Hablaty új élete 10. fejezet

A másnap reggeli utolsó próba volt az amelyiken eldőlt kiölheti meg a sárkányt. Én nem akarok nyerni, nem akarok sárkányt ölni. Az már nem én vagyok aki mindig sárkányt akart ölni és állandóan bajba került. Mára már teljesen megváltoztam. Megváltoztam néhány rövid hét alatt. Megváltoztam egy sárkány miatt. Egy olyan sárkány miatt aki a legjobb barátom. A legjobb barátomért változtam meg.
A mai és egyben utolsó próbán apám is ott volt. Megakartam felelni neki, de egyben nem akartam nyerni, Nem akartam már sárkányt ölni. Most inkább lennék a medencében Fogatlannal. Az egész arénában gátak vagy mik voltak fölállítva. Az egyik gát mögött találkoztam Astriddal.
- Ezt én fogom megnyerni. Érteted. - mondta.
- Oké, rendben, gyerünk. Hajrá tied a lehetőség. - mondtam.
Az arcára nézve láttam a meglepettséget. De kihasználta az alkalmat és elment. Felálltam és ránéztem apámra. Büszkeség sugárzott az arcáról. Megfordultam és a sárkányra figyeltem. A sárkány elindult felém és épp, hogy oda ért hozzám és kifeküdt. Astridra néztem aki meglepetten nézet rám, majd káromkodni kezdett.
- Nem. Te patkányzabáló, dzsuvafejű fél troll fattyú...
Már indultam volna amikor Bélhangos elkapott és nem engedett.
- Hé, de elkések... - mondtam.
Hirtelen egy szekercét éreztem a nyakamon odanéztem és Astrid " kissé " ideges arcát láttam.

- Honnét... honnét is késel el pontosan? - kérdezte.
Apám hangja szakította meg Astrid düh kitörését.
- Elég, figyelem a vének döntöttek. - mondta.
Ó, istenek kérlek ne én. - fohászkodtam.
Félszemmel figyeltem az eseményeket. Azt nem láttam ahogy Bélhangos Astrid fölé emelte a kezét, csak azt ahogy Gothi megrázza a fejét és a tömeg döbbent morgását. Éreztem, hogy Bélhangos a fejem fölé rakja a kezét, felnéztem Gothira aki bólintott a tömeg meg ujjongót. Astridra néztem aki gyilkos pillantással nézet vissza rám.

Egy csöppet megijedtem, de nem sokáig, mert a srácok felkaptak és mindenki ünnepelt. Apám hangját hallottam ahogy engem dicsér.
- Ez az én fiam. - harsogta.
Hagytam, hogy ünnepeljenek még egy darabig addig én egy terven törtem a fejem. Ami lehet nem a legjobb, de biztonságos. Fogatlannak is és nekem is. Öt nem kapják el, nekem meg nem kell sárkányt ölnöm. Elmegyek innen Fogatlannal, felfedezni a világot. A legjobb barátommal a világban. Miután kiünnepeltek engem haza siettem és minden fontos dolgot elpakoltam egy kosárba. Ebben a házban nőttem fel az igaz, de itt mindenki lenézett meg gúnyolódott velem és most, most mindenki az én barátom akar lenni, mert értek a sárkányokhoz. Körbe néztem a házban, majd nehéz szívvel kiléptem a házból és elindultam a medencéhez.
A medencéhez érve elkezdtem Fogatlanhoz beszélni.
-  Elhúzunk. Eltűnünk innen. Csomagoljunk. Vakációzni megyünk kis időre... úgy örökre.  - mondogattam, majd leraktam a kosarat és leellenőriztem, hogy minden meg van. - Öhm... apuskám. - felálltam és az előttem lévő sziklán Astridot láttam meg. A szívbaj jön rám az ijedtségtől. Ő csak lazán élezte a szekercéjét.
 - Te... te mit csinálsz itt? - kérdeztem közbe körbe néztem, hogy Fogatlan nincs a közelben. Astrid rám nézett majd megszólalt.
- Tudni akarom, hogy mi a frász folyik itt. Senki se lesz ennyire jó néhány nap alatt. Te végképp nem. Akkor hát bökd ki míg szépen kérem. Gyakorolsz valakivel? - kérdezte miközben lejött és felém tartott hátrálni próbáltam, de nem nagyon ment.
Féltem, hogy mi lesz, ha meglátja Fogatlant. Válaszoltam neki.
- Én.... gyakorolni? Dehogy i...  - kezdtem volna bele.
- De ez ugye nincs benne? - kérdezte a mellényemet szorongatva.
Ó istenek most segítsetek nekem.
- Rémesen fest tudom, de ez... - a fa reccsenése miatt abba hagytam meg amiatt is mert Astrid a földre lökött.
Balszerencsémre ő is felfigyelt a hangra és annak irányába indult. A földön feküdve meghallottam Fogatlan morgását, rögtön felpattantam és Astrid után mentem.
- Oké, oké nem hazudok többet. Figyelj...öööö csináltam néhány szerkót. - mondtam az ami az eszembe jutott. - Most rajta kaptál. Vigyél vissza. - mondta miközben megfogtam a kezét és a mellkasomra raktam.
A csuklómat hátra szorítva terített földre.

- Hé ezt meg miért csinálod? -fakadtam ki.
Még belém is rugót és rám ejtette a szekercéjét.
- Ezt a hazugságért. - mondta és rajtam keresztül átlépve ment tovább. - És ezt minden egyébért.
- Te jó ég. - mondtam mind ezek után.
Fogatlan üvöltését közelebbről hallottam. Épp, hogy felálltam. de Astrid már rántott is vissza a földre Fogatlan látványától.
- Hasra! - kiáltotta.
Láttam ahogy Fogatlan felénk jön még mindig és azt is, hogy Astrid a fegyverét emeli a sárkányomra, a legjobb barátomra...

FOLYTATJUK....