Másnap reggel Astrid arra ébredt, hogy valami fekszik mellette. Arra fordult és meglátta maga mellett a kis sárkányt. Ezen egy pillanatra elmosolyodott. Örült, hogy a kis sárkány ennyire keresi a társaságát és annak is, hogy ott van. De mégis nagyon aggódott, hogy mi lesz ha meglátják vele a sárkányt. Felkelt és az ablak alatti asztalhoz indult. A levelet kezdte el keresni. Néhány perc múlva meg is találta, vissza ment a sárkányhoz és leült mellé. Egész idő alatt a fiú járt az eszében.Azt szerette volna, ha itt van vele és nem egyedül kellene csinálnia ezt végig.Tudta, hogy jót akar neki ezzel a levéllel, de egyszerűen nem volt szíve kinyitni. Ha újra elolvassa a másik levelet, tudta, hogy még a mostaninál is jobban megszakad a szíve és ezt nem akarta. Nem akart még jobban szenvedni, ez épp elég volt. Próbálta tartani, de már nem bírta tovább. A fiú hiánya és az, hogy nem tudja mi történt vele feszültebbé és érzékenyebbé tette. Ha nem kap hírt a fiú állapotáról érezte, hogy egyszerűen összefog roppanni. Mégis szétnyitotta a levelet és próbálta nem újra elolvasni a fiú búcsú szavait. Amilyen gyorsan csak tudta levette a másik és azt kezdte el olvasni.
Néhány dolgot nem értett, de próbálta meg tenni a többit. Ezt mindennél jobban szerette volna megtenni a fiúnak. És persze azt is, hogy boldog lesz, de az a fiú nélkül ez nem fog menni. Részben talán az lesz, de nélküle sosem teljesen a boldogsága. Odalépett a kis sárkányhoz és megsimogatta, majd megszólalt.
- Kis pajtás vissza kéne menned a medencéhez. - mondta a sárkánynak. A sárkány értetlenül nézett rá. - Ne nézz rám így ennek most így kell lennie, de hamar meg fog változni. És akkor itt maradhatsz velem. Ezt megígérem. - mondta a kis sárkánynak.
A sárkány oda dörgölőzött hozzá.
- Jó kis sárkány vagy, de most már tényleg menj. Szia drágám, majd megyek ahogy ígértem. - mondta mosolyogva.
Kilépet a házból és a Nagy terem felé indult, csak most vette észre az előző napi változást.
Nem akart hinni a szemének. Az előbb küldött el egy sárkányt aki nagyon szereti őt miközben itt mindenki az új sárkányával foglalkozott. Ezt teljességgel nem akarta el hinni. Rájött, hogy bízósan a béke kötés tegnap akkor történt amikor ő nem volt ott és így lemaradt róla. Tovább indult, hogy reggelizni tudjon, de nem hagyta nyugodni az amit tett. Bent a Nagy teremben leült a szokott helyére, a bandához. Társalogni egyáltalán nem volt kedve, de mégis bekapcsolódott a beszélgetésbe, mert érdekelte a téma.
- Olyan nagyszerű, hogy békét kötöttünk a sárkányokkal. - mondta izgatottan Halvér.
- Miért lenne jó, így bármikor támadhatnak. - szólalt meg Takonypóc.
- De nem fognak már. - szólt közbe Astrid is.
Mindenki furcsán nézett rá.
- Amúgy sose portyáztak, mert rettegtek ők is valamitől. - mondta a lány.
- Te ennyi mindent, honnan tudsz Astrid? - kérdezte Kőfej.
- Láttam és Hablaty azt az ízét ment legyőzni. - mondta, de a végét már kissé szomorúan.
- Szerintetek él még? - kérdezte Fafej.
- Biztosan, az éjfúria az élete árán is megvédené öt. Láttam, hogy nem hagyná, hogy bármi baja essen. Szóval biztosan él még. - mondta és abban reménykedett, hogy amit mondd az igaz is.
- Amúgy mikor jön meg Kalmár Johann hajója? - kérdezte Fafej.
- Hogy tértünk át a sárkányokról Johann érkezésére? - kérdezte Astrid.
- Nem tudom, de most tényleg mikor jön meg? -kérdezte újra.
- Nem sokára befútt a hajója, de amúgy is a kürtöt úgy is megfúja Kübli, ha itt van. - mondta Halvér.
Astrid elmerült egy kicsit a gondolataiban. Kőfej bökésére azonban kizökkentette. Kérdőn nézett a lányra.
- Mi van itt van Johann nem jössz? - kérdezte tőle Kőfej.
- Ja, de kösz. - mondta és elindult a hajóhoz.
