17. fejezet

Miután szabadon ki tudott jutni a rajongói köréből Hablaty az erdőbe indult azzal az indokkal, hogy fel kell készülnie a holnapra és ahhoz egyedül kell lenni egy ideig. Gyorsan közeledett a medence felé, ahol Fogatlan már várta őt. Nem sokkal később Astrid is megjelent a medence átjárójában, akit Fogatlan boldogan üdvözölt.

- Mi történt, Hablaty? - kérdezte a lány.
- Elmondtam neki mindent. - mondta a fiú, mire Fogatlan érdeklődve kapta a tekintetét rá. - Tudom, pajti, de senki se tudja, hogy merre vagy. Rajtunk kívül. - nézett Astridra Hablaty.
- És holnap mit fogsz csinálni? - kérdezte Astrid.
- Kiállok és megmutatom mindenkinek mire jöttem rá. - mondta Hablaty.
- Ezt gondoltam. - mondta szem forgatva a lány. - De mi van, ha valami baj lesz? Mondjuk apád közbe avatkozik?
- Remélem nem fog, de ha igen, akkor csak azt tudom remélni, hogy nem siet a segítségemre és akkor nem is lesz baja. Bár apa tudja már, de.... Inkább hagyjuk ezt. - húzta el a száját a fiú.
- Mit mondtál neki? Ki vele Hablaty! - emelete az öklét Astrid.
- Oh, csak a fejéhez vágtam, hogy nem is gondol Hibbantra és az itt élőkre, hisz akkor nem folytatná ezt a fölösleges háborút, a saját bosszúja miatt, ami miatt a sziget is haldoklik és rám egy ilyet akar hagyni, de én már most változtatni akarok ezen és még hasonlók. - vakarta a tarkóját meg a  fiú. - Kicsit ki keltem magamból. Anyát is felhoztam, ami elég kényes téma a családban és ezen mind ketten kiakadtunk.
- Veszekedtetek már megint. - mondta Astrid mosolyogva. Végtére is nem Haddockok lennének, ha nem veszekednének, naponta háromszor vagy többször.
- Nem értem őt. Apa szerint van egy hely messze innen, ahol csak sárkányok élnek és én megtalálhatom, de ezt kétlem. - mondta Hablaty. - De van egy olyan érzésem, hogy ezt azért mondta el nekem, mert abban bízott, hogy olyan leszek, mint ő. Aki csak sárkányokat fog ölni, de nem vagyok olyan, mint ő, sose voltam és sose leszek olyan.
- Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de te sokkal jobb vagy, Hablaty. Sokkal jobb vagy, mint ezen a szigeten bárki más. - mondta Astrid eleinte bátortalanul, de őszintén. - Lehet én látom ezt csak így, de remek vezére leszel Hibbantnak, egy nap.
- Persze, ha megélem azt a napot. - mondta a fiú.
Erre a kijelentésre Fogatlan felkapta a fejét és a fiút méregette, majd egy morgással sétált el mellette megcsapva Hablatyot a farkával.
- Ezt vehetjük, "ha egy rajtam múlik, akkor biztosan-nak". - mosolyodott el Astrid.
- Igen. Vehetjük annak. - mondta Hablaty. - Mivel ígértem neked egy kört. Velünk jössz?
- Működik? - kérdezte a lány.
- Igen. - mondta mosolyogva a fiú.
- Te tényleg egy ezermester vagy, Hablaty. - mondta Astrid.
- Csak sokat tanultam Bélhangostól. - vont vállat szerényen Hablaty.
Astrid elmosolyodott és csendben maradt. Tudja jól, hogy a fiú sose fényezi magát, Hablaty nem olyan, mint Takonypóc. Ezt pedig örömmel látja be. Örül annak, hogy megismerte a fiú legjobb oldalát és az eddig mondottakat mind őszintén mondta a fiúnak. Sose gondolta volna Astrid, de Hablaty pont az az ember, akire az életét rá merné bízni, hisz Hablaty sokkal jobb és megbízhatóbb ember, mint azt valaha képzelte volna. Valahogy tudja a lány, hogy Hablaty sose árulná el őket, annak ellenére se, hogy a jobbján egy sárkány áll és nem is akár milyen sárkány. A lány megfigyelte az elmúlt napokban, amióta tud Hablaty szárnyas barátjáról, hogy a fiú a kiképzésen rájuk "támadó" sárkányok felé is bizalommal fordul és próbálja azokat a sárkányokat óvni a sérülésektől, a saját érdekükben is. A falujukban élő emberek ezeket mind olyan trükköknek vélik, amikkel könnyen letudják győzni a sárkányokat, de a fiú ezt nem fogja semmi ilyenre használni. Mindketten tudják, hogy időbe fog telni, mire a szigeten élők elfogják fogadni a sárkányokat, de béke lesz a szigeten, ami majd Hablatynak és Fogatlannak lesz köszönhető.
- Jössz? - kérdezte Hablaty Fogatlan nyergéből Astrid felé nyújtva a kezét.
A lánynak fel se tűnt, hogy ennyire elmerült a gondolataiban. Csak bólintott, majd felült Hablaty mögé.
- Kapaszkodj. - szólt hátra Hablaty.
A lány a fiú derekába kapaszkodott, majd érezte, ahogy Fogatlan elrugaszkodik a földtől és a szél a hajába kap. Visszapillantott a medence egyre távolodó medrére, majd a közeledő ég felé pillantott. Astrid sose tartotta magát olyannak, akit hamar le lehet venni a lábáról, de a számára eddig ismeretlen táj és színek teljesen elvarázsolták. Sose látta ennyire különlegesnek a naplementét, mint sárkányháton repülve. Be kell ismernie magának, hogy rettegne ha nem Hablaty mögött kellene ülnie egy sárkányon. A fiú nyugodtsága ő rá is át ragad és nem esik pánikba, hogy méterekre van alatta a föld, sőt jelen esetben csak a vizet látja mindenhol. Astrid figyelmét mégse az alattuk húzódó óceán látványa foglalta le, hanem a felettük elnyúló ég, ahol lustán úsztak el a narancssárgás, rózsaszínes, lilás felhők, melyeket a lemenő nap tett ennyire csodássá. A lány egyik gyerekkori álma az volt, hogy meg fog egy felhőt, bár akkor ez tényleg csak álomnak tűnt neki, de most akár valóra is válhat, hisz centikre van tőlük egy rakat felhő. Astrid fél kézzel elengedte Hablaty derekát, majd óvatosan nyúlt a felhők közé. Először fura érzés volt számára, bár igaz a repülés is teljesen új, de a felhők érzése az ujjai között megfogalmazhatatlan volt a számára. Mosolyogva és boldogan emelte a kezét újra és újra a színes felhők közé. Hablaty megengedett magának egy mosoly, miszerint a lány számára örömet tudott szerezni. Percekkel később a lány átkarolta Hablaty derekát, majd a felhők fölé emelkedtek Fogatlannal, ahol mindkettőjük számára lélegzet elállító látványt keltett a sarki fények leginkább zöldes árnyalata, ami uralta a fekete, csillagokkal itt-ott tűzdelt békés egét. Mindkettőjük számára szinte hihetetlen, hogy ezt néhány felhő miatt a Hibbanton élők nem láthatják, csak órákkal később. Mikor legközelebb a felhők alá szálltak már a szigetet is a béke és a nyugalom esti órái járták át. Akárcsak Astridot Hablatyot is melegséggel töltötte el az, hogy Hibbant ennyire békés. A tudat, hogy a népe e percben békésen járja a falu kis utcáit és semmire nincs gondjuk a közeledő telet leszámítva mosolygásra késztette. Mindig ilyennek szeretné látni a szigetet és nem csak az esti órákba. A mosoly az arcára dermedt egy pillanatra, mikor is Astrid karjainak szorítása egy picit erősebb lett a derekán, majd a lány a vállára hajtotta a fejét és úgy figyelte tovább a nyugodt, csillagos eget.
- Ez tényleg lenyűgöző, Hablaty. - mondta halkan a lány.
- Igen, az. - mosolyodott el a fiú és tovább figyelte a faluja békességét.
Amikor átveszi az apja helyét törekedni fog arra, hogy a szigeten mindig, mindig ugyan ilyen béké legyen, mint amit most lát. Még ilyen magasból is.
- Lassan vissza kell mennünk. - mondta a lány kissé szomorkás hangon.
- Tudom. - válaszolta a fiú, majd Fogatlannal ereszkedni kezdtek a medence irányába.
Astrid kissé csalódottan sóhajtott, de meg is értette. Egy felől Hablaty miatt, hisz a fiú holnap állja ki élete egyik legnagyobb próbáját. Bizonyítania kell egy olyan dolgot az apja és a népe előtt, amiben soha senki se hitt. Más felől Fogatlan miatt is, hisz ő is hosszú idő után repült ekkorát és súly is van szegény sárkányon, amihez még szoknia kell. Amint landoltak a medencében Astrid lepattan Fogatlan hátáról, majd megsimogatta a sárkány fejét, amit dorombolva fogadott.
- Ez elképesztő volt, Hablaty. Köszönöm. - mondta lány, majd a füle mögé tűrt egy tincset.
- Megígértem és állom a szavamat, mindig. - mondta a fiú.
- Igen, erre már rájöhettem volna. - mondta lány.
Egy percig csak álltak egymás mellett és a gondolataikba merültek. Astrid hirtelen emelte fel az öklét és ütött bele Hablaty vállába, amihez a fiú odakapott és értetlenül nézett a lányra.
- Ezt most miért? - kérdezte a fiú kissé ingerülten.
Nem értette a lányt. Végtére is az alig 5 perce látottakat biztos nem látta a lány még, meg hát először repült Astrid is sárkányon, vagyis egy éjfúrián. Mégis mintha valami hülyeséget csinált volna és megüti őt. Teljesen érthetetlen a lány reakciója a számára.
- Ezt azért, mert mindennek ellenére butaságot csinálsz. - mondta a lány.
- Most melyikre gondolsz? - forgatta meg a szemeit a fiú.
- A holnapi napra. - mondta Astrid.
- Muszáj végig csinálnom, Astrid. - mondta a fiú. - Fogatlan miatt.
- Te tényleg sokkal jobb ember vagy, mint mi, Hablaty. - mondta a lány. - Sose gondolsz magadra, csak is másokra, főleg rá.
- A legjobb barátom. - simogatta meg a hozzádörgölőző sárkány fejét.
Astrid csak elmosolyodott a fura pároson, majd zavartan kapta el a tekintetét mikor a fiú újra rá nézett. Zavartan túrt a hajába, majd simított egy szőke tincset a füle mögé és nézett a fiúra. Egy pillanat múlva újra felemelte a kezét, amit a fiú is látott és védekezően emelete a kezeit fel, a lány a mellényét ragadta meg, majd rántotta magához és nyomott egy apró puszit Hablaty arcára. Rögtön utána hátra lépett párat, majd a fiúra pillantott zavartan, aki még le volt sokkolódva a történtek miatt.
- Ezt meg minden egyébért. - mosolyodott el a lány, majd az átjáró felé futott.
Hablaty sose gondolta volna, hogy Astrid Hofferson valaha azt fogja tenni, amit néhány perce tett. Legalább is vele. A szőke lány égő arccal és zavartan futott végig az erdőn egészen a faluig. Nem hitte volna, hogy ezt fogja csinálni és talán egy kicsit rossznak is érzi magát emiatt. Fél, hogy remény ébresztett a fiúban, hogy a vonzalmát viszonozza. Bár kit akar becsapni ez a Hablaty ezerszer jobban tetszik neki, mint a régi. Azzal, hogy megismerte a fiú hatalmas és odaadó szívét és abban a szívben rejlő végtelen szeretett nem csak a hibbanti lakosokra terjed ki, hanem a sárkányokra is, nagyon tetszik Astridnak. Bár tudja jól, hogy a fiút az érzelmei irányítják ezek után, de mellette akar állni, mint barát. Csak a házuk előtt állt meg és nézett vissza az égre, ahol nem is olyan rég még átrepült a fiúval. Abban teljesen biztos, hogy legyen bármi a holnapi nap vége ő ki fog állni Hablaty és Fogatlan mellette, még akkor is, ha azzal a családja ki is tagadja, de valahogy tudja, hogy sokkal jobb, hogy ha a nagyobb jót szolgálja. És a fiúnak is igaza van abban, hogy a szigetnek és az embereknek is változniuk kell, ami nem lesz egyszerű, végtére is a legmakacsabb vikingekről van szó és nem nagyon szeretik a nem megszokott dolgokat.

Így neveld a sárkánod 3 (part 2)

Ahogy halad az idő egyre közelebb és közelebb van az a várva vár dátum. Kaptunk egy újabb előzetes és most már egy premier dátumot is. Ahogy a korábbi ehhez hasonló bejegyzésben már említettem akkor még 6-7 hónapot számoltam, nos ez most bő 3 hónapra csökkent és napról napra kevesebb lesz.
Nos igen kaptunk egy előzetest, ami egyre több dolgot elárul nekünk a trilógia lezárásáról, amit nehéz elfogadni. 2010-2018 egy olyan világot épített fel a DreamWorks, amit nehezen hagy el az ember. Legyen 6 éves vagy 18 vagy idősebb, hisz ez nem csak egy gyerek mese. Meg hát melyik felnőtt ne szeretné a meséket. Tegye fel a kezét, aki idősebb, mint 16 és sokkal szívesebben néz meg egy rajzfilmet, mint egy nyáltól csöpögő romantikus filmet, ahol azok a tipikus, jól ismert filmes húzások vannak. Inkább egy "gyerek" film, amiből még tanulni is lehet.
Oké, biztos nincs olyan ember, aki ne látta volna már az új előzetest, de azért ez itt hagyom. (Az a visszaemlékezéses tippem, hogy bejött, lehet lottón is lenne ilyen szerencsém😂)

A másik, ami fontos, hogy most már amerikai premier dátumot is megosztott a httydragon Instagram és Facebook oldalán is egyaránt, ami azt is jelenti, hogy magyar premier dátum is van már.
Míg Amerikában 2019. február 22.-én kerül a mozivásznakra a film, itthon 2019. február 21.-én meg lehet rohamozni az összes mozit, amit csak az ember ismer.

16. fejezet

Hablaty elszántsága abban a pillanatban alább maradt mikor meglátta az aréna körüli tömeget. Érti ő, hogy az apja miatt van ott az egész falu meg persze azért is, mert másnap reggel már valaki közülük sárkányt fog ölni, de ez még neki is sok. Hisz abban, hogy az apja tényleg változni fog, ha lassan is, de fog. Hibbantnak arra van szüksége, hogy végre béke legyen. Több, mint 300 éve folyamatos a háború, ami fölösleges volt mind végig. Ezt pedig az a fiú látta be, aki pár héttel ezelőttig mindenkinek meg akart felelni. Most már csak a saját magának akar megfelelni és Fogatlannak. Egyenlőre neki ez a fontos. Először magát kell megtalálnia és csak utána lehet olyan, akire úgy igazán szükségük van az embereknek.
Astrid sétált mellette be az arénába, majd állt is meg mellette.
- Mi történt? - kérdezte a lány Hablatyot.
- Miért? - kérdezte a fiú.
- Apád kissé le van sápadva. - mondta a lány.
- Elmondtam neki. Mindent. - mondta Hablaty.
- Mindent? - kérdezte a lány.
- Majd később elmondom. De most... - intett az aréna felé. - Ezt is túl kell élnem. - sóhajtott fel. - Miért nem hagytam abba mikor lehetett? Minden sokkal másabb lenne.
- Mire gondolsz most? - kérdezte Astrid.
- Mindenre. - mondta Hablaty és besétált az arénába.
Az aréna köré gyűlt tömeg tombolni kezdett a fiú láttán, ami még nagyobb terhet emelt a fiú szívére. Már attól rosszul érzi magát, hogy az apjával szemben megemelte a hangját, de itt... Ezen a helyen mindenkinek hazudik. Azt mutatja meg milyen jó, de legbelül még most is összekuporodna, mint a legelső alkalomnál és várná arra, hogy mikor lesz vége, mikor menti meg valaki és nem neki kell megmentenie magát. Könnyebbül a lelke az apja miatt, de egyben nehezebb is lett. Sose gondolta volna, hogy az apja szemébe mondaná, azt amit érezz, de megtette és most rosszul érzi magát emiatt. Szívesen kifordulna innen és Fogatlan rejtekéig meg se állna, de ennél nagyobb csalódást már nem akar okozni az apjának és magának se. Sóhajtva emelte fel az apja kardját és sétált a többiek mellé.Érezte magán Astrid tekintetét, de nem foglalkozott vele. Fel nézett mikor az emberek az aréna körül elhallgattak, ami azt jelentette, hogy az apja megérkezett. Sóhajtva nézett az apjára és igazat adott a szőke lánynak. Az apja sápadt, sose látta ilyennek még. Ez miatta van és a kirohanása miatt. Sóhajtva hajtotta le a fejét és várta ennek a napnak a végét, hogy újra a Fogatlan társaságában lehessen és újra repülhessenek. Azt jobban élvezte, mint ezt. Akkor szabad volt és nem Hablaty Haddock volt, hanem csak Hablaty. Csak ketten voltak. Ő és Fogatlan. Fogatlan és ő.
Percekkel később az egyik ketrec ajtaját kinyitották és a Gronkel sárkány indult mindenkinek. Szíve szerint ott hagyta volna az egészet. Csak ki sétált volna onnan és hagyta volna az egészet a francba, de az apja miatt és Fogatlan miatt se tette. Az apja tudja az igazat, de mi van ha valaki megsejti a dolgot és követik őt Fogatlanhoz. Amit nem akar. Kerülte a sárkányt, bár percek alatt csak Astrid és ő maradtak bent, de Hablaty tudja jól, hogy egyikőjük se lenne képes megölni egy sárkányt. Hisz Astrid is ismeri a sárkányok másik oldalát Fogatlan jó voltából. Hablaty hirtelen került szembe a sárkánnyal, de az egy pillanat alatt ki is terült az a sárkánygyökérnek köszönhetően, amit napok óta magánál horda fiú. Hablaty sóhajtva pillantott körbe az ŐT ünneplő tömegen, majd pillantott Astridra, végül az apjára. Aki egy pillanatig értetlenül nézett rá, majd felállt és közelebb lépett a ketrechez a falu vénjével az oldalán.
- Csendet, a vén döntött. - harsogta a férfi, mire pillanatok alatt elhallgattak az emberek az aréna körül.
Hablaty és Astrid mellett megjelent Bélhangos és előbb a lány főlé emelte kampós karját. A tömeg döbbenten sóhajtott fel, mikor a vén megrázta a fejét a Hofferson lánynál. Majd emelete fel a kezét Hablaty főlé. A vén izgatottan bólintott, mire a falu népe egyszerre kiáltott fel örömmel. Hablaty elsápadt, majd ijedten pillantott körbe mikor Halvér felkapta a vállára. Félt a holnaptól, amit nem akart, de muszáj kiállnia a falu elé és megmutatnia azt, amit Fogatlantól is tanult. Változást akar a szigeten és akkor is véghez viszi, ha a népe makacskodik és nem akar változást.

15. fejezet

Hablaty lihegve ért a házuk elé és szerencséjére senki se vette észre faluba, így gond nélkül siethetett fel a házukhoz és léphetett be mielőtt a tömeg letámadhatta volna a kérdésekkel, amikre egyenlőre nem adhat választ senkinek se. Talán csak a szőke lánynak, akinek alig 5 perce neki futott. Persze csak ő lehet ennyire szerencsétlen, hogy Astridnak fut neki sebtében. Bár még mindig jobb, hogy az erdőben történt és nem a faluban, ahol pletykálni kezdenének róluk dolgokat, amik sose lesznek igazak. Attól, hogy a lány szóba áll vele álmodozhat arról, hogy kettőjük között valaha lesz valami. De álmodozni csak lehet, még neki is. Amint belépett a házba, lihegve, az apjával találta szembe magát. amire nem igazán volt felkészülve. Abban bízott, hogy lesz egy kis ideje felkészülni arra, amit az apjának mondani szeretne, de így lehetetlen lesz. De tudja jól, hogy el kell mondania az igazat. Nem csak azért, mert a törzsfője és az apja áll vele szemben. Hanem az az ember is ott van a férfiben, aki szereti a fiát és a boldogságáért tenne valamit. Csecsemő kora óta csak a férfi van Hablatynak és mindig is az apja volt az a személy, akiben bízott és ehhez most is tartani szeretné magát a fiú, de olyan dologról van szó, aminek az apja nem örülne.
- Hablaty. - szólalt meg a férfi a döbbenet után.
- Apa. Haza jöttél. Hogy sikerült? - kérdezte a fiú.
- Nem jól, de most beszéljünk rólad és arról a sárkányról. - mondta a férfi komoly arccal.
Hablatyban megállt a vér. Nem tudhat az apja Fogatlanról. Senki se tud Fogatlanról, csak Astrid. De Astrid senkinek se beszélt. Vagyis reméli, hogy senkinek se beszélt a lány. Döbbenten meredt az apjára, akinek egy pillanattal később mosoly jelent meg az arcán és a fiúhoz lépett.
- Felültettél fiam. Még hogy nem tudsz a sárkányokkal bánni. - nevetett a férfi, miközben megveregette a fia hátát, amibe Hablaty majd' bele rokkant. - A falu szégyene voltál és most... Büszkébb nem is lehetnék rád, fiam.
- Hű, kösz apa. - motyogta Hablaty. - De nem haragszol?
- Haragudni? Ugyan Hablaty, miért haragudnék rád? Mindenkinek megmutattad mire vagy képes. Tovább viheted a falut a Haddock névhez hűen. - mondta a férfi. - Most, hogy ilyen derék sárkányölő harcos lettél van miről beszélnünk.
Hablaty az utolsó mondat hallatán megvilágosodott. Az apja csak az arénában elért "győzelmeiről" hallott nem Fogatlanról tud. Bár, ahogy ismeri az apját, akkor nem boldog lenne, hanem tombolna. Tombolna, amiért a fia átverte és kihasználta a bizalmát, kijátszotta őt és átverte. A számára kiosztott kártyákkal másképp játszott, mint kellett volna és ezt az apja nehezen fogadná el. De mégis el kell mondania az igazat. Hablaty sóhajtva nézett az apjára, majd pillantott félre. Egy perccel később bátran, makacsan és vakmerően nézett az apja szemében, ami sose volt rá jellemző. De most nem csak a sárkány életéért küzd, hanem a sajátjáért és a falu jövőjéért is. Azért, hogy béke legyen Hibbanton, amit egy nap ő fog vezetni és nem akar folytonos portyákat, éhező embereket. Békét akar, ahol ha van rá esély a sárkányokkal békében élhetnek.
- Figyelj, apa. A fele se igaz annak, amit tudsz. - kezdte a fiú.
- Ugyan, Hablaty. Ne mond ezt. Tudom, hogy nem akarod fényezni magad, de fogadd el a teljesítményed. - mondta a férfi.
- Apa, figyelj rám. Egy kicsit, most az egyszer. Kérlek. - mondta Hablaty, kissé emeltebb hangon.
- Hablaty. - döbbent le a férfi fia megnyilvánulásán.
- Csak hallgass meg. Ennyit kérek. - mondta a fiú. - Hallgass meg és ne szakíts félbe. Nem fogsz örülni annak, amit mondok, de ez az igazság. Nem fogsz hinni nekem, mert nem bízol bennem ezt tudom jól, de most az egyszer tényleg az igazat mondom.
- Hablaty, a fiam vagy és bízok benned. - mondta a férfi. - De hallgatlak.
- Ami a kiképzésen történik, amit ott csinálok az hazugság. - mondta a fiú, majd kissé hangosabban folytatta, mikor látta, hogy apja félbe akarja szakítani. - Tudom, apa. Hihetetlen, de... De amit ott csinálok nem az amit te elvársz tőlem. Te is tudod, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek. Apa, én nem tudok megölni egy sárkányt se. Mióta Fogatlan megmentett, nem tudok...
Hirtelen hallgatott el. Igaz nem tudja az apja ki az a Fogatlan, de elárulta őt.
- Ki az a Fogatlan? - kérdezte az apja.
Hablaty csak makacsan meredt az apjára, aki ugyan úgy bámult rá. Végül megadta magát.
- Egy sárkány. - mondta a fiú.
- Miért nem ölted meg? - kérdezte dühtől rekedt hangon a férfi.
- Mert megmentette az életem. Ha ő nincs már rég halott lennék. - mondta a fiú.
- Hol van az a sárkány? - kérdezte a férfi.
- Apa, nem hallod mit mondok? Megmentett. Hidd el értem miért gyűlölöd a sárkányokat, de ők nem olyanok. Kérlek, higgy nekem. Anya is ezt akarná! - kiáltotta a fiú.
- Nem tudsz semmit. - mondta a férfi.
- Tudom, hogy anya is békét akart a sárkányokkal, de nem hallgattál rá, mert ő is azt mondta, mint én. Tudom, hogy nem hittél neki és most nekem se hiszel. Csak magadra hallgatsz, de az se helyes, amit te csinálsz. - fakadt ki Hablaty.. - Ha a szigetnek jövőt akarsz most az egyszer jobb lenne ha hallgatnál rám. Tudom mit csinálok.
- Dehogy tudod. A sárkányok oldalára álltál. - mondta a férfi.
- Nem. - vágta rá a fiú. - Békét akarok. Jobb életet a szigeten. Nem folyhat több vér feleslegesen. Mégis miért ölünk sárkányokat? Szimplán azért, mert belénk nevelték, hogy rosszak, hogy csak ölnek, pedig ők is csak védik magukat tőlünk. Félnek tőlünk, apa. Mi is csak azért támadunk rájuk, mert félünk tőlük. Félsz változtatni. Félsz valami újtól, ahogy mindenki más is. Mégis mi értelme ennek a felesleges háborúnak, aminek sose lesz vége, ha senki nem tesz érte.
- Hablaty...
- Tudom, hogy azt hiszed áruló vagyok, de nem vagyok az. A sziget jövőjét tartom szem előtt. - mondta a fiú. - Neked is azt kellene. Ha folytatódik ezt a háború, Hibbantból nem marad semmi. Ezt ugye tudod, apa? Azt hittem a sziget és a törzs fontos neked, de nem. A bosszúd fontosabb, mint én vagy a falu vagy akár az egész sziget. A saját makacsságod nem engedi, hogy változtass, pedig azt kellene. Ebben az egészben csak neked van hasznod. Kiélheted a bosszúd, míg mások szenvednek, mert a földjüket emészti a tűz vagy éppen a házukat. Fogd fel, apa, hogy a sziget lassan haldoklik a folytonos harcok miatt és ebbe akarsz engem is bele vonni, de én nem...nem akarok egy halott szigetet. De ha ez folytatódik ez lesz a vége. Tedd félre a bosszú vágyad, anya miatt és gondolj azokra, akik itt vannak. Akik élnek, akik számítanak rád. Csak azért voltam, amilyen, hogy végre figyelj rám, de az se volt elég neked. Csak magadra gondoltál, de most már ideje, hogy te is megváltozz. Sokkal jobb vagy ennél, apa és ezt te is tudod, csak nem akarsz az lenni. De sose késő megváltozni. Csak gondolkodj ezen.
Pléhpofa döbbenten meredt a fiára. Sose gondolta volna, hogy a fia ilyennek látja és be kell ismernie a fiának most igaza van. Nem is figyelt úgy igazán a szigetre és az ott lakokra, csak a sárkányölés lebegett mindig is a szeme előtt. Az alig 17 éves Hablaty sokkal bölcsebb, mint gondolta volna a cselekedetei alapján. Most már tudja, hogy a fia, csak azért keveredett folyton bajba, hogy egy kis figyelmet kapjon tőle. Lehet, hogy a fia vétett a törvényeknek, de valami olyanért küzd, amit ő is akar, de Hablaty jobban akarja. A fia mindig is hitt abban, hogy jobb lehet és pont arra a személyre tett egész életében, akinek a legnagyobb szüksége volt rá. A fiát se vette figyelembe, csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. Főleg azóta, mióta Hablaty nem igényli a folytonos figyelmet, de be kell látnia a fiára kellett volna azt az időt fordítania, mint a sárkányok ölésére fordított. Ha pedig az sárkány nem lenne, legyen bárhol, már fia se lenne.
- Megmentette az életed? - kérdezte a férfi, halkan.
Szégyellte magát a fia szemében, hisz igaza volt Hablatynak. Nem gondolt senkire, csak magára. Ideje változnia.
- Mi? - kérdezte a fiú értetlenül.
- Megmentette az életed?  - ismételte meg a férfi a kérdést érhetőbben.
- Igen, megmentett. - húzta ki a fiú magát.
- És most hol van? - kérdezte Pléhpofa.
- Nem mondom el. - mondta a fiú.
- Miért véded ennyire? - meredt a fiára.
- Mert bízik benne, amit te nem teszel meg most sem. - mondta Hablaty. - Valamint elfogad olyannak, amilyen vagyok és azt se akarom, hogy neked ártson.
- Hablaty...
- Figyelj, apa. Ezt most hagyd rám. Tudom, hogy nem ezt akartad tőlem hallani, de... De igen, van egy sárkányom, akit nem fogok elárulni, még neked se. A törzsfő vagy, igen tudom, de az apám is és kérlek most ne törzsfőként ítélj el engem, hanem apaként. A törzs jövőjéért teszem ezt. Ezt el kell hinned, apa. Végtére is. Van bennem valami, amiért élek még és nem ölt meg a sárkány. De erre... Arra bárki képes lenne még Hibbanton is, hogy békében éljen egy sárkánnyal. Csak nyitottnak kell lenni. Nem akarnak ártani nekünk, csak félnek, ahogy mi is és ezért támadnak. - mondta a fiú. - Mi lenne, ha ezt most rám bíznád és átgondolnád az egészet?
- De bajod eshet. - mondta Pléhpofa.
- Nem fog. Tudok vigyázni magamra. - mondta Hablaty. - Nem vagyok gyerek, apa. Gondolt át, alaposan és majd szólj, hogy döntöttél, de nekem mennem kell. Tudod, ma van az utolsó próba. Holnap pedig a nyertes sárkányt öl.
Keserű lett a szája íze Hablatynak, mikor ezt kimondta. Nem akar arra gondolni, hogy neki vagy akár Astridnak sárkányt kell ölnie, hisz már egyikük se lenne képes arra amire a többi hibbanti képes. Ismerik Fogatlant, azt a sárkényt, akit megpecsételtek azzal, hogy a halál istentelen ivadéka, ehelyett Fogatlan játékos és önzetlen, bármit megtenne a fiúért. Az életét is kockáztatná Hablatyért.
- Még így is teljesíted a kiképzést? - kérdezte a férfi.
- Megígértem, hogy végig csinálom. Nem szegem meg a szavam, az főleg nem, amit neked ígértem meg. - mondta Hablaty és az ajtóhoz indult. - Gondold át, apa, azt amit mondtam.
- Hablaty. - szólt a fiú után a férfi. - Bölcsebb vagy, mint bármelyikünk. - mondta mikor a fiú felé fordult.
- Kösz, apa. - mondta a fiú egy mosollyal, majd kilépett az ajtón.
Hablaty rögtön az aréna felé indult, amerre az emberek is sétáltak. Az apja haza térése miatt a mai nap is tartanak egy "órát" és itt dől el, hogy ki ölheti meg az első sárkányát a falu előtt. Hablaty merész arckifejezéssel sétált be az arénába. Legyen bármi az eredmény meg fogja mutatni a falunak és az apjának mit is tud. Ha ő nyeri  meg a próbát akkor holnap reggel mindenki szeme láttára meg fogja szelídíteni azt a sárkányt. Remélni tudja, hogy az apja észhez tért a kifakadása miatt és ha kell az ő oldalára áll.

14. fejezet

Másnap korán indult ki a medencébe Fogatlanhoz, aki izgatottan várt rá, mikor megérkezett hozzá a reggelijével. Míg Fogatlan unott arccal, de belül tombolt benne az izgatottság, miközben várta, hogy Hablaty átnézze a felszerelését és induljanak. Izgatottan várja, hogy újra a levegőben lehessen és szelje a magasságot és megmutassa a fiúnak a saját szemszögéből a világot. Meg akarja osztani a fiúval. Izgatott, amiért bemutathatja a társának, nem is az új családtagjának azt a nézőpontot, ahogy ő látja a világot, minden egyes nap, vagyis eddig, ahogy látta és most újra láthatja azt a nézőpontot, amit már oly annyira hiányolt. Ezek a hetek kínok között haladtak el, persze a fiúra nem haragszik, hisz nem Hablaty tehet arról, ami történt. Már az első pillanattól kezdve, mikor meglátta a fiút a sziklák mögött bujkálni magát látta benne, épp ezért nem is akarta bántani. Az pedig, hogy a saját életét is kockáztatta volna érte, új lépcsőfokra emelte az emberekben való bizalmát, de ezt egyenlőre csak Hablatyra igaz, hisz nem tudhatja, hogy a fiú törzse mit szólna ahhoz, ha a fiú oldalán megjelenik a faluban.
Hablatyban ugyan az az izgatottság bujkált, mint sárkányában. Számára a repülés mindig is elképzelhetetlen dolog volt, de most Fogatlannak hála átélheti milyen is sárkánynak lenni, még ha csak egy röpke időről is van szó. Miután átnézte a felszerelést, kétszer, felnyergelte Fogatlant, majd a nyeregbe ült.
- Nagy nap ez a mai. Igaz, pajti? - simogatta meg a sárkány fejét.
Fogatlan csak izgatottan bólintott, majd a fiúra pillantott.
- Menjünk, pajti. - mondta Hablaty, majd szét nyitotta a műfarok redőit.
Fogatlan egy pillanattal később már a levegőbe röppent és a lehető legtávolabb irányította Hablaty Fogatlant a szigettől. Tudja, hogy ott kellene lennie mikor az apja visszaérkezik a fészektől, de nem tud ott lenni. Az sokkal jobban izgatja, hogy a sárkánnyal repülhet, mint a formális beszélgetés az apjával, amire most igazán nem vágyik. Úgy is tudja, hogy ha este haza megy az apja meg fogja említeni a teljesítményét az arénában és el fogja azt tőle várni, hogy ő nyerje meg a kiképzést, amit nem szeretne. Nagy slamasztikába keverte magát az akaratával. De nem ő lenne, ha nem olyan akarattal rendelkezne, mint az apja. Mégis csak Haddock vér folyik az ereiben. Nem tudja mi vár rá mikor haza ér, de erre nem is akar most gondolni. Most csak egy picit szabad akar lenni. Sárkány akar lenni egy kicsit. Elfeledni a bajait és élvezni azt, amit ajándékba kapott az istenektől, Fogatlan személyében. A sárkányra pillantott, aki boldogan szárnyalt a szél szárnyán és élvezte, ahogy a szél a bőrét simogatja, amit oly rég érzett.
Míg Hablaty a szelek szárnyán távolodott szeretett szigetétől, addig Pléhpofa azzal az egy megmaradt hajóval közeledett a sziget felé a fészek felől. Álmában se gondolná mi fog rá várni a faluban. Aggódik, hogy a fia talán újra az a bajkeverő lett és a falujuk már nem is áll, de attól is fél, hogy a fiú megsérült a kiképzés folyamán és talán is halt. Mindennek ellenére a törzsfő morcosan szállt ki a hajtóból és indult el a falu kovács oldalán a Nagy Csarnok irányába.
- Hablaty merre van? - kérdezte a férfi a kovácstól.
- Ez egy nagyon jó kérdés. - válaszolt a kovács.
- Bélhangos. Hol van a fiam? - mordult a kovácsra a férfi.
- Tegnap este láttam utoljára. - mondta a kovács. - De ne aggódj miatta estére mindig elő kerül. Csak a rajongóit kerüli. Túl sok neki ez hirtelen.
- A rajongót? - kérdezte a törzsfő elképedve.
- Nem tud úgy végig sétálni a főutcán, hogy ne támadnák le. - mondta kovács. - Nagyon ért a fenevadakhoz.
- Hablaty, az én Hablatyom? - kérdezte a férfi hitetlenkedve.
- Igen. Nem hittem volna, hogy az a fiú képes lenne bánni ezekkel a fenevadakkal, de igaz. Mindenki hősként tekint rá. - mondta a kovács. - Büszke lehetsz rá, Pléhpofa.
A kovács nem látta, de a férfi arcán olyan mosoly jelent meg, amit sose látott senki az arcán. Amit mondott a kovács boldog lett. Még se selejtes a fia. Le tudja győzni a sárkányokat. Az ő halála után a sziget biztos kezekbe fog kerülni. Bízik abban, hogy a fia képes lesz vezetni a falut, mikor arra kerül sor. Hisz a terveit hallva a fiú tudja mire van a falunak szüksége. Most az egyszer tényleg büszke a fiára. Betartotta az ígéretét és még jól is teljesít. Csak a férfi nem tudja mi is az igazság.
Míg Pléhpofa egy hamis képre büszke, addig Hablaty Fogatlan hátán ülve messze jár a szigettől és nem is gondol arra mi is történhet Hibbanton. Most csak ő van és a sárkány. A szabadság érzete. Hogy nincs semmilyen korlátja, hogy semmi se tartja attól vissza, hogy önmaga lehet. Nincs senki aki korlátozhatja őt vagy Fogatlant. Rég messze járnak Hibbantól és a gondoktól, ahol csak ketten vannak és semmi se áll az útjukba. Mégis a szabadságuknak a határt szab Hablaty feladatai és kötelessége. Pedig annyira szívesen hátra hagyná a jól ismert helyet, hogy annyi mást felfedezhessen és megismerje mi is van túl Hibbanton. Ezt most megteheti Fogatlannal, de mégse akar az apjának csalódást okozni és előbb az apját akarja megbékíteni a sárkányokkal. Hisz az apjának is tudnia kell, hogy ők mások, mint azt hiszik annyian. Tudja, hogy nehéz lesz ez, hisz az apja egytől egyig gyűlöli a sárkányokat és nincs az az isten, aki kibékítheti őt a sárkányokkal, de meg kell próbálnia. Tudja, hogy az apja azóta gyűlöli ennyire a sárkányokat, mióta Hablaty anyját elvették tőlük. Épp ezért kellett a kis Hablatynak anya nélkül felnőnie, de azért az apja mindent megtett azért, hogy jó vikinget neveljen belőle. De Hablaty az apjához hasonlóan nem egy könnyű esett. Fogatlan és a sárkányok ügyében pedig túlságosan is makacs. Addig nem tágít a dolog mellől míg az apja be nem látja, hogy neki van igaza. Csak előbb meg kell hallgatnia a fiát.
 - Menjünk vissza, pajti. Még beszélnem kell apámmal, ami nem lesz egyszerű. - mondta a fiú. - Este megyünk még egy kört.
Fogatlan nehéz szívvel, de visszafordult a sziget felé. Hisz Hablatynak és tudja, hogy a fiú mindig betartja a szavát, hisz most újra repülhet és ezt a fiúnak köszönheti egyes egyedül.Kora délután landoltak a medencében, ahol a fiú rögtön lepattant Fogatlanról és a falu felé iramodott. Sürgősen beszélnie kell az apjával. Ahogy vissza fele siettet a faluba az félhomályos erdőben összefutott Astriddal. Szó szerint  a lánynak futott. Az erőtől és a sebességtől mind ketten a földön landoltak elterülve a másikon. Hablaty zavartan pattant fel és segítette fel a lányt.
- Ne haragudj, Astrid. - mondta a fiú.
- Hol voltál eddig? Apád mindenhol keres  már. Beszélni akar veled. - mondta lány.
- Dolgom volt. - mondta Hablaty.
- Voltam a medencében és nem voltatok ott. Sikerült? - kérdezte Astrid izgatottan.
- Igen, kipróbálni voltunk. Remekül működik. - mondta a fiú.
- Mikor hajthatom be, az ígéreted? - kérdezte a lány.
- Mondjuk ma este. - vágta rá a fiú. - De most megyek mielőtt nagyobb bajba kerülök apámnál.
- Senkinek se mondja el miért keres, csak keres. - mondta a lány.
- Akkor semmi jóra nem számíthatok. - mosolyodott el a fiú, majd újra a falu felé indult.

Bocsika

Ez a bejegyzés most csak azért került ki ezen a pénteki napon, mert csak szólni szeretnék, hogy a holnapi nap nem lesz bejegyzés, mert egész héten lázasan fetrengtem itthon és ezt a kb 4 sort is egy kicsit tisztább pillanatomban írom. Reménykedek abban, hogy a hétvégén már semmi bajom nem lesz és lesz annyi erő bennem, hogy legalább két fejezetet összehozzak és akkor azt kedden kirakom, ha pedig nem akkor legkésőbb csak jövőhét szombaton (szeptember 1 😭😭) lesz bejegyzés. Remekül sikerült összeszednem valami vírust, amitől már 3 napja lázas vagyok és arra sincs erőm, hogy megforduljak az ágyban, de amint tudok jelentkezek az új résszel.

13. fejezet

Hablaty hajnalban ébredt fel és rögtön a medencébe indult, hogy a kiképzés előtt egy keveset Fogatlannal lehessen. Ugyan is az aznapi kiképzés délután lesz megtartva Bélhangos magán ügyei miatt. Hablaty ásítva vette az akadályokat a medence felé, ahol barátja ébren várt rá. Fogatlan kitörő örömmel fogadta Hablatyot, aki mosolyogva simogatta meg a fejét és sétált beljebb a medence területén. Amint a sziklás részhez ért a sárkányt megszabadította a nyeregtől és a tarkóját kezdte vakargatni, amit Fogatlan dorombolva élvezett. Lassan halad a nyaka felé, bár meglepődött mikor a sárkány pillanatokkal később a földön feküdt és elégedetten morgott gazdájára. Hablaty elmosolyodott a sárkányon, majd újra megsimogatta a sárkányt és elindult vissza a faluba, ahol rögtön az aréna felé indult, hogy ott várakozzon a többiekre. Miután megérkeztek a többiek és az aznap tanult kis trükköt felfedte Hablaty kezdett rájönni arra, hogy ez már nem arról szól, hogy megvédje magát, hanem inkább arról, hogy a sárkányok megússzák ezt a kiképzést. Igaz a trükkjeivel együtt kezdtek a falubéliek felfigyelni a fiúra és minden egyes nap egyre többen gyűltek az aréna köré, továbbra se akartak megnyerni a versenyt. Neki a sárkányok biztonsága számított. Szíve mélyén persze mit meg nem adott volna azért, hogy nyerjen, hogy az életben egyszer ő dörgöljön valamit, Takonypóc méretes orra alá, de ez csak a szíve legmélyebb vágya volt. Ahogy az is, hogy az apja vita és ellenségeskedés nélkül el fogadja, hogy Fogatlan az élete része és a sárkányok Hibbant részei lesznek, de erről ő is tudja, hogy nem lesz egyszerű.
Ahogy a napok teltek egyre közelebb és közelebb érkeztek, ahhoz a naphoz, amikor a vének döntenek a kiképzés nyerteséről és az apja haza érkezik. Még a verseny vége előtt szeretne az apjával beszélni az egész helyzetről, de tudja, hogy nem lesz egyszerű. Fogatlannak hála az arénában egyre jobban teljesít, de nem akar nyerni, de tudja, ha így folytatja ő fogja elnyeri a legnemesebb dolgot az ifjak közül. Mindennek ellenére leginkább az Astrid szemében látott féltékenység zavarja, hisz a lány tudja a titkát és féltékeny a teljesítményére. Nem tudja, hogy a lány csak megjátssza a dolgot vagy tényleg féltékeny a fiú tejesítésére. Hablaty az ő érte rajongó tömeg miatt minden pillanatát vagy a műhelyben tölti és dolgozik Fogatlan nyergén és egyéb dolgain vagy magánál a sárkánynál van kint a medencében, akinek a társaságát ezerszer jobban élvezi, mint az emberekét és persze a sárkány is jobban örül, hogy van társasága, aki a fiú.
Fogatlan sose gondolta volna, hogy valaha olyan emberre talál, aki ennyire hasonlít hozzá. Aki épp annyira kirekesztett és egyedülálló, mint ő maga. Hablatyban pedig saját magát látja. Igaz a fiú nem éppen úgy néz ki, mint egy átlagos viking, de épp ez teszi a fiút különlegessé. Nem az erejére, hanem az eszére hagyatkozik leginkább és ezt Fogatlan csodálja. Nem erővel próbálta befogni őt, hanem az eszére, sőt talán a szívére hallgatott és úgy férkőzött a közelébe. Becsüli a fiúban a kitartást, hisz az hetek óta azon ügyködik, hogy ő újra repülhessen, még ha a segítségével elárulja a törzsét. Igaz Fogatlan csak egy sárkány, de már is jobban tudja, hogy a fiúból ezerszer jobb vezető lesz, mint a falujában bárki más, még az apjánál is. Nem követi a hagyományokat, ami nem is baj, hisz új jövőt tervezz a népe számára, amiben a háború nem szereppel. Fogatlan pedig tudja jól, hogy a fiú közel jövőjében kétségtelenül szembe fog szállni miatta az apja akaratával, de bízik a fiúban és tudja, hogy sikeres lesz. Hisz a fiú nem hagyná hogy baja essen és ez fordítva is igaz. Ha a fiú bajba kerülne Fogatlan lenne az első, aki a Hablaty segítségére indulna, bárkivel szemben.
Fogatlan segítségének hála Hablaty egyre ügyesebb lett a kiképzés folyamán, de mégis úgy érezte, hogy még a vének döntése előtt abba kellene hagynia a kiképzést, bár nem akar apjának csalódást okozni. A kiképzések után a napja egy részét a műhelyben, majd Fogatlannal töltötte. A sárkány társaságában sokkal jobban érezte magát. Végül a napok alatt sikerült, befejeznie a sárkány számára a műfarkat és minden egyebet, hogy a sárkány repülni tudjon. A legutóbbi kiképzés után a sárkánnyal egy közeli szirthez ment, hogy próbára tegye a műfarok működését. Egy félre sikeredett próba után meg lett lőve a fiú, hisz a kampó, amihez rögzítette magát teljesen deformálódott. Este bevitte a sárkányt magával a faluba, hogy meg tudja magukat szabadítani a másiktól. Bár a folyamat nehezebb volt mivel Fogatlan a műhelyben szinte mindenre kíváncsi volt és hangoskodott a tárgyakkal,, amikhez csak hozzá ért.
- Hablaty? - hallotta meg Astrid hangját hirtelen, mire lefagyott egy kicsit.
- Oh, azt istenek szerelmére. - motyogta a fiú, majd magára kapta a kötényét és kiugrott az ablakon a lányhoz.
- Astrid. - mosolyodott el hamisan. - Szia.
- Mit keresel itt? Ilyenkor? - kérdezte a lány.
- Dolgozok. - mondta, bár Fogatlan nagyot rántott a fiún.
- Furcsa vagy. - mondta a lány. - Csak nem ide hoztad...
Mielőtt a lány befejezhette volna a mondatát a Fogatlan még egyet rántott a fiún. Azok ketten meg eltűntek az éjszakában, majd Fogatlan nem sokkal később a medencében landolt a fiúval, ahol sikeresen szét tudta feszíteni a kampót, így fáradtan indult vissza a faluba, hogy aludni tudjon egy keveset.

Így neveld a sárkányodat 3

Igen, igen ez nem egy réz, de most egy ilyen bejegyzéshez volt kedvem. Ne várjatok tőlem valami hosszú elemzést, mert jó néhány kritika van már az előzetes alapján, ahogy láttam.

Néhány példa

deszy-konyv.hu   (ne tévesszen meg a név)

így neveled a sárkányodat

Személy szerint már most tűkön ülve várom a premiert, ami igaz közel 6-7 hónap múlva lesz, de melyik HTTYD rajongó nem így érez. Oké bevallom furcsa volt így elsőként meglátni a promó képet, hisz új sárkány volt rajta, de az előzetessel után már az új sárkányt is megkedveltem. Én, személy szerint imádom a grafikát, a karakterek kidolgozását, a változásukat. Mind külsőleg és belsőleg. Hisz vegyük csak Hablatyot. Az első részben egy gyáva, visszahúzódó két bal lábas, sárkány kaja volt. A sorozatban fejlődött és a második részben, ahogy Valka mondta erősebb lett mindenkinél, bár ezt nem a fizikai erőlétére értendő. A dadogós, visszahúzódó kis srácból már az első rész végére egy bevállalós srác lett, aki bármit megtenne a sárkányáért és ez sose változik a részéről, ahogy a film/sorozat fejlődött úgy nőtt vele Hablaty is, de ez igazából bárkire elmondható a történetben. Abból a mondhatni szedett-vedett bandából, akik neki vágtak a kiképzésnek egy igazi, elválaszthatatlan csapat lett. Olyan rossz érzés, hogy mondhatni el kell búcsúzni tőlük jövőre. Hisz örülsz, hogy itt az új rész, de ez azt is jelenti, hogy ezen korszaknak vége és ez fájdalmas. 

A filmre vissza térve és az új sárkányra első sorban. Oké, mindenki eldönti magában a dolgot. Nekem tetszik a fényfúria. Oké, oké jobb lenne egy másik éjfúria, de szerintem tök menő, hogy elüt Fogatlantól, ha tényleg "együtt" lesznek. Nekem rögtön az ugrott be, hogy ők a Jing-Jang megtestesítője a filmben. Tipikus "Nincs fény sötétség nélkül és sötétség sincs fény nélkül." Ez Fogatlanra és a kis barátjára teljesen igaz. Nem tudom, hogy csak nekem vagy másoknak is, de nekem tényleg feltűnt rögtön, hogy mennyivel finomabban van rajzolva a másik fúria. Sokkal lányosabb, sokkal finomabb, mert ugye így is mutatni akarják, hogy ő nem éjfúria és nem fiú. Sokkal kecsesebb a fényfúria, mint Fogatlan. Személy szerint bejön, hogy "csillog" a bőre és teljességében különbözik Fogatlantól, a méreteket és a formát leszámítva. A fényfúria mellett persze feltűnnek a jól ismert sárkányok és még néhány új is. Mindig dobnak valami újat a felhozatalba, hogy még izgibb legyen a dolog.

Fontos kiemelni még, hogy ismét kapunk egy új fő gonoszt. Grimmelt, az éjfúria gyilkos. (lol ez valahonnan más névvel ismerős a számomra😂) Nos legalább megtudjuk miért is a mi hőn szeretett Fogatlanunk az egyetlen éjfúria. Persze a csávót már most rühellni lehet, mert követelőzik, fenyegetőzik stb. stb. Szóval csak a szokásos. Persze ebből baj lesz még, történik valami rossz dolog, de a végén a pasas eltűnik és minden happy lesz.

"Voltak sárkányok kis srác koromban" indít az előzetes. Nos ez egy kicsit baljós jellegű a számomra, de nem akarok vész madár lenni, mert tudom jól, hogy eddig minden HTTYD film/sorozat elején ott volt a narráció Hablaty jóvoltából, szóval ez most se maradhat el. Persze a végén kiderül minden, de számomra még is olyan szívbe markoló ez az egész. Búcsú egy újabb kedvenctől. Eddig minden évben búcsút mondani egy kedvencé vált szériától kicsit nehéz.

Igazából úgy még nem tudok mit mondani az egészről, hisz nem láttam és eddig csak egyetlen egy előzetes jelent meg, de reménykedek benne, hogy több is lesz és talán, reményeim szerint filmklipeket is kapunk, mint pl. Hotel Transylvania 3 vagy ilyesmi. Én reménykedek benne és akkor még inkább várni fogják a filmet.

Viszont, ahogy keresgéltem találtam néhány dolgot. Oké ez még nem biztos, de a Cast vagyis a szereplők között fel van sorolva Stoick avagy Pléhpofa, vagyis lehetséges, hogy flashbackenben/visszatekintésekben viszont láthatjuk Pléhpofát. Mert arra tuti nincs semmi esély, hogy állandó szereplő legyen, de ezek a visszatekintése nagyobb az esély. Ott lesznek persze a jól megszokott szereplők, akiket már az első résztől kezdve ismerünk. Valamint a második részben megismert Valka és Eret. De itt egy Cast-os kép.

Lehet nem szép ilyet mondanom, de én kíváncsi vagyok mit hoznak ki ebben a részben nagy veszteségnek Hablaty számára. Az első részben ugye a lába volt. A másodikban az apja (RIP Stoick), de a harmadik rész az még egy giga nagy kérdőjel. Oké ott van az elején az a szöveg, hogy kis srác koréban voltak sárkányok, de még se ezt a szöveget érzem annak, hogy nagy veszteség lenne a számára. Valami sokkal nagyobb és talán borzasztóbb befejezést ad a DreamWorks ennek a fejezetnek, amit nagyon nem akarok. Lehet ez csak az én feltevésem, de kb minden olyan dolognak, amit szerettem nézni nem épp a legszebb Happy End lett a vége és már nem tudom ettől mit várjak, de reménykedek egy nagyon szép befejezésben. És megkapom az eddigi lezárásaimnak a legszebb Happy Endjét.

Nem igazán tudom még, hogy a magyar premier mikor lesz, de vagy február végén vagy március első 2 hetében. De az a lényeg, hogy most már jön. Végre. 

Van egy hipotézisem

Nem tudom, hogy ez csak az én fejemben ütött szöget vagy máséban is, de szerintem érdekes és van értelme boncolgatni a dolgot.
Ha netalántán van olyan aki ne látta volna a Dragons: Race to the Edge utolsó részeit, annak nagyon Spoileres lesz ez a bejegyzés. És annak aki nem látta vagy nem találta volna meg magyar felirattal az utolsó évadot, annak ide belinkelem, ahol megannyi film néző oldal közül válogathatok.

Aki vállalja a spoiler veszélyt, az olvassa tovább nyugodtan, de én szóltam.

Szóval ugye a sorozat utolsó 2 részében már szó van a Gnúvadról és Hablatyék valamint Johan is azt keresi. Meg is találják, de nem látja Hablaty a sárkányt, vagyis a Gnúvadat. Találnak egy tojást, ami "birtoklásáért" harcolnak, de egyértelmű, hogy ki nyeri meg azt a harcot, egy kis közre működéssel. De itt jön a lényeg ugye a 2. részben 2 alfa van. Valkának és Dragonak. Drago ugye már a sorozat végén megmutatkozik a terveivel együtt. Szóval én szerintem azt a Gnúvadat kapta el, ami az Ádáz-szigetről elmenekül és az lett a "gonosz" alfa, mert az teljesen egyértelmű, hogy az a jégköpő óriás, ami Valkával él az a tojásból kelt ki, amit Valka vitt el onnan, ahova a Szárnynővérek elvitték, hogy ő elvigye, bonyolult szállak. Oké lehet azt mondja a 2. részben, hogy a sárkányok vitték a Gnúvad fészkébe, de lehet, hogy az már elpusztult vagy ilyesmi. Nem tudom, hisz én is csak spekulálok itt. Nem is tudom mióta fogalmazódik bennem az, hogy mi van, ha Valka alfája azért néz Hablatyra úgy a 2. részben, ahogy, mert megismerte a hangját és valahol tudja, hogy annak a fiúnak köszönheti az életét. Valamint az is eszembe jutott, hogy ugye van az amikor repülnek a jéghegyek között és ott találkoznak Erettékkel és Hablaty kevésbé lepődik meg, mint Astrid. Mert ő látta már azokat a jég tömböket.Legutolsó sorban pedig, ami talán a legmorbidabb dolog, ami eszembe jutott ezzel kapcsolatba. Az, hogy mi van, ha Drago alfája a saját kicsinyét öli meg parancsra és még csak nem is tudja és mégis a saját vérét ontotta.

Lehet ebből az egészből semmi se igaz, de kitudja. Nekem a sorozat után ezek a gondolatok jártak a fejemben. Az a sok mi van ha....

Viszont annak nagyon is örülök, hogy ilyen szépen összekapcsolták a sorozatot és a 2. részt. Olyan jó lenne, ha ilyet csinálnának a 2. és a 3. rész közé, hogy Hablatynak miként sikerül törzsfőnek lenni, mikbe keveredik és hogy sikerül megvalósítania azt a Sárkány-viking utópiát, amit a 3. rész előzetesében emleget. Tuti, hogy rengeteg rajongót érdekelne a dolog és legalább nem kellene még egy időre búcsút inteni Fogatlannal és persze a többieknek se. Bár végül is bármit hozhat még a jövő.

12. fejezet

Több órányi sikertelen repülési kísérlet után, sikerült kb. egy egész percig levegőben maradniuk Fogatlannal, ami éppen elég volt arra, hogy a ne a tóban landoljanak újra. Bár a tóba sokkal jobb volt landolni, mint a kemény földön. Nyögve kúszott ki a sárkány alól és ült fel, majd a sárkányra pillantott. A vállát fogva állt fel és ment Fogatlanhoz, aki csak ugyan morogva kelt fel a földről. Hablaty meg simogatta, majd a nyerget szedte le a sárkányról, amivel az átjáróhoz indult.
- Holnap tovább próbálkozunk pajti. - szólt hátra a fiú. - Reggel megpróbálok kijönni.
Fogatlan az átjáró alatti sziklákig kísérte Hablatyot, akinek segített a sziklákra felmászni, majd figyelte, ahogy a fiú távozik a medencéből. A nyerget a hóna alatt fogta és közeledett a falu felé. Minden lezuhanást annak köszönhettek, hogy ő esett le Fogatlanról, tehát szűksége van valamire, ami rögzíti őt a nyereghez és nem esik le Fogatlanról. Ezen agyalva sétált át az erdőn, majd sietett a hátsó ablakhoz a házuknál. Bemászott az ablakon, majd a nyerget letette az asztalra és agyalt mit is csinálhatna, hogy rögzítve maradjon a nyereghez. Hosszú agyalás után eszébe jutott a kampó, amit pár hete készített már nem is tudja milyen célból. Sötétedés után a nyerget fogva indult el műhely felé, hogy ezen problémát kijavítsa. Szerencséje van, hogy Bélhangos a holnapi nap se terrorizálja őket további sárkányokkal. Be kell vallania a férfi tapasztalt, de arra alkalmatlan, hogy az ifjabbakat tanítsa, a terrorizálás jobban illik a kiképzésük menetére, mint a tanítás. Amint a műhelybe érkezett elő kutatta a nem régiben készített kampókat, amiket a nyereg bőr részében rögzített, hogy a helyükön maradjanak. Utána a megmaradt bőranyagból készített magának övet, amire varrt még két szálat a maradékból és ahhoz rögíztett két fém gyűrűt, amit rögzíteni tudott a két kampóhoz. A munka után sikeresen elaludt a műhelyben a saját munkaasztalára dőlve és hajnalban ébredt fel, majd indult el a medence felé, ahol Fogatlan már várta.
- Jó reggelt, pajti. - simogatta meg a sárkány fejét. - Reméljük, hogy jó lesz ez így. - mutatta fel az esti próbálkozását. - Na lássuk. - emelte fel a nyerget és közeledett azzal Fogatlan felé, aki játékosan nézett Hablatyra, majd iramodott el a medencében, miközben Hablaty a nyereggel kergette.
Jó ideig kergette Fogatlant a medencében, amit a sárkány élvezett, de Hablaty kevésbé. Nagy nehezen, de sikerült elkapnia Fogatlant, aki dorombolva várta, hogy a nyereg újra rá kerüljön a hátára. Boldogan nézett a fiúra, aki sikeresen rá tette Fogatlan hátára a nyerget, majd ő is felült a sárkány hátára. A kötelet, amit ráerősített a műfarokra a lábára erősítette, majd Fogatlanra nézett.
- Kész vagy, pajti? - kérdezte Hablaty.
Fogatlan egyetértően morgott, majd izgatottan várta, hogy végre újra a levegőben lehessen. Hablaty szétnyitotta műfarok, majd egy pillanat múlva az égbe röppentek, bár most se maradtak fent egy percnél tovább. Mind ennek az volt az oka, hogy a műfarok redői nem maradtak nyitva a felszállást követően. Hablaty morogva szállt le Fogatlan nyergéből és indult a műfarokhoz, amin próbált egy kicsit állítani, hogy tovább nyitva maradjanak a redők. Miután ezt sikeresnek vélte visszaült Fogatlanra és újra a magasba röppentek. Végül sikeresen a levegőben maradtak néhány percre, de mivel nagyot rántott Hablaty a kötélen, ami a lábára volt erősítve lezuhantak. Csak most kivételesen nem a medence kemény szikláin landoltak, hanem a medence körüli szirtek egyikén, ami magas fűvel volt körbe nőve. Hablaty meglepetten tapasztalta, hogy Fogatlan a fűben hemperegve dorombol és élvezi a "játékot". Hablaty elképedve nézte sárkányát, aki leginkább egy órási macskára hasonlított, legalább is a szemében. Tudta jól, hogy Fogatlan képes lett volna a rá hatással lévő fű között játszani, de Hablatynak még dolga van, főként a nyerget és a műfarkat szeretné valami szerkezettel összekötni és azon kell dolgoznia. Visszacsalogatta Fogatlant a medencébe, majd leszedte Fogatlanról a nyerget, amit a sziklák közé tett és elindult a kifele a medencéből. Útközben a landolási helyük felé indult és néhány száll sárkány füvet - amit ő nevezett el így - vett magához. Sietve indult el a faluhoz, hogy neki álljon a fejben összerakott dolognak. Reményei szerint legkésőbb két nap múlva el is készül vele és repülhetnek majd, már ezen a héten.
Sietve érkezett a faluba és indult el rögtön a műhely felé, hogy neki álljon az elképzelésének. Egész éjjel dolgozott az összekötő rudakon valamint a pedálon a nyeregre, amivel a redőket irányítani tudja. Fáradtan kapta fel a fejét, mikor a nap betűzött a műhelybe, ami azt jelentette, hogy ideje az arénához indulnia. Abba hagyta a munkát és elsietett a házukhoz a fegyveréért, majd elindult az kiképzésre. Mire oda ért mindenki ott volt. Látta, ahogy Astrid felé pillant, de nem reagál az érkezésére, bár a fiún látta, hogy kimerült. A lány szívesen oda ment volna a fiúhoz, hogy beszélgessen vele, de annak még nem jött el az ideje és ezt mindketten tudják. Pedig a lány szívesebben élvezte volna Hablaty társaságát, mint a barátai ökörségét. Meg akarta kérdeni, hogy sikerült a repülés Fogatlannal és tegnap mit csinált, meg persze azt is, hogy miért ennyire fáradt a reggel folyamán.De mégis ott maradt a barátai társaságában és hallgatta a borzalmasabbnál borzalmasabb birkaságokat, főként a Thorston ikrek részéről. Hablaty fáradtan figyelte, ahogy az ikrek valamiről egymás szavába vágva beszélnek a többieknek, bár örömmel fedezte fel, hogy Astrid néha felé pillant. Végtére is nem sikerült olyan rosszul az a tegnap előtti nap. Úgy érzi Fogatlanon kívül még egy barátra lelt, bár Fogatlannál igazabb barátja sose lesz, főként, hogy Astridra nem barátként tekint. Fáradt szemei rögtön kipattantak, egy pillanatra, mikor Bélhangos megjelent mellette.
- Téged meg mi lelt? - kérdezte a kovács a fiútól.
- Egész este nem aludtam semmit. - válaszolta a fiú egy ásítás kíséretében.
- Apád kiakadt, ha így mész be. - mondta a kovács, de elindultak.
- De azért is kiakadna,ha egyetlen napot is kihagyok. - mondta a fiú. - Szóval el leszek majd valahogy a háttérben. Mint mindig.
Bélhangos beengedte a fiatalokat az arénába, ahova az ikrek, Takonypóc és Halvér sietve indultak meg a kovács nyomában, addig Astrid egy pillanatra Hablaty mellé lépett.
- Ramatyul festesz. - mondta a lány. - Fogatlannal voltál? - kérdezte sokkal halkabban.
- Dolgoztam valamin. - mondta a fiú. - És egy percet se aludtam, de meg leszek.
- Hála neked és Fogatlannak sose tudok már úgy tekinteni rájuk, mint előtte.
- Remélem apám is így lesz a dologgal. - indult el befele Hablaty Astriddal együtt.
- Biztos van a mai napra is valami trükköd. - mondta a lány és elsietett mellette.
Hablatynak kikerekedtek a szemei és eszébe jutott az a pár száll fű, amit magával hozott tegnap a medencétől. A zsebébe markolva érezte a fűszálakat, amiknek így tapintásra, mintha semmi bajuk se lenne. Besétált az utolsó kapun is, ami bezáródott mögött, majd beállt a többiek mögé és várta az aznapi sárkányt és a feladatot. Bélhangos szavait alig fogta fel, de próbált koncentrálni. Végszűkség esetén használja a növényt, amit talált Fogatlannak hála. Bélhangos szabadjára eresztette a sárkányt, aki rögtön támadni kezdte őket, bár Hablaty fáradtsága miatt próbált minél kevesebbszer a sárkány szeme elé kerülni. Bár amikor már ő maradt utolsó reményeként elő szedte a növényt és reménykedett abban, hogy nem csak az ő kelekótya sárkányára van hatással a növény. Szerencséjére a gronkel is épp olyan barátságos lett a fű illata miatt, mint az ő Fogatlana. Mint pár nappal korábban, most is csodálkozó tekinteteket kapott társaitól. Nagyon jól tudja ha ezt így folytatja vagy lebukik vagy azt kell tennie, amit nem akar. Bár ha ő állna szemben egyedül azzal a szörnyen nagy rémséggel, akkor biztosan azt tenné, amit Fogatlannal. Megmutatná apjának és törzsének, hogy a sárkányok nem olyanok, mint azt ők hiszik. Miután mindenkit elengedett Bélhangos, Hablaty rögtön a műhelybe indult, hogy tovább dolgozzon. Igaz fáradt, de addig mégse tud aludni, míg el nem készül a munkájával. Ez mindig is így ment nála és ezután is így lesz. Igazán Maximalista lett az évek során főleg, ha a munkáiról van szó. Órákig tartó munka után, Hablatyot a műhelyben az asztalán fekve nyomta el az álom, ismét.

4. fejezet

Pléhpofa ígéretéhez híven korán ébresztette fiát, hogy az vele tartson a napi főnökösödésre. A fiú morogva és szinte alva követte apját a Nagycsarnokba, ahol egy gyűlés tanúja lehetett volna, ha nem épp az foglalta volna le, hogy ébren maradjon. Apja mellett támaszkodott az asztalon és hallgatta a törzs egyes tagjainak beszámolóját. Unta a dolgot és tudja egy nap ez az ő feladata lesz, de az más lesz. Felnőtt lesz nem pedig egy fáradt gyerek, aki inkább lustálkodna még. Rögtön éber lett, mikor valaki kiejtette az éjfúria szót a száján. Kapkodta a fejét az apja és az adott fél között. Annyit sikerült megtudni, hogy az éjfúria eltűnt és ez talán a falu szerencséje lehet. Megnyugodott a szíve, hogy senki se talált rá Fogatlanra. Nem tudná megbocsájtani magának, ha a sárkánynak baja esik miatta. Tovább figyelte a megbeszélést, de nem igazán fogta fel a dolgokat. Annyit felfogott, hogy összesúgnak mögötte, mikor az apjával elindult ki a Csarnokból. Nem tudta eldönteni mi rosszabb. Ez vagy az, amikor a hibái miatt sutyorognak az emberek körülötte. Követte az apját a következő állomásukra, de fúrta az oldalát a kíváncsiság.
- Most, hogy azaz éjfúria nincs, akkor a...
- Nagyobb esélyünk van arra, hogy nem halunk éhen télen. - mondta a főnök.
- De ha megjelenik újra, akkor a sárkányok kifosztanak. - mondta a fiú. - Miért nem építünk föld alatti kamrákat? - kérdezte szinte magától.
- Mert az nem olyan egyszerű, Hablaty. - mondta a férfi, miközben tovább ment. - De nem elvetni való ötlet.
- Szóval megfontolod. - mondta a fiú.
- Majd a tanáccsal. - mondta a férfi.
A falu tanácsa kissé maradi, ami miatt éppen akkorára zsugorodott Hablaty gyomra, mint egy kis kavics. Kellett neki ezt felhoznia, de reméli, hogy belátja a tanács is, hogy az ötlete nem olyan rossz.
- Milyen ötleteid vannak még? - kérdezte a férfi, miközben a Néma Sven otthona felé igyekeztek.
- Kiépíthetnénk egy tűzoltó rendszert vagy a házakat erősíthetnénk meg. - mondta a fiú. - Fejlődnie kell a szigetnek.
A férfi csak a fejt rázta a fia lelkesedése miatt. Sose látta még ennyire elevennek a fiát, persze azokat az alkalmakat leszámítva mikor a fiú romba döntötte a fél falut. Hangosan nem mondaná ki, de Hablaty ötletei nem rosszak és hasznosak is lennének, kezdve a föld alatti kamrákkal, ami nem csak a sárkányok ellen hasznos. A fiú némán követte apját a faluban és segített neki, de csak akkor mikor megkérte rá. Be kellett vallania magának, hogy nem olyan szörnyű az apjával együtt dolgozni, persze ha az nem makacsolja meg magát, mint valami vén szamár. Tetszett Hablatynak, hogy az apja kikéri a véleményét valamiről és csak azután dönt. Hablaty pedig tudta, hogy nem mond butákat, sőt talán az apját olyanokra is rávezeti, amiket ő nem vett észre vagy másképp látott. Remélni tudja, hogy a sárkányokkal kapcsolatban is így lesz. Reméli, hogy Fogatlannal megtudja mutatni, hogy más is lapul a pikkelyek alatt. A kedve akkor csappant meg mikor a Jorgerson ház felé tartottak. A Jorgerson fiúval nem volt a legjobb viszonya, főleg, hogy az folyton kigúnyolta és piszkálta, de el akar tekintetni a múlt béli problémáktól és új lappal akar indítani. Aminek legnagyobb befolyása Fogatlan miatt van, akihez már ki kellene mennie. Míg az apja az idősebb Jorgensonnal beszélt Hablaty távolabb állt és várta az apját. Persze nem maradhat el a napi Takonypóc adagja nélkül ő se.
- Mi a helyzet, Haddock? Apád arra tanít, hogy ne nyírjanak ki a sárkányok? - nevetett fel saját viccén a fiú.
- Nem fognak kinyírni a sárkányok, Takonypóc. - morogta Hablaty és Fogatlanra gondolt.
- Mi a helyzett a kiképzéssel? Ott is ezt fogod mondani? Ha egyáltalán elenged az apád arra. - nevetett fel újra a fekete hajú fiú. - Mert úgy látom befogott az ügyekbe. Ugye nem rád hagyja a falut, mikor a fészek után indul a következő csapattal?
- Még az kellene. - mondta a fiú.
- Szívesebben látnám, ahogy a sárkányok elől futsz, sikítozva, mint egy kislány. - mondta a fiú.
- Ez nem fog megtörténni, Takonypóc. - mondta Hablaty.
- Mert nem is fogsz eljönni. - mondta a fiú nevetve.
- Hablaty. - szólt hátra az apja. - Megyünk.
- Hív a kötelesség. - mondta a fiú és apja után indult.
Csendben haladt az apja mellett miközben az apja magyarázott neki valamit, amire egyáltalán nem figyelt. Jobban lekötötték a gondolatai, amik oly rég mindent megtettek volna a kiképzésért. Talán most se lenne rossz ötlet elmennie, ha az apja engedi neki. Végtére is ott is eltudna érni valamit a sárkányokkal, ha csak Atrid nem nyírja ki a próbálkozásai miatt. A lánytól jobban tart, mint Fogatlantól tartott, amikor felé tartott. Jól tudja, hogy Asrid bármit megtenne azért, hogy ő ölhesse meg a falu előtt az első sárkányát. A Hoffersonoknak nagy szó lenne, ha a lányuk ebben az érdemben részesülne. Hablaty csak álmodhat róla, hogy a lány észre veszi, mint egyenrangú embert. Belegondolva ott szeretne lenni a kiképzésen, de nem azért, amiért az apja akarná, hogy ott legyen. Nem akar sárkányt ölni, csak tanulni akar róluk, amit ott tud első sorban és persze Fogatlantól.
- Figyelsz te rám, Hablaty? - kérdezte az apja.
- Nem. Elgondolkoztam. - mondta a fiú ijedten.
- Min? - kérdezte.
- Nem akarsz elengedni a kiképzésre, igaz? - kérdezte a fiú.
- Nem neked való. - mondta a férfi.
- De meg kell tanulnom sárkányt ölni. - mondta a fiú.
- De nem most. - mondta a férfi.
- Apa, engedj el. Nem lesz bajom, ha ettől tartasz. - mondta Hablaty. - Eddig se haltam meg a portyák alatt akkor az alatt se fogok.
- De bajod még eshet. - mondta a férfi, de tudta, hogy fiának igaza van.
- De nem lesz, ez biztos. - erősködött Hablaty. - Nem vagyok már kis gyerek.
- Még meggondolom. - mondta végül a férfi.
Hablaty megkönnyebbült, mert tudja, hogy végül az apja elengedi, csak noszogatnia kell. Leginkább az hajtja, hogy letörölje Takonypóc képéről a vigyort, amit olyan nagyon fúrja az oldalát már évek óta. Nem akarja megadnia  Jorgerson fiúnak, hogy rajta nevessen továbbra is. Tiszteletet szeretne, ha nem is olyat, mint ami az apját övezi, de azt szeretne. Aszt szeretné, hogy tiszteljék, hisz már nem lesz az a fiú, aki volt. Amit be is akar bizonyítani. Többé nem lesz az, akin nevethetnek.
- Szükséged van még rám, apa? - kérdezte percekkel később.
- Nem, most már mehetsz a dolgodra. - mondta a férfi.
Nem kellett kétszer mondani neki. A műhely felé sietett, ahol magához vette a füzetét és egy darab szént, majd indult is tovább, ha Bélhangos meg nem állítja.
- Reggel korán várlak, van mit bepótolnod. - mondta a férfi.
- Itt leszek ne aggódj, Bélhangos. - mondta a fiú unottan. - Beszélnél apámmal?
- Miért? Mit nem tudtál elmondani neki ma? - kérdezte a férfi meglepetten.
- Arról győzd mg, hogy engedjen el a kiképzésre. - mondta Hablaty. - Fontos lenne, Bélhangos.
- Megpróbálhatom, de ne fűzz hozzá nagy reményeket. - mondta elgondolkodva a kovács.
- Azért köszönöm. - mondta a fiú és már tovább is állt.
Rohant az erdőben, ahogy csak tudott, hogy Fogatlanhoz érjen, aki már biztosan vár rá. Út közben egy halat is meglovasított a sárkány számára és sietett új barátjához azzal. Kíváncsian várja mit fog mondani apja, de mielőtt az kötné le leginkább a gondolatait a sárkánnyal szeretne foglalkozni egy keveset. Ahogy belépett a medencébe észre vette a sárkány fekete testét, amint a köveken élvezi az évszak utolsó napsütéses időszakát. Felkapta a fejét a fiú érkezésére, de nem mozdult.
- Hoztam neked valamit, Fogatlan. - mondta mosolyogva a fiú.
Fogatlan felpattant a szikla halomról és Hablaty felé futott, aki mosolyogva figyelte a sárkány közeledését, majd odaadta a sárkánynak a halat.
- Bocs, hogy csak most jöttem. - simogatta meg a sárkány testét, ahogy elsétált mellette a sziklák felém. - Apám hirtelen úgy döntött segítenem kell ma neki.
A sárkány csak nézte a fiút és próbálta eldönteni, hogy ez most rossz vagy jó. Végül feladta az elmélkedést és a fiú mellé kullogott. Lefeküdt mellé az pedig végig simított a fején, amit dorombolva fogadott. Fogatlan előző tapasztalatai után sose gondolta volna, hogy valaha megkedvel egy embert, de az emberét nagyon is kedvelte. A fiú az ő embere és nem hagyhatja, hogy baja essen és nem is fogja hagyni, soha. Felelősséget vállaltak egymásért és Fogatlan tarja magát hozzá. A fiú már hozzá tartozik.
- Mit mondasz, pajti? Megmutassuk a szigetnek, hogy nem vagytok olyanok, mint amilyennek hiszünk titeket? - kérdezte a fiú.
Fogatlan csak csak morgott, de tetszett neki az ötlet.
- Csinálnom kell neked egy műfarkat, pajti. - mondta a fiú.
Fogatlan csak morgott egyet, majd a Hablatyra pillantott. Van a fiúban valami, ami miatt kényszert érezz arra, hogy folyton óvja. Egyszerűen csak tudja, hogy a fiút úgy követi a balszerencse, mint senki mást. Hablaty csak ült a sziklán és a műfarok terveit készítgette közben a sárkányra pillantott, aki békésen feküdt mellette és aludt. Hablaty nem tudta nem megállni, hogy ne rajzolja le a sárkányt. Szerencsésnek tartja magát, hogy kimondottan szépen rajzol és ennek köszönhetően a sárkány rajza se lett borzalmas. Amire büszke. Tudja, hogy a Sárkányok könyvében semmit se tudnak az éjfúriáról, még azt se, hogy-hogy néz ki a sárkány. Neki meg olyan szerencséje van, hogy a legveszedelmesebb sárkány mellette alszik, akár egy hatalmasra nőtt macska. Hablaty nem látta benne a veszedelmes fenevadat, amit látnia kellene benne, hanem egy ártatlan állatot látott a sárkányban, aki olyan, mint ő. Valamiben hasonlítanak és az talán az, hogy mindketten kilógnak a körülöttük élők köréből. De ezzel a fiú azóta megbékélt mióta Fogatlant ismeri. Izgatottan várja, hogy felülhessen a sárkány hátára és az ő szemszögéből lássa a világot, Hibbantot. Sose gondolta, hogy ő lesz az, aki látni fogja testközelből a villám és a halál istentelen ivadékát. Sötétedet már mikor feleszmélt a terveiből, ami azt jelentette mennie kell. Felállt a a szikláról és nyújtózkodott egyet. Fogatlan rögtön rákapta a tekintetét.
- Mennem kell, pajti. - simogatta meg a sárkány fejét, aki csak megértően morgott. - Holnap jövök valamikor. Ezen pedig - mutatta fel a füzetet - még dolgozni fogok.
Végig simított még egyszer Fogatlan fején, majd a kijárathoz indult. Lassan sétált az erdőben és nem zavarta a sötétedés se, a gondolatai jobban lekötötték. Amint a faluba ért a kovácsműhely felé indult, hogy dolgozni tudjon még a tervrajzain. Minél előbb kész a terv, annál előbb állhat neki a munkának. Nem akar otthon dolgozni rajta, nem akarja az apját zavarni, akinek pihenésre van szüksége. Neki meg arra, hogy nyugodtan tervezgessen, egy magába, Elvonult a számára fenntartott szobába és leült az asztalához, ahol órákat töltött tervezéssel.

11. fejezet

Fogatlan letelepedett Hablaty és Astrid közelébe és figyelte őket. A lányt különösen figyelte, hisz nem ismerte őt és nem bízott benne. Hablatyban pedig annál inkább bízott, ha pedig a fiú megbízik a lányban, akkor ő is. Figyelte, ahogy a lány hallgatja a fiút és látta az arcán, hogy érdekli, amit a fiú mond neki. Ez pedig megnyugtatta Fogatlant, hogy a lány figyel Hablatyra.
- Mi történt? Már, mint mi történt, hogy így bíztok egymásban? - kérdezte a lány.
- Megmentettük egymást. - mondta Hablaty. - Általában, ha apával vitatkoztam egy-egy portya után ide jöttem ez a legutóbbi bénázásom után se volt másképp. Idejöttem, morogtam, majd megjelent. Félt. Nem tudta, hogy itt vagyok egészen addig míg én okos le nem buktattam magam. Támadni akart vagy nem is tudom, de megzavarta egy sikoltó halál, ami rám támadt, de elterelte a figyelmét, hogy el tudjak menekülni. De nem mentem el, mert megsérült, miattam. Gondolkodás nélkül siettem a segítségére és megint rám támadt a másik sárkány. Fogatlan közénk ugrott és elkergette a másik, de megsérült. - mutatott Hablaty a műfarokra ismét. - Segítettem neki, de bánt, hogy nem tud egyedül boldogulni. - nézett Fogatlanra. - Csak rám tud számítani. Ha nem ugrik közém és a másik sárkány közé halott lennék. Mondhatni új életet kaptam tőle.
Fogatlan felkelt a helyéről és a fiúhoz ment. Dorombolva bújt a fiúhoz a sárkány, majd feküdt le Hablaty mellé és a fiú ölébe fektette a fejét, aki önkéntelenül kezdte simogatni a sárkány fejét. Astrid csak csodálattal nézte a fiú és a sárkány új, de annál csodálatosabb kapcsolatát. Sose gondolta volna, hogy a sárkányok békések is lehetnek. Amióta az eszét tudja arra tanították, hogy a sárkányok gonoszak és csak ölni tudnak, de erre a fiú egy olyan oldalát mutatja meg a sárkányoknak, amire sose gondolt. Rá kell jönnie, hogy a törzse ős idők óta csak a félelmük miatt támadtak a sárkányokra, azok pedig csak védekeztek és azért támadtak a szigetre. A lány is tudja, hogy a félelem sokszor rossz dolgokra készteti az embereket. Most pedig arra kapott tanúbizonyságot, hogy a sárkányok nem olyanok, mint azt ők hiszik. Sose gondolta volna, hogy Hablatyot egyszer így látja majd egy sárkány társaságában, bár abban is biztos volt, hogy a fiú az első komoly portyáján odaveszne, de ezek után arra kell számítania, hogy a sárkány az élete árán is megvédeni a fiút. Olyan dolognak a tanúja ezekben a pillanatokban, amire sose lenne esélye látni és örül annak, hogy a fiú megosztotta ezt vele.
- Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. - mosolyodott el Astrid. - És senkinek se mondom el.
- Ezt inkább mi köszönjük. - mondta a fiú. - Igaz, Fogatlan?
- Miért Fogatlan a neve? - kérdezte a lány.
- Mosolyogj, pajti. - mondta Hablaty a sárkánynak.
Fogatlan a fiúra nézett egy pillanatra, majd a lányra és mosolyogni kezdett, ahogy pár napja Hablatyra is.
- Nincsenek fogai? - lepődött meg Astrid.
- De vannak, csak visszahúzhatóak a fogai. - mondta sóhajtva Hablaty.
- Kiegészíthetnéd a könyvet. - mondta a lány.
- Nem. Az úgy jó. Vagyis amíg apám el nem fogadja a helyzetet, addig a könyv úgy marad. - mondta a fiú. - Most mindenki azt hiszi eltűnt és így jó is. - simogatta a sárkány fejét. - Legalább nyugta van. Csak az étvágya kielégíthetetlen.
Astrid csak elmosolyodott, majd hosszú sóhajjal nézett Hablatyra.
- Apád szerinted mit mondana rá? - kérdezte a lány.
- Nem tudom. - sóhajtott Hablaty. - Az apám igazán nehéz esett, de ezt tudod, mindenki tudja. Ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja akkor egy élet se elég arra, hogy megbékítsd, ha pedig rám dühös, akkor végképp. Nem tudom erre mit mondana. Szerintem az egészből csak azt értené meg, hogy a sárkányok oldalára álltam, pedig nem. Fogatlannal ugyan azt akarjuk. Békét. Hisz, mint mondtam szüksége van rám a repüléshez, de azon még dolgoznom kell. De lehet az is megértené, hogy megmentett, de ebben nem vagyok annyira biztos. Mióta anyát elvitték a sárkányok még inkább gyűlöli őket. - mondta a fiú, miközben Fogatlan szemeibe nézett. - Én is utálhatnám őket, de tudnád utálni ezt a tekintetett.
Fogatlan a lányra nézett ugyan azokkal a szemekkel, mint a fiúra. A lány elmosolyodott, majd Fogatlan felé nyúlt, hogy megsimogassa, amit a sárkány örömmel fogadott. Hablaty örömmel látta, hogy Fogatlan elfogadta Astridot is, mint barátot. Ennek örült. Hisz ha vele valami történik a lányra meri bízni Fogatlant.
- Nem tudom, hogy fog ez hangzani, de mióta Fogatlan közelében vagyok, közelebb érzem anyát magamhoz, mint valaha. - mondta a fiú.
- Ez igazán kedves gondolat. - mosolyodott el a lány. - Hogy akarod végig csinálni a kiképzést?
- Fogatlantól majd tanulok trükköket. Gondolom. - vont vállat a fiú.
- Akkor a cipzárháttal is úgy...
- Igen. Nem szeretik az angolnát. Igaz, pajti? - simogatta meg a sárkány fejét.
Fogatlan csak elégedetlen morgással nyugtázta a dolgot, valamint egy fejrázással.
- Mondtam. - mosolyodott el Hablaty.
- Tudod sose gondoltam volna, hogy egy ilyen dolog miatt változol meg. - mondta a lány. - De ez nagyon jó dolog. Jó dolgot teszel érte.
- Én is így érzem. - mondta a fiú. - Tudom, hogy jó dolgot teszek, csak néző pont kérdése.
- Igen az. - mondta a lány. - Kiskorunkban mindig azt mondták, hogy a sárkányok csak ölni képesek, de őt elnézve ebben nagyon is kételkedek.
- Igen, én is. - mondta a fiú.
Tovább beszélgettek csendben, ami a sárkányt megnyugtatta és el is altatta. Hablaty ölében nyugodott a feje miközben aludt és békésebbnek tűnt, mint valaha. Azokban a percekben Hablaty úgy érezte minden a helyén van. A "kapcsolata" Asrtiddal, a helye a világban és most nem arra gondol, hogy mi vagy ki lesz az apja után. Azokban a percekben önmaga volt és ezt már nem csak Fogatlan látta, hanem most már Astrid is.
- Szóval, akkor este a kútnál, miatta tetted fel a kérdést? - kérdezte a lány.
- Igen. - mondta Hablaty.
- Tudod nem épp egy ilyen sárkányt képzelnék el az oldaladon. - mondta Astrid mosolyogva. - De ezek után más sárkányt nem hiszem, hogy szívesen látnék az oldaladon.
- Azt tudod, hogy ha ez kiderül és apám nem fogadja el a dolgot, akkor vagy kivégeznek vagy száműznek. Az utóbbi még jobban is hangzik, mert akkor talán Fogatlan is életben marad. - mondta Hablaty. - Nem szívesen mondom ezt, de nekem most már ő a legfontosabb.
- Miért? - kérdezte Astrid értetlenül.
- Elfogad olyannak, amilyen vagyok. - mondta a fiú.
Astrid egy percig csak hatalmasra kerekedett szemekkel nézett Hablatyra, majd lehajtotta a fejét. Igaza van a fiúnak. Sose fogadták el olyannak, amilyen. Sose hagyták neki, hogy megmutassa mire képes, de most itt van rá az alkalma és megpróbál vele élni. Bántották őt és talán arra vártak mind, hogy a fiút mikor ölik meg a sárkányok. Rá kellett döbbennie, hogy Hablaty annak ellenére, hogy senkije se volt, igazabb ember, mint ő vagy akár a fiú apja. Látja a fiún, hogy már most mindent feladna a sárkány biztonságáért, rá van írva az arcára, hogy mindent csak a sárkányért tesz. Lerí Hablatyról, hogy az teljesen hidegen hagyja, hogy vele mi fog történni, csak a sárkány biztonsága érdekli. Ezt pedig Astrid nem érti. Hablaty Hibbant jövője, az ő és a többi ember jövője, a fiút pedig az jobban érdekli, hogy egy sárkánnyal mi történik. Persze megérti a lány, hogy tartozik neki, de nem az életét kellene adni. Ha a fiú meghal vagy száműzik, minden bizonnyal a Jorgerson család kerül Hibbant élére és az a sziget végét jelentené.
- Mikor beszélsz az apáddal? - kérdezte a lány.
- Nem tudom. - mondta Hablaty. - De muszáj lesz vele beszélnem, minél előbb.
- Tudod mit jelent, ha te meghalsz vagy ha száműznek? - kérdezte lehajtott fejjel Astrid.
- Hogy Takonypóc lesz a törzsfő és Hibbant elpusztul. Tudom. Hidd el, hogy nem ezt akarom, de apám ragaszkodik a dolgokhoz. - mondta a fiú. - Nem szeret változtatni a szokásokon.
- Vikingek vagyunk. - mondta félmosollyal a lány. - Nem szeretünk változtatni, de talán itt az ideje. Te inkább vagy a sziget élére való, mint Takonypóc. Annak ellenére is tudod mire van szükségünk, hogy valaha közén tartoztál volna. Eddig kívülről szemléltél mindent és ez az előnyödre lehet.
- Talán. - mondta Hablaty. - Szerinted tényleg jó törzsfő lennék egyszer?
- Az egyik legjobb. Nem félsz változtatni. - nézett az alvó sárkányra Astrid. - És erre van szükségünk.
- Nem kellett volna belerángatnalak, ugye tudod. - mondta a fiú.
- Akkor kiderítettem volna mi van veled. - bukott ki a lány. - Senki se változik meg ennyire egyik napról a másikra. Te főleg nem.
- Ebben van valami. - bólintott Hablaty.
- Sajnálom, amit tettem ellened. - mondta a lány hirtelen.
- El van felejtve minden. - mondta a fiú. - Kezdjünk mindent új lappal.
- Rendben. - mondta. - Szóval siklósárkány.
- Mi van vele? - nézett értetlenül Hablaty Astridra.
- Azt mondtad, hogy az illene hozzám. - mondta a lány. - Miért?
- Harciasak, mint te. - mondta a fiú. - Tapasztalhattad tegnap.
- Igaz. - mondta a lány. - Tegnap miért tartottad szóval Bélhangost?
- Nem akartam bemenni abba a labirintusba, se a sárkánnyal szembe kerülni. - mondta a fiú. - De Bélhangos lerázott, hálás lehetek neki.
- Ja, leüvölthettem a fejed. - mondta a lány.
- De ha nem bántad volna meg, nem ismernéd Fogatlant. - mosolyodott el Hablaty.
- Nem tudhatod mit hozott volna a következő nap. - mondta Astrid
- Igaz. - mondta a fiú, majd Fogatlan fejét kezdte simogatni.
Astrid a fiút bámulta, majd pillantott félre mikor az rá pillantott. Hablaty halvány mosollyal nyugtázta, hogy Astrid zavarban van a közelében, legalább is most. Az életben egyszer úgy érzi előnyben van a vele szemben ülő szőkeségnél, mint Takonypóc, aki mondhatni a vetélytársa a lánynál.
- Ugye el fogsz vinni egy körre? - kérdezte Astrid Hablatytól.
- Persze. - mosolyodott el a fiú.
- Rendben. - mondta a lány. - Hogy találtál erre a helyre?
- Az égből pottyantam be. - mondta Hablaty. - Amúgy tényleg. Valamelyik szirtről estem be, mert nem figyeltem, azóta mindig ide jövők. Fogatlannak pedig tökéletes rejtekhely.
- Az. - mosolyodott el a lány. - Ideje vissza mennünk.
- Én még maradok, de neked tényleg ideje menned. - mondta Hablaty és felkelt a földről.
- Miért maradsz? - kérdezte a lány.
- Kipróbáljuk a nyerget. - mondta Hablaty.
- Oh. - mondta Astrid értelmesen. - Kikísérsz?
- Persze. - mondta és elindult a lány után.
Csendben haladtak ki, majd Hablaty segített Astridnak a szikláknál, majd az átjárónál megálltak. Astrid csak nézett egy percig a fiúra, aki sóhajtott és zavartan nézett a lányra. Látta, ahogy Astrid a kezét emeli, amit egy perccel később a bal vállán érzett egy ütés erejével a lánytól. Rögtön oda kapta a másik kezét és a lányra értetlenül nézett.
- Ezt most miért? - kérdezte felháborodva.
- Mert nem tisztán játszol. - mondta a lány, majd a füle mögé tűrt egy tincset és Hablatyhoz lépett. A fiú lehunyta a szemeit, félve attól, hogy még egy ütést kap a lánytól, de igazán meglepődött mikor a lány ajkai finoman az arcára nyomódtak egyetlen pillanatra, majd a lány pár lépéssel messzebb állt tőle, zavartan. - Ezt pedig minden egyébért. - fordult el Astrid.
- Akkor holnap reggel találkozunk. - mondta Hablaty.
- Igen, holnap. - indult el a lány. - Szia.
- Szia. - intett mellé Hablaty.
Látta, ahogy Astrid hátra pillant még, majd futni kezd arra amerről néhány órája érkeztek. Hablaty egy ideig bámult a lány távolodó alakja után. majd megrázta a fejét és visszament Fogatlanhoz. Nem akarja elhinni, hogy Astrid Hofferson puszit nyomott az arcára.Fogatlan kíváncsian pillantott gazdájára, majd kérdő hangsúllyal morgott rá.
- Próbáljuk ki a nyerget, pajti. - terelte el a témát a fiú.

10. fejezet

A kora reggeli örömöt rögtön elárnyékolta az, hogy a kiképzésre kellett mennie. Egyedül az volt a vigasza, hogy ha azaz napi sárkány rátámadna lehet visszavonulót fújna a sárkány az angolna miatt, amit a mellénye alá rejtet az aréna felé tartva. Az erdőn keresztül is a kis füzete fölé görnyedt és tervezgetett benne egy nyerget Fogatlan számára. Muszáj a sárkányon ülnie és úgy irányítania a műfarkat, csak már arra kell rájönnie mivel rögzíti és irányítja repülés közben a redőket, hogy ne zuhanjanak le. Az arénához érve elrakta a füzetét és úgy közeledett a rémálma felé. Annyira várja már, hogy vége legyen ennek az egésznek és Fogatlan mellett lehessen egész nap, de még van arra egy csomó ideje, sőt az utolsó két próba csak akkor lesz, ha az apja is haza érkezett, mert a vének, azaz egy is, csak akkor választ győztest. Ami ő már nem akar lenni. Besétált a többiek után az arénába, majd Bélhangos utasítását követve felvett egy vödör vizet. Csapatmunkáról beszélt Bélhangos, de nagyon jól tudja Hablaty, hogy az ilyen lököttekkel nem lehet csapatban dolgozni, mindenki megy a feje után. Hablaty a titokzatos köd miatt, amit a cipzárhát ontott ki magából Halvérrel különítette el a többiektől. A fiúnak már annyira tele volt a hócipője a fiú értelmetlen beszédével, hogy kénytelen volt rá szólni, hogy hagyja abba. Hallották, ahogy a többiekre már rátalált a sárkány, de ők még megúszták, egyenlőre. Néhány pillanattal később Fafej rohant el mellettük jajveszékelve, ugyan abban a pillanatban a sárkány egyik feje is megjelent a köd felhőből. Hablaty nem ijedt meg a sárkánytól, hisz mondhatni a halál istentelen ivadéka a legjobb barátja, hozzá képest az itteni sárkányok semmik. Fogatlan bármikor végezhetne vele, de nem teszi. Ha azt a sárkányt meg tudta szelídíteni, amelyiket soha senki nem látta, akkor ezek a sárkányokkal se lehetne nehezebb dolga. A sárkány Halvérre támadt, aki lelocsolta a sárkány fejét, de a rosszat így a másik fej, Hablatyra maradt. Lendítette a vödröt, de rögtön látta, hogy a víz előtte landol a földön. A két fej egyszerre támadt rá, így a földre zuhant, de bízott abban, amit Fogatlantól megtudott az megvédi. Már kapta volna a fejéhez a karjait, mikor a két fej egyszerre kezdett távolodni tőle.
- Vissza. - ment a sárkány után a fiú, az pedig távolodni akart a fiútól, jobban mondva az angolnától.
Hablaty a sárkány ketrecéig követte a sárkányt, majd becsukta a ketrecbe a sárkányt, az angolnával együtt. Megfordult és egy rakat értetlenkedő tekintettel találta szembe magát. Zavarba jött, majd dadogva hagyta ott a csodálkozó csapatott az arénába. A műhelybe sietett, ahol rögtön neki kezdett a nyereg készítésnek Fogatlan számára. Estig dolgozott a nyergen, de szerencséjére sikerült befejezni, míg Bélhangos nem szólt neki, hogy tábortűzt tartanak az egyik fáklyánál. A fiú sóhajtva hagyta abba a munkát, majd indult a kovács után. Ahogy ült a többiek között az eddigieknél is jobban tudta, hogy nem tartozik az ott ülök közé. Míg annak az 5 vele egykorúnak a sárkányölés az álma, addig ő arra a pillanatra vár, amikor az éjfúria hátára ülhet és repülhet. Nem tudja elképzelni milyen lehet repülni, de napok kérdése, hogy megtapasztalja milyen érzés sárkánynak lenni. Csendben hallgatta Bélhangos történeteit, de az agya mégis máson kattogott. Fogatlanon és az elkövetkezendő kalandjaikon, de első sorban azon, hogy fogja apjának adagolni a dolgot, amit itt történik. Vagyis közte és a sárkány között. Nagyon reméli, hogy az apja megbékél a dologgal, főleg ha azt is elmondja neki, hogy a sárkány megmentette az életét. Bélhangos azon szavai, miszerint egy sárkány farkát és szárnyát kell levágni, ahhoz, hogy képtelen legyen elrepülni szöget ütött a fiú fejében. Ezt pontosan tudta, Fogatlan miatt, épp ezért készítette el a műfarkat a sárkánynak. Nem akarja elpusztítani a sárkányt, ahogy többi sárkányt se. Olyan kapcsolatot akar a sárkányokkal kialakítani, mint Fogatlannal, azt akarja, hogy a sárkányok bízzanak benne. Felfordult a gyomra, amikor arra terelődött a szó, hogy a férfi, hogy ölte meg élete első sárkányát. Hablaty felpattant és elindult az otthona felé, hogy gondolkodni tudjon tovább, egyedül. Nem olyan messze járt már a házuktól mikor Astrid utol érte.
- Hablaty várj. - futott elé a lány.
- Oh, Astrid, nem hallottalak. - mondta a fiú és lesütötte a szemét.
- Csak bocsánatot akarok kérni... a tegnapi miatt. - mondta a lány.
- Nem kell igazad volt. De nem csak az a két oldal van, amire te gondolsz. - indult tovább, megkerülve a lányt.
- Mi? Hablaty, csak két oldal van. Mi, a néped vagy a sárkányok. Ha a sárkányokat választod áruló vagy. - mondta a lány és Hablaty szemeibe fúrta a sajátjait.
- Tudom, de nem erről beszéltem. - mondta a fiú. - A béke és a háború is egy-egy oldal és én inkább az előbbi oldalán állók, de csak én vagyok ezzel így. Bár egész életemben egyedül voltam, szóval ez se különb.
- Ebbe bele se gondoltam. - mondta Astrid. - De mégis, hogy akarsz békét teremteni, anélkül, hogy meghalnál. Hisz a sárkányok vadak.
Hablaty megállt, majd a lány felé fordult. Elgondolkozott egy pillanatra.
- Bízhatok benned annyira, hogy nem mondod el a titkomat, legyen az bármi, de tényleg nem mondod el senkinek? - kérdezte komolyan a fiú.
- Ez elég komolyan hangzik. - mondta a lány.
- Mert az is. Nekem az. - mondta Hablaty. - Nagyon is az.
- De mi az? - kérdezte Astrid őszinte kíváncsisággal.
- Előbb meg kell ígérned, hogy senkinek se mondod el. - mondta a fiú. - Se a szüleidnek, se a srácoknak, se Bélhangosnak, de ami a legfontosabb. Apámnak nem mondod el, neki én akarom.
- Hablaty, ez nagyon komoly lehet, ha ilyet kérsz tőlem. - mondta a lány. - Elég nagy titok lehet, hogy így kérsz meg rá, épp ezért megbízhatsz bennem. Nem mondom el senkinek, ígérem legyen bármi is.
- Remélem nem fog kinyírni engem, amiért oda viszlek. - mondta Hablaty halkan.
- Ki? - kérdezte a lány.
- Holnap hajnalban várlak az erdő szélén. Fegyvert ne hoz. Semmit. - mondta komolyan a fiú. - Se tört, semmi hasonlót.
- Rendben. - mondta a lány.
- Akkor reggel Astrid. - mondta a lánynak és elindult haza.
Nem tudta eldönteni miért döntött úgy, hogy megmutatja a lánynak Fogatlant, de tényleg bízik abban, hogy a lány nem árulja el őket, senkinek. Fáradtan ment be a házba és azon belül pedig rögtön az emeletre ment fel, hogy aludjon egy keveset. Egy ideig csak forgolódott, majd végül sikerült valamikor elaludnia. Hajnalban felébredt, nem tudja, hogy, de kipattantak a szemei annak ellenére, hogy az éjszaka keveset aludt. Talán az izgalom miatt, ami újra és újra emlékezteti, hogy Astrid ma megismerkedik Fogatlannal. Nyújtózkodva kelt ki az ágyából, majd vette magára a mellényét és indult el a műhelybe Fogatlan nyergéért. Miután magához vette a nyerget az erdő felé indult és Astridra várt, aki pár perces késéssel meg is érkezett.
- Hova megyünk? - kérdezte fáradtan a lány.
- Az erdőbe. - mondta Hablaty és elindult.
- Az mi? - kérdezte a lány.
- Ez... ez egy nyereg. - mondta a fiú.
- Miért? - értetlenkedett a lány.
Hablaty nem tudja eldönteni, hogy a lány akkor elviselhetetlenebb, mikor mindenkit ki akar nyírni vagy akkor mikor fáradt és folyton kérdezősködik. Sóhajtva fordult a lány felé, aki fáradtan nézett fel rá. Egészen idáig fel se tűnt, hogy magasabb, mint a lány, bár igaz, sose tartózkodott Astrid közelében ilyen sokáig. Főleg nem úgy, hogy a lány önszántából tart vele. Hablaty magában elmosolyodott a lány fáradtságán és álmos szemein, amik most nem "vérben" forogva néztek fel rá, az életben egyszer. Nem is tudja, hogy a lány, hogy tud néha, vagy is inkább mindig úgy nézni mindenkire, hogy a szemeivel belez ki valakit. Ez a nyugodtabb, mondhatni kedvesebb Astrid jobban tetszik neki.
- Figyelj, Astrid, amit most mutatni fogok neked, az nekem nagyon fontos. Épp ezért mondtam, hogy ne mond el senkinek. - mondta Hablaty.
- És nem is fogom, ez biztos. - mondta a lány. - Örülök, hogy megbízol bennem.
- Remélem jól döntöttem. - mondta a fiú és tovább indult.
Astrid halkan követte a fiút és emésztgette a hallottakat. Nem tudja mit akar neki mutatni a fiú, de bízik abban, hogy valami nagyszerű dolog lesz az, ha már így beszél a róla. Mert ha a fiú valamit ennyire véd, akkor az fontos lehet neki. Nagyon is. Fáradtan, mégis kíváncsian követte a fiút a félhomályos erdőn keresztül. Az erdő azon részére vezette Hablaty, ahol még sose járt, de tetszett a lánynak, mert békés volt. Az erdő csak azon részén járt, ahol a fákat pusztította, de ez a békésebb rész jobban a kedvére van. Egy barlang szerűségnél álltak meg, ahol Hablaty megint felé fordult.
- Ugye nincs nálad semmilyen fegyver? - kérdezte a fiú.
- Semmi. - mondta a lány.
- Rendben. - mondta Hablaty, majd a barlangba lépett be.
Astrid követte a fiút, majd meglepve lépett ki az átjáró túloldalán és tárult a szeme elé a medence békés világa.
- Vigyázz. - szólt hátra Hablaty.
A lány követte lefele a fiút, majd hatalmas szemekkel pillantott körbe élete egyik legszebb helyén, amit valaha látott. Sose gondolta volna, hogy a szigeten el van rejtve egy ilyen hely.
- Fogatlan. - szólalt meg előtte a fiú. - Merre vagy? Valakit be szeretnék mutatni neked.
A lány kíváncsian nézett a fiú távolodó alakjára, majd utána sietett nem akart lemaradni. Látta, ahogy a fiú megáll, majd ledobta a nyerget, amit magával cipelt. Egy perccel később morgást hallott az egyik szikla kupac tetejéről és megdermedt mikor egy fekete test emelkedett fel a sziklákról. A lányra meredt a sárga szemeivel, majd Astrid előtt álló fiúra nézett, akinek rögtön megörült és elindult a fiú felé. A lány csak dermedten bámulta, ahogy a fekete, hatalmas sárkány elindul az előtte, vagy is a tőle méterekre álló fiú felé. Tudja milyen a fiú, gyenge és nem éppen az a személy, aki képes lenne megvédeni magát egy sárkánnyal szemben, de az eddig félelemmel szemben, most a fiún boldogságot látott, ahogy az a sárkányra nézett. Ha addig nem kapott sokkot, abban a pillanatban teljesen lesokkolódott, mikor a sárkány dorombolva bújt a fiú oldalához és dörgölte körbe a fejét a fiú teste körül, majd a fiú mellé leült úgy, hogy Astrid lesokkolt alakját nézte, miközben farkát a fiú köré fonta, hogy védje a lánytól.
- Ő meg ki? - kérdezte a lány elvékonyodott hangon.
- Astrid ő Fogatlan. - nézett a lányra, majd Fogatlanra. - Fogatlan Astrid.
- Ő egy sárkány. - mondta a lány. - Te egy áruló vagy.
- Ő a barátom. - mondta a fiú. - Nem vagyok áruló, Astrid. Igen, egy sárkány, de ők nem olyanok, mint amilyennek hiszük őket. Most néz rá. - mutatott a mellette ülő és a nyereggel játszó Fogatlanra, aki mind emellett dorombolt. - Úgy néz ki, mint egy gyilkoló gép? Inkább hasonlít egy órási macskára, annak ellenére, hogy semmit se tudunk róla.
- Várjunk. Ő egy éjfúria? - kérdezte a lány.
- Igen. - mondta a fiú, majd a rá néző Fogatlant simogatta meg. - De láthatod barátságos.
- Dehogy? És miért? És mióta? Egyáltalán, hogy sikerült ez? - mutogatott a lány értetlenül, amit Fogatlan kíváncsian figyelt.
- Ez hosszú sztori. - mondta a fiú.
- Hallgatlak. - mondta a lány.
- Előbb add a kezed. - mondta a fiú és felé nyújtotta a kezét.
- Mi? Nem. Leharapja és....
- Bízol bennem? - kérdezte Hablaty.
Astrid nagy szemekkel nézett a felé nyújtott kézre, majd Hablaty szemébe nézett, végül a rájuk kíváncsian néző sárkányra pillantott. Sóhajtva nyújtotta ki a kezét és csúsztatta Hablaty kezébe a sajátját, amit érdesnek talált, de azt a sok munkának tette be a lány. Hablaty maga felé húzta a lányt, majd beállt mögé.
- Nyugodj meg, Astrid. - mondta halkan a fiú. - Nem fog bántani.
- De egy sárkányról beszélünk. - mondta aggódva Astrid és a fiúra pillantott.
Abban a pillanatban fogta is fel milyen közel is van hozzá a fiú, ami zavarba hozta. Mindig is Takonypóc került ennyire közel az arcához, de az mindig is idegesítette, de ez Hablaty esetében teljesen más volt. Az irritáció helyett valami teljesen más és új érzés kerítette hatalmába, amit nem tudott volna megnevezni zavarában.
- Még mindig élek, pedig egy hete ismerem már. - mondta Hablaty.
- De...
- Nyugi, Astrid. - nyújtotta ki a lány kezét, majd Fogatlannak biccentett. - Ha félsz, lehunyhatod a szemed, de semmi baj nem lesz.
Astrid lehunyt a szemeit és várt, pillanatokkal később érzett valami érdeset és mégis puha dolgot a tenyere alatt. Kinyitotta a szemeit és meglepődött, amikor a sárkány orra nyomódott a tenyerének. A fiúra nézett, aki nem állt már mögötte. A sárkány elvált a tenyerétől, majd vidáman szagolgatta körbe a lány. Hablaty addig a nyerget emelte fel és tette az egyik szikla kupacra, amit a sárkány meglátott oda ment és a nyerget szagolgatta.
- Délután kipróbáljuk, pajti. - mondta a fiú és megsimogatta a fejét, amit dorombolva fogadott.
- Nem értelek. - indult el felé Astrid.
- Miért? - nézett rá Hablaty a lányra.
- Megszelídítettél egy éjfúriát és mégis arra a kiképzésre jársz, ahol sárkány ölést tanulsz. - mondta a lány.
- Nem azért vettem rá apámat a kiképzésre, hogy azt tanuljak. Meg akarom mutatni mindenkinek, hogy ők mások. - nézett Fogatlanra.
- De csak egy hete ismered. - mondta Astrid.
- De bízok benne. - mondta Hablaty Fogatlant nézve.
- Miért? - kérdezte. - Mit tett, hogy megbízol benne?
- Megmentette az életem a saját épségét kockáztatva. - mondta a fiú és Fogatlan műfarka felé intett. - Ezen dolgoztam annyit, de még így se jó. Szüksége van rám, hogy újra repülni tudjon.
- Mázlid, hogy ma nincs kiképzés. - mondta a lány. - Van mit mesélned.
- Azt hittem rohansz és elmondod mindenkinek. - mondta a fiú.
- Megkértél rá, hogy ne mondjam el senkinek és meg is ígértem, nem fogom megszegni a szavamat. Főleg, hogy ilyen szép dolgot teszel érte. - mondta a lány.
- Tartozok neki, de ezt az apám nem értené meg. - mondta a fiú.
- Megkaptad a kardját. - mondta Astrid.
- Csak azért, mert azt hiszi megváltoztam abba az irányba, ami neki tetszik, de ha ezt megtudja... Nem tudom mit csinálna Fogatlannal. - sóhajtott fel Hablaty.

9. fejezet

Újabb nap, újabb próba és ez azt is jelenti, hogy Hablaty ma is elcseszhet valamit. Még csak a második napja a kiképzésen, de már most utálja és nem akar rész venni rajta. Inkább a műhelyben dolgozna Fogatlan műfarkán és foglalkozna inkább a sárkánnyal. Eddig vonzott ez a kiképzés, de most a világon semmi se taszította annyira, mint az a tény, hogy sárkányokról kell "tanulnia" és később megölni őket. Erre már egyáltalán füllik a foga. Mióta ismeri Fogatlant és több időt tud vele tölteni megismeri a sárkányokat, legalább is egy olyan részüket, amit sose látott. Hisz látta, hogy Fogatlan épp úgy meglepődött, mint ő a kard sértetlenségén. Estig kin volt Fogatlan mellett és figyelte, ahogy a sárkány játszik a fák között vagy egy apró pillangó után indul és azt kergeti a földön, amíg el nem tűnt a szeme elől. Már az elején rá kellett jönnie, hogy Fogatlan teljesen más, mint a többi sárkány. Inkább emlékezteti a sárkánya egy óriási, ám játékos macskára, mint egy vérengző fenevadra, de ő is tudja a második állítás is igaz a sárkányra. De mellette nyugodt és ezt örömmel tapasztalja minden alkalommal, amit mellette tölt. De maga Hablaty is lenyugszik, ha a sárkány mellett van. Nem akarja a kiképzést folytatni, de az apjának megígérte, így végig csinálja, de muszáj Fogatlantól tanulnia. Azt mondta nem fog csalódást okozni és szeretné ehhez is tartani magát. Nem akar tovább az apja szégyene lenni. Büszkévé szeretné tenni a tetteivel, legyen az bármi, de inkább az, hogy felül Fogatlan hátára és megoldja az ősidők óta tartó problémát, Fogatlannal. Ők már egy csapat és ezen már nem is tudnak változtatni. Ha választania kellene a sárkányt választaná, mert az megérti és elfogadja úgy, ahogy van. Nem ítélkezik felette a kinézette miatt, a képességei miatt vagy bármi más miatt, ami miatt lenézik a faluban. Várja, hogy a fiú hozza a műfarkat neki és repülni tudjon, de azt is tudja a sárkány, hogy arra nem most kerül sor, mert a fiú nem rossz munkát akar kiadni a kezéből. Nem ismeri a fiú munkáit sose látta, de valahogy még is tudja, hogy igényes munkát akar neki adni, amiért megmentette a saját kárán és ezért hálás neki. Egy ember se tenné meg azt, amit a fiú tesz érte és ezért nem fogja sose elárulni Hablatyot. Abban pedig reménykedik, hogy a fiú se fogja őt. Bár, ahogy a fiúra néz látja, hogy az jobban megbízik benne, mint másokban, nem beszélve arról, ahogy a fiú a faluja béliekről beszél. Fogatlan megérti a fiút, hisz hasonlóan ki van rekesztve a sárkányok világából, mint utolsó a fajtájából. Épp annyira kirekesztett volt a fészekben, mint a fiú a szigeten. Ezért értik meg annyira jól egymást, hisz ugyan olyanok.
Miután Hablaty visszament a Nagycsarnokba, Bélhangos bemutatta nekik a sárkányok könyvét, amit igaz nap, mint nap látott a saját otthonában, de két lapnál tovább sose olvasta, mert sose kötötte le, ellenben most. Kíváncsivá tette, hogy Bork oly sok évvel ezelőtt írt valamit az éjfúriákról és ha igen, akkor mit. Az ő szemében a sárkányok az elmúlt napokban, sokat változtak Főleg Fogatlan, aki egy éjfúria. Tudja jól, hogy az apja legnagyobb ellensége az ő barátja, hisz Fogatlan mindig megakadályozta, hogy a vikingek több sárkányt elkapjanak, de most meg ő maga esett fogságba, mert Hablatyon segített, de épp ezért hálás a fiú neki. Vacsora után, egyedül indult vissza a Nagycsarnokba, ahol neki állt a Sárkányok könyvét olvasni. Szinte már feladta a reményt, hogy talál valamit a barátjáról, ahogy a könyvet lapozgatta, semmit se talált, a könyv végéig. Egyetlen üres oldal maradt, amire csak feljegyezték az éjfúria nevét. Többször is átolvasta a leírtakat a sárkányról és nem értett velük egyet. Elővette a füzetét és a könyvre dobta, miközben még mindig az olvasottakat emésztgette. Be kell vallania, hogy Bork nála is kevesebbet tudott a sárkányról és csak a falu és a kalmárok történetei alapján írt az éjfúriákról. Sárkányára gondolva a fiúnak nem a halál istentelen ivadéka jut az eszébe, hanem egy óriási játékos macska jut az eszébe barátjáról. Örül annak, hogy egymásra találtak a sárkánnyal és az megváltoztatta a néző pontját, mind a világgal, mind a sárkányokkal kapcsolatban. Ezért hálás lesz mindig Fogatlannak.
Hablaty sokkal kevesebb kedvvel indult neki az arénáig vezető útnak, mint egy nappal korábban. Akkor még hitt abban, hogy tud valamit kezdeni magával ott, de a tegnapi felsülése után nem igazán akar még inkább a viccek középpontja és fő példája lenni, de ha így halad annál is inkább elássa magát, mind az apja, mind a népe szemében. Erőtlenül sétált az erdő mellett az aréna felé, miközben a kezében tartott sértetlen kardot vizsgálta. Azt nagyon jól tudja, hogy Fogatlan tüze más, mint a többi sárkányé, így elcsodálkozott azon, hogy a kardban az se tett kárt. Mikor az arénához ért a többiek is ott voltak már, így inkább távolabb állt meg onnan. Amint vége a kiképzésnek a műhelybe megy, ahol reményei szerint befogja fejezni a műfarkat Fogatlan számára. Lehetőleg még a mai napon. Bélhangos is megérkezett az arénához, majd beeresztette a fiatalokat a labirintusba, amit felállítottak a számukra és a mai sárkány számára. Egy valamit tudott a fiú, ha egy éjfúriát sikerült megszelídítenie akkor egy siklósárkánytól nincs félni valója, hisz Fogatlan talán az egyik legveszélyesebb sárkány, amit ismernek. Sóhajtva indult a karddal és a pajzzsal a kezében el a labirintusban. Első sorban a kovácshoz szeretne eljutni megtudni, hogy tényleg annyi az össze feljegyzés, amit az éjfúriáról. Szerencsének mondta, hogy nem futott össze a sárkánnyal, míg eljutott a kovácsig, azt jól tudta, hogy a többi srácra, már többször is rátalált a sárkány, de őt egyenlőre elkerülte.
- Nem tudta nem elkerülni a figyelmemet, hogy szinte semmit se írtak a könyvben az éjfúriákról. Talán vagy egy második kötet vagy...
- Semmit se tudunk arról a sárkányról, Hablaty. - mondta a kovács.
- De volt már olyan, aki megszelídített egyet. Nem? - kérdezte a fiú.
- Ha volt is, biztos nem élte túl. - mondta a férfi. - Befelé, Hablaty.
- Jól van, de csak elméletileg. - mondta a fiú.
- Hablaty, befelé. - szólt rá a kovács újra.
- Jó, már megyek. - mondta Hablaty.
Abban a pillanatban, hogy befordult az elsőként találta szembe magát Astriddal, aki jelzett neki, amit nem értett.
- Hasra, Hablaty. - motyogta a lány.
Hablaty tette, amit a lány mondott. A fal tövébe húzódott és úgy, ment közelebb a lányhoz és Takonypóchoz. Figyelte, ahogy a lány kikukucskál a fal mögül, majd rögtön vissza is húzódik a fal mögé. Ami azt jelenti, hogy a sárkány a közelükben van. Nem kellene ennyire borúlátónak lennie, de érzi, hogy ezt a feladatot is úgy elfogja bukni, mint a tegnapit. Látta, ahogy Astrid is és Takonypóc is könnyedén átbukfenceztek a másik falhoz és követte volna őket, ha a karja nem lenne gyenge a pajzs elbírásához és persze, hogy a sárkány kiszúrta őt.
- Ne már. - nézett a sárkányra, majd pattant fel, hogy eltűnjön onnan.
A sárkány, akit csak tudott üldözőbe vett, kezdve Hablattyal, de az fiú üldözését hamar feladta.  Hablaty így visszament, hogy Bélhangost faggassa a sárkányról, ám ez se tartott sokáig, hisz Astrid tartott felé a sárkánnyal a nyomában. Ideje se volt reagálni a dologra ugyan is a lány egy pillanattal később a lány rajta landolt, de rögtön fel is pattan, majd a pajzsot tépte ki a fiú kezéből és vágott le egyet azzal a feléjük közeledő sárkányra. Hablaty csak ösztönösen összehúzódott és várt, majd a csend hallatán felült és körbe nézett. Astrid egy pillanattal később rápillantott és a fegyverét a fiúnak szegezte.
- Ez neked valami hepped vagy mi? Ha nem fogtad volna fel a szüleink után mi fogjuk örökölni ezt a háborút. Ideje, hogy eldöntsd melyik oldalon állsz. - mondta a lány és dühösen elviharzott az arénából.
Pillanatokkal később Hablaty is kiviharzott az arénából és a műhelyig meg se állt. Morogva haladt a faluig, majd ugyan úgy morogva kezdet dolgozni a műfarkon. Órákig másra se koncentrált csak is a sárkány műfarkára, amivel el is készült. Percekig bámulta a munkáját, amit felemelt és az otthona felé indult. Holnap el kell vinni korán Fogatlanhoz, hogy megbizonyosodjon róla jó méretekkel dolgozott, de bízik abban, hogy igen. Fáradtan tette le kész munkáját a házban, majd ment fel a szobájába és feküdt le. Apja iránt érzett ilyen fajta dühöt, mint ma a lány iránt, akivel pár napja még legjobb barátokként beszélgettek. Bántotta, hogy a lány így beszélt vele, de valamiben igaza volt. El kell döntenie melyik oldalon áll, de nem a sárkányok és a vikingek között kell választania ezt nagyon jól tudja. Leginkább a béke és a háború között kell választaniuk és Hablaty a békét választott már rég. Bármibe is kerüljön neki meg fogja tenni, békét fog teremteni a sárkányok és a sziget között. Nem veszítheti el Fogatlant.
Hajnalban ébredt és indult el jó néhány halat összeszedni méretes barátjának, ami lefoglalja addig míg az épp farokhoz méri a tervét. Miután egy nagy kosár halat összeszedett Fogatlannak, a korsárral és a műfarokkal elindult Fogatlanhoz a medencébe. Fogatlan örömmel fogadta a fiút, még olyan korán is, meg persze azokat is, amiket a kosárban rejtegetett előle. De az se kerülte el a figyelmét, amit a kezében fogott. Körbe szaglászta a műfarkat, majd kíváncsian morgott a fiúra.
- Hoztam neked reggelit. - mondta Hablaty majd letette a kosarat, majd felborította azt, így a tartalma kiborult a sárkány elé. - Van egy kis izlandi tőkehal, néhány lazac és egy füstölt angolna. - mondta az angolna szóra a halak között turkáló Fogatlan morogni és hátrálni kezdett a hal kupactól. Hablaty rögtön kikapta az angolnát a kupacból és kellő távolságra dobta Fogatlantól, hogy az megnyugodjon. - Semmi baj. Én se nagyon csípem az angolnát. - nevetett a sárkányra idegesen. - Jól van egyél csak, addig én... Én teszem a dolgom, azzal te ne törődj.
Fogatlan boldogan vetette magát az angolna mentes halakra, addig Hablaty a farkához ment és hozzá illesztette a műfarkat az épp részhez. Nem csalódott a munkájában, tökéletesen passzolt Fogatlan méreteihez. Sietősen a sárkány farkához erősítette, majd szétnyitotta a redőket, hogy úgy is megtudja nézni. Fogatlan egy pillanattal később felröppent az égbe próba gyanánt, hogy jól gondolta mit is hozott neki Hablaty. Egy pillanatig érezte a repülés okozta szabadságot, majd zuhanni kezdtek Hablattyal. A fiú egy pillanat alatt felmérte a helyzetet és szétnyitotta a műfarok redőit így újra az ég felé közeledtek a föld helyett. Hablaty visszairányította magukat a medencébe, ahol Fogatlan finoman landolt és boldogan fordult Hablatyhoz. Közel egy hete tengődik a medencében és most itt a remény, hogy újra repülhet, csak most már azt az örömöt Hablattyal is megoszthatja.
- El se hiszem, hogy működik, pajti. - mosolygott a fiú a sárkányra, majd a fején húzta végig a kezét, amit Fogatlan dorombolva fogadott. - Már csak arra kell rájönnöm, hogy tartsam nyitva a redőket. Most viszont mennem kell. Később lehet jövök, addig szokd.... ezt. - mutatott a műfarokra és ott hagyta Fogatlant.
Elsietett az angolna mellett, amit felszedett és azzal indult tovább, gondolta jó lesz a kiképzésre, mint védelmi eszköz, hisz ha Fogatlan utálja, akkor talán a többi sárkányra is hatással lehet.