Hablaty új élete 13. fejezet

A tervem az volt amivel alapból ide jöttem. De valamit tennem kell végleg elmegyek innen. Írnom kell egy levelet apámnak meg Astridnak. Utána eltűnök remélhetőleg nem örökre. Elővettem a kosárból néhány papír lapot és egy szén darabot és írni kezdtem az első levelet. Elsőként Astridnak írtam a levelet.

" Drága Astrid,

sajnálom, hogy ezt teszem, de muszáj. El kell mennem - Takonypóc miatt - , hogy  megvédjem a barátomat. Nem árulhatom el azok után, hogy a bizalmába fogadott. Bízik bennem és én is bízom ő benne. Ő elfogadott olyannak amilyen vagyok, míg itt senki se. Mindent tőle tanultam. Annak ellenére, hogy nem beszél, de talán még nem is érti mit mondok neki megért. Az utolsó este amit a szigeten töltöttem és veled sose fogom elfelejteni. Remélem jobb lesz itt az élet azután amit tenni fogok, még akkor is ha soha többé nem térek vissza. Mindig is szeretni foglak - azt hiszem ezt már kimondhatom. Azt remélem, hogy a sárkányokhoz való érzéseid is megváltoztak jó irányba. Szeretni foglak bármi történjen veled vagy velem. sose feledlek és mindörökre szeretlek:

Hablaty "

- Az első levéllel kész volnánk. - mondtam legjobb barátomnak  - Már csak egy van hátra. Az lesz a nehezebb.

Astridnak szóló levelet összetekertem és félre raktam. Megfogtam újra a széndarabot és apámnak szóló levelet elkezdtem írni.

" Apa,

sajnálom, hogy így kell megtudnod, de elmegyek. Nem szeretném, hogy a legjobb barátomnak valami baja essen. Emlékszel arra napra amikor azt mondtam, hogy eltaláltam egy éjfúriát és senki sem hitte el. Még te és  falubeliek tanácskoztattok elmentem megkeresni a sárkányát. A Hollószirtnél találtam rá csapdába esve. Először megakartam ölni, hogy így legyél rám büszke, de amikor a szemébe néztem valami megváltozott bennem. Inkább elengedtem, hogy más se bántsa. Te elküldtél a másnap kezdődő kiképzésre, pedig megmondtam, hogy nem tudok egy sárkányt se megölni. Bele egyeztem abba, hogy elmegyek. A kiképzés után elmentem megkeresni és medencében találtam rá. Az egyik farkát elveszítette és így nem tudott elrepülni. Összebarátkoztam vele, majd készítettem neki egy műfarkat. Ahhoz, hogy újra repülni tudjon rám is szüksége volt. A sárkány lett a legjobb barátom, ha már itt törzsben senki se fogadott el olyannak amilyen vagyok. Ő elfogatod és megért. Nem árulhatom el. Lehet, hogy a szemedben most áruló vagyok, mert átálltam a sárkányok oldalára, de én nem érzem magam annak. Apa, ha eddig elolvastad kérlek ne hagyd abba, most jön csak lényeg. A este Fogatlan elindultam a fészekhez ahol a sárkányok királynője van és azt lefogom győzni. Azért portyáznak a szigetem, mert félnek attól a sárkánytól és nem akarnak ők se kockáztatni az életünk árán. Ha sikerül legyőznöm akkor a portyák itt véget érnek. Ha győzök és mégis oda veszek, büszke leszek, hogy ide tartoztam. Ha nem lesz semmi baj közben akkor se térek vissza nem kockáztatok. A világot szeretném felfedezni. És arra kérlek, hogy miután elolvastad ezt a levelet ne a sárkányokon vezesd le a dühöd miattam. Ők nem akarnak ártani senkinek, csak magukat védik, mint mi is. Ha vége ennek akkor kérlek köss velük békét és mindenben segíteni fognak, főleg, ha elfogadnak barátnak. Ha minden jól megy vissza megyek és segítek, de kérlek addig is próbáld meg. Segíteni fognak mindenben, megvédenek, a harcban veletek lesznek, csak bízniuk kell bennetek ennyi az egész nyitja. Az arénás sárkányokat enged el nem fognak már portyázni se ők se a többi sárkány soha többé. Ha legyőzöm a sárkányt az élet meg változik itt. Ne csinálj semmi ostobaságot. Ez az én döntésem volt ne hibáztass miatta senki mást, csak engem. Főleg ne magadat. Tudom, hogy ezt nehéz felfogni, de ez így a helyes. Ha maradnék és Fogatlannak baja esne nem bocsájtanám meg magamnak. Megmentette az életem és ennyivel tartozom neki. Ha elárulom még is ilyen barát lennék. Apa én nem olyan vagyok, mint ti és ezt meg kell értened. Más vagyok. És hiszem, hogy Odinnak nagy tervei vannak velem. Remélem egyszer büszke leszel rám. És apa még arra kérlek, hogy ne gyere utánam.

Fiad:

Hablaty "

- Hát pajti ezzel is meg vagyunk. - mondtam a papírt össze tekerve. - Már csak oda kell adni nekik. De az már nem lesz könnyű. Valamikor most kéne míg este. Kíváncsi vagyok Astrid elintézte már Takonypócot. - folytattam miközben leültem mellé. - Nem sokára indulunk. 

Néhány órának tűnő perc múlva felálltam, mert valami eszembe jutott. 

- Hogy lehetek ekkora barom. - jött ki belőlem. - Hogy kössenek békét a sárkányokkal, ha még azt se tudják, hogy kell őket meg szelídíteni. Oh ezt, hogy felejthetem el. - mondtam miközben a papírok után nyúltam és gyorsan írni kezdte, azt ami tapasztaltam Fogatlannál.

" Sárkány szelídítés: 

1. Tedd meg az amit a sárkány kér tőled.
2. Várd meg amíg meg bízik benned
3. A bizalom egymás iránt a legfontosabb.
4. A kezedet tartsd előre, hogy az orrát a kezedbe helyezze.
5. Nevezd el. ( nagyon fontos a kapcsolatban!!!)
6. Foglalkozz vele sokat.
7. Csak akkor repülj vele, ha megbíztok egymásban feltéttel nélkül. "

Ezt befejetve újra elővettem Astrid levelét és még hozzá írtam egy keveset.

" Astrid írtam neked egy másik levelet, de azt csak akkor olvasd el, ha már a sárkányokat szelídítitek. Abban a levélben mindent leírtam ami szükséges lesz hozzá. És nagyon kérlek tényleg csak akkor olvasd el. Kérlek legalább ezt az egy dolgot tedd meg a kedvemért. Meg még talán egyet, azt, hogy nélkülem is boldog leszel és éled az életed. Tudod mit érzek irántad és talán már én is, hogy te irántam mit. Csak ennyit tegyél meg és én boldog leszek. "

Nehéz szívvel írtam le az utolsó sorokat, de ezt muszáj volt. Vissza tekertem a levelet a bele hajtott másik levéllel. Vissza ültem Fogatlan mellé és vártam az éjszaka közepét. Tudtam, hogy az lesz a legalkalmasabb arra, hogy a leveleket ott hagyjam és eltűnjek, de addig még sok idő van hátra. Nem aszok el. Várok és megyek amit, majd lehet. Hiányozni fog az otthonom, de ha nem történt volna ez így akkor még most is a falu bajkeverője lennék. De ami megtörtént az megtörtént. 

Kis idő elteltével felálltam Fogatlantól és elindultam nélküle. Így könnyebben tudok mozogni a faluban, de nem sokára úgy is vissza jövök. Először a mi házunkhoz mentem azon akartam a leggyorsabban túl esni. Halkan benyitottam az ajtón és leraktam az asztalra a levelet. Vissza sétáltam az ajtóhoz körbe néztem, majd halkan vissza húztam az ajtót és elmentem a Hofferson - házhoz. Oda nem mentem be hanem Astrid ablakánál - szerencsére nem volt emelte - ami hátul volt. Beraktam az asztalra és indultam, de még ránéztem a békésen alvó Astridra. Sajnáltam amit teszek, de ez a helyes dolog. Elfordultam az ablaktól és amilyen gyorsan csak lehetett vissza mentem Fogatlanhoz. 

- Indulhatunk pajti? - kérdeztem tőle, mire csak bólintott. 

Felraktam rá a kosarat és az égbe emelkedtünk.

 Néhány perc múlva vissza néztem az egyre távolodó otthonomra. De tudtam, hogy egyszer még vissza jövök ide. Fogatlanhoz szóltam.

- Mit szólnál, pajti, ha keresnénk egy szigetet addig amíg ki alusszuk magunkat. És mielőtt a fészekhez megyünk harcolni? - kérdeztem amire ismét csak bólintott.

Hátra néztem és Hibbantot már nem láttam és ezért fájt a szívem, de tovább mentem. A távolban egy sziget körvonalait vettem ki lassan. Fogatlan bízósan előbb észre vette, mert arra tartott. Leszálltunk és egy barlangot kerestünk alvásra. Kis idő múlva meg is találtuk. 

FOLYTATJUK...