam.
- Most meg mit nézel? - kérdeztem tőle.
Láttam, hogy ő is Astrid után néz, mint én. Egy terv suhan át az agyamon amit muszáj megvalósítanom. Nem bánthatják Fogatlant.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése