A különös kifejezés helyet inkább furcsát kellene mondanom. Jó néhány sárkány meredt vissza rám és ez egy csöppet kiborított. Én a sárkányokra néztem.
Különös volt így látni a sárkányokat. Kis idő elteltével egy lány jelent meg. Furcsa látni, hogy nem csak én fogadtam el barátnak a sárkányokat. Ezt csak onnan sejtettem, hogy lányt számomra ismeretlen fajtájú követte közvetlenül. Fogatlan elém állt és a jövevényekre morgott. A lány megállt a sárkánnyal, Fogatlanra, majd rá nézett végül megszólalt.
- Hogyan sikerült megszenítened egy éjfúriát? - kérdezte.
- Ez egy hosszú történet, de nem számít mi most inkább megyünk. - mondtam a lánynak, majd Fogatlannak szóltam. - Gyere pajti menünk kell. - mondtam miközben vissza mentem a barlangba összepakolni a cuccunkat.
A lány nem adta fel egy könnyen a barlangba is utánunk jött. És tovább folytatta.
- Ha akarod mond el. - mondta.
Megfordultam és a lányra néztem. Kint nem nagyon néztem meg, de most igen.
Nem olyan volt, mint Astrid. Más volt, mint ő, más volt, mint egy viking. Teljesen más volt. A haja ki volt engedve és mintha 2 tincse más színű lett volna. Egy átlagos viking nem így néz ki. De mégis teljesen megbízhatónak tartottam.- Nem akarok egy idegent a történetemmel untatni. - mondtam és folytattam a pakolást.
- Bocsánat még be se mutatkoztam. - mondta. - Skyler vagyok, Skyler Strome. És te ki vagy? Még sose láttalak erre. - mondta.
- Jól mondod, még sose voltam erre, de tovább kell menünk. És Hablaty Haddock vagyok. -mondtam, majd Fogatlanra néztem. - Ő meg itt a sárkányom, Fogatlan.
- Elég fura a neve, de mindegy. Az én sárkányomat Égugrónak hívják. - mondta a sárkányra mutatva.
Még az életemben nem láttam ilyen sárkányt. Iszonyatosan fura látvány volt a sárkány a lánnyal. Akkor én milyen lehetek Fogatlannal. Senki se látott még éjfúriát, én nekem meg egy olyan sárkányom van.- Ez mégis milyen sárkány? - böktem ki a kérdést.
Na jó ezt talán nem így kellett volna. Skyler - re néztem, ő csak ezen mosolygott.
- Égugró egy Viharszelő. Még sose láttál ilyen sárkányt? - kérdezte.
- Ami azt illeti nem. Ahol éltem ott nem nagyon voltunk jobban a sárkányokkal. Öltük őket, de aztán Fogatlan belépet az életembe és minden meg változott. Remélem az otthonom is megváltozott. Már békében élnek a sárkányokkal. - mondtam kissé letörten.
Amíg ezt mondtam egy személyre gondoltam, és az nem volt más, mint Astrid. Még csak 5 nap telt el, hogy elhagytam Hibbantot, de már annyira hiányzik, mintha 5 éve nem láttam volna. Ez a pár nap is szó szerint fájdalmat okoz. Mi lesz ha soha nem térek vissza, soha többé nem látom öt. Az már több lenne egy kis fájdalomnál.
- Értem, de ha már béke van a sárkányokkal akkor miért nem mész vissza? - kérdezett újra Skyler
- Ez egy kicsit bonyolult lenne elmagyarázni. - mondtam. - És amúgy se érdekelne téged 5 perces ismeretség után az egész életem.
- Miért ne érdekelne? Attól, hogy alig ismerlek tudok még segíteni bármiben. Ahhoz nagyon jól, hogy másoknak segítsek. - mondta mosolyogva.
- Hát rendben. - nyögtem ki végül. - Egész életemben sárkányt akartam ölni, míg egy nap lenem lőttem Fogatlant. Megkötözve találtam meg. Már készültem, hogy megölöm, de rá néztem és megváltozott a véleményem. Ellengetem és rám támadt, de nem bántott. Aztán eltűnt. Megtaláltam következő nap és össze barátkoztam vele. Készítettem neki egy műfarkat, mert az ostobaságom miatt már nem volt képes egyedül repülni. Mind ezek alatt egy sárkányölő kiképzés is volt a szigeten amire muszáj volt elmennem. Sok időt töltöttem vele és végül bajba keveredtem emiatt. Hogy neki ne legyen semmi baja inkább elhagytam az otthonom és most a világot járjuk. És közben legyőztünk egy ellenséges sárkány, ami miatt a sárkányok portyáztak nálunk. Ha apám nem teremtett békét a két fél között engem árulónak tartanak és amint vissza megyek elfognak Fogatlant meg megölnék. Ha meg béke van akkor majd egyszer csak vissza térek, de az még nem most fog megtörténni. - fejeztem be végül.
- És nincs semmi ami miatt vissza mennél? - kérdezte.
- De van. Csak ezt a személy se akarom bajba sodorni. Elég az, ha én így jártam. - mondtam. - De most már tényleg menünk kell. Sajnálom.
- Rendben. Tudod egy dolgot nem értek. Egy olyan ember van aki képes volt megszelídíteni az éjfúriát, de az nem te vagy. Thyrának hívják és ott bukkan fel ahol akar és talán te is találkozol vele. És remélem mi még találkozunk. - mondta és elment.
Leültem és elgondolkoztam azon amit mondott. Van egy olyan ember aki képes éjfúriát szelídíteni. Akkor talán segíteni is tudna nekem. Remélem igaza lesz Skyler-nek és találkozok evvel a lánnyal. Hamarosan.
* Hibbant *
Időközben Hibbantra hó ült.
Megérkezett a tél és a téli ünnepek is közeledtek. Ez lesz Hibbant történetének első olyan téli ünnepe amit az emberek a sárkányokkal töltenek. Béke lesz végre a szigeten. Rettegés nélkül, hogy az ünnepek alatt a sárkányok rajtuk ütnek és a falu elpusztul. Az egész falu kitörő örömmel várta a közeledő ünnepeket egy - két ember kivételével. Az egyik a törzsfő volt. Az ünnepeket egy dolog miatt nem várta egyik fia se volt itt. Igaz most öröme is volt hisz a sárkányokkal már hetek óta békében éltek és a legtöbb embernek már volt saját sárkánya. A kiképzésen részt vett fiatalok már meg is ülték a sajátjaikat. Azt sose hitte volna a törzsfő, hogy megéli azt a napot amikor a sárkányok nem támadják a szigetet. Ebben az egyben lelte örömét.A másik személy aki szomorkodót az Astrid volt. Igaz ott volt már neki a két sárkánya Viharbogár és Vakmerő, de még így is szomorú volt.
A sárkányinak mindig örült és mindig örömet vittek a szívébe, de sose eleget. A fiú hiánya akit szeretett felemésztette. Fáj neki, hogy nem lesz itt a falujuk egyik legszebb ünnepén. De azt tudta, hogy a fiú sárkánya mindent meg tesz azért, hogy ne legyen semmi baja a fiúnak. Tudta, hogy az élete árán is megvédené a fiút, ha arról lenne szó. A lány naponta többször is körbe repüli a sárkányával a sziget környékét hátha meglátja a fiút. De eddig még nem történt semmi.
De a mai nap még is történt valami csak nem az amire számított. Egy hajó futott be a kikötőbe. A sziget hajója volt az. Az egész falu ott volt. A lány csak a faluból levezető pallóról figyelte a történteket.
amint a hajó kikötött egy fiú szállt le róla és körbe nézett. Astrid felismerte a fiút, de tudta, hogy nem az akit szeret és ezért oda se ment. Nem akart még több rossz emléket felidézni, ha a másik fiúval találkozik. A medencébe ment a sárkányával.
Eközben a törzsfő örömmel köszöntötte otthon másod szülőt fiát.
- Jó itthon látni fiam. - köszöntötte.- Én is örülök ennek apa. - mondta a fiú. - A testvérem hol van? - kérdezte.
Az eddig mosolygó törzsfő arcára ráfagyott a mosolya kérdés hallatán. Nem tudta mit mondjon neki. Rég óta nem látta a testvérét és talán már nem is fogja többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése