Hablaty új élete 97. fejezet

Fent a srácokhoz ültünk le enni. Akik valamin nagyon szórakoztak.
- Merre voltatok? - kérdezte Astrid.
- A műhelyben. - válaszoltam.
- Apának kellett segítenünk. - folytatta Klaus.
- Ha még most is nagyon megakarod tudni hol van a Sikoltó halál akkor Kübliéket kell kérdezned. - mondta Astrid.
- Tudom, apa már mondta. - válaszoltam.
- Minek neked a Sikoltó halál? - kérdezte Klaus.
- A pikkelyén nem hatol át Viggo nyílvesszője. - mondták a többiek.
- Ja. - mondtam.
Bár Klaus tudja, hogy a tervem megváltozott. De az utolsó pillanatig nem szólok a többieknek. Nem akarom, hogy valaki tudja mit tervezek. Persze Astridnak elmondhatnám, de ő folyton azt mondaná ne erőltessem meg magamat, de akkor is ezt fogja mondani amikor az egész falu rám számíthat csak. Fogatlanra pillantottam, aki az asztal végére hajtotta a fejét és minket nézett.
- Mi baja? - kérdezte Takonypóc.
- A faja majdnem kipusztult. - mondtam.
- Tényleg, bocs. - mondta.
Ezt a napot is megéltem, Takonypóc képes volt annyit mondani nekem, hogy bocs. Haladunk.
- És mi van a sárkányokkal az suliban? - kérdezte Fafej.
- Mi lenne velük? - mondtam. - Vagy messze járnak már innen vagy valahol a szigeten vannak még.
- Te elengedted őket? - kérdezte Fa.
- Igen. - mondtam.
- De miért? - kérdezte Kő.
Az orrnyergemet kezdtem el masszírozni, hogy megnyugodjak.

Ezeket még most is nehéz elviselni, de hozzá kell szoknom, újra. Ami úgy érzem egy kicsit nehéz lesz, de kibírom. Sok mindet kibírtam már akkor az ikreket is ki fogom tudni bírni. Remélem.
- És kitalál már valamit arra, hogy kiszabadíts Thyrát? - kérdezte Astrid.
- Semmit. - válaszoltam.
- De majd kitalálsz valamit. - mondta.
- Persze. - mondtam.
- És holnap eljössz velünk a Sárkányszigetre? - kérdezte Takonypóc.
- Nem. - válaszoltam. - Apa arra kért, hogy segítsek ennek a féleszűnek végre összebarátkozni a sárkányokkal.
- Ugye tudod, hogy hallak? - kérdezte Klaus.
- Persze. - mondtam. - De persze attól még menjetek el.
- Oké. - mondta Takonypóc.
Astrid rám nézett.
- Menj te is. Úgy kerülöd még a bátyádat egy ideig szóval ez nagyon is jó, hogy kerüld. - mondtam.
- Tudom. - mondta.
A vacsora csendben telt, míg apa be nem lépett Tatiaval az oldalán. Előbb a kör asztalhoz indult.
- Tényleg valaki tudja miért pátyolgatja Pléhpofa az új lányt, aki a szigetre érkezett? - kérdezte Takonypóc.
- Mert a szigeten marad. - mondtuk egyszerre Klausszal.
- És ezt honnan veszitek? - kérdezte Fa.
- Onnan, hogy a törzsfő fiai vagyunk. - mondtam.
- És az ilyenekről tudnunk kell. Főleg neki, ha apa után ő lesz a főnök. - mondta Klaus.
Csak bólogatni tudtam. Nem akarom, hogy tudják apa mit tervez. Talán ha két évem van és át kell vennem apa helyét. Mi a... Na ne miért is gondoltam ebbe bele.Elég lesz mikor tényleg itt lesz az ideje.
- Még egy ember, akit sárkánylovassá nevelhetsz. - mondta Takonypóc.
- Talán. - vontam vállat. - Nem mindenki akar sárkánylovas lenni.
- ÉS tudsz valamit mondani erről a Viigoról? - kérdezte Halvér.
- Kegyetlen, mint ahogy a nevében is benne van. És a Sárkány Szem a népe tulajdona volt, míg el nem hoztam a Kaszásról. Most viszont vissza akarja kapni. De sose fogja. Más részről a sárkányvadászást, csak üzleti céloknak hívja. Azért vadászik a sárkányokra, hogy utána eladja őket élve vagy holtan. A Fekete piacon minden sárkánynak meg van a maga ára. Főként az éjfúriának. - mondtam, mire Fogatlan odajött hozzám. - Ne félj te sose kerülsz oda, pajti.
- Aszt hiszem én nem akarok vele találkozni. - mondta Halvér.
- Ez nem olyan amit ellehet kerülni. - mondtam. - Lehet, hogy most csak a Szigetvilágon kívül vadászik, de utána ide is elfog jutni. De ez meg kell akadályozni, valahogy. Bár erre még van némi idő.
- Nem kell mindent egyedül csinálnod. - mondta Takonypóc.
- Még most is túlságosan hozzá vagyok szokva, hogy mindent egyedül kell megoldanom. - mondtam.
- 3 év hosszú idő egyedül. - mondta Klaus.
- Igen, az. - értettem egyet vele. - De én most megyek. Klaus?
- Majd megyek utánad. - mondta.
- Jó. - mondtam és elindultam Fogatlannal a nyomomban.
Lefele menet megint Aninba botlottam. Ezek az esték nem tetszenek. Mindig belém kell kötnie. De mondja már meg nekem valaki, hogy az mégis mire jó neki? Próbáltam elmenni mellette, mint aki nem is látja, de neki ez nem felel meg.
- Hablaty. - mondta.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Hallottam mi történt az éjfúriákkal, biztos rossz lehet neked és a sárkányodnak is. - mondta és bement.
Elég érdekesen nézhettem utána, bár nem értettem ezt az egészet. De Fogatlan is hasonló véleménnyel lehetett, mert a morgása mindent elárul.

- Menjünk, pajti. - mondtam. - Mielőtt történik még valami, amit nem tudunk elhinni.
- Hablaty. - szólt utánam Astrid.
- Igen? - kérdeztem.
- Ugye nem kötött beléd? - kérdezte, ahogy elindult felén.
- Kivételesen nem. - mondta. - Most inkább sajnál. Ami rosszabb.
- Mert? - kérdezte.
- Inkább piszkáljon, minthogy sajnáljon. Azt, hogy valaki sajnál nem viselem el. - mondtam.
- Egy hülye vagy. - mondta.
- Tudom, de ez van. - mondtam.
- Szerintem meg fáradt vagy. - mondta. - Elég sok volt neked a sárkányokkal való munka.
- Lehet. - mondtam. - Akkor jobb is ha megyek.
- Menj. - mondta.
Némán követtem Fogatlant a házig. Ahol ő az ablakán ment be, én meg az ajtóhoz sétáltam. Anya fogadott bent.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Voltam már jobban is. - mondtam. - Még a lábam elvesztése se viselt meg ennyire, mint ez. Olyan érzésem van, mintha elbuktam volna, pedig tudom, hogy mindent megtettem, de Igor már évek óta erre készült. Így semmit se tudtam tenni.
- De megpróbáltad, Hablaty. Te se lehetsz mindenre képes. - mondta anya.
- Tudom. - mondtam. - Most viszont azon kell agyalnom, hogy szabadítsam ki Thyrát Viggotól.
- Kitalálsz erre is valamit. - mondta. - De most pihenj le.
- Már megyek is. - mondtam és elindultam fel.
Fogatlanra néztem, aki már aludt is. Bedőltem én is az ágyamba és el is aludtam rögtön. Reggel ajtó csukódásra ébredtem. Vagyis nem is volt annyira reggel inkább hajnal. És igen a jó öreg hajnalok hajnalán kelő Hablaty visszatért az élők közé. Egy darabig még feküdtem az ágyba, majd mikor Klaus szobája felől is mozgást hallottam úgy döntöttem ideje kelni. Klaus épp az ajtóhoz indult mikor meglátott.
- Azt hittem már bent vagy a műhelyben. - mondta.
- Mint láthatod én is csak most keltem. - mondtam.
- Akkor mehetünk reggelizni? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
Fogatlan már kint várt ránk és amint meglátott minket elindult fel a Nagyteremhez.
- És mivel kezdjük a mai napot? - kérdezte Klaus.
- Arra gondoltam, hogy magát a hengert kellene megcsinálni és akkor úgy  egyszerűbb hozzá illeszteni minden mást. Gronkel vasra gondoltam. Az könnyű és Viggo amúgy se tudja milyen nehéz maga a Szem, szóval az jó lesz. - mondtam.
- Fogsz vinni magaddal valakit? - kérdezte.
- Szerintem igen, csak nem tudom kit. - mondtam. - Astrid alapból kilőve, mert ő csak a fülemet rágná, ha nem mondom el neki mit tervezek. Az ikrek alapból hülyék. Halvér, hát ő inkább Viggo miatt félne. Így csak Takonypóc marad.
- A legjobb választás. - mondta mosolyogva.
- Tudom, de mást nem vihetek, csak őt. Takonypóc át tudja verni ha kell. Vagyis nagyon remélem. - mondtam.
- Mit remélsz te? - kérdezte Astrid.
- Hogy nem eszik meg a sárkányok egyből. - mondtam.
- Még mindig itt vagyok. - mondta Klaus, ahogy leült.
Leültem én is Astrid mellé. A reggeli csendben telt, majd a srácok kezdtek el beszélgetni, hogy mit csinálnak a szigeten, ha odaérnek. Azt csinálnak amit akarnak, az ő dolguk. Én viszont a Szemen agyaltam. Vagyis azon amit Viggonak akarok adni. Eltudom készíteni egyáltalán a tökéletes másolatát? De annyi az esélyem, hogy Viggo sose látta, így amilyenre sikerül azt oda tudom adni neki. Oké elhiszem, hogy hallott róla, de azt nem hiszem, hogy pontost leírást kapott a kinézetéről. Csak át tudom verni egy időre. Csak egy kis időre, még az is számít valamennyit, de Thyrát ki kell szabadítanom a kezei közül.Utána foglalkozhatok a nagyobb gonddal, ami maga Viggo. Csak tudok ellene tenni valamit, hisz Dragot megtudtam állítani, szóval Viggo se lehet nehezebb. Egy bökést éreztem az oldalamban.
- Mi van? - néztem Astridra.
- 5 perce csak a nevedet mondjuk, de nem reagáltál semmire. - mondta.
- Gondolkoztam. - válaszoltam.
- És? - kérdezték.
- Még mindig semmi. - mondtam és felálltam. - A műhely előtt várlak.
- Oké. - mondta Klaus.
Hallottam, ahogy a többiek Klaushoz fordulnak, de azt már nem tudom Klaus mit válaszolt. Kiléptem a Nagyteremből, majd a műhelybe mentem, azon belül is hátra. Leültem az asztalomhoz és elővettem a füzetem,  hogy megtervezem a Szem másolatát. Már majdnem végeztem vele, mikor Fogatlan Klausszal megérkezett.
- Szerinted sikerülni fog? - kérdezte.
- Sikerülni-e kell. - mondtam.
- Hát jó. - mondta. - Mivel kezdjük?
- Arra gondoltam, hogy előbb jó lenne magát a hengert megcsinálni és utána csak rárakni a többi részét talán úgy egyszerűbb lenne. - mondtam.
- Te vagy a nagy tervező, te tudod. - mondta.
- Tudom. - vágtam rá. - Keres nekem minél több felesleges fémet.
- Oké. - mondta és kiment.

Így neveled a sárkányod park

Igen jól olvastátok a címet.

Tumblr-ön kerestem képeket, mikor belebotlottam a képekbe, amiket máris láthattok. 

Nos a németeknél van ez valahol. És ha tudtam volna róla előbb, akkor amikor kint voltam elvitettem volna magam oda. Hát most miért ne. Úgyis mindig akartak vinni mindenhova, szóval ha tudom mehetünk is volna. 

De most is elmennék oda csak meg kell tudnom, hogy hol van.
Valami ilyesmit jelent a neve, hogy Sárkány megszelídítő sziget vagy valami hasonló. A német már jobban megy :D

Szóval akkor a képek.

Plusz egy video is:

https://www.youtube.com/watch?v=KZRIarx_cDc

Valamint nem csak ezeket akartam nektek megmutatni, hanem még két dolgot, de azért nem akarok már külön bejegyzést csinálni így ebben mutatom meg.

Szóval a második amit úgy megosztanék veletek. Ismételten Tumblr-ön találtam. Nem tudom, hogy rajongó csinálta-e vagy a studio, de nekem nagyon tetszenek és tök jó lenne ha ez benne lenne a következő 13-as blokkban, ami majd érkezni fog. (valaki ki tud segíteni, hogy az mikor lesz?)

Szóval akkor a képek:

Nem tudom ki, hogy van vele, de nekem tetszenek ezek. De mindenkinek meg van a mag véleménye.

Utolsó sorban, pedig egy párbeszéd jön, ami Jay Baruchel és America Ferrera között zajlik. Az angolom semmit se ér, de megpróbáltam lefordítani, elfogadok javításokat ha valamit elrontottam.

Nem tudom melyik szín melyik emberhez tartozik így csak a pár beszédet írom le. Plusz egy kicsit normális szövege legyen így megfogalmazom.

- Azon gondolkoztam, hogy a Hablaty és Astrid párosnak milyen név lenne jó. Ezen gondolkodtam.

- Mi? Asscup? ... nem Asscup?

- Arra gondoltam, hogy a Hastrid, jobb?

Szerintem Jay és America jobb ha ezt a név választós dolgot a rajongókra vagy a studiora hagyja.

Asscup. Mi van? Ez mi? Kérlek szépen ez mi? A másik meg Hastrid. Ezek már mik. Maradjunk csak a Hiccstidnél szerintem.

Én ezen olyan jót nevettem. Kész vagyok a két úgy Hablaty-Astrid páros nevein.

A rész a jövő héten lesz várható, ha csak ma nem kapok kedvet a nagy gépeléshez, ha igen akkor még ma vagy legkésőbb holnap, de ezt nem ígérem meg. Viszont ha akartok egy kicsit derülni addig míg a rész nem jön, írjátok meg oda le és akkor kaptok néhány agy fárasztó képet. Amiken én is kiégtem egy kicsit.

Asscup és Hastrid. Ezt a véleményt kapják 

Kb először nekem is ilyen fejeim voltak. :D

Hablaty új élete 96. fejezet

Lenéztem az előttem ülő lányra.

- Ne haragudj nem figyelte oda. - mondtam és kezet nyújtottam neki, hogy felsegítsem.

- Ahogy én se. - mondta és elfogadta a kezem. 

- Te vagy az a lány, aki itt martad Hibbanton? - kérdeztem.

- Igen. - válaszolta. - De honnan tudod? 

- Oh, itt gyorsan terjednek a pletykák. - mondtam. - De igazából a öcsém pletykásabb egy vénasszonynál is.

Erre egy mosoly jelent meg az arcán. 

- Szóval, akkor te vagy Hablaty, Odin örököse? - kérdezte.

- Teljes élet nagyságban. - mondtam. - És te ki vagy? 

- Tatia. - mondta.

- Örvendek, de nekem mennem kell. Nehéz napom volt. - mondtam. - Jó étvágyat.

- Köszönöm. - mondta és folytatta az útját befele.

Elmentem a műhelybe még, ahol apába és Bélhangosba botlottam.

- Hablaty. - mondta Bélhangos, majd elvonult 

- Sikerrel jártál? - kérdezte apa.

- Nem egészen. - mondtam. - Fogatlanon kívül van még 9 éjfúria.

- De megpróbáltad. - mondta.

- Igen. - válaszoltam. - Viszont még mielőtt elkezdesz tanítani el kell mennem, hogy Thyrát kiszabadítsam.

- Amúgy is az Olvadás-feszt után akartam kezdeni. - mondta.

- Addigra ki lesz szabadítva. - mondtam. - Oh és apa sajnálom a múltkorit, nem akartam veszekedni veled, de még ne tettem túl magam a történteken. Igazad van néha még most is felelőtlen vagyok, de innentől kezdve Hibbantra kell koncentrálnom.

- Pihenj le, nehéz napod lehetett. - mondta.
- Az volt. - mondtam és elindultam haza.
Az alatt a kis idő alatt Klausszal is találkoztam.
- Na, hogy ment? - kérdezte.
- Sehogy. - válaszoltam.
- Elkéstetek? - kérdezte.
- Nem, de a menekülő éjfúriákat is elkapták, így összesen 10 éjfúria maradt a világon. - mondtam.
- De ne érezd magad úgy, mint aki elbukott, hisz megpróbáltál mindent. - mondta.
- Tudom, de ez is kevés volt. - mondtam.
- Hablaty, te se vagy képes mindenre. - mondta és a vállamra tette a kezét. - Te is csak egy ember vagy, még akkor is ha Odin leszármazottja vagy. De ember vagy akkor is.
- Tudom. - mondtam. - Menjünk haza.
- És Astrid? - kérdezte.
- Nem kerülgetheti örökre a bátyát. - mondtam. - És ideje, hogy végre otthon aludjon.
- Igaz. - adott nekem igazat.
A ház felé menet megint bele ütköztünk valakibe, valaki olyanba akinek nem örültem túlzottan.
- Nézzenek oda a kedvenc iker párosom van itt. - kezdte Astrid bátya.
- Mit akarsz Anin? - kérdezte Klaus ugyan olyan unottan, ahogy én is kinéztem.
- Beszélni a bátyáddal. - mondta felém bökve az állával.
- Mit láthatod itt vagyok. De lehetnél gyors, mert a mai napból elegünk van. - mondtam és a mögöttem megjelenő Fogatlanra néztem.

Ő is csak egy kicsit volt lestrapált és dühös, mint én.
- Utoljára mondom el, hogy hagyd ki a húgomat az öngyilkos akcióidból. - mondta.
Már megint itt tartunk.
- Én meg utoljára mondom el, hogy Astrid tud magára vigyázni és oda megy ahova akar. - mondtam. - De ezt inkább neki mond el, ne nekem. Nem hallgat senkire se.
- Ebben igaza van. - mondta Klaus.
Kikerültük és folytattuk az utunkat haza. Az alatt a két perc alatt már senki se botlottunk bele. Szerencsére. Bent anyával találkoztunk. Amikor meghallotta nyílni az ajtót felkapta a fejét. Látszott rajta, hogy megnyugodott, amikor meglátott engem Klaus mellett. Fogatlan pedig fentről cammogott lefele. De minek, mikor úgy is mindjárt megyünk fel. De az ő baja. Viszont anyának mondtam, hogy estére itt vagyunk. Kicsit lestrapálva és csüggedten, de itt vagyunk.
- Hablaty? - kérdezte.
- Jól vagyok. - mondtam. - Viszont lefekszek, mert fáradt vagyok.
Elindultam fel a szobámba, mert igaz. Fáradt vagyok és nem mellesleg a fejem is sajog egy ideje. Mégse volt annyira jó, hogy bevágtam a fejem valamibe, de ez van. Leültem az ágyamra, előre dőltem és a térdemre támaszkodtam, mire Fogatlan rögtön odajött hozzám.
- Semmi baj, pajti jól vagyok, csak megviselt ez a nap. - mondtam és megsimogattam. - Ennyit a kellemes ünnepekről és a boldog születésnapról. Viggo tudja mikor kell mindenbe bele kontárkodnia. És ez nem a legjobb pillanat volt.
Hátra dőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Fogatlan mellém tette a fejét és bánatosan nézett rám.
- Tudom, pajti. De megvédelek téged és azt a megmaradt kevés éjfúriát is. - simogattam meg a fejét. - Nem esik semmi bajod és nekik se. Legalábbis amíg élek. Ezt megígérem. Viggo el fog tűnni örökre, hogy ne ártson nekünk. Feküdj le és pihenj egy keveset. Holnap dolgunk lesz.
Elment a  helyére és lefeküdt, ahogy én is, bár vele ellentétben nekem órákig nem jött álom a szememre. A mai napon agyaltam, vagyis azon, hogy Thyrát, hogy szabadítjuk ki Viggotól. Nehéz menet lesz az is. Végül bealudtam és valamikor reggel ébredtem az emberek kiabálására. viszont végre kipihentem magam, még a történtek ellenére is. Fogatlan már nem volt bent, így felkeltem és lesétáltam, még a házban se volt senki. Kiléptem az ajtón és a műhely felé vettem az irányt, apa csak ott van. Remélem.
- Végre felkeltél. - hallottam meg Astrid hangját magam mögött.
- Fáradt voltam, de te mióta vársz rám? - kérdeztem, ahogy mellém ért.
- Nem olyan régóta. - válaszolta.
- Véletlenül nem tudod, hogy Fogatlan hol van? - kérdeztem.
- Apáddal ment be a műhelybe egy félórája legalább. - mondta.
- Kösz. - mondtam.
- Valami bajod van? - szólt utánam.
- Nem. Miért lenne? - kérdeztem.
- Kerülsz mostanában. - mondta.
- Dehogy kerüllek Astrid, csak apával is beszélnem kell és Fogatlannal is repülnöm kell egyet. - mondtam. - De téged sose kerülnélek. - nyomtam egy puszit az arcára és folytattam az utamat a műhelybe.

- Legkésőbb szerintem csak este találkozunk. - mondtam és bementem.
- Úgy látom végre valaki újra hajlandó szerszámot fogni és dolgozni. - szólalt meg Bélhangos.
- Meglátom mit tehetek. - mondtam. - Apa hátul van?
- A szárnyas barátoddal együtt. - morogta Bélhangos.
Hátra mentem és apát megtaláltam Fogatlannal. Ahogy meghallotta a lépteimet felém fordult és rám mosolygott, dorombolva.
- Kell valamiben segíteni? - kérdeztem.
- Hablaty. Nem, nem kell inkább pihenj még. - mondta.
- Nem jól vagyok, apa komolyan. - mondtam. - A legutóbbi is vagy egy hónapja történt azóta teljesen jól vagyok. Kell valamit a szigeten csinálni?
- Ha már megkérdezted a sárkányokkal van egy kis baj. A suliban vannak. - mondta. - Astrid próbálkozott már velük, de te biztosan többre mész. És Gusstavra is figyelni kellene. - mondta.
- Gustavra? Minek? - kérdeztem.
- Több gond volt vele, mint az ikrekkel csak ebben a hónapban. Talán hallgat rád. Amióta sárkányon lovagol utánad akart menni. - mondta.
- Meglátom mire jutok velük. - mondtam és elindultam ki. - Ha bármiben kell segíteni csak szólj, most már itt vagyok és itt is maradok. Egyenlőre.
- Rendben. - szólt utánam.
- Gyere, pajti. - szóltam Fogatlannak, aki rögtön utánam futott.
Ki fele menet Klausnak mentem neki.
- Most meg hova rohansz? - kérdezte.
- A suliba. - mondtam.
- Minek? - kérdezte.
- Sárkányt szelídíteni. - mondtam.
- Apa kért meg rá, hogy tört be a vad sárkányokat? - kérdezte.
- Igen, de ez legalább eltereli valamennyire a figyelmemet a tegnapról. - mondtam. - Tényleg te nem akarsz megint sárkánylovas lenni?
- A legutóbb is tudod mi volt. - mondta.
- De a legutóbb nem én tanítottalak. - mondtam.
- Persze még a kioktatásodat is hallgassam. - mondta. - Kösz, inkább kihagyom.
- Nem viszolyoghatsz örökre a sárkányoktól. - mondtam és kimentem.
- Talán később benézek a suliba. - szólt utánam.
Fogatlanra nézem, aki csak mosolygott az egészen. Még most is tudom mivel lehet igazán rávenni bármire is Klaust. Kiszámítható még most is. Viszont félek, hogy Gustav kikészít. Amit apától hallottam jobb ha távol tartom magam tőle. Se neki, se nekem nem hiányzik, hogy kiosszak ma valakit. Fogatlannal a suli felé vettük az irányt, ahol perceken belül le is szálltunk. Amikor bementünk a többiek is ott voltak és egy versenyre készültek.
- Bocs srácok, de a mai verseny lefújva. - mondtam.
- Mert? - néztek rám mind értetlenül.

- Apa megbízott azzal, hogy foglalkozzak a sárkányokkal és szükségem van a helyre. - mondtam.
- Élőben nézhetem, ahogy megesznek a sárkányok. - gondolkodott el Takonypóc. - Sokkal jobb, mint egy verseny.
- Hát nem, mert senki se lesz itt. Csak a sárkányok, Fogatlan és én. - mondtam. - Bármi elterelheti a sárkányok figyelmét.
- De miért csinálod ez? - kérdezte Kő.
- Főleg a tegnapi után? - kérdezte Fa. - Nem egy barlangban kellene siratnod az éjfúriákat.
Összehúzott szemekkel néztem az ikrekre.
- Ez nem vicces. - mondtam. - És így is minden tőlem telhetőt megtettem. Igor ezt már eltervezte. Nagyon jól tudta, hogy ott leszek. - mondtam. - Ezzel akart bizonyítani, hogy nem számítok semmit a terveiben.
- Menjünk. - szólalt meg Astrid. - Ha Hablaty nem akarja, hogy itt legyünk, akkor nem leszünk itt.
Mind elkezdtek kikullogni a suliból. Astrid maradt le és állt meg velem szemben.
- Vigyázz azokkal a sárkányokkal. - mondta. - Tényleg elég vadak.
- Fogatlannal is elbírtam, azok se lehetnek nehezebbek. - mondtam.
- Optimizmus az már is jó. - mondta és kiment.
Leeresztették a rácsot, majd elmentek. Csak elütik az időt valamivel, mint én, de ez legalább nekem való. Sárkányok, mint a régi szép időben. A kiképzés alatt, ami csak arra emlékeztet, hogy Hibbant régebben milyen volt és, hogy most milyen.
- Sok minden változott pajti, mióta itthon voltunk. - mondtam Fogatlannak és a ketrecek felé sétáltam.
Mindegyikben volt egy sárkány. Két sikló, egy rémség és két gronkel. Egyszerű lesz, vagyis remélem. Őket könnyebb megszelídíteni, mint egy fürge fullánkot vagy egy szárnyváltót. A rémség ketrecéhez mentem és kinyitottam azt. Szinte kirobbant a ketrec ajtaja és kiugrott onnan a lángoló rémség. Hogy én ugyan azt a jelenetet hányszor képzeltem el, mint az utolsó próbám, hogy ezzel bekerülők a faluba, de most fontosabb tagja vagyok.

Semmi se volt nálam, de késztetést éreztem arra, hogy mindent dobjak el, ami fegyverre hasonlít. Fogatlan, ő lefeküdt a bejárathoz, hisz tudja csak végső esetben avatkozhat közbe. A rémség lassan kitombolta magát és engem is észre vett. Közelíteni kezdett felém, mire Fogatlan felült és figyelt, hogy mi lesz. De én nem voltam ideges a sárkány miatt. Hátrálni kezdtem, de nem féltem tőle. Kinyújtottam a kezemet és nyugtatni próbáltam.

- Semmi baj, semmi baj. - mondtam. - Nem akarlak bántani. - erre a kezemet kezdte el méregetni, majd lassan hagyta, hogy az orrára tegyem a kezemet. 

Szeretem igazából ezt csinálni. Az, hogy egy sárkányt megszelídíthetek nyugalommal tölt el és felpezsdít. Hisz tudom, hogy ezzel egy újabb szövetségest szereztem és bennem is segítőkezet találnak a sárkányok. Fogatlan visszafeküdt, de továbbra is figyelte a rémséget. Bár megértem őt, nem akarja, hogy bajom legyen, de őt is sikerült megszelídítenem, pedig az éjfúriákról semmit se tudtam és megbíztam benne. Tudtam, hogy nem fog bántani. Gondolom egy belső hang súgta. Azon kívül, hogy ő volt velem amikor magányra vágytam a sziget túl oldalán lévő barlangomban. Jó tudni, hogy Fogatlan akkor is ott volt nekem, mikor még nem i tudtam. Szóval mondhatjuk úgy, hogy a mi barátságunk az első találkozásunk előtt is volt már, csak nem tudtam róla. De ez a barátság a legjobb, ami valaha találtam. Óvatosan elindultam a rémség mellett megnézni, hogy nincs-e valami baja, de nem láttam rajta semmit. Gondolom nem rég került a szigetre és fosztogatott. Apa erre bezárta anya kérlelése ellenére is, de most megint szabad lehet. És valamivel barátságosabb is. Kampónak lehet egy barátja Takonypócon kívül. Néhány órával később már a többi sárkány is elhagyta a sulit. Fogatlan segítségére nem is volt szükségem. Már a ketrecet engedtem fel, ahogy korábban is volt, amikor Gustav is megjelent.

- Az oktatásra készen állok. - mondta.

- Nem, nem állsz készen. - mondtam és elmentem mellette.

- Honnan veszed te azt? - kérdezte. - Készen állok arra, hogy sárkánylovas legyek. 

- Nem állsz készen rá, Gustav. - mondtam.

- De. - mondta.

Én is ilyen voltam mikor apával veszekedtem?

- Ahhoz, hogy sárkánylovas legyél tapasztalótok kellenek neked is és a sárkányodnak is, külön-külön és együtt is. - mondtam.

- Meg van. - mondta.

Nem mondtam semmit csak kimentem a suliból. Ha Klaus eddig nem jött, akkor már nem is fog. Így nekem se kell itt lennem napestig.

- Miért nem tanítasz? - szólt utánam.

- Majd legközelebb, van még egy kis dolgom. - mondtam.

- Csak nem félsz attól, Hablaty, hogy jobb leszek nálad? - kérdezte.

- Hogy te? - kérdeztem vissza, ahogy felé fordultam.

- Igen. - mondta. - Hisz már is jobb vagyok. Én nem hagytam itt a szigetet.

- Az Fogatlan miatt volt és magam miatt is. Nem tartozok ide. - mondtam.

- Ez nem válasz semmire. - mondta Gustav.

- Honnan tudhatnád te ez. - mondtam.

- Veled ellentétben én nem vagyok felelőtlen. - mondta.

Na nálam itt tört el valami. Visszafordulta Gustavhoz és lehajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Te csak ne mond meg nekem mi a felelőtlenség. Mert az amit te csinálsz az. Úgy repkedsz a sárkányoddal, mintha minden a tied lenne, de ott fent nem te számítasz a legjobban, hanem a sárkányod. És épp ezért nem állsz még készen arra, hogy sárkánylovas legyél. Amíg nem a sárkányod az első nem is leszel az. - mondtam. 

- Te se ezt tartod szem előtt. - mondta.

- De nagyon is. Fogatlan az első. Amióta csak ismerem sose gondoltam magamra, csak is rá. - mondtam.

- És a többiek és az életveszélyes küldetések...

- Maguktól vállalkoztak azokra. Nem kértem, hogy jöjjenek velem. - mondtam. - Ha ilyen maradsz könnyű préda leszel a vadászoknak. - mondtam.

- Nem tudsz te semmit. - mondta és elment a sárkányával.

Egy percig csak néztem utána. De mit tegyek a gyenge pontom az ha valaki felelőtlenek nevez.

- Hablaty? - hallottam meg Astrid hangját.

- Mennyit hallottál? - kérdeztem.

- Az egészet. - mondta.

- És...

- Talán sikerült valami értelmet a fejébe verned. - mondta. - Hidd el mi is sok mindennel próbálkoztunk már. Lehet, hogy neked ezzel sikerült.

- Lehet, hogy túl messzire mentem. - mondtam. 

- Mindenkinek kell a kritika. - tette a vállamra a kezét.

- Igazad van. - mondtam.

- Apád keres. - mondta végül.

- Akkor jobb ha megyek. - mondtam. - Fogatlan.

- A Nagyteremben van. - mondta.

- Kösz. - mosolyogtam rá.

Fogatlannal pillanatok alatt a Nagyteremnél voltunk és apa is akkor ment be, bár nem látott meg. Most mehetek utána. Bent hamar rá találtam.

- Hablaty hát itt vagy. - mondta. 

- Astrid szólt, hogy kerestél. - mondtam.

- Igen, ez igaz. - mondta.
- És miről lenne szó? - kérdeztem.
- Klausról. - mondta.
- Ha azt akarod, hogy segítsek neki a sárkányokkal már előtted járok. - mondtam.- Ma is hívtam, hogy jöjjön a sulihoz, de nem jött.
- Én osztottam neki a munkát, csak azért. - mondta.
- Akkor holnap segítek neki. - mondtam. - Mond apa nem tudod, hogy a Sikoltó halált merre látták utoljára?
- Nem, de miért akarod te tudni? - kérdezte.
- A pikkelye jó páncél lenne a sárkánygumós nyilak ellen. - mondtam.
- Ez esetben Küblit és Pozdoriát kérdezd meg. - mondta. - A Pokolszirt kapu fele halásznak.
- Valahogy másképp kellene már hívni. - szóltam vissza a vállam felett.
Kiléptem a Nagyterem ajtaján és elindultam az erdő felé, vagyis a medencéhez. Alig ültem le Fogatlan mellé a medencében mikor egy ismeretlen rettenetes rém szállt rá a vállamra

Levettem a rém lábáról a levelet és olvasni kezdtem.

" Hablaty Haddock részére,

Cserét ajánlok. A lányt és a sárkányt a népem tulajdonáért cserébe. Dönts hamar, mert az én türelmem is véges. Helyszínt te választasz.

Kegyetlen Viggo"

- Te bedőlsz neki, pajti? - mutattam fel Fogatlannak a levelet.

A fejét rázta, amikor ránéztem. Én se nagyon hittem el, de Viggo nem olyan ostoba, mint Dagur. Nem lesz könnyű átverni, de lehet, hogy sikerül. És van is egy ötletem, hogy ezt miként fogom elérni. Nem Viggo a játékmester. És ebbe a játékba amúgy is ketten kellenek. Összetekertem a levelet és felültem Fogatlanra.

- Ha ennyire akarja a Szemet meg is kapja. - mondtam egy gonosz mosollyal az arcomon, mire Fogatlan értetlenül nézet rám. - Igazából nem kapja meg. Nem adom oda neki, soha. Elkészítem a pontos mását és azt kapja meg.

A műhely előtt szálltunk le Fogatlannal, ahol Klausszal találkoztunk. Rögtön kiszúrta a levelet a kezemben. 

- Az meg mi? - kérdezte.

- Olvasd el. - adtam a kezébe.

Hamar átfutotta a levelet.

- Mi van nálad ami az öve? - kérdezte végül.

- Majd megmutatom. - mondtam.

- Értékes? - kérdezte.

- Nagyon is. - válaszoltam.

- És te oda akarod adni neki? - kérdezte.

- Nem, elkészítem a pontos mását. - mondtam. - És te segíteni fogsz benne. Viszont senkinek se mondhatod el.

- Értettem, főnök. - mondta. - Amúgy kerülöd ma Astridot?

- Nem, miért hiszi mindenki ez? - kérdeztem.

- Alig láttak vele. - válaszolta.

- A félnapomat a suliban töltöttem a sárkányokkal. - mondtam. - Azért nem olyan egyszerű megszelídíteni őket se. És amúgy is, ma elég későn keltem fel, magamhoz képest.

- Ezt Astridnak mond. - mondta. - Azt hiszi a bátya miatt kerülöd.

- Ha kétszer akkora lenne a bátya, akkor se kerülném Astridot. - mondtam. - Viszont vacsoráig megmutatom neked mit kell, majd csinálnunk a következő napokba. És utána sárkánylovast faragunk belőled.

- Apa kért meg rá? - kérdezte.

- Betalált vele nálam is, de megelőztem. - mondtam. - Mégis csak a legjobbtól kell tanulnod.

- Ne szállj el magadtól. - mondta.

- Mintha Astridot hallanám. - mondtam. - Gyere, vagyis menj be, mindjárt jövök.

- A kuckódba? - kérdezte.

- Igen. Egy perc és jövök. - mondtam és haza rohantam a Szemért.

Pár perccel később már vissza is mentem a műhelybe, hátra a kuckómba.

- Ezek már régóta fent vannak a falon? - mutatott fel a falra Klaus.

- Körülbelül, amióta Fogatlannak elkezdtem a műfarkát készíteni először. De az már régen volt. 3 éve biztosan ott vannak. - mondtam. - Azóta is csak most jöttél be ide?

- Igen. - mondta.

- Na most figyel. - mondtam. - Pajti.

- Mégis mit kell... Hű. - mondta

- És igen ehhez hasonló dolgot kell csinálnunk. - mondtam.

- Te vagy az ezermester. - mondta.

- De te segíteni fogsz. - mondtam.

- Mikor állunk neki? - kérdezte.

- Holnap. - válaszoltam. - Úgy, hogy vacsora és utána alvás.

- Ne hidd el magadról, hogy tényleg főnök vagy. - mondta.

- Öhm... vacsora idő van. - mondtam a tarkómat vakarva.

- Ne kerüld Astridot. - szólt vissza a válla felett.

- Nem kerülöm. - mentem utána, de előtte leraktam az asztalra a Szemet.

Behúztam a függönyt és felmentem enni. Senki se tudja, hogy ott van hátul, szóval nem lesz baja. Holnap kezdődhet a munka. De Viggo legalább egy kicsit megjárja. Sose kezdjen ki egy Haddockkal se, főleg ha az még Odin örököse, és nem mellesleg okosabb is. Csak legyen meggyőző az egész szitu. 

Hablaty új élete 95. fejezet

A többiek jóval lemaradtak tőlünk. Fogatlan minél előbb oda akart érni, de próbálta visszafogni, hogy a srácok ne tévedjenek el. Ha egyedül mennénk, akkor biztosan nem úsznánk meg Igor ellen ezt az ütközetet. Egyszer találkoztam vele, de abba is majdnem belehaltam, csapatban erősebbek vagyunk, de azt nem tudom, hogy ők mennyien lesznek. Azt remélem, hogy nem lesznek sokan. De ebben se nagyon bízok. Végül sikerült Fogatlant annyira visszafognom, hogy a többiek utolértek minket.
- És ha odaérünk mi a terv? - kérdezte Takonypóc.
- Megpróbáljuk a lehető legtöbb éjfúriát megmenteni. - mondtam.
- De Bork feljegyzései azt írják, hogy más sárkányokkal ellenségesek. - szólalt meg Halvér.
- Nem ellenségesek. A természetes ösztöneiket követik, miszerint próbálják irányítani a sárkányokat, hisz az eredeti Alfa faj. - mondtam. - De Fogatlan itt van és rá hallgatniuk kell, mert ő az alfa és egy sárkány se szegülhet az alfa akaratával.
Erre Fogatlan felkapta a fejét és összehúzta a szemeit.

- Jó, egy sárkányt kivéve. - javítottam ki magam.
- Ezt lefordítanád. - kérdte Fafej.
- Majd máskor. - mondtam. - Most fontosabb dolgunk is van.
- Tegyük fel, hogy ez az Igor ott van már, akkor is tartjuk magunkat a tervhez? - kérdezte Astrid.
- Az éjfúriák a legfontosabbak. Nem pusztulhat így ki a faj. - mondtam.
- Tehát lényegében ugyan az a terv bármilyen esetben. - mondta Astrid.
- Egyértelműen. - mondtam. - És remélem sikerrel járunk. - motyogtam magam elé.
Lassan közeledtünk a szigethez, ami bennem egy egyre növekvő feszültséget váltott ki. Nem akarok arra gondolni, hogy talán már elkéstünk, de hisz ez is egy opció, de erre még gondolni is rossz. Igor nem pusztíthatja el az éjfúriákat. Akkor nem csak Thyra bukna el, hanem én is. De én nem akarok kudarcot vallani, nem akarok a régi Hablaty lenni. Mert az leszek, ha elbukok.
Az út csendben telt, vagyis az én részemről. Próbáltam felkészülni arra ami következni fog. Villámon és Fogatlanon kívül és persze azon a másik két éjfúrián kívül most látok úgy teljességében, a saját élő helyén, ami el fog pusztulni, de akkor is az a fontos, hogy éjfúriákat látok. Talán egy 20 perccel később már a szigetnél voltunk. Nem volt ott senki csak az éjfúriák, szerencsére. Bár nem tudom eldönteni, hogy a többieket vagy Fogatlant nem fogadták jól. Hátra néztem a többikre és már tudtam is miért lettek az éjfúriák olyanok, amilyenek. Igor hajói közeledtek a szigethez.

Szinte csak percekkel előztük meg őket. Leszálltam Fogatlanról, ahogy a többiek is a sárkányaikról. Viszont egy pillanat alatt minden éjfúria szeme Fogatlanra villant, aki a múltkorival ellenben most kihúzta magát. Állta a többi éjfúria gyilkos tekintetét. Főleg mikor azok a gyilkos szemek rám ugrottak, a régi énem az tuti összetojta volna magát, de nem csak kérdőn néztem a sárkányokra. Ellenben Fogatlan. Nála beindult a védő ösztöne, miszerint bármitől megvéd. Sőt szerintem lassan már alfa üzemmódba is átfog csapni. Amivel igyekezhetne, hisz a hajók közelednek.
- Fogatlan. - mondtam, de ő nem nézett rám, így is tudja mit kell tennie. Én viszont a többiekhez fordultam. - A hajókat kellene feltartozótani, de a nyilakkal vigyázattok. Sárkánygumóba van bele mártva. A sárkányok megzavarodnak tőle. - mondtam.
- Kitalálom így találkoztál te is velük. - szólalt meg Takonypóc.
- Mesékre később is lesz idő. - mondtam. - Figyeljetek oda!
Bólintottak, majd felültek a sárkányokra, mi meg ott maradtunk Fogatlannal. Fogatlan épp egy másik éjfúriával szemezett, aki nem nagyon akart vele megbarátkozni, gondolom ő a vezérük. És mi lett Fogatlan anyával?
- Pajti. - szóltam Fogatlanra.
Leült, de továbbra is barátságtalanul morgott a másikra. Ez annyit tesz nála, ha csak baja esik véged. Ha sikerül megszelídítenem a vezérüket, akkor csak követik egy másik szigetre, oda ahol békében lesznek. Messze az ellenségeiktől. Közelebb léptem a másik sárkányhoz, mire az morogni kezdett.
- Jól van, semmi baj. - mondtam. - Akkor maradok itt. - emeltem fel a kezem, majd kinyújtottam felé.

Elfordítottam a fejem és vártam a csodára, de semmi se történt. Felnéztem, de a sárkány nem volt ott, ahogy a többség se. De miért is csodálkozok menekülnek, hisz a főhajó már a parton van és az emberek le is szálltak róla. Igorral az élen. Fogatlan elé álltam, hogy megvédjem tőle.

- Hablaty, milyen rég láttalak. Ahogyan a sárkány barátodat is. Ugye jól vagy? - kérdezte.
Esküszöm, mintha egy ember méretű patkányt látnék magam előtt, aki mindenféle ékszerrel van tele aggatva.
- Egészen eddig jól voltam. - mondtam.
- Badar dolog volt a barátaidat a hajóim ellen küldeni. Viggo nyilaival szembe nincs esélyük a sárkányoknak, de azok nem is annyira értékesek, mint a te sárkányod. - mondta.
- Hogy mi? - kérdeztem.
- Hallottam a pletykákat, hogy a te sárkányod az alfa. - mondta.
- Honnan? - tört ki a kérdés belőlem.
- Van egy közös ismerősünk, akit nagyon jó ismersz. - mondta.
- Drago? - kérdeztem.
- Okos fiú. - mondta és közeledett felénk. - Kár, hogy a másikotok olyan ostoba és nem a feladatát követi, hanem a szívét. De te gondolom okosabb vagy nála.
Fogatlan morgása erőteljesebb lett, majd elnémult. Hátra néztem, de Fogatlan sehol se volt. Remélem valami terve van és azért hagyott itt.
- Keressétek meg a sárkány. - adta ki a parancsot. - A fiúval pedig végezetek.
Hátráltam, de tök mindegy hattal nem bírok el. Már túl közel voltak, amikor Fogatlan beugrott elém, ami miatt eltaknyoltam, de Fogatlan a katonától védett. És ragyogott.

Eget rengető üvöltést hallatott. Ez körülbelül annyit tesz ki, hogy még egy lépés és nektek annyi. Sose szereti ha bajom van. Az emberek eltűntek, csak Igor maradt ott és Fogatlan vele nézett farkasszemet. A nyakán az ér kidülledt a félelemtől. Nem akarom tudni, hogy Fogatlan miért lett ilyen, de ha megöli nem tudom, hogy jobb lesz nekünk. De talán az lenne a legjobb. Fogatlan olyan lendülettel ugrott el tőlem, hogy lökött rajtam egyet, aminek az lett a vége, hogy valamibe bevágtam a fejem és elvesztettem az eszméletemet.
Mikor felébredtem Fogatlan és Astrid hajolt fölém. Nem tudom melyikük könnyebbült meg jobban, hogy felébredtem, de ha tippelnem kellene akkor Fogatlant mondanám. Egy mivel részben szegény miatt vesztettem el az eszméletem, de mondjuk azért, mert engem akart megvédeni. Feltápászkodtam a földről és a többiekre néztem.
- Igor hova lett? És a hajók? - kérdeztem.
- Elmenekültem, mikor Fogatlan elkezdett ragyogni. - mondta Takonypóc.
- De? - kérdeztem.
- Van valami aminek nem fogsz örülni. - mondta Halvér.
- És mi az? - tettem fel a kérdést.
- Igor két irányból támad, így az arra menekvő éjfúriák nem tudtak elmenekülni. - mondta Astrid. - Kevesen maradtak.
- Mennyien? - kérdeztem
- Fogatlant és Villámot leszámítva hat. - mondta Halvér. - És egy tojás.
- El kell vinnem őket innen. - mondtam és indultam Fogatlanhoz.
- Hablaty. - kapta el a kezem Astrid. - Már rég elmentek innen. Gondolom Fogatlan küldte el őket. Már messze járnak innen.
- De utánuk kell menn..
- Figyelj szerintem jobb nekik, hogy senki se tudja hol vannak. Legalább egy ilyen nem fordulhat elő még egyszer. - mondta Astrid.
- De tennem kell valamit. - mondtam és Fogatlanhoz mentem, felültem rá és már mentünk is.
Hallottam, ahogy a srácok utánam kiabálnak, de nem álltam meg. A felhők közé menekültem, ahol Sárkányszirt felé vettem az utam. Az út részében gondolkodtam. Elbuktam. Nem tudtam az éjfúriákat megmenteni. Elbuktam. Nem tettem meg azt amit elvártak tőlem. Nem vagyok méltó arra, hogy Odin örököse legyek, hisz még mindig ugyan az a két ballábas, ügyetlen és felelőtlen Hablaty vagyok. Nem vagyok jó semmire se, hisz ennyit se tudtam megtenni. Mérgemben felordítottam és hátra dőltem Fogatlan nyergében.

- Nem vagyok jó semmire. - mondtam Fogatlannak. - Még azt se tudom teljesíteni amivel apám megbíz, hogy tudnám a világot kibékíteni a sárkányokkal. És Hibbantot, hogy tudnám vezetni, ha az ikrekkel se bírok el. Nem való ez nekem. Elbuktam Fogatlan. - simogattam meg az oldalát. - Nem tettem meg... nem tudtam megtenni amit elvártak tőlem. Nem vagyok méltó Odin örökösének.
Fogatlan morgott, ami bennem olyasmi érzés keltett, mintha azt mondaná, hogy nincs igazam. De most nem érzem úgy, hogy érdemes lennék bármire is. Lassan elértük Sárkányszirtet, ahol már a magasból látszott, hogy az emberek a falu újjá építésén dolgoznak. Viggo csak még jobban kihúzta nálam a gyufát. Leszálltam a faluban vagyis ami maradt belőle és Haroldot kezdtem el keresni. Aki mindennek a sűrűjében volt.
- Segítsek valamiben? - tettem a vállára a kezem.
- Megkereshetnéd Thyrát. - mondta.
- Tudom, de már tervben van. - mondtam. - De most komolyan? Segítsek?
- Nem kell, megoldjuk. Jobb ha haza mész. - mondta.
- Harold, megígérem, hogy a húgodat visszahozom és Viggo megfizet ezért. - mondtam komolyan.
- Azt megköszönném. - mondta.
- Nem csak az az egyetlen dolog amit tett. - mondtam.
- Miért mit tett? - kérdezte.
- Igornak kiadta az éjfúriákat és most összességében van 10 éjfúria egy szigetnyiből. - mondtam.
- Nem buktál el Hablaty. - mondta és a vállamra tette ő is a kezét.
Honnan tudta, hogy erre gondolok még most is.
- Thyra is követett el hibákat, de nem adta fel és neked se kellene. Ha már azt a megmaradt 10 éjfúriát megtudod védeni a végleges kipusztulástól megnyerted a harcodat. - mondta.
- Ebbe eddig bele se gondoltam. - mondtam. - Kösz.
- Ez a legkevesebb azok után amiket tettél értünk. - mondta. - De mi se támaszkodhatunk rád örökre, hisz egy nap te is olyan elfoglalt leszel, mint én. És ha most megbocsájtasz mennem kell.
- Ahogy nekem is. - mondtam, majd visszamentem Fogatlanhoz.
Akit egy kis srác simogatott.
- Bocs kis haver, de nekünk menünk kell. De nem sokára visszajövünk. Remélhetőleg. - mondtam.
- Minden jót, Hablaty. - mondta és elfutott haza.
Igazából jól esett az amit Harold mondott. Valamit megváltoztatott bennem, de nem tudom mit.
- Menjünk haza mi is pajti. - mondtam és megsimogattam. - Astrid biztos aggódik már miattam.
Fogatlan felröppent és elindultunk Hibbant felé. Pár óra alatt visszaértünk a szigetre, vagyis este fele.

Vágytam haza,d e valahogy nem is. Nem érzem, hogy most nekem itt van a helyem, de itt kell lennem. Apa miatt és a feladataim miatt. Itt az ideje, hogy most már Hibbantra figyeljek leginkább. Ha nem tudom hol vannak az éjfúriák biztonságban vannak. Ha szükségük van rám megkeresnek. A Nagyterem előtt szálltunk le Fogatlannal, majd bementünk remélhetőleg észrevétlenül és a srácok asztalához mentem.
- Már kezdtünk aggódni, hogy újabb 3 évre eltűnsz. - szólalt meg Takonypóc.
- Csak kíváncsi voltam valamire. - mondtam és leültem Astrid mellé. - Nem lenne jó ötlet megint elmenni.
- Miért? - kérdezte Takonypóc.
- Feladataim vannak most már. - mondtam.
Astrid kérdőn nézett rám. Még ő se tudja miről beszélek, de nem is baj. Rá ér még, hogy tudják miről van szó. A lényeg, hogy én tudom és apa.
- Viszont lesz még egy dolog amiben segítenetek kell. - mondtam.
- Miben? - kérdezte Fafej.
- Thyrát ki kell szabadítani. - mondtam.
- Reggel indulhatunk is. - mondta Takonypóc, ahogy felállt.
- Nem, ez nem olyan egyszerű. Előbb Viggo táborhelyét kell megtalálnunk és csak utána, ami időbe fog tartani.
- Nem cseng ismerősen a neve. - mondta Hal.
- A népe tulajdona volt a Sárkány Szem. - mondtam. - És vissza akarja kapni, de nem fogja megkaparintani, amíg élek.
- Ne szóld el magad. - mondta Takonypóc.
- A jövőben nem tervezek ezen kívül semmi öngyilkos akciót. - mondtam. - Viszont a nyilakkal vigyázni kell. Páncél kell a sárkányoknak. Nem tudjátok merre van a Sikoltó halál?
- Te megőrültél. - mondta Astrid.
- Az már egyszer biztos. - mondta Takonypóc.
- Egyáltalán honnan tudsz róla? - kérdezte Hal.
- Mielőtt haza keveredtem végig Hibbant közelében voltam hallottam ezt-azt. - mondtam.
- Viszont nem, nem tudjuk merre van a Sikoltó halál és addig jó nekünk. - mondta Takony.
- De miért is fontos ez neked? - kérdezte Hal.
- A pikkelyén nem hatol át Viggo nyila. Épp úgy, mint a gronkelek bőrén se. - mondtam. - De majd elő kerül. Én viszont megyek.
- De ne is ettél semmit. - mondta Astrid.
- A mai nap után szerinted képes lennék enni? - kérdeztem hátra fordulva.
- Nem. - mondta.
- Pontosan. - mondtam és tovább mentem. - Holnap találkozunk.
- De miért? - kérdezte Fafej, ahogy hallottam.
Hallottam még a többiek felnyögését, de utána már csak az emberek morgását hallottam. Lefele menet összeütköztem valakivel. És az a valaki az ütközéstől eltaknyolt.

Ott vagyunk a topban még most is

Hát gyerekek Facebookoztam egy kicsit és erre találtam az előbb

http://www.mafab.hu/article/toplista-a-legjobb-sarkanyos-filmek-18

Azért még mindig ott vagyunk az topban és nem is a vonal alatt, hanem az első helyen.

Na erre nekem a reakcióm nagy volt alig egy perce. 

Valami ilyesmi 

meg ilyen

a macska meg így nézett rám

Na, de mit tegyek ha ez még most is olyan jó hír 1. helyen még most is a sárkányos filmek közül. Ezt nektek fikázok. Bocs, hogy nem rész, de ezt muszáj voltam megosztani veletek :D

Viszont este fele már lesz is rész :D

Dagur tetoválása

Nos kerestem a következő részhez a képeket és ezt találtam.

Nos igen ez Dagur tetoválása, amit valahogy az alatt a 3 év alatt, amit a börtönben töltött vagy még az előtt varratta magára, de hogy azt nem tudom, de sikerült.

Szóval ez a tetkó igazából neveket sorol fel, vagyis, hogy Dagur kiket akar megölni és ki az az egyetlen aki sikerült.

Az első ami át van húzva azt sehogy se tudom kiolvasni, szóval arról fogalmam sincs ki.

A második és a harmadik Hablaty és Éjfúria, az az Fogatlan. Ezt értjük is miért. Hisz ha nincsenek ők ketten, akkor Dagur nem került volna börtönbe.

A harmadik Alvin, aki szintén érthető okok miatt került fel arra a listára. Alvin tartotta fogva.

A negyedik helyen Astrid áll. De miért? Mi tett Astrid, hogy Dagur meg akarja ölni? (valaki világosítson fel pls.)

Az ötödik helyet Halvér foglalja el. Ezt végképp nem értem.

És az utolsó helyen az áll, hogy Sister, az az húgom, aki nem más, mint Hanga. Aki meg akarta ölni, szóval ez is érthető.

Itt a kép, hogy megnézzétek.

Nos azt hiszem én ezzel végeztem is.

A rész talán holnapra kész lesz, de nem ígérek semmit.

Ha kész lesz, akkor úgy is kirakom rögtön.