Próbáltam nyugtatni, de semmi se segített egy vérig sértett Éjfúria nyugellátásában, aki minden áron bántani akarja azt akit szeretek.
- Semmi baj, semmi baj. - mondtam rá néztem Astridra aki meglepetten nézett rám és Fogatlanra. Elfordultam és folytattam a beszédet a sárkányomhoz. - Ő a barátom. Hallod hagyd abba.
Erre a kifejezésre valamennyire lenyugodott. Astridra néztem aki nem hit a szemének, hogy egy sárkány, egy Éjfúria hallgat rám. Az elképedés elég volt arra, hogy tudjam, hogy ebből még baj lesz. Lassan felállt, míg én Fogatlant próbáltam maradásra bírni. Feltartottam a kezem, hogy ne menjen Astrid közelébe.
Astrid még mindig nem hitt a szemének. Megszólaltam.
- Megijesztetted. - jelentettem ki egyszerűen.
- Hogy mi? Én ijesztettem meg öt. Hűűűű.... Ő egyáltalán meg ki?! - kérdezte.
- Öhm... Astrid ő itt Fogatlan. - mondtam Astridnak. Majd Fogatlanra nézve folytattam. Fogatlan ő Astrid. - néztem barátomra. Ő csak rámorgott a lányra.
Astridra néztem aki nem tudta mit tegyen. Rám nézet a fejét rázva a kijárat felé kezdet el rohanni. 
Ahogy elrohant tudtam mire készül.- Nekünk most végünk van Fogatlan. - böktem ki.
Hátra fordultam és nem volt már ott. A ki sunyi elsomolygott. Utána szóltam.
- Várj már hova mész? - kérdeztem tőle.
Utána mentem felültem rá és Astrid után mentem.
Egy kidőlt fán ugrott át amikor utol értük. Fogatlan megragadta a vállánál és úgy repültünk tovább. Hallottam a kiabálását.
- AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAHHHHHHHHHHHHH!!!!!!!! Odinra esküszöm nekem végem!! AHHHHHHHHHHHH!!!!!!! - kiabállt.
Az előttünk álló magas fára rakattam le Fogatlannal oda leszálltunk mi is. Alattunk megdőlt a fa így jobban tudtam beszélni Astriddal.
Ránéztem a szó szerint fáról logó Astridra és beszélni kezdtem hozzá.
- Ha nem szedsz le innen most azonnal, Hablaty, És esküszöm, hogy... de nem tudta befejezni a mondatot, mert Fogatlan rá morgott
- Astrid, kérlek hagy, hogy megmagyarázzam. - kértem tőle.
- Nem hallgatok meg semmit amit mondasz, érteted? - kiáltotta miközben beljebb mászott az ágon.
- Rendben, akkor hagy, hogy megmutassam. Kérlek Astrid ez fontos nekem. - kérleltem.
Felhúzta magát az ágra kezet nyújtottam neki, hogy fel segítsem Fogatlanra, de elutasította. Fölmászott mögém és megszólalt.
- Vigyél le, de most. - adta ki a parancsot.
Fogatlan megrázta a fejét miközben megpaskoltam azt majd szépen megkértem.
- Fogatlan finoman vigyél le. - kértem meg, majd hátra fordultam Astridhoz amikor széttárta szárnyait Fogatlan.- Látod nincs egyáltalán semmi baj.
Kellet nekem elszólnom magam. A föld helyett az ég felé szállt. Nem tudtam elhinni amit csinál.
- Fogatlan mi a frászt csinálsz? - kérdeztem tőle, majd Astridhoz fordultam. - Ő nem így szokót ám viselkedni. - mondtam. A víz felé fordulva éreztem, hogy Astrid belém karol minden féle képen. Kézzel - lábbal egyaránt. Egyre közeledtünk a vízhez, tudtam, hogy Fogatlan mi akar elérni. Astridot akarta a hátáról valahogyan eltávolítani. A vízre néztem ami már nem volt olyan távol, épphogy pislogtam és a vízbe voltunk
már. Miután kiröppentünk a vízből rászóltam Fogatlanra.
- Nála kéne bevágódnunk nem pedig a vízbe. - mondtam míg ő még kétszer vízbe vetette magát nélkülünk.
Újra az égbe emelkedett és ráadásul pörögni is kezdet. A víz felé fordult újra és arra kezdet el pörögni. Éreztem ahogy Astrid a hátamba temeti az arcát.
- Oké, bocsi, sajnálom csak szedj le erről az izéről. - mondta.
Láttam ahogy Fogatlan ránéz, majd hirtelen széttárta a szárnyait és suhanni kezdtünk a naplementébe.
Magasabbra emelkedtünk egészen a felhők között. Astrid lazított a szorítósan a lábait levette a derekamról és lassan felemelte fejét. Érzettem ahogy leveszi a kezét a vállamról hátra néztem és láttam, hogy a felhők közé nyúl.
Pillanatokkal később a másik kezével is elengedte a vállam. Néhány métert még így repültünk, majd Astrid újra átkarolt, de nem annyira erősen. Fogatlan lassú kört tett le és a felhők között az éjszakai égbe kötöttünk ki.
Astridra tekintettem aki csodálkozva nézett körül. Láttam rajta, hogy tetszik neki a látvány és valami megváltozott benne. Az éjszakai égboltot csodálatos fények színezték be. Átkarolt nem bírtam ki, hogy oda ne nézek, a szemem sarkából pillantottam oda. Ő csak tovább nézelődött. Tovább siklottunk Hibbant felé. Egyszerűen káprázatosan szép volt. Még én se láttam így, pedig az elmúlt napban repültem erre ilyen tájban. De nem láttam ilyenek a szigete. Elmosolyodtam a látványon, közben láttam, hogy Fogatlan hátra néz Astridra és elmosolyodik ő is.
Innen tudtam, hogy tetszik neki is a látvány. Egy perc múlva érzettem ahogy teljesen átkarol és az állát a vállamra helyezni.
Oda néztem ismét a szemem sarkából. Láttam rajta, hogy boldog. Na ezt volt az amit sose tudtam volna elképzelni, hogy az én közelemben valaha egyszer is boldog lesz. De az az érzés amikor hozzám ért nagyon jó volt. Egyre távolabb szálltunk Hibbanttól. Astrid elegedet, majd megszólalt.- Na, jó bevallom ez tényleg csúcs. Tényleg állati. Állati jószág. - mondtam.
Tova szálltunk, de Astrid folytatta.
- De most mi lesz? - kérdezte én csak sóhajtottam. - Hablaty holnap van az utolsó próbád. Ugye tudod... tudod, hogy meg kell ölnöd egy sárkányt. - mondta a végét már szinte suttogva.
- Áhhh... ne is mond. - mondtam.
Fogatlan hirtelen jobbra fordult és valami köd féleségbe repültünk be...
FOLYTATJUK....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése