Hablaty új élete 97. fejezet

Fent a srácokhoz ültünk le enni. Akik valamin nagyon szórakoztak.
- Merre voltatok? - kérdezte Astrid.
- A műhelyben. - válaszoltam.
- Apának kellett segítenünk. - folytatta Klaus.
- Ha még most is nagyon megakarod tudni hol van a Sikoltó halál akkor Kübliéket kell kérdezned. - mondta Astrid.
- Tudom, apa már mondta. - válaszoltam.
- Minek neked a Sikoltó halál? - kérdezte Klaus.
- A pikkelyén nem hatol át Viggo nyílvesszője. - mondták a többiek.
- Ja. - mondtam.
Bár Klaus tudja, hogy a tervem megváltozott. De az utolsó pillanatig nem szólok a többieknek. Nem akarom, hogy valaki tudja mit tervezek. Persze Astridnak elmondhatnám, de ő folyton azt mondaná ne erőltessem meg magamat, de akkor is ezt fogja mondani amikor az egész falu rám számíthat csak. Fogatlanra pillantottam, aki az asztal végére hajtotta a fejét és minket nézett.
- Mi baja? - kérdezte Takonypóc.
- A faja majdnem kipusztult. - mondtam.
- Tényleg, bocs. - mondta.
Ezt a napot is megéltem, Takonypóc képes volt annyit mondani nekem, hogy bocs. Haladunk.
- És mi van a sárkányokkal az suliban? - kérdezte Fafej.
- Mi lenne velük? - mondtam. - Vagy messze járnak már innen vagy valahol a szigeten vannak még.
- Te elengedted őket? - kérdezte Fa.
- Igen. - mondtam.
- De miért? - kérdezte Kő.
Az orrnyergemet kezdtem el masszírozni, hogy megnyugodjak.

Ezeket még most is nehéz elviselni, de hozzá kell szoknom, újra. Ami úgy érzem egy kicsit nehéz lesz, de kibírom. Sok mindet kibírtam már akkor az ikreket is ki fogom tudni bírni. Remélem.
- És kitalál már valamit arra, hogy kiszabadíts Thyrát? - kérdezte Astrid.
- Semmit. - válaszoltam.
- De majd kitalálsz valamit. - mondta.
- Persze. - mondtam.
- És holnap eljössz velünk a Sárkányszigetre? - kérdezte Takonypóc.
- Nem. - válaszoltam. - Apa arra kért, hogy segítsek ennek a féleszűnek végre összebarátkozni a sárkányokkal.
- Ugye tudod, hogy hallak? - kérdezte Klaus.
- Persze. - mondtam. - De persze attól még menjetek el.
- Oké. - mondta Takonypóc.
Astrid rám nézett.
- Menj te is. Úgy kerülöd még a bátyádat egy ideig szóval ez nagyon is jó, hogy kerüld. - mondtam.
- Tudom. - mondta.
A vacsora csendben telt, míg apa be nem lépett Tatiaval az oldalán. Előbb a kör asztalhoz indult.
- Tényleg valaki tudja miért pátyolgatja Pléhpofa az új lányt, aki a szigetre érkezett? - kérdezte Takonypóc.
- Mert a szigeten marad. - mondtuk egyszerre Klausszal.
- És ezt honnan veszitek? - kérdezte Fa.
- Onnan, hogy a törzsfő fiai vagyunk. - mondtam.
- És az ilyenekről tudnunk kell. Főleg neki, ha apa után ő lesz a főnök. - mondta Klaus.
Csak bólogatni tudtam. Nem akarom, hogy tudják apa mit tervez. Talán ha két évem van és át kell vennem apa helyét. Mi a... Na ne miért is gondoltam ebbe bele.Elég lesz mikor tényleg itt lesz az ideje.
- Még egy ember, akit sárkánylovassá nevelhetsz. - mondta Takonypóc.
- Talán. - vontam vállat. - Nem mindenki akar sárkánylovas lenni.
- ÉS tudsz valamit mondani erről a Viigoról? - kérdezte Halvér.
- Kegyetlen, mint ahogy a nevében is benne van. És a Sárkány Szem a népe tulajdona volt, míg el nem hoztam a Kaszásról. Most viszont vissza akarja kapni. De sose fogja. Más részről a sárkányvadászást, csak üzleti céloknak hívja. Azért vadászik a sárkányokra, hogy utána eladja őket élve vagy holtan. A Fekete piacon minden sárkánynak meg van a maga ára. Főként az éjfúriának. - mondtam, mire Fogatlan odajött hozzám. - Ne félj te sose kerülsz oda, pajti.
- Aszt hiszem én nem akarok vele találkozni. - mondta Halvér.
- Ez nem olyan amit ellehet kerülni. - mondtam. - Lehet, hogy most csak a Szigetvilágon kívül vadászik, de utána ide is elfog jutni. De ez meg kell akadályozni, valahogy. Bár erre még van némi idő.
- Nem kell mindent egyedül csinálnod. - mondta Takonypóc.
- Még most is túlságosan hozzá vagyok szokva, hogy mindent egyedül kell megoldanom. - mondtam.
- 3 év hosszú idő egyedül. - mondta Klaus.
- Igen, az. - értettem egyet vele. - De én most megyek. Klaus?
- Majd megyek utánad. - mondta.
- Jó. - mondtam és elindultam Fogatlannal a nyomomban.
Lefele menet megint Aninba botlottam. Ezek az esték nem tetszenek. Mindig belém kell kötnie. De mondja már meg nekem valaki, hogy az mégis mire jó neki? Próbáltam elmenni mellette, mint aki nem is látja, de neki ez nem felel meg.
- Hablaty. - mondta.
- Mit akarsz? - kérdeztem.
- Hallottam mi történt az éjfúriákkal, biztos rossz lehet neked és a sárkányodnak is. - mondta és bement.
Elég érdekesen nézhettem utána, bár nem értettem ezt az egészet. De Fogatlan is hasonló véleménnyel lehetett, mert a morgása mindent elárul.

- Menjünk, pajti. - mondtam. - Mielőtt történik még valami, amit nem tudunk elhinni.
- Hablaty. - szólt utánam Astrid.
- Igen? - kérdeztem.
- Ugye nem kötött beléd? - kérdezte, ahogy elindult felén.
- Kivételesen nem. - mondta. - Most inkább sajnál. Ami rosszabb.
- Mert? - kérdezte.
- Inkább piszkáljon, minthogy sajnáljon. Azt, hogy valaki sajnál nem viselem el. - mondtam.
- Egy hülye vagy. - mondta.
- Tudom, de ez van. - mondtam.
- Szerintem meg fáradt vagy. - mondta. - Elég sok volt neked a sárkányokkal való munka.
- Lehet. - mondtam. - Akkor jobb is ha megyek.
- Menj. - mondta.
Némán követtem Fogatlant a házig. Ahol ő az ablakán ment be, én meg az ajtóhoz sétáltam. Anya fogadott bent.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Voltam már jobban is. - mondtam. - Még a lábam elvesztése se viselt meg ennyire, mint ez. Olyan érzésem van, mintha elbuktam volna, pedig tudom, hogy mindent megtettem, de Igor már évek óta erre készült. Így semmit se tudtam tenni.
- De megpróbáltad, Hablaty. Te se lehetsz mindenre képes. - mondta anya.
- Tudom. - mondtam. - Most viszont azon kell agyalnom, hogy szabadítsam ki Thyrát Viggotól.
- Kitalálsz erre is valamit. - mondta. - De most pihenj le.
- Már megyek is. - mondtam és elindultam fel.
Fogatlanra néztem, aki már aludt is. Bedőltem én is az ágyamba és el is aludtam rögtön. Reggel ajtó csukódásra ébredtem. Vagyis nem is volt annyira reggel inkább hajnal. És igen a jó öreg hajnalok hajnalán kelő Hablaty visszatért az élők közé. Egy darabig még feküdtem az ágyba, majd mikor Klaus szobája felől is mozgást hallottam úgy döntöttem ideje kelni. Klaus épp az ajtóhoz indult mikor meglátott.
- Azt hittem már bent vagy a műhelyben. - mondta.
- Mint láthatod én is csak most keltem. - mondtam.
- Akkor mehetünk reggelizni? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
Fogatlan már kint várt ránk és amint meglátott minket elindult fel a Nagyteremhez.
- És mivel kezdjük a mai napot? - kérdezte Klaus.
- Arra gondoltam, hogy magát a hengert kellene megcsinálni és akkor úgy  egyszerűbb hozzá illeszteni minden mást. Gronkel vasra gondoltam. Az könnyű és Viggo amúgy se tudja milyen nehéz maga a Szem, szóval az jó lesz. - mondtam.
- Fogsz vinni magaddal valakit? - kérdezte.
- Szerintem igen, csak nem tudom kit. - mondtam. - Astrid alapból kilőve, mert ő csak a fülemet rágná, ha nem mondom el neki mit tervezek. Az ikrek alapból hülyék. Halvér, hát ő inkább Viggo miatt félne. Így csak Takonypóc marad.
- A legjobb választás. - mondta mosolyogva.
- Tudom, de mást nem vihetek, csak őt. Takonypóc át tudja verni ha kell. Vagyis nagyon remélem. - mondtam.
- Mit remélsz te? - kérdezte Astrid.
- Hogy nem eszik meg a sárkányok egyből. - mondtam.
- Még mindig itt vagyok. - mondta Klaus, ahogy leült.
Leültem én is Astrid mellé. A reggeli csendben telt, majd a srácok kezdtek el beszélgetni, hogy mit csinálnak a szigeten, ha odaérnek. Azt csinálnak amit akarnak, az ő dolguk. Én viszont a Szemen agyaltam. Vagyis azon amit Viggonak akarok adni. Eltudom készíteni egyáltalán a tökéletes másolatát? De annyi az esélyem, hogy Viggo sose látta, így amilyenre sikerül azt oda tudom adni neki. Oké elhiszem, hogy hallott róla, de azt nem hiszem, hogy pontost leírást kapott a kinézetéről. Csak át tudom verni egy időre. Csak egy kis időre, még az is számít valamennyit, de Thyrát ki kell szabadítanom a kezei közül.Utána foglalkozhatok a nagyobb gonddal, ami maga Viggo. Csak tudok ellene tenni valamit, hisz Dragot megtudtam állítani, szóval Viggo se lehet nehezebb. Egy bökést éreztem az oldalamban.
- Mi van? - néztem Astridra.
- 5 perce csak a nevedet mondjuk, de nem reagáltál semmire. - mondta.
- Gondolkoztam. - válaszoltam.
- És? - kérdezték.
- Még mindig semmi. - mondtam és felálltam. - A műhely előtt várlak.
- Oké. - mondta Klaus.
Hallottam, ahogy a többiek Klaushoz fordulnak, de azt már nem tudom Klaus mit válaszolt. Kiléptem a Nagyteremből, majd a műhelybe mentem, azon belül is hátra. Leültem az asztalomhoz és elővettem a füzetem,  hogy megtervezem a Szem másolatát. Már majdnem végeztem vele, mikor Fogatlan Klausszal megérkezett.
- Szerinted sikerülni fog? - kérdezte.
- Sikerülni-e kell. - mondtam.
- Hát jó. - mondta. - Mivel kezdjük?
- Arra gondoltam, hogy előbb jó lenne magát a hengert megcsinálni és utána csak rárakni a többi részét talán úgy egyszerűbb lenne. - mondtam.
- Te vagy a nagy tervező, te tudod. - mondta.
- Tudom. - vágtam rá. - Keres nekem minél több felesleges fémet.
- Oké. - mondta és kiment.