Amikor kiért a kikötőbe a hajó még nem volt bent. Ahogy a hajó beért mindenki izgatott lett. Majd Johann hangját hallották meg.
- Hibbant csodálatos szigete. A kedvenc szigetem minden sziget közül. - mondta.
Az emberek felözönlöttek a hajóra és alkudoztak a tengerjáróval. Astrid nem talált semmit. Amikor Johann felé nézett a törzsfőt látta meg vele beszélni. Óvatosan a közelükbe ment, hogy halljon valamit.
- Egy üzenetet hoztam neked Pléhpofa. - mondta
- Még is kitől? - kérdezett vissza egy csepp kíváncsiság nélkül a főnök és nevetni kezdet.
- A fiadtól. - szólt Johann, a főnök abba hagyta a nevetést és figyelni kezdett, ahogy Astrid is.
- Mit üzent Johann, mond. - szólt rá a főnök.
- Azt, hogy jól van, de még nem tér vissza. - mondta.
A főnök is annyira megkönnyebbült e hír hallatán, mint Astrid. A lány ugrálni tudott volna örömében. Végre tudta, hogy a fiú jól van és nem esett semmi baja. Johann hangja ütötte meg újra a fülét.
- Tudod Plépofa elég különös volt a fiadat egy sárkány hátán látni. Nem mellesleg egy Éjfúria hátán. Az meg végképp meglepett, hogy itt béke van az emberek és a sárkányok között. - mondta az utazó. - Még is, hogy sikerült elérni ezt? - kérdezte végül.
A lány többre már nem volt kíváncsi, leugrott a hajóról és a sárkányokhoz indult. A falun áthaladva magához vett néhány halat és azokat elvitte az új barátainak. Amikor a medencébe ért a két sárkány odarohant hozzá. Örültek, hogy a lány tényleg eljött. Astrid oda adta nekik a halat és leült a földre. Néhány perc múlva újra felállt és körbe nézett a medencében. Sose volt ideje körül nézni a napokban és egészen addig amíg a fiút nem követte idáig nem is tudta, hogy ez a hely létezik. A látvány az tetszett neki nagyon. A tó partján elindult és nézelődött. A szem megakadt a földön valamin, közelebb ment és egy rajzott látott meg.
A faluban ezalatt mindenki elcserélte azt a dolgot Johannal amit szeretett volna. A hajó ezek után tovább indult a következő szigetre. Az emberek mindig kitörő örömmel fogadják a tengerjáró kalandort a szigetükön.
* Hablaty *
Egész éjjel forgolódtam. Astridon járt az eszem. azon tűnődtem, hogy mi lehet vele. Biztosan nagyon dühös rám és megértem. Egy szó nélkül ott hagytam őt és mindenkit. Ha előbb történnek meg ezek a dolgok akkor talán erre nem került volna sor. De ezt senki se látta előre. Biztosan oka van annak, hogy Odin erre a sorsra ítélt engem. Valami nagy dolgot kell majd tennem vagy hasonló.De igazából ezt senki se tudhatja. Talán Astrid megfogadja azt amit írtam neki és valaki mással boldog lesz és elfelejt engem. Egyszer megcsókolt, de az nem jelent semmit. Az csak egy köszönöm csók volt és semmi több. Habár kitudja. Astridon nehezen lehet kiigazodni. Talán ezért is tetszik annyira, mert ennyire kiszámíthatatlan.
Fogatlan és Üzenőszél - végre eszembe jutott egy jó név a kis sárkánynak - már rég húzták a lobőrt vagyis jobban mondva sárkánybőrt. Jó nekik, hogy így tudnak aludni és semmi nem fészkeli be magát az agyukba. A holnapi napot vagy inkább a mai napot - nem tudom - és talán a következőt is itt töltjük. Egy szigeten néhány napot töltünk az elég lesz, hogy ne legyünk annyira feltűnőek. Az alvó barátomra tekintettem ha tudnám benne mi játszódik le. Hogy minek tart. Ezeken gondolkozva aludtam el.
Reggel, talán egy büdös száj szagára ébredtem. Felnéztem és a drága sárkányomat láttam magam előtt. Nagyon úgy látszott, hogy tetszik neki, hogy a büdös száj szagára ébredtem.
- Fogatlan, mit csinálsz. - mondtam neki.
Rám nézet, majd kifutott a barlangból. Felálltam és utána mentem. Ahogy kiléptem a barlangból különös dolog tárult a szemem elé...
FOLYTATJUK...
folytatás csak pénteken lesz
remélem tetszeni fog ez a rész annak ellenére,
hogy egy kicsit rövid lett
köszi, hogy eddig olvastátok és remélem még fogjátok is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése